Pislákolnak a fények S mint esti jövevények Tétován és gyáván Lépünk az esti utcán.

Lépek, s a por mint lomha
Füst gomolyog nyomomba".
Arcomba esti szellő súgja:
Siess már - fújja újra és újra.
Csönd van már,
Az utca nesztelen,
Láthatatlan, sötét
És meztelen.
Csöndes az utca az éjben
Sötét, mint az ében,
S a halk neszek is már csak
Köszönni jönnek elébem.
Semmi nem izgat az éjben
Semmi már, mert hazaértem.
- Százados úr! Kovács honvéd leugrott ejtőernyő nélkül!
- Már megint?



