Mit csinálsz most?

Az "ülök a gépem előtt" lejárt poén... Mozgasd meg a fantáziád :)

Szólj hozzá Te is!

154
marlonbrandy, 2011. 05. 11. 15:17
válasz erre az üzenetre

Jézus, a humorista, dr. Jog, aki mellette dr. Messiás is
Az Evangelista Club leendő sztárja, Mózes, Jónás, és David Beckham elődje
S tehetős agglegény

Egy összeesküvés áldozata

MÉDIASZEMÉLYISÉG
(Aki az emberiség cehhét kifizette)
(Kajafás főpincér)

Kerekes Tamás

A. T. Bradford
Duna Kiadó
www.dunakiado.hu
kiado@dunakiado.hu
titkarsag@dunakiado.hu

„Sok olyan kérdést tehetünk fel Jézusról, az emberről, amit nehéz megválaszolni. Mi lehetett Jézusban, ami annyira ingerelte a zsidóság vezető rétegeinek nagyon is eltérő csoportjait – a farizeusokat (a zsidók törvényeinek elkötelezett tanítóit) csakúgy, mint a Heródes pártiakat (zsidókat, akik a pogány római hatalmat támogatták) – hogy ezek akár szövetkezni is hajlandóak voltak ellene? Egy szigorúan irányított társadalomban, hogyan tehette meg Krisztus, hogy két alkalommal is kiűzze a Templomból a hivatalos pénzváltókat és az áldozati állatok árusait anélkül, hogy a templomőrség letartóztatta volna? Ki volt Jézus földi atyja, József, és milyen hatást fejtett ki élete Krisztuséra? A rendelkezésre álló adatok hiányossága sok szerzőt késztetett már arra, hogy maga álljon elő különféle elképzelésekkel Jézusról – mármint az „igaziról”. Lehetséges-e az azonban, hogy a Krisztus személyére vonatkozó tények, ha rejtve is, de mindig is ott voltak az evangéliumokban?” – A szerző előszavából

Bradford tisztafejű szerző, orvos, mint Rabelais volt, de argumentumait legszívesebben etimológiai érvekre alapozza, ami segít bennünket, hogy egy konkrét személyt: dr. Jog (Jézus) a maga konkrét környezetében megérthessünk. Az úgynevezett racionalista bibliamagyarázat egyik értelmezője ritkán hivatkozik más, tudós szerzőkre, sui generis fejti ki mondanivalóját, közérthetően. Jézus tinédzserkori vallási ismereteit taglalva azt írja, hogy felbukkanása olyan hitet keltett zsidó körökben, mintha felbukkant volna köztük David Beckham, az Evangelista Club leendő sztárja az első edzésen.
Az első olyan kötet életemben, amely Jézus néhány mondását képes humoros megvilágításban tálalni. Ez a könyv egyik ritka adottsága és pikantériája.
Noha nevéhez fűződik a történelem leghíresebb árulása, azonban ebben a kontextusban nem az elárult személy vallási, netán politikai titulusa volt fontos, hanem a zsidó nép reménysége, hogy megszületett és tanít az a férfi, aki újra képes értelmezni a mózesi törvényeket. Olyan szerepet töltött be korában, ami a nyugati társadalmakban elképzelhetetlen volt-világít rá a szerző. Kihagyások voltak(eltűnése gyermek korában a templomban) vagy , rokonánál, Keresztelő Szent Jánosnál, aki kis híján karrierjét szakítja meg, amit a vállára galamb képében odaszálló Szentlélek csak megerősít később és nyilvánosan, tanúk előtt. A szerző minden racionalizmusa ellenére állítja, hogy a 40 nap a pusztában, harc az ördöggel, s a győzelem, egy új, magasabb nívójú, spirituálisan érett Jézust formált a pusztában, amire a szárított sáskán és erdei mézen alapuló, divatos paleolit étrend tett lehetővé.( Norbi update)
A szakirodalomban páratlan, ahogy a szerző néha megvilágítja: Jézus is lőtt néha öngólt. Különösen azokban a vitákban, amelyekben a különböző zsidó csoportok erejétől, azaz hitelességétől akarták megfosztani. Az ellene egyre jobban összefogó csoportok mindenképp le akarták járatni, mint a hidegháború korában a CIA a mézesmadzag politikával. Erről jut eszembe a hatvanas évek vicce, amikor egy híres tudós bejelentette, hogy egy akadémiai társulati ülésen ellopták a kabátját. Ő bejelentette. Aztán, amikor a Kossuth-díj odaítéléséről volt szó, akkor kigolyózták, mert „belekeveredett valami kabátlopási ügybe”. Ez Jézus életében a házasságtörő asszony megkövezésének megakadályozása volt. Igazi 22-es csapdája -hangsúlyozza joggal a szerző. Jézus kezéből az események irányítása mégsem csúszik ki. Van energiája humorosan visszavágni Heródesnek és a rókát nőneműnek nevezi(Heródiás), Heródes felesége, aztán, mint Doc Holliday, Thombstone megyében, elhagyja Jézus azt a vidéket, amely területen „körözési parancsot” ad ki ellene a Szanhedrin. Már-már technicolor színben látom őt, Charles Bronson játszhatná, még olyan korában, amikor Lee Marvin-nak volt kóristafiú egy litván templom fiúkarában. Spielberg és Andy Wayna összeborul. Snitt.
Ám azt kinyilatkoztatta, hogy templomból nem lehet piac, személyes okokból, Lázár miatt visszamegy Júdeába, a különböző csoportok most már más fogást keresnek rajta: a vád: Messiásnak, Istennek tartja magát, s elindul a végzetes összeesküvés, a kereszt botránya.
Okos, realista, az aktuális vallási, politikai viszonyokat kitűnően ismerő és azokat kiaknázó könyvnek tartom, mely ugyan ellentmond nehány sztereotípiának, de sok új, érdekes vonással gazdagítja a Jézus-recepciót.
Kerekes Tamás

Jézus Krisztus nem szegény ácsmester, hanem nagy hatalmú, jómódú és magasan képzett építész fia volt – állítja új könyvében, a Jézus felfedezésében dr. Adam Bradford történész és bibliakutató. A tudós ráadásul állítja: a keresztények által megváltóként és Isten fiaként tisztelt názáreti nem jászolban született, és 30 éves kora előtt a zsidó állam egyik vezető rabbija volt.
Bradford szerint a csaknem kétezer éven át elterjedt tévedések a görög és a héber nyelvű biblia alapvető félrefordításaiból erednek, amelyek alapján Jézust a nincstelen kétkezi munkás, József fiaként fogadták el, holott Krisztus kora egyik legbefolyásosabb embere volt – jóval 30 éves korában történt megkeresztelkedése és a zsidó egyházzal történt szembefordulása előtt.
Jézus Krisztus a legmagasabb vallási
iskolákat végezte
– A görög tekton szót, amely a bibliában Jézus apjának mesterségét jelölte, alaposan félrefordították – írja könyvében a kutató. – A helyes értelmezése nem egyszerű ács, hanem magasan képzett építész, így jómódban éltek. Józsefnek tehát minden lehetősége megvolt arra, hogy fiát taníttassa, így Jézus már fiatalon nagy tudású és befolyásos ember volt.
Bradford állítja: sikerült megfejtenie azt is, mit csinált a későbbi megváltó 12 és 30 éves kora között, a „titkos években", amelyekről a bibliában kevés említés esik. A kutató kiderítette: legmagasabb vallási iskolákat végezte el a papok védőszárnyai alatt.
– Ha Jézus valóban egy nincstelen ács fia lett volna radikális eszmékkel, senki nem hallgatott volna rá – magyarázza a könyvben Bradford. – De mivel egyike volt a legbölcsebb és legtanultabb zsidóknak, hatalmas befolyása volt kora társadalmára, és büntetlenül hirdette vadonatúj igéit, amelyekért szegény, tanulatlan emberként börtön vagy korbácsolás járt volna.
K. Á.
Blikk.hu

„És mikor látta Jézus, hogy az igen megszomorodék, monda: Mily nehezen mennek be az Isten országába, a kiknek gazdagságuk van!
Mert könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, hogynem a gazdagnak az Isten országába bejutni." Lukács evangéiuma

„A napokban egy nagyon érdekes okfejtés látott napvilágot, ami a mi figyelmünket se kerülte el, miszerint Jézus nem egy szegény (vagy inkább közrendű) ács volt, hanem gazdag építőmester. Jézus Krisztus nem szegény ácsmester, hanem nagy hatalmú, jómódú és magasan képzett építész fia volt – állítja új könyvében, a Jézus felfedezésében dr. Adam Bradford történész és bibliakutató. A tudós ráadásul állítja: a keresztények által megváltóként és Isten fiaként tisztelt názáreti nem jászolban született, és 30 éves kora előtt a zsidó állam egyik vezető rabbija volt. (milyen kár hogy erről eddig senki nem tudott eddig, fel sem merült ez senkiben, köszönjük dr. Bradford, hogy kivezettél minket a sötétségből)
Bradford szerint a csaknem kétezer éven át elterjedt tévedések a görög és a héber nyelvű biblia alapvető félrefordításaiból erednek. Bár valóban előfordulhat félrefordítás a Bibliában, de elég meredek dolog, egyetlen szóra alapozni egy ilyen súlyos kérdést. Arról nem is beszélve, hogy több evangéliumban is előfodul, hogy Jézus ennek pontosan az ellenkezőjét mondja, mint ahogy az a fenti idézetben is látható), amelyek alapján Jézust a nincstelen kétkezi munkás, József fiaként fogadták el, holott Krisztus kora egyik legbefolyásosabb embere volt – jóval 30 éves korában történt megkeresztelkedése, és a zsidó egyházzal történt szembefordulása előtt. (Ez több szempontból is érdekes, a kereszteléseket Keresztelő Szent János végezte, és Jézussal egy időben folytatta tevékenységét, tehát ha 30 éves kora előtt történt is ilyen, annyira jóval előtte nem történhetett az esemény, mert Keresztelő János is ifjú, netán gyermek lett volna.)
Jézus Krisztus a legmagasabb vallási iskolákat végezte– A görög tekton szót, amely a bibliában Jézus apjának mesterségét jelölte, alaposan félrefordították – írja könyvében a kutató. – A helyes értelmezése nem egyszerű ács, hanem magasan képzett építész, így jómódban éltek. Józsefnek tehát minden lehetősége megvolt arra, hogy fiát taníttassa, így Jézus már fiatalon nagy tudású és befolyásos ember volt. (Mintha az intellektuális képesség, és a pénz kéz a kézben járnának, arról nem is beszélve, hogy egy ács abban az időben, egészen bizonyosan nem a szegények táborát erősítette, de nem is a dúsgazdagokét) Bradford állítja: sikerült megfejtenie azt is, mit csinált a későbbi megváltó 12 és 30 éves kora között, a „titkos években", amelyekről a bibliában kevés említés esik. A kutató kiderítette: legmagasabb vallási iskolákat végezte el a papok védőszárnyai alatt. – Ha Jézus valóban egy nincstelen ács fia lett volna radikális eszmékkel, senki nem hallgatott volna rá – magyarázza a könyvben Bradford.
Természetesen ebből kiindulva, minden próféta gazdag, befolyásos és jóképű volt, mint ahogy Keresztelő János is, szintén a gazdagsága miatt tudott volna keresztelni. Bradford bácsinak nem ártott volna az érveit legalább egyszer ütköztetni valakivel, mielőtt papírra veti őket.)
– De mivel egyike volt a legbölcsebb és legtanultabb zsidóknak, hatalmas befolyása volt kora társadalmára, és büntetlenül hirdette vadonatúj igéit, amelyekért szegény, tanulatlan emberként börtön vagy korbácsolás járt volna.(Hát persze, a végére maradt a legjobb, Jézus -ha jól emlékszem- kereszthalál terhe mellett terjesztette az akkor új hitet, nyilván nem tudta kifizetni az óvadékot, annyira azért mégse volt gazdag. Ezek mellett reméljük, hogy Bradford se lett gazdagabb fantasztikus könyve bevételeivel.)

Moonlight

153
marlonbrandy, 2011. 05. 05. 11:07
válasz erre az üzenetre

szüzet szüntess!

Nagy csaták

www.dunakiado.hu

terjesztes@dunakiado.hu

www.facebook.com/dunainterkonyvkiado.hu

Itt most eltekinthetünk attól a csetepatétól, amelyet Doc Holliday vívott San Frisco-ban egy kocsma előtt Wyatt Earp-el, s 40 halott maradt az utcán. Igaz, a seriff testvérének a fél karja bánta, s attól a hosszú pókerpartitól is, melyet négy gyanús idegennel vívtam a New York Kávéház mélyvizében három teljes napon át, s a végén már a fejfájástól nedves turbán volt a fejünkön, s pénzünk elfogytával quarelin nevű fejfájás- csillapító tablettákból állt a zsetonkészletünk. És még rémlik valahol egy utca, egy másik délelőtt, mely szerelmi évődéssel kezdődött és másnap délben fejeződött be.

Világok harca volt.

A Duna Kiadó úttörő sorozata látványos, jól dokumentált, gazdagon illusztrált munka, gyönyörű képekkel, metszetekkel és földrajzi ábrákkal, hogy az embernek ingere támad újrajátszani a Téli Palota ostromát. A kötet felett szaklektor őrködött és a Hadtörténeti Intézet és Múzeum szakemberei is segítettek a kötet létrehozásában. Így hát eltekinthetünk Illés Béla Ég a Tisza c. nagyívű magyar hadtörténeti munkájától is, melyben a kópés szerző nem kevesebbet állított, mint azt, hogy a Farkas Mihály által vezetett honvédelmi tárca ideje alatt a közkatonáknak minden nap felállították a gulyáságyút.

A kötet a kadesi csata elemzésével indít, mely II. Ramszesz Egyiptoma és II. Muvatallis vezette Hettita Birodalom közt zajlott. A kötet erénye, hogy fanyar stílusban megjegyzi a csata könyvben szereplő kommentátora, hogy a fennmaradt dokumentumok alapján mindkét fél azt állította, hogy ő nyerte a csatát. Itt jut eszembe Lindner Béla hadügyminiszter, aki azt mondta, hogy „Nem akarok katonát látni.” Meg is lett az eredménye.

No a kötet beszámol az első hírszerzési gubancról is, akik nem értesítették időben II. Ramszeszt, s a hettita sereg megtámadta már.

A trójai háború követi, a kötet zseniális szemléletéből következően szembesítik Homérosz beszámolóját a történetíró Thüküdidésszel, aki egyes logisztikai elemeket kétségbe vont; például nem hitt abban, hogy 1186 hajó tudott befutni a trójai kikötőbe. Aztán vannak meredekebb futamok is. Például az, hogy a trójai háborút meg sem vívták, s a történet magva egy földrengés volt, ami elpusztította Tróját. „Ez nem igaz, háború volt, és én a sikeres csata után elszöktettem Helénát, és úgy húsz év múlva jutottam haza” -

mondja Kerekes Odüsszeusz Tamás.

Aztán jön a marathoni csata, amelyről biciglimárkát is elneveztek, s a sikeres hazafutásból olimpiai versenyszám lett.

Ha a pénztárcájával vív csatát, nyerje meg a könyvet, mindenképp.

A Második Világháború előtt a németek és a szovjetek éppen aláírták a Molotov-Ribbentrop paktumot Lengyelország felosztásáról. Az ezt követő fogadáson Molotov elvtársnak nagyon megtetszik a németek titkárnője, úgyhogy oda is ül mellé és tölt a hölgynek egy pohár pezsgőt. A hölgy elmosolyodik és megissza a pezsgőt. Molotov elvtárs megint tölt és megfogja a nő térdét.

A hölgy megint elmosolyodik és megissza a pezsgőt. Molotov elvtárs megint tölt egy kis pezsgőt és keze följebb csúszik a hölgy combján. A hölgy megint elmosolyodik, megissza a pezsgőt, majd odahajol Molotov elvtárshoz és a fülébe súgja

- A szeme se rebbenjen meg Molotov elvtárs, amikor a tökömhöz ér, nehogy lebuktasson! Szerjózsa vagyok az orosz hírszerzéstől

Szuggesztív, izgalmas, adatokban gazdag, pazar kiállású, informatív kötettel állunk szemben, amivel mostanában nem kényeztetett el bennünket a könyvkiadás

A könyv egy 14 éves számára is érthető, de olyan finomságok vannak benne, amiket nem tanítanak a Frunze, a West Point hadiakadémián, sem a Zrínyi Miklós nemzetvédelmi egyetemen.

Ne keressük Don Juan lepantói ütközetét, a nándorfehérvári ütközetet. Sem a gigászok harcát, amit az antiszocialista realista, de ír-racionalista Timur Link vívott a Kapcarongy nevű kocsmában néhány rossz arcú, és kifejezetten rút arcú idegennel a pókerasztalon. A kabátujjába rejtett két ásszal, miközben a harmadik napon már annyira megfájdult a fejük a folyamatosan ivott enyhén üdítő alkoholos italoktól és szivaroktól, hogy nedves törölközőbe csavarták őket, ezért úgy néztek ki, mint enyhén ittas tuaregek, vagy más berber harcosok a sivatagban, akiknek elcsavargott a tevéjük, de már másodnapra elfelejtették a nevüket.

Felvételizik három diák. Bemegy az első, akinek hatalmas protekciója van. Megkérdezi a bizottság

- Mikor fejeződött be a második világháború?

- Hát talán a század közepe felé - mondja a felvételiző.

- Zseniális, fel van véve!

Bemegy a második jelentkező, akinek van egy kis protekciója. A kérdés ugyanaz

- Mikor fejeződött be a második világháború?

- 1945.

- Egy kicsit pontosabban esetleg?

- Valamikor tavasz vége felé, tán májusban.

- Rendben. Felvettük.

Bemegy a harmadik jelentkező, akinek egyáltalán nincs protekciója. A kérdés ugyanaz

- Mikor fejeződött be a II. világháború

- Európában, 1945. május 6.-án lépett érvénybe a fegyverszünet, a japánok 1945 szeptemberében kapituláltak.

- Hmmm. Hány embert vesztett a Szovjetúnió?

- Huszonkétmillió-hétszázezer-százkettő.

- Hmmm. Név szerint?

Kerekes Tamás

152
marlonbrandy, 2011. 05. 05. 11:06
válasz erre az üzenetre

Fidel Castro magánélete

Juanita Castro visszaemlékezései

Duna International

www.dunakiado.hu
titkarsag@dunakiado.hu
www.dunakiado.hu

A kiadó:

Juanita Castro, a korábbi és mostani kubai elnök, Fidel és Raúl huga személyes hangú, izgalmasan megírt visszaemlékezésiben családja történetét meséli el. Bemutatja azt a családi hátteret, amely más és más emberré formálta a három testvért: Fidelből forradalmár, majd keménykezű diktátor lett, Raúl visszafogottabb, humánusabb, inkább demokrata államférfi, Juanita pedig a kubai rezsim ellensége, aki a közelről átélt borzalmak hatására emigrált hazájából, s a kubai menekültek segítését tűzte ki céljául. Keringett róla a legenda, hogy a CIA-nak dolgozott, de, mint sok minden másról, erről a legendáról is lerántja a leplet. Könyve izgalmas olvasmány mindazok számára, akiket érdekel a diktatúrák lélektana, a történelem és az ember személyes történetének szövevényes összekapcsolódása.

Fidel Kubája- Valdes szemével

(Kerekes Tamás)

Egy Jevgenyíj Jevtusenkóról kubaira változtatott nevű úrhajós lánya sikerrel felvételizik az egyetemre , de ennek az ára, hogy sikerrel szerepeljen a Világ Legnagyobb Hazugsága Versenyén. A főszereplő, mármint a novellafüzér főszereplője, az első helyet szerzi meg. Ezen a nemzetközi megmérettetésen egy francia, egy amerikai, egy orosz és egy kubai vett részt. Amikor a franciára került sor, és a zsűri tagjai kérték, hogy mondja el a legnagyobb hazugságot a világon, az mindenkit fölényesen végigmért, hetykén szívogatta a fogát, mint aki azt mondja "Na ezt figyeljétek barátocskáim, sima ügy, hogy ki fog itt győzni!", összedörzsölte tenyerét, és a mikrofont összenyálazva rákezdett:

-Az én országomban nincs munkanélküliség, és még annál is kevesebb a rasszizmus. Ezen kívül nagyon vendégszeretőek vagyunk a külföldiekkel. Tapsvihar hullámzott át a termen. A zsűri tagjai elégedetten bólogattak. Nem rossz, sőt nagyszerű. Az amerikai következett, aki egészen ártatlan képpel állt ki a nézők elé, azonnal általános derültséget kiváltva. Csodálkozva elmosolyodott, és meg sem várta a kérdést, hogy mondja el, mit tart a világ legnagyobb hazugságának, kibökte:

-A watergate egy dezodormárka. A vietnámiak a testvéreink, a háború alatt puszilkodtunk, nagyon szeretjük egymást.

Na volt ám erre kiáltozás és gúnyos nevetés. A zsűri megjegyezte, hogy most aztán nehéz lesz dönteni. Nagyon szoros verseny várható. Az amerikai távozott, és az orosz foglalta el a pódiumot. Csipős gőz párásította be az ablaküveget, a nézők undorodva befogták az orrukat. Tovább nőtt a megvetés, amikor a kövérkés, kopaszodó ember-ritkás, szőke haj nőtt csak a fején -felemelte az öklét, bizonyos divatjamúlt szobrokat utánozva, és energikusan, férfiasan közölte:

-A Szovjetúnióban, elvtársak, nincsenek koncentrációs táborok Szibériában, és a vezetőink min egészséges, antialkoholista emberek.

őrjöngő taps. A zsűri 9:9-re értékelte a teljesítményét, ami addig a pillanatig a legmagasabb pontszám volt. Akkor megjelent a kubai: egy félénk kamasz lány. Amikor megszólította a hangosbemondó, tetőtől talpig libabőrös lett, majd tántorogni kezdett, és hasra esett az arany virágmintával díszített lila szőnyegen. Még a sebhelyek is összehúzódtak a testén. A francia segített neki feltápászkodni. Alma Desamparada a mikrofonba kapaszkodott, a zsűri elnöke pedig így biztatta:

- Kérem, el tudná nekünk mondani a világ legnagyobb hazugságát?

Alma Desamparada a mikrofonhoz tapasztotta az ajkát, és így suttogott:

- Én úgy gondolom..

Mindent elsöprő ováció és eufórikus éljenzés hangzott fel. A zsűri egybehangzóan maximális pontszámot, 10.est adott neki. Miután aláírták a jegyzőkönyvet, a közönség még mindig lelkesen éljenezte a győztest, a zsűri tagjai felmásztak az emelvényre, dobogtak és ugrándoztak örömükben.

Kuba. Kutyaokadékot nyal fel egy kislány az utcáról éhenhalás ellen, zsákbamacska az nem más, mint macskát eladni nyúlhús helyett. Epileptikus delíriumban négyszer megkéselt kislány, ledarált ember havannai darált hús lesz, gyilkosnak vagy katonának lenni ugyanaz Kubában, szöget vernek egy ember fejébe, majd halálra ítélik. Azaz: "Alighogy beléptek, a posztos őrbe botlottak, aki szögesdróttal egy bekapcsolt, szikrákat hányó televízióhoz volt kötözve, a szája pedig be volt tömve egy tekercs szaros vécépapírral, a fején kalap gyanánt összehányt bili. A hálóteremben elszánt fiatalemberek gyilkolászták egymást. Ratero egy fiú nyelvét borotválta rozsdás Astra pengével, amikor rátaláltak, a másik ugyanakkor Ratero fejébe vert be éppen egy rozsdás szöget. A koponyából később soha nem sikerült kioperálni a hatalmas szöget. Az orvos úgy vélte, hogy ha megoperálja, belehal. Szörnyű fejfájásokkal járt. Soha többé nem szabadult a börtönből, celláról cellára került. . Se szeri, se száma a gyilkosságoknak, amelyekkel vádolták. 1994-ben elengedték, három napot kapott, hogy kihasználja az alkalmat és átszökjön egy tutajon Miamiba, ha visszatér, megduplázzák a büntetését, ami már így is maximális. Kihasználta a szabadságot, felkoncolt és megerőszakolt kilenc nőt. Boldogan és hazafias Érzésekkel tért haza. Már nem képes kínzás nélkül élni. Ha még egyszer születik, akkor sem tudja letölteni a büntetését.

Szatirikus, riasztó kép Kubáról, Fidel Castro nem véletlenül említette hazája három legfőbb ellensége közt.

Külön könyv foglalkozik Fidel Castróval, amit a testvére írt, aki hét gyermeket vallott be, de még két másikat a magáénak ismert el, s a szerelmet szívesen írta le a dialektikus materializmus fogalmaival. Fidel minden vezetőnél jobban, már-már a paranoiával határos görcsösséggel védte meg a magánéletét a nyilvánosságtól, s kényszerítette háttérbe a családját. Jelenlegi feleségének még a nevét sem említik sehol, de még a közös vagy más asszonytól született gyermekek nevét sem. A négy asszony közül egyik sem kapta meg a First Lady rangját, mert Castro nem vonta be őket a protokolláris kötelezettségeibe. Nem lényegtelen megjegyezni, mondja a kötet szerzője, hogy amikor valamely államfő a felesége kíséretében Kubába látogat, a kubai első asszony szerepét Vilma Espin tölti be, aki nem más, mint a Kubai Nőszövetség örökös elnöke és Fidel öccsének, a védelmi miniszternek a felesége. A CIA egyik legnevesebb Kuba-és Fidel Castro szakértője szerint ( Brian Latell) Castro magánéletéről rendelkeznek a legkevesebb adattal a világon.

A fiatal Fidelnek „jól mehetett”, mert a könyv szerzője leszögezi, hogy a forradalom 1959. január elsejei győzelmét követően nemcsak Fidel Castro, hanem a Sierra Maestra hegyeiből érkező gerillák szerelmi románcai is megszaporodtak, hiszen körbezsongták őket a fiatal lányok. A forradalmi láz első hónapjaiban lábra kelt a pletyka Fidel és a gyönyörű kubai modell és szépségkirálynő, Norka, között szövődő szerelmi kalandról. A forradalmat akkurát pontossággal megszervező Fidel más dolgokban kapkodóbb volt. A huszonhárom éves Jenny Isard, akit Castro 1960. szeptemberében, útban az ENSZ közgyűlésére menet ismert meg a New York-i reptéren így kommentálta a dolgot:” minden körülményeskedést kerülve

,. Csizmával a lábán, villámgyorsan célzott és lőtt.”

A sikertelen Moncada elleni merénylet után Castro egy darabig börtönbe került. Párhuzamos szerelmi viszonyt folytatott felesége mellett egy másik hölggyel. Egy alkalommal a censor összekeverte és fordítva tette a borítékba a leveleket. Véletlen volt?

Kerekes Tamás

151
marlonbrandy, 2011. 05. 05. 11:06
válasz erre az üzenetre

AVATAR

Duna Könyvkiadó
kiado@dunakiado.hu
www.dunakiado.hu
titkarsag@dunakiado.hu

A vékony, de méretes kötet egy nagyalakú reprezentatív album, melyhez a térhatást előidéző szemüveget mellékelte a gondos kiadó( Duna Könyvkiadó.)
82 oldal, az utolsó 10, lélegzetelállító fényképet már nem is számozták. Az alcím: James Cameron varázslatos világa. Mindannyian tudjuk, hogy Cameron előtt is ismerték a háromdimenziós teret, meg is örökítették, gyermekkoromtól kezdve ismerem az ehhez szükséges szemüveget, azt azonban meg kell értenünk, hogy a térhatású filmek világában James Cameronnal csapott át a mennyiség minőségbe, úgy hogy a laikus a háromdimenziós filmet tőle származtatja. Nem ok nélkül. Ezt a minőségi ugrást a kötet alkotói bölcsen felismerték.
„ Az alatt a 12 év alatt, mióta James Cameron elkészítette minden idők legkülönlegesebb filmjét, a Titanic című jelenséget, 3-D technológiával dokumentumfilmeket forgatott, a világ legmélyebb óceánjainak világát fedezte fel. Nem sejtettük, hogy annak vagyunk tanúi, hogy Jim épp a kezdő lépéseit teszi következő játékfilmjéhez, de pontosan ez történt. Jim az Avatar-ra készült, olyan 3-D technológiát fejlesztett, amely lehetővé tette, hogy filmre vigye azt, ami eddig a képzeletében élt; olyan képeket, amelyek eddig túlságosan összetettek és bonyolultak voltak ahhoz, hogy ábrázolni lehessen őket filmen egy háromdimenziós mindenségben. A filmművészetben az Avatar nagy ugrást jelent előre. Jim Cameron olyan tébolyító, gyönyörű, veszélyes alternatív valóságot teremtett, amilyet sosem láttunk vásznon. A néző belép a Pandora háromdimenziós tájaiba, a kecses lények és rémisztő szörnyek lakta, idegen bolygóra. A Pandora őserdőiben világító növények élnek a környezet éppoly ijesztő, amilyen gyönyörű, és a Na’vi nép otthona, a bennszülött idegen fajé, akik konfliktusba kerülnek a futurista fegyverzetű földi emberekkel.”
Ehhez az élményhez viszi közel a kötet az olvasót.
Azok számára is élvezhetővé válik Camron 3-D-je akik a multitplexet csak szklerotikus formában tapasztalhatták meg.
A látványos könyv szerzői szerint az Avatar dráma és tudomány izgalmas keveréke. Itt teszem hozzá, hogy az irodalomhoz való közelítésem is képeskönyvek révén jött létre(Sicc, és a Robinson, diafilmen), úgyhogy a könyv láttán az ember úgy érzi:hazaérkezett. Kiderül, hogy a filmhez mindent a legaprólékosabb munkával készítettek el-nemcsak a jelmezeket, hanem még a jelmezek gombjait is. Nemcsak a Pandora fáit, de fák leveleit és a rajta mászó apró rovarokat is. Ennek a világnak teljes ökoszisztémája van, amely egyszerre ismerős és idegen állat és növényvilág él, ahol a légkörben gázok keringenek, a talajban ásványok rejtőznek. Ez a világ hosszú idő alatt fejlődött ilyenné, megvannak a belső természeti törvényei is logikája. Ám az Avatar lényege a történet, mely univerzális igazságot mond ki helyünkről a világban, azokról a dolgokról, amelyeket becsülünk kell, és azokról, amelyeket el akarunk pusztítani. Arra kényszerít, hogy feltegyük a kérdést, kik vagyunk, és mit akarunk, és elismerjük az egyszerű igazságot, hogy fajtánként közös a a sorsunk, és az emberiség jövője a saját kezünkben van. A film üzenete: a jellem a sorsod, ami eredeztethető Hebbeltől is, a híres német drámaírótól, igaz, ő hozzáfűzte, hogy egyszer nincs borunk, másszor serlegünk, de heidelbergi művészetfilozófiát író George von Lukács is hasonló álláspontot foglal el. Ezt az igazságot égeti a szemünk a lelkünkbe, amikor a könyvet átlapozzuk.
Ráadásul elkerülhető a néha borissza közönség is, teszem azt, mikor valaki elalszik a nézőtéren (vodka-sör) és egy némajelenetre ébred és felrikkant: Hangot rá. És a filmmel ellentétben kitt az élmény nem másfél óráig tart.

Kerekes Tamás

150
marlonbrandy (marlonbrandy), 2011. 04. 22. 08:28
válasz erre az üzenetre

Hogy lesz az elektromos orgonából, spinétből szimulákrum,
avagy lejátszható-e automatákkal az amerikai polgárháború?
K.P. Dick: Az elektromos Lincoln
Agave Könyvek
www.agavekonyvek.hu
www.agavebolt.hu
www.agavekonyvek.freeblog.hu
A kötet energikus bizonyítéka, hogy Dick zseni volt. Egy-egy futó, ki nem dolgozott ötletéből megélne a sci-fi, fantasy irodalom döntő része évtizedekig. A kötetben több, végiggondolt filozófia van, mint a világon az összes eladott dialkektikus materializmus egyetemi jegyzetben, párbeszédei pörgősek, cselekménybonyolítása döbbenetes. Izgalmas, szellemes, távlatokat nyit. Döbbenetesen jó munka, majdnem a végéig. Mert hozzá kell fűznöm, hogy maga Dick sem futtatja a végére saját ötletét, s a könyv, vélhetően önéletrajzi okokból, beleveszik egy pszichiátriai kezelés részleteibe, s a szálak nincsenek elvarrva. Még így is lenyűgöző.
Kerekes TamásA történet főszereplője egy Louis Rosen nevű üzletember, aki speciális hangszerek előállításával és eladásával foglalkozik üzlettársaival. Partnere, Maury, azonban új üzleti lehetőséget lát, mégpedig élő emberekre megtévesztésig hasonló szimulákrumok előállításában. Az első prototípusok személyiségének megalkotásában nagy szerepe van Maury skizofrén lányának, Prisnek. Konfliktus pedig rögtön több is akad: egy milliárdos üzletember mindenképpen szeretné megszerezni magának a szimulákrumokat, hogy saját nagyszabású üzleti tervét sikerre vihesse, függetlenül attól, hogy mi Louisék célja. A másik gond pedig az, hogy Louis egyre inkább megszállotja lesz a pszichotikus Prisnek, míg végül saját magának is problémái lesznek a valóság érzékelésével.

A magyar cím kissé becsapós, én arra számítottam, hogy elsősorban a néhai elnök személyiségével felruházott szimulákrum körül forognak majd az események, de nem így történt. A történet szimulákrumok körül bonyolódó szála egy idő után elhalványul és lezáratlan is marad, így a fókusz a Louis és Pris közötti bizarr kapcsolatra terelődik egészen a történet végéig. Ez önmagában nem lenne baj, de szerintem a kevesebb itt több lett volna. Noha érdekes kérdések merültek fel, úgy érzem nem lett kellően kiaknázva az első szálban rejlő potenciál. Hogyan éli meg egy személyiség a hirtelen időugrást egyik társadalomból egy másiba? Lehet-e szabadon ki- és bekapcsolgatni egy emberi személyiséggel rendelkező androidot? Ember lesz-e attól, ha emberként képes gondolkodni?

Szerintem nem ez Dick legjobb műve, nem véletlen, hogy az Agave csak most adta ki a többi regénye után.
„Louis Rosen és társa eddig zongorákat árult, mostantól azonban embereket. Pontosabban történelmileg hiteles szimulákrumokat olyan személyiségekről, mint például Abraham Lincoln. A gond csak az, hogy az érdeklődő egy kapzsi milliárdos, aki olyasmire akarja használni a szimulákrumokat, ami illegális. És az sem biztos, hogy lehet csak úgy adni-venni egy olyan valakit, valamit?, mint a Lincoln-szimulákrum. Vajon egy elektromos Lincolnt nem illet meg annyi jog, mint a teremtőit? Vajon az a gép, amely törődik és szenved, nem ér annyit, mint egy nő, aki egyikre sem képes?”
felvezetés:
Philiph K. Dick novelláival birkózom, na ő az, akit a posztmodern és a mindenkori trendiség a hetvenes évek óta elfogad.

Cyberpunk elmélete Timothy Leary mellett a kánonban (a céltábla visszalő) megkerülhetetlen, valahogy úgy, mint William Gibsoné a vájtfülűek számára a sci-fiből világmagyarázattá avanzsált XXI. századi szépprózában (ld. Szárnyas fejvadász), szóval elméletileg a Mátrix csak utána kullog, bár az egészet egy ír szerzetestől eredeztethetjük, Berkeley-ről van szó. Itt most nem az egyetem számít, hanem az elmélet, miszerint vak gépzongorák vagyunk, melyen a világ csak vaktában, ráérősen játszik, ráérünk megmagyarázni ezután, hogy lesz ebből a modern jungiánus elméletben kollektív tudattalan, majd a belépőjegyeket összeszámoljuk Gergely Tamás barátommal...

Különvélemény c. írásában a bűn metafizikai lehetetlenség (hogy örült volna ennek Dosztojevszkij!!!). Három posztmodern elmebeteg különleges képességei révén megjósolja, kik és mikor követnek el bűncselekményeket. Ezért így a potencionális elkövető már előtte a kaptárba kerül. (Ez esküszöm jobb, mint az amerikai nulla tolerancia elmélet a kriminológiában.) Schwarzenegger majd bevezeti, ha ő játssza el a főszerepet, s az eseményeket az indítja el, hogy a Bűnelkövető Intézet igazgatója felfedezi: gyilkosságot fog elkövetni egy számára ismeretlen ember ellen, ezért pillanatokon belül kopogtathat nála az államrendőrség...

A történet még ennél is jóval bonyolultabb, s ez csak a kötet első írása.

Az enyhén deviánsnak számító író ikertestvére egy különleges betegségben halt el, anyatej kiváltotta allergiában, de Dicknek is kijutott, öt sikertelen házasság után jött a kábítószerfüggőség, de nem adta fel, a rajta fokozatosan elhatalmasodott skizofrénia mellett egy időben kellett megbirkóznia a paranoiával és a depresszióval, mi, akik ennél egészségesebbnek tudhatjuk magunkat, csak csodálkozhatunk, hogy tudott ezekben az években 36 regényt és 5 novellagyűjteményt megalkotni.

A Malcolm Cowley (Az amerikai író természetrajza) c. kötetében megjegyzi, hogy a hollywoodi forgatókönyvírás egyedül a bivalyerős Faulknert nem nyelte el, de azok is, akik papírra vetettek valaha két oldalt, tudhatják, milyen állóképesség kell éveken keresztül napi hatvan oldalt megírni. A dél-amerikai indiánok transzkontinentális futását képzelem el, ahol a résztvevők (mert akkora a nyomor) néha azért futnak háromszáz kilométert - természetesen megállás nélkül -, hogy kapjanak egy marék babot.

Következzen a kevés szóval sokatmondás (K.Philip Dick előadásában)

A legutolsó történet

Egy hidrogénháború dúlta társadalom eladósorba került lányai egy futurista állatkertbe mennek, és szexuális kapcsolatokat létesítenek a ketrecekbe zárt különféle torz, nem emberi lényekkel.

A történet főhőse egy nő, akit több másik nő szétroncsolódott testének darabjaiból foltoztak össze; egy földön kívüli nővel közösül a ketrecben, majd a futurista tudomány jóvoltából teherbe esik.

Gyermekük születik, és a két nő összeverekszik, kié legyen a gyerek. A földi nő győz, és azon nyomban szőröstül-bőröstül felfalja az ivadékot - Alig hogy elfogyasztja őt, rájön, hogy az utód: Isten volt.

Az író mindenesetre menthetetlen volt, a Szárnyas fejvadász sikere kisegíthette volna őt, azonban Dick a film premierje előtt, 1982-ben meghalt.
Kerekes Tamás
Egy vélemény a sok közül:
A történet főszereplője egy Louis Rosen nevű üzletember, aki speciális hangszerek előállításával és eladásával foglalkozik üzlettársaival. Partnere, Maury, azonban új üzleti lehetőséget lát, mégpedig élő emberekre megtévesztésig hasonló szimulákrumok előállításában. Az első prototípusok személyiségének megalkotásában nagy szerepe van Maury skizofrén lányának, Prisnek. Konfliktus pedig rögtön több is akad: egy milliárdos üzletember mindenképpen szeretné megszerezni magának a szimulákrumokat, hogy saját nagyszabású üzleti tervét sikerre vihesse, függetlenül attól, hogy mi Louisék célja. A másik gond pedig az, hogy Louis egyre inkább megszállotja lesz a pszichotikus Prisnek, míg végül saját magának is problémái lesznek a valóság érzékelésével.

A magyar cím kissé becsapós, én arra számítottam, hogy elsősorban a néhai elnök személyiségével felruházott szimulákrum körül forognak majd az események, de nem így történt. A történet szimulákrumok körül bonyolódó szála egy idő után elhalványul és lezáratlan is marad, így a fókusz a Louis és Pris közötti bizarr kapcsolatra terelődik egészen a történet végéig. Ez önmagában nem lenne baj, de szerintem a kevesebb itt több lett volna. Noha érdekes kérdések merültek fel, úgy érzem nem lett kellően kiaknázva az első szálban rejlő potenciál. Hogyan éli meg egy személyiség a hirtelen időugrást egyik társadalomból egy másiba? Lehet-e szabadon ki- és bekapcsolgatni egy emberi személyiséggel rendelkező androidot? Ember lesz-e attól, ha emberként képes gondolkodni?

Szerintem nem ez Dick legjobb műve, nem véletlen, hogy az Agave csak most adta ki a többi regénye után.
Olvsoszoba.blogspot.com
Részlet Az Elektromos Lincoln c. kötetből

„Az eladási technikánkat az 1970-es évek elején tökéletesítettük. Először hirdetést adtunk fel egy helyi lap apróhirdetés rovatában.
Lefoglalt spinét és elektronikus orgona tökéletes állapotban, ÁRON ALUL. Készpénzzel vagy jó hitelalappal rendelkező fél kerestetik a környéken, aki átvállalja a részletfizetést, hogy ne kelljen visszaszállíttatni Oregonba. Keresse: Mr. Rock hitelmenedzser, Frauenzimmer Zongoratársaság, Ontario, Oregon.
Évekig ment ez a hirdetés a lapokban, egyik városban a másik után, végig a nyugati parti államokban, és egészen be Coloradóig. A módszert tudományos, szisztematikus alapra helyeztük: térkép alapján haladunk, nehogy akár egy város is kimaradjon. Mind a négy turbina-meghajtású teherautónk állandóan úton van, mindegyikben egy-egy ember.
Na szóval, feladjuk a hirdetést, mondjuk, a San Rafael Independent Journalban, és az ontariói irodánkba hamarosan megérkeznek a levelek, amelyekkel a társam, Maury Rock foglalkozik. Kiválogatja a leveleket, listákat készít, és amikor elég cím jön össze egy bizonyos térségben, mondjuk, San Rafael körül, sürgönyöz a teherautónak. Tegyük fel, hogy Fred van lent Mann megyében. A sürgönyt megkapva Fred előveszi a saját térképét, és a neki megfelelő sorrendbe rakja a hívásokat. Aztán keres egy fizetős telefont, és felhívja az első reménybeli kuncsaftot.
Közben Maury légipostán már válaszolt is mindenkinek, aki jelentkezett a hirdetésre.
Kedves Mr. Ikszipszilon!
Köszönettel fogadtuk válaszát a San Rafael Independent Journalban közölt felhívásunkra. Az üggyel foglalkozó személy pár napja nincs az irodában, ezért továbbítottuk neki az ön nevét és címét azzal a kéréssel, hogy lépjen kapcsolatba önnel, és lássa el a szükséges információval.
A levél ilyen hangnemben gagyog tovább, de már évek óta jó szolgálatot tesz a társaságnak. Újabban azonban az elektronikus orgonák eladása megcsappant. Például a Vallejo-térségben nem olyan rég eladtunk negyven spinétet, viszont egyetlen orgonát sem.
Ez az óriási eltolódás a spinét javára eladási tekintetben szóváltáshoz vezetett köztem és a társam, Maury Rock között; heves szóváltáshoz.
Későn értem Ontarióba, mivel lent jártam Santa Monica környékén, minden lében kanál emberekkel beszéltem, akik rendőröket hívtak ki, hogy vizsgálják meg a vállalkozásunkat és működésünket… indokolatlan lépés, ami természetesen semmi eredményt nem hozott, hiszen abszolút törvényes keretek között működünk.
Ontario nem a szülővárosom, és másnak sem. A kansasi Witchita Fallsból származom, gimnazista koromban költöztem Denverbe, majd az idahói Boise-ba. Ontario bizonyos tekintetben Boise külvárosa: közel van az idahói határhoz – egy hosszú fémhídon kell csak átmenni – és lapos, földművelő vidék veszi körül. A kelet-oregoni erdők ennyire bent még nem kezdődnek el. A legnagyobb gyár az Ore-Ida üzem, főleg az elektronikai részleg, aztán ott a sok japán farmer, akiket a második világháború alatt csempésztek ide, és akik hagymát vagy mit termesztenek. A levegő száraz, az ingatlan olcsó, bevásárolni Boise-ban lehet; ezt a várost nem szeretem, mert még tisztességes kínai kaját se lehet ott kapni. A régi Oregon-ösvény közelében fekszik, a vasút is átmegy rajta útban Cheyenne felé.
Az irodánk egy téglaépületben van Ontario belvárosában, egy vasárubolttal szemben. Az épület körül nőszirom nő, és ennek a színe jól esik az embernek, amikor a sivatagból jön vissza kocsival, Kaliforniából vagy Nevadából.
Na szóval leparkoltam a poros Chevrolet Magic Fire turbinás kabriómat a járda mellé, és az épületünkhöz mentem, egyenesen a táblánkhoz:

MASA TÁRSASÁG
A rövidítés az Multiplex Amerikai Speciális Akusztika nevet takarja; ezt a kitalált elektronikai hangzású nevet az elektromosorgona-gyárunk miatt vettünk fel, amihez családi kapcsolataim révén erős kötelékek fűznek. Maury találta ki a Frauenzimmer Zongoratársaságot, mert ez a név meg jobban passzolt a teherautós módszerünkhöz. Frauenzimmer Maury eredeti neve az óhazából, a Rock is felvett név. Az én nevem valódi: Louis Rosen, ami németül rózsát jelent. Egyszer megkérdeztem Mauryt, mit jelent a Frauenzimmer, és azt felelte, asszonynépet. Rákérdeztem, honnét vette a Rock nevet.
– Becsukott szemmel levettem a polcról az enciklopédia egyik kötetét, ami a ROCK szótól a SUBUD szóig tartott.
– Mellé trafáltál – mondtam. – A Maury Subud sokkal jobb lett volna.
Az épület földszinti ajtaja még 1965-ban került ide, ki kéne már cserélni, csak hát nincs rá pénzünk. Ezt az ajtót nyomtam be most, nagy és súlyos darab, de engedelmesen nyílik, aztán a lifthez mentem, ami szintén özönvíz előtti, automata jószág. Egy perc múlva az emeletre érve kiléptem az irodánkba. A srácok nagy hangon beszélgettek és iszogattak.
– Az idő eljárt fölöttünk – rontott rám azonnal Maury. – Az elektronikus orgonánk elavult.
– Tévedésben vagy – feleltem. – Éppen hogy az elektronikus orgona felé halad a trend, mert Amerika űrkutatása is efelé halad: az elektronika felé. Tíz éven belül napi egy spinétet sem adunk majd el, a spinét a múlt ereklyéje lesz.
– Louis – győzködött Maury –, légy szíves, nézd meg, mit csináltak a versenytársaink. Lehet, hogy az elektronika előre masírozik, de nélkülünk. Nézd meg a Hammerstein Hangulatorgonát. Nézd meg a Waldteufel Eufóriát. És mondd meg, miért elégedne meg bárki azzal, amivel te: hogy puszta zenét klimpírozik.
Maury hórihorgas fickó, és könnyen izgalomba jön, ami jellemző a pajzsmirigy-túlműködésesekre. A keze sokszor remeg, és túl gyorsan megemészti az ételt; tablettákat adnak neki, és ha ez nem válik be, egyszer majd kénytelen lesz kipróbálni a radioaktív jódot. Ha kihúzná magát, bőven százkilencven fölött lenne. Fekete haja van, vagyis volt, nagyon hosszú, de már ritkul, a szeme nagy, és állandóan olyan zavart képet vág, mintha mindig minden rosszul sülne el.
– A jó hangszer sosem avul el – jelentettem ki. Maurynak azonban igaza volt. Betett nekünk az 1960-as évek közepén kifejlesztett agyfeltérképezés, valamint a Penfield, Jacobson és Olds-féle mélyelektród-technika, főleg a középaggyal kapcsolatos felfedezéseik. A hipotalamusz az érzelmek fészke, és amikor kifejlesztettük és reklámoztuk az elektronikus orgonánkat, nem vettük számításba a hipotalamuszt. A Rosen-gyár nem foglalkozott a középagy specifikus celláinak stimulálásával; sejtelmünk sem volt róla, milyen könnyű – és fontos – lesz az áramkörkapcsolókat nyolcvannyolc fekete és fehér billentyűvé alakítani.
A legtöbb emberhez hasonlóan én is pötyögtem Hammerstein Hangulatorgonán, és élveztem is. Viszont nincs benne semmi kreatív. Való igaz, az ember beletrafálhat az agystimulálás új konfigurációiba, és olyan teljesen új érzelmek keletkezhetnek a fejében, amelyek amúgy sosem jelentkeznének. Elméletileg még azt a kombinációt is eltalálhatja, ami egyenesen nirvánába repíti (amiért persze mindkét társaság, a Hammerstein és a Waldteufel is tetemes jutalmat tűzött ki). De ez nem zene. Ez menekülés. Kit érdekel?
– Engem – mondta Maury még 1978 decemberében, és azon melegében felbérelte a Nemzeti Űrügynökség egy kirúgott elektromérnökét, hátha össze tudja rakni nekünk a hipotalamusz-stimulációs orgona egy új verzióját.
Hiába volt azonban Bob Bundy elektronikai géniusz, a világon semmi tapasztalata nem volt orgonákkal. Szimulákrumokat tervezett a kormánynak. A szimulákrumok szintetikus emberek, azok, amikre én mindig robotként tekintettem; ezeket használják a Luna felfedezésére, időről időre ilyeneket lőnek fel Cape-ről.
Bundy ismeretlen okból hagyta ott őket. Iszik, de ez nem gátolja képességeit. Nőzik. De hát ki nem. Valószínűleg azért dobták ki, mivel biztonsági kockázatot jelent; nem mert kommunista – Bundy még a politikai ideák létezését sem ókumlálta ki –, hanem mert van benne némi hebefréniás vonás. Más szóval hajlamos csak úgy elkódorogni. A ruhája koszos, a haja fésületlen, az arca borostás, és nem néz az ember szemébe. Bárgyún vigyorog. A Szövetségi Lélekgondozó Iroda pszichiáterei ezt úgy nevezik: lepusztult. Ha kérdeznek tőle valamit, nem tud válaszolni; beszédgátlása van. Viszont a kezével csodákra képes. A munkáját remekül elvégzi. Úgyhogy a McHeston-törvény nem vonatkozik rá.
Ennek ellenére a sok-sok hónap alatt, amíg Bundy nekünk dolgozott, nem láttam semmi új fejlesztést. Főleg Maury foglalkozott vele, mivel én állandóan úton vagyok.
– Csak azért ragaszkodsz ahhoz az elektronikus billentyűs hawaii gitárhoz – mondta nekem Maury –, mert apád és az öcséd készítik. Ezért nem tudsz szembenézni az igazsággal.
Azt feleltem: – Ez ad hominem érv.
– Talmud tudóskodás – kontrázott Maury. Láthatóan be volt nyomva, mind be voltak; az Ősi Kor bourbont szlopálták, mialatt én meló után furikáztam.
– Fel akarod bontani a partnerséget? – kérdeztem rá. Abban a pillanatban hajlandó is lettem volna rá, amiért Maury apámat és a testvéremet ócsárolta, meg az egész Rosen Elektronikus Orgona Gyárat Boise-ban a tizenhét alkalmazottal.
– Én csak azt mondom, hogy a Vallejóból és környékéről érkező hírek a főtermékünk halálát jósolják. Hiába a hatszázezer lehetséges hangszín-kombináció, közte olyan is, amit emberi fül még sosem hallott. Bele vagy habarodva azokba a vudu űrhangokba, amit az elektronikus trágyadombotokból lehet kicsikarni. Az egész családod bele van habarodva. És még van pofátok hangszernek nevezni. A Rosen családban senkinek nincs hallása. Akkor se vinnék haza ezerhatszáz dolláros Rosen elektronikus orgonát, ha önköltségi áron adnád. Inkább vennék vibrafont.
– Mert purista vagy! – üvöltöttem. – És nem hatszázezer, hanem hétszázezer!
– Azok a feltuningolt áramkörök egyetlen hangot prüntyögnek – mondta a magáét Maury –, és akárhogy van is felcicomázva, az csak fütyülés.
– Lehet rajta komponálni is – érveltem.
– Komponálni? Inkább mintha olyan betegségre kreálnál gyógymódot, ami még nem is létezik. Én azt mondom, vagy gyújtsd fel a családi gyárnak azt a részét, ami ezt a szart csinálja, vagy válts profilt, az isten szerelmére. Gyárts valami újat és hasznosat, amire az emberiség támaszkodni tud a fájdalmas felemelkedés közepette. Hallod, amit mondok? – Előre-hátra dülöngélve rám szegezte hosszú ujját. – Most már az égben vagyunk. A csillagok felé törünk. Az ember már nem röghöz kötött. Hallod?
– Hallom, de úgy rémlik, hogy neked és Bob Bundynak kellett volna kifundálni új és hasznos megoldást a problémáinkra. Mégpedig hónapokkal ezelőtt. És nem lett belőle semmi.
– Valami igenis lett – mondta Maury. – És ha meglátod, egyet fogsz érteni abban, hogy minden kétséget kizáróan ez a jövő.
– Akkor mutasd meg.
– Jó. Menjünk ki a gyárba. Apád és a tesód is lássák, ha már úgyis ők gyártják majd.
Bundy piával a kezében állva vigyorgott rám a maga sunyi, sanda módján. Ez a sok személyes kommunikáció biztos idegesítette.
– Van egy olyan érzésem, hogy tönkre fogtok tenni minket – mondtam.
– Amúgy is a csőd vár ránk – felelte Maury –, ha ragaszkodunk a Rosen-féle WOLFGAND MONTE VERDI elektronikus orgonához, vagy milyen matricát ragaszt rá ebben a hónapban Chester öcsikéd.
Erre nem tudtam mit mondani. Komoran töltöttem magamnak egy italt.

2

A Mark VII Saloon Modell Jaguar egy régi, hatalmas fehér autó, gyűjtőknek való darab, ködlámpákkal, olyan motorházráccsal, mint a Rollsé, na és persze kézzel csiszolt diófaborítással, bőrülésekkel és sok belső lámpával. Maury felbecsülhetetlen 1954-es Mark VII-e szinte vadonatúj állapotban volt, tökéletesen beállítva, de nem mehettünk kilencven mérföldnél gyorsabban az Ontariót Boise-zal összekötő autópályán.
A lomha tempótól nyugtalan lettem. – Idehallgass, Maury, megmagyarázhatnád ezt a dolgot. Hozd el nekem a jövőt itt és most, szavakkal.
Maury a Corina Sport szivarját pöfékelve hátradőlt a kormány mögött. – Mi foglalkoztatja manapság Amerikát?
– A szexualitás.
– Nem.
– Akkor hogy mi foglaljuk el a naprendszer belső bolygóit az oroszok előtt.
– Nem.
– Jó, akkor áruld el.
– Az 1861-es polgárháború.
– Az isten szerelmére.
– Ez az igazság, haver. Ez a nemzet a megszállottja az államok közti háborúnak. Megmondom, miért. Ez volt az első és egyetlen nemzeti eposz, amiben mi, amerikaiak részt vettünk, ezért. – Rám fújta a szivar füstjét. – Ezen nőttünk fel mi, amerikaiak.
– Hát engem nem ez foglalkoztat – dohogtam.
– Ha az ország bármelyik nagyvárosában megállok egy kereszteződésnél, és iderángatok tíz embert, arra a kérdésre, hogy mi foglalkoztatja, hat azt fogja mondani: „Az 1861-es polgárháború”. Úgy hat hónapja jöttem rá erre, és azóta dolgozom azon, hogy ezt a felfedezést átültessem a gyakorlatba. Komoly jelentősége van a MASA Társaság számára, már ha akarjuk, ha elég éberek vagyunk. Volt az a centenáriumi ünnepség úgy tíz éve, emlékszel?
– Ja, 1961-ben.
– És bukta volt. Pár szerencsétlen újrajátszott néhány csatát, de amúgy egy nagy nulla. Na most, kukkants a hátsó ülésre.
Felkapcsoltam a belső világítást, és hátrafordulva egy hosszú, újságpapírba csomagolt kartondobozt láttam a hátsó ülésen; olyan alakja volt, mint a kirakatbabának. A mellrész dudorának hiányából arra tippeltem, hogy nem női példány.
– Mi ez? – néztem Mauryra.
– Ezen dolgoztam.
– Miközben én vevőket hajtottam fel?!
– Ja. És annyival tovább fognak majd emlékezni erre, mint bármekkora spinét- vagy elektromos orgona-eladásra, hogy összecsúszol, ha felfogod.
Nyomatékosan bólogatott. – Na most figyelj. Amikor Boise-ba érünk, nem akarom, hogy apádék keménykedjenek velünk. Ezért kell most beavatnom téged. Az ott hátul egymillió dolcsit ér nekünk vagy annak, aki kitalálja. A legszívesebben leállnék valahol, hogy megmutassam. Talán majd egy út menti büfénél. Vagy akár egy benzinkútnál. Bárhol, ahol van fény. – Maury nagyon feszültnek látszott, keze még a szokásosnál is jobban remegett.
– Ugye, nem egy Louis Rosen-báb? Te meg leütsz engem, és ő veszi át a helyemet?
Maury furán nézett rám. – Most miért mondod ezt? Nem, nem erről van szó, bár történetesen nem jársz messze az igazságtól, haver. Látom, hogy még mindig egy rugóra jár az agyunk, mint annak idején, a hetvenes évek elején, amikor még zöldfülűek voltunk, és nem támogatott minket senki, talán csak apád meg az a szerencsétlen öcséd. Miért is nem lett Chester nagyállat-doktor, ami akart lenni? Biztonságosabb lett volna nekünk, többieknek. Inkább spinétgyárat alapított, ráadásul Idahóban! Őrület – ingatta a fejét.
– A te családod még ennyit se ért el – vitatkoztam. – Sose épített vagy talált fel semmit. Alkuszok, a ruhaipar halaskofái. A kisujjukat se mozdították, hogy segítsenek nekünk, mint apa meg Chester! Szóval mi az a báb ott hátul? Tudni akarom, és nem állok meg benzinkútnál vagy büfénél, mert az a határozott gyanúm van, hogy ki akarsz csinálni, vagy valami hasonló. Vezess csak szépen tovább.
– Szavakkal nem tudom leírni.
– Hogyne tudnád. Első osztályú hantás vagy.
– Hát jó. Megmondom, miért buktázott a polgárháború centenáriuma: mert az összes eredeti résztvevő, aki hajlandó volt harcolni és életét adni az Unióért vagy a Konföderációért, halott. Senki nem él száz évig, vagy ha igen, már semmi haszna, nem tud harcolni, a puskát se tudja felemelni. Nem igaz?
– Azt akarod mondani, hogy az ott egy múmia? Vagy minek is hívják a horrorfilmekben, „zombi”?
– Pontosan megmondom, mi az. A hátsó ülésen újságpapírba csomagolva az Edwin M. Stanton.
– Az meg ki?
– Lincoln hadügyminisztere volt.
– Ne már!
– Ez az igazság.
– Mikor halt meg?
– Régen.
– Gondoltam.
– Figyelj, az ott a hátsó ülésen egy elektronikus szimulákrum. Én építettem, vagyis Bundyval építtettem. Hatezer dolláromba került, de megérte. Álljunk meg annál a benzinkúti kávézónál, ami most jön, kicsomagolom és megmutatom. Másként nem lehet.
Libabőrös lettem. – Szeretnéd, mi?
– Azt hiszed, ez valami bagatell dolog, haver?
– Nem. Szerintem halál komolyan beszélsz.
– Úgy bizony. – Maury lassított és indexelt. – Megállok itt. Tommy Olasz Falatozója és Lucky Láger Sör. Ez jó lesz.
– És aztán? Mi lesz a bemutató?
– Kicsomagolom, bejön velünk és rendel egy csirkés-sonkás pizzát. Ez lesz a bemutató.
Maury leparkolta a Jaguarral, majd hátrament és bebújt a hátsó ülésre. Nekilátott letépni az újságpapírt az emberi alakú csomagról, és bizony hamarosan egy idősebb úriember bukkant elő: csukott szem, fehér szakáll, archaikus ruha, keze összefonva a mellkasán.
– Majd meglátod, milyen meggyőző ez a szimulákrum, amikor pizzát rendel magának – mondta Maury, ahogy a kapcsolókkal babrált a micsoda hátán.
Az arc hirtelen zsémbes kifejezést öltött, és a dolog felhördült: – Barátom, ha lenne kedves levenni rólam a kezét. – Lefejtette magáról Maury ujjait; Maury rám vigyorgott.
– Látod? – A micsoda lassan felült, és módszeresen nekilátott lesöpörni magát; most szigorú, bosszúszomjas képet vágott, mintha úgy vélné, ártottunk neki, talán leütöttük, és csak most tér magához. Előre láttam, hogy Tommy Olasz Falatozójának pincére beveszi; megértettem, hogy Maury máris bebizonyította, amit akart. Ha nem láttam volna, ahogy életre kel, én is elhittem volna, hogy egy keserű öregember, régimódi ruhában és fehér szakállal, aki felháborodva söprögeti magát.
– Látom – mondtam.
Maury kinyitotta neki a Jaguar hátsó ajtaját, s Edwin M. Stanton elektronikus szimulákrum kicsusszant az ülésről, és méltóságteljesen felegyenesedett.
– Van nála pénz? – kérdeztem.
– Persze – felelte Maury. – Most ne az apróságokkal törődj, ez a legkomolyabb dolog, amivel életedben dolgod volt. – Mindhárman elindultunk a murván az étterem felé, és Maury folytatta: – Ettől függ a jövőnk, és Amerika egész gazdaságáé is. Mához tíz évre te meg én gazdagok lehetünk ennek a micsodának köszönhetően.
Hármasban megpizzáztunk az étteremben. A pizza széle megégett, és az Edwin M. Stanton jelenetet rendezett, öklét rázta a tulajdonos felé, végül fizettünk és leléptünk.
Eddigre egy óra késésben voltunk, már kezdtem arra gondolni, hogy mégse érünk ki a Rosen-gyárba. Mondtam is Maurynak, amint visszaültünk a Jaguarba, hogy lépjen oda neki.
– Ez a drágaság megugorja a kétszázat is – indított – azzal az új rakéta-üzemanyaggal, amit most dobtak piacra.
– Ne kockáztasson feleslegesen – szólt rá az Edwin M. Stanton mogorván, ahogy a kocsi kisüvített az autópályára –, csak ha a várható nyereség jócskán meghaladja a kockázatot.
– Ez magára is vonatkozik – felelte Maury.

A Rosen Spinétzongora és Elektronikus Orgona Gyár az Idaho állambeli Boise-ban nem feltűnő, hiszen maga a tulajdonképpeni gyár egy lapos, földszintes épület, ami tortához hasonlít, mögötte parkoló, az iroda fölötti felirat betűit kemény műanyagból vágták ki, és süllyesztett lámpák világítják meg hátulról, ami nagyon modern. Csak az irodán van ablak.
Ilyen későn a gyár már zárva volt, sehol egy fény, sehol egy lélek, úgyhogy továbbhajtottunk a lakónegyedbe.
– Mit gondol erről a környékről? – kérdezte Maury az Edwin M. Stantont.
A Jaguar hátuljában ülő micsoda mogorván annyit felelt: – Meglehetősen hitvány és visszataszító.
– A családom azért él itt – fortyantam fel –, Boise iparnegyedéhez közel, hogy gyalog is el tudjon menni a gyárba. – Felhúzott, hogy egy hamisítvány igazi embereket kritizál, főleg egy olyan remek embert, mint apám. Ami pedig az öcsémet illeti: Chester Rosenen kívül kevés sugárzást kapott mutáns jutott bármire a spinét- és elektronikus orgona iparban. Különleges születésű személy, ahogy nevezik őket. Annyi területen van még diszkrimináció és előítélet… a legtöbb magas társadalmi státusszal járó szakma zárva van előttük.
A Rosen családnak kiheverhetetlen csalódást jelentett, hogy Chester szeme az orra alatt van, a szája meg a szeme helyén. De az ötvenes-hatvanas években végzett hidrogénbomba-tesztek tették ilyenné őt és sorstársait szerte a világon. Emlékszem, hogy gyerekként sok könyvet olvastam a születési rendellenségekről – a téma magától értetődően sokakat érdekel már jó két évtizede –, és találkoztam olyanokkal, akikhez képest Chester szinte normálisnak mondható. Az amelyiktől egy hétig depresszióba kerültem, az, amikor az embrió szétesik a méhben, és darabokban születik meg: állkapocs, kar, egy csomó fog, az ujjak egyesével. Mint azok a műanyag készletek, amelyekből a gyerekek repülőgépmodelleket állíthatnak össze. Csak éppen az embrió részei nem adnak ki semmit: nincs olyan ragasztó ezen a világon, amivel össze lehetne rakni.
Van olyan embrió, amelyik tiszta szőr, akár egy jakprémből készített papucs. És van, amelyik úgy összeszárad, hogy megrepedezik a bőre; mintha a hátsó lépcsőn a napra kitéve nőtt volna. Szóval el a kezekkel Chestertől.
A Jaguar megállt a házunk előtti padkánál. Megérkeztünk. Láttam, hogy a nappaliban ég a villany: a szüleim és az öcsém tévéznek.
– Küldjük előre az Edwin M. Stantont – javasolta Maury. – Hadd kopogjon be, mi meg innen nézzük.
– Apám egy kilométerről kiszúrja, hogy utánzat – mondtam. – Talán le is rugdossa a lépcsőn, és a hatszáz dollárod bánja. – Vagy mennyit fizetett érte Maury, nyilván a MASA-ra terhelve.
– Vállalom a kockázatot – nyitotta ki a hátsó ajtót Maury, hogy a szerkezet kiszállhasson. Azt mondta neki: – Menjen a 1429-es számhoz, és csengessen be. Amikor ajtót nyitnak, mondja azt: „Mostantól ő már a halhatatlanok közé tartozik”. Aztán csak álljon ott.
– Ez meg mit jelent? – kérdeztem. – Miféle köszönés ez?
– Stanton ezzel a híres mondással került be a történelembe, amikor Lincoln meghalt – magyarázta Maury.
– „Mostantól ő már a halhatatlanok közé tartozik” – gyakorolt a Stanton, ahogy a járdán átvágva felment a lépcsőn.
– Majd a maga idején elmesélem, hogyan készült az Edwin M. Stanton – mondta nekem Maury. – Hogyan szereztük meg az összes létező adatot Stantonról, hogyan írattuk át a UCLA-ben lyukszalagra, amit be lehet táplálni a szimulákrum agyául szolgáló vezérlőmonászba.
– Tisztában vagy vele, mit művelsz? – kérdeztem undorodva. – Tönkreteszed a MASA-t ezzel a baromsággal, ezzel az eszement hülyeséggel… bárcsak sose álltam volna össze veled.
– Csend – szólt rám Maury, ahogy a Stanton megnyomta a csengőt.
Az ajtó kinyílt, és ott állt apám nadrágban, papucsban meg az új köntösben, amit karácsonyra vettem neki. Elég tekintélyparancsoló alak volt, és az Edwin M. Stanton, ami már kezdte volna a szövegét, hallgatott és habozott.
– Uram – szólalt meg végül –, van szerencsém ismerni az ön fiát, Louist.
– Á, igen – mondta apám. – Most lent van Santa Monicában.
Az Edwin M. Stanton láthatóan nem tudta, micsoda Santa Monica, és értetlenül állt ott. Mellettem a kocsiban Maury elkeseredve káromkodott, de én viccesnek találtam, hogy a szimulákrum ott ácsorog, mint egy tehetségtelen, zöldfülű házaló, nem jut eszébe, mit mondhatna, és csak áll ott, mint Bálám szamara.
Ugyanakkor megkapó látvány volt, ahogy a két öregember farkasszemet nézett: a Stanton a fehér szakállával, régimódi ruhában, meg apám, aki nem látszott sokkal maibbnak. A pátriárkák találkozása, futott át a fejemen. Akár a zsinagógában.
Végül apám azt mondta neki: – Fáradjon be. – Kitárta az ajtót, és a micsoda belépett, eltűnt a szemünk elől; az ajtó rácsukódott a villanyfényes, üres tornácra.
– Nem semmi – hüledeztem.
Mi is elindultunk. Az ajtó nem volt kulcsra zárva, hát bementünk.
A Stanton a nappaliban ült a kanapé közepén, keze a térdén pihent, és nagyban társalgott apámmal. Chester és anyám tévéztek.
– Csak az idődet fecsérled, Apa – mondtam. – Tudod, mi ez az izé? Egy gép, amit Maury rakott össze a pincében hat dolcsiból.
Erre apám és az Edwin M. Stanton elhallgattak és rám néztek.
– Ez a kedves úriember? – kérdezte apám, majd dühös, felháborodott kifejezés költözött az arcára; a szemöldöke összeszaladt, és felcsattant: – Ne felejtsd el, Louis, hogy az ember törékeny nádszál, a természet legesendőbb teremtménye, de az istenit, mein Sohn, gondolkodó nádszál! Nem kell, hogy az egész univerzum felfegyverkezzen ellene, egyetlen csepp víz is megölheti. – Izgatottan felém bökött, és mondta tovább a dörgedelmet: – De még ha az egész univerzum össze akarja is zúzni, tudod, mi lesz? Megmondjam? Az ember csak még nemesebb lesz! – és a nyomaték kedvéért a fotel karfájára csapott. – És tudod, miért, mein Kind? Mert tudja, hogy meghal! És mondok még valamit. Előnyben van az istenverte univerzummal szemben, mert annak fogalma sincs róla, mi folyik. És – zárta le kissé lecsillapodva – minden büszkeségünk ebben van. Mert az ember kicsi, nem tudja betölteni az időt és a teret, viszont nagyon is kihasználja az agyát, amit Istentől kapott. Mint ez az „izé”, ahogy nevezted. Ez nem „izé”. Ez ein Mensch: egy ember. Jut eszembe, ezt a viccet hallanod kell – és már mondta is a viccet félig jiddisül, félig angolul.
Amikor befejezte, mind mosolyogtunk, bár nekem úgy tűnt, az Edwin M. Stanton mosolya igencsak üres, sőt erőltetett.
Próbáltam felidézni, mit olvastam Stantonról, és arra emlékeztem, hogy elég nyers fickónak tartották a polgárháború alatt és után is, főleg amikor összeakaszkodott Andrew Johnsonnal, és megpróbált vádat emeltetni ellene. Valószínűleg azért nem értékelte apám humanitárius-féle viccét, mert a munkája során egész álló nap ilyesmiket hallgatott Lincolntól. De apámat már nem lehetett leállítani; az ő apja elismert Spinoza-tudós volt, és noha apám csak hét osztályt járt ki, olvasott rengeteg könyvet és dokumentumot, és levelezett irodalomárokkal szerte a világból.
– Sajnálom, Jerome – mondta Maury apámnak, amikor szünet állt be –, de igazat mondok. – Azzal odament az Edwin M. Stantonhoz, és a füle mögé nyúlt.
– Glop – mondta a Stanton, majd megdermedt, élettelen lett, akár egy kirakatbáb; szemében kihunyt a fény, karja megmerevedett. Látványos volt, és apámra pillantottam, hogyan fogadja a dolgot. Egy pillanatra még Chester és anyám is felnéztek a tévéképernyőről. Olyan pillanat volt, amikor az ember önkéntelenül elgondolkodik. Ha ezen az estén nem lett volna már eleve a levegőben a filozófia, akkor ettől feltétlen előkerül. Ünnepélyes hangulat telepedett ránk. Apám felkelt és odament, hogy közelről megvizsgálja a micsodát.
– Oj gewalt – ingatta a fejét.
– Visszakapcsoljam? – kérdezte Maury.
– Nein, das geht mir nicht. – Apám visszaballagott a foteljéhez, letelepedett, majd rezignált, komoly hangon megkérdezte: – Na, és hogy ment az eladás Vallejóban, fiúk? – Ahogy a válaszra készültünk, elővett egy Antonius és Kleopátra szivart, kicsomagolta és rágyújtott. Minőségi, havannai szivar, zöld papírba csomagolva, a nappalit azonnal megtöltötte az illata. – Eladtatok sok orgonát és AMADEUS GLUCK spinétet? – kuncogott.
– Jerome, a spinétek úgy mennek, mint a lemmingek, az orgonát meg nem is viszik.
Apám a homlokát ráncolta.
– Bizonyos tények tükrében magas szinten megvitattuk a kérdést – folytatta Maury. – A Rosen elektronikus orgona…
– Egy pillanat – szólt közbe apám. – Ne olyan gyorsan, Maurice. A Vasfüggönyön innen a Rosen-orgonának nincs párja. – A dohányzóasztalról felvett egy bemutatódarabnak szánt panelt, amire ellenállásokat, napelemeket, tranzisztorokat, vezetékeket meg ilyesmiket szereltünk. – Ezen demonstrálni tudom a Rosen-féle igazi elektronikus orgona működését. Ez a késleltető áramkör, ami…
– Tudom, hogyan működik az orgona, Jerome. Hadd fejezzem be.
– Halljuk. – Apám letette a panelt, ám mielőtt Maury folytathatta volna, azt mondta: – De ha azt várod tőlünk, hogy feladjuk a megélhetésünket biztosító fő termékvonalat, csak mert az értékesítés, és ezt személyes tapasztalat birtokában mondom, tehát mert az értékesítés lecsökkent, és nincs meg az eladáshoz szükséges akarat…
Most Maury vágott közbe: – Hallgass meg, Jerome. Bővítést javaslok.
Apám felvonta egyik szemöldökét.
– A Rosen család annyi elektronikus orgonát csinálhat, amennyit akar – mondta Maury –, de én biztos vagyok benne, hogy hiába egyedi és remek darabok, az eladás folyamatosan csökkenni fog. Szükségünk van valamire, ami igazán újdonság. A Hammerstein kitalálta a hangulatorgonánkat, nagyot is kaszált vele, de teljesen lefedte a piacot, nem is érdemes belekontárkodnunk. Hadd mondjam el az én ötletemet.
Apám a füléhez nyúlt és visszakapcsolta a hallókészülékét.
– Köszönöm, Jerome. Az Edwin M. Stanton egy elektronikus szimulákrum. Szinte mintha maga Stanton lenne itt és beszélgetne velünk. El lehet adni oktatási céllal, például iskoláknak. De ez még semmi, először erre gondoltam, de aztán beugrott a nagy ötlet. Figyeljetek. Javasoljuk Mendoza elnöknek hazánk fővárosában, hogy eltöröljük a háborút, és helyettesítjük egy tízévenkénti polgárháborús centenáriummal, amihez a Rosen gyár szállítja az összes résztvevőt, mindenkinek a szimulákrumát. Lincoln, Stanton, Jeff Davis, Robert E. Lee, Longstreet és hárommillió szabványdarab közkatonáknak, amit állandóan raktáron tartunk. És a csatában a résztvevők valóban meghalnak, ezek a rendelésre készült szimulákrumok felrobbannak, nem csak mint a másodrangú filmekben, amikor mintha főiskolások gyötörnék Shakespeare-t. Érted a lényeget? Felméred, mekkora lehetőség ez?
Mind hallgattunk. Igen, gondoltam, ez nem kispálya.
– Öt éven belül akkorává nőhetünk, mint a General Dynamics – tette hozzá Maury.
Apám a szivarját szívva méregette. – Nem is tudom, Maurice – ingatta a fejét. – Nem is tudom.
– Mit nem tudsz? Mondd meg, mi baj van vele, Jerome.
– Szerintem elragadott az idők szele – mondta apám fáradtságtól elnehezült hangon. Sóhajtott. – Vagy én öregszem?
– Igen, te öregszel! – horkant fel dühösen Maury.
– Talán igazad van, Maurice. – Apám hallgatott egy sort, majd kihúzta magát. – Nem, ez az ötlet túl… ambiciózus, Maurice. Mi nem vagyunk ilyen jók. Vigyáznunk kell, hogy ne ágaskodjunk túl magasra, mert még orra esünk, nicht wahr?
– Ne gyere nekem a némettel – morgott Maury. – Ha nem mész bele… Én már túlságosan beleástam magam, sajnálom, de nem hagyom abba. Sok jó ötletem volt már, amiknek hasznát vettük, és ez az eddigi legjobb. Az idők változnak, Jerome. Lépést kell tartanunk velük.
Apám szomorkásan szívta a szivarját.”

Öszeállította Kerekes Tamás
Kerekes Roadmovie Tamás
„Már eddig is túl sok ember halt bele,
hogy nem olvasott elég Kerekes Tamás-t.”
Magyar Irodalom Rt.
www.marlonbrandy.nolblog.hu
thomaskerekes@msn.com

149
marlonbrandy (marlonbrandy), 2011. 03. 14. 15:54
válasz erre az üzenetre

Vámpír vámpírnak farkasa
A Drakula mítosz
VÉR NEM VÁLIK VÍZZÉ
A Drakula család mindennapjai
l
Bisceglia, Alessandra:

Drakula - Barangolás Erdélyben
Ventus Libro Kiadó, 2011
• 127 oldal
• Kötés: félkarton
• ISBN: 9789639926448

Elrejtőzik a sötétségben, de készen arra, hogy éjszaka ismét előbukkanjon. A filmvásznon éppúgy feltűnik, mint a legnyomasztóbb, lidérces rémálmokban. Ő Drakula, a csillapíthatatlanul vérre szomjazó vámpír. Vajon igazak-e az erdélyi élőhalottról szóló legendák?

A magyarok vérivásban megelőzték a románokat.
A nagy román vérszívó legendája régi magyar legendáriumokra nyúlik vissza –legalábbis –, a Hadak Ura, vagyis Árpád vérszerződése a hat vezérrel alapozta meg az Erdélyben elhíresült vámpírgróf mítoszát. A Kazár Birodalomban zsidóhitet felvett magyarok eszerint saját vérüket keverték a serlegbe, csak később lettek keresztények, mindörökre elhárítván magukról a vérvádat. A szerző szerint ugyanis
A vándorlás során
a magyar törzsek beékelődtek a Mohamedán Emirátus és a Bizánci Birodalom közé. Hogy a két erősen terjeszkedő, harcos egyház aktivitását elkerüljék, felvették a Kazár Birodalom területén a mindenkire érvényes, de semmire nem kötelező zsidó államvallást.
Ez persze másodlagos üzenetként annyit is jelent tisztelt antiszemita barátaimnak, hogy még az őseik is előbb voltak zsidók, mint keresztények.
A kabarok már ekkor csatlakoztak a magyarokhoz, tehát Drakula legendája nem nyúlhat vissza ősi római múltra, a farkasember nem azonos Romulusz és Rémusz nevelőanyukájával. Viszont Álmos rituális feláldozása tanúság mindazoknak, akik a Kárpát-medence történelmét vámpírnézetből tanulmányozzák.

Le kell számolnunk Drakula

dákoromán eredetével is. Eszerint a vámpírnak sem könnyű: itt vannak rögtön a gazdasági nehézségek, előbb lesz Gheorghe Funar dísztag a Magyarok Világszövetségében, mint ahogy a Drakula-részvény a tőzsdére kerül. (A tréfát félretéve, a részvényt tényleg a tőzsdére kívánják juttatni, bevezetése azonban nem szülhet jó vért – bár a segesvári épített környezetet romboló Drakula-park terve elhalt.)
A vámpíroknak az élethez legalább napi két-három deciliter vérre van szüksége, ez vándorlásra kényszeríti őket, mert úgy kell beszerezniük ezt a mennyiséget, hogy a Sötétség Világából át kell járniuk a földi világba, ahol kiszívhatják az emberek vérét.
A strapához tartozik az ellenséges vámpírvadászok tevékenysége és a konkurencia, hiszen Brazíliában csak az idén 22 ember halálát követelték a nagytestű vérszívó denevérek.
Vámpír vámpírnak farkasa:
A vámpír életre kelhet vegetatív úton is, mikor egy mit sem sejtő embert itat meg a saját vérével. Ekkor az új vámpír fölött misztikus hatalmat nyer a teremtő vámpír.
A fokhagymával ízesített embervért nem is tudja a vámpírszervezet hasznosítani, de leginkább az fenyegeti őket, ha egy gyönge nő önfeláldozása közben náluk éri őket a kakaskukorékolás. Ez betesz a vámpírnak! Jöhet a szívbe ütött karó. Különösen rettegniük kell a vámpíroknak a vérfarkasoktól és a
A jóslatok szerint egy újabb özönvíz
minden vámpírt el fog pusztítani a Földön.A legnevesebb vámpír, gróf Drakula tevékenységéről eltérnek a vélemények. Lehet őt török ellen küzdő magyar szabadságharcosnak látni, de lehet azt is feltételezni, hogy a Havaselvén a román ügyért ontotta más vérét.
Más források szerint a gróf alakja mögött a kegyetlen bánásmódjáról elhíresült Vlad Dracul, vagy Vlad Tepes (kb. 1431-1476) áll, akit támogattak a törökök, a magyarok (igaz, Hunyadi Mátyás tizenkét évre börtönre vetette, de a királyi családba nősült). Emellett igazi ellentétei a szászokkal lehettek, életét több ízben az Erdélybe menekülés mentette meg, ám rossz hírnevét is ott alapozta meg.
A család korán megtanulhatta, mi az a multikulturalizmus, Tepes vajda – a karóbahúzatás örökös olimpiai bajnoka – ellen számos ízben fellépett a török porta, a szász polgárság, s magyar barátai többször cserbenhagyták. Hogy Erdélyt tartotta kisebbik rossznak, az többször kiderült üldöztetéseiből. A 2001 óta napirenden tartott emlékpark lehetséges, hogy visszaállítja a kereszténység hős védelmezőjének hírnevét.

Bernard Desny kutatása szerint a Drakula családfája kapcsán, amit a vámpírológus Temesvár környékén folytatott. „A család egyik tagja, Kasper Moritznoff vérbankot tart fenn, illetve működtet Temesváron, míg a másik családtag koporsókat készít és árul.

A vérbankár fekete körgalléros köpönyeget visel és büszke származására, előkelő, arisztokratikus külsejét elsősorban hölgyek elbűvölésére és elcsábítására használja. Fajfenntartási gondjai azonban akadnak, hiszen „ egyetlen vámpír sem teremthet magának gyermeket a Herceg (A Telihold Klánjának egy városi vezetője) engedélye nélkül” – áll Pivárcsi Drakula gróf és társai című kötetében, amelyet 2003-ban jelentetett meg Budapesten a Palatinus Kiadó.

A Drakula-portrét mindemellett bensőséges vonásokkal gazdagítja a szerző, miszerint a vámpír alapjában véve méltóságteljes megjelenésű, nyugodt természetű, hideg szemű és megközelíthetetlen lény.

Nagyjából olyannak képzelhetjük el, mint Samuel Wolfensohnt, a Világbank elnökét, mindaddig, míg a vámpír le nem lepleződik. De ebben ne reménykedjünk intenzíven, hiszen az ilyesmi hosszú folyamat, mert – idézzük a kötetből – „a vámpír többnyire szívélyes modorú az emberekkel szemben”.

Kerekes Tamás

148
dreamofmylife, 2010. 11. 06. 18:53
válasz erre az üzenetre

pizzát eszek

147
^^Syke am csaj xP, 2010. 09. 02. 18:53
válasz erre az üzenetre

nah most mond meg mit csináljak, nah! -.-

146
^^ Syke, 2010. 09. 02. 18:52
válasz erre az üzenetre

'' ennyi

145
endru, 2010. 08. 26. 20:35
válasz erre az üzenetre

lófaszt se

144
almafejü, 2010. 07. 09. 20:26
válasz erre az üzenetre

baszom az anyámat

143
szépség!, 2010. 06. 29. 12:49
válasz erre az üzenetre

olvasom amit ezek az elvont csiribirik írnak! nevetségesek

142
Isu, 2010. 06. 18. 16:28
válasz erre az üzenetre

Kurvákat ...

141
Isu, 2010. 06. 18. 16:27
válasz erre az üzenetre

Kurvákat ...

140
Colgate91, 2010. 04. 25. 22:59
válasz erre az üzenetre

tekerek egy zöldet eltolom,utánna tekerek mégegyet,azt is eltolom,és ez addig megy amíg ki nem dőlök

139
Dyna....., 2010. 02. 23. 15:15
válasz erre az üzenetre

Űlök a gépem előtt és warcraft 3, msn, enyi ez naonn........................
unalmasss de szerda király!!De s.k.h.

138
EwuS, 2010. 01. 22. 12:03
válasz erre az üzenetre

állok a gépem előtt x D

137
a, 2010. 01. 12. 20:22
válasz erre az üzenetre

a

136
Borbara, 2009. 12. 09. 16:43
válasz erre az üzenetre

Ha nem tudod mit csinálj december 19-én este, segítek!!!

MINDENKINEK csak ajánlani tudom!
Őrületes Karácsonyi Party Pirner Almával! Ismerkedj meg Te is a Pole-Dance mozgásformával!
2009. december 19. Vörösmarty tér-Átrium Café, este 20 óra!
Lepd meg barátodat, barátnődet ezzel a különleges eseménnyel. Gyertek és szórakozzatok egy igazán jót! Kivételes fellépők, remek nyeremények várnak rátok!

135
XD, 2009. 12. 06. 12:51
válasz erre az üzenetre

bazdmeg stimpy vagy inkább Evelin?? akurvaéletbeee : DD hülyegyerek!!

« előző1 2 3 4 5 6 7 8 9 következő »

Ha elfelejtetted volna a jelszavadat, küldesd ki magadnak!


Még nem vagy VIP tag? Regisztrálj!
A közgazdász
» játékajánló: A közgazdász
5) $atlag = 0; // teli, félig-teli, üres csillag if ($atlag >= ($i - 0.3)) $fajlnev = 'csillag-teli.png'; elseif ( $atlag >= ($i - 0.6 ) && $atlag <= ($i - 0.3 ) ) $fajlnev = 'csillag-fel.png'; else $fajlnev = 'csillag-ures.png'; $get_modul = 'viccek'; // $_GET['modul'] print "\"szavazás"; } return $atlag; } ?>
Legújabb vicc

- Százados úr! Kovács honvéd leugrott ejtőernyő nélkül!
- Már megint?

Értékeld!