MÚK?

SZUBJEKTÍV szerző: Boszi | 3 hozzászólás

„Márciusban újra kezdjük!” – bíztatták egymást sokan ötven évvel ezelőtt a forradalom leverése után. A tavaly októberi események után milyen ünneplésre számíthatunk március 15-én?

cikkhez kapcsolódó kép

Úton-útfélen, ismeretlen és ismerős ajkakról, falfeliratokon egyre többször köszön vissza a három betű: MÚK. Ötven éve, az októberi forradalom leverése után még reménykedtek az emberek a megmozdulások tavaszi újrakezdésében; ezt a bizakodó lelkesedést fejeztek ki a mozaikszó. Október huszonharmadikánk nekünk is volt. Amit el is tiportak a rendőrök, és a megemlékezésből agresszív tömegoszlatást csináltak. De vajon ilyen előzmények után, amikor a családokat számtalan teherrel sújtják, és amikor még frissen élnek mindenkiben az őszi események emlékei milyen március 15-ére számíthatunk?

Tisztán látszik, hogy félelmet akarnak kelteni az ország vezetői. És nem válogatnak az eszközökben. Terrorfenyegetettség bejelentése, amatőr fenyegető videók nyilvánosságra kerülése, belőtt ablakú Rendőrpalota és az őszi igazságszolgáltatás keserű pillanatai – nem elég ez mindarra, hogy féljenek az emberek? A vezetők pedig ebben a felfokozott helyzetben áldozatokat is képesek hozni. A miniszterelnök drámai hangon jelentette be nemrég, hogy nem mond március 15-én beszédet. Így akarja elhárítani magáról a felelősséget? Tudvalevő, hogy Magyarországon sokmillió olyan ember él, aki elsiklik az apró részletek felett és meg lehet etetni bármivel. Mégsem hiszem azt, hogy van olyan ember még hazánkban, aki megkérdőjelezi azt, hogy ki miatt van ilyen hangulat már több, mint fél éve! A napi történések pedig azóta is jól kitervelt forgatókönyv szerint haladnak.

Most nem 1956 van.

Elnyomás, rendőrállam, önkényuralom viszont igen. Tudom, hogy 50 éve más volt. Akkor a forradalom leverése után kezdődött csak az igazi kiszolgáltatottság. A leveleket felbontották, a telefonvonalakat lehallgatták, vadásztak az illegális plakátokra, provokátorok és csendes megfigyelők voltak a boltban, a zöldségesnél, az egyetemeken és a főiskolákon, az orvosi rendelőkben és a mozikban. Ha két ember beszélgetett az utcán, a rendőr „illegális csoportosulásra” hivatkozva igazoltatta őket. Mindenhova elért a hatalom keze és semmi nem maradhatott titokban. Jó munkát végeztek az elvtársak, hiszen a megfélemlítés legkülönbözőbb eszközeivel az esetleges újrakezdés reményét még csírájában elfojtották. A szemmel látható rendőri túlerő és fegyveres felszereltség láttán mindenki, aki gondolkodott a márciusi kitörésben belátta, hogy felelőtlenség lenne a sok ártatlan civiláldozatot követelő október után újrakezdeni a tüntetéseket. A bűvös három betű azonban szájról-szájra terjedt tovább akkor is, ha már csak egy ideát jelképezett a mozaikszó, mert élvezték azt, hogy milyen indulatokat és félelmet váltott ki a hatalomból a MÚK.

Hiába nem 1956-ot élünk, sok a párhuzam. A néppel szemben egy illegitim, szocialista rezsim áll, akik a parlamenti többséget és a hatalmat választási csalással szerezték meg, „trükkök százaival, melyekről nekünk nem kell tudnunk”, és az előző ciklusban ejtett ország vezetési hibáikat hazugságokkal és adathamisításokkal leplezték.

Most is szemben áll a néppel egy alkotmányos jogokat tipró, rendőrségi szabályokra fittyet hányó, összetételére nézve részben szadista rendőrség. Most is felbonthatja a csomagokat, elolvashatja az e-maileket, lehallgathatja a telefonokat a kormány felhatalmazása alapján. Most is vannak a megvert áldozatok felett pálcát törő bérencbírák. Most is bízni szeretnének valami szebb, nemesebb célban az emberek, ami erőt az a bizonytalan jövőhöz.

Ezért a „MÚK” jelmondata ma is aktuális, és ugyanúgy idealizál, mint akkor.

Valójában mindenki érzi, hogy nem kezdhetünk semmit újra sem márciusban, sem máskor, mert októberben sem kezdtünk el semmit! Nem mi kezdtük!

Az országot vezető bölcs és felelősségteljes politikusok döntöttek arról, hogy a békés tüntetőkre rátolja az önmaga által provokált néhány agresszív embert a rendőrség, ők mocskolták be az ünnepet és utána a balliberális médiatúlsúly segítségével azt hangoztatták, hogy a jobboldali radikális csőcselék felforgatták a város békéjét. És nem ok nélkül tették ezeket – ahogy 50 éve sem. Tudták jól, hogy ha akkor nem lépnek közbe, akkor a jogos polgári engedetlenség, a demokrácia elvei alapján a nagy tömeget felvonultató nemzeti ünnep után az emberek felbátorodnak és folytatódnak a megmozdulások a fővárosban és vidéken egyaránt. Ezt kellett még időben megakadályozniuk.

A külföldet sokkolta az emberi jogok sárbatiprása, az erkölcsi normák teljes hiánya és a felelősségrevonás eltussolása. Tavasszal már több nemzetközi jogvédőcsoport képviselteti magát hazánkban és megfigyelik a hatóságok tevékenységét az esetleges megmozdulások idején.

Nálunk a bíróság tudomásul veszi, hogy a rendőrök azonosítószám nélkül verik félholtra a magyar zászlót lengető, vagy épp a földön fekvő embert, aki csak „rossz helyen volt rossz időben”. Nálunk nincs demokrácia. Azt várják, hogy nyeljük le a sérelmeket és hallgassunk, tűrjünk a végtelenségig. Ha pedig kimegyünk az utcára, összemosnak minket a felbérelt provokátoraikkal és garázda lázadóknak titulálnak minket. Ellehetetlenítik az életünket. A családokat szociális csökkentésekkel sújtják, a fiatalok jövőjét tandíjjal nehezítik, az egészségügyi reform keretében pedig vizitdíjat kell fizetnie a legtöbb emberek – és még sorolhatnám.

Mit is kell akkor folytatni márciusban?

A társadalom ellen elkövetett jogsértések és az embertelen rendőri önkény dokumentálását, a politikai hazugságok leleplezését és minden jogtalan hazai ítélet ellen a fellebbezést európai fórumokon.

Az év elején már a rendőrség is elkezdte a készülődést a márciusi ünneplésre. Miközben a lakosság egyre több adót fizet, süllyed az életminőség színvonala, gyorsul az infláció, van pénz arra, hogy megnöveljék a tömegoszlató eszközökre elkülönített keretet. Kell még vízágyukat, gumilövedékeket, könnygázgránátokat, gumibotokat és még ki tudja miket beszerezni. Ők nem kezdenek semmit, csak folyatják. A megfélemlítést, az önkényt, a terrort.

Márciusban újra kezdik?

Szólj hozzá Te is!

3
Boszi, 2007. 03. 16. 13:00
válasz erre az üzenetre

Megbuktatni? Na igen ez a nagy kérdés.
1. - népszavazás. Sokan csak legyintenek vagy nevetnek hogy már megint az örökzöld népszavazás. DE EZ AZ EGYETLEN MEGOLDÁSI LEHETŐSÉG!
2. - miért nem mond le az ellenzék?hányan kiabálják ezt és kérik számon Orbán Viktoron. Nem tudom mikor fogják megérteni azok is, aki ezt követelik: így is magasról tesznek az ellenzékre, de ha lemondanának akkoris működhetne tovább a törvényhozás, mert a Parlament határozatképes lenne. Akkor nem lenne aki kimondaná a hazugságaikat! A népszavazáson kívül más alkotmányos megoldás NINCS!
3. hozza vissza OV az embereket az utcáról! - nem ő vitte az embereket oda! nem ő vitte a provokátorokat oda! nem mi kezdtük!!! és a tegnapi példából is látszik NEM MI RANDALÍROZTUNK!
4. sztem iszonyat durva a médiafölény is.

válasz a(z) 2. üzenetre
2
, 2007. 03. 12. 19:09
válasz erre az üzenetre

Köszönöm!
Ez a cikk egy rendes mindent kimondó cikk volt! Örülök h vannak még olyan értelmes felnőttek akik nme félnek kimondani az igazaat!
2 dolgot nem értek!
1#: Én nme tom elképzelni hogy ki az az utolsó értelmi fogyatékos emebr aki még midnig mszp-s???? Miután tisztán a szemébe mondták h HAZUDTAK neki!!
És véletlenül sem voltak őszinték csak kiderült és először be se ismerték.....?!
2#: Kérdem én HOGYAN lehet megbuktatni egy kormányt ha nme igy??? Az emberek ezrei Tüntetnek békésen v békétlenül....
Ezt válaszolja meg vki!!!!
Köszönöm

1
gyöngyörke, 2007. 03. 06. 19:41
válasz erre az üzenetre

ehhez nem lehet hozzászólni! csak teljesen egyetérteni!!

« előző1 következő »

Ha elfelejtetted volna a jelszavadat, küldesd ki magadnak!


Még nem vagy VIP tag? Regisztrálj!
Police Pursuit
» játékajánló: Police Pursuit
Legújabb vicc

- Százados úr! Kovács honvéd leugrott ejtőernyő nélkül!
- Már megint?

Értékeld! szavazás 1-reszavazás 2-reszavazás 3-reszavazás 4-reszavazás 5-re
» tovább
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelem © 2007 Minden jog fenntartva!