Az idei nyár eléggé kiszámíthatatlan. Ha az ember elmegy nyaralni, fogalma sincs, hogy milyen időre számíthat a vakációja alatt. Így jártam én is, amikor Zánkát jelöltem ki úticélul.

Azt reméltem, hogy négy kellemes, napsütéses napot fogok eltölteni a Balaton északi partján. Ehelyett a lehető legrosszabb időt fogtam ki. Odafelé menet szakadt az eső és úgy tűnt, hogy az idén már el sem fog állni. De végül is két nap után befejeződött az „égi áldás” és valamennyire ki tudtunk mozdulni a szállásunkról. Na persze, nem a strand felé vettük az irányt (bár kétségtelen, hogy nem lett volna tömegnyomor a parton), hanem városnéző túrára indultunk. A legközelebb eső nevezetesség a Tihanyi Apátság volt. Persze, már mindenki látta egy párszor, de most a templom mellett egy egész érdekes kiállítást is megtekinthettünk.
Másnap a nagyvázsonyi várban gyalogoltunk. Bejártuk az egész területét és a vár tetejéről csodálatos látvány tárult elénk: a Dunántúli-középhegység magaslatain gyönyörködtettük szemünket. A szomszédos Posta Múzeumban pedig régi idők telefonjai illetve telefonközpontjai között barangolhattunk.
Aztán következett Herend és a porcelángyár. Hát, ott számtalan különlegességet láthatnak az érdeklődők: a gombaformájú sószórótól kezdve a brémai muzsikusok szobrain keresztül egészen az étkészletekig minden megtalálható…
Szóval nehezen, de ki lehet bírni a nyaralást jó idő nélkül is. De azért a Balaton mégis napsütésben az igazi…
Idén nyáron már negyedik alkalommal vonzotta magához a bulizni vágyó f...
- Százados úr! Kovács honvéd leugrott ejtőernyő nélkül!
- Már megint?



