Steve Irvin neve egy volt a különleges hüllők, de legfőképpen a krokodilok filmezésével. Mindig félelem nélkül, mosolyogva nézett a kamerákba a legveszélyesebb ragadozók mellől. Egészen tegnapig...

A sors iróniája, hogy éppen akkor érte Őt egy véletlen baleset, amikor azt csinálta, amit már évtizedek óta. Azt, amit a legjobban tud és szeret. Készülő természetfilmje vízalatti jelenetét forgatta Ausztrália partjainál, amikor bekövetkezett a szerencsétlenség. Egy mérges rája tüskéje egyenesen a szívébe fúródott...
A kiérkező mentősök már nem tudtak segíteni rajta, és az újraélesztés is sikertelennek bizonyult. A vakmerő hüllőtudós már nincs közöttünk.
De ki is volt ő? A legtöbben csupán egy feltűnésmániás örültnek tartották. Mások elhivatottságának tudták be veszélyes mutatványait. Sajátos viszonyát a krokodilokhoz apjától örökölte, akinek krokodilfarmja volt és köztük nőtt fel. Annyi bizonyos, hogy egy új, eddig ismeretlenebb világot kutatott és mutatott be egész életében. Egy gond volt, a sok siker után: nem ismerte a veszélyt. Vagy nem volt elég óvatos. Vagy talán csak egy véletlen...
Az okok találgatása helyett csak a tény maradt: a hüllők első számú ismerője elhunyt, két gyermeket hagyva maga után. Az emléke viszont megmarad örökre!
Én személy szerint nagy rajongója vagyok .Nagyon sajnálom,hogy meghalt.Nem ezt érdemelte volna.
A világon a legjobb természetfilmes volt.
Én nagyon sajnálom őt! Volt, hogy csak azért néztem meg egy természetfilmet, mert ő szerepelt benne! Sok természetfilmes példát vehetne róla, hiszen ő, tényleg elhivatott volt! Remélem sokáig emlékezni fogunk rá!!!
- Százados úr! Kovács honvéd leugrott ejtőernyő nélkül!
- Már megint?



