Cserediákok és hapax legomenonok, avagy legyünk mi is külföldiek egy évre

SZUBJEKTÍV szerző: Szabó Nóri (toreador), 2007. 02. 15. | 0 hozzászólás

Már fél éve itt van nálunk egy svájci cserediák és ezért sok más cserediákkal is összeismerkedtem, így jobban megismertem a kultúrájukat, és egy kicsit én is kivágyódom mostmár külföldre. A YFU (Youth For Understanding) szervezet a következő tanévben is szervez csereprogramot, sőt fogadni is lehet diákot!

Az egész úgy kezdődött, hogy bent ültünk a YFU irodájában apukámmal és a barátnőmmel, akit elkísértünk a leendő cserediákja adminisztrációs dolgai miatt. Persze tőlünk is megkérdezték, hogy szeretnénk-e fogadni diákot, de igazából nem nagyon lelkesedtünk az ötletért. Aztán elénk raktak egy csomó papírt a külföldi diákok jellemzésével.

„Amíg lemásolom ezeket a papírokat, nyugodtan nézzék meg őket. Például nekem ez a német lány a kedvencem, aki szabad idejében autót szerel, de szerintem a cirkuszos csaj is aranyos...” Azzal magunkra maradtunk, meg a kíváncsiságunkra, és elkezdtük nézegetni őket. Vicces volt, ahogy kielemeztük, hogy ki milyen lehet, megnéztük a fényképeket, és mindenki kiválasztotta a kedvencét. A barátnőmnek természetesen már megvolt hogy kit fogad, de nekem még új volt a dolog. Aztán megakadt a szemem egy svájci lányon, aki 5 éve beszél franciául, és aranyosnak látszik. Elgondolkoztam, hogy milye jó is lenne egy testvér, mert egyke vagyok, aztán egyszer csak azon kaptuk magunkat, hogy augusztus 19-én izgatottan várjuk, hogy milyen lesz a pár percen belül megérkező cserediákunk.

Szerencsére az egyik legaranyosabbat fogtuk ki- ez igazából szerencse kérdése-, és nem bántuk meg a döntésünket. Furcsa volt, hogy teljesen más szokásai vannak, kicsit terelgetni kellett a magyar viszonyok könnyebb megértése miatt, és rájöttünk, hogy nem csak nekünk van mit tanulnunk a külföldiektől, hanem nekik is tőlünk(például a sajtos pogácsa receptjét, ami ha minden igaz, elkezdte svájci hódító körútját). Ezen kívül megismertem a többi cserediákot, így elmondhatom, hogy a világ sok országában vannak barátaim, ráadásul kicsit én is belekóstoltam, milyen is Európában és a világ többi részén élni.

Én mindenkinek csak ajánlani tudom a cserediákok fogadását- és esetleg azt, hogy egy évre kimenjen külföldre. Tényleg megéri, sokat tanulhatunk... magunkról is.

Több információ: http://yfu.hu