Farkasok „meséje”

SZUBJEKTÍV szerző: Papp Gergely | 0 hozzászólás

Hol volt, hol nem volt – de inkább nem volt -, volt egyszer egy piros ruhás kislány, aki Tokió betonerdejének felszíne alatt egy csomagot cipelt a kormányellenes gerillák egyik csapatának. Ám útja során egy farkasba ütközött, akinek egyszerűen meg kellett volna őt ölnie, de valami oknál fogva mégsem tudta megtenni. Mielőtt társai cselekedtek volna helyette, a kislány felrobbantotta magát csomagjával. A farkas elhatározta, hogy kideríti, miért nem tudta elvégezni feladatát.

cikkhez kapcsolódó kép

Akár ez is lehetne a bevezetője Hiroyuki Okiura (Cowboy Bebop: The Movie) 1999-es anime-alkotásának, a Jin-Roh-nak (angol címén: The Wolf Brigade). Az általános kritika szerint ez a mű a legjobb animációs film a The End of Evangelion óta, valamint a 21. század első meghatározó ilyen alkotása. Valóban nem mindennapi filmmel van dolgunk, az anime műfajban ritkán találkozhatunk ilyesfajta ábrázolással. Ez főleg a karakterekre vonatkozik, akik távolról sem olyanok, mint általában a japán rajzfilmekben megszokottak (nagy szemek és pupillák, extrém frizurák, stb.), hanem jóval realisztikusabbak, igazán japánosan néznek ki. Persze nem csak megjelenésében, hanem történetileg is egészen egyedi: szokatlan forrásokhoz nyúl, érdekesek a párhuzamok, az alternatív múlt pedig különös hatást kölcsönöz, mégis olyan érzést kelt a nézőben, hogy akár ez is könnyen megtörténhetett volna.

A sztoriban kicsit megváltoztatták a történelmet. A második világháborút Japán ez esetben a náci Németország ellen vesztette el. Egy évtizedes elnyomás után az ország megpróbál felzárkózni a világgazdasághoz, ám ehhez kőkemény gazdaságpolitikát alkalmaz a kormány. Természetesen ez elégedetlenséget és lázadást szít, a fővárosban pedig létrejön egy kormányellenes gerillacsoport, a Szekta, amelynek tagjai az utcai tüntetésekben elvegyülve, bombákkal és spéci molotov koktélokkal lépnek fel a rendfenntartók ellen. E csoport felszámolására létrehoznak egy speciális fővárosi alakulatot, a Kerberos csoportot.

A történetbe mi is egy utcai tüntetés közepette kapcsolódunk bele, ahol természetesen a terroristák szervezgetik merényleteiket. Bombáikat fiatal lányokkal, ún. Piroskákkal szállíttatják csapataik között. Ugyanezt teszi Nanami Agawa is, aki útja során a csatornában belebotlik egy rohamosztagosba, Kazuki Fuse-be [fúszeh]. Fuse nem képes tüzet nyitni a lányra, aki ezt kihasználva felrobbantja magát. Az eset botrányt kavar, a Kerberos bukására váró nemzetbiztonsági szervezetek keményen fellépnek. Fuse rá akar jönni, miért nem lőtt, ezért kutakodni kezd a lánnyal kapcsolatban.

Innentől kezdve folyamatosan alakul ki egy különleges párhuzam az ottani események és egy, még a Grimm testvérek előtti időkből származó klasszikus mese, a „Piroska és a farkas” (avagy eredeti címén: Rotkäppchen) között. Senki ne értse félre, ez a mese az eredeti, nyers, horrorfilmekbe illő alkotás. A farkasnak, mint állatnak központi jelentősége van a filmben, mind természeténél, mind mesebeli ábrázolásánál fogva. Az egésznek az a lényege, hogy a különleges alakulaton belül kialakult titokban egy kémelhárító csapat, amelynek (mint utólag kiderül) Fuse is tagja. A pletykákban farkasok brigádjának nevezik ezt a csoportot (innen a film angol címe), amely a Kerberost akarja megvédeni az ellene irányuló szervezkedésektől.

Kutakodása során Fuse találkozik Kei Amemiyaval, aki a lány nővéreként mutatkozik be. Kettejük között egy afféle visszafogott románc alakul ki. Ám végül kiderül, hogy Kei is egy „Piroska”, akit a rendőrség akart fölhasználni Fuse és vele együtt a Kerberos lejáratásához. Ez a konfliktus egy nagyon izgalmas fordulópontot jelent, a végkifejlet pedig igazán drámai.

Az egész filmet komor hangulat jellemzi, pesszimista nézetet vall. Az a végső következtetés, hogy minden embernek megvan a maga szerepe a történelemben, és ezen senki sem tud változtatni, akár akar, akár nem. Fuse testesíti meg azt a személyt, akiben felmerül a változás lehetősége. Ő, mint jelképes farkas, megkímélte azt a fiatal lányt, ami emberi mivoltára utal (ezt még jobban kihangsúlyozza Keihez fűződő szerelme), de végül a vadállatok ösvényén marad, mert nincs más választása. Rajta kívül még Kei tűnik ki a karakterek közül, aki ugyan nem tud változtatni a sorsán, de ezzel tisztában van, és ezt ki is fejezi. A többi szereplő zokszó nélkül teszi, amit tennie kell, legyen az igaz barát, felettes, vagy bárki. Tovább fokozza a hangulatot a környezet ábrázolása: a romos Tokió egy késő-téli időszakban, szürke, bánatos, rideg; sok jelenet zajlik a város csatornáiban, ami plusz sötétséget ad mindehhez.

A zenei aláfestés némileg oldja a filmben érezhető feszültséget, egy-egy átvezető jelenet kifejezetten megnyugtató hatással bír a közben hallható dallam által, habár eközben elsősorban bánatos hangulat dominál. Ettől azonban olyan furcsán keserédessé válik az egész, nehézzé válik eldönteni, hogy akkor ez most bánatos, vagy kellemes képsor-e, személy szerint én kiegyezek az arany középútban.

A Jin-Roh (japán kifejezés, szó szerinti fordítása: ember-farkas) egy közel 20 éves múltra visszatekintő történet, ráadásul történelmi és politikai eseményekből is táplálkozik. A Kerberos-saga 1987-ben kezdődött, egy rádiós dráma-sorozattal (címe: Amíg várunk a vörös szemüvegekre), amit aztán mangákban, filmekben és animációs filmekben egyaránt feldolgoztak. Ez a rajzfilm voltaképp egy trilógia befejezése, de igazából előzményeket mesél el, ezért önálló történetként simán megállja a helyét.

Ami a történelmi indíttatást illeti, ahhoz a ’60 – ’70-es évek Japánjába kell visszatekinteni, amikor masszív baloldali diáktüntetések zajlottak. Ez volt az ANPO Hantai mozgalom, amit az amerikai-japán biztonsági megállapodások váltottak ki, és amelyben olyan, napjainkban neves anime-alkotók vettek részt, mint Mamoru Oshii (a Jin-Roh forgatókönyvírója, Ghost in the Shell), Hayao Miyazaki (Chihiro Szellemországaban, A vándorló palota) és Isao Takahata (Grave of the fireflies, My neighbors the Yamadas). A náciktól való félelem is megalapozott, ugyanis több japán baloldali frakció állította akkoriban, hogy a fasiszták újra hatalomra fognak kerülni. Mindezt tovább súlyosbította a Japán Szocialista Párt vezetőjének, Inejiro Asunamanak nyilvános meggyilkolása, valamint hogy a japán Liberális Demokrata Párt vezetőjét, Nobosuke Kishit háborús bűnök elkövetéséért elítélték. Ez a fajta zűrzavar érezhető magában a filmben is.

Összegezve tehát a Jin-Roh egy igazán kiemelkedő és remek alkotás, a japán rajzfilmek műfajának egyedi darabja. Természetesen nem gyerekeknek való műről van szó, hiába rajzfilm, de az anime-ok világában ez megszokott. Mestermű a maga nemében, a történet és annak vezetése, a párhuzamok Piroska klasszikus meséje és a film között, a képi világ, a hangulat, a karakterek jellemábrázolása mind-mind kiváló összhatást keltenek. Drámai és meglehetősen szomorú film, semmi vidámság nincs benne, de aki megnézi, az egy velős élménnyel lesz gazdagabb.

Ilyen is volt:
- Animecon - rajzfilm rajongóknak

Szólj hozzá Te is!

kapcsolodó cikkek

Nemsokára itt az animék mekkája

A kétnapos SakuraCon a japán rajzfilmek és képregények rajongóinak nyú...

Ha elfelejtetted volna a jelszavadat, küldesd ki magadnak!


Még nem vagy VIP tag? Regisztrálj!
A közgazdász
» játékajánló: A közgazdász
Legújabb vicc

- Százados úr! Kovács honvéd leugrott ejtőernyő nélkül!
- Már megint?

Értékeld! szavazás 1-reszavazás 2-reszavazás 3-reszavazás 4-reszavazás 5-re
» tovább
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelem © 2007 Minden jog fenntartva!