Rügypattintó lágy meleg,
Zephyrtől űzött porszemek.
Fél szemmel sandán nézek,
Világító virágot vélek.

Frissen nyírt zöld nyársak
Határán homokba futnak.
Két kicsi fej együtt néz a napba,
Fehéren lógnak harang alakba’.
Összenőve egy gyökér két test,
Bimbók árnyában boldogan les.
Két külön élet, egy gyökér,
Segíti egymást, örömben él.
Eltépni őket nem szabad,
Egyik éltével a másik is megszakad.
Irigyli őket a fa ága:
Nem él soha ily harmóniába’.
Sötét felhő esővel érkezik,
Keményen virágra ráesik.
Kis fejecske sárba hull,
Párja magától kifordul.
Virág az élet: kegyetlen,
Ártatlan és gyökértelen.
Kertek népe virágzik,
Páros virág hintázik…
- Százados úr! Kovács honvéd leugrott ejtőernyő nélkül!
- Már megint?



