Warning: gettimeofday() [function.gettimeofday]: It is not safe to rely on the system's timezone settings. You are *required* to use the date.timezone setting or the date_default_timezone_set() function. In case you used any of those methods and you are still getting this warning, you most likely misspelled the timezone identifier. We selected 'Europe/Berlin' for 'CET/1.0/no DST' instead in /var/www/clients/client220/web1130/web/public_html/analyzer.php on line 190

Warning: date() [function.date]: It is not safe to rely on the system's timezone settings. You are *required* to use the date.timezone setting or the date_default_timezone_set() function. In case you used any of those methods and you are still getting this warning, you most likely misspelled the timezone identifier. We selected 'Europe/Berlin' for 'CET/1.0/no DST' instead in /var/www/clients/client220/web1130/web/public_html/analyzer.php on line 164
Hello tourist: Jeruzsálem, az aranyváros (1.) › Viccek, tételek, puskák, hírek, trend - Graffiti.hu - a Te stílusod!

Hello tourist: Jeruzsálem, az aranyváros (1.)

SZUBJEKTÍV szerző: Tatai Gábor | 1 hozzászólás

Iszonyatosan fáradt voltam, a tanulmányi osztály előtt kilométernyi sor kígyózott. A József Atilla lakótelep feletti tikkadt melegben viharfelhők tornyosodtak. A gomolygó, forró légben, kicsit meglazítottam a nyakkendőmet és immár századszorra vizslattam át hitetlenkedve az indexemet. Mindenem meglett, szigorlatról tíz perc után elengedtek, irodalomelméleten kedvesen bólogattak, huszonnégy magyar tételből egyet tudtam, de kivarázsoltam a pakliból.

cikkhez kapcsolódó kép

A csoportársaim csak úgy emlegettek: Gábor, a boszorkány. Isten lángoló tűzoszlopként vezetett át a vizsgaidőszakon. Most még a titkárnő tollat keres, most még zümmög a fénymásoló, most még a hátizsákomban matatok, majd kellemes nyarat kívánnak, és kiszédülök a szakadó esőbe.

Fél órán belül már Budán vagyok, és arra gondolok, hogy ha most elájulok vagy nem jut eszembe angolul az, hogy „csak vakációzni”, akkor az Úr nem enged, és idén is csak Füredig jutok. A Fullánk utcában két páncélozott transporter és egy tucatnyi gépfegyveres rendőr ázik baljósan és szótlanul a májusi viharban. „A konzulátusra...” – mondom csendben, mire megkérnek, hogy nyomjam el a cigarettámat. Embassy of Israel, Budapest. A rozsdás rácsoskapu előtt megszólít a kaputelefon, az adataimat kérik. Tíz perc múlva kiderítik, hogy nincs priuszom, feltehetőleg nincsenek arab kapcsolataim, és útlevéllel rendelkező magyarszakos diák vagyok. A fémdetektor negyedszer is besípol, a szivárvány alját is megszégyenítő gazdagságról teszek tanubizonyságot öt és két forintos címletekben. Miután a szüleim gyermekkorát és a legaljasabb piszkos kis titkaimat is kitálaltam, az udvarias, ám határozott MIB imitátor úr visszaadta a papírjaimat, és megnyugtat, hogy a hivatalos meghívólevelem meg fog felelni hazája számára.

Lent, a Kálvinon zavart tekintettel állok meg egy pillanatra az esőszagú alkonyban. Lehunyom a szemem, imádkozom és nevetek. Mire kinyitom, már rég nem érdekel az egy napja tomboló libanoni krízis, a két hónapos tökéletes magány, vagy az oly sokszor hallott „zsákban hoznak haza” duma, csak az, hogy a beszálló kártyámnak énekelgetek hülyeségeket a 12-es kapunál, a Budapest-Tel Aviv kijelző alatt. Kedves hangú nénik köszöntöttek „Shalom”-mal a fedélzeten, majd kipakolásztam a naplómat és az üccsimet, bekötöm az övemet, és zenét nyomok a fülembe (Oasis: Supersonic). Gázfröccs a kifutó végén, éles kanyar Szeged fele, tizenöt utas a 737-es kétszázötven ülésén, és a repülési magasság valószerűtlenül tiszta kéksége valahol a Földközi-tenger felett. A kétezerötszáz méter hosszú kondenzcsík és négyórányi töprengés végén a gép „szent légtérbe” ért, alattam Tel Aviv felhőkarcolói és kertvárosai mint szomjas sivatagi állatok hajoltak a tenger víztükre fölé. A Ben Gurion hatalmas árkádjai és steril csarnokai között légkondícionált huzat és kedves házigazdám fogadott. Nem sokkal később a Isaak Rabin Highway-en Jeruzsálem fele robogtunk. A homokpuszták messzeségeiben, gigászi pókokként olajfinomítók kábeldzsungele terpeszkedett. Ez Ábrahám, Izsák és Jákób Istenének földje, Izrael népéé, akik újra házat építettek a pusztában. Hogy ez mennyire nem lehetett egyszerű, arról kísértetjárta, szanaszétlőtt katonai konvojok tanúskodnak, melyek a mai napig ott feketéllenek, rozsdás mementóként az út két oldalán. Útközben csapatszállítókat és tank hadosztályokat előzgettünk. Az arcomra kiülő aggodalmat látva, házigazdám így szólt a volán mögül: „Ne aggódj! Jeruzsálemben nagyobb biztonságban leszel, mintha otthon lennél...”. Este már a külváros lépcsőlabirintusát koptattuk. Új otthonom tágas konyhájában, a vacsorám szerelmi lázban égve, a térkép felett költöttem el.

folytatjuk...

Szólj hozzá Te is!

1
Ivan, 2007. 01. 18. 21:11
válasz erre az üzenetre

Jó az írás!
Apró tárgyi tévedésre bukkantam benne. Te a József Attila utcában vizsgáztál, és nem a József Attila lakótelepen. Egy kerületben van a kettő, de nem azonosak.
Minden jót, és várom a folytatást!

« előző1 következő »

Ha elfelejtetted volna a jelszavadat, küldesd ki magadnak!


Még nem vagy VIP tag? Regisztrálj!
Rodent Tree Jump - Célbamókusoló 5) $atlag = 0; // teli, félig-teli, üres csillag if ($atlag >= ($i - 0.3)) $fajlnev = 'csillag-teli.png'; elseif ( $atlag >= ($i - 0.6 ) && $atlag <= ($i - 0.3 ) ) $fajlnev = 'csillag-fel.png'; else $fajlnev = 'csillag-ures.png'; $get_modul = 'viccek'; // $_GET['modul'] print "\"szavazás"; } return $atlag; } ?>
Legújabb vicc

- Százados úr! Kovács honvéd leugrott ejtőernyő nélkül!
- Már megint?

Értékeld!
Fatal error: Call to undefined function mokamerce() in /var/www/clients/client220/web1130/web/public_html/index.php on line 275