Budapesten egyre több régi, felújításra alkalmatlannak ítélt épületet rombolnak le, hogy aztán irodaházakkal és az adott környezetbe építészetileg abszolút nem illő épületekkel töltsék ki a helyüket.
Olyan ez, mintha a főváros még valamennyire egységes képét, lelkét rombolnák, és tudatosan tüntetnék el azt a hangulatot, amiből valamennyi még megmaradt. A szépen kidolgozott, szobrokkal és stukkókkal díszített épületek helyét átveszik a csillogó, csupaüveg, csupafém irodák, és maximum csak az emlékük marad meg a letarolt régi házaknak. A kettő közti átmenet pedig elég drasztikus és elszomorító képet fest.








Pár ötlet a csepeli gyártelepről, hogy hogyan lehetne feldobni ezeket az elkeserítő helyszíneket:





És a szörnyeteg:

Az első, a harmadik, és az utolsó előtti két kép baromi jó lett!
Én is szomorúan látom ha Pesten járok hogy lebontanak épületeket.
Érdekesség: a modern fém-üveg csodapaloták szerkezetükből adódóan (vas-beton-üveg kombó) nagyon érzékenyek a hőre. Tehát nem elég őket télen fűteni, nyáron hűteni kell, sok-sok pénzért. Ellentétben a régi házakkal, amik maguk védték a hőtől a lakóikat: vastag valak, zárt belső udvar árnyékkal.
Domi
Az utolsó tanítási napon a gyerekek ajándékot visznek a tanító néninek.
A virágboltos fia egy csokrot hoz, a cukrász kislánya egy tortát, majd az italboltos kisfia egy nagy dobozt, szépen cso... Értékeld! 



» tovább