Classic's not dead!

SZÓRAKOZÁS szerző: csajkovszkij | 6 hozzászólás

Igen, hölgyeim és uraim, örömmel jelenthetem, hogy a komolyzene nem halott. Ennek lehettek tanúi azon szerencsések, akik jelen voltak 2009. november 26-án, a Művészetek Palotájában, Budapesten. És akiknek ez köszönhető volt, az a Békés Megyei Szimfonikus Zenekar, a debreceni Kodály Kórus, és Somogyi-Tóth Dániel.

cikkhez kapcsolódó kép

Nem igazán dicshimnuszt akarok zengeni az előadókról, hiszen ezt már előttem sokan megtették az írott médiában az utóbbi hetekben. Sokkal inkább arra szeretnék rámutatni, hogy bizony már nem csak a punkok mondhatják nagy büszkén, hogy „Punks not dead!”, de a klasszikus zene művelői és kedvelői is kihúzhatják magukat és harsoghatják, hogy „Classics not dead!”. Persze mivel ez elég hülyén nézne ki, ezért azt hiszem, hogy kiegyezhetünk egy szolid, ám annál büszkébb mosolyban és elegáns melldűtésben.

A komolyzene helyzete kicsiny hazánkban az utóbbi időben elég kaotikussá vált, és sok esetben hallgathatatlan előadásokat kellett végigszenvednie az érdeklődő közönségnek. A kitartók persze nem elégedtek meg a régi lemezekkel és továbbra is pénzt és időt nem sajnálva, látogatták a komolyzenei koncerteket. A régi nagyok azonban nem csak, hogy hallhatóan megöregedtek, de úgy tűnt, hogy ha ők nem lesznek többé, nem lesz senki, aki folytassa azt, amit elkezdtek – erről persze egyikük-másikuk gondoskodott is, hogy még csak véletlenül se legyen hozzájuk fogható, vagy egyáltalán hasonló. Mert ugye azt elismerhetjük, hogy a komolyzene megítélését manapság – miszerint unalmas, és letűnt korok nyikorgása, és nem kevésbé úgymond hallgathatatlan – az előadók maguknak köszönhetik. Elvégre, ha ezek a sztereotípiák jelen vannak, akkor volt valami, aminek hatására kialakultak – már megint az a fránya kauzalitás. Persze akinek nem inge, nem veszi magára.

Azonban, mint említettem, mégis van remény, és itt kiemelném a Békés Megyei Szimfonikus Zenekart, ami tudtommal nem hivatásos zenészekből (vagyis nem profikból) áll, hanem Békés Megye zenetanáraiból és amatőr zenészei alkotják. Hogy miért fontos ez? Mert folyton az folyik a csapból is, hogy a minőséget meg kell fizetni, és ha sok pénz nincs, akkor minőség sincs. Elárulhatom, hogy ez nem pénz, hanem kitartás, elhivatottság, igényesség és akarat kérdése – meg persze a zenei hallásé és muzikalitásé is, de ezek már szakmai dolgok, amibe inkább nem mennék bele.

Továbbá kiemelésre érdemes a két ifjú karnagy, a már említett Somogyi-Tóth Dániel, aki az est karmesteri feladatait látta el, és Pad Zoltán, aki a debreceni Kodály Kórus frissen kinevezett karnagya.

De most egy pár szó az említett koncertről. A műsoron Johann Sebastian Bach, g-mol Fantázia és fúgája (Somogyi-Tóth Dániel előadásában), és Ludwig van Beethoven monumentális műve, a IX. szimfónia szerepelt. Az egész estét eredeti zenei ötletek és egyedi zenei megfogalmazások jellemezték, és a teljes előadói gárda kitett magáért, aminek eredménye hatalmas vastaps és egy ráadás lett (Johann Sebastian Bach: Air – talán a legismertebb zenemű a barokk géniusztól).

Hogy álló taps és lelkes „bravózás” nem volt, az talán annak köszönhető, hogy a közönség többségében hazai volt, és a magyaroknak megvan az a „rossz” szokása, hogy nem igazán híve az ilyesminek. Az Operaházban, vagy a Mátyás-templomban azért láthatunk ilyet, mert odajár a nyugat-európai turisták zöme, és náluk ez a módja a tetszés-nyilvánításnak. Hiába, ebből a szempontból még van mit tanulnunk, de azért érdemesnek tartanám azt is megjegyezni, hogy attól, hogy a magyar nem áll fel és nem kiabál tetszésében, nem jelenti azt, hogy nem tetszett neki az előadás. Viszont az is igaz, hogy paradicsomot, és tojást sem dobálunk, mint az olaszok. Ezért vajon hálásnak kéne lennünk? Ki tudja?

Szólj hozzá Te is!

6
csajkovszkij kis képe = avatarja csajkovszkij (dmitrij), 2011. 01. 03. 13:50
válasz erre az üzenetre

Hát, az oka az az, hogy már az énektanár sem szeret énekelni

válasz a(z) 5. üzenetre
5
Domi (nemdomi), 2010. 02. 17. 20:00
válasz erre az üzenetre

Mi lehet az oka, hogy már a kis általános iskolások sem szeretnek énekelni? A következő lépés lenne ezt kideríteni.

válasz a(z) 4. üzenetre
4
csajkovszkij kis képe = avatarja csajkovszkij (dmitrij), 2010. 02. 08. 22:27
válasz erre az üzenetre

Kezdődik ott a probléma, hogy a kis általános iskolások azt mondják, hogy ciki énekelni, pedig énekelni az egyik legjobb dolog a világon, és ebből a szempontból teljesen mindegy, hogy mit. Azt kéne velük megértetni, hogy énekelni és zenélni nem ciki, és akkor talán értékelni és szeretni is tudnák a komolyzenét. Legalábbis szerintem. Én legalábbis nagyon sokszor megkaptam általánosban, hogy milyen ciki, hogy egyfolytában énekelek (lássanak csodát, most is azt csinálom )

válasz a(z) 3. üzenetre
3
Domi (nemdomi), 2010. 02. 07. 21:25
válasz erre az üzenetre

Valahol alapjaiban van elrontva a zeneoktatás, hiszen ha az első években megszeretnék a diákok, a későbbi években sem tartanák fölöslegesnek az énekórákat. Nem tudom, hol lehet a probléma gyökere, de elég mélyen van sajnos...

válasz a(z) 2. üzenetre
2
csajkovszkij kis képe = avatarja csajkovszkij (dmitrij), 2010. 01. 31. 20:06
válasz erre az üzenetre

Valóban, a komolyzenének jóval gyengébb a médiája, ami elég sajnálatos, hiszen nagyon sok nagyon jó koncerten csak lézengenek az emberek (jóllehet, ezen koncertek előadóinak még nincs nagy neve, ám kiváló művészek, csak felfedezésre várnak). A sztereotípia meg szerencsére nem igaz minden esetre, csak az esetek többségére. Én magam komolyzene (és leginkább "minden-zene" párti vagyok, és valóban, ha a gyerekek Mozartot nem élvezik, Bartókot sem fogják élvezni (Bartókhoz és más zeneszerzőkhöz szabályosan fel is kel nőni szerintem... 13 évesen én is gyűlöltem Bartókot, azóta megszerettem ^^)

válasz a(z) 1. üzenetre
1
Domi (nemdomi), 2010. 01. 30. 11:17
válasz erre az üzenetre

"ugye azt elismerhetjük, hogy a komolyzene megítélését manapság – miszerint unalmas, és letűnt korok nyikorgása, és nem kevésbé úgymond hallgathatatlan – az előadók maguknak köszönhetik"

Ebben nem vagyok teljesen biztos. A komolyzenének gyengébb a médiája, a fiatalok a pörgősebb dolgokhoz vannak szokva (jó, vannak igencsak dinamikus komolyzenei darabok is, de a sztereotípiákat nem ezek éltetik). Arról, hogy komolyzenét hallgatni "nem menő", arról a művészek tehetnek legkevésbé, hiszen (ismét nagyon túlozva) ők csak közvetítik a muzsikát, (újabb túlzással élve) állandó színvonalon. Talán az oktatásban kéne máshogy hozzá állni a komolyzenéhez. Azoknak a tizenéveseknek, akik pl. Mozart zenéjét sem tudják még élvezni, minek játsszanak zeneórákon Bartókot?

Ami az utánpótlást illeti, nem hiszem, hogy okunk lenne aggodalomra. A konzikban is jó színvonalú képzés folyik.

« előző1 következő »
kapcsolodó szavazás
A komolyzene...

Ha elfelejtetted volna a jelszavadat, küldesd ki magadnak!


Még nem vagy VIP tag? Regisztrálj!
Moonshadow
» játékajánló: Moonshadow
Legújabb vicc

- Százados úr! Kovács honvéd leugrott ejtőernyő nélkül!
- Már megint?

Értékeld! szavazás 1-reszavazás 2-reszavazás 3-reszavazás 4-reszavazás 5-re
» tovább
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelem © 2007 Minden jog fenntartva!