Ismerős kedves hely,
Mellettem drága két ember.
Tegnap még lesütött a nap,
Színek jártak a fák alatt.

Új nap virradt, kinézek,
Látom, hullnak fehér pelyhek.
Kedves hangok szólnak nekem,
S a hóba indulnak velem.
Lassan járunk, szótlan,
Csendben élvezem létem a hóban.
Mire gondoltok? Nem tudhatom,
Elég hogy vagytok: mondhatom.
Kedves barátimmal tölteni a percet,
Elképzelni sem tudok jobbt s békésebbet.
Ilyenkor újra veletek megnyugszom,
Újult erővel kezdem megint harcom.
Nem tudom ki írta, de annyit mondhatok, hogy naggyá teszi még a kezdő költőket is!!!
- Százados úr! Kovács honvéd leugrott ejtőernyő nélkül!
- Már megint?



