Új könyvek

Egy regény a képzőművészetben Korai reneszánsz Christina Bucci Corvina Kiadó Regénynek azért nevezem ezt a képzőművészeti stílust, mert a róla szóló szakcikkekben rendre feltűnik, hogy a kor kedvelte a festészetben a „nyugodt elbeszélést”. És sokszor emlegetik vele kapcsolatban az „áradó elbeszélőkedvet” (Kerekes Tamás, Magyar Irodalom Rt.) És az epika fogalomtárát, nyelvi készletét sűrűn használja ez a páratlanul gazdag képzőművészeti album is a továbbiakban .A tárgyalt művészettörténeti stílust nyugodtan nevezhetjük akár a korai reneszánsz vetélytársának is. A rendkívül felkészült szerzővel a laikusok számára ismeretlen, de hatalmas terrénumot járhatunk be. A képzőművészeti fogalmakat (sinopia, freskóciklus, mintakönyv) azonban könnyedén érthetővé teszi és „illusztrálja”, hogy vizuálisan is rögzíthessük azt. Téziseit bizonyítja is: Pisanello alkotásai kapcsán megjegyzi, hogy a korszak már felfedezte a természet és állatábrázolást is, és egyúttal kimutatja, hogy pl. Pisanello képei biztos, hogy „természet után” készültek. Nemcsak jellemez a könyv egy-egy alkotót (mint pl. Gentile de Fabriano-t, de be is illeszti azt a történelmi-társadalmi közegébe, innen tudható pl., hogy a nevezett művész V. Márton pápától kap megbízást. Figyel az új jelenségekre. Láttatja, hogy a festett falikárpit a korszak új képzőművészeti jelensége. Rokonszenves a könyvben az is, hogy amikor a szerző kiemel egy műalkotást és részletesen elemzi azt, akkor a magyarázat és a kép egy oldalon található meg. Még arra is futja, hogy egy fontosabb képnél,, egy-egy részletet kinagyítva találunk, ha az külön magyarázatra fontosnak bizonyul. Hogy lássuk, hogy a szerző milyen mélyen merített, el kell árulnom, hogy a kötet végén szereplő tartalomjegyzékben 200 alkotó nevét számoltam össze. És ráadásul külön foglalkozik a képzőművészeti műhelyekkel, mint pl. Verocchio iskolája) és a különböző képzőművészekkel. Mindezt a hatalmas művet áttekinthető időrendi táblázat rendezi értelmes egésszé a kötet végén, mely Massaccio születésétől (1401) Castiglon-nak, az írónak, az urbinói herceg szolgálatába állásával fejeződik be.(1499). A könyv felénél tartottam az olvasásban, amikor megszámoltam az addigi illusztrációkat: 650-ig jutottam el. Látványosságokban tehát nincs hiány. Nemcsak átfogó képet alkothatunk az internacionális gótikáról, de sokat tudhatunk meg az egyes alkotókról ( Brunelleschi, Donatello, Leon Battista Alberti, Jan Van Eyck, Leonardo, Boticelli, Veroccio) stb. A könyv a műalkotások széles spektrumát öleli fel: -rajzfüzetek -mintakönyvek -freskóciklusok -szobrok -falikárpitok -arannyal festett kelmék és szövetek -festmények -rajzok -táblaképek -érmék -miniatúrákkal díszített kódexek stb. Egész Európa szerepel benne: az Alpokban épült nemesi rezidenciákat díszítő festményciklusok, a Párizs, Dijon, Milánó udvaraiban keletkezett műalkotások, de a figyelem kiterjed Spanyolországra, de Csehországra is. Az az összkép alakult ki bennem, hogy az irányzat akkor vált szellemileg nagykorúvá, amikor az alkotók el merték hagyni a bizánci hagyományt. Minduntalan visszaköszön az epika frazeológiája a kötetben (ez egyébként a megértést segíti), pl. akkor, amikor Salimbeni alkotásaiban „ az elbeszélés nyugodtabb és terjengősebb „ stílusáról beszél. Aztán a szerző, mint egy zsonglőr, végigzongorázza az egyes városok formanyelvében mutatkozó eltéréseket. Magyar fejezetet, sajnos, külön nem találtam, de külön passzus foglalkozik Leonardo kézirataival, és ezen kívül tárgyalja a könyv Leonardo és Michelangelo munkásságát. Az egyes elemzések is briliánsak. Nekem a legjobban Pisanello Szent György és a királylány c. festmény elemzése tetszett, mert az elemzésből hipotézis született.” Mintha Pisanello arra törekedett volna ezzel a technikával, hogy közelítse egymáshoz a falfestményt és a táblaképet”. Véleményem szerint a legkomplexebb munka a korszakról. Művészettörténészek még évtizedekig vizsgáznak majd belőle. Meghatározó munka. Kerekes Tamás A korai reneszánsz művészetét bemutató kötet az 1400-es évekbe, azaz a XV. századba kalauzolja az olvasót, elénk tárva az építészet, festészet, szobrászat és iparművészet legjellegzetesebb alkotásait. Gyökeresen új születik meg ebben az időszakban a művészetben, és az ember lesz a mérce, ő kerül az ábrázolás középpontjába. A kitekintés felöleli az európai udvarok művészetét, a nemzetközi gótikának nevezett stílusirányzatot, az itáliai városállamokban kibontakozó, az ókori kultúra felfedezésén alapuló ún. quattrocentót - amelyet olyan mesterek neve fémjelez, mint Brunelleschi, Donatello, Masaccio vagy Leonardo -, de szó esik a németalföldi festészet fénykoráról is, köztük olyan alkotókról, mint Jan van Eyck vagy Rogier van der Weyden. Részletesebben esik szó a korszak néhány főművéről, így többek között Alberti néhány épületéről, Donatello szobrairól vagy Botticelli és Leonardo festményeiről. Az 1400-as évek egységes művészi formanyelvét, az internacionális gótikát a lágy festőiség jellemzi, a finom vonalvezetés, a ritmikus mozgás, részletező hűség a természetábrázolásnál, a népi alakok idilli ábrázolása. A magánájtatosság céljára megjelenik a kultuszkép, mint új képtípus (a fájdalmak férfija; Atyaisten ölében Jézus; Mária angyalokkal, szentekkel körülvéve, fallal elzárt virágoskertben). „A XV. század hajnalán egyfajta mesebeli légkör lengi be Európát. A művészek ekkor még - akárcsak az előző évszázadban - csupán luxustárgyakat készítő kézművesek, akik világi, lovagi témájú freskókkal díszítik a paloták falait, aranyba borítják az oltárokat, és látványos miniatúrákkal ékesítik a könyveket. A quattrocento első évtizedeit még a gótika határozza meg. Gentile da Fabriano és Pisanello a legdivatosabbnak számító festők, az építészetben pedig még a katedrálisok korának gótikus stílusa uralkodik. Minden változatlannak tűnik, pedig már érlelődőben van a nagy fordulat. A humanisták kis csoportjában felébred az érdeklődés a római kor iránt, s ez új formák felfedezéséhez vezet. Brunelleschi megépíti a firenzei dóm kupoláját, Donatello a római kori szobrokhoz hasonlóakat önt ki bronzból, Leon Battista Alberti pedig megalkotja a perspektíva elméletét, amelyet azután Masaccio alkalmaz elsőként a gyakorlatban. A művészetek világában megjelenik egy új, fennkölt, rendkívül kiegyensúlyozott formanyelv, amely hamar háttérbe szorítja a gótikát. Piero della Francesca csodálatos szintézist teremt forma és szín között. Antonello da Messina az itáliai hagyományokhoz igazítja a németalföldiek kifinomult, Jan van Eycknek és Rogier van der Weydennek köszönhetően főként Bruges-ben és Gentben virágzó naturalizmusát. Mantegna Mantovába megy, ahol a Gonzagák udvarában dolgozik. Cosmé Tura az Este-család szolgálatába áll Ferrarában. Federicoda Montefeltro Urbinóban megépítteti a Palazzo Dúcaiét. Eközben Bellini és műhelye ragyogó színekben pompázó oltárképekkel gazdagítja a velencei templomokat. Firenzében Lorenzo de'Medici megveti egy új kultúra és művészet alapjait. A két legsikeresebb firenzei festő, Botticelli és Ghirlandaio nagy, termékeny műhelyt tart fenn, és még Rómába is meghívják őket dolgozni, ahol nemrég épült meg IV. Sixtus pápa kápolnája, a Cappella Sistina. A firenzei műhelyekből kerül ki két zseniális művész: Leonardo da Vinci, aki később a milánói udvarban próbál szerencsét, és Michelangelo Buonarroti, aki már igen fiatalon Rómába megy, és még mielőtt az évszázad véget érne, megalkotja a vatikáni Pietát, amellyel mindenkit ámulatba” A 14. század utolsó és a 15. század első harmadának művészete ez. A 14. századi francia udvari művészet stílusát átvevő irányzat, amely főleg az európai fejedelmi udvarok és a városok nemzetközi kultúrájából táplálkozva egységes formában jelent meg a kontinensen. Az itáliai és nyugat-európai városi központok mellett a császári udvar keletre tolódásával az internacionális gótika fontos centrumává vált Prága, majd Buda is. Az építészetben a közép-európai régióban vezető szerepet játszó Parler család művészete a stílus legjelentősebb képviselője. A képzőművészetekben a "lágy stílus" névvel szokták illetni. Az internacionális gótika képzőművészetének stílusjelensége. A puha, lágyan omló, finom árnyékhatásokat alkalmazó drapériaábrázolás, a kecses, aprólékos finomsággal megoldott emberábrázolás jellemzi. Mintaképei a 14. század első felének francia udvari művészetéből származnak. A későbbiekben is Franciaország marad az egyik legfontosabb központja, de a század közepétől Csehország és Közép-Európa meghatározó szerepet játszik a stílus elterjedésében: ilyen pl. a "szép Madonnák" köre. Az 1400-as évek táján, a századforduló körüli hatvan-hetven évben ritkán tapasztalható egység jellemezte az európai művészet formanyelvét. A stílus elnevezésében a művészettörténészek máig nem tudtak megegyezni. Legpontosabban az "1400 körüli művészet" elnevezés illik e stílusra, amelyet épp széles körű kiterjedése miatt internacionális gótikának is neveznek. A szakirodalomban még az udvari stílus, lágy stílus, szép stílus, trecento rokokó, lírai stílus stb. elnevezés is használatos. Azok a stiláris elemek, amelyek az internacionális gótikában általánosan elterjedtek, országokhoz nem kötött, az udvari művészetre jellemző vonások voltak. A 14. sz. második felének udvari művészetében, a francia udvarokat szolgáló franko-flamand művészek körében, a császári udvar csehországi környezetében alakultak ki olyan mintaképek, amelyek a század végének műalkotásait egész Európában meghatározták. E művészetben az emberi alak, a táj és a tér valóság közeli felfogása sajátos álomszerűséggel, dekoratív lendülettel, mély érzelmi töltéssel párosul. A lírai kifejezés és az önálló életet élő festő drapériák alapján nevezik lágy stílusnak, amely több, mint formai motívumrendszer: egy magatartástípus megjelölésére is igen alkalmas. Elsősorban az ember belső világának megismerése foglalkoztatja ezt a korszakot mindaddig, amíg a művészek figyelmét le nem köti a külvilág módszeresebb megfigyelése (pl. Donatallo, Masaccio, Jan van Eyck művészetében A táblakép-olajfestészet Nagy németalföldi mesterei a 15. század első felében a burgundiai hercegi udvarban alkotó Jan van Eyck és testvére Hubert; fő művük a belgiumi Gent városa székesegyházában az ún. Genti szárnyasoltár. Rogier van de Weyden (1399–1464), a brüsszeli iskola vezetője viszi tovább eredményeiket, tájkép előtti emberábrázolásával már az itáliai quattrocentót előlegezi (Magdolna, Louvre). A francia késő gótikus festészet legnagyobb mestere Jean Fouguet, az arcképfestésben és a kódexillusztrálásban egyaránt kiváló. Az ő és a Limbourg testvérek miniatúrái számos franciaországi vár és város korabeli képét őrizték meg számunkra. Magyarországon: Az internacionális gótika stílusát előlegezi az először 1378-ban, Velemérben szignáló Aquila János. A 14. sz. második felében elsősorban csehországi művészeti kapcsolatok adták az internacionális gótika alkotásainak példaképeit. Vidéki kis templomokban is találkozunk a stílus példáival: a lágy ruharedők visszaköszönnek a zselizi, a csarodai, a kiszombori képeken. Lőcse falfestészeti emlékei a 14. sz. fordulója táján könyvfestészeti előzményekre és csehországi kapcsolatokra utalnak. (A minorita templomból az Irgalmasság cselekedetei, a Szent Jakab templomból a Hét főbűn és az Irgalmasság cselekedetei népszerű, verses magyarázattal tartoznak ezek közé). A gazdag szepességi festészet nem maradhatott hatástalan tágabb környezetében sem. A 15. sz. elején Szepesi András mester pl. Szalonnán vállalt munkát. A lágy stílus legjelentősebb falfestészeti emlékei közé tartoznak a kassai Szent Erzsébet templom déli mellékszentélyének képei (1420. k.). Az internacionális gótika festészetének sajátos árnyalatát képviselik Erdélyben a székelyderzsi falfestmények. Első látásra szőnyegszerűen sík hatású képek ezek, a dekoratív, csillagokkal telehintett háttér előtt azonban igen plasztikus alakok mozognak. A 15. sz. második negyede táján bekövetkezik a lágy stílusról plasztikusabb, keményebb tagolású figurákra való átváltás (Siklós, várkápolna). A kolozsvári Szent Mihály templom freskóin is a figurák gazdag plaszticitása tűnik fel. A sokalakos Passió és Kálvária közeli rokona a nagyszebeni plébániatemplom nagy Kálvária-kompozíciójának. A 15. sz. utolsó harmadában Mátyás király budai várából sugárzik szét az új stílus, az (itáliai) reneszánsz. Az uralkodók esztergomi arcképsorozata, a Nagy Lajos tetteit megörökítő budai festmények, a királyi vár falaira festett csatajelenetek, a király horoszkópja mind-mind elpusztult, csak kortárs leírásokból ismerjük. Stílusukról az esztergomi palota ún. Vitéz János-termében fennmaradt freskók alapján alkothatunk képet. Az 1495 körül készült Erény-allegóriák mesterének Albertus Fiorentinust tartják, aki 1490 körül Ippolito d'Este esztergomi érsek udvarán élt. Mátyás és Ulászló palotáinak elveszett freskóit feltehetően ugyanígy a kései firenzei quattrocento kissé száraz, grafikus stílusa jellemezte. Ez a freskóművészet eljutott polgári otthonokba is, pl. Sopron, Besztercebánya, Nagyszeben városi palotáiba. A reneszánsz jelentkezésével egyidőben - főképp a Felvidéken - tovább él a későgótika is. Egybeolvadásuknak különleges emléke a gógánváraljai kazettás mennyezet (1501-19), mely technikájában ugyan a táblaképfestészet, de funkciójában a falfestészet rokona. (hng-art.hu) „1400 táján az internacionális gótika ugyan valóban internacionális volt, de „összmagyar” aligha – az igazi vidék, a falu ugyanis jórészt kimaradt belőle. A XV. század végére azonban a kőszerkezetek, ablakrácsok, kapuzatok, boltozatok minősége és igényessége a falusi templomokban is közelíti az országos átlagot, amely ugyanakkor maga is igen magas színvonalat képvisel, és a falképfestészet gyakran új felfedezései Szabolcsban, Erdélyben, valamint a szárnyasoltárok is színvonalas egységről tanúskodnak. Mire azonban egy rövid időszakra megszületik Magyarországon az igazi korstílus, az udvarban, a főpapság és az arisztokrácia elitjében megjelenik valami gyökeresen új, és a reneszánsz eleinte még csak „úri huncutsága” belepiszkít a konszenzusba. A konszenzus, persze, eleve látszólagos lehetett csak, hiszen a politikai széthúzás nagyobb volt, mint előtte bármikor az azt megelőző közel két évszázadban, és hogy 1526-ra és 1541-re hová vezetett, azt jól tudjuk. A kultúra oldaláról nézve azonban a kérdést, soha nagyobb baj ne érje ezt az országot, minthogy egy, az akkori magyarországi reneszánsz színvonalán álló jelenség zavarjon bele egy, az akkori késő gótika színvonalán álló másikba.”(Lővei Pál) www.corvinakiado.hu corvina@lira.hu

Szólj hozzá Te is!

2
marlonbrandy (marlonbrandy), 2010. 02. 07. 13:24
válasz erre az üzenetre

Anyanyelvünk iránt érzett felelősségünk tudatában nyújtjuk át szótárunkat azoknak, akik szívügyüknek érzik a szép, magyaros fogalmazást, de segítségre van szükségük: olyan kézikönyvre, amelyben könnyen meglelhetik a kerülni kívánt idegen szó helyett használható magyar szót vagy szavakat. Szótárunk úgynevezett kínálati szótár, az olvasó ösztönös nyelvérzékére és nyelvi tapasztalataira bízza, hogy a címszóhoz ajánlott magyar megfelelők közül kiválassza a mondatába leginkább illőt. Idegen szavak magyarul című kiadványunknak a fenti magyarító szótári feladata mellett van egy másik hasznos szolgáltatása is. A benne található 10 250 régi és új idegen szónak a jelentését is megadja a felsorolt magyar megfelelők által. Ezért eredményesen forgatható egy-egy nem világos jelentésű vagy félreismert idegen szó értelmének pontos meghatározásához

Idegen szavak magyarul
www.tintakiado.hu
info@tintakiado.hu

Minden nyelv a jövevényszavak sokaságát olvasztja magába fejlődésének évezredei során. Így a mi nyelvünk ősi alapkészlete is törökös, szláv, német, latin, román, francia, olasz és angol szavak ezreivel bővült. A sok évszázada magunkhoz fogadott szavak éppen ezért már nem is mondhatók idegennek, olykor csak a nyelvészek meg a szóeredet iránt különösképp érdeklődők tudják róluk, hogy nem az őshazából hoztuk őket magunkkal.

MELY SZAVAK IDEGENEK?

Talán túl egyszerű meghatározásnak tetszik, pedig a lényegre tapint: azok a szavak idegenek, amelyeket a magyarul beszélők többsége annak érez. Német eredetű jövevényszavaink közt vannak, amelyeket szinte mindenki jó magyar szónak fogad el: cél, példa, erkély, cérna, bognár, míg a brieftaschni, lichthóf, svindli messziről mutatja német eredetét. Vagy a latinra térve, amely köztudottan a legbővebb forrása idegen szavainknak: kevesen vélik, hogy az ostya, papiros, tégla is ugyanabból a nyelvből került hozzánk, amelyből a generális, a kontinuitás és a divergencia.

Az idegenség érzete, a fentebbiekből láthatóan, nem holmi titkos sejtelem, hanem jól érzékelhető dolgokon alapszik. A cél, példa, illetve az ostya, papiros és társaik régi jövevények, hangrendjük és hangalakjuk szépen hozzáidomult a törzsökös magyar szavakéhoz. A brieftaschniról meg a többiről viszont füllel hallhatólag lerí, hogy csak nemrégiben érkeztek, nem volt elég idejük magyaros ruhát ölteni. A generálist és a hozzá hasonlókat pedig, ismét csak szokatlan hangalakjuk mellett, leginkább az jellemzi, hogy az elvont fogalmak köréhez tartoznak.

AZ IDEGEN SZAVAK HASZNÁLATA

Nyelvünk, amely a 19. század elejéig a latin gyámsága alá szorult, és ha igényesebb tartalmakat akart kifejezni, gyakran csak latin, francia és német szavak sokaságára támaszkodva tehette. Ezért volt múlhatatlan szükség a magyar nyelvújításra, amely nyelvünk őserejéből merítve anyanyelvi szavakat alkotott az idegenek többsége helyébe.

Kazinczynak, Szemerének és Bugátnak korszakos jelentőségű munkálkodása még a következő évszázadban is hatott; az 1930-40-es évekre esett például a sportnyelv sikeres megmagyarítása. Túlzás nélkül el-

mondhatjuk, hogy ma már nyelvünk minden rétegében és minden szintjén lehetőség van rá, hogy lényegében színmagyar szókinccsel maradéktalanul kifejezzük mondanivalónkat.

Idegen szavak magyarul
Tótfalusi Miklós

Tinta Kiadó
www.tintakiado.hu
info@tintakiado.hu

Mégis azt kell látnunk, hallanunk, hogy nem mindenki él ezzel a nagy lehetőséggel. Nemcsak a szakmai szövegek tobzódnak olykor az idegen műszavakban, hanem újabban a sajtónyelv is. A sajtó nem küzd a vészesen beözönlő idegen, főleg angol szavak ellen. Manapság az újdondász, aki ad magára, nem ismer földművelést, csak agráriumot, egyetem helyett univerzitásról ír, a teátrumok élére direktorokat neveztet ki, a muzsikusok instrumentumairól és az orkesztra dirigenséről beszél, szívén fekszik a literatúra és a poézis, elmereng a piktúra és a fotográfia helyzetéről, és ha e sok fennköltségtől megfájdul a feje, az apotékába megy és bevesz egy medicinát.
Az idegen szavak elleni fellépés nyelvünk egészségének tanújele, egyszersmind a záloga is. Ennek a helyes és fontos törekvésnek azonban nem szabad boszorkányüldözéssé fajulnia. A bölcs mértéktartás, mint minden téren, itt is helyénvaló. A nyelvtisztító ötletekről mindig a nyelvközösség mondja ki a végső ítéletet. Annak idején a telegramot táviratra, a telefont távbeszélőre magyarították. Az előbbi változást a nyelv elfogadta, az utóbbit nem igazán; a távbeszélő csak a hivatalos használatban maradt meg. A cigaretta helyett régebben ajánlott szivarka mára a kereskedelem nyelvéből is kikopott. A rádió, televízió hasonlóképpen megrögzült nemzetközi formájában, s aligha lehetne ma már változtatni ezen.
Tegyük hozzá, hogy az elvben helyettesíthető idegen szavaknak is meglehet nagy néha a maguk létjogosultsága, akár az értelmi pontosság nevében, akár praktikus rövidségük okán. Drámaelemzésben a monológ odaillőbb, mint a magánbeszéd, a fájl jóval rövidebb az adatállománynál. Egyik-másik idegen szónak olykor patinája, sajátos hangulata van, amellyel személyt vagy helyzetet jellemezni lehet, ezért szépprózában, akár versben is megállja a helyét. Ha! infámis rossz kerti bor! írta Arany János. Írhatott volna gyalázatost, ám csalhatatlan nyelvérzéke az idegen szót találta odaillőbbnek.
Azonban az idegen szavak mindennapos indokolatlan használata mögött többnyire a tudákosság, a feltűnési viszketegség áll, és a rossz divat sajnos gyorsan terjed. Nagy úr a hanyagság és a kényelem is, hiszen olykor némi szellemi erőfeszítést kíván, hogy az idegen szavak teljes értékű magyar megfelelőit előkeressük.

A SZÓTÁR JELLEGE

Az Idegen szavak magyarul című szótár jellege és műfaja szerint magyarító szótár. Ennek a könyvtípusnak gazdag hagyományai vannak nyelvművelő irodalmunkban. A magyarító szótár átmenet az idegen szavak szótára és a szinonimaszótár között, ám egyikkel sem azonos.
Persze az előbbihez áll közelebb, hiszen címszavai idegen szavak, ám ezekről nem ad fogalmi meghatározást, hanem azokat a magyar szavakat vagy egyszerű szókapcsolatokat sorolja elő, amelyek az adott idegen szó helyett a mondatba illeszthetők. Ebből következik, hogy a magyarító szótárban nem kereshető bármely idegen szó. Kimaradnak azok, amelyeknek nincs egyszavas magyar megfelelője, hanem csak fogalmi meghatározást lehet adni. A víz molekulája két hidrogénatomból és egy oxigénatomból áll - ebben a mondatban a molekula szó helyébe aligha tehetnénk azt, hogy az anyagnak az a legkisebb része, amely még megőrzi kémiai sajátságait. Ugyanezen okból hiányzik szótárunkból az atom is, valamint a vitamin, a hormon, a kromoszóma, a rádió, és még jó néhány olyan szó, amelynek nincsen pontos, egyszavas magyar megfelelője.
Ha a fenti korlátozást tudomásul vesszük, könyvünket akár mint idegen szavak szótárát is jól használhatjuk, hiszen a megadott magyar megfelelők köre az értelmet is kellőképp megvilágítja.
Szótárunk úgynevezett kínálati szótár, tehát az olvasó ösztönös nyelvérzékére és nyelvi tapasztalataira bízza, hogy a címszóhoz ajánlott magyar megfelelők közül kiválassza a mondatába leginkább illőt.
Az Idegen szavak magyarul című szótárban 10250 idegen szónak van feltüntetve egy-kettő, olykor még több magyar megfelelője az idegen szó jelentései szerinti csoportokban. Az idegen szavak mellett összesen 18500 különböző magyar szót sorol fel szótárunk. (Természetszerűleg egy-egy magyar szó több helyen is előfordulhat, hiszen a tanácskozás megtalálható a konferencia és a kongresszus mellett is.)

A szótár 10250 tulajdonképpeni szócikk mellett 3750 utaló szócikket is tartalmaz. Ezek segítik az olvasót, hogy a régies írásmódú idegen szavakból kiindulva rátaláljon a mai helyesírás szerinti címszóra.

A SZÓTÁRBAN HASZNÁLT JELÖLÉSEK

A vastagbetűs címszó után, ahol szükséges, a kiejtés áll szögletes zárójelben, pl.:

know-how [nóhau]
-szakértelem

A címszó magyar megfelelői, ismét csak a szükségnek megfelelően, egy vagy több szinonimasorban, "bokorban" helyezkednek el aszerint, hogy a címszó egy vagy több eltérő jelentésben, értelmi árnyalatban használatos-e. Az első bokor a címszó után -jellel bevezetve következik, a többi mind új bekezdésben, szintén -jellel indítva áll:

akció
-cselekedet, cselekmény, eljárás

-mozgósítás, megmozdulás, művelet

-támadás, kezdeményezés, előretörés

-engedményes árusítás

-+ keresetlevél

-lásd még kampány; iniciatíva

A példaképpen idézett szócikk utolsó sorában, lásd még után azokra a szótárunkban is szereplő idegen szavakra utalunk, amelyeknek a jelentése közel áll a címszóéhoz, illetve annak egyik vagy másik jelentésárnyalatához. Ha az utalózott szavak eltérő jelentéssorhoz kapcsolódnak, akkor pontosvessző választja el őket egymástól.

bumlizik
-utazgat, döcög

-+ csatangol, kószál, csavarog

Közvetlenül a címszó után is állhat +; ilyenkor azt közli, hogy az illető idegen szó minden jelentésében kiszorult a használatból, hogy valószínűleg csak klasszikus irodalmi művekben vagy történelmi olvasmányainkban találkozunk vele. Pl.:

burkus
+ -porosz

diéta2
+ -országgyűlés

-napidíj

Előfordul végül, hogy a + jel magának a megadott magyar megfelelőnek a régies voltát jelzi:

géniusz
-védő szellem, + nemtő

-lángész, lángszellem

Mint említettük a voltaképpeni szócikkeket mintegy 3750 utaló szócikk egészíti ki; ezek a fő címszavak alakváltozatait tartalmazzák. A régebbi időkben, lényegében egészen az Akadémia 1954-es helyesírási szabályzatának megjelenéséig latin, francia és német eredetű vendégszavaink többnyire az illető nyelv helyesírását követték, a kompenzáció tehát compensatio volt, a sablon pedig chablon és így tovább. Feltehető, hogy e szótár forgatói gyakran fogják régebbi források szavait keresni benne, és a fenti s hasonló eltérések miatt gyakran nem is találnának rá, ha csupán a ma érvényes írásmódot alkalmaznánk. Ezért úgy döntöttünk, hogy minden alakváltozatot felveszünk a szótárba, amely akár csak egy betűben is eltér a fő címszóétól; ettől csak akkor tekintettünk el, ha mindössze a magánhangzók ékezésében mutatkozik különbség. Pl.:

compensatio lásd kompenzáció

euphoria lásd eufória

synthesis lásd szintézis

A címszóhoz ajánlott magyar megfelelők kiválasztását inkább nehezítené, mintsem könnyítené, ha sok más szótár mintájára megjelölnénk az ajánlott szavak szófaját, nyelvi vonzatát, stiláris minősítését vagy jellemző szókapcsolatait. Egyedül a szófaji megjelölés szerepel olykor szótárunkban, s az is takarékosan: (fn), (mn) - tehát főnév és melléknév -, ritkábban (hat), amely utóbbi így értendő: a mondatban határozóként is használatos. A címszót, ha az többféle szófajban fordul elő, külön megjelölés nélkül követik a jellemzőbbik szófajhoz tartozó példák, és csak az átváltás előtt jelenik meg a másik szófaj jele, mint az alábbi

példában:

morális
-erkölcsi, erkölcstani

-erkölcsös, tisztességes, becsületes, helyes

-(fn) erkölcsbölcselet

AZ IDEGEN SZAVAK MAGYARUL SZÓTÁR KÉT CÉLJA

Anyanyelvünk iránt érzett felelősségünk tudatában nyújtjuk át szótárunkat azoknak, akik ugyan szívügyüknek érzik a szép, magyaros fogalmazást, de segítségre volna szükségük: olyan szótárra, amelyben könnyen meglelhetik az adott helyzetben az idegen helyett használható magyar szót vagy szavakat.

Az Idegen szavak magyarul című szótárunknak a fenti magyarító szótári feladata mellett van egy másik hasznos szolgáltatása is. Ugyanis szótárunk a benne fellelhető 10250 régi és új idegen szónak sajátos módon magyarázatát is adja a mellettük felsorolt magyar megfelelők által. Ezért hasznos kézikönyvként is forgatható egy-egy nem világos jelentésű, kevéssé vagy félreismert idegen szó értelmének pontos meghatározásához.

Kerekes Tamás
„Már eddig is túl sok ember halt bele,
hogy nem olvasott elég Kerekes Tamás-t.”
Magyar Irodalom Rt.
www.marlonbrandy.nolblog.hu
thomaskerekes@msn.com

1
marlonbrandy (marlonbrandy), 2009. 10. 10. 02:14
válasz erre az üzenetre

E. Gaskell: Vétkek és vezeklések
Lazi Kiadó
Ruth Hilton egyszerű gazdálkodók szépséges leányaként cseperedik a család vidéki farmján. Ábrándos gyermekkora azonban egy csapásra lesz semmivé, amikor előbb édesanyját, majd édesapját is elveszíti. Gyámja varróleánynak adja egy kisvárosi ruhaszalonba. A magányos hölgy ifjúsága virágos vidékére vágyik vissza az úri szabóság rideg falai közül. Kisvártatva elragadja a szerelem, de tapasztalatlan lelke nem talál jó gazdára Mr. Bellingham, a vagyonos kalandor személyében: románca a jellemtelen férfival megpecsételi a sorsát. Az eldobott szerető élete kis híján tragédiába torkollik, ám kétségbeesett helyzetében fölkarolja egy lelkész, s magához veszi ecclestoni otthonukba. Ettől a naptól kezdve csak azon buzgólkodik, hogy jóvátegye leánykori botlását és szeretetben nevelje föl kisfiát. Tehetsége, szorgalma és állhatatossága révén idővel elismert és csodált nevelőnővé küzdi föl magát. Ám múltja kísértetei előbukkannak, s nehezen megszerzett becsületétől és nevelőnői tisztségétől is megfosztják. Kevés megmaradt barátja támogatásával azonban életét mások szolgálatába állítja, s vezeklése révén elnyeri az igaz életet és Eccleston elismerését - ha nem is a leghagyományosabb módon és a legnagyobb boldogság közepette. Ruth története az emberi botlás, az újrakezdés és a megbocsátás romantikus históriája a 18-19. századi Anglia kisvárosi díszletei között, a humanista Elizabeth Gaskell kiváló tollából, megannyi izgalmas fordulattal és megrendítő tanulsággal.”
Gaskell a viktoriánus Anglia egyik különösen szeretni való írónője volt.
Előzmények Stevensonnak anyakönyvezték és Chealse-ben született, 1810-ben a mi már London. Caryle is felkarolta. Lelkész az apja és lelkészhez is megy feleségül, Dickens ad helyt írásainak Houseworld Words c. lapjában. Már első regényéről (Mary Barton, 1848) így nyilatkozott egy korabeli recenzió: „Ha a perzsaszőnyegek tulajdonosai, akik naponta háromszor jóllaknak, csodálkoznak, hogy a munkások chartisták és kommunisták lesznek, olvassák el a Mary Barton-t!
Vélhetően Jane Austen örökébe akart lépni; gondos környezettanulmányai ugyanis erre utalnak. A Statisztikai Hivatalban egy később közismert szociológus, bizonyos Friedrich Engels munkatársa. Életművére rányomta a bélyegét, hogy a szakcikkek szerint későn indult, harminchat éves korában, és műveinek eszei értéke korántsem mérhető a jelentős alkotók teljesítményéhez.(Mit szólt volna mindehhez Déry Tibor?- Kerekes Tamás: Magyar Irodalom Rt.) Azt azonban nem lehet elvitatni tőle, hogy a tudattalan jelképeként kezeli a tájat. A látványt egyéni értelmezésben írja le. S azt sem, hogy a jellemek külső megközelítését kiszorítja nála a belső nézőpont. A jellemzés terén mérsékelt újító, feltehetően ez a pozitivizmus hatása. Szegedy-Maszák Mihály szerint megtartotta Jane Austen ronatika-ellenes értékrendjét.
” Elizabeth Gaskell regénye, A kisváros (eredeti címén: Cranford) éppen azt mutatja be, hogy az ilyen szerény apai-anyai örökségből, vagy épp ugyancsak szerény özvegyi járadékból élő tisztes úrilányok/asszonyok hogyan élik mindennapjaikat, negyven-, vagy ötvenvalahány évesen. Nem, félreértés ne essék, ez nem egy újabb Büszkeség és balítélet „parafrázis”, ez a mű 1853-ban jelent meg, és valamiféle kapcsolat a két történet között inkább csak az olvasó fejében létezhet. A kisváros központi alakja Mathilda Jenkyns (Miss Matty), az ő egész életének története rajzolódik ki az apró kis anekdotikus részekből, melyet a nála gyakran vendégeskedő fiatal lány, Mary Smith mesél el. (Persze van egy seregnyi mellékszereplő is, túlnyomórészt nagyjából Miss Mattyvel egykorú hölgyek) Két fontos esemény, az idősebbik Jenkyns nővér halála és a rég halottnak hitt báty hazatérése közötti időszak nagyjából a kezdő és végpont, és innen tekinthetünk újra és újra vissza Miss Matty fiatalkorára.
A Dickens által felkarolt Elizabeth Cleghorn Stevenson, akit Mrs. Gaskellként ismert, ismer a világ, nem kizárólag Charlotte Brontë híres életrajzával alkotott nagyot, (részleteiben téves, de hangulatában hiteles korrajzával) hanem az ipari regény, vagyis az iparosodó Anglia nagyvárosainak problémáit és a munkásosztály mindennapjait (sokszor dialektusokat használó nyelvezetben) bemutató viktoriánus műfaj művelőjeként is. Elsősorban tematikai újító: ő szerepeltet először leányanyát és prostituáltat, mint a proletarizálódó Anglia erkölcsi végtermékét- műveiben. George Eliot és Charles Dickens kortársa, az utóbbi bensőséges barátja azonban nem elégedett meg az élet mocskosabb oldalának, az alsóbb néposztályok igazságtalannak ítélt nyomorának bemutatásával, még ha a befejezések nélkülözik is a tragikumot, hanem a magazinoknak szánt gótikus kísértettörténetek írása mellett a társadalom átfogóbb bemutatására is vállalkozott. Ehhez azonban visszatért, úgy is mondhatnánk, vissza kellett térnie egyszer már túllépett módozaton, és műveiben fokozatosan megjelent, és egyre inkább központi szerepet játszott az ország akkori életét még mindig komoly mértékben befolyásoló, és a kifinomultság, a kapitalista társadalomban lassan elvesző harmónia megtestesítőjeként tisztelt arisztokrácia.
Kerekes Tamás
www.lazikiado
info@lazikiado.hu

« előző1 következő »

Ha elfelejtetted volna a jelszavadat, küldesd ki magadnak!


Még nem vagy VIP tag? Regisztrálj!
McDonald's
» játékajánló: McDonald's
5) $atlag = 0; // teli, félig-teli, üres csillag if ($atlag >= ($i - 0.3)) $fajlnev = 'csillag-teli.png'; elseif ( $atlag >= ($i - 0.6 ) && $atlag <= ($i - 0.3 ) ) $fajlnev = 'csillag-fel.png'; else $fajlnev = 'csillag-ures.png'; $get_modul = 'viccek'; // $_GET['modul'] print "\"szavazás"; } return $atlag; } ?>
Legújabb vicc

- Százados úr! Kovács honvéd leugrott ejtőernyő nélkül!
- Már megint?

Értékeld!