A negyedik király

SZUBJEKTÍV szerző: Farkas László atya | 2 hozzászólás

A három király mellett volt egy negyedik is, akiről kevesen tudnak. Ez a negyedik, három ragyogó drágakövet vitt magával a királyi gyermeknek. Ő volt a négy közül a legfiatalabb és egyikük szívében sem égett olyan mély vágy mint az övében.

cikkhez kapcsolódó kép

Az útja során egyszer csak gyermeksírást hallott. Odament és egy kitett csecsemőt talált, kosárban fekve, kiszolgáltatottan, meztelenül, öt vörös sebből vérzőn. Különösen idegen volt ez a gyermek, olyan törékeny és magára hagyatott, hogy a fiatal király szívét forró irgalom járta át. Fölvette és visszavitte a csecsemőt abba a faluba, amit az imént hagyott háta mögött. Ott senki sem ismerte a gyermeket. Keresett ezért egy anyát, aki gondját viselné a kicsinek és odaadta neki az értékes drágakövek egyikét. Azután továbbment.

A csillag jelezte neki az utat. A magára hagyott gyermek érzékennyé tette a világ ínségére. Egy városba érkezett, ahol halottas menet jött vele szemben. Egy szegény család atyja halt meg. Az anyára és gyerekeire a vidék kegyetlen szokásai szerint az várt volna, hogy eladják őket szolgaságra. Nekik adta a második drágakövet.
<br />Amikor továbblovagolt, már nem látta a csillagot. Már-már kételyek gyötörték, hogy talán hűtlen lett az elhívásához, amikor a csillag még egyszer újra feltűnt az égen. Ezúttal idegen vidéken keresztül vezette őt, ahol háború dúlt. A katonák éppen egy falu férfiait hajtották kivégzésre. Kiváltotta őket a harmadik drágakővel.

Ettől a perctől kezdve nem látta többé a csillagot. Koldusszegényen vonult keresztül a falvakon és mindenhol segítette a bajba jutott embereket. Egy kikötőbe épp arra érkezett, hogy egy apát téptek-rángattak el a családjától, hogy gályarabként vezekelje le vétkét. Emberünk felajánlotta magát helyette és hosszú éveken át dolgozott gályarabként. A csillag ekkor feljött a lelkében. Ez a belső fény egyre csak növekedett, mígnem teljesen elárasztotta szívét, és nyugodt bizonyosság töltötte be, hogy mégis csak a helyes úton jár. Szolgatársai és urai érezték ennek az embernek a különös fényét, és szabadon bocsátották.

Álmában ismét feltűnt a csillag, s egy hangot hallott: „Siess! Siess!”. Az éjszaka kellős közepén felkerekedett. Ekkor kigyúlt a csillag, s egy nagy város kapujához vezette őt. Hirtelen nagy tömeg vette körül egy dombtetőn, melyen három kereszt állt. A középső kereszt felett ragyogott az ő csillaga. Ekkor találkozott a tekintete a férfiéval, aki a kereszten függött. Mintha a föld minden szenvedését és kínját hordozná és érezné… ez volt a tekintetében, de minden irgalom és határtalan szeretet is. Kezei, szegektől átverve fájdalmasan összerándultak. A meggyötört kezekből azonban sugarak ragyogtak. Villámcsapásként járta át a királyt a felismerés: itt van a cél, ahová egy életen keresztül zarándokoltam. Ez az emberek királya és a világ üdvözítője, aki után a vágy emésztett, s akivel én minden küszködőben és szenvedőben találkoztam.

A király a kereszt alatt térdre rogyott. Ekkor három vércsepp hullott nyitott kezeibe. Ragyogóbbak voltak, mint a három drágakő. Amikor Jézus nagy kiáltással meghalt, a király is holtan rogyott össze. Az arca még a halálban is az Úréval volt rokon, és olyan ragyogás volt rajta, mint egy sugárzó csillagé.

És a te arcod? Milyen vonásokat hordoz? Ez karácsony titka. Benned akar megtestesülni, láthatóvá válni Jézus. Karácsony nem egy olcsó feeling, csilingelés, angyalkázás. Karácsony misztériuma nem az, hogy nem vagyunk egyedül, hogy szeretnek, hanem az, hogy kitaszíthanak, és mi mégis tovább szeretünk: „Tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be. Azoknak azonban, akik befogadták, hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek” (Jn 1,11-12).

Ha végre akarsz egy igazi karácsonyt, amilyen a betlehemi volt, csupaszat, hideget és pőrét, mely mégis mennyei fénytől ragyogó, akkor ne kérj jó hangulatot, különleges ajándékot, még azt se, hogy legalább ezen a napon szeressenek, hanem csak egyet kérj: hogy szerethess, s legalább legyen egy valaki, aki befogadja szereteted: Mert erre tanít karácsony: mindig lesznek, akik befogadnak, és mindig lesznek, akik nem. Megtanít arra, hogy mások szabadsága fölött nincs hatalmad, de egyre mindig van: hogy tovább szeress és azoknak, akik befogadnak, hatalmat adj, hogy krisztusi szereteted fényében megszabaduljanak, felnövekedjenek és megtisztuljanak.

Ne felejtsd: a karácsony nem rólad szól! Mindig az kap ajándékot, akinek a születésnapja van. Karácsonykor Jézus születését ünnepeljük, aki azt mondta: „bármit tesztek valakinek, akár a legkisebbek közül, azt nekem tettétek” (Mt 25,40). Ezért karácsonykor úgy ajándékozzuk meg Jézust, hogy kedvéért másokat megajándékozunk, egymásnak kedves meglepetést szerzünk.

(A történet egy orosz legendán alapul, amit Anselm Grün: Weihnachten-Einen neuen Anfang feiern című műve alapján idézek)

Szólj hozzá Te is!

2
ouz, 2009. 05. 30. 16:45
válasz erre az üzenetre

1
dia, 2009. 05. 29. 19:40
válasz erre az üzenetre

csá niga

« előző1 következő »
kapcsolodó cikkek

Merrikriszmösz

Békés boldog karácsonyt, kellemes ünnepeket kívánunk minden olvasónkna...

Kis Karácsony - nagy kiadás

Újra elérkezett a "szép Karácsony". Ez az ünnep a szeretetet...

Mikulások munkaügyi szabályzata

Nem könnyű a Mikulások dolga sem az új munkaügyi szabályzatban megszab...

Ha elfelejtetted volna a jelszavadat, küldesd ki magadnak!


Még nem vagy VIP tag? Regisztrálj!
Cursor*10
» játékajánló: Cursor*10
Legújabb vicc

- Százados úr! Kovács honvéd leugrott ejtőernyő nélkül!
- Már megint?

Értékeld! szavazás 1-reszavazás 2-reszavazás 3-reszavazás 4-reszavazás 5-re
» tovább
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelem © 2007 Minden jog fenntartva!