Amikor Webber és a Pink Floyd találkozik

SZÓRAKOZÁS szerző: Saci | 0 hozzászólás

Ha egy mondattal akarnám jellemezni a zenét, azt mondanám, hogy ez egy olyan együttes, ahol Andrew Lloyd Webber találkozik a Pink Floyddal és eldöntik, hogy csinálnak valami jó nehéz zenét mondjuk az RHCP basszusgitárosával, a progresszív metál jegyében. Egyszóval, elég bonyolult. Ez persze azt jelenti, hogy hihetetlenül egyedi a végtermék.

cikkhez kapcsolódó kép

Hivatalosan a Pain of Salvation 1991 óta boldogítja a világot, nem hivatalosan 1984-ben a front ember, Daniel Gildenlöw, már tépte a húrokat, mindössze 11 évesen. Első albumukat 1997-ben adták ki, Entropia néven. Nem is mondanék többet erről, ha valakit érdekel az életútjuk, wikizzen rá.

A Pain of Salvation egy számomra is nehezen emészthető világ. Sokat elárul róluk, hogy többnyire konceptalbumokat adtak ki, egy egy témára felépítve azt, mint mondjuk a Pink Floydnak a The Wall, vagy az Animals albuma. A számok egyedül is megállják a helyüket, de érdemesebb együtt hallgatni őket.
A szövegek egyszerűen zseniálisak, a dallamvilág változatos, illetve már-már kaotikus, amit a néha követhetetlen ritmusváltásokkal nehezítenek meg, ettől az egész zene súlyos és komor lesz. Érződik, hogy a káosz mögött aprólékosan kigondolt zenei struktúra van, mindennek megvan benne a célja. Talán ez az ami egyedivé teszi: harmónia van a szabálytalanságok mögött.

Kiemelném Daniel Gildenlöw szerepét az együttesen belül, mivel ő a zeneszerző, szövegíró és énekes is. Leginkább a hangja az, amire az ember rögtön felkapja a fejét. Nem csak a hangterjedelme figyelemre méltó, hanem az a sokszínűség amit
belevisz egy egy számba. Ugyanolyan jól áll neki a balladisztikus előadásmód, mint a torkaszakadtábólüvöltőshörgősmetálos. Személy szerint engem nagyon emlékeztet Ted Nailey hangjára, de lehet hogy túlságosan is megragadtam ezen a szálon. Eleve azért kezdtem el érdeklődni a zenéjük iránt, mert a Nightmist című számukban felfedezni véltem egy részt a Jesus Christ Superstar Getshemanés jelenetéből. Ezek után nem meglepő, hogy a diszkográfiájukban benne van a JCS feldolgozása is.

Sosem lehet egy jó muzsikát írásban megfogni, ezért mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy hallgasson bele egy kicsit mondjuk a Scarsick-be. Garantálom, hogy valami egészen újjal fog találkozni.

Szólj hozzá Te is!

Ha elfelejtetted volna a jelszavadat, küldesd ki magadnak!


Még nem vagy VIP tag? Regisztrálj!
A közgazdász
» játékajánló: A közgazdász
Legújabb vicc

- Százados úr! Kovács honvéd leugrott ejtőernyő nélkül!
- Már megint?

Értékeld! szavazás 1-reszavazás 2-reszavazás 3-reszavazás 4-reszavazás 5-re
» tovább
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelem © 2007 Minden jog fenntartva!