Ideálok és hibás egyedek

Az egyik első dolog, amit egy kamaszodó lány megvitat ugyancsak kamaszodó barátnőjével, hogy milyen lenne az álompasi, akit elképzelt magának. Miután tisztázták a külső sajátosságokat (természetesen szőke haj, kék szem, fehér ló), terítékre kerül a Nagy Ő jelleme is, és ez aztán igazán széles skálán mozog...

Jófiú, rosszfiú, macsó, értelmiségi, művész, tudós, úriember, „szexisten” és még sorolhatnám őket. Mindannyian (=értsd: mi, nők - a szerk ) elképzelünk magunknak egy pasit, akinek a karjaiban egy életen át dorombolhatunk – persze ez nem feltétlenül szigorúan egy, de a végén úgyis egy marad. Senki sem jár jól, ha több vasat is tart a tűzben. Vagy ami még jobb, elképzelsz magadnak egy költőt, akinek a múzsája leszel, egy festőt, aki megörökíti utánozhatatlan szépségedet, és egy angol lordot, akinek van elég pénze, hogy állja az összes hülyeségedet – ez a három közül a kedvencem. És ha már itt tartunk, honnan máshonnan ne keresnénk ilyen kliséket, mint a filmművészet remekei között? Ott van például a David Bowie alakította goblin király a Labirintusból, Mr. Darcy a Büszkeség és balítéletből (természetesen a Colin Firth-féle Fitzwilliam Darcy), az Operaház Fantomja, Derek Sheperd, az idegsebész a Grace klinikáról, Perselus Piton a Harry Potterből (gondolkodtál már rajta, mennyi mindenre lehet képes az a pálca?), vagy Aragorn és Legolas a Gyűrűk Urából – utóbbinak előnye, és hátránya, hogy tovább él és lassabban öregszik, mint mi, emberek.

Általánosnak mondható a lányoknál, hogy van egy olyan időszakuk, amikor kifejezetten a rosszfiúkra buknak, mert ők sokkal titokzatosabbak, kiszámíthatatlanabbak, és ennél fogva tele vannak meglepetésekkel. Előnyük és hátrányuk egyszerre, hogy nem unatkozunk mellettük. A jó, öreg mondás szerint: „Minden lánynak bele kell szeretnie egy rosszfiúba, hogy aztán könyvelő feleség legyen”. Nos, ha ez igaz, akkor Jean Gray (X-men 2.) megjegyzése is helytálló lehet: „A lányok a rosszfiúkkal randiznak, de a jófiúkhoz mennek feleségül”. De attól tartok, ha ez valóban így lenne, ellepnék a földet a nős könyvelők, és a hoppon maradt rosszfiúk, akikből végül könyvelők lesznek – sikkasztós, meglépős könyvelők. Rémes evolúció-elmélet, ugye? Kérdés, hogy a jófiúk akkor honnan jönnek? Talán a Marsról? Erőst kétlem… Habár egyik ismerősöm váltig állítja, hogy az utóbb említett típus 25 éves kor alatt nem lelhető fel.

Mindenesetre, ideálok ide vagy oda, be kell látnunk, hogy a végén úgysem az ideális pasi mellett kötünk ki. Bár teljes mértékben tisztában vagyunk vele, mindig elfelejtjük, hogy Adoniszok, félistenek, földre szállt angyalok és varázslatos lények nem manifesztálódnak férfiak képében – és ez sajnos fordítva is igaz. Mégis, mindvégig reménykedünk abban, hogy ez a lassan Murphy törvénnyé váló alapigazság egyszer az életben lefagy, mint egy rossz Windows alkalmazás, és végre nem a söröző, meccset bambuló hím egyedeket találjuk a kanapén, hanem a tökéletes férfit, aki nem iszik, nem dohányzik, nem nőzik, és nem létezik – legalább is egy másik mondás ezt tartja. De ha meg is került ez a Mr. Tökély, honnan tudhatnánk, hogy ez a hibátlan egyed minden egyes kívánalmainknak megfelel. Biztos, hogy arra vágyunk, hogy ez a Mr. Igazi annyira hibátlan legyen? Nem hiányoznának bizonyos hülye szokások? Például csak a piros gumimacikat hajlandó megenni, vagy állandóan szanaszét vannak a cuccai, vagy az örök klasszikus: nem hajtja le a WC-ülőkét.

Amikor kamaszként azon keseregtem, hogy egyfolytában a nagy orrommal cikiznek az osztálytársaim (emlékszem, még karikatúra is készült róla), anyukám csak annyit mondott viccelődve, hogy a leendő párom majd ezt a hibámat fogja bennem a legjobban szeretni. Akkor valahogy nem tudtam neki ezt elhinni, ráadásul az arcberendezésem idomult az orrom méreteihez (bár ehhez kellett három-négy keserves év) – persze a végén már kifejezetten szerettem a nagy orromat, mert felnőttesebb volt tőle az arcom. Lehet, hogy valahol pont valami ilyesmiben találjuk a megoldást az ideálok, és az első ránázésre gyári hibás egyedekben: idegesítenek a hülyeségeik, és alkalmanként sikoltva rohannánk az első Mr. Tökély karjaiba, de egy idő után hiányoznának a hétköznapi pasik (minden idegesítő szokásaik, focimániájuk és sörhasuk ellenére is).

Szólj hozzá Te is!

becenév (hozzászólás, mint vendég):

félkövér | dőlt | aláhúzás | „idézet” | link | kép | videó

6

csajkovszkij (dmitrij), 2008. 07. 12. 21:42
válasz erre az üzenetre

Mr. Tökély? Hát igen... én is írtam már egy ilyen karakterről... az ronda képzőművészet...

válasz a(z) 4. üzenetre

5

csajkovszkij (dmitrij), 2008. 07. 12. 21:41
válasz erre az üzenetre

Határozottan nem tudom miről beszélsz, de egészségedre

válasz a(z) 3. üzenetre

2

csajkovszkij (dmitrij), 2008. 06. 12. 14:57
válasz erre az üzenetre

Mármint az Ő?

Az utolsó tanítási napon a gyerekek ajándékot visznek a tanító néninek.
A virágboltos fia egy csokrot hoz, a cukrász kislánya egy tortát, majd az italboltos kisfia egy nagy dobozt, szépen cso... Értékeld!
» tovább