4 évszak kis falumban

SZÓRAKOZÁS szerző: Szendy László, 2006. 06. 16. | 0 hozzászólás

Egy különleges év, egy különleges faluban: ez a tiszta vidéki vígjáték, mely a fikció és a dokumentum vékony határán táncol, segít megfeledkezni a televízió 60 éves uralmáról, az évszázadról, melyben a vidék teljesen háttérbe szorult, és a maga egyszerűségében a mozi új ezredévét indítja el. Franciául beszélő Hukkle.

A 4 évszak kis falumban tipikus falusi vígjáték, mely a fikció és a dokumentum határvonalán egyensúlyoz. Christian Philibert megfigyelő-fürkésző egyben beavatott cinkos kamerája, dél-Franciaország csöpp falujának egy esztendejét, szívet melengető, huncut történetét tárja elénk.

A film minden jelenete a mindennapi élet eseményeit mutatja be: a vadászszezon kezdetét, a nyúlpörkölt főzőversenyt, a karácsonyi tombolát, a szilvesztert, a nagy tornajátékot, a zenei fesztivált, a vallási ünnepeket, melyek során úgy tíz, a legérdekesebb, "legfranciább”, és mindenekelőtt legviccesebb espigoule-i falusit követhetjük szemmel. Minden esemény új szereplőt mutat be. Ezek a személyek válnak valamiképpen a falu életének bekövetkező különleges pillanatok közvetítőivé. A film elbeszélő szerkezete ezekből a pillanatokból épül fel.

Az elbeszélés a Kávézóba vissza-vissza tér, ez az egyetlen helyszín, ahová gyakran visszamegyünk a film során.

Hogy a közösségi kötelékek még mindig igen szorosak Espigoule-ban, az nagy részben a Kávézónak köszönhető. A Kávézó, mely fiatalok és idősek találkozó helye, ahol a tanár úr a pappal vitázik, ahol a legsemmirekellőbbek is helyet kapnak, a főtéren, a falu közepén található, a pékséghez közel, a városházával, a postával és a szökőkúttal szemben. Az érdeklődőt, mint legjobb barátot avatják be a helyi titkokba, magánügyekbe. A 4 évszak kis falumban titka barátok közt kerül napvilágra a természet, férfi és nő, az élet ritmusára.