Megörökíteni a világot

Néhány évszázaddal ezelőtt az ember azt hitte, hogy a Föld lapos. Majd később fölfedezte, hogy gömb alakú és a Nap körül kering. A közelmúltban ember lépett a Holdra.

Minden egyes lépés afelé vezet minket, hogy a világot új, más és más nézőpontból, a megélt valóság szabályszerűségein túl legyünk képesek megismerni, s gondolkodni róla. Ekkor jogos a kérdés: mégis hogyan tudják napjainkban megismerni a világot például a gyermekek, nők, vagy akár a férfiak? Mit tudnak egymásnak adni, az emberek kultúrális, gazdasági és szociális különbségeik ellenére? Hogyan tudunk élni a globális felmelegedés, a globalizáció, vagy a digitalis forradalom robogása mellett? Hogyan tudunk az AIDS tragédiája, a Föld bizonyos területeit sújtó hatalmas éhinség, a teerorizmus, és háborúk mellett csak úgy elmenni? Hogyan szemléljük a jövőt, hogyan élünk a jelenben...?

Hogy felismerjük és tudomásul vegyük ezeket a problémákat, a SOT LA MER project arra hív mindenkit - nem csak professzionális fotósokat, vagy újságírókat -, hogy vegye ki a részét a jövő megóvásának munkájában a felnövekvő generációkat szem előtt tartva. A munka gyümölcse a Reporters Sans Frontiéres és az Amnesty International részére fordítódik majd.” - olvashatjuk a www.aporos.fr internetes oldalon.

Kíváncsi lettem, így kicsit utánnamentem, miről is szólnak ténylegesen a fent említett szavak, mondatok. S, hogy a részletekre fény derüljön, Thierry Marianne-val beszélgettem, a francia csapat egyik tagjával, kinek révén kacsolatba kerülhettem a mozgalommal.

Véletlen találkozás a “sunyi” fotóssal

Thierry-vel való találkozásom mesébe illő volt. Egy hideg hétköznapi napon, a hármas metrón, az Árpád Kórház felé találkoztunk először, mint két teljesen idegen. Nemes egyszerűséggel egymással szemben foglaltunk helyet a vonaton, s későbbi ismeretségünk is csak abból adódott, hogy francia barátunk sunyiban fotózta a budapesti köznapi életet a metrón, melyet rajtam kívül talán senki sem vett észre. Majd mikor leszállt, kaptam tőle egy névjegyet. Mail mailt követett, s végül kiderült: barátunk fotós a projectben. Vele beszélgettem.

Miről is szól ez az egész? Mesélj kicsit a képekről, a munkáról a szervezetben!

A projectben tualjdonképpen bárki képei megjelenhetnek, aki részt kíván venni a munkában, és ezáltal hozzájárul az akció sikerességéhez. Ez többé-kevésbé azt jeleni, hogy a téma szabadon választható. A lényeg, hogy úgy örökítse meg a fotós a világot, ahogy azt ő látja, a Föld bármely pontjáról, országáról is legyen szó. És persze-persze nem turistafotózásról beszélek.

az Aporos, a Sot La Mer hogyan indult?

Az Aporos Egyesület 2006 novemberében azért jött létre, hogy kiálljon és dolgozzon az emberi jogok, az ember és a környezet megóvása mellett. Múlt évben a project irányítása Hanoi-tól nem messze, egy kis faluban zajlott hallgatók, diákok együttműködésével. A Sot La Mer 2004-ben indult egy egyetemen. Majd elhatároztuk, hogy kibővítjük a működésünket, és diákokon kívül másokat is bevontunk az akcióba. Célnak kitűztünk egy kiállítást, melynek címe: “Earth in front of us” - ehhez próbálunk most anyagot gyűjteni. Természetesen nem csak fotók érdekelnek bennünket, hanem például videók is. A lényeg, hogy sok értékes munkát tudjunk kiállítani.

Az egyesület tagjaként éled életed. Szabadidős tevékenység ez vagy főállás?

Teljesen helyénvaló a kérdés, úgy tűnik, hogy ez egy szabadídős, nemes tevékenység. Ha nem lenne valóban belülről motivált, szbad tevékenység, biztos vagyok benne, hogy sosem keveredtem volna bele.

Miért épp Magyarország?

Jelenleg itt tanulok, mégpedig informatikát. Januárban érkeztem, és egy hat hónapos ösztöndíj jóvoltából vagyok itt, szakmai gyakorlaton. Másrészt egy lány varázsolt el, szóval szeretek itt lenni.

Ha valakinek megtetszik az ötlet és csatlakozni szeretne hozzátok, hogyan tudja megteni?

Bárkit, aki szeretne segíteni, szívesen fogadunk. Küldje el a képeit oldalunkon, vagy küldje el egy Aporos tagnak. Tagokat az internetes oldal "blog" fülén találhat az érdeklődő, s itt fogja megtalálni a képeiket is.

S hol tervezitek a kiállítást?

A Chalon-sur-Soanes fotóműtermében, Franciaországban. Sok lehetséges alternatívát nézegettünk, de itt van a legtöbb kiáltás jelenleg.

Én biztosan ajánlani fogom fotós barátaimnak a kooperációt velük. Tényleg fontos és lényeges, hogy létezzen valaki, vagy "valami", aki kiabál, hogy 200km/h sebességgel száguldunk el megoldásra szoruló, égető problémák mellett, melyek előbb vagy utóbb mindannyiunkat érintenek.

Szólj hozzá Te is!

becenév (hozzászólás, mint vendég):

félkövér | dőlt | aláhúzás | „idézet” | link | kép | videó

- Százados úr! Kovács honvéd leugrott ejtőernyő nélkül!
- Már megint?