Portrék az utcáról: bolti eladó

SZUBJEKTÍV szerző: Biga | 1 hozzászólás

Egy kopott kék farmer koszos sportcipőt futtat a bűzfoltos járdán. Fekete pulóverbe mar a lépcsőházakból kitóduló sárga fény nagy gyönyörűségére egy sarkon unatkozó térfigyelő-kamerának.

cikkhez kapcsolódó kép

A keskeny árnyösvény kétszárnyas üvegajtó felé vezeti nagy, zsírpecsétes kapucninkat. Az ajtón túl egy kis közért pulttal, a pulton túl fiatal eladóval, aki minden bátorságán és határozottságán túl, a legkevésbé sem számított törvénytúli látogatójára. Néhány perc múlva már a borostás közeg vigasztalja összetört szívét és orrát. Huszonnégy órán belül már a fél kerület azon csámcsog, hogy a boltot „felnyomták” és az aktuális „zsuzsika” vagy „sanyika” azóta is szipogva áll a kassza mögött. Hosszú hetek kellenek majd, hogy újból előre tudjon köszönni a vevőknek.

Hadd kísérjem most le kedves olvasómat a számítógépe barátságos duruzsolása mellől egy kiló kenyérért és egy doboz sörért a sarki kisboltba. Így estefelé, ahogy a „nyitva” tábla mögül elődugjuk a kobakunkat, ismeretlen ismerősünk a kassza mögül szorongó arcát mosolyra húzza megpillantva tiszta ruhánkat és tiszta tekintetünket. Azt kérdezi, segíthet-e és bizakodóan kilép a pult mögül. A karján piros foltok vannak az egésznapos tétlen könyökléstől, kedvenc lapjának főcímei még ott peregnek a szemében, kissé sántít a lábába tóduló friss vértől. Talán két hete dolgozik, édesanyjának otthoni imái lágy védőburkot szőttek köré, nagy ünnep ez, végre mozoghat, végre megdolgozhat a kis pénzéért. A hűtőhöz ugrik, leckeízűen eldarálja a söröket, majd hirtelen megszeppen, hogy talán tolakodónak gondolhatjuk és visszasomfordál a pult mögé. Földre süti a szemét és „lazán” felkarja vakarászásába kezd. A kenyerespulthoz sétálunk, hősünk visszafogott félszegséggel hozzánk lép, zacskót tép nekünk. Kézfején apró sebek vannak, reggel félálomba a zsemléket rakta és mind az ötvenszer beütötte a vaspolcba. Most nem meri megfogni a félbarnánkat, mi van ha koszosnak tartjuk? Kis kamerák vannak a sarokban, nehéz volt megszoknia őket, napokig nem mert a raktárba menni nehogy gyanús legyen, hogy eltűnik. A pénztárnál gyorsnak akar tűnni, nem fog az úja a billentyűkön, kényes procedúrával számolja a visszajárónkat.

Egyszerre négy csavargót vág be a hideg tavaszi huzat, kiabálnak, röhörésznek, leverik a kekszeket. Otthonos kisboltunkat labancok dúlják fel, hesseni csizmák dübörögnek a kispiákhoz. A pult mögött egy kis szív sír fel a Nagyalföldért, a kövön már egy féltálcányi keserű folyt szét. „Nem szabad” – motyogja hősünk, de Hajh Ráróczi, a legmagasabb kutya olyan pofont oszt ki, hogy az tán’ Bécsig is elhallatszik. Felkapjuk most szemünket a monitorról, magam is leteszem a tollamat, bődülve lépünk ki a kenyerespolc mögül és huszárosan odavágunk.

Újra csend van. Amíg hősünk felmos, szóval tartjuk. Miután megnyugodott, megköszönjük az udvarias és alapos kiszolgálást majd büszkén az utcára lépünk. Holnap már a villamoshoz sietünk de mackósajtért még beugrunk ide, vagy máshova. „Zsuzsika” és „sanyika” visszaváltott üvegekből és eladott kiflikből építi az országot, értünk szolgálnak, ahogy mi is másokért. Egy pillanatra se feledjük megbecsülésünket és hálánkat, akkor se ha rosszul ad vissza, ha ingerülten válaszol vagy épp nem foglalkozott velünk annyit, amennyit elvártunk volna.

Folyt. köv.: Portrék az utcáról: A tűzoltó

Szólj hozzá Te is!

1
baba 112, 2010. 05. 04. 14:40
válasz erre az üzenetre

xd ennél jobb nincs

« előző1 következő »

Ha elfelejtetted volna a jelszavadat, küldesd ki magadnak!


Még nem vagy VIP tag? Regisztrálj!
A közgazdász
» játékajánló: A közgazdász
Legújabb vicc

- Százados úr! Kovács honvéd leugrott ejtőernyő nélkül!
- Már megint?

Értékeld! szavazás 1-reszavazás 2-reszavazás 3-reszavazás 4-reszavazás 5-re
» tovább
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelem © 2007 Minden jog fenntartva!