Lenyűgöző zene a Fenekek között

SZÓRAKOZÁS szerző: Saci | 0 hozzászólás

Nem is szépítem, manapság kevés jó zenét lehet hallani. Valami mindig hiányzik: vagy a hitelesség, vagy a technika, vagy a szöveg...

cikkhez kapcsolódó kép

Talán ez motivált arra, hogy mélyebben beleássam magam a ’70-es, ’80-as, ’90-es évek zenéjébe. Mivel a diszkó nem az erősségem - habár meg kell mondanom, ilyenkor még ennek a műfajnak is voltak tisztességes képviselői -, a régi rockegyüttesek bakelitjei közé fúrtam be magam. Így találtam rá, pontosabban közvetve édesapám segítségével (öreg rocker nem vén rocker) egy igazi gyöngyszemre.

Kevés együttes mondhatja el magáról, hogy már játszott, amikor az Iron Maiden megalakult és még játszik, amikor az emberek többsége azt hiszi, hogy a Tokio Hotel zenének számít. Ezért a nem kis teljesítményéért is érdemes lenne egy könyvet kidobni róluk, nem hogy még azért, mert mindez idő alatt az általuk képviselt stílus nem gyengült, maximum a bandákat okádó píár gépezet elnyomásának köszönhetően nem kellőképpen ismert. Ez a Journey.

Az 1973-ban, San Franciscoban megalakult együttes zenéjét leginkább a technikás, igazi dallamos rock jellemzi. Akkortájt persze, főleg a ’80-as években, ami mellesleg a Journey aranykorának számított, a dallamos rock a maga klasszikus szintetizátoros, gitáros, dobos, szűk gatyós, belőtt hajas értelmében nagy népszerűségnek örvendett. Mégis a Journey zenéjében van valami plusz, ami még a magamfajta fiatalt is, aki a 80’as években még csak meg akart születni, lenyűgözi.

A jó zene attól jó zene, hogy nem tudod megmagyarázni, mi ragadott meg benne. Inkább arról beszélnék, hogy szerintem a Journey zenéjében mi az eredeti. Először is a technika. A számok felépítése és kivitelezése nem ragad meg a „verse, refrén, verse csókolom” formánál, hanem valami látszólagos rendet mutatva egyfolytában variálja az adott témát. Akár egy hirtelen ritmusváltással, akár egy fantasztikus, „szenvedélyes” gitárszólóval, de biztosítja azt, hogy a hallgató egy percre se tudjon beleásítani az „előadásba”. A szöveg elgondolkodtatató. Ez most közhelynek tűnik, de sajnos ma, amikor olyan szövegek látnak napvilágot, mint a Black Eyed Peas magas röptű „a fenekem’’ című, igazán könnyfakasztó szerzeménye , akkor igenis beszélhetünk az elgondolkodtató szövegek ritkaságáról. Szerintem.

Utoljára hagytam, és nem véletlenül az énekes szerepét az együttesben. Bizony erről nem könnyű írni, mert nem kevés énekest fogyasztott el a banda a 35 év alatt. Kiemelnék ezért kettőt közülük. A mikrofont a leghosszabb ideig birtokló, legendás Steve Perry 1977 és 1998 között énekelt az együttesben. Gumitorkúnak is hívták, és ezzel azt hiszem el is mondtam mindent a teljesítményéről. Igazából ez az, amit tényleg meg kell hallgatni, mert hallottam már nagy énekeseket, röpült már el a fülem a magas cétől, de ilyet még sosem hallottam. Kihagyhatatlan. A jelenlegi, szintén arany torokkal büszkélkedő énekes, Arnel Pineda kalandos körülmények között került az együttesbe. Egyszerűen Journey-t énekelt egy együttesben egy koncerten, amely koncertről videó készült, ami felkerült a netre, amit véletlenül megtaláltak a Journey tagjai, és aminek köszönhetően a srácnak valószínűleg egy álma vált valóra. Persze a történethez hozzátartozik az is, hogy Pineda hangja egy az egyben olyan mint Perryé.

Azt hiszem többet nem is érdemes beszélni a Journey-ről, mert hát valljuk be, azért van a zene hogy hallgassák és nem azért hogy elvetemült firkászok elemezgessék.

Szóval tessék szépen megtalálni, meghallgatni, szeretni.

Szólj hozzá Te is!

kapcsolodó cikkek

David Hasselhoff reinkarnációja

Aki már látta David "The Hoff" Hasselhoff klipjét, a Jump In...

A Sláger Rádió meg a party...

Szeptember 1-jén délután 4 órától a jég is megtörik a Városligetben a ...

Mer’ ez zene

Na és itt van a huszonegyedik század reflektálása a témára. A mitikus ...

Zámbó Árpy dalt írt az elhagyott Berényiről

Zámbó Jimmy testvérét annyira meghatotta a Barátok Közt-beli Berényi A...

A Zutca embere, avagy csellisták a gitártrióban

Sokat hivatkozott "társadalmi csoport" ez az utca embere. Ál...

Depeche Mode: Csalódtam az emberekben

A nyár egyik első hőhulláma söpört végig azon lelkes rajongókon, akik ...

Zene a retrokonyhából

Másfél éves fennállásuk tiszteletére a gödöllői fiatalokból álló BLÁG ...

Megasztár: rengeteg szavazatot kívánunk!

Ismét a végéhez közeledik egy újabb széria a sikeres tehetségkutató sh...

Megmongyuk a frankót: Metal

Nem annyira közkedvelt, mint a foci vagy a diszkó, és itthon a média s...

Ha elfelejtetted volna a jelszavadat, küldesd ki magadnak!


Még nem vagy VIP tag? Regisztrálj!
Kapufa
» játékajánló: Kapufa
Legújabb vicc

- Százados úr! Kovács honvéd leugrott ejtőernyő nélkül!
- Már megint?

Értékeld! szavazás 1-reszavazás 2-reszavazás 3-reszavazás 4-reszavazás 5-re
» tovább
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelem © 2007 Minden jog fenntartva!