Amiről nem beszélünk, pedig kéne

SZUBJEKTÍV szerző: csajkovszkij | 2 hozzászólás

Furcsa az ember: arról nem beszél, amiről kéne. Előző, hasonló címmel íródott cikkemben olyan dolgokat soroltam fel a teljesség igénye nélkül, amik inkább igénylik a tetteket, mint a szavakat. Európában bevett szokás, hogy a problémákról nem beszélünk, és így az egész olyannak hat, mintha nem is lenne. És ugye ami nincs, azzal nincsen gond – pontosabban, amiről nem ejtünk szót, az nincs is, tehát nincs vele gond. Hát nem egyszerű? Sajnos a válasz, nem.

cikkhez kapcsolódó kép

Hogy mikről nem beszélünk? Elhunyt ismerősünk, rokonunk, munkatársunk baklövéseiről és hibáiról, mondván: Halottról jót, vagy semmit! Érdekes, pedig ez tenné őt az utókor előtt teljes értékű emberré, de amint tudjuk, csak a Mindenható tökéletes és tévedhetetlen. Az agyunk persze jótékonyan cenzúrázza az emlékeinket az idő múlásával, hogy csak a jó maradjon meg az illetőről, így nem értem, mi szükség van a fent említett íratlan szabályra.

Sokan szégyellik az érzéseiket, véleményüket, azt gondolva, hogy azokért minden bizonnyal bolondnak néznék. Pedig a véleményünk és az érzéseink tesznek bennünket egyedivé! Képtelenség minden embert ugyanazokra a közhelyekre uniformizálni, és nagyon veszélyes is. Hova tűnne a művészet minden ága, ha hirtelen megszűnne a szubjektív gondolkodás, illetve látásmód? Minden egyes diktatúra ezt az egységesítést szorgalmazta és szorgalmazza ma is, és egyes országokban ez igen jó eredményeket ért el – meg is látszik az ottani társadalmi életen. Ez főleg az egykori Szovjetunió országaira jellemző, és minden olyan államra, ahol a globalizáció az egészségesnél nagyobb méreteket öltött.

Nem beszélt a kormány a költségvetési hiányról és a megszorító intézkedéseiről a választási kampányában – pontosabban nem mondott róla igazat –, de ez nem azt jelentette, hogy ezek a problémák nem léteznek. Mondjuk, az még megérne egy kérdést, hogy hova lett a pénz az államkasszából, ha már ilyen nagy őszinteségi roham jött rá hőn szeretett miniszterelnökünkre, de ezt hagyjuk is.

Egyszer egy nagyon bölcs ember azt mondta, hogy jobb kint, mint bent. Amikor egy társaságban valaki ezt megjegyzi, rendszerint nevetünk rajta, pedig nem is tudjuk, mennyire igaza van. Viccesnek tartjuk az őszinteséget. Nem tévedés: azzal, hogy beszélünk a gondokról, egyszersmind őszinték is vagyunk, és az őszinteség többször mentheti meg az irhánkat, mint az elhallgatás, vagy a féligazságok, a valóság megkozmetikázása. Adott esetben ez segít megőrízni a helyünket az emberek szemében, vagy a pozícióban, amit elfoglalunk.

Szólj hozzá Te is!

2
Selihiu, 2006. 10. 04. 17:07
válasz erre az üzenetre

Hazudni nem szép dolog, de néha muszáj. Rákényszerít minket, az élet, mások cselekedeti, s sajnos saját önzőségünk.
Ismét nem értek veled egyet. Európában valóban nem szokás beszélni a problémákról, de nálunk ez nem így van. Mondhatni a szólás is megfordult: Halottakról rosszat vagy semmit!. Vagy talán csak én tapasztalom így. Rendkívül pesszimista és mondhatni mocskolódó nép vagyunk. Néha az a benyomásom támad, mintha a magyarok direkt a saját maguknak való rosszat választanák. Nem is kell olyan messzire mennünk a történelemben, sőt egyáltalán nem is kell visszagondolnunk. Nem, én sem fogok politizálni… de azért ez már egy kicsit sok, nem? Már ennyi idősen is meg tudom ítélni a magam, naiv módján. Talán valóban naivnak kell lenni, hogy valaki elhiggye, hogy ezt a helyzetet meg lehet oldani mindenki számára kedvező módszerekkel. Ahogy férfi és nő helyzete sem egyeztethető össze, ahogy a nagy mondás tartja, úgy a társadalmi csoportoké sem. Hiszen a szegény gazdag akar lenni, a gazdag pedig még vagyonosabb. És ez hogy teszi? Tőlünk, átlagemberektől gyűjti a pénz. Ez sajnos így van.
Őőő, kissé eltértem a tárgytól.
Mindegy, ezt hozta ki belőlem ez a cikk.

1
Lily, 2006. 09. 22. 19:21
válasz erre az üzenetre

Tudom, hogy politikai indíttatásból írtad, de én ettől per pillanat eltekintek inkább... szerintem is az őszinteség a legcélravezetőbb! Példának okáért képtelen vagyok hazudni... Mondjuk ez azt hiszem inkább nevelési kérdés, de nálam ez így van. Európában a hagyományokban úgy alakult ki, hogy az ember nem beszél a gondjairól... pedig a nők igenis ezt megteszik... nem mondom nem nagy tömegben hanem, amikor összeül két-három barátnő és megbeszélik a dolgaikat. Ezt a pasik szokás szerint pletykálásnak hívják... mondjuk ez nem is tartozk ide... azt akartam mondani, hogy tényleg nem szeretjük másokkal vagy akár a barátainkkal sem megosztani a bajainkat... ezért fizetünk annyit pszihológusra.

« előző1 következő »
kapcsolodó cikkek

A tanár, aki él-hal Lady Gagáért

Arról beszélünk, amiről nem kéne, és arról nem, amiről kéne. Ebben a k...

Ha elfelejtetted volna a jelszavadat, küldesd ki magadnak!


Még nem vagy VIP tag? Regisztrálj!
Syobon Action! (Cat Mario)
» játékajánló: Syobon Action! (Cat Mario)
Legújabb vicc

- Százados úr! Kovács honvéd leugrott ejtőernyő nélkül!
- Már megint?

Értékeld! szavazás 1-reszavazás 2-reszavazás 3-reszavazás 4-reszavazás 5-re
» tovább
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelem © 2007 Minden jog fenntartva!