Gondolatok hazafelé

SZUBJEKTÍV szerző: Biga | 1 hozzászólás

Shabbat előestéje van, a sófárok vibráló hangja még ott zúg a városfal és a dombok között, Isten nagyot ránt a kantáron, az univerzum ziláltan csattogtatja az állkapcáját és kócos farkával immáron ráérősen hajtja tova a pimaszabb csillagokat. Az embernek bűntudata támad, hogy még mindig az alkonyati utcákat rója, taxira már nincs pénzem, a buszok már nem járnak. Négyszemközt maradtam Jeruzsálemmel, a park cinkosan unszol maradásra. Augusztus közepére feltámadnak azok a bizonyos sivatagi szelek amik télen még Thébában forgatták ki a halottakat a sírjukból, tavasszal a Negevben fújtak liércesálmot a Beduin sátrak alá, most pedig az én csontjaimat fájdítják, poshadt forróságot lopva a tüdőmbe. Itt a zöldben, ez a süvítő idegláz, mint a teavíz, szirupossá főzi a magyalfák és a jerikórózsák különös kipárolgását, hatalmas oltárra gondolok, ahogy a lévita remegő kézzel mutat be illatáldozatot a szentek szentjében az Egyetlennek, aki a Nap fölött áll.

cikkhez kapcsolódó kép

Semmivel sem jutottam közelebb a válaszhoz, miért pont Itt és miért pont Velük történt mindaz amivel már egy éve tele van a fejem. Fáradtan bóklásztam egész nap a bazársorok között, a fogam még most is tele van az arabok komisz kávéjának a zaccával, a bágyadt magyarságom csak vért verejtékezve esik túl a kultúr-sokkon. Vezeklő német önkéntesek, kazasztáni misszionáriusok, etióp rabbik, ENSZ tisztek és orosz emigránsok angolkodnak körülöttem, egy csipetnyi Közép-Európa vagyok csupán a szent főzetben, melyet minél jobban ismerek, annál zavarosabb és csípősebb.

Őket figyelem csendben a mellvédekről, az éttermek ablakából, a huzatos szálloda erkélyekről, és a fényképezőgépem piszkos keresőjéből. Napszemüvegem szárát morzsolgatva veszem át újra a történetet, az ország titka kipereg az ujjaim közül, búskomor félelem fog el a júdeai éjszakában. Az én Istenem akarata volt Izrael kiválasztottsága, azé az Izraelé mely most az ortodox negyedben rejtelmes imádságba kezd, azé amelyik napközben a darudzsungel tövében szakadatlanul bújja az építkezési-tervet vagy hatalmas amerikai autókon száguld üzleti-tárgyalásra, és azé amelyik éjszakánként a cigarettafüstös határvidéken, álmosan a tanknak dőlve, a Messiás után sóvárog. Az én Istenemé, aki földet ígért nekik, és tervet, melyhez úgy idomul a bolygó és az azon élők története mint DNS-lánchoz a magzat teste. Az ő Istenük fia után sóvárognak, aki meghalt értem, hogy éljek. A kopár dombtetőkön dekadens álomként göcsörtösödnek az olajfák, ezen az éjszakán is levegő után kapkodnak az érzelmeim, nincs békességem, Izrael szentje nem enged közelebb.

Ezek az utolsó napjaim, egy hét múlva újból a metróhuzat kócolja a hajamat a Blahán, újabb hosszú év következik Magyarországon, miközben azon fogok idegeskedni, hogy a barátaimat elsodorja valami újabb fene nagy háború, vagy hogy elhalkul a hívó szó és soha többet nem látom Kapernaum romjait, vagy hogy pont hólapátolás közben maradok le a világvégéről.

Eilatban 43 fokot mértek ma, Haifában a vizimentők két holtestet találtak, Gázában folytatódnak az IDF hadműveletek, egy Hamasz ellenes tüntetésen két francia riporter megsérült. Egészen lejártam a lábamat hazafelé. A város csendes, mint a hóesés karácsony éjszakáján, héber mítoszok peregnek a felhők alján, hétágú gyertyafényben olvasom magamat álomba.

Shabbat Shalom!

Szólj hozzá Te is!

1
Nocsi kis képe = avatarja Nocsi (nocsi), 2007. 09. 08. 20:26
válasz erre az üzenetre

Ez tetszett. Shalom haverim!

« előző1 következő »

Ha elfelejtetted volna a jelszavadat, küldesd ki magadnak!


Még nem vagy VIP tag? Regisztrálj!
On the run
» játékajánló: On the run
Legújabb vicc

- Százados úr! Kovács honvéd leugrott ejtőernyő nélkül!
- Már megint?

Értékeld! szavazás 1-reszavazás 2-reszavazás 3-reszavazás 4-reszavazás 5-re
» tovább
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelem © 2007 Minden jog fenntartva!