Utazni és koncertezni! - Zanzibár interjú

SZÓRAKOZÁS szerző: Timi, 2005. 06. 11. | 0 hozzászólás

Bizony nem könnyű az ember élete, ha úton útfélen azt hallja: "Te ez nem a Rita a Zanzibárból?" vagy "Hé, ott megy a Sidi!". Gondolom száz meg százfélehasonló sztorija van az együttes minden tagjának.

- Van kedvenc dalotok? Ha igen, miért?
- Igazság szerint mindig változnak a "favoritok", sokszor az éppen legújabb dal a kedvenc, néha pedig egészen régi dalokba szeretünk bele újra.

- Számon tartjátok, hogy hány koncertet adtatok eddig?
- Egészen pontosan meg tudjuk nézni a számítógépben, hogy a "Nem vagyok tökéletes" megjelenése óta hány koncertünk volt, de nem szoktuk. Lehet, hogy lassan meg fogjuk számolni, hátha közeleg valami jó kis kerek szám!

- A sok koncert rengeteg utazással jár. Így nem csoda, ha nagyon sokat vagytok együtt. Hogy bírjátok ki egymást?
- Már nagyon jól összeszoktunk. Kicsit talán közhelyes, de tényleg olyasmi ez, mint egy család! Megtanultuk, hogy kinek mi a "dilije", amivel nem szabad foglalkozni, és ez fordítva is igaz, azt is megtanultuk, mivel lehet lelket önteni a másikba, vagy éppen miben kitől lehet segítséget kérni. Ez persze nem volt mindig így, de idén voltunk öt évesek, és az összezártság íratlan szabályait ennyi idő alatt meg tudtuk tanulni!

- Mennyi időtök van a magánéletre?
- A tavasz, nyár és az ősz is az aktív koncertezés ideje, ilyenkor sokat vagyunk úton, néha szó szerint heteket, de hát ez a lényeg az egészben! Utazni és koncertezni! Sokszor télen sem sokkal jobb a helyzet, mert ilyenkor, pedig kiválóan lehet lemezt csinálni, stúdiózni! A párjaink (akinek van) tudják, hogy nekünk ez a munkánk és a "másik" szerelmünk, eddig komoly probléma nem volt az életmód miatt.

- A zenélés mellett mivel foglalkoztok szívesen?
- A zenével! Komolyra fordítva a szót a zenén kívül más nem nagyon foglalkoztat minket, kiskorunk óta ebbe vagyunk belebolondulva. Persze Miki szeret focimeccset nézni, Rita a kutyájával csavarogni, de egyébként, ha van szabadidő akkor az hangszer-csereberéléssel vagy hangszervásárlással telik, vagy egyszerűen a Zanzibar háttérdolgait intézzük.

- Ki közületek a leghatározottabb?
- A Zanzibárban mindenki valamiben a legjobb, és az évek alatt úgy alakult ki, hogy az az illető a neki legjobban "fekvő" dologgal foglalkozik. Van dalíró, szövegíró, gazdaságis, koordinátor stb... Tehát a saját asztalán mindenki a "leghatározottabb"! Néha túl határozottak is tudunk lenni, ilyenkor (is) jól jön a management, néha a fejünkre kell koppintani!

- A rajongóitokkal tartjátok a kapcsolatot?
- Igyekszünk a levelekre időben válaszolni, ez persze nem mindig sikerül... De azért igyekszünk! A koncertek után általában mindig nyílik rá alkalom, hogy találkozzunk a rajongókkal. Bárkivel szívesen szoktunk beszélgetni!

- Sokan megállítanak benneteket az utcán?
- Előfordul, hogy odajönnek pár szót beszélgetni vagy aláírást kérni, de gyakran csak "sutyorognak" vagy mutogatnak az emberek! Ezzel nincs is semmi baj, utcai kellemetlen esetben pedig még nem volt részünk.

- Honnan jönnek a dalszöveg ötletek?
- Minden dalnak megvan a külön története, erre nagyon büszkék vagyunk. Szóval az összes szöveg velünk megesett dolgokról mesél.

- Mikor elindultatok, gondoltátok volna, hogy eddig juttok?
- A Zanzibár előtt már több formációban játszottunk, persze többnyire külön zenekarokban, de ismertük egymást és kisebb-nagyobb eredményeket el is értek ezek a bandák, de igazán akkor kezdett el a próbateremben szikrázni a levegő, amikor a Zanzibárt megcsináltuk! Mind az öt ember a zene őrültje volt, és ugyanazt akartuk... Nem tudtuk, hogy összejön-e, de nem is adtunk magunknak más lehetőséget!

- Milyen céljaitok vannak még (zene, magánélet terén)?
- Azt szeretnénk ha még nagyon sok lemezt készítene a zenekar és még sokezer kilométert szeretnénk "beletenni" a zenekari buszba! A közös cél a Zanzibarnak hosszú-hosszú életet biztosítani! Jó lenne, ha idővel mindenkinek meglenne a biztos családi, érzelmi háttér, mert ez is nagyon fontos! "Csak" ennyi!