Örök elégedetlenek

SZUBJEKTÍV szerző: Krupincza Mariann | 0 hozzászólás

Mióta Rhonda Byron A Titok című könyve kikerült a könyvesboltok polcaira és viszik, mint a cukrot más hasonló témát boncolgató könyvekkel együtt, azóta a boldogság fogalma más aspektust kapott.

cikkhez kapcsolódó kép

Ezek a szerzemények egy olyan tudást fednek fel előttünk, ami már eleve bennünk volt, sőt azt lehet mondani, hogy velünk született, de elfelejtettük használni céljaink elérésében. De most már ismét kezünkben a saját boldogságunk kulcsa. Csak rajtunk áll hogyan aknázzuk ki ezt a lehetőséget, amit ezekből az önsegítő bestsellerekből elsajátítunk.
De kérdem én, egyszerű hétköznapi ember, hogyha a vonzás törvényével mindent elérnénk, amire csak vágyunk maradéktalanul boldogok lennénk-e? Mert én ne hiszem.

Még ha úgy is tűnik, hogy minden a legnagyobb rendben van az életünkben, akkor sem törődhetünk bele a dolgokba. Nem ülhetünk a babérjainkon. Mert az elégedetlenség az, ami előrébb kell, hogy vigyen bennünket utunkon.
De ez az elégedetlenség nem keverendő össze a nagyravágyással. Mert a nagyravágyás inkább lehúz bennünket, mivel görcsösen akarunk valamit, míg az elégedetlenség pedig arra ösztönöz, hogy cselekedjünk, menjünk céljaink elé.

Mert csak úgy fejezhetjük és valósíthatjuk meg önmagunkat, ha küzdünk a céljainkért és álmainkért. Lehet, hogy miközben harcolunk a magunkkal és a világgal is, hogy elérjünk ezt vagy azt párszor padlót fogunk, de tudnunk kell, hogy az sem véletlen.

Minden sikertelenség azért ér bennünket, hogy tanuljunk belőle. Lehet, hogy elsőre lelomboz bennünket, hogy nem kaptuk meg, amit szerettünk volna, de ilyenkor csüggedés helyett inkább a dolog pozitív tartalmát kell megkeresni. S ha ezt megtaláltuk és beépítjük „eszköztárunkba” és már ezzel a tapasztalattal felvértezve vetjük bele magunkat ismét az élet dzsungelébe már előre elkönyvelhetjük a sikert. A siker pedig olyan löketet ad, ami újabb sikereket vonz magához.

Mikor ez megtörténik, akkor sokan leállnak a harccal. Megelégszenek azzal, ami van. De ezt nem szabad. Az élet célja ugyan mindenkinél más és más, de a béke időszakát újabb háborúnak kell követnie. Amiből ki lehet kerülni győztesen vagy vesztesen. De igazából a veszteség sem ok nélküli. Lehet, hogyha jobban belegondolunk arra az adott tárgyra, személyre és a sor még hosszan folytatható lenne, lehet, hogy nem is vágytunk igazán vagy éppen csak ennyi volt belőle kiszabva nekünk. Ebbe bele kell törődni.

Utazni kell az élet hullámvasútján. Hegycsúcsra fel és völgybe le. Ha tízből kilenc hegycsúcsot meghódítunk, akkor már boldogok lehetünk, de az az egy csúcs, amit még nem másztunk meg még mindig előttünk áll kihívásként. Neki kell veselkedni hát. Ha lecsúszunk tízszer, tizenegyedszer is neki kell rugaszkodni újból.
De minden egyes neki rugaszkodás előtt összegezni kell magunkban az élményeket, benyomásokat. Mert lehet, hogy egy apróság miatt vetődünk mindig vissza a kiindulási pontra. Ha ezt a kicsiny valamit megleltük és kiküszöböltük, akkor egy újabb csúcs tetejére tűzhetjük ki a zászlónkat.
Ekkor a vándor megpihenhet. Kiélvezheti hosszas munka után a jutalmát, de már a távolban ott kéklik egy másik hegység. Hívogatóan. S menni kell. Mert ez a világ rendje.
S mikor már elfogy az út a lábunk alól csak akkor szabad hátranézni. Az pedig csak rajtunk múlik, hogy mi tárul akkor a szemünk elé…
Jó utat mindenkinek!

Szólj hozzá Te is!

Ha elfelejtetted volna a jelszavadat, küldesd ki magadnak!


Még nem vagy VIP tag? Regisztrálj!
Police Pursuit
» játékajánló: Police Pursuit
Legújabb vicc

- Százados úr! Kovács honvéd leugrott ejtőernyő nélkül!
- Már megint?

Értékeld! szavazás 1-reszavazás 2-reszavazás 3-reszavazás 4-reszavazás 5-re
» tovább
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelem © 2007 Minden jog fenntartva!