Kinek kell a szűz nő?

SZUBJEKTÍV szerző: Tóth Enikő | 1 hozzászólás

Bán Zoltán András az a rettegett kritikus, aki Závada Pál szerint vitriolsugaras nyomtatóval dolgozik, ha irodalomkritikát írt, és az, akinek megjelent első szépprózai kötete. Akasztják a hóhért.

cikkhez kapcsolódó kép

Van nekünk egy egyszerű történetünk, amit akkor látunk, ha nem látunk: egy korosodó, már-már a kapuzárási pánik bűvkörébe kerülő kottatáros (és operaházi súgó) megbolondul. Ennek egyetlen oka, hogy belegabalyodik egy fiatal pincérlányba. Eszét veszti, ilyen a szerelem, ez természetes. Aztán a lány eltűnik, ő meggyógyul és éli tovább mindennapjait, vagy akár meg is halhat. Ez már a lényeg szempontjából nézve alighanem lényegtelen. Ez alapján gondolhatnánk, jobban jártunk volna a Júlia-sorozat egy darabjával – mégiscsak pénztárcakímélőbb megoldás hasonló katarzis(hiány) elérésére. A helyzet azonban mégsem ilyen egyszerű. Ez a regény egyedi.

Narrátorunk Zsigó bátyánk agyközpontja, melynek szorgos jelentésírói küldik a leírásokat hősünk izgalmasnak nem mondható életéről. Sajátos megoldás írói tollból. Ezek között vannak magukat szellemesnek, erotikában jártasnak, részvétre hajlamosnak, esetleg irodalmiasnak mondó sejthalmazok. Számuk és típusuk meghatározhatatlan. Az információ sokféle csoporttól jöhet, ezért a hitelesség mindig megkérdőjelezendő. Az első komoly egyet nem értés Susánka (Selyempina) hajszínének meghatározásakor merül fel, de a szemszínnél is hasonló nehézségű problémákba ütközik. A koromfeketétől a mézszőkéig minden lehetőség fel van kínálva elraktározásra a hosszú távú memória számára. „Az Agyközpont ilyenkor felmérhetetlen bajban van, szeretne tisztán látni, de erre nem, vagy csak homályosan képes.” Itt már az olvasóba nyilallhat az első fájdalmas önfelismerés: múltunkat és jelenünket vajon mennyire látjuk tisztán?

Testes, barokkos, kanyargós és nehezen kifürkészhető mondatok alkotnak fél oldalakat. Részletes leírásokkal a legapróbb részletekig belemerülhetünk a meghatározatlan korba. Egy a veszély: elrejtőznek a kontúrok a gőzfürdőben. Eszembe jut Krúdy. „Krúdyt olvasva néha azt érezzük, hogy a képek gazdagsága, az aprólékosan gondos kidolgozás hihetetlenül mély pesszimizmusból fakad: az író számára már csak a mellékes a fontos, az élet apró örömei. Nem a „kisrealizmus” diadala ez; Krúdy rezignált és búcsúzó mosollyal gyűjti össze a darabjaira hullott egységes valóság csillogó mozaikköveit. Vagy éppenséggel: „csakazértis - optimizmus” lenne ez? Gyönyörködő-gyönyörködtető felmutatása annak: ilyen gazdag, ilyen kimeríthetetlen szépségű a világ (Kemény Gábor)!”

Káosz ez, aminek oka van: az Agyközpont, - aki történetesen Zsigó bátyánkkal azonos, de ez csak a regény végére, egyfajta nem csattanó csattanónak szánva derül ki – vénségére megbolondult. És mi kell még a bonyolult nyelv mellett ahhoz, hogy tökéletesen ábrázoljuk egy korosodó egzisztencia és egy apácakurva (kurvaapáca) szerelmét? Humor és irónia minden mennyiségben, amiben szerencsére nem szűkölködik Bán Zoltán András. Egy alkalommal, amikor Zsigó bátyánk régimódi lovagiasságának adózva hazakíséri Susánkát, a lány „kissé tömpe ujjú, a sok mosogatástól töredezett körmű keze búcsút int a szivarját izgatottan rágcsáló lovagjának.” Mi ez, ha nem a Rómeó és Júlia erkélyjelenete? De az író szolgál Hamupipőkével is: ahogy a cselekmény fokozódik, de még éppen a tetőpont előtt áll (ha egyáltalán ilyen létezik ebben a műben), Zsigó bátyánk először és utoljára úgy jut fel Susánka lakására, hogy a lány elhagyja fél pár cipellőjét egy közösen eltöltött est végén, amiről az Agyközpont ellentmondásos jelentései miatt pontos információt nem tudunk meg.

De kivel van dolgunk? Ki ez a Zsigó és miért pont ő a hős? Zsigó öcsénk fiatalként ígéretes jövő elé néz tehetsége folytán, de műfaj nélkülivé válik. Hogy unalmas és szürke, a neve után álló eposzi kellék, epitheton ornans is kifejezi: kottatáros és alkalmi súgó. Hűha. Nem tudjuk igazán megszeretni, mert szerencsétlen. Ez a posztmodern. Túl vagyunk már a romantikán és Supermanen. De ez ettől jó, hiszen a magunkban lappangó bénát és cselekvésképtelent is lesajnáljuk. Folyton frusztrál bennünket. Zsigó bennünk él. Na és ki hoz lázba egy anti-hőst?

bán zoltán andrás: susánka és selyempina

Elérkeztünk Susánkához, korosodó hősünk napjainak egyetlen értelméhez, aki mellékállásban Selyempina. Leglábbis Zsigó bátyánk szemében. Vagy az álmában, mert azt sem tudjuk, hogy egyáltalán létezik-e. Az Agyközpont azon jelentései, melyek a pincérlány leírását célozzák, ködösek. Nem tudunk kit elképzelni olvasás közben. Néha már-már nagymamásan visszafogott, csipkés, zárt ingben, fényes kis fekete cipőben jelenik meg szerény kiskamaszként, máskor vörös parókában és neccharisnyában kéjeleg az éppen őt faló férfiszemek előtt. Talán egy vágykép ő, semmi más. Végül szertefoszlik, mintha sosem élt volna. Csupán egy széttépett bugyi marad mögötte. És Zsigó emlékei, melyek tisztulni látszanak az idő múltával. De pontosan tudjuk, hogy az emlékeinkben nem bízhatunk. A regény férfiszemmel: mi kell egy nőben? A kurva vagy a szűz? Leginkább mindkettő, hiszen úgy érdekes. Aki tisztességes és megbízható, unalmas. Persze legázolt napokban jól esik. Erő teljében viszont kell a harc, az izgalom és a fokozott szexualitás, ami sehogy sem fér össze a tisztességgel. A kérdés női szemmel hasonló: mi legyek? Kurva vagy szűz? A könyvben benne van a válasz. A probléma egyedül a kivitelezéssel lehet.

A regényben a bizonytalanság egyre csak fokozódik és már-már a kétségbe esés nyel el minket. Nincs bázis, a gondolataink megtébolyodhatnak, ahogy mi magunk is, hiszen a kettő egy és ugyanaz. Ez már az őrület? És ki dönti el, hogy mi a normális?

Záróakkord: Zsigónk nem öli meg magát egy nőért. Ez Magyarország. Gondolatai viszont összegződnek: elég indok-e a szerelem a megtébolyodáshoz? „És ekkor az Agyközpontban belátják, hogy indoknak ez nyugodtan elegendő, hisz a szerelem valóban képes arra, hogy csontja velejéig megrágjon valakit, hogy kifordítson egy embert a maga világából és aztán végül magából a világból is.”

Olvasó, ki sokat láttál már a világból, vedd kezedbe e könyvet! Még mindig van új a nap alatt.

Bán Zoltán András: Susánka és Selyempina. Scolar Kiadó, Budapest, 2007. 109 oldal, 1995 Ft

Szólj hozzá Te is!

1
apoca, 2016. 07. 20. 12:07
válasz erre az üzenetre

speci en szeretnek egy szuzlanyt megkapni

« előző1 következő »

Ha elfelejtetted volna a jelszavadat, küldesd ki magadnak!


Még nem vagy VIP tag? Regisztrálj!
Match a Hottie!
» játékajánló: Match a Hottie!
5) $atlag = 0; // teli, félig-teli, üres csillag if ($atlag >= ($i - 0.3)) $fajlnev = 'csillag-teli.png'; elseif ( $atlag >= ($i - 0.6 ) && $atlag <= ($i - 0.3 ) ) $fajlnev = 'csillag-fel.png'; else $fajlnev = 'csillag-ures.png'; $get_modul = 'viccek'; // $_GET['modul'] print "\"szavazás"; } return $atlag; } ?>
Legújabb vicc

- Százados úr! Kovács honvéd leugrott ejtőernyő nélkül!
- Már megint?

Értékeld!
Fatal error: Call to undefined function mokamerce() in /var/www/clients/client220/web1130/web/public_html/index.php on line 275