Fujj! Mit olvasol?

"Fujj!" - ennyi volt a tömör vélemény egy osztálytársamnak a kezébe nyomott könyvről - amit mellesleg soha nem olvasott. Miután még egyszer végigfutotta a tartalmat, rám nézett, és (hangjában enyhe felháborodással) annyit kérdezett: "Te egy kurváról szóló könyvet olvasol? Nem vagy kissé perverz??!"

Puff. Ezt jól megkaptam. Vagyis nem én, hanem a könyv, ami a "Tizenegy perc" címet viseli, és íróját történetesen Paolo Coelhonak hívják. És igen, valóban egy prostituáltról szól.

Először is szeretném tisztázni a szó jelentését. A "prostituált" szó szerint "utcanőt", "kéjhölgyet" jelent. Olyan valakit, aki pénzért létesít szexuális kapcsolatot más férfiakkal - vagy nőkkel, esetleg mindkettővel...

Pénzért fekszik le más - talán házzasságban élő - emberekkel. Itt kezdődnek az előítéletek - talán nem teljesen alaptalanul, de mivel úgy gondolom, mindenkinek szíve joga, hogy kiáll-e mellettük, vagy elítéli őket - itt és most nem szeretnék állást foglalni. Visszatérnék inkább az eredeti témához: a könyvhöz és az én sajátos ízlésemhez.

Kéjhölgyek voltak már az ókorban, léteznek napjainkban is és feltehetőleg lesznek is még sokáig. Tehát jelen vannak az életünkben, csak úgy, mint maga a szexualitás, ami alatt nem feltétlenül kell az örömlányok foglalkozását érteni.

Vegyünk egy igen egyszerű példát: egy heteroszexuális nő teljesen nyugodtan és minden ferde hajlam nélkül mondhatja azt egy másik nőtársára, hogy "sugárzik belőle a szexuális enrgia", és minden bizonnyal nem ugyanarra gondol, mint a mellette álló férfi. Továbbmegyek: csináltam már interjút óvódás gyerekekkel. Akkor a hétéves Gergő a "Milyen feleséget szeretnél, ha majd nagy leszel...?" kezdetű kérdésemre hosszasan kifejtette, hogy "olyat, aki szép, és jó az ágyban...", és közben megfogta a mellette ülő Niki kezét. Na igen, ennyit arról, hogy jelen van-e életünkben a nemek közti vonzalom.

Mellesleg hogy ne lenne, mikor ez dől a rádióból, a tévéből, a valóságshowk, videoklippek, riportmagazinok, sorozatok és filmek ezreiből, de erről látunk és hallunk nap mint nap az utcán, otthon, az iskolában, a munkahelyen és még ki tudja, hány helyen...

És egy ilyen - a mindennapjainkat behálózó példán keresztül mutatja be az író azt, "hogy a kalandokba, mint hullámvasútra, önként szállunk fel, mégis sikítunk, mikor a kocsi robog lefelé a lejtőn, és végül forgó gyomorral, de egy újabb (később már szépnek tetsző) emlékkel szállunk le róla."

És még nagyon sok tanulságot levonhatunk a történetből - az életről, a fájdalomról, a szeretetről, a szenvedélyről - mint az összes többi Coelho-könyvből...

Kapcsolódó:
- Fórum: Szerelem, szex

Szólj hozzá Te is!

becenév (hozzászólás, mint vendég):

félkövér | dőlt | aláhúzás | „idézet” | link | kép | videó

- Százados úr! Kovács honvéd leugrott ejtőernyő nélkül!
- Már megint?