Liget

Párhuzamos fák hosszú sora
Vezet föl a domboldalra.
Kies liget, ősznek színeiben,
Békét hoz a nyugtalanok szívében.

Alakok járnak, foltként az úton,
Bámulom őket, állok a dombon.
A hó lassan olvad, csillogó szemcse,
Ezer gyémántként fénylik szembe.

Magas fenyők közt áttör a fény,
Lombjuk alatt lenni élmény.
Újabb felhők jönnek el újra,
Sok kis gyémánt hullik az útra.

Gyorsan fehérbe öltözik a táj,
Állok egyedül, rám senkise vár.
Édes a kép, magam előtt látom,
E csendes perceket újra várom.

Szólj hozzá Te is!

becenév (hozzászólás, mint vendég):

félkövér | dőlt | aláhúzás | „idézet” | link | kép | videó

- Százados úr! Kovács honvéd leugrott ejtőernyő nélkül!
- Már megint?