Múlt és jövő
Tudom, kissé fura a hasonlat: mégis rájöttem mennyire hasonlít az életünk arra a néhány órára, amit életemben először töltöttem el egy korcsolyapályán. Gondoljunk csak bele: a kisgyermekek is hamarabb tanulnak meg felállni, mint járni.
Ugyanez érvényes a koripályán is: jégre megyünk, elesünk - és vagy felállunk, hogy továbbmehessünk és később megint elcsússzunk, vagy ott maradunk és várjuk a segítséget. Ha szerencsénk van, az életben mindig van mellettünk pár ember, akik segítenek felállni: őket hívjuk barátoknak.
Mikor elkövetjük életünk első hibáját, idő kell ahhoz, hogy továbbléphessünk - csak azért, hogy elkövessük a következő - talán még nagyobb - baklövést. De idővel az ember megtanulja elviselni az élet pofonjait és túlélni a hétköznapok harcait.
Később a múlt hibái tanulsággá érnek, majd szép lassan eltűnnek. Hiszen ki emlékszik már az első lépésekre, ha azóta túl van az első intőn, az első szerelmen - és az azzal járó első csalódáson...
Minden ember életében bekövetkezhetnek olyan dolgok, amiket - később visszagondolva - megváltoztatott volna. De mi értelme folyton a régi sebeket nyalogatni, ha élhetnénk a mában is - leküzdésre váró gond itt is van elég.
Hiszen pontosan mi is az életünk?
Döntések folyamatos sorozata - amelyek közül talán a legjelentéktelenebbnek tűnő van a legnagyobb hatással az életünkre. Talán elég egy lépés, egy pillanat - és ma nem az lennék, aki vagyok. Az a döntés, ami egyik pillanatban még katasztrófálisnak tűnik, talán a következőben szerencséssé válik.
Legelőször az kell megértenünk, hogy ebben a világban minden valamiért történik. Az ok és okozat törvényét már az ősi hindu és buddhista vallásban is ismerték - ők karmának hívják, és a reinkarnációval (lélekvándorlással) kötik össze.
"Aminek jönnie kell, jönni fog; és ha itt lesz, szembenézünk vele!"
A karma szerint minden, amit előző életünkben tettünk, mondtunk, gondoltunk, kihat a következő inkarnációnkra (vagyis az új életünkre).
Persze van, aki nem hisz a lélekvándorlásban. Én inkább azon a véleményen vagyok, hogy az életünkben vannak olyan események, amelyeknek mindenképpen be kell következniük - akármennyire küzdünk is ellene. Vannak olyan emberek, akikkel találkoznunk kell - akármennyire nem akarjuk megismerni őket.. Vannak olyan tapasztalatok, amiket meg kell szereznünk - akármennyire félünk is tőlük.
Miért fél az ember a jövőjétől? Miért menekül folyton a sorsa elől? Miért halogatja mindennapi teendőit, mikor tudja, hogy előbb vagy utóbb úgyis le kell küzdenie az adott akadályt?
Mindenkinek feladata van ezen a Földön - az, hogy mi is pontosan az a feladat, talán már születésünk pillanatában eldől. Hiszek abban, hogy a sorsunk meg van írva valahol egy nagy könyvben - ugyanakkor tisztában vagyok azzal, hogy a döntéseimet én magam hozom, és a jövőm csakis az én kezemben van!
Szivike (19870617), 2006. 06. 20. 23:23válasz erre az üzenetre
A cél voltaképp mi is?
A cél, megszűnte a dicső csatának,
A cél halál, az élet küzdelem,
S az ember célja e küzdés maga.
(Madách Imre: Az ember tragédiája)
válasz erre az üzenetre
Üdv emberkék! a cikk jo, tetszik engem is fogalkoztat ez a téma mármint hogy mi lett volna ha... és mivan a lélekvándorlással sötöbö szoval érdekes
Boki (boki), 2006. 05. 31. 20:05válasz erre az üzenetre
A fotósunk, ember, a fotósunk! 
Amúgy már legalább kettő is van 
Marcell (kovacsm), 2006. 05. 31. 19:53válasz erre az üzenetre
És ki az a Dani? 
válasz erre az üzenetre
Akkor azt kell mondjam: Viki aki 'szintén' nem szereti ha fotózzák, de ezen a képen nem én vagyok Ha én lennnék rajta, Dani már nem élne nyehehehhheeeee:
Boki (boki), 2006. 05. 31. 17:21válasz erre az üzenetre
Oh, annyi az egész, hogy küldött nekem képet, és megkérdeztem, hogy aki rajt van, tudja-e hogy fotózták... Na, erre jött a válasz, hogy igen, de nem szereti, ha fotózzák
válasz erre az üzenetre
Nem nem érted...nekem ez különös ismertetőjelem...ezt mindenki tudja rólam, és én a tipikus "inkább ne is lássam.." lány vagyok
SOha meg se nézem őket....
Tudom, és ezért nem értem hogy Viki aki nem szereti.. itt én valami turpisságot gondlok a dolog mögött Dani barátommal kapcsolatban.. csak hogy ő nem beszél
Marcell (kovacsm), 2006. 05. 30. 22:09válasz erre az üzenetre
Nem sok lány szeret fényképeszkedni, sőőőt, mindig vinnyognak... viszont aztán ők az elsők, akik 'júj muti milyen lett' mondatokkal megrohamozzák a készítőt.
válasz erre az üzenetre
hümm..utánanéztem, de túl alapos, szóval tényleg nem Dani vagy.. elnézést kérek.. de akkor már borzasztóan érdekel hogy honan tudod hogy nem szeretek fényképezkedni?:S:S:S:S
Boki (boki), 2006. 05. 30. 20:40válasz erre az üzenetre
Amúgy nem Dani vagyok...
Ha rákattintasz a nevemre, meglátod 
válasz erre az üzenetre
a Boki béna név..jobb nem jutott eszedbe? Egyébként..figyelj..legalább feldobtuk a hozzászólásokat
Jó a cikk:P
Boki (boki), 2006. 05. 30. 20:17válasz erre az üzenetre
Viki, aki nem szereti, ha fotózzák, ugye?
válasz erre az üzenetre
A cikket elolvastam, de az én Danim a világ egyik legtehetségesebb fotósa, szóval a cikk biztos jó, de a kéép jobbP:P:P:P
- Százados úr! Kovács honvéd leugrott ejtőernyő nélkül!
- Már megint?
» tovább
