Nincs jogod dönteni: jön a kaszás

SZUBJEKTÍV szerző: punk, 2006. 03. 30. | 4 hozzászólás

Halál. Valószínűleg ez a fogalom mindenki számára mást jelent. Egy biztos. Elér... nincs kibúvó alóla. De mi történik? Nem értem, nehéz ügy. Ránk talál... eljön értünk... de ki? A "Kaszás".

...beteg voltam. Lázas. Olvastam. Szeretek olvasni. Pilinszkyt. Terek című versében írja, hogy a pokol és a mennyország térélmény. A menny szabad, a pokolra lefelé látunk, mint egy alagsori szobába, mintha egy lépcsőházból kukucskálnánk be egy talán akarattal nyitva hagyott ajtón... oda, ahol olyan dolgok történnek, amik számomra kibírhatatlanok. (Pont, mint a 101-es szoba.) Két véglet. Nincs köztes állapot. De mi van közvetlenül előtte?

Halál.

Valószínűleg ez a fogalom mindenki számára mást jelent. Egy biztos. Elér... nincs kibúvó alóla. De mi történik? Nem értem... nehéz ügy. Rád talál... rám talál... eljön értünk... de ki?... a „Kaszás”. És gondolod, hogy tényleg van egy kasza a kezében, amivel szedi az áldozatait?! Hülyeség. Vagy a másik esetben fényt látsz az alagút végén? Érdekes, hogy a halálközeli élményeknél mindenki fényt lát. De senki sehol. Csak egy alagútban, ballag. Világosság. De nincs elágazás? Nincsenek ajtók? És ha azt mondom, visszafordulok? Ha nem akarok arra menni?! Mi lehet a hátam mögött?

Mennyi kérdés!

És a felére sem tudom a választ. Félek. Nem akarok meghalni. Nem tudom mi van "ott"! De így élni sem tudok rendesen. Carpe diem? Használd ki az életet? De hogyan, ha nem tudod, mikor lesz vége? Nagyon bonyolult. De ha nem is olyan szörnyű? Nem is fáj. Csak megtörténik. Hirtelen. Az más kérdés, hogy mi van előtte, de abban a pillanatban nem érzel semmit. De akkor nem is kell félni tőle! Komoly dolog, viccet nem lehet belőle csinálni. De félni nem kell tőle. (Nem döntheted el, mikor történjen meg. Nincs jogod eldönteni.) Akkor jön, amikor kell. Valaki tudja, mikor. Aki rendelkezik vele. De akkor nincs értelme semminek? - kérdezhetnéd. De. Csak nem úgy, ahogy eddig. "Ne félj, csak higgy!”

Mondtam már,

hogy szeretek olvasni. Kosztolányi az Esti Kornélban azt írja, miután főhőse észrevette, hogy egy hatalmas tűzgolyó tart a Föld felé, és három nap múlva mindenki meghal, hogy: "Jaj, mennyire megkönnyebbültem. Nem kell többé élnem, tehát élhetek. ( … ) Mert jegyezd meg, hogy csak az élhet, aki teljesen el van készülve a halálra, s mi, ostobák, azért halunk meg, mert csak az életre készültünk el, és mindenáron élni akarunk. A rend, amelyet magad körül látsz, voltaképpen rendetlenség, és a rendetlenség az igazi rend. A világ vége pedig a világ kezdete.”

Van benne igazság. Csak ezt akartam mondani. A lázam nem ment le. Tudtam, hogy nincs sok időm hátra. Beletörődtem. Felkészültem. És most itt vagyok...