Édes a bosszú

SZÓRAKOZÁS szerző: Graffiti | 7 hozzászólás

Ültem az asztalomnál, amikor eszembe jutott egy függőben lévő telefonhívás, amit meg el kell intéznem. Vettem a számot és tárcsáztam. Egy férfihang válaszolt kedvesen: – Halló? – Udvariasan mondtam – Itt Patrik Hanifin. Beszelhetnek kérem Robin Carterrel?

cikkhez kapcsolódó kép

Alighogy befejeztem, a kagylót lecsapták. El sem hittem, hogy bárki ilyen bunkó tud lenni. Kikerestem Robin számát a noteszomból, és felhívtam a helyes számon. Kiderült, hogy véletlenül az utolsó két számot felcseréltem. Miután beszeltem a barátommal, úgy döntöttem, hogy újra felhívom a fickót. Amikor felvette a telefont, beleüvöltöttem, "Hülye bunkó!", majd lecsaptam a kagylót. Majd a telefonszám mellé írtam: "hülye bunkó" és betettem az asztalfiókomba. Az elkövetkezendő hetekben, amikor rossz passzban voltam, csak felhívtam, ”lehülyebunkóztam”, és lecsaptam a telefont. Ettől mindig felvidultam.

Még abban az évben a telefontársaság bevezette a hívószámkijelzést. Ez nagyon fájdalmasan érintett, mert abba kellett hagynom a "hülyebunkó" hívogatását. Aztán egy nap eszembe jutott valami. Újra felhívtam, és hallottam ahogy mondja:

– Halló.

Kitaláltam egy nevet és udvariasan ezt mondtam neki:

– Jó napot uram. A telefontársaság kereskedelmi osztályáról beszélek, és érdeklődni szeretnék, hogy hallott-e már cégünk hívószám-kijelzési szolgáltatásairól?

Ő nemmel válaszolt és lecsapta a telefont. Gyorsan visszahívtam és ennyit mondtam neki:

– Azért, mert egy hülye bunkó vagy! – és letettem.

Egy másik nap egy idős nő elég sok időmet elvette, miközben próbált kiállni a parkolóból. Azt gondoltam, sosem fog mar eltűnni onnan. Végül beindította a kocsit, és csiga lassan kigördült a parkolóhelyről. Kicsit hátratolattam, hogy legyen elég helye kikanyarodni. Nagyszerű, gondoltam. Végre elmegy. Amikor hirtelen a semmiből feltűnik egy fekete Camaro és beáll az én parkolóhelyemre! Dudáltam és ordítoztam, hogy nem teheti ezt velem, mert én voltam ott előbb. De a fickó csak kiszállt a kocsiból, tudomást sem véve rólam és besétált a bevásárlóközpontba. Ez a fickó egy hülye bunkó, gondoltam, ahogy nagyon sok hülye bunkó létezik a világban. Amikoris észrevettem egy cetlit a kocsi ablakán: "Eladó" és alatta a telefonszám. Felírtam a számot és kerestem egy másik parkolóhelyet.

Néhány nap múlva, otthon ülök az asztalom mellett. Miután hívtam a kedvenc "hülye bunkómat", eszembe jutott a másik telefonszám, és gondoltam, jobb, ha őt is felhívom. Néhány csengetés után felvette a telefont. Udvariasan mondtam:

– Az eladó fekete Camaro ügyében telefonálok. Meg tudna mondani, hol nézhetném meg a kocsit?

Így válaszolt:

– Természetesen.

Bediktálta a címet, egy sárga ház volt és a kocsi ház előtt állt.

– Megtudhatnám a nevét? – kérdeztem.

– Don Hansennek hívnak. – válaszolta.

– Mikor mehetnék át megnézni a kocsit? – kérdeztem.

– Általában minden este itthon vagyok. Ugorjon be valamikor.

– Rendben. – mondtam. – Ó, Don, mondhatok önnek valamit? Maga egy hülye bunkó! – és letettem.

Ezután Don Hansen számat is beprogramoztam a gyorshívóba. Minden remekül ment. Ha bármi bajom volt, volt kéznél két hülye bunkó, akit hívogathattam.

De néhány hónap múlva már nem volt olyan vicces az egész, mint kezdetben. Gondolkoztam egy picit, majd kitaláltam valamit. Először is felhívtam 1-es számú hülye bunkót. Miután felvette, beleordítottam a telefonba a szokásost, de nem tettem le. Ekkor megkérdezte, hogy ott vagyok-e meg, és kérte, hogy ne hívjam többet.

– Szó sem lehet róla. – mondtam.

– Hogy hívják? – kérdezte.

– Don Hansen. – mondtam.

Megkérdezte, hol lakom, és bemondtam neki a címet, ahol a fekete Camaro parkol a ház előtt.

– Azonnal odamegyek, Don. Legjobb, ha elkezd imádkozni. – mondta.

– Oh, most nagyon megijesztett, hülye bunkó! – ordítottam, és letettem.

Ezek után felhívtam 2-es számú hülye bunkót. Szokásos hülyebunkózás után itt sem tettem le. Azt mondta:

– Ha csak rájönnek, hogy ki maga?

– Akkor mit tenne? – kérdeztem.

– Szétrúgnám a seggét.

– Nos, itt a lehetőség. Azonnal átmegyek, hülye bunkó! – és letettem.

Ezek után felhívtam a rendőrséget, bemondtam a címet és mondtam nekik, hogy azon nyomban megölöm a buzi élettársamat, amint ő hazaér. Majd hívtam a 13-as Csatornát, hogy bandaháború van az adott címen. Ezek után én is odamentem a címre, hogy végignézzem az egész cirkuszt. Örömmel töltött el, ahogy két hülye bunkó üti-vágja egymást egy csapat rendőr előtt, miközben a rendőrségi helikopter köröz a fejük fölött.

Ez volt életem legnagyobb élménye.

Szólj hozzá Te is!

7
manó, 2009. 10. 26. 07:39
válasz erre az üzenetre

Szomorú, ha ez volt élete legnagyobb élménye. Azért nem rossz. Jó vígjáték lenne belőle: Tévedések vígjátéka, amikor az egyik nem érti, a másik miről beszél, meg fordítva. A rendőrség helyett inkább fel kellett volna venni, és továbbítani ötletnek. Így már kemény lett volna mutogatni. Sokba kerül egy ilyen riasztás.

6
gábor, 2009. 09. 23. 19:42
válasz erre az üzenetre

szerinte ez az oldal ijen

5
Pont az, 2009. 04. 14. 23:44
válasz erre az üzenetre

Dikk...:Smi ez te szar semi unalmas genyo ilyen hülyeségeket kitalálni pff:SMeny már patkányokEnnyi a véleményem róla szarok erre a genyóra!!!!

4
ATRAX, 2009. 01. 13. 13:58
válasz erre az üzenetre


Ez ha nem kamu !! Akkor minden tiszteletem de ez egy film is lehetne a csavar gecc ez nagyon le olt

3
Anna, 2006. 06. 10. 19:24
válasz erre az üzenetre

öhmm..

2
oli, 2006. 05. 24. 21:29
válasz erre az üzenetre

no igen, fő a kreatívság

1
zagyogo, 2006. 05. 24. 21:16
válasz erre az üzenetre

ez kurvajo

« előző1 következő »

Ha elfelejtetted volna a jelszavadat, küldesd ki magadnak!


Még nem vagy VIP tag? Regisztrálj!
Mortal Szombat
» játékajánló: Mortal Szombat
Legújabb vicc

- Százados úr! Kovács honvéd leugrott ejtőernyő nélkül!
- Már megint?

Értékeld! szavazás 1-reszavazás 2-reszavazás 3-reszavazás 4-reszavazás 5-re
» tovább
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelem © 2007 Minden jog fenntartva!