Hol volt, hol nem volt, volt a világon egy kislány. Úgy hívták Tank Aranka. Mint ahogyan neve is mutatja Aranka nagy lelkesedést mutatott a haditechnika iránt; legfőképpen a tankok iránt.

Közülük is a legkedvesebb volt számára a májkitépő lézerlándzsával felszerelt darab. Aranka szende kislány létére még sohasem használta a robosztus gép fegyverzetét. Nem is használhatta volna, hiszen mióta a sajtkukac belemászott a tankot irányító elektronikus elemekbe, az egész rendszer használhatatlanná vált. Emiatt Aranka nem rendeltetésszerűen használta kedvencét.
A tank negatív kisugárzását, a maltodextrózzal – tíz szénatomos cukorral bevont ágyúcsövet, Aranka vegetatív dekorációval enyhítette, amit tulipánkoszorúval emelt ki. A szegecsek és a páncéllemezek közti ritmikus eltérést a tank lánctalpán lévő pörköltszaftos meggybefőtt oltotta ki.
Piciny udvarában a tank élt Tank Aranka vidéki birtokán, mint a hadsereg egyetlen hivatásos nő katonája. Minden reggel korán kelt, és katonás rendben várta, hogy valamilyen fontos dolog történjen.
Várakozása évekig eredménytelen volt, kimerítette a rövidtávú síkfutás a postaláda és a távírógép között. Esős napokon a futások száma csökkent. A lány a bakterház ablakából figyelte, hogyan pereg le az esővíz a malátacukor-bevonatos ágyúcsőről.
Már lassan közeledett leszerelésének időpontja, amikor váratlanul megcsörrent Aranka telefonja. A miniszterelnök kereste személyesen. Aranka annyira meghatódott attól, hogy nem lett a hátrányos megkülönböztetés áldozata, hogy mentőautó kellett, hogy elszállítsa Egerbe. A miniszterelnök már várta buzgómócsingok seregével körülvéve. Az médiumok minden fontosabb újságírója, tv-se, riportere várta őt a kórház kapujában, hogy interjút készíthessen vele.
A történtek után Tank Aranka folyt a tv képcsövekből, de még a szélessávú internetről is (amit egyébként az egri felhasználók 90%-a le is mondott). Később jelentkezett egy tehetségkutató versenyre, amelyet egyetlen versenyzőként meg is nyert. Koncertsorozatot indított. A verseny jutalma az volt, hogy kijuthatott az olimpiára Magyarország színeiben a rövidtávú síkfutás a postaláda és a távírógép között. És boldogan élt volna, ha az ágyúcsövéről le nem olvadozott volna az esőben a cukor...
- Százados úr! Kovács honvéd leugrott ejtőernyő nélkül!
- Már megint?



