Cigarettafüst

SZUBJEKTÍV szerző: Tóth Enikő | 0 hozzászólás

Az ősz suttogott neki valamit és az arcába fújta a haját. Azt hitte láthatatlan. Csak állt ott a csörgő falevelek táncában és kerek szemekkel nézett be az ablakon az utca túloldaláról. Akkor látott ilyet először. Egy idegen. Úgy érezte, érti a szelet, hiszen nem lehet véletlen, hogy ott áll éppen akkor az utcának azon az oldalán és az idegen meg… Újra elkábultak a gondolatai.

cikkhez kapcsolódó kép

„Milyen művészi a füst. Beburkolja a testét, hiszen ő más. Őt védeni kell. És a hamu! Mintha minden por az érzékek táncát járná.” Ilyet még sosem látott.

„Biztos költő, vagy színész! Más nem faragná hegyesre hosszú ujjaival az égő cigarettavéget.” Ezt már az ajtóból figyelte. A kerek szemek a falakon tapadtak meg és követték a fények játékát. Az egész olyan földöntúlinak hatott. „Csak a füst zavar, nagyon csípi a szemeimet.”

Az idegen felállt és kifelé indult a szobából. „Hová mész?” Az idegen egy pillanatra meglepődött, aztán lehajtott fejjel válaszolt. „Muszáj ennem valamit. Megéheztem.” Becsukta maga mögött az ajtót és a fények kiszöktek az ablakon, vissza a természetbe, ahonnan jöttek, a lánnyal együtt.

Rohantak a házak, de ő csak a szeme sarkából látta őket. Az utcákat már nem ismerte. Csak szaladt és zihált. Úgy érezte, nem tud elég levegőt venni. „Hát ember?” Ez volt az első csalódás az életében.

Szólj hozzá Te is!

Ha elfelejtetted volna a jelszavadat, küldesd ki magadnak!


Még nem vagy VIP tag? Regisztrálj!
Áll az alku?
» játékajánló: Áll az alku?
Legújabb vicc

- Százados úr! Kovács honvéd leugrott ejtőernyő nélkül!
- Már megint?

Értékeld! szavazás 1-reszavazás 2-reszavazás 3-reszavazás 4-reszavazás 5-re
» tovább
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelem © 2007 Minden jog fenntartva!