A világot jelentő deszka

Az egész a bátyámmal kezdődött, amikor hazaállított egy gördeszkával. Anyum szörnyülködött, amint belegondolt a kórházi kezelések lehetséges sűrűsödésébe. Amikor először ráálltam, azt hittem, egyből elzúgok, nem is tévedtem.

Rögtön el is estem. De ami fontos, ez nem vette el a kedvem a dologtól, sőt! Elkértem tőle, és kiléptem a járdára. Az első „szárnypróbálgatások” kissé esetlenek voltak, és csúnya horzsolásokkal jártak. Ettől kicsit visszahőköltem, és megijedtem. Testvéremtől kértem segítséget, és ő megmutatta, hogy kell csinálni, ha én is gurulni akarok. Ő ugyanis már tudott ezt-azt a haverjaitól. Kezdetben nagyon nem tetszett neki, hogy ezzel a nem igazán biztonságos sporttal akarok próbálkozni. Sokat gyakoroltam a ház előtt, amikor épp kint lehettem.

Volt akkoriban egy idétlen játékunk,

a Tony Hawks Pro-Skater2, amit már kismilliószor végigjátszottam. Igazság szerint ezek után teljesen más szemmel néztem a képernyőt. Kicsit meglepett, hogy míg a számítógép előtt olyan egyszerűnek tűnik, addig a valóságban már egy sima ugrás is kívül esik a képességeimen. Nagyon nehéz sport, kétség kívül, de most már tudom, hogy a „minden kezdet nehéz” elv itt még inkább helyt álló, mint bárhol máshol. De mivel nagyon tetszett, nem adtam fel, és egyre ritkábban esni.

A sikerélmény az,

ami annyira ösztönzött, és aminek annyira örültem az első primitív trükk után. Ezt az élményt sok ember, sok helyen megtalálja, de én a deszkázásban leltem rá. Később elkerült a deszka a háztól, de én általa egyre közelebb kerültem a bátyámhoz, aki, szegény, azelőtt eléggé hülye volt velem. A suliba már úgy mentem, hogy a tesóm mögöttem állt, és tudtunk beszélgetni.

Szólj hozzá Te is!

becenév (hozzászólás, mint vendég):

félkövér | dőlt | aláhúzás | „idézet” | link | kép | videó

5

Boki (boki), 2006. 05. 30. 20:39
válasz erre az üzenetre

Szia Chovi
Azért vigyázz Suttyóra

- Százados úr! Kovács honvéd leugrott ejtőernyő nélkül!
- Már megint?