Piáska és a farkas

SZUBJEKTÍV szerző: gy, 2006. 04. 07. | 5 hozzászólás

Hol volt, hol nem volt, az Óperenciás-tengeren is túl, ahol a kis kurtafarkú malac túr, s még az Üveghegyen is túl, ahol az öreg üvegfújó fúj, szóval ahol a madár se jár, ott éldegélt egy asszony a lányával szép egyetemben.

A lányt Piroskának hívták, mert olyan nagyon szerette a bort, hogy folyton piros volt. Egy szép napon magához hívta az asszony a lányát. Azt mondta:

– Té, Piros lyányom, tudod-é, hogy a nagymama kórházba volt. Szegíny kenyeret akart vágni, oszt véletlen a láncfűrészet használta. Menj, oszt látogasd meg!
Csomagolt is az asszony kalácsot meg bort (utóbbit Piroska nagy örömére). Mielőtt elindult a lány, az anyja a lelkére kötötte:
– Le ne térj az útról, ídes lyányom!
Piroska meg is fogadta. Ment, mendegélt a sűrű erdőbe. Útközben megszomjazott. Itt leült egy fa alá, és megkóstolta a bort.
– Mmmm… Tokalyi aszu… tavalyi évjárat… ez aztán az igazi…

Mikor aztán eleget ivott

– helyesebben majdnem kiitta az üveget –, fölkerekedett és tovább indult. Ahogy ment, mendegélt, szép virágokat látott, így hát letért az útról, előkapta disznóölő kését és vágott néhány szál gazt. Egyszer csak az egyik bokorból hang szólt:
– Ejh, Piroska, mi van a kosaradban?
– Kalács – mondta Piroska, a bort (bár már nem volt sok) féltette, mert tudta, hogy a bokorban a részeg farkas van.
– Aztán hová mész Piroska? – kérdezte a hang.
– Megyek a nagymamához, szegíny beteg.
– Na menj csak, hehe, jó utat.
Azzal a farkas úgy eltűnt, hogy csak na. Piroska meg vígan mendegélt tovább. Eközben a farkas elment a nagymama házához. Bekopogott.
– Ki az?
– Én vagyok az, Piroska.
– Mit hoztá’, Piroska?
– Kalácsot.
– Há’ bort aztat nem? No akkor takarodj haza!
– Ja, bort? Persze, hogy hoztam!
– Há’ mé’ nem ezzel kezdted, ídes lyányom?! Kerülj beljebb! Gyere be!

Több se kellett a farkasnak.

Bement, odaugrott a nagymama ágyához. Mielőtt kimondhatta volna, hogy "hamm", már be is kapta. Aztán magára kapta a nagymama egyik subáját, bekapcsolta a házimozi rendszert (persze "dölbi szörránd" ), és befeküdt a paplan alá. Nemsoká megérkezett Piroska. Kopogott.
– Ki az? – kérdezte a farkas.
– Én vagyok az, Piroska.
– Mit hoztá’, Piroska?
– Kalácsot meg bort.
– Bort is? Gyere csak be!
Azzal Piroska bement. Odalépett az ágyhoz, majd csodálkozva felkiáltott:
– Nagymama, miért ilyen nagyok a füleid?
– Csitt, hogy jobban halljam a tévét…
– És nagymama, miért ilyen nagy a szád?
– Mi??? Hogy én nagyszájú?! Nem vagy kicsit szemtelen?! De gyere csak közelebb, megsúgom!
Piroska oda is ment, azzal a farkas – mielőtt kimondhatta volna, hogy „hamm”, már be is kapta Piroskát, majd megitta rá a maradék bort, és visszafeküdt aludni.