A Sin City a ponyvairodalomnak számító amerikai történetek hagyományából származik. Frank Miller a humoros képregény határait feszítette túl, és szinte tilos területre merészkedett: a város legsötétebb szívébe.

Ez a város 1991-ben született, a modern képregény mestere, Frank Millern izzó képzelőereje és rendkívüli képességgel használt tolla hívta életre. Nem véletlen, hogy nemzedékek kedvenc képregénye lett, míg óriási kritikai sikert is aratott. Sin City egy - szó szerint és átvitt értelemben egyaránt - fekete-fehérben létező város, olyan világ, amelynek minden, még a legapróbb részlete is olyan kérlelhetetlenül merev és keményen éles a felszínen, mint amennyire ugyanilyen érzetet kelt belülről is. Izzó színek felvillanása csak a legritkábban hoz fényt ebbe a városba. Amellett a mélységes kontrasztok, az éles ellentétek helyszíne ez a város. Ellentétek feszülnek az egyik oldalon álló korruptak, hatalomra éhesek és javíthatatlanok, és a másik oldalon állók között, akik körömszakadtáig ragaszkodnak az erkölcshöz.
Az események váratlan fordulatot vettek, amikor a forgatócsoportot meglátogatta Quentin Tarantino. Robert Rodriguez meghívásának tett eleget a látogatással - és egy dollár összegű fizetséget kapott azért, hogy egy hosszított jelenetet leforgasson a The Big Fat Kill című részhez. A képregényfigurákat pedig nem kisebb színészek alakítják, mint Bruce Willis, Clive Owen, Benicio Del Toro, Mickey Rourke, Elijah Wood és még sokan mások... Sin City-ben nincsenek szuperhősök. Itt csak kemény fickók vannak, nehéz esetek, fegyverek, lányok, szeretők és vesztesek, akik megpróbálják átvészelni a sötét, nagyon sötét éjszakát. Ezek a fehéren sziluettként megjelenő rajzolt figurák mindannyian szinte kirobbannak a papírból, és sok olyan ember számára bizonyultak lebilincselőnek, akik soha azelőtt nem voltak képregény rajongók. Ezt egyszerűen látni kell!
Sokáig úgy tűnt, hogy az utóbbi években nagy sikernek örvendő Moziünne...
- Százados úr! Kovács honvéd leugrott ejtőernyő nélkül!
- Már megint?



