Pop'n'Roll

Azt hiszem, a rockzene, mint kategória - nemzetközi és hazai viszonylatban egyaránt - elég széles határok között mozog már a köztudatban. S ennek egyik közvetlen kiváltó oka az úgynevezett poprock kategória megjelenése, s a stílushatárok elmosódása...

Felháborodik az előadó, mert szerzeményeit az „oly’ snassz popzene” kategóriába sorolják, holott ő „vérbeli sziklás”. De fordítva is megtörténik: megmosolyogtató módon válik valaki rockzenésszé, csak azért mert lánc lóg az illető oldalán (ilyen alapon a börtönökben tulajdonképpen egységes a stílusirányzat ). Világosnak tűnik: rockernek lenni nemcsak hogy „nagy szám”, de egyre inkább úgy tűnik: az igazi könnyűzenész márpedig a rockzenész. A rock határai pedig fellazulnak, s létrejön egy érthetetlen kategória: a poprock. Ráadásul mostanság ezt úgy szokás emlegetni, mint az „arany középút”.

Vizsgáljuk a szavakat: pop, mint popular – nos, ha csak a jelentést nézzük, ez akár elismerés is lehetne a zenészek számára. Persze, valójában a kevésbé igényes, amolyan „egynyári slágereket” sorolják ide.

Ezzel szemben rock az, ami az „ősi” rock’n’roll-hagyományokat követi, s ha már nehezen felismerhetően is, de mégis azoknak származéka. Nos, látszólag jól elkülöníthető két kategória.

De az ember bekapcsolja a TV-t, és azt hallja, hogy „Robbie Williams a rock fenegyereke”. Nincs mást tenni, mint tudomásul venni, hogy itt bizony összekeveredtek a dolgok. Mert ha ő az (fantáziáljunk kicsit), akkor kicsoda Axl Rose, vagy Steven Tyler, hogy a rocknak még csak a könnyedebb csapásait említsem? Nyilvánvalóan fajsúlybeli különbségek nagyok, de egy tipikus következménye a poprock-tákolmánynak.

De mi is a poprock?

A rock folyamatos fejlődése során több különböző stílusirányzat megjelenését vonta maga után, amelyek bár magukon viselik a rockzene gyökereit, mégis sajátos műfaji elemekkel rendelkeznek. S talán pont ez a széleskörű differenciáltság jelenti a nehézséget. Elsősorban hard rock és a metálzene térhódítását kell mindenképpen megemlíteni, amelyek eredetileg csak oldalágai a rockzenének, de igen technikás, és igényes voltuk miatt egyre összeférhetetlenebbnek hatnak a 4-5 akkordos r’n’r-nótákkal egy kategóriában. S mára nem ritkán e két stíluságra kizárólagosan értelmezik a rock kifejezést. S ebből gyakran fakadnak konfliktusok, elég ha csak a szokásos hazai zenei díjkiosztókra gondolunk, ahol bizony szinte mindig az „év rockalbuma” kategória a kritikus. Ha ugyanis nem kifejezetten hard-rock-előadó nyeri meg, akkor az néhányaknak már olyan összeférhetetlenséget jelent, mintha a 100m-es síkfutást egy úszó nyerné meg.

S a „poprock” célja pont az, hogy egy enyhébb vágást hozzon létre a rockzenében. Ha jobban elgondolkozik rajta az ember, világossá válik : a mai felfogás szerint rock az, ami (szakszóval) „zúzós”. És az adott szám zúzóssága dönti el, hogy most az előadó micsoda; rockker-e, és ha igen, mennyire. Ha valaki elektromos gitárral a kezében kiáll a színpadra és rálép a torzítópedállra, át is esik a beavatási szertartáson, s ő már rockzenész, de legalábbis poprocker...

Szólj hozzá Te is!

becenév (hozzászólás, mint vendég):

félkövér | dőlt | aláhúzás | „idézet” | link | kép | videó

- Százados úr! Kovács honvéd leugrott ejtőernyő nélkül!
- Már megint?