Fehér tenyér

SZÓRAKOZÁS szerző: Szendy László, 2006. 03. 22. | 0 hozzászólás

A Fehér tenyér igen korrekt film: definiálhatjuk drámának, életrajzi filmnek, sportfilmnek, de mondhatjuk rá azt is, hogy fikciós témájú – csakúgy, mint azt, hogy igaz történeten alapszik: mindez nézőpont kérdése. De egyben biztosak lehetünk, hogy jó film.

Hajdu Szabolcsot a mai magyar kortárs film egyik legeredetibb rendezőjeként szokás emlegetni, teljesen megérdemelten. A védjegyévé vált, korábbi munkáira jellemző állandó formanyelvi kísérletezés, és a történetek háttérbe szorítása mindkét előző nagyjátékfilmjére jellemző volt. Jelenlegi alkotásával azonban olyannyira eltávolodik az előző művek szerkezetétől, hogy nehéz lenne megállapítani, hogy ugyanaz ült a rendezői székben, ha nem lennénk ennek tudatában.

A film teljesen letisztult formanyelvű: a korábbi kísérletező attitűdöt ezúttal felváltotta a szilárd realizmus. A váltás persze nem volt alaptalan: a Macerás ügyek és a Tamara vidám játékossága teljes mértékben távol áll a jelenlegi történettől, ami egy sportolói sors kőkemény realista bemutatását tűzte ki céljául.

A film legnagyobb erénye, hogy Dongó története teljesen hiteles. Ez persze nem véletlen: a rendező Hajdu Szabolcs saját, bár meglehetősen rövid atléta-múltján felül ihletet meríthetett testvére, Hajdu Zoltán Miklós (aki a felnőttkori Dongót is alakítja) élettörténetéből is. A forgatókönyvbéli Dongó karrierje egyébként négy különböző ember sorsából lett összegyúrva. Nemcsak a sportolói karrier bemutatását nevezhetjük kiemelkedőnek: a múlt rendszerbéli Debrecenről is hiteles korrajzot kapunk; mondhatnám, hogy öröm nézni a paneldzsungelek közt tébláboló főhőst, ha már csak kuriózumként, a vásznon láthatnánk e kopár bérháztömböket. A tízéves Dongó nagyon jól játszik (a jelenet, ahol keresi a tárgyat, melyről hazudni lesz kénytelen szüleinek, zseniális), de a tizenhárom évessel sincs semmi baj. A két fiú tényleg hasonlít egymásra, így szerencsére nem ordít róluk, hogy két különböző embert látunk egyazon szerepben.

A film elismerései a 37. Magyar Filmszemlén: Rendezői díj (Hajdu Szabolcs), Operatőri díj, megosztva (Nagy András), Arany olló díj (Politzer Péter), Produceri díj (Angelusz Iván, Kovács Gábor, Pataki Ágnes, Reich Péter), Gene Moskowitz-díj a külföldi kritikusok és újságírók szavazatai alapján, megosztva.