Ponyvaregény

SZÓRAKOZÁS szerző: Szendy László, 2006. 05. 22. | 0 hozzászólás

A Ponyvaregény sokak szerint a '90-es évek legjobb filmje. Műfaja, szerkezete, stílusa, karakterei és dialógusai kultmozivá tették. Nemigen találkozni olyan emberrel, aki ne hallott volna Tarantino egyedi alkotásáról.

Tarantino filmje anno felkavarta a filmes világot, Hollywood állóvizét, az erőszakot ironikusan ábrázolta, a krimi műfajból paródiát kovácsolt. Talán a legjobbkor tér most vissza, hogy újra ötvözze a művésziességet a tömegfilmek világával.

A tartalomból: adott két idősödő, szabad szájú, tökös, szimpatikus gengszter, Vincent és Jules, akik igyekeznek főnöküknek visszaszerezni egy aktatáskát. Ehhez persze meg kell ölniük pár embert, de ez az egyszerű bérgyilkosokkal gyakran megesik. Jules a rá célzott golyókat csodával határos módon elkerüli, s ezt jelnek tekintvén úgy dönt, felhagy eddigi életével.

Az eredeti cím (Pulp Fiction) pép-kitalációt, pép-regényt jelent, s ez a cím tökéletesen illik a filmre. Három, a rendező által elkülönített részből áll, amelyek mind gengsztertörténetek, ugyanakkor ezek az epizódok millió apró szállal kötődnek egymáshoz, s így válik az alkotás keretes filmmé. A végén voltaképpen ugyanahhoz a jelenethez térünk vissza, ahol az egész elkezdődött, de közben Tarantino fantasztikus ügyességgel játszik az idő- és történeti síkokkal. A kitűnő szerkesztés eredményeként újszerű és izgalmas, ahogy a történet közepéről indulunk, a végén ide is térünk vissza, míg a sztori elejével valahol a film közepén ismerkedünk meg.