ĐĎॹá>ţ˙  Ąţ˙˙˙œžŸ˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙ÜĽhcŕ e€¸™ç7§–4Î4ÎÎ4Î4Î4Î4Î4â4â4â4â4â4 î4jX5lâ4ŕ6vÄ6Č6Ţ6Ţ6Ţ6Ţ6Ţ6Ţ6Ţ6ŕ6ŕ6ŕ6ŕ6ŕ6ŕ6V7XŽ79ŕ6Î4Ţ6M^<Ţ6Ţ6Ţ6Ţ6ŕ6Ţ6Î4Î4Ţ6Ä6Ţ6Ţ6Ţ6Ţ6Î4Ţ6Î4Ţ6Ţ6 q'Ŕ^Ĺâ4â4Î4Î4Î4Î4Ţ6Ţ6Ţ6Ţ6RÓMAI JOG (VIZSGATÉTELEK) 1 FÉLÉV TÖRTÉNETI RÉSZ 1. A római jog koszakai. Mi lehet a korszakbeosztás alapja? 1.1. A római jog korszakai: - királyság (régi jog) - köztársaság: korai-késői (régi jog-preklasszikus jog) - császárság: principatus-dominatus (klasszikus-posztklasszikus és iustinianusi jog) A korszakbeosztás alapja: az államformák változása. 1.2. A római jog korszakai: - patriarchális rabszolgaság kora - árutermelő rabszolgaság kora - bomlás a gazdasági alapban A korszakbeosztás alapja: a gazdasági alap változásai. 1.3. A római jog korszakai: - A római paraszti társadalom ősi joga (a régi jog) Kr.e.8.sz.-Kr.e.3.sz. (királyság-korai köztársaság) - A római világbirodalom joga - preklasszikus jog (Kr.e.3.sz.-Krisztus születéséig) (késői köztársaság) - klasszikus jog (Kr. születésétől-Kr.u.3.sz. vége) (principatus) - A római birodalom hanyatló korának joga - posztklasszikus és iustinianusi jog (i.sz.3. sz. vége-i.sz. 6. sz. közepe) (dominatus) A korszakbeosztás alapja: a jogi felépítmény változásai. (34.old.) 2. A társadalmi tagozódás Rómában. Az “osztályharc” eredményei 2.1. A társadalmi tagozódás Rómában Kezdetben patriarchális nemzetségi szervezet, melynek alapja a nemzetség és a római család. Nemzetség (gens): kifele védszövetség, befele közös vagyon, meghatározott öröklési rend, kultikus és névbeli közösség. Család: élén a pater familias-szal. Róma szabad állapotú lakossága a királykortól kettős tagozódást mutat: patríciusok és plebeiusok. Patriciusok, plebejusok: a patriciusok és a plebejusok közti különbség alapja egyesek szerint vagyoni természetű, mások szerint etnikai természetű (patriciusok a hódító etruszkok, plebeiusok a leigázott latinok). Rabszolgák: Veii etruszk város meghódítása jelentős változást hozott Róma életébe (Kr.e.396). Nagyszámú hadifoglyot juttatott rabszolgaként a római gazdasági életbe. Hatására a város ereje jelentősen nőtt. 2.2. Az ún. osztályharc eredményei A politikai jogok a patriciusokat illették, az ebből való részesedés igénye hozta létre a patriciusok és a plebejusok közti ún. osztályharcot, melynek eredményét az alábbi törvények tükrözik: - Kr.e. 494. Politikai sztrájk: a plebs kivonul a Szent Hegyre. Eredmény: a patriciusok hozzájárulnak, hogy a plebs megválaszthassa saját főtisztviselőit, a néptribunusokat (személyük szent és sérthetetlen: sacrosancti), akik később megvétózhatták a plebs érdekeit sértő törvényjavaslatokat, s menedékjogot nyújthattak az üldözött plebejusoknak. Melléjük választottak két aedilis plebist (rendészet). - Kr.e. 445. Lex Canuleia: lehetővé teszi a patriciusok és a plebejusok közötti házasságot. - Kr.e. 444.: a plebejusok számára is nyitvaálló katonai tribunusi tisztséget consuli jogkörrel ruházták fel. - Kr.e. 368-366. Leges Liciniae Sextiae: csökkentik a plebs adósságterheit; 500 iugerumra korlátozták az ager publicusból az egyes polgárok által elfoglalható területet; megnyílik a plebs előtt az egyik consuli tisztség. - Kr.e. 326. Lex Poetelia Papiria: korlátozta, majd eltörölte az adósrabszolgaságot, megtiltotta az adósok megölését. - Kr.e. 287. Lex Hortensia: megadta a plebiscitumok törvényerejét, de senatusi jóváhagyástól tette őket függővé. Ettől fogva a plebiscitum és a populiscitum, a nagy népgyűlés, vagy a plebs gyűlése által hozott jogszabály lényegében egyenrangú volt, csak a javaslattevő az egyiknél a törvényes magistratus, a másiknál a tribun volt. (36-39.old.+ Zlinszky 54.) 3. A római állam magistratusai Magistratusok az állami főhatalmat gyakorló tisztségviselők. 3.1. A korai köztársaság kora (Kr.e.510 - Kr.e.3. sz.) : - két consul: jogszolgáltatás (iurisdictio), hadvezetés (imperium militare), népgyűlés összehívása, törvényjavaslatok benyújtása (ius cum populo agendi) és a senatus összehívása (ius cum senatu agendi) - praetor (i.e.367-től): jogszolgáltatás (iurisdictio) - aedilis curulis: rendészeti jogkör és vásárbíró - quaestor: az államkincstár majd a hadikincstár vezetése - censor: senator- és adófizetőlajstrom (census), erkölcsfelügyelet A magistratusok sajátosságai: egy hivatali évre való választás, (kivéve censor az V. sz-tól 2 censor 5 évre), kollegialitás (intercessioval), a főbb magistratusoknál imperium, alacsonyabb rangúaknál (quaestor, aedilis curulis) potestas (főhatalom parancskibocsátási jog nélkül). Vészhelyzetben dictatort választottak 6 hónapra. (37-38.old.) 3.2. Késői köztársaság kora (Kr.e.3. sz.-Kr. születése) : - két consul: jogszolgáltatás, hadvezetés, népgyűlés és a senatus összehívása - preator urbanus (városi praetor), preator peregrinus (idegenek preatora) - aedilis curulisok (Róma vásárbírái is lettek), quaestorok, censorok, plebejusi magistratusok (44-45.old.) 3.3. Principátus kora (Kr. születése - Kr.u.3. sz. vége) : - princeps: az állam első magisztrátusa, ő a főparancsnok, a senatus feje, a proconsul; plusz néptribunus (sérthetetlenség, a népgyűlés összehívási joga, vétó) - megmaradnak a preatorok, a többi magistratus formális - császár által kinevezett új tisztviselők, pl.: praefectus urbi a rendészet, praefectus praetorio testőrség parancsnoka és jogszolgáltatás. (51-52.old.) 3.4. Abszolut császárság kora-dominatus (Kr.u. 3. sz. vége - Kr.u. 6. sz közepe) : Egyes tisztségek eltűnnek vagy formálissá válnak, mások megmaradnak és újak is születnek. A hivatalnoki kar hierarchizált és központilag kinevezett. - császár: a törvényhozó, az állam legfőbb bírája, ő igazgatta az egész birodalmat, ő volt az államvagyon tulajdonosa - consulok: a császár nevezte ki őket, ők elnököltek a senatusban - praetorok: már csak az ún. szabadságperekben működtek közre - aedilis tisztség: megszűnik - 2 senatus: egy Rómában, egy Konstantinápolyban A császár által kinevezett főméltóságok: - 4 praefectus praetorio: legmagasabb császári tisztségviselő, a birodalom négy kerületének élén - 2 praefectus urbi: a két főváros polgári igazgatását és jogszolgáltatását látták el - magister officiorum: az udvari hivatalok vezetője - quaestor sacri palatii: a császár jogi tanácsadója, a császári rendeletek előkészítője - comes sacrorum largitiorum: a császár “pénzügyminisztere” A tisztségviselők szigorú hierarchiáját és fizetésüket szigorú rendtartás (notitia dignitatum) szabta meg. A császár tanácsadó testülete a senatus helyébe lépő sacrum consistorium lett. (57-58.old.) 4. Ius, fas, mos A paraszti Róma társadalmi normáinak differenciálódása. 4.1. Ius Eredetileg: az, ami a polgárt nem sérti, tehát nem iniuria (sérelem). A peres eljárás első szakasz ún. in iure eljárás. Később: a civile jelzővel a római városállam jogrendszerét (jogszabályok összességét) jelentette. A Kr.e.2. sz.-tól: inkább a római polgárok egymás közti családi és vagyoni viszonyait rendező jogot jelentette (későbbi kifejezéssel: római magánjog). A köztársaság végétől és különösen a császár-korban: jogászjogot, ill. jogtudományt jelentett. A korai időktől kezdve alkalmazták jogkategóriák ellentéte, ill. párjaként (ius civile-ius gentium, ius civile-ius praetorium, etc.). 4.2. Fas Eredetileg: mindenféle magatartás, ami az isteneket nem sérti. Később: a vallási normák összessége. Császár-kor: a vallási normák jogi normákká váltak. (ius divinum, szemben a nem vallási normákkal: ius humanum). 4.3. Mos Nem vallási jellegü erkölcsi normák, melyek a pater familias hatalma alatt egyesülő házközösség életviszonyaira vonatkozott. A mos tulajdonképpen az ősök erkölcse. (40.old.) 5. Ius civile - ius gentium - ius naturale 5.1. Ius civile: a római polgár valamennyi életviszonyát rendezte úgy az állam, mint polgártársai vonatkozásában. Modern kifejezéssel élve a ius civile Róma nemzeti joga, a római nép sajátos jogi formáinak összessége. Merev, formális jog volt ez, amely kezdetben nehezen alkalmazkodott a fejlődő árucsere követelményeihez. A ius civile kifejezést a Kr.e. II.sz-tól kezdődően a római polgárok egymás közti vagyoni és családi viszonyait rendező jogi normák összességének a megjelölésére kezdték használni. 5.2. Ius gentium (népek joga): Rómában eredetileg a “háború és béke jogát” jelentette. A ius gentium rendezte a hadüzenet, a békekötés, követküldés kérdéseit. Később a görög “közös jog” (koinon dikaion) kifejezésnek Rómába való átültetésével megváltozott e kifejezés értelme. Gaius a ius gentiumot a ius naturaleval azonosította. Megállapította, hogy annak alapja a naturalis ratio, s olyan jogként jellemezte, amellyel minden nép él. Florentinusnak tulajdonítják, de valószínűleg a posztklasszikus korból származik a felvetés, hogy a rabszolgaság intézménye megtalálható a ius gentiumban, de ellentétben áll a ius naturaleval, mert természetellenes. Az irodalomban felvetődik a kérdés, hogy a ius gentium valóságos jog-e, vagy filozófiai kategória. A római jogászok beszélnek a ius gentium intézményeiről, pl. a ius gentium szerinti házasságról, vagy a ius gentium szerinti tulajdonszerzési módokról, ami arra utal, hogy a ius gentium valóságos jog volt. Tekintve, hogy olyan jog, amely minden népnél közös, a valóságban nem létezett (nem lévén a minden állam feletti kényszerhatalmi szervezet, ami érvényesülését minden népnél kikényszeríthetné), így a ius gentium mégis filozófiai kategóriának látszik. 5.3. Ius naturale: nem római, hanem görög eredetű filozófiai kategória (füzei dikaion) a ius naturale. A rómaiak szerint ez a fogalom az aequitason (méltányosság, egyenlőség) alapszik. Paulus: “A jog kifejezést többféle értelemben használják: egyik értelemben azt nevezik jognak, ami mindig megfelelő és jó, mint a természetjog.” Cicero: “ez a természet ereje; ez az értelmes ember gondolkodása és ésszerűsége; ez a jog és jogsértés zsinórmértéke.” 6. Ius civile - ius praetorium - ius honorarium 6.1. Ius civile: a római polgár valamennyi életviszonyát rendezte úgy az állam, mint polgártársai vonatkozásában. Modern kifejezéssel élve a ius civile Róma nemzeti joga, a római nép sajátos jogi formáinak összessége. Merev, formális jog volt ez, amely kezdetben nehezen alkalmazkodott a fejlődő árucsere követelményeihez. A ius civile kifejezést a Kr.e. II.sz-tól kezdődően a római polgárok egymás közti vagyoni és családi viszonyait rendező jogi normák összességének a megjelölésére kezdték használni. 6.2. Ius praetorium: a római árucserejog kialakulásában a praetorok döntő szerepet játszottak. Egyrészt a praetor urbanus kiadott olyan parancsokat, mely nem a civiljog merev szabályain, hanem a praetor hatalmán nyugodott. Másrészt a praetor peregrinus nem volt kötve a polgárok és a peregrinusok közti vitákban a civiljog szabályaihoz. Az általa kialakított perrendet a lex Aebutia civiljogi erőre emelte a 2. sz. derekán. Ezzel a praetori perrend a római polgárok egymás közti jogvitáiban is alkalmazást nyert a praetor urbanus fóruma előtt. A klasszikus korra a civiljog és a praetori jog összeolvadt. 6.3. Ius honorarium: a tisztségviselők (honor) alkotta jog. Elsősorban a praetorok által, de: aedilis curulis, provinciai helytartó, etc. 7. Sorolja fel a jogfejlődés szempontjából különösen jelentős római császárokat (indoklással) 7.1. Augustus (Kr.e.31-Kr.u.14): - Ius respondendi (Kr.e.31-Kr.u.14.) - Lex Aelia Sentia: a rabszolgafelszabadítás korlátozásáról (Kr.u.4.) - Lex Iulia: Augustus családjogi törvénye (9 körül) - Lex Papia Poppaea: Augustus családjogi törvénye (9 körül) 7.2. Hadrianus (117-137): - A polgári bürokrácia kiépítése - Salvius Iulianus megszerkeszti az Edictum Perpetuumot (129 körül) 7.3. Caracalla (211-217): - a Constitutio Antoniana (212): a birodalom minden szabad alattvalójára kiterjesztette a római polgárjogot. Ezáltal Róma a városközpontú államból formálisan is birodalom lett. 7.4. Diocletianus (284-305) - Az abszolut császárság (dominatus) megalapítása - Codex Gregorianus (294 körül) - Codex Hermogenianus (294 körül) 7.5. Constantinus (306-337): - 328-ban részlegesen szabályozza, hogy kikre hivatkozhatnak a bíróságok és a házassággal kapcsolatos törvényei a kereszténység befolyása alatt. 7.6. II. Theodosius (408-450) kelet- és III. Valentinianus (425-445) nyugatrómai császárok: - az idézési törvény (426) - melyben kötelező erővel ruházták fel Gaius, Papianus, Ulpianus, Paulus, Modestinus összes műveit, valamint azoknak a korábbi jogtudósoknak a munkáit, amelyekre ez az öt jogtudós hivatkozik. 7.7. II. Theodosius (408-450): - 438-ban kelt parancsára Constantinustól kezdve összegyüjtik a császári rendeleteket. Valamint: elévülés 30 év (424). (Táblázat hátul) 7.8. Iustinianus (527-565): - Codex Iustinianus: 528-ban Tribonianus vezetésével 10 tagú bizottság állította össze a Codex Gregorianus, a Codex Hermogenianus, a Codex Theodosianus anyagából, valamint az utóbb megjelent rendeletek anyagából. Életbe léptetésével egyidejűleg megtiltotta fenti 3 codexre való hivatkozást. (Ez a mű nem maradt ránk.) - Digesta (vagy Pandactae): 530-ban megbízta Tribonianust a jogtudósok iratainak összegyűjtésével és abból egységes törvénykönyv szerkesztésével. Az anyag 1/3-a Ulpianustól, az 1/6-a Paulustól, az 1/18-a Papinianustól származott. A Digesta 533-ban lépett életbe. - Institutiones seu Elementa: a Digesta-szerkesztési munkálatok idején bízta meg Iustinianus Tribonianust, Dorotheust és Theophilust, hogy egy tankönyvet is készítsenek.Az 533-ban elkészült művet szintén törvényerővel ruházta fel. - Codex Iustinianus repetitae praelectionis: 534-ben egy négyes bizottság munkájának eredményeképpen új Codexet bocsátott ki. Ez maradt ránk. Ez a mű Hadrianustól (117-137) kezdve tárgyanként, időrendi sorrendben tartalmazza a császári rendeleteket. Görög nyelven magánosok gyűjtötték össze e rendeleteket. Novellae néven ismeretes. (80-82.old.) 8. Birodalmi jog - helyi népjog - alanyi jog. Ius publicum - ius privatum 8.1. Birodalmi jog: a birodalom egész területén érvényesült a római birodalmi fórumok előtt. Magába foglalta a civiljogot és a praetori jogot, majd a jogrendszer újabb differenciálódása után a római köz- és magánjogot. 8.2. Helyi népjog: a peregrinus birói fórumok előtt érvényesült, melyeket Róma meghagyott, mint alsófokú bíróságokat. 8.3. Alanyi jog: az alanyi jog a személy jogosultságát jelenti valamihez. Érdekesen alakult ez Rómában. Azt, hogy valakinek alanyi joga van, vagy nincs, az döntötte el, hogy volt e kereset az ügyre, vagy sem. Az alanyi jog a kereset folyománya volt. A kereset tehát a római magánjog döntő jelentőségű intézménye volt. A modern jogrendszerekben az alanyi jog természetéből következik, hogy az keresettel érvényesíthető. Ezzel szemben Rómában alanyi jog csak akkor létezik, ha a jogforrások keresetet adnak. A modern jogokban csak egyféle kereset létezik, amely valamennyi alanyi jog érvényesítésére szolgál. Ezzel szemben Rómában annyi féle alanyi jog volt, ahány kereset létezett. A keresetfajták konstruálása teremtette meg az alanyi jogot. 8.4. Ius publicum (közjog): közjog az a jog, amely a római állam, a res Romana státuszát, a res publica létét érinti. Ulpianus különbözteti meg Digestájában a ius publicumot és a ius privatumot. A római jogban minden olyan jogviszony, amelyben a római állam érdekelt, vagy amelyben a magistratus, az államhatalom szerepel, a közjoghoz, a ius publicum keretébe tartozik. 8.5. Ius privatum (magánjog): magánjog az a jog, ami a magánfelek hasznára van. A ius privatum a római polgár viszonyait rendezte. A ius publicum szabályait a magánfelek megállapodása nem módosíthatja. A közjog szabályai kényszerítő jellegűek (ius cogens), míg a magánjogé engedőek, hézagpótlóak (ius dispositivum). A késői klasszikus, majd a posztklasszikus jogtudomány választotta el az utilitas publica (közérdek) és az utilitas privata (magánérdek) fogalmának bevezetésével a ius publicumot a ius privatumtól. (49., 53-55.old., Zlinszky 17.old.) 9. A jog fogalma. Tárgyi jog - alanyi jog 9.1. A jog fogalmára a rómaiak “ius-t” használták kétféle értelemben. Értették azon egyrészt a jogszabályt, modern kifejezéssel a tárgyi jogot, amikor jogszabályok különböző csoportját kívánták e szóval megjelölni. De jelentette a jogosultságot is, modern kifejezéssel az alanyi jogot is. Ulpianus mondja: “akinek joga van ajándékozni, annak joga van eladni...” 9.2. Tárgyi jog: jogszabály csoportok pl. ius civile, ius praetorium, ius strictum, ius aequum, ius divinum, ius humanum, ius publicum, ius privatum, ius fetiale, ius naturale, ius gentium, etc. - Jogelvek: ius gentium, ius naturale. - Jogszabályok egyes forrásai: törvény, császári rendelet. 9.3. Alanyi jog: az alanyi jog a személy jogosultságát jelenti valamihez. Érdekesen alakult ez Rómában. Azt, hogy valakinak alanyi joga van, vagy nincs, az döntötte el, hogy volt e kereset az ügyre, vagy sem. Az alanyi jog a kereset folyománya volt. A kereset tehát a római magánjog döntő jelentőségű intézménye volt. A modern jogrendszerekben az alanyi jog természetéből következik, hogy az keresettel érvényesíthető. Ezzel szemben Rómában alanyi jog csak akkor létezik, ha a jogforrások keresetet adnak. A modern jogokban csak egyféle kereset létezik, amely valamennyi alanyi jog érvényesítésére szolgál. Ezzel szemben Rómában annyi féle alanyi jog volt, ahány kereset létezett. A keresetfajták konstrulásáa teremtette meg az alanyi jogot. 10. Jogszabály, jogalany, jogtárgy, jogviszony 10.1. Jogszabály az állam által szentesített társadalmi norma. A jogszabály valahonnan megismerhető kell legyen. Amiből megismerhető, külsö jogforrásnak nevezzük. A parancs jogszabályi minősége az államhatalomtól ered. A jogszabályt alkotó államhatalmi tényezőt belső jogforrásnak nevezzük. Rómában a magánjogi jogszabály kötelező, érvényes voltához két tényező szükséges: - a magánfelek valamilyen elhatározása, érintettsége, érdekeltslge - az államhatalom erre vonatkozó, érvényesítő, érvényre juttató parancsa. A ius publicum szerint pedig: - nem jogszabály az, amely illetéktelenektől nyer megfogalmazást, kibocsátást; - ha formailag jogszabálynak tűnik is, de nem jogaszabály az a norma, amely hatalmi úton az adott társadalomban nem érvényesíthető. Ulpianus: “a jog szabályai a következők: tisztességesen élni, mást nem sérteni, mindenkinek megadni, ami jár”. 10.2. Jogalany a klasszikus római jogban persona, vagy caput kifejezéssel azt az embert jelölték, aki jogok és kötelezettségek alanya lehet, tehát jogalany, vagy személy. Érdekes számunkra, hogy a jogalanyiság elvonatkoztatott fogalma az ókorban formálisan nem létezett. Az állam gazdálkodott, jogviszonyokat hozott létre a magánszféra alanyaival, szerződéseket kötött más államokkal, (közjogi alanyokkal), tehát voltak a ius publicumból fakadó kötelezettségei és a ius publicumból folyó jogosultságai, mégsem volt az állam a mai értelemben vett jogalany. A közösség, amely a jogalanyiságot hordozta a senatus és a római nép közössége volt (senatus populusque romanus). 10.3. Jogtárgy 10.4. Jogviszony Jelenleg az állam által szabályozott társadalmi viszonyt nevezzük jogviszonynak. A mai modern jogban a polgári törvénykönyv szabályai érvényesek az állam adásvételi ügyleteire is. Rómában ez nem így volt. Rómában minden az államot érintő jogviszony ius publicum. (Zlinszky 72.old.) 11. Ius strictum - ius aequum, ius cogens - ius dispositivum A római jogfejlődés különböző szakaszaiban a jog differenciálódását leíró jogelvekről van szó. 11.1. Ius strictum (szigorú jog): a betű szerint alkalmazandó civiljog ideológiájának kifejezése. 11.2. Ius aequum (kezdetben egyenlőséget, a klasszikus korban tételekbe nem szedett jogot, Iustinianusnál méltányos jogot jelentett): a civiljog mellett a (praetorok által) kifejlődött rugalmas árucserejog. 11.3. Ius cogens: a közjog (ius publicum) szabályai kényszerítő jellegűek (ius cogens), azt magánfelek megállapodása nem módosíthatja. 11.4. Ius dispositivum: a magánjog (ius privatum) szabályai engedőek, hézagpótlóak (ius dispositivum). A ius dispositivum csak akkor nyer alkalmazást, ha a felek másképpen nem állapodnak meg. Kivételesen a magánjog szabályai között is lehetnek cogens szabályok. Pl.: a serdültség korhatára, vagy a kamatkorlátozó rendelkezések, etc. (54.old.) 12. A jogalkalmazás és jogértelmezés római jogi eszközei és elvei 12.1. A jogalkalmazás egy logikai művelet, amelyben adva van a tényállás, adva van egy jogszabály, s a bíró kötelessége, hogy a jogszabály rendelkezéseit a konkrét esetre vonatkoztatva kimondja ítéletét. A primitív népeknél a bíráskodást a jogszabályok szó szerinti értelmezése jellemzi. Fejlett társadalomban a jogszabály értelmét vizsgálja a bíró. 12.2. A bíró jogalkalmazó munkájának eszközei: az interpretatio, azaz a jogszabály értelmezése és az analógia, azaz a hasonlóság, ahol nincs jogszabály az adott esetre, tehát a bírónak kell bizonyos hasonlóság alapján ilyet konstruálni. 12.3. A jogértelmezés elvei: - A jogszabályt mindig a maga egészében kell értelmezni. - A törvény kétértelműsége esetén a törvényhozó akaratát kell vizsgálni. - Kétség esetén az érintettre enyhébb megoldást eredményező interpretatio alkalmazandó. (64--66.old.) 13. Interpretatio és interpolatio, példákkal 13.1. Az interpretatio esetében van jogszabály a bíró előtt álló ügyre. Ha pontosan illik az ügyre a jogszabály, akkor egyszerű a döntés. Ha azonban a jogszabály nem pontosan illik az ügyre, akkor azt kiterjesztőleg, vagy megszorítólag értelmezni kell. Az értelmezés elvei: - A jogszabályt mindig a maga egészében kell értelmezni. Egyes részeit kiragadva nem lehet azt magyarázni. Pl.: aki a törvény szavait megtartva annak értelmét megkerüli, kijátsza a törvényt. - A törvény kétértelműsége esetén a törvényhozó akaratát kell vizsgálni. - Kétség esetén az érintettre az enyhébb megoldást eredményező interpretatio alkalmazandó. 13.2. Az interpolatio (módosítás) olyan szövegmódosító munka, melynek során a hibákat, ellentmondásokat, ismételgetéseket a törvényszövegből kiiktatnak. Pl. ilyen munka volt a iustinianusi kodifikációt végző kompilátorok munkája is. (64-66., 81.old.) 14. A jogforrás alanyi és tárgyi értelemben A jogforrás: a jogszabály különböző megjelenési formáit jogforrásoknak nevezzük. Római jogforrások: szokásjog (consuetudo), törvény (lex, plebiscitum), senatus consultum, edictum, jogtudomány, császári rendelet. (66-67.old.) 14.1. A jogforrás alanyi értelemben: a belső jogforrások, tehát a jogszabályt alkotó államhatalmi tényezők. Legislatios hatáskörben: a nép, a senatus, a magistratus. Iurisdictios hatáskörben az államhatalom csúcsán lévő magistratus. (Zlinszky 72.old.) 14.2. A jogforrás tárgyi értelemben: a külső jogforrások, tehát amiből a jogszabály megismerhető. Ezek: szokásjog (consuetudo), törvény (lex, plebiscitum), senatus consultum, edictum (perpetuum, novum, repentium), császári rendeletek, jogtudomány. (66.old., Zlinszky 72.old.) 15. A szokásjog Az állam keletkezése után biztosította bizonyos szokások érvényesülését. Így a szokás jogi tartalmat nyert és jogszokássá vált. A jogszokások összességét nevezzük szokásjognak. Ez a jog mindig íratlanul keletkezik. A szokásjog ismérvei: - a nép hallgatólagosan elfogad egy gyarkorlatot, s az - írásba foglalás nélkül - mindenkit kötelez A szokásjog kettős arca: - törvénymagyarázó: a törvény kétértelműsége esetén - törvényrontó: amikor a gyakorlatban egy törvény alkalmazását megakadályozza. (67-68.old.) 16. A római törvényalkotó szervek 16.1. Régi jog: a római állam kezdetén a törzsek katonai vezetője gyakorolta a hatalmat. Parancsa mindenkire kötelező volt. 16.2. Királykor: a király a legfőbb vezető. Ő a legfőbb törvényalkotó. 16.3. Korai köztársaság kora: A hatalom hármas megosztása: - előterjesztés: magistratus (consul, praetor, esetleg dictator, tribunus plebis) - megszavazás: comitia curiata, elsősorban a comitia centuriata, comitia tributa, concilium plebis, kizárólag a plebs népgyűlése, határozatai a plebiscitumok (Kr.e.287-től nem, csak a plebejusokra) - jóváhagyás: senatus 16.4. Késői köztársaság kora: - előterjesztés: magisztrátus (consul, praetor, esetleg dictator, tribunus plebis). - megszavazás: csak a comitia centuriata és a comitia tributa marad meg - jóváhagyás: senatus 16.5. Principatus kora: látszólagosan (formailag) a senatus, gyakorlatilag a princeps (császár). 16.6. Abszolut császárság kora (dominatus): a császár. 17. A “lex” szó jelentései. A lex létrejötte. A lex publica részei , a lex osztályozása a szankció szempontjából 17.1. A lex szó jelentései: - törvény - a császári rendeletek (bár formailag nem azok) - szerződéskötésnél az egyik fél kikötése 17.2. A lex létrejötte: Köztársasági kor: a lex a népgyűlések szigorúan előírt módon megszövegezett, megszavazott, és szabályszerűen kihirdetett határozatai. - lex lata, vagy rogata: a senatus által elfogadott lex. A lex lata, vagy rogata három része: - praescipto (a törvény fejirata): tartalmazta a javaslattevő magisztrátus nevét, a törvény meghozatalának helyét és idejét és az először szavazó tribus nevét - rogatio (a törvény rendelkező része): törvényi parancsot, előírást, tiltást tartalmazott - sanctio: a törvény megszegőivel szemben kilátásba helyezett joghátrányokat tartalamazta. - lex data: a népgyűlés által valamely hadvezért felhatalmazó törvény egy-egy tartományi rendtartás kiadására. Principatus, majd császárkor: a köztársasági kor végétől a lex két értelemben nyer alkalmazást: - lexnek nevezik a császári rendeleteket, bár formailag nem azok - szerződéskötésnél az egyik fél kikötését (lex contracta). 17.4. A lex osztályozása a sanctio szempontjából: - lex perfecta: bizonyos magatartást tilosnak (kikényszerített), érvénytelennek nyilvánított, s ennek következménye rendszerint az eredeti állapot visszaállítása volt. - lex minus quam perfecta: csak büntetést írt elő, de a jogsértő cselekmény érvényes. - lex imperfecta: a tilos magatartáshoz nem fűzött semmilyen jogkövetkezményt. 18. A XII. táblás törvények keletkezése és tartalma A plebs (C.Terentilius Arsa néptribunus) kiharcolja a szokásjog írásba foglalását. A jogszabályok ismerete, ui. a patríciusi osztályból kikerülő papi jogtudósok (pontifexek) kollégiumának titkos tudománya volt. A comitia a köztársasági alkotmány felfüggesztésével tizes bizottságot választott (decimviratus), akik Kr.e. 451-re elkészítettek 10 táblát. A második decimviratus (kiket a nép elzavart), elkészített két táblát. Így XII táblás törvény. Csak töredékek maradtak meg belőle, de latin és görög munkákból jól rekonstruálható volt. A performákat azonban (legis actio) nem foglalták írásba, s az továbbra is a pontifexek titkos tudománya maradt. Csak Kr.e. 300-ban publikálták ezt is (Ius Flavianum). Tartalma: magánjogi (család-, és vagyonjogi), eljárásjogi, anyagi büntetőjogi, valamint akotmányjogi és vallási természetű szabályok. A XII táblás törvény lett a kizárólagos alapja a római jogfejlődésnek. A joghézagokat a pontifexek az interpretatio és az analógia eszközeivel hidalták át, melyek a jogfejlődést is elősegítették. 19. Milyen - a római jog szempontjából jelentős - lexeket ismer? 1. Kr.e. 445. Lex Canuleia: a conubium (törvényes házasságkötés) kiterjesztése a plebsre. 2. Kr.e. 367. Leges Liciniae Sextiae: a praetori és az aedilis tisztség felállítása. 3. Kr.e. 326. Lex Poetelia Papiria: az adósrabszolgaság eltörlése 4. Kr.e. 287. Lex Hortensia: a plebiscitumok kötelező erejének kiterjesztése a patríciusokra. 5. Kr.e. 286. Lex Aquilia: törvény a károkozásról 6. Kr.e. 204. Lex Cincia: törvény az ajándékozások korlátozására 7. Kr.e. 200 körül Lex Plaetoria: a 25 évnél fiatalabb serdültek szerződéseiről 8. Kr.e. 150 körül Lex Aebutia (formuláris eljárás): a praetor peregrinus perrendjének civiljogi erővel való felruházása 9. Kr.e. 111. Sp. Thorius lex agrariá-ja: a közföldek magántulajdonba adásáról 10. Kr.e. 90. Lex Iulia: Itália minden szabad lakosát római polgárrá tette 11. Kr.e. 81: Sulla alkotmányreformja. Új büntetőtörvények. Intézményesen biztosította a főmagistratusok, mint promagistratusok valamelyik provincia kormányzatát átvegyék. 12. Kr.e. 67. Lex Cornelia: a praetorok kötve vannak az általuk kibocsátott edictumhoz. 13. Kr.u. 9 körül lex Iulia és lex Papia Poppaea: Augustus családjogi törvényei. 14. Kr.u. 129 körül: Salvinus Julianus megszerkeszti az Edictum Perpeetumot 15. Kr.u. 212: Constitutio Antoniana: a polgárjog kiterjesztése a birodalom szabad lakosaira. 16. Kr.u. 426: lex citationis: II. Theodosius és III. Valentinianus idézési törvénye (Táblázat hátul) 20. A praetor és edictuma Az edictumoknak ez a fajtája, mint jogforrás, különös szerepre tett szert. A praetor civiljogi értelemben jogszabályt nem alkothatott (praetor ius facere non potest), csupán azt jelenthette ki: - bizonyos igényre nézve “keresetet adok” (iudicium dabo) - bizonyos magatartást “jóváhagyni nem fogok” (ratum non habebo) - vkit vminek a “birtokába beutalok” (in possessionem esse iubeo) - “a felek megegyezését védelemben fogom részesíteni” (pacta conventa servabo) A civiljogi nehézségeket a praetori edictum (Kr.e.367 és Kr.e.150 között) csak a peren kívüli jogsegély formáiban tudta orvosolni. Kr.e.150-ben a lex Aebutia a praetori peregrinus által kialakított perrendet civiljogi erőre emelte, így alakult ki a praetori perrend (formuláris eljárás). Ezzel lehetővé vált, hogy olyan igények is peresíthetők legyenek, melyek a civiljog szabályai szerint nem, vagy csak nehezen voltak peresíthetők. A praetor civiljogi értelemben jogszabályt nem alkothatott, csak hivatali hatalmára alapozva jelenthette ki edictumában pl.: A lex Cornelia (Kr.e.67) kimondta, hogy a praetorok kötve vannak edictumaikhoz, mely formailag jogforrássá tette az edictumot. 21. Az “edictum perpetuum” A praetorok természetesen nem bocsátottak ki minden alkalommal tartalmilag új szövegű edictumot. A hivatali előd által kibocsátott edictumnak azt a részét, amely a gyakorlatban bevált hivatalba léptükkor megtartották egész hivatali évükre szóló érvénnyel (edictum perpetuum), s legfeljebb 1-2 új programponttal egészítették azt ki (edictum novum). Volt lehetőség az évközbeni kiegészítésre (edictum repentium). Lassan kialakult egy bizonyos állandó anyaga, amelyet a praetor az elődjétől átvett (edictum tralatitium). A praetori edictum jogforrási jellege formailag igen labilis volt. A lex Cornelia (Kr.e.67) kimondta, hogy a praetorok kötve vannak edictumaikhoz, mely formailag jogforrássá tette az edictumot. A praetori - több, mint 300 éves - edictumanyag teljesen rendezetlen, használhatatlan volt, ezért Hadrianus megbízta Salvius Iulianus jogtudóst az edictumanyag rendezésével. A császár egy senatus consultummal ezt a - szintén - Edictum Perpetuumnak nevezett törvényművet Kr.u.129-ben megváltoztathatatlannak nyilvánította, s a helytartók és praetorok ezt a szöveget voltak kötelesek változatlanul közzétenni. Ezzel a császári hatalom pontot tett a praetori jog fejlődésére. (72-73.old.) 22. A senatus consultum, mint jogforás, a tanult senatus consultumok A senatus - nagy tekintélye ellenére - sem volt a köztársaság idején formailag jogszabályalkotó szerv, legfeljebb tanácsát közölte valamely magistratussal, aki a kívánt jogszabály megteremtésére a szükséges lépést megtette. Az a tény azonban, hogy a senatus a magistratust - hivatali idejének lejárta után - felelősségre vonhatta, a senatus consultumnak hatalmas súlyt biztosított. A császárkorban a senatus consultum mind nagyobb jelentőségre tesz szert, hiszen mögötte a princeps akarata húzódott meg. A II. sz-ban már Gaius kimondja azt, hogy a senatus consultum törvényerővel rendelkezik. A senatus consultum - éppúgy, mint a törvény - általában kezdeményezőjének nevét viselte. A princeps, mint a senatus “elnöke” ún. oratio principis formájában tehetett javaslatot a senatusnak, s ennek törvényerejét alakilag a senatus consultum forma biztosította. Senatus consultumok - Hadrianus császár 130 körül megbízta Salvius Iulianus jogtudóst az edictumanyag rendezésével. Az elkészült munkát Edictum Perpetuum néven egy senatus consultummal halhatatlannak nyilvánította, s a praetorok és helytartók mostmár ezt a szöveget voltak kötelesek változatlanul közzétenni. (142.p.) - SC Claudianum (SZ336): büntetésből rabszolgává lehet az a szabad nő, aki más tulajdonjogát megsértve idegen rabszolgával kezdett nemi viszonyt, s azt a rabszolga urának tiltakozására sem hagyta abba. - SC Silanianum (SZ341): kimondta, hogy ha a rabszolgatartó gyilkosságnak esik áldozatul, s vele egy fedél alatt lakó, vagy kíséretében levő rabszolgák ölessenek meg, hacsak urukat saját életük veszélyeztetésével nem próbálták megvédeni. - SC Macedonianum (SZ414+K1222): kimondta, hogy a filius familias részére folyósított pénzkölcsön az apa halála után sem volt peresíthető. - SC Vellenianum (SZ447): a nő kezességet sem vállalhatott. - SC Tertullianum (Ö824+904): Hadrianus uralkodása alatt kimondta, hogy a 3 gyermekes ingenua, ill. a 4 gyermekes libertina anya gyermekei után civiljogi örökös lesz, akit az öröklésben csak az elhalt gyermek lemenői, apja és apai ágról való testvérei előznek meg az öröklésben. - SC Orphitianum (Ö825): kimondta, hogy az anya után gyermekeit mindenkit megelőzően civiljogi öröklés illeti meg. - SC Libonianum (Ö849): a visszaélések elkerülése végett a végrendelet írójának tett juttatás csak e résznek az örökhagyó általi aláírásával lesz hatályossá. - SC Iuventianum (Ö880): részletesen szabályozta a pervesztes alperes kötelezettségét a hagyatéki vagyon kiadása tekintetében. - SC Neronianum (Ö895): minden, a rendelési alakszerűségek hibája miatt érvénytelen legatum, mint kötelmi hagyomány (legatum per damnationem) érvényes. - SC Trebellianum (Ö904): feleslegessé tette a kölcsönös stipulatiokat, amennyiben elrendelte, hogy a hagyaték, mint hitbizomány kiadását követően a hitelezők részére a hitbizományos ellen utilis actiok biztosíttassanak, másrészt kimondotta azt, hogy a hagyatéki követelések érvényesítésére szolgáló keresetek a hitbizományost illessék. Ezzel a hitbizományos az örökös helyzetébe került, azaz heredis loco jutott, s amennyiben a hitbizomány az egész hagyatékra vonatkozott, úgy az örökösnek csupán a heres elnevezés maradt meg. - SC Pegasianum (Ö905): a lex Falcidia szabályát a hitbizományra is kiterjesztette. Ezzel lehetővé vált, hogy az örökös a hagyaték negyedét megtartsa (quarta Pegasiana), amennyiben az örökhagyó még ennyit sem juttatott a részére. Ha az örökös ilyen lehetőség mellett sem volt hajlandó a hagyatékot elfogadni, a hitbizomány biztosítása érdekében a senatusi határozat megadta a lehetőséget arra, hogy a praetor kényszerítse az örököst a hagyaték elfogadására. 23. A pontifikális interpretáció eredményei A XII táblás törvény elkészülte és publikálása után a pontifexek kollégiuma még jelentősebbé vált. A fejlődő életviszonyok folytán kialakuló új jogkérdéseket a XII táblás törvény meglévő szerződési formáinak, szabályainak analóg alkalmazásával oldották meg a pontifexek. Ez volt az ún. pontifikális interpretáció. A pontifexek jogtudományának kora a Kr.e.III. sz.-ban befejeződik, amikor Flavius közzéteszi a kereseti formulákat, s azok nyilvánossá lesznek (ius Flavianum, feltehetően Appius Claudius Caesas műve). (74.old.) 24. A római jogtudomány korszakai, képviselői, a jogtudósok munkássága Régi jog kora: pontifexek Preklasszikus jog kora: az időszak végéig fokozatos távolodás a pontifexektől - első nagyobb személyisége: Appius Claudius Caesus. A Flavius által közzétett kereseti formulák valószínűleg az ő munkája. Ő már nem volt tagja a pontifexek kollégiumának. E kor jogtudománya inkább a jogi vélemények nyilvános osztogatásában állott, szóbeli jellegű volt és szájhagyomány útján terjedt. - az “irodalmi” jogtudomány az első pun háborút követő gazdasági fellendülést követően indul meg - Sextus Aellius: hármas könyve a Tripertita, amely tartalmazza a XII táblás törvényt, az ehhez kapcsolódó interpretációkat és a performákat. Tőle származik az ius Aellianum, mely az ius Flavianum korszerűsítése - Idősebb és ifjabb Cato: a pontifexekhez fordulnak vissza. Ellenzik a görög filozófia behatását. - Manilius, Brutus, Scaevola: van, aki szerint ők hárman teremtik meg a római jogtudományt. Görög hatás. Scaevola: jogtudományi rendszer és iskolateremtés. Ő a legrégebbi, aki bekerül a iustinianusi kodifikációba. - Scaevola tanítványa Servius: változatos irodalmi formák: kommentár, monográfia, levél. Mesterének nagyobb hatása van az utókorra. Gallius. - Cicero: római jogfilozófia és jogintézmények. Klasszikus jog kora: a preklasszikus kor jogászai fektették le az árucserejog alapjait. A principatussal kezdődő klasszikus korra a jogintézmények továbbfejlesztése maradt. Augustus kezdeményezi a ius respondendi-t (tanácsadási jog). Továbbfejlődik Tiberiusnál. Hadrianusnál pedig e jogtudósok véleménye formailag is jogforrássá vált. Kezdetben két iskola: - schola Sabiana - civil jog - schola Proculiana - római magánjog Hadrianus uralkodásától a “remekjog fénykoráról” beszélnek. A legnagyobbak: Gaius, Papinianus, Paulus, Ulpianus, Modestinus. (74-79.old.) 25. A posztklasszikus jogfejlődés. Az “idézési törvény” 25.1. A posztklasszikus jogfejlődés: a posztklasszikus jogtudományt a vulgárjogi gondolkodásmód, a névtelen jogtudósok módosító és továbbképző tevékenysége, a klasszikus művek kivonatolása jellemzi. Jellemzi még a görög és kismértékben a keresztény hatás. Róma, mint városközpontú állam helyébe Diocletianustól hellenisztikus birodalom lép, mely Constantinustól kezdve kereszténnyé válik. A iustinianusi Digesta e korból csak két tudós nevét őrizte meg: Arcadius Charisius és Hermogenianus. 25.2. Az idézési törvény (lex citationis) II. Theodosius kelet- és III. Valentinianus nyugatrómai császárok kötelező erővel ruházták fel egy közösen kiadott rendeletben, az ún. idézési törvényben (lex citationis) 426-ban Gaius, Papinianus, Ulpianus, Paulus és Modestinus összes műveit, valamint azoknak a korábbi jogtudósoknak a munkáit, amelyekre ez az öt tudós hivatkozik. Ha a vélemények nem egyeznek, a jogtudósoknak az iratokból kitűnő többségi véleménye az irányadó. Ha az eltérő vélemények aránya egyenlő, úgy az a nézet alkalmazandó, amelyhez Papinianus csatlakozik. Ha ő e kérdésben nem nyilvánít véleményt, a bíró szabadon választhat a véleménycsoportok között. (78-80.old.) 26. A császári rendeletek elnevezése, fajtái A császári rendeletek kezdetben még nem törvények (lex), mert kezdetben még megőrizték az alkotmányosság látszatát, így formailag vindikáltál maguknak a törvényhozói jogot. A császári rendeletek összefoglaló nevükön constitutio generalis. Aszerint, hogy általános, vagy egyedi esetekre szólnak: constitutio generalis, vagy specialis. A császárság két korszakának megfelelően: 1. A princeps által kibocsátott rendeletek - edictum (rendelet): a magistratusok mintájára bocsátja ki, mint “a köztársaság első tisztviselője”. Az uralkodás idejéig érvényes. - mandatum (utasítás): a császárnak, mint a hivatalnoki kar fejének közigazgatási ügyekben kiadott rendelete - rescriptum (leirat): a császár, mint a birodalom jogszolgáltatásának feje a hozzá intézett vitás jogi kérdésekben döntött e formában - decretum (határozat): a császár a hozzá intézett fellebezésekről döntött e formában. 2. Az abszolut uralkodó által kibocsátott rendeletek: az előző kor rendeleti formái az abszolut császárság korában is fennmaradtak. (79.old.) 27. A Iustinianus előtti jogkönyvek (gyűjtemények, kodifikációk) 27.1. XII táblás törvény (Kr.e. 451-450). 27.2. Ius Flavianum: Flavius közzéteszi a keresetformulákat (Kr.e.300 körül) 27.3. Edictum Perpetuum: Hadrianus császár megbízására Salvius Iulianus rendszerbe szerkesztette az eddig kiadott edictumokat (Kr.u.129.) 27.4. Codex Gregorianus: Gregorianus jogász 291-ben összegyűjti a Hadrianus-tól Diocletianusig kiadott constitutiókat. 27.5. Codex Hermogenianus: Hermogenianus jogász összegyűjti a Diocletianustól 365-ig kiadott rendeleteket. 27.6. Codex Theodosianus: rendeletek Constantinustól II.Theodosianusig. II.Theodosianus 438-ban kiadott rendelete alapján 27.7. Codex, Digesta, Codex Iustinianus repetitae praelectionis: Iustinianus 28. Iustinianus kodifikációja Iustinianus (527-565). Cél: az egységes Római Birodalom feltámasztása. Eszköz egyrészt katonai, másrészt a birodalom mindkét felére érvényes jogkönyvadás. A kodifikáció négy szakasza: Codex Iustinianus: 528-ban a császár tíztagú bizottságot bízott meg, melynek feladata a Codex Gregorianus, Codex Hermogenianus, Codex Theodosianus, valamint az utóbbi megjelent rendeletek anyagából egységes törvénykönyv szerkesztése. A császár a Codex Iustinianus létrejöttével megtiltotta a korábbiakra való hivatkozást. E törvénykönyv nem maradt ránk. Digesta: 530-ban a császár Tribonianus vezetéséve megbíz egy bizottságot, hogy a korábbi jelentős jogtudósok munkáiból készítsen egységes törvénykönyvet. 39 jogtudós munkáját használták fel. Az anyag egyharmada Ulpianustól, egyhatoda Paulustól, egynyolcada Papinianustól származott. A császári rendelet felhívta a kodifikációt végző jogászokat (komplikátorok), hogy kerüljék az ismétléseket, ellentmondásokat. Interpolatióra, azaz módosításra, változtatásra is fel voltak hatalmazva. A Digesta 7 részből ettől függetlenül 50 könyvből, azon belül címekből, azon belül töredékekből, s azon belül esetleg paragrafusokból áll. Institutiones seu Elementa: 536-ban bízott meg egy császár három jogtudóst egy tankönyv elkészítésére. Ez főként Gaius munkáján alapult. Codex Iustinianus repetiae praelectionis: Hadrianustól kezdve a császári rendeletek időrendi felsorolása. A törvények elkészülte után megjelent görög nyelvű constitutiókat (rendeleteket) a császár már nem szerkesztette egybe. Magánosok gyűjtötték egybe, neve: Novellae. Corpus Iuris Civilis: az Institutiók, Digesta és a Codex egységesen először 1583-ban jelentek meg. A későbbi kiadások a Novellákat is tartalmazzák. Jelentősége: a maga és a későbbi korok számára összefoglalta a római jogtudomány fejlődésének ezer év alatt született eredményeit. Bírósági használat: túl fejlett a termelési viszonyokhoz képest. (80-83.old.) 29. Leges Romanae Barbarorum. Jelentőségük. Vulgárjogi kivonatok a Nyugat-Római Birodalom bukása után keletkezett germán királyságokban. E törvénykönyveket e barbár királyságokban az ún. személyiségi elv (midenki saját nemzetiségének megfelelően bírálandó el) érvényesítésével elsősorban a volt római polgárokra és ivadékaikra nézve léptették életbe, s összefoglaló néven Leges Romanae Barbarorumnak nevezték. - Lex Romanae Visigothorum (nyugati gótok a jelenlegi Franciaország délnyugati részén és Spanyolországban). - Lex Romanae Burgundionum (a jelenlegi Franciaország délkeleti részén) - Edictum Theodorici (Nagy Theodor keleti gót király parancsára a mai Itália területén). Jelentőségük: a római jog továbbélése. (85.old.) 30. A római jog sorsa Európában, Iustinianus után, a recepcióig A iustinianus-i jog három formában él tovább. Folytatólagos továbbélés: a Bizánci Birodalomban a Balkánon folytatólagos továbbélés és vulgarizálódás. Bizánc: a VIII.sz.-tól kivonatos törvénykönyvek: - Eclogae ton nomon (törvényszemelvények), Izauri III. Leó császár (VIII.sz.), görög nyelvű. - Procherion (kézikönyv, I. Basilius Macedo császár (IX.sz.), görög nyelvű - Basilika (császári törvények), Bölcs Leó (866-911), 60 könyvből áll. A Digesta, a Codex, az Institutiók és a Novellák görög nyelvű feldolgozásai. A további egyszerűsödő árucsereviszonyoknak már ezek is magasak voltak, a Basilikából készült kivonatok nyertek alkalmazást. Szaloniki: a város bírájának 1345-ben készült kivonata a Basilikából. 6 könyvből áll (Hexabiblos), 1946-ig volt érvényben. Oroszország, Bulgária, Szerbia, román fejedelemségek: ortodox egyházi közvetítés. Újjáéledés: Itáliában a keleti gót birodalom bukása után a bizánci hadi sikerektől függött a iustinianus-i jog érvényesülése. A XI.sz.-ban Észak-Itáliában azonban fellendül az ipar és a kereskedelem és újjáéled a római jog. A folyamat a bolgnai egyetemen indul. A bolognai jogi iskolát glosszátor-iskolának, professzorait glosszátoroknak nevezzük. Legkiemelkedőbb glosszátorok a négy doktor: Martinus, Jacobus, Bulgarus és Hugo. Munkásságuk mégsem volt olyan nagy hatással a bírói gyakorlatra, mint az ún. kommentátorok tevékenysége, akik a glosszátorok széljegyzeteit látták el terjedelmes magyarázatokkal. Gyakorlati jelentőségük abban mutatkozott meg, hogy a glosszált római jogot sokkal közelebb hozták, mint a glosszátorok. Legjelentősebb képviselőjük Bartolus és Baldus. Recepció: a recipere szóból: átvételt jelent. Olyan országokról van itt szó, amelyek addig nem alkalmazták, azonban változtatás nélkül átvették a római jogot. Ez történhetett egyszeri jogi aktussal, vagy folyamatos beszivárgás útján . (86-89.old.) 31. A római jog recepciója és sorsa Európában a recepció után 32. Az egyházi jog, mint a római jog hordozója 33. A római jog hazánkban A mohácsi vész előtt - magyarok tanultak a bologani egyetemen - 1367-től magyar egyetem is létezik Pécsett, ahol oktatták a római jogot - Uzsai János és Tapolczai Bertalan XV.sz-i formulagyűjteménye római jogi hatást tükröz - Werbőczi Hármaskönyve öt vonatkozásban mutat római jogi hatást: - rendszere - általános fogalmak - általános római jogi elvek - római jogi terminológia - néhány családi- és öröklési jogi intézmény A mohácsi vésztől 1848-ig - Pápóczi Imre pozsonyi kanonok: „Pozsonyi formuláskönyv” - Honterus János, Baranyai-Decsi János, Zsámboki János: a Corpus Iuris részleges recepciója - Frank Ignác (19.sz.): munkásságában a német pandektisztika Savigny-féle irányzatának behatása. 1848 után - Szászy-Schwarz Gusztáv: munkásságán keresztül a német pandektisztika Jhering-féle irányzatának behatása - a BGB (Bürgerliches Gesetzbuch) hatása. A római jog oktatása hazánkban - 1667: a nagyszombati egyetem jogi karának a felállítása - institutio-tanfolyam - pandekta-tanfolyam - az I. világháború után az oktatás tárgyát már csak a római jog institutioi képezik - Marton Géza: a római jog dogmatikája - Személyi Kálmán: interpolációkritika - Sztehlo Zoltán: jogi papyrologia - Schwarz Bertalan: freiburgi, majd isztambuli professzorként működött. - a római jog professzorai: Kiss Albert, Óriás Nándor, Pázmány Zoltán, Szentmiklósi Márton,, Sztehlo Zoltán. P E R J O G 34. A római magánjog rendszere A római polgár - a teljes jogú, önjogú római polgár (aki nem állt apai hatalom alatt) - alanya a közéletnek és személyisége teljes. Vagyona, családtagjai csak rajta keresztül érinthetők a jog és a hatalom eszközeivel. A ház, a domus szent és sérthetetlen. Határait nem lépheti át az államhatlom és a közjog. Miben nyilvánult ez meg: - magánfél feletti iurisdictio kizárólag a felek hozzájárulásával volt lehetséges - tehát nem volt polgári per a peres felek hozzájárulása nélkül - a magistratus nem lehet bíró és nem is nevezhet ki bírót a magánfelek részére, ha azok nem akarják - a római polgár házából nem idézhető törvény elé - házában lévőket nem lehet lefoglalni, zálogolni, onnan kiemelni, idézni - a XII Táblás Törvény azzal a tanúval szemben, aki nem tett eleget az idézésnek és nem jelent meg a törvényszék előtt, aki emiatt a perét elvesztette, csak azt tett lehetővé, hogy odamenjen a tanú háza elé és elkiabálja a történteket. (Zlinszky 82-83.old.) (229-230) 35. A jogérvényesítés módjai Az államban kétféle önhatalom van: - tilos önhatalom: itt a szerep a bíróságoké - jogos önhatalom: önvédelem, önsegély 35.1. Az önhatalmú jogi érvényesítés: módja a magánharc, főként a nemzetségi társadalmaknál, de itt is előtérbe kerül a bosszú visszaszorítása a kompozícióval. Az önhatalom törvényi úton való visszaszorítása először a XII Táblás Törvényben jelentkezik, amely pl. nem büntette azt, aki az éjjeli tolvajt, vagy a fegyverrel rendelkező tolvajt megölte.Az erőszakos jogérvényesírés általános tilalmát a lex Iulia de vi privata mondja ki (Caesar v. Augustus rendelete), majd Iustinianus is tiltja az önhatalmú jogérvényesítést. 35.2. Peres jogérvényesítés: Az állam által visszaszorított önhatalom szerepét a bírósági eljárás foglalja el, ami az esetek nagy részében a pert jelenti. A per olyan kontradiktórikus eljárás, melynél a bíró az egyik fél keresetére lefolytatott eljárás után a jogvitát eldöntve az alperest marasztalja, vagy a felperest keresetével elutasítja. A bírósági eljárásra - azaz a peres és nem peres eljárásra vonatkozó szabályokat - ma egy külön jogágazat az eljárási jog (perjog) foglalja össze. Rómában a bírósági eljárás szabályai sohasem váltak el a magánjogtól. (99-101.old.) 36. A római kereset fogalma és különböző megjelölései (latin nevei) A kereset nem más, mint jog arra, hogy ami minket megillet, azt perrel érvényesíthessük. A római jogászok nem ismerték az alanyi jog (ez a glosszátoroktól származik) és a kereset különálló fogalmát. Nem úgy gondolkodtak, hogy “valamire jogom van”, hanem úgy, hogy “a praetor keresetet ad valamire”. A modern magánjog anyagi jogszabályok rendszere, a római magánjog keresetrendszer, tehát eljárási szabályok rendszere, amelyek azonban az anyagi jogszabályokat is magukban foglalták. Tehát a kereset léte, vagy nem léte döntötte el,. hogy valakinek van joga, vagy nincs. Elnevezése általában actio. Bizonyos alanyi jogok érvényesítésére más elnevezések is szerepelnek. - vindicatio: tulajdonjog érvényesítésére - petitio: hagyaték iránti kereset - condictio: kölcsönösszeg visszaperlésére - querela: kötelesrésztől végrendeletileg megfosztott visszaperlése A császári perben az actio elnevezés háttérbe szorul. - interdictum: birtokkeresetek - persecutio: egyéb más keresetek (101-102.old.) 37. Az elévülés és a jogvesztő határidő 37.1. Az elévülés fogalma: a kereseti jognak idő múlása miatti elenyészése. Indoka: egyes bizonyítékok hosszú idő után már elenyésznek. - régi jogosulatlanságok perlése egy idő után már igazságtalanságot eredményez - hanyagsága miatt meg sem érdemli. 37.2. Jogvesztő határidő: A civiljog keresetei a klasszikus jogban ún. örökös keresetek (actiones perpetuae). A praetori jog keresetei actiones temporales. Pl.: büntetőkeresetek, vagy birtokkeresetek. Az elévülés intézményét II.Theodosius császár rendeli el 424-ben, s az actiones perpetuae ez időtől kezdve 30 év. Az elévülést a bíró a perben csak az alperes kifogására vehette figyelembe, hivatalból nem. - Félbeszakad (interrumptiur) az elévülés: a jogfenntartó keresetindításával (Iustinianusnál perbe idézéssel), ill. a kötelezett jogelismerő magatartásával (pl.:nyilatkozat, kamatfizetés). A félbeszakító ténytől az elévülés újrakezdődik. - Nyugszik (dormit) az elévülés: amikor a kereset indításának lehetősége kizárt (pl.: serdületlen jogosult). - A halál is lehetett a keresetjogot megszüntető tény az erkölcsi elégtételt célzó kereseteknél (actio vindictam spirans), valamint büntetőkeresetnél (actiones poenales). Általában azonban az elhalt keresetjoga az örökösre átszállt. (102-104.old.) 38. A vélelem és fictio (példákkal) A bizonyítás a perben arra hárult, aki valamit állított. A bíró ítéletét a bizonyítékok bírói mérlegelése alapján hozta meg. Ha a bíró az ítéletét nem közvetlenül bizonyított, valótlan, vagy képzelt tényállásra alapozta, akkor vélelemről vagy fictioról beszélünk. 38.1. Vélelem: amennyiben a jogszabály előírja, hogy a bíró ítéletét nem közvetlenül bizonyított, hanem csak valószínű tényállásra alapítsa. Pl.: házasságban született gyermek apja az anya férje. - egyszerű, vagy megdönthető vélelem (praesumptio iuris): pl: a férj apasága - megdönthetetlen vélelem (presumptio iuris et de iurem): pl. a gyermek fogamzási ideje a születéstől visszaszámított 182-től 300. napig. 38.2. Fictio: a bíró ítéletét valótlan, képzelt tényállásra alapozza. Pl.: méhmagzatot élő személynek kell tekinteni. Vagy: fogságban történt elhalálozás esetén úgy tekintették, mintha fogságbaeséskor halt volna meg az illető. Ellenbizonyítás kizárt. (104-105.old.) 39. A római bíráskodás Rómában a törvényhozói és bírói hatalom nem különült úgy el, mint a modern államokban. A bírósági hatáskörök sem voltak olyan pontosan meghatározva, mint a modern jogrendszerekben. A modern értelemben vett büntető- és bírói hatáskör sok vonatkozásban összefonódott Rómában. A praetorok Róma, városközpontú állam főmagistratusai voltak, míg magában a Római Birodalomban bíróságok egész hálózata működött. Minden összefonódottság ellenére is megkülönböztetjük a polgári és a bünetőbíráskodást. A magánjogi peres eljárás fejlődésében Rómában 3 perrend váltja egymást időlegesen, párhuzamosan is érvényesülve: a civiljogi, a praetori és a császári perrend. Ennek megfelelően alakul a bíráskodás is. Civiljogi perrend - a peres eljárás kettéosztott: első fele az imperiummal rendelkező magistratus előtt, második fele az esetenként kijelölt esküdtbíró előtt folyt le - a jogszolgáltató magistratus: eredetileg a rex volt, ezután a consulok, később a praetor - a iurisdictio lehetett: peres (iurisdictio contentiosa) és perenkívüli (iurisdictio voluntaria) - a iurisdictio contentiosat a praetor gyakorolta, a consulok legfeljebb a iurisdictio voluntariat - esküdtbírák három kategóriája: iudex, arbiter, recuperatorok - iudex és arbiter: a közönséges civiljogi perben a bizonyítási eljárást lefolytatta és a pert eldöntötte - arbiter: amikor bizonyos szakértői funkciót is el kellett látni (pl. közös vagyon felosztása) - iudex mindig egyesbíró volt - arbiterként esetleg három esküdt is eljárhatott - recuperatorok: hármas vagy ötös tanácsban eljáró esküdtbírák, olyan perekben jártak el államközi szerződés alapján, amelyek tárgya Rómával szerződéses viszonyban levő állam, vagy polgárai által Róma állam vagy polgárainak okozott vagyoni vagy személyi jellegű károk elbírálása volt - speciális magánjogi bíróságok (a köztársaság korában): - százszemélyes bíróság (iudicium centumvirale) hagyatéki perekben - tízszemélyes bíróság (decemviri litibus iudiciandis) szabadságperekben (A két bíróság a császárkor elején összeolvadt, a II.sz-ban eltűnt.) Praetori perrend - iurisdictio: - praetor urbanus, a polgárok pereiben - praetor peregrinus, polgárok és peregrinusok pereiben - aedilis curilis (imperiummal nem rendelkezett), a rabszolgák és az igásbarmok kellékszavatossági pereiben - magistratusok illetékessége - akinek joghatósági területén az alperes lakik (forum domicilii) - ahol a vitás szerződést kötötték (forum contractus) - ahol a bűncselekményt elkövették (forum delicti) - esküdtbírók itt is a iudex, az arbiter és a recuperatorok (Civiljogi perekben járhatott el a tíz- és százszemélyes bíróság. Magánjogi ügyeket intéző bírósági szervezetet tehát még a praetori perrend sem ismer.) Császári perrend: császári perrend építi ki először a magánjogi perekben eljáró bírósági szervezetét. Bíró: - császári hivatalnok - provinciákban a helytartó által kinevezett tisztségviselő (iudex datus) - esküdtbírórendszer megszűnt - fellebbezés a császárhoz: rendszerint helyette a praefectus praetorio döntötte el a pert - speciális bírói fórum: a császár, rescriptumos eljárásban - Constantinus óta a püspöki választott bíróság is döntött világi perekben (106-107.old.) 40. A legis actios eljárás Az ősi római perrend a legis actios perrend volt, ahol pontosan előírt módon a felek a iurisdictiót gyakorló magisztrátustól (rex, consul, praetor) a vita eldöntésére irányuló eljárás megindítását kérték. A legis actios eljárás fajai: - legis actio sacramento (eskü, fogadás) - legis actio per iudicis seu arbitri postulationem (bíró-kérés) - legis actio per condictionem (követelés) - legis actio per manus iniectionem (kézrátétel) - legis actio per pignoris capionem (zálogolás) Legis actio sacramento: Ez volt az általános performa. Lényege a vitában álló felek ünnepélyes fogadása volt arra nézve, kinek van igaza. Az eljárás két részre oszlott: 1. In iure eljárás: 1. A dolog kiadása iránti sacramentumos pernél (legis actio sacramento in rem) - idézés (in ius vocatio): a felperes köteles előállítani az alperest akár erőszakkal is. Ezzel azonosították a feleket. - a pertárgyat a magisztrátus elé vitték: felperes (vindicatio) alperes (contravindicatio). - ha alperes nem mondott ellent, akkor confessus, ha nem védekezett, akkor indefensus. Az eljárás e stádiumában befejeződött. Praetor a dolgot felperesnek ítélte a vindikált dolgot (addictio). - ha alperes ellentmondott, fogadásra hívta a felperest (sacramentum), ezt követte a fogadási összeg letétele, majd a bíróválasztás. Az eljárás e szakasza litis contestatioval zárult. Felek a jelenlevőket tanúnak hívták fel annak szükség esetén való igazolására, hogy az eljárás szabályszerű volt. 2. Követelésre irányuló kötelmi sacramentumos per (legis actio sacramento in personam) a vindicatio elmaradt, csak felperes állítottta, hogy alperes tartozik neki, utána felek felhívása a kölcsönös sacramentumra. 2. Apud iudicem eljárás: Az esküdtbíró előtt, alakszerűtlenül folyt le. A iudex (arbiter, recuperatores) a felek meghallgatása után lefolytatta a bizonyítási eljárást, majd kihirdette ítéletét arra nézve, hogy melyik fél nyerte meg a fogadást, s ezáltal a jogvitát közvetve döntötte el. Legis Actio per iudicis seu arbitri postulationem Esetében a felperes megjelölte a praetor előtt követelése jogalapját, s felhívta ellenfelét követelése teljesítésére. Az alperes tagadása esetén a felperes esküdtbíró kinevezését kérte.A fogadási összeget itt már mellőzték. Ha szakértői becslésre volt szükség, akkor arbiter járt el esküdtbíróként. Ezt a performát alkalmazták stipulációs (kérdés-felelet formájába foglalt lekötelezés) követelésnél, örököstársi viszony megszüntetésére irányuló követelésnél, valamint feltehetőleg a Rómában élő latinusok pereinél. Legis actio per condictionem A legis actio per condictionem performát a határozott pénzösszegre menő perekben a lex Silia, határozott dologra irányuló perekben a lex Calpurnia hozta be a Kr.e.5.sz. második felében. A felek - a bírósági eljáráson kívül - együttesen kijelentették (condicere) hogy 30 nap múlva a praetor előtt bíróválasztás céljából meg fognak jelenni. Ez a performa a sacramentumos perektől abban különbözött, hogy a fogadás és a fogadási összeg elmaradt. A legis actio per iudicis seu arbitri postulationem-től pedig abban, hogy felperes nem volt köteles megadni követelése jogalapját, csupán azt , X tartozik neki valamivel. Legis actio per manus iniectionem - Legis actio per pignoris capionem Mindkettő végrehajtási eljárás. Lásd 52. tétel (110-112.old.) 41. A formuláris eljárás A formuláris eljárás a praetor peregrinus által kifejlesztett perrend. Kr.e.2.sz-ban a lex Aebutia a régi civiljogi eljárás mellett e praetori perrendet is rögzítette. A formula: írásbeli rendelkezés, melyet a praetor az esküdtbíróhoz intézett. Tartalmazta: a peres felek, a pertárgy megnevezését, valamint az ügy érdemi elbírálására vonatkozó utasítást. Ha a praetori edictumban az adott esetre nézve formula nem volt, a felek új formula kiadását kérhették. A formuláris per lefolyása: a praetori per átvette a civiljogi per szerkezetét. A civiljogi eljárás itt is két részre: in iure és apud iudicem szakaszra oszlott. A peres felek nem csak polgárok, hanem peregrinusok és latinusok is lehettek. Az idézés szabályai ugyanazok, mint a civiljogi perrendben, de a praetor büntetőkeresetet is adott a felperesnek a megjelenni vonakodó alperes ellen. - In iure eljárás: a tárgyalás a felperesnek a formula kibocsátása iránt a praetorhoz intézett szóbeli, alaktalan kérelmével kezdődött. Ha az alperes érdemben védekezett - tehát tagadta a felperes igényét, vagy kifogással élt, tehát sem confessus, sem indefensus nem volt - akkor a praetor a formula kibocsátásáról döntött. A formula kibocsátását akkor tagadta meg, ha felperesei igény sem civiljogi, sem praetori jogi alappal nem bírt, vagy ha a felperes igényét meghiúsító kifogást már in iure igazolva volt, vagy ha a felperes követelése tárgyában már korábban ítélet született. A litis contestatio korábbi, civiljogi értelmét elvesztette. A perszerződéssel a felek alávetették magukat a bíró ítéletének. Az új litis contestatio joghatásai: - actio consumitur (felperes kereseti joga felemésztődik), bis de eadem re ne sit actio (ezen igény alapján a litis contestatiot követően új per nem indítható) - a litis contestatio időpontja az irányadó az ítélethozatalnál - litis contestatioval a felperesi igény pénzköveteléssé változik - Apud iudicem eljárás: azonos volt a civiljogi per e szakaszával azonban a bíró szigorúan kötve volt ahhoz, hogy a praetor mit írt elő a formulában a pernyerés előfeltételéül. Az eljárás az ítélet (sententia) meghozatalával nyert befejezést. Az ítélet lehet alaki és anyagi. - az alaki jogerő azt jelentette, hogy felperes most eldöntött igényét újból perrel nem érvényesíthette, mert alperes az ítélt dolog kifogását (exceptio rei iudicatae) emelhette vele szemben - az anyagi jogerő azt jelentette, hogy az ítélet rendelkezését a felmerülő újabb, más perben is irányadónak kellett tekintenie a bírónak Fellebbezésnek (perorvoslatnak) nem volt helye. Jogorvoslattal lehetett élni: - ha az eljárás súlyos hibában szenvedett (pl. iudex rabszolga volt), az ítélet semmisségének megállapítására új per volt indítható - a praetortól az eredeti állapot visszaállítása volt kérhető - az ítélet ellen tiltakozásra jogosult másik magistratus intercessioja (tiltakozása) volt kiprovokálható. (112-115.old.) 42. A formula fogalma, részei E perrendet a praetor által esküdtbíróhoz intézett, s a per előfeltételeit tartalmazó írásbeli utasításról (formula) formuláris eljárának nevezték. Ez egy írásbeli rendelkezés, mely a peres felek, a pertárgy megjelölését és az ügy érdemi elbírálására vonatkozó utasítást tartalmazza. Ezt a praetor állandó szövegbe foglalta és edictumában közzétette. Rendes alkatrészek: minden formulában benne voltak - első helyen az esküdtbíró kinevezése - intentio (szándék): a felperes követelését rögzítette, s egyben előírta, mit kell bizonyítania neki ahhoz, hogy pernyertes lehessen - condemnatio (elítélés, marasztalás): utasítás az esküdtbíróhoz arra nézve, hogyha az intentioban foglalt kereseti alapot bizonyítva látja, úgy az alperest marasztalja el, ellenkező esetben felmentő ítéletet hozzon. Ez az alkatrész a praeiudiciális perekben hiányzott. Mindig pénzben való marasztalásra utasította a bírót. - demonstratio: szükség esetén az intentio pontosabb megjelölésére szolgál. - adiudicatio: osztó perekben (tulajdonközösség megszüntetése, örököstársi viszony megszüntetése, stb.) szerepelt. A praetor itt arra jogosította fel az esküdtbírót, hogy a vagyonmegosztás során tulajdont ruházzon át. Rendkívüli alkatrészek: - Exceptio (kifogás): az intentióban foglaltakon túl bizonyos körülmények megvizsgálását is előírja a bíró számára a praetor. Ezek a kerseti kérelem érvényesíthetőségét a követelés fennállásának bizonyítása esetén is lerontja. Az exceptio doli lehetett megtévesztés, (pl.szerződésnél, s ezt a civiljog nem ismerte) és az eleve rosszhiszemű perlés. Az exceptio az után következett az intentio. Fajtái: - exceptio doli specialis (megtévesztés kifogása) - exceptio doli generalis (eleve rosszhiszemű megtévesztés kifogása) - exceptio peremtoria (végleges hatályú kifogás) - exceptio dilatoria (halasztó hatályú kifogás) - Praescriptio: a formula elején helyezték el és a demonstratiot, vagy az exceptiot helyettesítette. (112-114.old.) 43. Actio fajták a formuláris eljárásban A praetori formulákban megfogalmazott keresetek a formula szerkezete szempontjából többfélék lehettek: Actio civilis - actio honoraria Actio civilis: azok a keresetek, amelyek segítségével a praetor a civil jog szabályait juttatta eljárási úton érvényesüléshez, az actio civilis elnevezést viselte. Actio honoraria: azok a keresetek pedig, melyek az edictumban közzétett jogi normákon alapultak az actio honoraria nevet viseltél. Fogalmilag ide kapcsolódik: Actio in ius: a formula arra utasította a bírót, vizsgálja meg, van-e az igénynek civiljogi alapja Actio in factum: ha a kereset csak a praetor imperiumán nyugodott Actio in rem - actio in personam Actio in rem: bárki ellen indítható, abszolút hatályú kereset Actio in personam: meghatározott személy ellen indítható, relatív hatályú kereset Actio certa - actio incerta Actio certa: meghatározott dologra irányuló kereset Actio incerta: nem pontosított dologra irányuló kereset (mindaz, amit a jóhiszeműség előír) Actio stricti iuris - actio bonae fidei Actio stricti iuris: a követelés csak a szerződésre alapozott követelésre érvényes (régi civiljogi keresetek ilyenek) Actio bonae fidei: a követelés a késedelemre, kárra is vonatkozhat. Valamennyi actio incerta. Actio fictitia: előfordult, hogy praetor nem szerkesztett új keresetformulát (actio in factum), hanem amennyiben az adott tényállás egy civiljogi kereset tényállásához volt hasonló, akkor a formulában arra utasította az esküdtbírót, hogy kezelje az ügyet úgy, mintha a különbség nem is létezne. A praetornak ez az utasítása fiction alapult. (115-116.old.) 44. A császári perrend Az extraordinaria cognitio (rendkívüli eljárás) hosszú időn kersztül létezett olyan igények érvényesítésére, melyek a formuláris perben nem voltak érvényesíthetők. 342-ben a formulák használatát eltiltották: cognitios per. A cognitios eljárás: - A hivatalnokbíró a rendes eljárás keretén kívül (extra ordinem) vizsgálta meg (cognoscere) ezeket az igényeket és döntött ezek tárgyában. - A per kettéosztottsága megszűnt, ugyanazon - a császár által kinevezett - hivatalnokbíró előtt folyt le. - A peres eljárás litis denuntiatio útján, írásban kezdődött. - Az idézés a bíróság feladata lett (evocatio). A felperes kérelmének (libellus) másolatát a bíróság kézbesítette az alperesnek, kötelezvén őt a megjelenésre. - Az alperes védekezését írásban adta elő, s kifogásait - a formuláris eljárással ellentétben - bármikor érvényesíthette a per során. - Amennyiben az alperes nem jelent meg, úgy távollétében tárgyalták az ügyet. - A felperes távolléte esetén nem tárgyalták az ügyet. - Litis contestatio: mostmár nem tanúfelhívás, hanem a contradictorius eljárás kezdete. Ha az ellenfél felperes keresetének ellentmondott (contradictio), alperessé vált. - A formuláris per szabad bizonyítási rendszerét kötött bizonyítási rendszer váltotta fel. Az okirat, mint bizonyíték, nagyobb erejűnek minősült minden tanúvallomásnál. - Peres felek jogegyenlősége megszűnt, az előkelőbbek előnyt élveztek. A IV.sz.-tól állami védő az alacsonyabb rendűeknek a visszaélések elkerülésére. - Az eljárást az ítélet meghozatala rekesztette be. - Elutasító ítéletben a felperest kötelezték a perköltségek megfizetésére. - Marasztaló ítéletben az alperest marasztalták felperes költségeiben. - Az ítélet ellen fellebbezésnek (perorvoslatnak) volt helye. A fellebbezés többfokú volt. - Az ítélet kihirdetésekor szóban, vagy később írásban lehetett fellebbezni. A fellebbezési bíróság ténykérdésben és jogkérdésben ismét dönthetett. A legfelsőbb bírói fórum ítéletének meghozatala, vagy a fellebbezési határidő elmulasztása esetén az ítélet jogerőre emelkedett. (118-120.old.) 45. A praeiudicium (praeiudiciális eljárás) fogalma, esetei A formuláris eljárás keretén belül akkor volt szó praeiudiciális eljárásról, ha csupán egy jog fent-, vagy fent nem állásának megállapítására irányult a per. A 4.44-ben Gaius is említi ezt a performát, melyet előzetes kérdéseket tisztázó mellékpernek, vagy előpernek lehetne nevezni. Esetei, amikor azt kell megállapítani, hogy pl.: - fia-e az örökhagyónak a felperes, vagy sem - Gaius említi, hogy valaki libertus-e, vagy sem, vagy hogy - mennyi a hozomány. Gaius mondja továbbá, hogy a praeiudiciális eljárásban a condemnatio elmaradt. (112.old. + Gaius 4.44) 46. Eljárás és döntés in iure 46.1. In iure eljárás legis actios perben A dolog kiadása iránti sacramentumos pernél (legis actio sacramento in rem) - idézés (in ius vocatio): a felperes köteles előállítani az alperest akár erőszakkal is. Ezzel azonosították a feleket. - a pertárgyat a magistratus elé vitték: felperes (vindicatio) alperes (contravindicatio). - ha alperes nem mondott ellent, akkor confessus, ha nem védekezett, akkor indefensus. Az eljárás e stádiumában befejeződött. Praetor a dolgot felperesnek ítélte a vindikált dolgot (addictio). - ha alperes ellentmondott fogadásra hívta a felperest (sacramentum), ezt követte a fogadási összeg letétele, majd a bíróválasztás. Az eljárás e szakasza litis contestatioval zárult. Felek a jelenlevőket tanúnak hívták fel annak szükség esetén való igazolására, hogy az eljárás szabályszerű volt. Követelésre irányuló kötelmi sacramentumos per (legis actio sacramento in personam) - a vindicatio elmaradt, csak felperes állítottta, hogy alperes tartozik neki, utána felek felhívása a kölcsönös sacramentumra. 46.2. In iure eljárás formuláris perben In iure eljárás: a tárgyalás a felperesnek a formula kibocsátása iránt a praetorhoz intézett szóbeli, alaktalan kérelmével kezdődött. Ha az alperes érdemben védekezett - tehát tagadta a felperes igényét -, vagy kifogással élt, tehát sem confessus, sem indefensus nem volt - akkor a praetor a formula kibocsátásáról döntött. A formula kibocsátását akkor tagadta meg - ha felperesi igény sem civiljogi, sem praetori jogi alappal nem bírt - ha a felperes igényét meghiúsító kifogást már in iure igazolva volt - ha a felperes követelése tárgyában már korábban ítélet született. A litis contestatio korábbi, civiljogi értelmét elvesztette. A perszerződéssel a felek alávetették magukat a bíró ítéletének. Az új litis contestatio joghatásai - actio consumitur (felperes kereseti joga felemésztődik), bis de eadem re ne sit actio (ezen igény alapján a litis contestatiot követően új per nem indítható) - a litis contestatio időpontja az irányadó az ítélethozatalnál - a litis contestatioval a felperesi igény pénzköveteléssé változik 47. A litis contestatio fogalma, hatásai (mind a három eljárásban) 47.1. Legis actios eljárás A litis contestatio: tanufelhívás. Az eljárás in iure litis contestatioval zárult. Felek a jelenlevőket tanúnak hívták fel annak szükség esetén való igazolására, hogy az eljárás szabályszerű volt. 47.2. Formuláris eljárás A litis contestatio: perszerződés, melyben a felek alávetik magukat a bíró ítéletének Hatásai: - actio consumitur (felperes kereseti joga felemésztődik), bis de eadem re ne sit actio (ezen igény alapján a litis contestatiot követően új per nem indítható) - a litis contestatio időpontja az irányadó az ítélethozatalnál (pl. árkérdés) - litis contestatioval a felperesi igény pénzköveteléssé változik 47.3. Cognitios eljárás A litis contestatio mostmár nem tanúfelhívás, sem nem perszerződés, hanem a kontradiktórikus eljárás kezdete, amikor is a felperes keresetének az ellenfél ellentmond (contradictio), s ezzel alperessé válik. A litis contestatio - a formuláris perben megismert - fontos joghatásai megszűnnek, viszont ettől a naptól kezdődött a perelévülés. (Előfordult, hogy a pert 30 évig nem döntötték el, s ezáltal megszűnt a keresetjog.) 48. Perbeli bizonyítás (szabad és kötött bizonyítás, bizonyítási teher) A bizonyítási eljárás: a pernek az a szakasza, amelyben a bíró a bizonyítékokat számbaveszi, s azokat mérlegelve teremti meg az ítéletének alapjául szolgáló tényállást. E bizonyítékok lehetnek: felek esküje, a tanúk vallomása, a bíróság előtt produkált okiratok, bizonyos tárgyak szemléje. A bíró ítéletét általában a bizonyítási eljárás alapján megkonstruált tényállásra támaszkodva, a bizonyítékok bírói mérlegelése alapján hozza meg. Szabad és kötött bizonyítás: az ősi civiljogi perben a bizonyítékok mérlegelésének alig volt helye. A fejletteb, praetori jog a bizonyítékok szabad mérlegelését tette lehetővé. A császári per bizonyos mértékben ismét korlátok közé szorította a bírói mérlegelést, amnnyiben meglehetősen szorosan határozta meg (kötött bizonyítási rendszer), hogy milyen bizonyítékoknak milyen bizonyító erő tulajdonítható. Ekkor keletkezett pl. a köztudatban ma is meglehetősen benne gyökerező szólás, hogy “egy tanú, nem tanú” (ullus testis, nullus testis). A bizonyítás terhe arra hárult, aki a perben valamit állított. Pl. a tulajdoni perben a tulajdonjog fennállását a felperesnek kellett bizonyítania. (104-105.old.) 49. Ítélet, jogorvoslat az ítélet ellen, res iudicata 49.1. Ítélet Civiljogi perrend Mindkét félnek a sacramentum után a fogadási összeget (a pertárgy értékének megfelelő összeget) át kellett adnia a bírónak. Ez volt az ún. fogadás. A iudex (arbiter, recuperatores) a felek meghallgatása után lefolytatta a bizonyítási eljárást, majd kihirdette ítéletét arra nézve, hogy melyik fél nyerte meg a fogadást, s ezáltal a jogvitát közvetve döntötte el. A győztes fél az eljárás végén visszakapta ezt az összeget, a pervesztes fél fogadási összege pedig az államra szállt. Praetori perrend A praetori perrendben az apud iudicem eljárás az ítélet (sententia) meghozatalával nyert befejezést. Az ítélet lehet alaki és anyagi. - az alaki jogerő azt jelentette, hogy felperes most eldöntött igényét újból perrel nem érvényesíthette, mert alperes az ítélt dolog kifogását (exceptio rei iudicatae) emelhette vele szemben - az anyagi jogerő, hogy az ítélet renddelkezését a felmerülő újabb, más perben is irányadónak kellett tekintenie a bírónak. A praetori perrendben a kártérítést pénzben kellett megfizetni. Császári perrend A császári perrendben mindenféle igény honorálható volt, ami nem ellenkezett a jogszabályokkal. 49.2. Jogorvoslat az ítélet ellen Civiljogi perrend A legis actios perekben az in iure eljárás után, az apud iudicem eljárásban az esküdtbíró (iudex, arbiter, recuperatores) a tényállás megvizsgálása alapján érdemben döntötte el a pert. Ez azt jelenti, hogy ebben az eljárásban sem perorvoslatnak, sem jogorvoslatnak helye nem volt. Praetori perrend Fellebbezésnek (perorvolatnak) nem volt helye, mivel az ítélet a felek ún. perszerződésén alapult, amelyben alávetették magukat a bíró döntésének, s így az ítélet azonnal jogerőre emelkedett. Jogorvoslattal - ellenben - lehetett élni: - ha az eljárás súlyos hibában szenvedett (pl. iudex rabszolga volt), az ítélet semmisségének megállapítására új per volt indítható - a praetortól az eredeti állapot visszaállítása volt kérhető - az ítélet ellen tiltakozásra jogosult másik magistratus intercessioja (tiltakozása) volt kiprovokálható. Császári perrend - Az ítélet ellen fellebbezésnek (perorvoslatnak) volt helye. A fellebbezés többfokú volt. Az ítélet kihirdetésekor szóban, vagy később írásban lehetett fellebbezni. A fellebbezési bíróság ténykérdésben és jogkérdésben ismét dönthetett. A legfelsőbb bírói fórum ítéletének meghozatala, vagy a fellebbezési határidő elmulasztása esetén az ítélet jogerőre emelkedett. 49.3. Res iudicata Ulpianus : “res iudicata pro veritate accipitur” (D. 1.5.25.) “A jogerősen meg-ítélt dolgot igazságnak kell elfogadni.” Mit jelent ez ? A római perben az ítélet rendelkezését - még abban az esetben is, ha az téves volt - irányadónak kellett a bírónak tekintenie a korábban perben állt felek közt felmerülő újabb más perben is. Ez az ítélet anyagi jogereje. (110-120.old.) 50. A három peres eljárás összehasonlítása (lényeges elemei) CIVILJOGI PERRENDPRAETORI PERRENDCSÁSZÁRI PERRENDIURISDICTIO1. in iure: magistratus 2. apud iudicem: esküdtbíró (iudex, arbiter, recuoeratores)1. in iure magistratus 2. apud iudicem: esküdtbíró (iudex, arbiter, recuperatores)1. kinevezett hivatalnok bíróPERBEHÍVÁSfelperes- akár erőszakkal is - köteles volt az alperest a magistratus elé állítaniszabályai ugyanazok, mint a civiljogi perrendben, de ha a felperes nem akarta alperest erőszakkal a bíróság elé vinni, a praetorbüntetőkeresetet is adhatott neki alperessel szembenlibellus (idézés)PERES FELEKpolgárokpolgárok, latinusok, peregrinusokhonestiores, humilioresA PER SZERKEZETI ELEMEI1. in iure: vindicatio contravindicati, addictio sacramentum, litis contestatio 2.apud iudicembírókinevezés / bírókinevezés intentio / demonstratio exceptio / intentio condemnatio - condemnatio- litis contestatio - bizonyítási eljárás (tanúvallomás, okirat) - az ítélet meghozatalaBIZONYÍTÁSI ELJÁRÁSkötöttszabadkötöttSENTENTIApervesztes fél fogadási összege az államra szállt a pertárgy helyébe lépő pénzösszeget kellett a pervesztesnek megfizetni - mindenféle igény honorálható volt, amely nem ellenkezett a jogszabályokkal - perköltségeket pervesztes fél fizettePERORVOSLAT (FELLEBBEZÉS)nincsnincsvan: többfokú fellebbezés a fellebbezési bíróság mind ténykérdésben, mind jogkérdésben ismét dönthetettJOGORVOSLATnincsvan: - ha az eljárás súlyos hibában szenvedett, új per volt indítható - a praetortól az eredeti állapot visszaállítása volt kérhető - ítélet ellen másik magistartus intercessioja volt kiprovokálható- van: - többfokú fellebbezés - a fellebbezési bíróság mind ténykérdésben, mind jogkérdésben ismét dönthetett 51. A praetor perenkívüli jogsegélyei Peren kívüli eljárás: színleges per (iurisdictio voluntaria) formájában végbemenő jogi aktusok lebonyolítása (pl.: rabszolgafelszabadítás, in iure cessio formájában végbemenő tulajdonátruházás) + peren kívüli jogsegélyek A peren kívüli jogsegélyek a praetor imperiumán, s eredetük arra az időre nyúlik vissza, amikor az egyetlen praetor (Kr.e.367-150) a polgároknak a legis actiok merev perrendjében nem érvényesíthető igényeire igyekezett megoldást keresni. A formuláris per korában olyankor alkalmazta a praetor, ha új formula kidolgozása nélkül kívánt egyes polgárok javára, mások terhére kötelezettségeket teremteni. Interdictumok (tilalom, meghagyás, parancs) A praetor a parancsot eredetileg csak az előterjesztett követelés indokoltsága esetén bocsátotta ki, amiről mindkét fél meghallgatása útján győződött meg. A jogesetek szaporodása folytán ez az eljárás oda módosult, hogy a praetor az edictumában meghirdetett interdictumokat előzetes vizsgálat nélkül bocsátotta ki. Ennek következtében az interdictum az egyik fél (felperes) kérelmére kibocsátott feltételes praetori utasítás lett. Ha a panaszlott ez utasításnak nem tett eleget a kérelmező őt perbe vonhatta. A praetor a pert a felek kölcsönös bírságígéretével vezette be. Ennek során az alperes arra az esetre ígérte a bíróság fizetését, ha rábizonyul, hogy az interdictumnak alap nélkül ellenszegült, míg a felperes, ha alaptalanul kérte az interdictum kibocsátását. A bírság eredetileg kártérítés jelleggel bírt, később a felperes kára megtérítésére külön keresetet kapott. Az interdictum lehetett simplex (csak az egyik félhez szólt), vagy lehetett duplex (mindkét félhez szólt). Az interdictumok általános tartalmukat tekintve vonatkozhattak: - valamely dolog felmutatására (interdictum exhibitorium) - bizonyos jogsérelmek helyrehozására (interdictum restitorium) - vagy jogsértő magatartás abbahagyására, pl. telken való átjárás (interdictum prohobotorium) In integrum restitutio: előző állapot visszaállítását jelentette. E jogsegélynek a sérelmet szenvedett fél kérelmére akkor volt helye, ha más jogsegély lehetősége nem forgott fenn. Praetori stipulatio: olyan kötelezettségvállalás kirovása, melyre a civil jogban nem volt lehetőség. Pl. a gyám biztosítéka, hogy a gyámoltnak nem fog kárt okozni a gyámi vagyonkezelés. Missio in possessionem: birtokba utalás. A missio legfontosabb esetei: - örökösök bebocsátása a hagyatékba - hitelezők bebocsátása végrehajtás során az adós vagyonába (121-122.old.) 52. A végrehajtás (mindhárom eljárás szerint) Végrehajtási eljáráson a jogerős ítéletben foglalt döntés kikényszerítésének jogszabályban előírt módját kell értenünk, amelynek akkor van helye, ha a marasztalt alperes az ítéletnek önként nem tesz eleget. 52.1. Civiljogi perrend Ún. személyi végrehajtás, amely az adós testére irányult. A végrehajtás két legis actio-s elnevezéssel jelzett eljárás keretén belül ment végbe. Legis actio per manus iniectionem Pervesztes ha a részére - a XII Táblás Törvényben engedéyezett - 30 nap alatt tartozását ki nem fizette, a hitelező kezét rátéve (manum inicere) elfoghatta, s a praetor elé vihette. Az adós nem védekezhetett, csak egy harmadik személy, a vindex (kezes). Ellenkező esetben a hitelező az adóst 60 napig bilincsbe verten fogságban tartotta, három egymást követő vasárnapon kivitte a piacra. A 60 nap után a hitelező az adóst megölhette, vagy a Tiberisen túlra eladhatta rabszolgának. A manus iniectio embertelen szigora idővel enyhült. Ledolgozhatta az adós a tartozását. A Kr.e.4.sz-ban a lex Poetalia Papiria végleg megtiltotta az adós megölését. Legis actio per pignoris capionem A végrehajtás kivételes esete. A hitelező magánúton, ünnepélyes mondóka keretében lefoglalhatta az adós vagyontárgyait. Pl. az áldozati állat vételárának meg nem fizetése esetén. 52.2. Praetori perrend A praetori perrend lényeges változtatása: bevezette a vagyoni végrehajtást és ezt tette általánossá. A praetor egyes esetekben cautiot kért marasztalás esetére, más perekben 30 nap után a végrehajtást újabb kereset, az actio iudicati útján indíthatta meg. Az adós ha védekezett és védekezése alaptalannak bizonyult, a praetor duplumra marasztalta. Az actio iudicati következménye lehetett személyi és lehetett vagyoni végrahajtás. Személyi végrehajtás: a felperes - praetori engedéllyel - mindaddig fogságban tarthatta alperest, amíg tartozását meg nem fizette, vagy le nem dolgozta. (A manus iniectio későbbi, enyhébb formája.) Vagyoni végrehajtás: nem egyes vagyontárgyakra irányult, hanem csődszerű volt. Az adós egész vagyona került árverésre. Aki a hitelezők kielégítését a legnagyobb arányban vállalta, mint bonorum emptor, az adós egyetemes jogutódjaként jutott az adós helyébe. Ez akkor volt lehetséges, ha az adós vagyona passzív volt. Ezután a hitelezők a bonorum emptorral szemben léphettek fel. A hitelezők megkárosítására irányuló vagyonelidegenítés megakadályozására a mit sem sejtő szerző ellenében védelmet nyújtott egy - a iustinianusi kodifikációban actio Paulina elnevezés alatt szereplő kereset útján. E kereset az adóssal összejátszó szerzővel szemben kártérítésre, a jóhiszemű ingyenes szerzővel szemben a gazdagodás kiadására irányult. Cessio bonorum: ha az adós önként átengedte vagyonát a hitelezőknek, akkor mentesült a személyi végrehajtástól és az infamiától, későbbi szerzeményeiből pedig az élet fenntartásához szükséges vagyon szintén mentesült. Beneficium competentiae: Iustinianus e kedvezményt a végrehajtáskor meglevő vagyonra is elismerte. 52.3. Császári perrend A korábbi végrehajtási rendszerek elemeiből tevődik össze, jelentős újítása azonban az egyes vagyontárgyra menő ún. szinguláris végrehajtás. A végrehajtás formái: - Személyi végrehajtás: - annyiban módosult, hogy az adós magánfogsága helyébe az állami fogságot helyezték. - Vagyoni végrehajtás: - egyes vagyontárgyakra menő végrehajtás, bírói végrehajtó útján, bírói zálogolással - egész vagyonra menő végrehajtás (az adós fizetésképtelensége, szökése esetén, vagyonának önkéntes átadása esetén) (123-125.old.) 53. Actio Pauliana, cessio bonorum, beneficium competentiae 53.1. Actio Pauliana Vagyoni végrehajtás nem egyes vagyontárgyakra irányult, hanem csődszerű volt. Az adós egész vagyona került árverésre. Aki a hitelezők kielégítését a legnagyobb arányban vállalta, mint bonorum emptor, az adós egyetemes jogutódjaként jutott az adós helyébe. Ez akkor volt lehetséges, ha az adós vagyona passzív volt. Ezután a hitelezők a bonorum emptorral szemben léphettek fel. A hitelezők megkárosítására irányuló vagyonelidegenítés megakadályozására a mit sem sejtő szerző ellenében védelmet nyújtott egy - a iustinianusi kodifikációban actio Pauliana elnevezés alatt szereplő kereset útján. E kereset az adóssal összejátszó szerzővel szemben kártérítésre, a jóhiszemű ingyenes szerzővel szemben a gazdagodás kiadására irányult. 53.2. Bonorum cessio: önként átengedés. Amennyiben az adós vagyonát önként átengedte a hitelezők kielégítésére (cessio bonorum), mentesült a személyi végrehajtástól és az infamiától. Későbbi szerzeményeiből pedig az életfenntartásához szükséges vagyon szintén mentesült a végrehajtás alól. 53.3. Beneficium competentiae Iustinianus e kedvezményt a végrehajtáskor meglevő vagyonra is elismerte. (123.old.) 54. A képviselet és a római jog kisegítő megoldásai (pótlékai) Egy-egy jogviszonyban a közvetlenül érdekelt feleken kívülálló harmadik személy szerepe a római jogban irányulhatott: - a bizonyítás megkönnyítésére (mérlegtartó, tanú) - segédkezésre a szerződés létrehozásában, lebonyolításában (írnok, stb.) - üzenetközvetítés (küldönc, tolmács) - képviselet, azaz egy jognyilatkozatnak a közvetlenül érdekelt fél helyetti eszközlésére A képviselet lehet: - közvetlen képviselet: - a képviselő egyenesen a képviselt nevében és az ő számlájára teszi a jognyilatkozatot - a jogok és kötelezettségek, amelyek a nyilatkozat nyomán keletkeznek, azonnal a képviselt személyében állnak be (pl.: a modern jogok ügyvédi képviselete). - közvetett képviselet: - a képviselő saját személyében teszi meg a jognyilatkozatot, köti meg a szerződést - jogi hatások előbb a képviselő személyében állnak be, melyeket aztán egy további aktussal a képviseletre ruház (pl.: gyám, gondnok). A képviselet keletkezésének jogalapja szerint lehetett: - törvényes: A képviseletre való felhatalnazás jogszabályon alapult (pl.: gyám, gondnok). - szerződéses: A képviselet jogalapja a felek megbízás formájában létrejövő megállapodása. A képviselet tárgya szerint lehet: - peren kívüli: a képviselt helyett a képviselő köti meg a szerződést. - perbeli: a megbízás a perben való eljárásra vonatkozik. Kisegítő megoldások: a római jog Iustinianusig csak a közvetett képviseletet ismerte. A praetor a civiljog szabályait mintegy megkerülve bizonyos esetekben keresetet adott a hatalom alattiak kötelezettségvállalásaira, esetén a rabszolgatartó, ill. a pater familias ellen. A képviselet történeti áttekintése - civiljogi perrend: nincs képviselet. - praetori perrend: közvetett képviselő lehet - intentioban a képviseltet, - condemnatioban a képviselőt jelölte meg - császári perrend: részben közvetlen képviselet. A marasztalás a cognitor (megbízott képviselő) javára szól, azonban végrehajtási keresetet csak a képviselt volt jogosult indítani (és a megbízó ellen). Ügyvéd: csak mint szószóló (126-129.old.) 55. A praetor jogfejlesztő tevékenysége a perjogban - A peren kívüli jogsegélyek voltak a praetor jogképző tevékenységének első produktumai: interdictumok, in integrum restitutio, praetori stipulatiok, missio in possesionem - A formula - azáltal, hogy benne a praetor a per eldöntésére utasítást adott - a praetori jogképzés eszközévé vált két vonatkozásban is: - új, a civiljogban nem ismert keresetformulával lényegében jogszabályt képezett ki - az elavult civiljogi kereset esetében a praetor a formula kiadását megtagadván vagy a kereset ellen a formulában az alperesnek kifogást adván a civiljogi szabályt hatályon kívül helyezte, vagy átalakította. (121-122.old.) 56. Iustinianus újításai a perjogban - Ő tette általánossá az idézés rendjét. - Bizonyos mértékig korlátozta a fellebbezés többfokúságát. - A cognitor szó helyett a procurator-t használták. - Elismerte a közvetlen képviseletet. - Birtokszerzésnél a tényleges hatalom joghatásai a megbízó személyében állottak be. 57. A római eljárási jog továbbélése - rendszer: a rendi jogban is érvényesült - hatáskör és illetékesség: - az alperes lakóhelye - az alperes születési helye - az ügylet helye (vásárperekben) - az elkövetés helye (bűncselekmények) - vétkes tartózkodási helye - pervitel: - szóbeli és közvetlen - egyházi bíróságoknál cognitios (Iustinianus) - végrehajtás: - adósvédő - bonorum cessio elvei szerinti csődeljárás (adósi vétlenség megkövetelése) - élt az actio Pauliana (a jó és rosszhiszemű adós megkülönböztetésével) - hitelezők sorrendi egyenlősége; viszont éltek a privilegizáltan kielégítendő követelések - elismert a zálogbirokosok és a közokirattal biztosított jelzálogosok előnyös helyzete - perenkívüli jogsegélyek: - interdictum: erőszakkal szemben, vagy tartozás behajtására - bírói birtokbautalás - kötelezettségvállalás bírói helyettesítése. SZEMÉLYEK 58. A személy (jogképesség) fogalma, keletkezése, megszűnése Személy (persona, caput): az az ember, aki a jogok és kötelezettségek alanya lehet. Jogalany, azaz személy. Az embereknek azt a képességét, hogy jogok és kötelezettségek alanya lehet, jogképességnek nevezzük, őt pedig magát jogképesnek (tulajdonjoga, követelése, tartozása lehet). - teljes jogképesség: római polgárok három statusa: libertas, civitas, familia - korlátozott (részleges) jogképesség: csak a helyi népjog szerinti jogképességét ismerték el. A Római Birodalom szempontjából jogképtelenek (nem teljes jogú polgárok). - teljes jogképtelenség: rabszolgák A jogképesség az élveszületéssel kezdődik (halva-, kora-, szörnyszülött nem) és a halállal végződik (eltűnés : házasság=halál), de a méhmagzatnak is voltak bizonyos jogai, pl.: öröklés. (133-135.old.) 59. A “jogképesség” és a “cselekvőképesség” egybevetése Bizonyos személyeknek a jogéletben való önálló (pl.: csecsemő, nő, elmebeteg, tékozló) részvételéhez a jogképesség önmagában nem volt elég. Ehhez bizonyos egyéb körülmények fennforgása is szükséges volt. Ennek hiánya a cselekvőképtelenség, vagy korlátozott cselekvőképtelenség. A cselekvőképesség alatt azt értjük, hogy valaki saját tényeivel jogokat és kötelezettségeket szerezhet magának, vagy másoknak (pl.: szerződések). A jogképesség nem jár szükségképpen cselekvőképességgel (serdült és elmebeteg), s a cselekvőképesség sem jár szükségképpen jogképességgel (hatalom alatti családtag, vagy rabszolga). Ők a pater familiasnak szereztek jogot, vagy kötelezettséget delictumaik folytán. A cselekvőképesség két iránya: - ügyletképesség: pl. szerződést köthet - vétőképesség: bűncselekményeiért felelősségre vonható A cselekvőképességet befolyásoló tényezők: - kor, nem, elmeállapot, tékozlás, testi fogyatékosság (pl.: süket - néma : szóbeli szerződés) - osztályozás cselekvőképesség szerint: - cselekvőképes - korlátozottan cselekvőképes, - cselekvőképtelen (133-135, 167-170..old.) 60. A status libertatis Teljes jogképességet a klasszikus jog szerint 3 személyi állapot (status) együttes megléte biztosította: - a szabadság állapota (libertas), - a polgárság állapota (civitas), - a családi állapot (familia), ez feltételezte az előbbi kettőt. A szabadság állapota szerint az emberek lehettek szabadok, vagy rabszolgák. (135-136.old.) 61. A rabszolgaság keletkezése, megszűnése Keletkezés: - fogságba esés - rabszolganőtől való születés - büntetésből Megszűnés: - felszabadítás (manumissio) - egyéb, a császárkorban kialakult módon Felszabadítás a három perrendben: - civiljog szerint: utána római polgár lett - színleges per formájában a praetor előtt (manumissio vindicta) - a polgárok lajstromába való felvétellel (census - manumissio censu) - végrendelet útján (manumissio testamento) - praetori jog szerint: - pl.: barátok előtt (interamicos) kalapfeltétellel (m.per pileum) (m.per epistulam) - civiljogilag rabszolga maradt, de praetor (lex Iunia Norbana) - a késő császárkorban: - színleges per formájában (manumissio vindicta) - végrendeletileg (manumissio testamento) - keresztény templomban való felszabadítással (manumissio in eclessia) A felszabadított római polgár lett. A rabszolgaság jogi tartalma: nem jogalany, hanem jogtárgy. Helyzetük a különböző korokban eltérő, de fokozatos “emancipáció” megtörésekkel. (Öreg, beteg rabszolga; szabadság 20 évnél további jóhiszemű élvezése; úr gyilkosának feljelentése) (137-141-old.) 62. A fél-szabadok (cliens, servus publicus, colonus) Servus publicus: Rómában - egyes más keleti birodalmakkal ellentétben - a rabszolgák magántulajdonban voltak. A köztulajdonban lévő rabszolgák servi publicii: - szabad nővel házasság-szerű kapcsolatban élhettek (contubernium) - vagyonuk felével végrendelkezhettek (peculium) - bizonyos idő után felszabadulhattak - nyugdíj? Cliens: Colonus (szabad, de rabszolgája a földnek, amit megművel): - a principatus idején kezdődik: szabad földbérlők - a késő császárkorra: röghöz kötött földművesek. A colonus politikailag teljesen jogfosztott volt, csak bizonyos magánjogi képességgel rendelkezett. 1. Peculium: földjét sem idegeníthette el, s nem végrendelkezhetett róla. 2. Később lehetett bizonyos magánvagyona 3. Volt bizonyos perlési lehetősége is. Családjogilag: majdnem a rabszolgával egyenlő, csak büntetés terhe mellett hagyhatta el. Ingatlant csak a colonussal együtt lehetett csak elidegeníteni. Keletkezése: - születéssel, (egyik szülő) bár ez is változott - szerződéssel a földesúr és a leendő colonus közt - időmúlással, 30 ill. 20 év patrónussággal Colonusok jogi helyzetét rendező szabályok - Codex - földjét még ideiglenesen sem hagyhatja el (súlyos bűnt.) - szökevény colonus visszaperelhető új gazdájától + adó - ingatlan elidegenítése csak colonusokkal együtt Megszűnés: - a föld colonus általi megszerzésével - 30, vagy 40 év közösségi tanácstagsággal (curialis) - püspöki rang elérése esetén A colonatus fajai: - keleti: coloni adseribti adórendszer, liberi coloni lakóhelyhez kötés - nyugati - császári birtok: közelebb a rabszolgához - magánbirtok: közelebb a szabadokhoz Jobbágyság: colonusok + patrociniusok (a kisemberek a hatalmasok védelme alá helyezték magukat a hatóságok túlkapásai ellen védekezvén). 63. A libertinus jogállása - Libertinus: felszabadított rabszolga (élete végéig tartó) A libertinus és a patrónus (felszabadító) jogilag nem szakadt el egymástól (revocatio in servitutem) - Ius patronatus (a pártfogó joga): a libertinusnak különböző szolgáltatási kötelezettségei voltak (obsequium, officium, operae alimenta). A patrónus hálátlanság címén visszavonhatta a felszabadítást. A patrónusi jog a patrónus halálával nem szűnik meg, hanem öröklődik. A patrónus köteles volt védeni a libertinust (serdületlent, gyámoltat). - Politikai jog: aktív választójog (nincs magisztratúra, nincs légió) Magánjog: korlátozások, pl.: szenátori rendűvel nem köthetett házasságot. - Ius partronatus megszűnése: halálával. - patrónus nem teljesíti kötelezettségeit - császári privilégium útján (ius anullorum aureorum-szabad születés jogáll.) (restitutio natalium) 64. A status civitatis Háromféle jogi helyzet: polgárok (cives), latinusok (latinii), idegenek (peregrini). Római polgárok négyféleképpen: - születéssel (lex minitia - matrimonium iuris gentium) - örökbefogadással - felszabadítással, ha az civiljogi úton történt - egyéni, vagy csoportos adományozással Megillették: - politikai jogok: - szolgálás a légióban - aktív és passzív szavazati jog (ius sufragii) - tisztségviselési jog (ius honore) - magánjogok: - vagyoni jog (ius commercii) - családjogi (ius connubii) jogképesség Latinusok: Három kategória: - latini veteres: azon latin közösségek lakói, akiknek városállamával Róma szerződést kötött Szavazati joggal, vagyoni jogképességgel rendelkeztek, esetleg családjogival is. Latinok joga: ius latii (Kr.e.90.-ben a lex iulia tárgytalanná tette) - latini coloniarii: azon provinciák azon városainak lakói, akik a lex iulia után a iuslatii-t kapták. Csak a ius comerciivel rendelkeztek. - latini iuniani: azon felszabadítottak, kiket uruk nem civiljogilag szabadított fel, csak élők közötti ius commercii-vel rendelkeztek, nem végrendelkezhettek, öröklés alanyai alanyai csak korlátozottan lehettek. Peregrinusok: - kezdetben azon idegen államok prolgárai, melyekkel szerződése volt Rómának, de nem latinusok. - majd azok, kik megtartván régi polgárságukat, római alattvalók lettek - száműzött római polgár - peregrinus úr által felszabadított rabszolga - Lex Aelia Sentia értelmében római polgár által felszabadított, ha rabszolgakorában súlyos bűncselekményéért megbélyegezték - Constitutio Antoniana, 212: a birodalom minden alattvalója megkapta a római polgárjogot, kivéve peregrini dediticio - a peregrinus civiljogilag nem, csak a helyi nép joga alapján volt jogképes. A praetori jog azonban elismerte vagyoni jogképességét. (144-145.old.) 65. A status familiae 65.1. Personae sui iuris: teljes jogképesség - Családfő: férji (manus) és apai (patria potetas) hatalom illette meg. - Önálló férfi és nő (mater familias) is lehetett önjogú. Pl.: csecsemő is. Ha: - apja elhalt - apja felszabadította (emantipatio) - apja halála után született 65.2. Personae alieni iuris: Családi állapot a klasszikus jogban: Filius familias: bizonyos mértékig elismeri a családfiú önálló vagyoni jogalanyiságát (pl. katonasággal, vagy állami szolgálattal szerzett vagyon esetében). Családi állapot a posztklasszikus és a jusztinianusi jogban: - a családtag önálló vagyoni jogalanyisága már általánossá válik - különvagyon keretében csak az apának, vagy apja vagyonának kezelése (146-147.old.) 66. Agnatio - cognatio - sógorság 66.1. Agnatio: az agnatio a patriarchális házközösség jogvetülete. - az agnat család a (pater familias) hatalmán és a monogám házasságon épült fel. - az agnatok az apai férfi vérrokonok, férfiági lemenők - a családfői hatalom ill. a hatalom alattiság élethosszig tartott, kivéve házasságbontás, csak a családfő akarata, férjhezmenetel, emancipatio) A családfő halálával az agnat familia felbomlik, s azok, akik közvetlenül az apa hatalma alatt álltak, önjogúakká válnak. Az agnatio a család vagyonjogi kerete. A pater familias szabadon rendelkezett a vagyonnal. Nem teljesen: a családi tulajdonostársak (maguk örökösei) tulajdona lappangó állapotban volt. A családfő halála után az agnat családtagjai az osztozkodásig vagyonközösségben (consortium) éltek. 66.2. Cognatio: a cognat család az apai és anyai vérrokonságon alapult. Cognat rokonság: - egyenesági rokonok: nagyszülő, szülő, unoka - oldalági rokonok: testvérek, stb. - A rokonság fokát a nemzések határozzák meg. - Az árutermelő rabszolgaság térhódításával fokozatosan bomlik fel az agnatio. - A praetori jog örökös helyzetbe hozza a pater familias alól kikerült gyermeket. - A cognation alapszik a császári kor öröklési joga. 66.3. Sógorság - Amilyen fokban cognat rokona valaki valakinek, a házastárs ugyanolyan fokon sógor. 67. A házasság fogalma, fajai, keletkezése, megszűnése A házasság képesség (conubium) szerint kétféle házasság van: Civiljogi házasság - Manusos házasság: a feleség a férj hatalma alá került. Ha korábban önjogú volt, akkor is - Manus nélküli házasság: itt nem volt férji hatalom. Ha a feleség hatalom alatti volt, akkor továbbra is megmaradt addigi agnatiójában, ha önjogú volt, akkor megtartotta önjogúságát. Gyerekeit férje agnatiojába szülte, azok nem örököltek utána, s ő sem gyermekei után. Ez a hátrányos jogi helyzet fokozatosan a praetori, majd a császári jogban számolódott fel. A civiljogi házassághoz két római polgár kellett (vagy olyan latinusok, akik rendelkeztek combinummal). Ha bizonyos formákat betartottak, akkor jött létre a manusos házasság, egyébként manus nélküli. De bizonyos együttélés után (elbirtoklás) a férj megszerezhette a manust. A manusos házasságok az Kr.e.IV.sz.-ra eltűnnek. Idegenek házassága: római polgár - conubiummal nem rendelkező latinussal, latinusok, peregrinusok. A Constitutio Antoniona után a peregrinusok inkább maradtak a helyi jognál. A római házasság megszűnése: - halállal - a capitis deminuto maxima és media megszüntette a római házasságot, a minima csak a manust - válás útján A manusos házasságot a manus megszüntetése szüntette meg. Házassági akadályok - Abszolut házassági akadályok - serdületlenek - elmebetegek - heréltek - már házasságban élők - “Relatív házassági akadályok” - egyenes vagy oldalági vérrokonok - örökbefogadással keletkezett rokonság - sógorság egyenes ágon - szabadon született infamis személlyel - senatori rangú férfi színésznővel vagy libertinával - gyám gyámoltjával - tartományi helytartó a tartomány lakosával - keresztény korban: keresztény zsidóval (151-155.old.) 68. Házassági vagyonjogi intézmények A manus alá került nő vagyoni helyzete: ha önjogú volt, akkor a vagyona, ha atyai hatalom alatt állott, akkor a vele adott vagyon (hisz agnatiójában az öröklési jogot elvesztette) hozomány címén a férj vagyonába olvadt bele. A manus nélküli házasságot kötött nő vagyoni helyzete: ha a nő önjogú volt, akkor vagyoni jogképessége megmaradt. A nő eltartása ekkor is a férjet terhelte, ha a nőnek saját vagyona volt. Házastársak közötti ajándékozás tiltva volt. Vélelem szerint a közös szerzeményt a férj szerezte. Eredetileg a manus nélküli házasságnak öröklésjogi hatásai nem voltak, de mind a praetori, mind a császári perrend biztosította ezt. Hozomány (dos) - A köztársaság idején vált erkölcsi kötelességgé a házasság terheinek megkönnyítésére (a férjnek). - A császárság idején vált jogintézménnyé. A házasság megszűnése után a nőnek, vagy örököseinek ki kellett adni, bár a férjnek a gyerekek után visszatartási joga volt. - A iustinianus-i kodifikácó a hozományt a férj vagyonában, de a feleség tulajdonában lévő vagyonnak tekintette. - Házasság előtti ajándékozás a vőlegény részéről, mely a iustinianus-i jog szerint a későbbi hozomány része lett. (155-158.old.) 69. Patria potestas Az apai hatalom a családgyermek felett kezdetben szinte olyan korlátlan, mint a rabszolga felett. Személyileg - Élete és halála feletti jog (ius vitae acnecis) - Gyermekkitétel joga (kivéve az elsőszülöttet) - Gyermekeladás joga (transtiberium ius vendendi) - A mancipiumba való odaadás joga (kár ledolgozása) Ahogy esik szét azonban a patriarchális házközösség, úgy csökken a pater familias joga is gyermekei felett. A császárkorban a gyerek megölését és kitételét büntetik. Iustinianusnál már perelhető is az apa a fiú részéről (tartás). Az apai hatalom vagyonjogi tartalma A családgyermek vagyonilag nem jogalany: mindent az apjának szerez, a kötezettségek azonban őt terhelik (kivéve a bűncselekményekből a pater familias ellen keletkezett igényeket). Az a folyamat azonban, mely a paraszti házközösség bomlásával a családgyermek feletti személyi jogok terén végbement vagyonjogi vonalon is jelentkezett: - pl.: gyermek által katonai, vagy állami hivatali munkával szerzett vagyon őt illeti meg - Constantinus: az anyai ágról kapott vagyont a pater familias nem idegenítheti el - Iustinianus: minden vagyon után, mely nem az apától származik, csak haszonélvezetet hozhat az apának. - a praetori jog peresíthetővé teszi a gyermek által vállalt kötelezettségeket az apával szemben is - az agnat rokonság háttérbe szorulása, a patria potestas is leszűkül. Az apai hatalom keletkezése: - törvényes római házasságból: gyermek felemelése, 182-300.nap. - örökbefogadással - törvényesítéssel (concubinatusból: - utólagos házasság - császári kegyelem - curilisi szolgálat, curialishoz férjhezmenés) Az apai hatalom megszűnik a következő esetekben: - Pater familias halála, vagy capitis deminutioja. - Gyermek halála, vagy capitis deminutioja - Gyermek örökbeadása (Iustinianusnál adoptio plena) - Gyermek mancipatiója - Büntetésből (ha a pater familias gyermekét háromszor, leányát unokáját egyszer eladja, kiteszi) - Bizonyos papi méltóság elérésekor, vagy patriciusi cím (159-162.old.) 70. Az örökbefogadás és az emancipatio Az örökbefogadás a patria potestas létrehozásának mesterséges útja volt. Az örökbefogadó sak önjogú római polgár lehetett. Iustinianus szerint az örökbefogadónak min. 18 évvel idősebbnek kellett lennie. A posztklasszikus korban nők is fogadhattak örökbe (természetesen patria potestas nélkül). Az örökbefogadás két formája: Önjogú örökbefogadása (arrogatio): - Az arrogátornak legalább 60 évesnek kellett lennie. - Az örökbefogadottat a családgyermek személyi és vagyoni helyzetébe juttatta, manusos házasságban élő feleségével, gyermekeivel, valamint vagyonával. - Eleinte csak fegyverforgató férfiről lehetett szó, s a pontifex maximus közvetítésével comitia calata szavazatától függött. A császárkorban a császári rescriptummal megy végbe az arrogatio, és nők, serdületlenek is lehetnek arrogálhatók. Azonban az örökbefogadónak cautióval biztosítani kell, hogy nem bocsátja el apai hatalma alól az örökbefogadottat, vagy ha igen, ki kell adnia vagyonának egynegyedét (quarta divi Pii) Hatalom alatti személy örökbefogadása (adoptatio): - Háromszori (leánynál, unokánál egyszeri) színleges eladással (mantipatio), s ezt követőleg az örökbefogadó által indított színleges perrel (vindicatio filii) ment végbe. S miután a pater familias, mint alperes nem védekezik a praetor az örökbefogadónak ítéli a gyereket. - Iustinianusnál az adoptatio apai hatalmat csak felmenő esetében biztosított (adoptio plena) egyébként csak öröklési jogot (adoptio minus plena). A gyermek mancipatioja: - Az apa által eszközölt háromszori (leánynál, unokánál egyszeri) színleges eladás útján ment végbe. Ez esetben az apa elvesztette hatalmát a gyermek felett. - Anastasius császár császári engedélyhez, Iustinianus hatósági bejelentéshez kötötte. (161-162.old.) 71. A capitis deminutio fogalma, fajai (caput=személy, jogképesség) A capitis deminutio statusváltozást jelent. A caput a személyt, a jogképességet jelentette, amelyet három status határozott meg (status libertatis, civitatis, familiae). Bármelyik statusban változás állt be megszűnt az illető jogalany, s új caput állt elő. Kivéve, ha a szabadság állapota szűnt meg, mert ilyenkor új caput sem keletkezett, hiszen rabszolgának nem volt jogalanyisága. A capitis deminutio esetei: A capitis deminutio maxima: - A szabadság teljes elvesztése, amikor a szabad ember rabszolgává lett. - A capitis deminutio maximát szenvedett minden vagyonát elvesztette a statusvesztést előidéző javára. Itt a praetor jogsegélyt adott a hitelezőknek azon személlyel szemben, akire a vagyon szállt - A rabszolgának a kötelezettségei is megszűntek, kivéve a bűncselekményekből származót. - Hadifogság esete. A capitis deminutio media: - a római polgárjog elvesztése (peregrinussá válás): - önként más állam polgárává lett: a vagyon megmaradt - száműzetéssel: a vagyon a száműző államé lett, de a hitelezőknek jogsegély A capitis deminutio minima: Az agnatioból való kiválást jelentette. E status változása a politikai jogokat nem érintette, de vagyonilag igen, amennyiben az önjogú hatalom alattivá vált (pl.: manusos férjhezmenetel). Esetei: - manusos férjhezmenetel - önjogú örökbefogadás - mancipatio: a posztklasszikus korban a családtagok vagyoni önállóságának elismerésével a személy statusa ez esetben növekedett. (163-166.old.) 72. Az életkor jogi jelentősége Arrogátor csak 60 év feletti lehetett. Az örökbefogadónak min. 18 évvel idősebbnek kellett lennie. Impuberes két csoportja: - Infantes (7 év alatt): teljesen cselekvőképtelenek voltak, sem jognyilatkozatot nem tehettek, sem delictumaikért nem felelhettek. Helyettük szülők, vagy a gyám. - Impuberes infantia maiorest: fiúk 7-14, lányok 7-12. Korlátozottan cselekvőképesek, csak olyan ügyleteket köthettek, melyekkel jogokat szerezhettek (ajándékozás). Kötelezettségszerzés: gyám. Puberes: teljes ügylet-, és vétőképességel rendelkezik, de a klasszikus jogban kialakul a 25 éves korig tartó puber minor állapot. Ez még bizonyos védelmet nyújt a pubernek (gondnokkijelölés). Lex Plaetoria. Iustinianusnál a nagykorúság már 25 év. Császári privilégium: lányok 18, fiúk 20. Férfi 25-60-ig, nő 20-50-ig köteles római házasságban élni. (168-169.old.) 73. A gyámság (tutela) és gondnokság (curia) 73.1. Gyámság: A gyámság (tutela) az önjogú, de kora, vagy neme miatt cselekvőképességében korlátozott, vagy ilyen képességgel egyáltalán nem bíró személyeknek a képesség pótlására szolgáló intézmény. A gyám az infant helyett tett jognyilatkozatokat, kötött szerződéseket. Puberes infant maior esetében csak távollétében jár el helyette, egyébként pedig jelenlétében A jognyilatkozatból származó jogok és kötelezettségek a gyám személyében állnak be, s ő csak a gyámsági jogviszony megszűntével ruházza át azokat a gyámoltra Ha a gyám a gyámi vagyonkezelés keretében károsított meg valakit, akkor a gyámoltat csak a jogalap nélküli gazdagodás erejéig lehet perelni A gyámolt vagyonának biztosítására a törvényes gyám biztosítékot volt köteles adni. A végrendeleti és hatósági gyámnak pedig egész vagyonát jelzálog terhelte a gyámolt javára A gyámsági jogviszony kötelmet teremtett a gyám és a gyámolt között A gyámság kezdetben a családi vagyonegység fenntartását szolgálta, ezért a gyám a gyámolt vagyonának a várományosa volt. A klasszikus korban már a gyámolt érdekeit szolgálja. Alapulhatott: - végrendelet alapján (tutela testamenta ria) - törvényes úton (tutela legitima) - legközelebbi agnat rokon, azonos fok esetén többen is - posztklasszikus és iustinianus-i korban cognat rokonok, azok hiányában a hatóság rendel ki gyámot (tutor dativus) Megszűnt: - a gyám, vagy a gyámolt halálával - a gyám, vagy a gyámolt capitis deminutiójával - gyámolt felserdülésével - gyámolt praetor általi elmozdulásával: - saját kérésére - büntetésként 73.2. Gondnokság: Aki ügyeinek önálló vitelére egészben, vagy részben képtelen volt és nem állott apai hatalom, vagy gyámság alatt, az gondnokság (cura) alá került A gondnokság a következőkben különbözött a gyámságtól: - szükség esetén a személyi felügyeletet is magába foglalta (elmebetegeknél) - a gyám auctoritását adta a gyámolt jognyilatkozatához, a gondnok csak jóváhagyását - a gyámság mindig tartós jellegű volt, a gondnokság lehetett eseti is - gondnoka a teljesen cselekvőképes személynek is lehetett, gyámja nem A gondnokság fajai - a XII Táblás Törvénynél: - elmebetegek gondnoksága (cura furiosi) - tékozlók feletti gondnokság (cura prodigi) - ezen kívül a klasszikus korra kialakultak: - a 25 évnél fiatalabb serdületlenek gondnoksága (cura minorum) - a távollévők gondnoksága - a serdületlen gondnoksága, ha a gyám akadályoztatva van - nyugvó hagyaték gondnoksága - méhmagzat gondnoksága - testileg fogyatékos személy gondnoksága (167-172.old.) 74. A filius familias helyzete - Apai hatalom alatt állt. - Manusos házasságot kötött felesége a lányunoka helyén állt - Gyermekei, unokái a pater familias unokái, dédunokái voltak+lásd patria potestas 75. A nők helyzete, jog- és cselekvőképessége A nők közjogi téren nem voltak jogképesek, (nem volt sem passzív, sem aktív választójoguk). A magánjog terén jogképességgel bírtak (rendelkeztek a ius commerciivel és a ius counbiivel is), ez azonban nem jelentette azt, hogy szerződéseket szabadon köthettek volna, mert cselekvőképességük korlátozott volt, ugyanis a Kr.e.IV.sz.-ig a serdült, önjogú nő (a vesta szüzeket kivéve) gyámság alatt állott. Bár vagyonát maga kezelhette, jelentősebb civiljogi nyilatkozataihoz (mancipatio in iure cessio) gyámja hozzájárulása volt szükséges, nemkülönben a perléshez. Egyes szerződéseknél tanú sem lehetett, kezességet sem vállalhatott. (SC Velleianum) A nők gyámsága ugyanúgy háromféle lehetett, mint a serdületleneké (végrendelet, törvényhatóság). Utóbb a nő megkaphatta a gyámválasztás jogát. (169-170.old.) 76. A “jogi személy” Modern terminológia - egyesületek: jogképességgel felruházott személyegyesülések - alapítványok: jogképességgel felruházott vagyontömegek Ezek előképei megtalálhatók a római jogban: - universitas: inkább ez az általános megnevezés - corpus, collegium: jogalanyisággal felruházott személyegyesülés (egyesületek, pl.: hajófuvarozók egyesülete) - Pia causa: jogképességgel felruházott célvagyon Egyesületek: - önálló léttel bíró személyegyesülések voltak még a vidéki városok, vallási testületek - a köztestületek a ius publicum, a magántestületek a ius privatum alá tartoztak, azonban, ha a köztestület vagyonnal rendelkezett, akkor ebben a vonatkozásban a ius privatum alá tartozott Testületek, egyesületek keletkezése: - kezdetben nem volt szabályozva, csak természetszerűleg alapszabályaik nem ellenkezhettek a XII Táblás Törvénnyel - a császárkorban már főként politikai okokból (polgárok gyülekezési szabadsága), engedély volt szükséges A testületek, egyesületek jogi szervezete: - az egyesületek befelé ügyintéző, kifelé képviselő szervek (a közvetett képviselet szabályai szerint) útján működtek - ügyleti és vétőképességgel természetesen nem rendelkeztek, de a nevében eljáró képviselő szervek delictumaiért gazdagodása erejéig az universitas perelhető volt - rabszolgatartó és patronusjoggal rendelkeztek Megszűnésük: - senatus, vagy a császár feloszlatta - célja meghiúsult, - tagsága a feloszlatást kimondta, vagy három alá csökkent Pia causa - a keresztény korban szokás volt az egyház részére adományozni - az V.-VI.sz.-ban megjelenik a kegyes célra (pia causa) történő adományozás is, rendszerint kórházak, szegényházak részére A Pia causa keletkezése: alapító okirat, vagy végrendelet hozta létre - E jogképességgel felruházott vagyon természetesen nem rendelkezett ügylet- és vétőképességgel. A pia causa helyett képviselő szervei jártak el. A Pia causa megszűnése: általában a vagyon kimerülésével. (173-178.old.) 77. Fictiok és vélelmek a személy- és családjogban 77.1. Fictiok: - a méhmagzatot élőnek kell tekinteni akkor, ha érdekeiről van szó - hadifogságban meghalt rómait úgy kell tekinteni, mintha a fogságba eséskor halt volna meg (Fictio legis Cornelio) - az apai hatalom alatt lévő hierarchia? - a köz-, és magántestületek vagyonukat illetően magánszemélynek minősültek 77.2. Vélelmek: - fogamzás ideje 182-300. nap között (praesumptio iuris et de iure) - közös veszélyben meghalt család esetén: a serdületlenek a szülők előtt, a serdültek a szülők után haltak meg, ok: az öröklési kérdés könnyebb megoldása - delictum esetén: korlátozottan cselekvőképes, serdületlen - belátási képesség (105.old.) 78. Iustinianus újításai a személyi jogban - Könnyített a libertinusok helyzetén, de az engedelmességet a patronussal szemben ő is fenntartotta - A iustinianus-i korban a családfő hatalma inkább személyi jellegű, mert a családtagok vagyonilag nagyrészt önállóvá lettek, a törvnyes öröklés teljesen a cognat rokonságra épült. - A hozományt a feleség tulajdonában lévő, de a férj vagyonában elheyezkedő vagyonnak tekintette. Ha a feleség nem ok nélkül vált el, akkor ki kellett neki adni. - Donatio Propter. Receptió a keleti jogokból, magyar jogban (hídbér). - A gyermeknek nem az apától származó vagyonára csak haszonélvezeti joga van az apának.. - Gyermek emantipatójához hatósági bejelentésre volt szükség. - Az infamia jogkövetkezményit mérsékelte. - Nagykorúság 25 helyett 20, ill. 18 lehetett császári privilégiummal. SZEMÉLYI ÉS CSALÁDI JOG TOVÁBBÉLÉSE - személyiség keletkezése és megszűnése: - eltűnés esetén a valószínűsített halál vélelme - veszélyben eltűnt esetén 5 év - egyébként 70 év felett - vagy 20-30 év - jogképesség: - rendenként különbözött - privilegium fori (egyházi rend) - jogi személyek: - alapítvány (pia causa) - közület - céh, társaság, cég: corpus - közösség: collegium - egyetem: universitas - politikai közösség: municipium - polgári egyenlőség: - csak százasunkban kezdjük felismerni: a szociális biztonságra való jog biztosítandó alapjog, s úgy, ahogy azt Róma polgárai is élvezték - cselekvőképesség: - időhatár - kisdedkor 6-7 évig - vétőképesség 14-től - munkajogi képesség 14-től (sőt korábban) - politikai jogképesség 18-24 - nők házasságkötési korhatára 16 - férfiak nagykorúsága 25, 24, majd 20 és 18 - cselekvőképessgég - ép elme - politikai cselekvőképesség - bizonyos műveltségi határ - egyes helyi jogokban nembeli és vallási korlátok - házasság: - szigorú egynejűség - egyneműek kapcsolatának tiltása - rokonok közti házasság tilalma - az apai hatalom alól való felszabadulás - az egyház - szentségnek tartotta - felette a iurisdictiot kizárólagos hatáskörbe vonta - jogi felbontását elvetette - törvényes házasságban születettek törvényes gyermekek - a gyermek születése utáni házasságkötés esetén a gyermek törvényesítésének lehetősége - spurii, leányanyától született - jogképessége korlátozott - családi állása nem rendezhető - világi jog: királyi jóváhagyással örökbefogadható - más-más rendbe tartozók itt-ott a colonatus szabályai szerint - rokonság: - egyházi jog - vérségi alapon - lelki alapon - keresztszülő-gyermek (házassági akadály) - egyenesági (le- és felmenők): nemzések foka szerint - oldalági (közös őstől levezetett): nagyobb távolság szeirnt - világi jog - osztályos atyafiság - törvénytelen származás hátrányait lépésről-lépésre feloldotta - a házasság feletti hatáskört elvonta az egyháztól - gyámság és gondnokság: - kettő közötti különbség tovább élt, de határai elmosódtak - végrendeleti, törvényes és rendelt gyám megkülönböztetése római jog alapján - gyámság kötelezettségei alóli felmentés római jog alapján - házassági vagyonjog: - hozomány és bevitt vagyon - dos (hitbér) és parapherna (női különvagyon) értelme ingadozó - hozomány gyümölcsei a házasság terheinek könnyítésére - bontás, vagy férj halála esetén csak a tiszta vagyont kell kiadni az asszonynak, vagy örököseinek - tartási kötelezettség: - felmenők és lemenők között, de megillette a patronust is - családi vagyonközösség gondolata tovább élt az osztályos atyafiak rendszerében - özvegyi haszonélvezet: a férjhez nem ment leényt és az ellátatlan özvegyet apja, ill. férje vagyonában megillette az ellátás. D O L G O K 79. A dolog és vagyon fogalma, megjelölései 79.1. Dolog: olyan önálló testi tárgy, amelyen tulajdon állhat fenn. Nem minősül dolognak: - alkatrész - dologösszesség - a szabad ember teste 79.2. Vagyon: a minket megillető, pénzben kifejezhető jogok és kötelességek összessége. Jogosultságok túlsúlya: aktív vagyon Kötelezettségek túlsúlya: passzív vagyon Külön vagyon: peculium. Az apától származó vagyon: patrimonium Egyéb: dos, köztestületek, testületek, pia causa vagyona, állam vagyona ill. vagyontárgyai, etc. (185-186.old.) 80. A dolog-osztályozások közül: a magánvagyonba tartozó, a fogalomképes, elbirtokolható, az isteni és emberi jog alá tartozó dolgok Magánvagyonba tartozó dolgok - res in patrimonio - fizikai tárgyak, corpusok Magánvagyonon kívül eső dolgok - res extra patrimonium - középületek, vallási kultusz tárgyai, császár korban a bíbor, etc. Forgalomképes dolgok - res, quarum commercium est - amelyik dolgot el szabad adni. (De: per alatt álló telek beletartozik valamelyik fél magánvagyonába, mégsem forgalomképes.) - ingó és ingatlan dolgok - helyettesíthető és helyettesíthetetlen dolgok - elhasználható és elhasználhatatlan dolgok - osztható és oszthatatlan dolgok - egyszerű és összetett dolgok - res mancipi és res nec mancipi Forgalmon kívüli dolgok. Amelyik dolog eladása tilott. (De: per alatt álló telek beletartozik valamelyik fél magánvagyonába, mégsem forgalomképes.) - Res divini iuris - res sacre - res sancte - res religiosae - Res publicae Elbirtokolható dolgok: a forgalomképes dolgok Isteni jog alá tartozó dolgok: - szent dolgok (res sacra): istenek tiszteletére szánt épületek, berendezésitárgyak, szobrok, eszközök - temetkezési hely (res religiosa): a sír a holtesttel (rabszolgáé is, az ellenségé nem) - ún. sérthetetlen dolgok (res sancta): város kapui, falai Emberi jog alá tartozó dolgok: - közdolgok (res publica): közhasználatú dolgok; folyó, kikötő, középület, utca, tér, közösségek (állam, város) vagyona, etc. - magándolog (res privata): minden, ami nem közdolog Mindenkit megillető dolgok - levegő - folyóvíz - tenger - tengerpart Senki dolga (res nullius) - isteni jog alá tartozó dolgok - közdolgok - nyugvó hagyaték Testi dolgok - amelyeket érzékelni lehet Testetlen dolgok - a jogok, mint például a haszonélvezet. a kötelmek, etc. Res mancipi - itáliai földön levő telkek - mezei telki jogok (szolgalmak: út, gyalogút, marhahajtás és vízvezetés joga) - rabszolgák - négylábúak, amelyeket igavonásra vagy teherhordásra használnak Res nec mancipi - minden egyéb dolog Ingatlan dolgok - a telek és minden, ami azzal szorosan összefügg Ingó dolog - minden egyéb Egyéb - egyszeri használattal megsemmisülő dolgok - helyettesíthető dolgok - osztható dolgok - oszthatatlan dolgok - egyszerű dolgok - összetett dolgok - dologösszesség - felszerelés (187-193.old.+Benedek) 81. A dolog-osztályozások közül: az alkatrész, a felszerelés, a tartozék, dologegyesítés és szétválás - Alkatrész: az összetett dolgot alkotó egyszerű dolgok, melyek a köztük lévő kapcsolat miatt elvesztették önálló mivoltukat. Összefüggő dolgokból tevődik össze. Pl.: hajó, épület - Felszerelés (instrumentum): az összetett dolog és a dologösszesség közötti alakzat. közös név alá foglalt több olyan dolog, amelyek a maguk összeségében egy bizonyos másik dolog szolgálatára vannak rendelve. Pl.: telek, ház, fürdő felszerelése - Tartozék (pertinentia): a fődolog szolgálatára hivatott, anélkül, hogy azzal egy dolgot alkotna. Pl.: gyűrű - a gyűrű tokja, kocsi - pótkerék - Dologegyesítés, vagy dologösszesség: nyáj (Pomponius) - Dologszétválasztás: az oszthatatlan dolgok nem választhatók károsodás nélkül szét, az osztható dolgok igen. (187-193.old.) 83. Miben tér el a rabszolga az egyéb mozgó dolgoktól? Res immobilis (ingatlan dolgok) - res mobilis (ingó dolgok) felosztása szerint: - Res immobilis: a telek és mindaz, ami azzal szorosan összefügg - Res mobilis: minden egyéb (nem ingatlan) dolog ingó dolog, így a rabszolga és állatok is. A posztklasszikus korban - nem sokkal Iustinianus előtt - az ingó dolgok közül önállósítják a mozgó dolgokat (res se moventes). Ezek: a rabszolga és az állatok. Tényleges helyzete - a patriarchális házközösség tagja, helyzete a gyermekével nagyjából azonos - később peculiuma lehetett és servus vicariusokat tarthatott - a rabszolgatartók nemcsak testi, de szellemi munkaerejét és vállalkozó kedvét is igyekeztek kihasználni - a császári perben pedig rabszolga és ura peres felekként állhattak szemben egymással (135-138., 190.old.) 84. A tulajdon fogalma, jelentősége; a római tulajdon történetének áttekintése 84.1. A tulajdon fogalma: a tulajdon egy dolog feletti teljes hatalom, amellyel a tulajdonos mindazt megteheti, amivel nem zavar másokat. - a római tulajdon olyan jog, amely mindig dologra vonatkozik - a római tulajdon olyan jog, amely teljes hatalmat, rendelkezési lehetőséget biztosít a tulajdonosnak a dolga felett 84.2. A tulajdon jelentősége: minden eddigi társadalom legalapvetőbb intézménye. 84.3. A római tulajdon történetének áttekintése. Kezdetben a tulajdon egy dolog feletti tényleges uralom, hatalom. Nem válik el a birtoktól és magába foglalja azokat a részjogosultságokat is, amelyek később - a tulajdonból kiszakadva - önálló jogokként jelentkeznek, mint pl. haszonélvezet, zálogjog. A tulajdon ekkor még egyetlen dolog feletti jog, mely elsőként az ingók feletti magántulajdon formájában jelenhetett meg. Erre utal az ősi tulajdonszerzési módnak a mancipationak, s a tulajdon ősi védelmének, a rei vindicationak ránk maradt formája. Eredetileg ugyanis minkét esetben szükség volt a dolog kézzel való megragadására. Egyrészt az ingatlan tulajdonról a földművelésre való áttérés előtt fogalmilag is nehéz volt beszélni, másrészt a föld kezdetben közös nemzetségi tulajdonban volt. A letelepedés, a földművelés előtérbe kerülése az állattenyésztés mellett, valamint az egyes pater familiasok növekvő hatalma megindítja a nemzetségi kötelékek bomlását. A családon belül kezdetben csak a pater familiasnak vannak jogai, így tulajdona is csak neki van. Fél évezrednek kell eltelnie, hogy a családtagok tulajdonát is elismerjék. A tulajdon megjelölései: későn jelentkezik a fogalom, mint főnév. - Köztársaság kora: dominium a már korábban is megjelent dominusból. - Principátus idején: proprietas, mely már nem elsősorban az uralmat, hanem a valakihez való tartozást jelenti. Ez válik jellegadóvá. Dominium ex iure quiritium (quiritar tulajdon): a preklasszikus korra alakul ki. Előfeltételei: - a római tulajdon alanya csak commerciummal bíró személy lehet (civis Romanus, esetleg Latinus) - nem minden dolog lehet a római tulajdontárgy (csak a magánvagyonba tartozó dolgok) - megfelelő szerzésmód: csak ius civile és ius gentium szerint. A res mancipit csak res mancipatioval, vagy in iure cessioval lehet megszerezni. Peregrinus tulajdon (dominium ex iure gentium): a meghódított területeknek azokat a lakóit, akiket nem tettek rabszolgává, a rómaiak meghagyták javaik birtokában. A peregrinusok azonban nem nyertek dolgaik fölött quiritar tulajdonjogot, nem élhettek római tulajdonvédelmi eszközökkel sem. Később azonban római tulajdonkereseteket kaptak, mint “utilitis actiokat” “si civis esset” fictioval. Tartományi telek tulajdona: a principatus idején különbséget tettek a senatusnak vagy a princepsnek adózó telek között. A magánosok jogát ezek felett nem nevezték tulajdonnak, csupán possessio et ususfrustusnak, bár ez a jog tartalmilag annak megfelelt. A jogosultnak birtokvédelmi eszközök és a quiritar tulajdonos jogvédelmi eszközeihez hasonló petitorius keresetek is a rendelkezésére álltak jogosultsága védelmére. Az ún. bonitar tulajdon: ha valaki res mancipit annak tulajdonosától puszta traditioval szerzett meg, nem vált annak quiritar tulajdonosává, hanem az továbbra is az átruházóé maradt mindaddig, amíg utóbbi a a dolog quiritar tulajdonát elbirtoklással meg nem szerezte. A formátlanul szerző fél helyzetét bizánci források nyomán bonitar tulajdonnak nevezzük. A tulajdonnal kapcsolatos változások a posztklasszikus korban és Iustinianusnál - egyrészt a birtok és a tulajdon addig éles szembeállítása eltűnik - másrészt pl. a haszonélvezőt, örökhaszonbérlőt, felépítményi joggal bírót kezdik majdnem tulajdonosként emlegetni párhuzamosan a klasszikus értelemben vett tulajdonossal - a quiritar és a bonitar tulajdon kettőssége véglegesen megszűnik. (194-205.old.) 85. A római tulajdon fogalma, tartalma. A XII. táblás törvények vagyonjoga 84.1. A tulajdon fogalma: a tulajdon egy dolog feletti teljes hatalom, amellyel a tulajdonos mindazt megteheti, amivel nem zavar másokat. - a római tulajdon olyan jog, amely mindig dologra vonatkozik - a római tulajdon olyan jog, amely teljes hatalmat, rendelkezési lehetőséget biztosít a tulajdonosnak a dolga felett 84.2. A tulajdon tartalma A tulajdon tartalmának pozitív oldala - a tulajdonos használhatja a dolgát - gyümölcsöztetheti a dolgát - rendelkezhet a dolgával, meg is semmisítheti - bírhatja a dolgot: beleszámít vagyonába, nem kell senkinek visszaadnia, magánál tarthatja - birtokolja a dolgát, azaz a tulajdonos civilis possessor A tulajdon tartalmának negatív oldala A tulajdonos jogosultságai gyakorlása közben mindenki ellen védve van. Bárki akadályozza őt tulajdona élvezetében, az ellen keresettel léphet fel. 84.3. A XII. táblás törvény vagyonjoga - öröklési joga: végrendelet és család híján a vagyon visszaszáll a nemzetségre - városon belül még a saját telken sem lehet valakit eltemetni, vagy elhamvasztani XII t.t. - házakat egymástól csak bizonyos távolságra szabad építeni XII t.t. - a telekhatáron nőtt fa tulajdonának kérdése XII t.t. (198-199.old.) 86. A tulajdon korlátai 86.1. Tulajdoni korlátozások a közérdek védelmére - városon belül még a saját telken sem lehet valakit eltemetni, vagy elhamvasztani XII t.t. - sírhoz vezető út megilleti a hozzátartozókat, mégha idegen telken is vezet át - ha árvíz, vagy más esemény miatt a közúton nem lehet közlekedni, a legközelebbi szomszéd köteles tűrni a telkén való átmeneti közforgalmat - építészeti korlátozások: házak magasságára, külsejére, karbantartására, bontására - új bányák feltárása érdekében is köteles volt tűrni a telkén a tulajdonos az ásványkutatást - Constantinus: öröklés, vagy adás-vétel során tilos volt a rabszolgacsaládokat egymástól elválasztani - az állam megtiltotta a hadifontosságú cikkek kivitelét - voltak ármaximáló rendeletek - különböző elidegenítési és terhelési tilalmak (hozomány, gyámolt vagyona, per alatt álló dolog) - kisajátítás - kártalanítással (pl. közmű építése esetén) 86.2. Korlátozások az együttélés érdekében: az ún. szomszédjogok - házakat egymástól csak bizonyos távolságra szabad építeni XII t.t. - tiltották az olyan építkezést, amely a szomszédtól a természetes fényt elveszi - a telekhatáron nőtt fa tulajdonának kérdése XII t.t. - a tulajdonos nem tehet olyan változtatást a telkén, amelyből másnak kára lehet - bizonyos esetkben a tulajdonos köteles eltűrni, hogy a szomszéd a telkére behatoljon (építkezés) (199-201.old.) 87. A tulajdonközösség (condominium), a közös tulajdon Tulajdonközösség, közös tulajdon leggyakrabban a felek közötti megegyezéssel, de születhet véletlenül is (pl. közös öröklés, a dolgok összekeveredése, közös kincstalálás). Pro indiviso (oszatatlanul) bírják tulajdonul, pro parte (részeik arányában). Klasszikus római jogászok: “Kettőnek ugyanaz a dolog a maga egészében nem lehet tulajdonában: a dolog valamilyen részének sem lehet valaki tulajdonosa, hanem csak az egész dolgot osztatlanul, részarányosan lehet tulajdonul bírni.” A római jog osztókereserte: actio communi dividundo - ténylegesen megszünteti a tulajdonközösséget, ha a dolog osztható - ha nem lehetséges, a bíró bérbe adhatja, a bérösszeget elosztja a tulajdonosok között - eladhatja, s a vételárat osztja fel a tulajdonosok között - mérték szerint, időleges használatot rendel el. (201-203.old.) 88. A birtok (possesio) fogalma, elemei 88.1. A birtok fogalma: A birtok az a (jogi) tény, amikor valakinél a hatalmában van egy dolog. A birtok ténye független attól, hogy a birtokosnak a dologhoz van-e valamilyen joga, hogy pl. tulajdonos-e, vagy sem. A birtok elsődlegesen ténykérdés, nem jogkérdés. A birtokot el kell választani a tulajdontól. Lehet, hogy a kettő közül az egyik birtokos, de nem tulajdonos, a másik tulajdonos, de nem birtokos. A kettő egybe is eshet. A birtoknál az kérdés: nálam van-e a dolog, a tulajdonnál pedig az: enyém-e a dolog. 88.2. A birtok elemei: - corpus: azt jelenti, hogy testünkkel úgy hatunk a dologra, hogy az hozzánk, uralmunk alá kerüljön - animus: a birtoklási szándékot, akaratot fejezi ki A fejlődés során a corporális elem meggyengül, a birtok már inkább jog, mint tény. (206-207.old.) 89. A birtok története A rómaiak előtti időkből származó jogrendszerek, törvénykönyvek nem határolják el a birtokot a tulajdontól. Ez a rómaiak érdeme. Hármas gyökér: - egyes tulajdonszerzések elengedhetetlen tényállási elemként jelentkezik a birtok - uratlan dolgok magához (birtokba) vett - elbirtoklás esete Perjogban: a vitatott dolgot a vita eldöntéséig valamelyik peres félnél kell elhelyezni (a pertárgy birtoka). A birtok, mint jogi kategória kifejlődésére döntő jelentőségű a római földviszonyok kialakulása. A magistratus a sértett fél panaszára az ager publicus birtoklásának védelmére jogeszközt: interdictumot bocsátott rendelkezésre. A birtok védelme Közjogi eredetű. Az ager publicus használatához kapcsolódik egy joghatás: a birtok védelme. Az állami tulajdonok mintájára képződött a magáningatlanok védelme, ezt követően az ingók védelme. (206-209.old.) 90. A birtok fajai (jogos - jóhiszemű - hibátlan) 90.1. Jogos birtok (possessio iusta): ha nem ütközik a jogrendbe, s nem sérti másnak a dolgát. Jogtalan birtok (possessio iniusta): ha jogrendbe ütköző - mégha a tulajdonos nem tud róla, akkor is - jogtalan. 90.2. Jóhiszemű birtok (possessio bonae fidei): jóhiszemű birtokos az, aki azt hiszi, hogy a dolog az övé és hogy az ő birtoklása nem sérti másnak a dolgát. Rosszhiszemű birtok (possessio malae fidei): rosszhiszemű, aki tudja, hogy birtoklása jogellenes és sérti másnak a dolgát. 90.3. Hibás birtok (possessio vitiosa): amelyet valaki vi, clam, precario (erőszakkal, alattomban, vagy szívességi használatra bármikori visszavonásig) szerzett. Hibátlan birtok (possessio nec vitiosa): hibátlan, ahol a szerzés körül ilyen (fenti) hiba nincs. Egyéb: possessio naturalis - possessio civilis elbirtokláshoz vezető birtok - (csak) egyéb jogkövetkezményekkel járó birtok (209-213.old.) 91. Civilis possessio, detentio Ha valaki ténylegesen hatalmában tart egy dolgot, akkor az naturalis possessor, az ilyen birtok pedig naturalis possessio, vagy másnéven detentio (műszó: bírlalat). Ha a tényleges birtokhoz jogi következmények (birtokvédelem, tulajdonkeletkeztető hatás) azaz a birtokjog is társul, akkor beszélünk civilis possessioról. A birtok és a bírlalat között külső megjelenésükben nincs különbség. Az elhatárolás csupán a kívülről nem észlelhető ún. birtoklási cím (causa possessionis) vizsgálata alapján lehetséges. A detentio két típusa: - abszolut detentio: amikor a dolog forgalmonkívülisége vagy a birtokos jogképtelensége akadályozza a birtokjogok megszerzését - relatív vagy képviseleti detentio: ahol a dolog tényleges birtokosa más számára, más nevében birtokol (mint hatalom alatti személy, mint dologi jogosult, vagy más dolgát kötelmi alapon birtokló). A szóban forgó személyeket birtokközvetítő detentoroknak nevezzük. A források néhány esetben mindkét felet birtokosnak tekintették. A birtokközvetítők közül birtokosnak lett elismerve: - a kézizáloghitelező, akit a zálogtárgy birtokában kellett megvédeni - az örökhaszonbérlő, akinek egyrészt jogi helyzete a tulajdonosét megközelíti, másrészt a többnyire távol lakó tulajdonos nem is tudott volna birtokában megvédeni - a sequester, akire a peres dolog őrizetét bízták a per eldőltéig - a precarista, aki mint cliens a patronus által birtokolt ager publicusból kapott ingyeneshasználatba földet - a megbízás nélküli ügyvivő és a becsületes megtaláló (Benedek). 92. A birtok megszerzése A birtokot testileg és szándékkal (corpore et animo) szerezzük meg. Kik szerezhetnek birtokot? - Ténylegesen mindazok, akiknek megvan a megfelelő értelmi képessége, még a rabszolga is. - Civiljogi birtokalany az olyan valaki lehet, aki jogok szerzésére képes, akinek birtokjoga is lehet. A birtokszerzés módjai - önhatalmúlag, másoktól függetlenül - megengedett - tiltott - mások közreműködésével: traditio-átadás - longa manu traditio: ha a dolog jelen van rámutatással megvalósítható a traditio - quasi traditio: a tulajdonossal való megbeszélés alapján, a tulajdonos mintegy átadja - szimbolikus átadás: a pince kulcsának átadása, okmány átadása - brevi manu traditio: pl. valaki az általa bérelt dolgot megvásárolja - constitutum possessio: valaki eladja a telkét , fenntartván magának a haszonélvezeti jogot. A longa manu traditio nem ellentéte a brevi manu traditionak, hanem a constitutum possessio (213-218.old.) 93. A birtok megszűnése - Corpore ráhatás és animus együttes megszűnése folytán: - derelictio: elhagyás, szélnek eresztés - traditio: lemondás valamiről más javára - Csak a corpore ráhatás megszűnése folytán: pl. elvesztés. - Csak az animus megszűnése folytán: ha a birtokos deklarálja szándékát. - Az alanyra való tekintettel: ha a birtokos meghal, vagy elveszti caputját. Civilis possesio megszűnik, naturalis possessio megmarad. - A tárgyra való tekintettel: a dolog megváltozik, vagy elenyészik - megszűnik a birtok. (218-221.old.) 94. A birtokvédelem fogalma, indokai - A birtokvédelem az a legfőbb joghatás, amely magához a birtok tényéhez kapcsolódik. A birtokos védelmet kap pusztán azért, mert birtokol. Nem a birtokosnak a dologra vonatkozó valamilyen joga kap itt védelmet, hanem az a tény, hogy a dolog nála van, illetőleg volt. Ennek folytán birtokvédelmet kaphat még a rabló és a tolvaj is. A birtokvédelem elsődlegesen tehát tényvédelem és nem jogvédelem. - A birtokvédelem egyben tulajdonvédelem is, hiszen az esetek többségében a dolog annak a birtokában szokott lenni, akinek ahhoz joga is van. A birtokper arra szolgál, hogy az eljövendő tulajdoni per szempontjából tisztázza, kit illet a felek közül a kedvezőbb alperesi helyzet. (221-216.old.) 95. A birtokvédelem megvalósításának eszközei Possessorius védelem: - annyit jelent, hogy valakit megvédenek birtokában anélkül, hogy keresné, van-e joga birtokolni. Időlegesen dönti el a dolog sorsát. Petitorius védelem: - nem birtokvédelem, hanem jogvédelem. Tehát, ha valaki a tulajdonjoga, vagy egyéb joga alapján perel, akkor csak e jog fennállásának bebizonyítása után lehet pernyertes, juthat esetleg hozzá a perelt dologhoz. Véglegesen eldönti a dolog sorsát. (221-222.old.) 96. Birtok-interdictumok 96.1. A birtok megszerzésére vonatkozó interdictumok - interdictum quorum bonorum: bonorum possessor perelhette a hagyatéki dolgokat attól, aki azokat akár pro herede, akár pro possessore birtokolta. - interdictum Salvianum: biztosította a haszonbérbeadót, hogy a haszonbérlőjével kötött formátlan megegyezés alapján bérlőjének a bérleménybe bevitt dolgai a bérleti díj biztosítására zálogul szolgálnak. 96.2. A birtok megtartására vonatkozó interdictumok: - interdictum uti possidetis: ingatlanok birtokvédelme, alkalmazása birtokháborítás esetén - interdictum simplex: egyik félhez intézett tilalom a háborítás miatt - interdictum duplex: mindkét félhez intézett parancs, annak biztosítja a birtokot, aki az interdictum kiadásakor a másikkal szemben hibátlanul birtokolt. Visszaszerző hatályú is lehet. - interdictum utrubi: ingók birtokvédelme nem az győz, aki az interdictum kiadásakor birtokol, hanem az, aki az interdictum kiadásától számított egy éven belül hosszabb ideig birtokolt. Visszaszerző hatályú is lehet. 96.3. A birtok visszaszerzésére szolgáló interdictumok: - interdictum unde vi: birtokvisszaszerzés erőszakkal kivetettek esetében egy évig lehetséges, kivéve fegyveres kitaszítás. Egy év után csak a vagyonszaporulat kiadására ment. Ingóság visszaszerzésénél nem alkalmazták, de az interdictum utrubi visszaszerző hatályú is lehetett. - interdictum de vi armata: az unde vi szigorúbb esete, az ellen megy, aki felperest csoportos vagyfegyveres erőszakkal verte ki az ingatlan birtokából - interdictum de precario: szívességi használatban lévő, de vissza nem adott dologra hibás birtok kifogását nem lehetett felvetni, indítható volt akkor is, ha prekárista már nem birtokolta a dolgot. (223-226.old.) 97. A tulajdon megszerzési módok általában Brósz-Pólay Ius gentium alapján - traditio (átadás) - foglalás - kincstalálás - dologegyesülés - gyümölcsszerzés - specificatio (feldolgozás) Ius civile alapján - mancipatio - in iure cessio - usucapio (elbirtoklás) Singularis successio (egyes dolog megszerzése) Universalis successio (egész vagyon megszerzése) Egyéb - bírói adiudicatio - capitis deminutio - addictio (a litis aestimatio-perérték megfizetésével) - kisajátítás Benedek A tulajdon eredeti szerzésmódjai - foglalás (occupatio) - kincstalálás (inventio thesauri) - dolgok egyesülése és összekeveredése - gyümölcsszedés (fructuum separatio ill. perceptio) - feldolgozás (specificatio) - addictio és adsignatio A tulajdon származékos szerzésmódjai - a tulajdonátruházás formaszerű ügyletei - mancipatio - in iure cessio - formátlan átruházási ügylet - traditio - dissensus in causis (227-228-old.+Benedek) 98. A traditio módjai, fajai Birtok traditio: mások közreműködésévelvaló birtokszerzésnek egyetlen módja. - longa manu traditio - brevi manu traditio - quasi traditio Tulajdon traditio: - a leggyakoribb szerzési mód - a peregrinusokkal való forgalomban jóformán csak ez a tulajdonszerzési mód van - a tartományi telek megszerzése is traditióval történik - csak res nec mancipi tulajdonát traditióval megszerezni - csak a testi dolog tulajdonát lehet traditióval megszerezni (ez áll a birtoktraditióra is) - az átadó legyen tulajdonos - senki több jogot nem ruházhat át, mint amennyi saját magának van (228-230.old.) 99. A birtok- és tulajdontraditio egybevetése - Nem minden traditio eredményez tulajdont, de minden traditio birtokot eredményezhet. - Ha nem megfelelő causa alapján történt a traditio, akkor az átvevő csak birtokot szerez, tulajdont nem. - Önmagában a traditio nem eredményez tulajdont, de birtokot eredményezhet. - Tulajdontraditionál az átadó maga is tulajdonos kell legyen, birtoktraditionál nem feltétlenül. (228-230.old.) 100. A foglalás és kincstalálás 100.1. Foglalás: uratlan dolgok birtokbavétele tulajdonszerzési szándékkal. Esetei: - vadállatok elfogása - tengerpart és a tengerben keletkezett sziget elfoglalása - elhagyott dolgok elfoglalása - pénzszórás a nép közé - az ellenség dolgának elfoglalása 100.2. Kincstalálás: a kincs valamely értékes dolognak olyan régen történt elrejtése, hogy már nem emlékeznek rá, s így nincs tulajdonosa. A kincs uratlan dolog, de szabályozása némileg más: - kezdetben: a telek tulajdonosáé a kincs - Hadrianus: - aki a sajátjában, vagy szent helyen talál, akkor azé, - aki a máséban: fele a találóé, fele azé, akinek a telkén találták (231-233.old.) 101. Az uratlan dolgok fajai, jogi sorsa - Vadállatok stb. elfogása. Ide tartozik a tengerparton talált borostyánkő, stb. Tengerben keletkezett sziget. - Tengerpart. Mindenki dolga. Ha valaki bekerített részét az ár elfoglalja, akkor az új part újra okkupálható. - Elhagyott dolgok elfoglalása. Ez nem vonatkozik az elvesztettre (ez csak birtokszerzés). - Ellenség dolgának elfoglalása: ha az így szerzett dolog nem tekintendő hadizsákmánynak (mert az a római államot illette), akkor annak birtokbavétele olyan tulajdonszerzés, mintha uratlan dologról lett volna szó. 102. Feldolgozás és dologegyesülés Feldolgozás (specificatio): ha egy dologból (anyagból) új dolgot (nova species) állítanak elő. A ius gentium-on alapuló tulajdonszerzési mód. Pl. deszkából bútort, szőlőből bort. Kérdés: kinek a tulajdona az új dolog? Klasszikusok két álláspontja: - Proculianusok: azé, aki létrehozta - Sabinianusok: az új dolog az anyag tulajdonosáé Iustinianus: - ha visszaállítható eredeti állapotába, akkor az anyag tulajdonosáé, - ha nem, akkor a feldolgozóé - ha részben a saját részben idegen anyagból történt a feldolgozás, akkor a feldolgozóé Accessio (járulékos dologegyesülés): tulajdonjogilag a járulék az egyesülés révén a fődolog tulajdonosáé lesz (természetesen, ha a felek megegyezésével történik a két dolog egyesítése, akkor nem egyesülés következtében beálló tulajdonszerzésről beszélünk, hanem ilyenkor tulajdonátruházás folytán változik a tulajdonos személye. Ez az átruházás bekövetkezhet traditióval (mancipatóval, etc.). Ha az egyesülés nem végleges, akkor azt meg lehet szüntetni egy praeiudiciális keresettel. Ekkor a tulajdonjog helyreáll és a tulajdonos dolgát egy rei vindicatiós keresettel perelheti vissza. Esetei: - Építés (inaedificatio): - saját telkén részben, vagy egészben idegen anyagból: az építmény osztja a telek sorsát. Az építőanyag tulajdonosának kétszeresre menő keresete volt. - más telkén saját anyagból: az építmény szintén osztja a telek sorsát. Ha az építő rosszhiszemű volt (tehát tudta, hogy nem az övéa telek), akkor még az építőanyag árát sem kapja vissza. - Folyókkal kapcsolatos accessiók: - csak a nem felmért teleknél növekedhet meg a telek a hordalékkal, a felmért teleknél a gyarapodás okkupálható - szigetnél is az a kérdés, hogy felmért, vagy nem felmért - sodorvány: csak ha meggyökerezik, egyébként visszajár - Egyéb accessiók: - ültetés, vetés: meggyökerezéstől osztja a telek sorsát - írás: még ha aranybetűkről is van szó, osztja az anyag (papír, pergamen) sorsát - kép, festmény: a festmény a fődolog - szövés: a beszőtt anyag (bár lehet értékesebb), osztja az anyag sorsát - fémek egyesítése: ha szétválaszthatatlan, akkor a fődolog elnyeli a járulékos dolgot Kártérítés accessiónál: - véletlen, vagy jóhiszemű egyesítés - rosszhiszemű egyesítés Egyenrangú dolgok egyesülése: ha a szétválasztás károsodás nélkül lehetetlen, akkor részeik arányában közös tulajdon keletkezik. Pénz: ha valaki más pénzét tudta, vagy akarat nélkül kiadta és az már szétválaszthatatlan, összekeveredett, akkor az eredeti tulajdonosnak csak lopási keresete van. (233-237., 240.old.) 103. A gyümölcs fogalma és megszerzése Gyümölcsszerzés: nemcsak a fák, növények termését tekintették gyümölcsösnek, hanem tágabb értelemben minden olyan hozamot, ami egy termő (anya) dologból időszakonként természetes úton jön létre az anyadolog sérelme nélkül. Még tágabb értelemben anyadolog fogyásával, sérelmével jön létre. Pl. fakitermelés, bányászat, etc. A gyümölcs fajai a tulajdonszerzés szempontjából: - Függő gyümölcs (fructus pendens): az anyadolog tulajdonosáé, mint alkatrész, de zálogba köthető, nem önálló dolog. - Elválasztott gyümölcs: lehullt gyümölcs, kölyökállat, lenyírt gyapjú. Nem szükségképpen az anyadolog tulajdonosáé, pl.: örökhaszonbérlő, jóhiszemű tulajdonos. Önálló dolog. - Beszedett gyümölcs: nem csak önálló dolog, hanem birtokba is van véve. Beszedéssel szerez tulajdont a haszonélvező. A gyümölcsszerzés módjai: - egyesek: már a puszta elválással (separatio) - mások: beszedéssel - harmadik csoport: quasi traditióval (mintegy átadással) az anyadolog tulajdonosának akaratából. Pl. bérlők. Jogukat csak in personam actio biztosítja. Ha a tulajdonos megtitaná a beszedést, csak kártérítésért perelhetnek. A rómaiak a perlés szempontjából megkülönböztettek meglévő és elfogyasztott gyümölcsöt (237-239.old.) 104. A quiritar tulajdon átruházása A mancipatio és az in iure cessio. Lásd: 105. tétel 105. Mancipatio és in iure cessio 105.1.Mancipatio - Adásvétel liturgiával, tanukkal, csereértékkel (ércmérleg) - Később (kb.a pénz megjelenése előtt) a liturgia csak képletes. A mancipatiónak e jelképes adásvételi jellege lehetővé tette, hogy szimbólikus vételár alkalmazásával ne csupán adásvételi, hanem egyéb ügyleti célokat (ajándékozás, végrendelkezés, gyermekfelszabadítás) is megvalósítsanak. - A mancipatio sorsa a klasszikus és a posztklasszikus korban: az írásbeliséggel jelentősége egyre csökken, Iustinianus pedig el is törli (verespataki aranybánya). 105.2. In iure cessio - a mancipatio után keletkezett, de nehézsége miatt hamarabb is kiment a forgalomból - az in iure cessio tulajdonképpen egy színleges rei vindicatio (átengedő tulajdonos, a magának vindikáló vevő és a praetor) - Az in iure cessio bármely dolog tulajdonosának megszerzésére alkalmas volt. Ezen kívül azonban egyéb jogokat, sőt egész vagyont (pl. örökség) is meg lehetett szerzeni in iure cessioval. (241-244.old.) 106. Az elbirtoklás feltételeinek kialakulása Az elbirtoklás az idő jogkeletkeztető hatásán alapszik. Ha a valaki egy dolgot a türvény által meghatározott ideig folyamatosan birtokol, akkor bizonyos egyéb feltételek fennforgása esetén tulajdonossá válhat. Az időmúlás tehát a birtokot tulajdonná erősítheti. Gaius: közérdekből vezették be az elbirtoklást, hogy bizonyos dolgok tulajdona ne legyen sokáig, vagy esetleg örökre bizonytalan. - Formai hibás az elbirtoklás: ha valaki res mancipit nem mancipatioval vagy in iure cessioval, hanem csak traditioval szerzett. - Tartalmi hibás: valaki nem tulajdonostól szerzett. Elbirtoklás a régi jogban: XII táblás törvény: ingatlan: két év, ingó: egy év. Félbeszakadás esetén csak új elbirtoklás kezdődhet. Elbirtoklás a klasszikus jogban: idő u.a. . Az elbirtoklás tárgya a forgalomképes dolgok körének szűkebb, pl. lopott dolgot nem lehet elbirtokolni. Elbirtoklás Iustinianusnál: ingó, usucapioval: 3 év. Ingatlan elbirtoklása: praescriptio longae possessionis, vagy praescriptio longi temporis. Az elbirtoklás szubjektív eleme: A jóhiszeműség (bona fides). Az elbirtoklás szempontjából az a jóhiszemű, aki azt hiszi, hogy az átruházó tulajdonos volt. A jóhiszeműségnek a birtokbavétel pillanatában kell fennforognia. Az elbirtoklás objektív eleme: - Jogalap: ha pl. adásvétel, csere, hozomány a dolog megszerzésének alapja. - Nem jogalap: ha a dolog zálogba, bérletbe, használatra, stb. kapta valaki. Az elbirtoklás civiljogi intézmény. Nem volt alkalmazható pl. tartományi telekre. Rendkívüli elbirtoklás: keresetelévüléssel, ha valaki 30, ill. 40 évig birtokolt. (244-248.old.) Az elbirtoklás szerzéscímei (iustus titulus usucapuonis): - a tulajdon-traditio causái (emptionis, donationis, dotis, solutionis, credendi, permutationis), tehát: - pro emptore - pro donato - pro dote - pro solutione (?) - pro credende (?) - pro permutatione (?) - egyéb: - pro derelicto - pro herede - pro legato - pro adiudicato - pro suo (Benedek 65.old.) 107. Tulajdonszerzési cím és tulajdonszerzési mód (példákkal) Benedek A tulajdon eredeti szerzésmódjai - foglalás (occupatio) - kincstalálás (inventio thesauri) - dolgok egyesülése és összekeveredése - gyümölcsszedés (fructuum separatio ill. perceptio) - feldolgozás (specificatio) - addictio és adsignatio Eredeti szerzésmódnál iusta causa nem szükséges. A tulajdon származékos szerzésmódjai - a tulajdonátruházás formaszerű ügyletei - mancipatio - in iure cessio A tulajdonátruházás formaszerű ügyleteinél - tekintve, hogy mindkettő absztrakt ügylet - iusta causa nem szükséges. - formátlan átruházási ügylet - traditio - causa emptionis: készvételnél és konszenzuális szerződésnél - causa donationis, causa dotis: mindkét ingyenes juttatás csak akkor, ha készügylettel vagy formátlan paktummal történik - causa solutionis: ha bármely okból kötött stipulatio vagy egy kötelmi hagyomány teljesítése végett ruházták át - causa credendi: pénztől különböző helyettesítő dolog kölcsönbe adása azzal, hogy az átvevő ne ugyanazt, hanem ugyanannyit adjon vissza - causa permutationis: csere, causa transactionis: vitás ügyekben kölcsönös engedéssel létrehozott egyezség Tradition belül: dissensus in causis esetén két causa van. - Ha a szándék az átruházásra (pl. teleknél) megegyezik, valójában nincs dissensus. - Ha pl. pénz átadója ajándékozásra, átvevője kölcsönre gondol, akkor igazi dissensus. (Benedek) 108. A tulajdon megszűnése Más tulajdon szerzése által: - tulajdonátruházás (mancipatio, in iure cessio és traditio) - gyümölcsszerzés - feldolgozás és dologegyesülés bizonyos esetei - ellenség által elfoglalt dolog Anélkül, hogy új tulajdon születne: - vadállat elszabadul - a dolog megsemmisül - a dolog forgalmon kívülivé válik - a tulajdonos capitis deminitio maximát szenved (249-250.old.) 109. A birtok- és tulajdonderelictio egybevetése Birtokderelictio A birtok mindkét elemének együttes elenyésztével járó birtokmegszűnés alapesete. Ha valaki nem akar tovább birtokolni és ezt a szándékát corpore is kifejezésre hozza, megszűnik a birtok. Elhagyni (derelinkválni) csak szándékosan, tudatosan lehet. A traditio is felfogható derelictionak. Pl. a rakomány egy részének a kidobása azért, hogy a viharba került hajó megmeneküljön, csak birtokdelerictio. A hajósok a vihar elültével szeretnék azt visszaszerezni. Ha tehát valaki ilyen dolgokat haszonszerzési szándékkal birtokba vesz, lopást követ el. Ugyancsak nem elhagyott dolog az elvesztett dolog. Tulajdonderelictio Sabinianusok: amint valaki elhagyta a dolgát, azzal a dolog uratlanná vált. Proculianusok: az elhagyott dolog nem válik uratlanná, csak okkupálhatóvá, tehát a tulajdon azzal szűnik meg, ha valaki a dolgot elfoglalta. Res mancipi elfoglalása nem eredményezett tulajdont, csak birtokot. A res mancipi fogalmának eltűnésével az elhagyott dolog az elfoglalással a foglaló tulajdonába megy át. Klasszikus kor: aki hosszabb ideig megműveletlenül hagyta földjét, ettől még nem vesztette el birtokát. Ha azonban az ilyen földet valaki birtokba vette és művelni kezdte, a birtok megszűnt. Iustinianus: rablónak bélyegzi azt, aki ilyen elhagyott földet elfoglal, megművel. (220-221., 231-232.old.) 110. A bona fides jelentősége a dologi jogban - Az elvált gyümölcs nem feltétlen az anyadolog tulajdonosáé, hanem a jóhiszemű birtokosé is lehet. - Specificatio esetén Iustinianus megkívánja a bona fides-t. - Végleges accessio-nál a fődolog tulajdonosa kártérítésre lehet kötelezve, természetesen csak akkor, ha az egyesítő jóhiszemű volt. - Gaius az elbirtoklás egyik legfontosabb elemének a bona fides-t tekinti. A jóhiszeműségnek csak az elbirtoklás kezdetén, a birtokbavétel pillanatában kell fennállnia. - Élők közötti jogutódlásnál csak akkor, ha az utódnál is megvannak az elbirtoklás kellékei, így a jóhiszem is. (659, 665, 650, 682, 680.p.) 111. A rei vindicatio A birtokból kiesett civiljogi tulajdonos indítja dolga megszerzéséért. Megvan már a legis actio sacramentónál is, melynél mindkét félnek állítania kell, hogy tulajdonos, s legalább egy jelképet be kell mutatni. Megvan a formuláris eljárásban is egyszerűbb módon, ahol is csak a felperes állítja, hogy a vitás dolog az övé, az alperes védekezése pedig a tagadás. A rei vindicatiónál a per megnyerése érdekében két dolgot kell bizonyítania: - hogy ő a tulajdonos - hogy a dolog az alperesnél van A rei vindicatiót megelőző esetleges eljárások: - a vitás birtokhelyzet tisztázása: ha a birtokedictumos eljárás folytán tisztázódott a helyzet és a tulajdonos kapta a birtokot (mint hibátlan birtokos), akkor az ügy be is fejeződött, a petitorius perre már nem volt szükség. Egyébként az eljárás csak előkészítő jellegű volt. - a bizonyítás megkönnyítésére: a felperes actio ad exhibendum kényszeríthette az alperest a dolog felmutatására, s ha az felmutatta, megindítható volt a főkereset a rei vindicatio. Ha az alperes tagadta és az eljárás során kiderült, hogy mégis nála van, akkor minden további nélkül a felperesnek ítéltetett a dolog. Rei vindicatio indítása nem birtokló alperes ellen: - valaki rosszhiszeműen túladott a dolgon - valaki más helyett vállalta az alperességet Alperesi magatartások a rei vindicatióval szemben: - elismerhette a felperesi tulajdont és átengedte a dolgot - a felperes tulajdonjoga elismerése mellett hivatkozhatott olyan jogra, mely biztosította neki a birtokot (pl. zálog) - más nevében tartja magánál a birtokot, s megnevezi az elődöt - ha alperes elismerte felperes tulajdonjogát, hivatkozhatott arra, hogy bizonyos beruházásokat eszközölt Az alperes marasztalása: - nemcsak a dolgot, de a gyarapodást is ki kell adni - ha vonakodik a dolgot kiadni és ha ki tudná akkor a felperes becslő esküje alapján marasztalják a perérték megfizetésére. Iustinianusnál már hatósági kényszert is igénybe lehetett venni. (251-256.old.) 112. A beruházások - Szükséges beruházások: ha nem csinálták volna meg, a dolog elpusztulna - Hasznos beruházások: amelyek a hozományt jobbá teszik - Fényűző beruházások: amelyek csak díszítik a dolgot, de nem növelik hasznosságát - Az alperest bizonyos beruházásai után lehetőségek, jogok ilették meg. Megtérítés, beszámítás, visszatartási jog. (254-257.old.) 113. Ius adcrescendi, accessio, ius tollendi, retentio 113.1. Ius adrescendi (növedéki jog): ami egy dologhoz kapcsolódik, hozzánő a dologhoz. Kívülről: iszaplerakódás, belülről: gyümölcs. A ius adcrescendi örökölhető. A tulajdon azáltal lesz teljes, hogy kiterjed a gyarapodásra, a részekre, a növedékre is. 113.2. Accessio (dologegyesülés): lásd 102. tétel 113.3. Ius tollendi: ha a felperes nem ajánl fel megtérítést, akkor az alperes elviheti a mozdítható beruházást (luxust). 113.4. Retentio (visszatartás): ha a felperes nem kártérít a beruházásért, akkor az alperes visszatarthatja a visszaadást. A retentio jogát alperes exceptio dolival érvényesíthette. (255.old.) 114. Actio Publiciana A Kr.e.II-I-sz. gazdasági fellendülése, a gyorsabb, hatékonyabb intézkedések miatt mellőzték a mancipatiot és az in iure cessiot és a res mancipi adásvételnél is rendszerint traditioval ruházták át a dolgot. Az ilyen formátlanul szerző azonban nem lett civiljogi tulajdonos, így ha kiesett a birtokból, nem tudta azt visszaperelni. Ezt a kérdést oldotta meg az actio Publiciana, mely intentiojában utasítja a bírót, hogy tekintse az ilyen felperest úgy, mintha az elbirtoklás ideje már lejárt volna. Az actio Publiciananál erősebb jogi actiora van lehetőség: - civiljogi tulajdonostól szerző esetben - ugyanattól a nem tulajdonostól, akinek először adták - ha különböző tulajdonostól szereztek, akkor a tényleges birtokos erősebb, mint a birtokon kívüli. Az Actio Publiciana a rei vindicatio mintájára kiképzett fictitia actio. A iustinianusi korban a birtok tulajdon összemosódásával eltűnik az actio Publiciana is. (257-258.old.) 115. A rei vindicatio-n és az actio Publiciana-n kívüli egyéb jogtulajdonvédelmi eszközök - Birtokvédelmi eszközök: ha a birtokhelyzet rendezése után a birtok a tulajdonoshoz kerül, akkor a petitorius eljárásra már nincs szükség. - Actio negatoria: jogosulatlan szolgalom gyakorlása esetén. - Actio communi dividundo: ha valaki nem fér össze tulajdonostársaival. - Actio finium regundorum: ennek kapcsán a bíró lerögzíti az egyes telkek közötti vitás határokat. - Cautio damni infecti: szomszéd részéről még be nem következett kár értékére óvadék. - Operis novi nuntiatio: a szomszéd olyan kezdődő építkezése ellen, amely nem jogszerű. - Interdictum quod vi aut clam: megtörtént tulajdonsértés esetén. - Poenalis (büntető) actiok. - Keresetek halmozása: egyes kereseteket lehet halmozni. (259-260.old.) 116. A szolgalom fogalma, fajtái A szolgalom: a szolgalom olyan in rem védelemmel ellátott jog, amelynél fogva az egyik telek (uralkodó telek) mindenkori használója meghatározott szükséglet kielégítésére igénybe veheti a szomszédos telket (szolgáló telek). Fajtái: - mezei telki szolgalmak (út, vízvezetékes ellátás) - városi telki szolgalmak (világosság, kilátás, faépítés, csatornavezetés) (262-263.old.) 117. A szolgalom fő elvei 1. Szolgalom saját telken nem állhat fenn. 2. Szolgalom nem kötelezhet tevésre csak tűrésre. 3. A szolgalom jogosítottja nem engedélyezhet a maga jogán másnak szolgalmat. 4. A szolgalmat magában átruházni nem lehet, csak a telkkel együtt. 5. A szolgalom oszthatatlan (az egész telek illeti meg). 6. Szolgalom csak szomszédos telek esetén állhat fenn (kivétel pl. kilátás: város) 7. Szolgalom csak a telek állandó és komoly gazdasági szókségleteinek kielégítésére alapítható. Személyi szükségletekre, kényelmi, fényűzési célokra a szolgalom nem alapítható. 8. A szolgalmat a szolgáló telek lehető kímélésével kell gyakorolni. (263-264.old.) 118. A szolgalmak keletkezése, megszűnése, védelme 118.1. A szolgalom keletkezése - Deductio: a szolgalomalapító végintékedésével, vagy élők közötti elidegenítéssel úgy juttat valakinek egy ingatlant,hogy a tulajdonból levon (deducere), megtart egy szolgalmat a maga, vagy más számára. - Mancipatio: in iure cessioval, ezek eltűntével traditioval. - Hosszabb ideig tartó gyakorlással: a szolgalom elbirtoklása. 118.2. A szolgalom megszűnése - Ahogy a tulajdon megszűnik. - A szolgáló és az uralkodő telek megszűnésével. - A nem gyakorlással (a szolgáló telek elbirtokolja a szolgalmat). - A szolgáló telek megváltozása (pl. elmocsarasodás). 118.3. A szolgalom védelme - A szolgalom első megjelenési formájában res mancipi, tehát a res mancipit megillető védelem illeti, azaz mindenki ellen ható vindicatio. - Actio negatoria: a vindicatio ellentéte. Telektulajdonos tagadja, hogy e telken más javára szolgalom állna fenn. A kereset a háborítás megszűntetésére, kártérítésre, vagy óvadék megfizetésére megy. - Interdictumok: az előző két civiljogi eszközön túl. A posztklasszikus korban birtok kiterjesztő értelmet nyert, így megjelenik a szolgalom birtoka. (264-265.old.) 119. A személyes szolgalmak Iustinianus vonta ezen egy fogalom alá a haszonélvezetet, a használatot és a lakáshasználatot. Idegen dolgokon fennálló használati és gyümölcsöztetési jog a dolgok állagának épségben tartása mellett. 119.1. Haszonélvezet Keletkezése: hagyomány, végintézkedés, törvény által. A haszonélvezőt megillette a vindicatio joga, valamint az interdictumok. A haszonélvezetből kivált a szűkebb használat, ahol pl. már gyümölcsöztetési jog nincs. Csak személyesen gyakorolhatja. Justinianusnál bővül a haszonélvezet joga: - jobbítás, gyarapítás - birtokvédelem a tulajdonossal egy elbírálás alá került. Megszűnése: - ahogy a szolgalom is megszűnik - a kikötött idő lejártával - capitis dominutio maximával és mediaval 119.2. Használat A haszonélvezetből - a posztklasszikus korban - kivált részjogosítvány. - A jogosított csak maga és házanépe szükségletei mértékéig szedheti a hasznokat (gyümölcsszerzési jog nem illeti meg). - Jogát csak személyesen gyakorolhatja. (265-266.old.) 120. A szomszédjogok és szolgalmak elvi összevetése A szolgalom csak szomszédok esetében merül fel. A szolgalom a szomszédjogon belüli szűkebb kategória. Pl.: átnyúló ágról lehulló gyümölcs nem a szolgalmi jogba tartozik. 121. Az örökhaszonbérlet Mezőgazdasági ingatlan örök időre való bérbeadása évi bér fizetése ellenében. Főbb szabályai: - Minden köz- és magánterhet az örökhaszonbérlő visel. - Az örökhaszonbérlő birtokos, megilleti a possessorius védelem. - A gyümölcsszerzés szempontjából az örökhaszonbérlá tulajdonos. - Az örökhaszonbérlőt in rem védelem illeti meg magántulajdonnal szemben. A földtulajdonos és az örökhaszonbérlő viaszonyai: - Az örökhaszonbérlő évi bért köteles fizetni. - Bizonyos kötelezettség elmulasztása (pl. az évi bér nem fizetése) megszűnteti a örökhaszonbérletet, s a föld visszakerül tulajdonosához. - A föld elidegenítése esetén a tulajdonosnak elővásárlási joga van. Ha azzal nem él, a vételárból 2 % illeti meg. (268-269.old.) 122. Az örökhaszonbérlet és a haszonélvezet egybevetése - A haszonbérlet meghatározott időre szól, az örökhaszonbérlet határozatlanra. - Mindkettőt birtokosi védelem illeti meg. - A haszonélvezet nem elidegeníthető - az örökhaszonbérlet igen. - A haszonélvezet nem örökíthető, az örökhaszonbérlet igen. - A haszonélvezet nem csak mezőgazdasági ingatlanra, az örökhaszonbérlet csak arra vonatkozik. - A haszonélvezet gyakran eltartást volt hivatva biztosítani, az örökhaszonbérlet nem. 123. A felülépítményi jog (superficies) A felülépítményi jog más telken emelhető építmény, bérleti, vagy egyéb causa alapján fennálló használat. - Az építmény megsemmisüléséis in rem védelmet élvez a jogosult vagy utódja. - A telektulajdonos a tulajdonos. A felülépítményi jog tulajdonosa: - Az épületet korlátlanul használhatja, rendelkezhet vele. - Használati jogát elidegenítheti, átörökítheti. A superficies védelme: - Praetori edictum. - A posztklasszikus korban quasi tulajdonos minőségben megkapta a tulajdonosi jogsegélyeket is. (270-271.old.) 124. A habitatio (lakhatás) és a superficies (felülépítményi jog) egybevetése Lényegében ugyanannak a dolognak a két oldala. 125. A praetor jogfejlesztő tevékenysége a dologi jogban - Birtokedictumok, lásd 96. (Edictumokban kiadott tulajdonvédelmi keresetek, actiok). - Actio Publiciana, lásd 115. - A szolgalom védelmére kiadott edictumok. 126. Justinianus főbb változtatásai a dologi jog körében Elbirtoklás Elbirtoklás elnevezései: - usucapio: ingó dolog elbirtoklása - longi temporis possessio: valamennyi ingatlan elbirtoklása (itáliai és tartományi telek is) Elbirtoklás ideje: - ingónál 3 év - egyazon tartományban lakóknál 10 év - különböző tartományban lakóknál 20 év Nem elbirtokolható: - a császár és császárné dolgai - templomok és kegyes alapítványok ingatlanai - valamennyi hozományi dolog - az adventicius vagyonba tartozó dolgok - a végrendeletileg hagyományozott dolgok az örökös szempontjából Rendkívóli elbirtoklás (praescriptio longissimi temporis) Egyetlen feltétele a 30 ill. 40 évi megszakítás nélküli birtok. Birtokvédelem - az interdictum elnevezést is megtartja, de az eddig peren kívüli jogsegélyt, mint actio extraordináriát bíróság előtt, cognitios eljárás keretében lebonyolódó rendes, peres eljárássá teszi - meghagyja az önvédelem lehetőségét meglévő birtok védelmére, de megtiltja az önsegélyt, tehát az erőszakot a birtok visszaszerzésére - eltörli az utrubira vonatkozó különszabályokat, és ingókra és ingatlanokra egységesen a birtok perindításkori hibás vagy hibátlan volta számít. Eredményként két interdictum marad: - interdictum uti possidetis: ingó és ingatlan birtokháborításának elhárítására - interdictum de vi: önhatalmú cselekménnyel elvont ingó és ingatlan dolog visszaszerzésére Birtok: inkább jog, mint tény. Közös rabszolga: felszabadításával kapcsolatos növedékjogot teljes egészében eltörölte. Elhagyott föld: rablónak nevezi azt, aki elhagyott földet elfoglal, megművel. Tulajdonszerzés: a mancipatio és az in iure cessio megszűnésével már nem csak a res nec mancipi, hanem a res mancipi megszerzésére is alkalmassá vált a traditio. TOVÁBBÉLÉS - tulajdon: - proprietas, dominium (dominium uralkodói felségjogok eredeti, vagy átengedett gyakorlását is jelentette) - dominium directum: tulajdonnal rendelkezésének joga - érvényesítése rei vindicatio által - dominium utile: a tulajdon hasznosításának joga (örökbérletre és haszonbérletre is alkalmazták) - érvényesítése actio negatoria által - Savigny állította helyre a tulajdon és a birtok fogalmát - a tulajdon védelme: - rei vindicatio - a tulajdonos a birtokbabocsátást követelte a hozammal és a károk megtérítésével - beruházások római jog szerint - hasznos beruházások csak elviteli értékben - actio negatoria - a behatás jogosságát kellett bizonyítani - vélelem amellett, hogy a birtokos tulajdonos - actio Publiciana-t a ius commune alkalmazta: kereset a birtokos ellen annak, aki korábbi jogcímes birtokát igazolta - tulajdon megszerzése eredeti módon: - foglalás - korlátozta a vadászati-halászati regale jog - kincstalálás - korlátozta a tartományúr joga - gyümölcs (vitás) - növedék - dologegyesülés - feldolgozás (sajátkénti jóhiszemű feldolgozás) - folyómeder és sziget - lehetett tartományúri jog - hajótörésből kimentett ingóságok: parti mentők javára - találás: ha bejelentették és a tulajdonos határidőn belül nem jelentkezett - származékos tulajdonszerzés: - jogi előfeltételei - traditio - megegyezés - iusta causa - birtok: - a kánonjog védte - sok tényleges birtok minősült detentionak - corpus nélkül nincs birtok - joghatása - védelem - alperesi pozíció - jóhiszemű birtokos elválással való gyümölcsszerzése - elbirtoklás - birtokvédelem: - interdictum utrubi - interdictum unde vi - inetrdictum uti possidetis (visszaszerző hatállyal) - actio spolii - nemcsak birtokra, gyümölcsire is - nemcsak az elvonó, hanem a jogutódai ellen is - sommás birtokvédelem (summariissimum) - a per tartamára - eltiltás a zavarástól - korlátozott idegen dologbeli jogok, szolgalmak - telki szolgalom - keletkezése: szerződéssel, végrendelettel - megszűnése: elbirtoklással, confusio útján - védelme: a birtokvédelem eszközeivel - szomszédjogi rendelkezések - átnyúló ág - áthulló gyümölcs - körüljárás - ereszátnyúlás - más légterére nyíló ablak - határra ültethető növényzet - felülépítményi jog: a rendi jogban nem élt - zálog: - római jog: járulékos, biztosíték szerepét betöltő, idegen dolgon fennálló jog - később - ingózálog: kézizálog, szerződés alapján - ingatlan zálog: ingatlanjelzálog helyett ingatlan kézizálog - keletkezése - törvényes - szerződési - bírói úton - megszűnése - a főkövetelés megszűntével - az ingatlan elenyésztével - szerződéses feloldással - más dologias jogok: - a birtokvédelem jogeszközeinek analog alkalmazásával biztosították - felségjogok - bírósági hatáskörök - adószedés joga - bányajogok - egyházi tisztségek betöltésének joga (kegyuraság) - vadászati-halászati jogok - monopoliumok (malom, kocsma, vásár, bormérés, rév, út) - egyházi tized szedésének joga - úrbéri szolgáltatások (napszám, robot) - hűbéri és jobbágy-földesúr viszonyok - emphyteusis - colonatus - precarium - szabad bérlet - szomszédi, városi elővételi jogok - osztályos atyafiak elővásárlási és visszavásárlási joga - hitbizomány - kötött átszállási rend a vagyonban - polgári fejlődés: - USA - alkotmányos alapjog a tulajdon szabadsága - ugyanakkor szabad préda az őslakosság - és tudomásul vették az emberi személy tárgyiasítását a rabszolgában - korai római szemlélet - az önhatalom jogérévényesítő szerepe - társadalmi beavatkozás minimalizálása - nem vették észre, hogy Róma jelentős társadalmi terheket fűzött a polgári önállósodáshoz - nem vették észre, hogy Róma intézményesen gondoskodott polgárai szociális létminimumáról, munkájáról, ellátásáról - a korai kapitalizmus ezen hiányai szülték a kommunizmusban: - a tulajdon teljes tagadását - az egyén teljes eltársadalmiasítását - pandektisták: - Savigny és történeti iskolája tárta fel: - a római tulajdon és birtok közti elvi különbséget - a római jog tételeinek történetiségét - azok közép- és újkori továbbfejlődését - Következő pandektista nemzedék (Dernburg, Windscheid): - megpróbálta megalkotni a jog teljes fogalomtárát - megalapozni a német kodifikációt - Rudolf von Jehring: - feltárta a jog társadalmi érdekmegvalósító szerepét - vallotta, hogy a jogalkotó (ha helyesen látja meg az érdekeket), azoknak érvényesülését a jogalkotással segíteni, rendezni és irányítani is képes - Savigny és Jehring vitája: - Savigny: a possessio és a detentio különbségét a birtokló animusára vezeti vissza - Jehring szerint a possessio független az animustól, a különbség a causán múlik (Jehringgel szemben felvethető: hol van a rosszhiszemű, sajátként birtokló causája?) -PAGE 1- #‘ÄĄ™œS¤Ň/Ľâ=ŚŠ§Š¨nŠSŞ %&89‘§Âß3i…6€ô>KÇŇzÖçMTÓë¨ ł u v ˜ ™ \ y ř  V a Ä ę ¤Ä7ŠŞë&ÝúűKY‚‹ŔČ3ns°(}Ů]†Îß%0žĽœúőđěçăáŢáŢáŢáăáăáŢáŢáŢáŢáăáŰáŰáŰáŰáŰăŘáŘáŘáŘáŘáŘáŘáăáăáŢáŢáŢáŢáŢáăáăáăáŢáÔáăáăŰáŰáŰáV^cUc^cVccU^cU]cU]^U]cU]c U]^c(TœĐ†šÎŐó˙cdm X A"_"ú& ' 'ş(ü(ĺ*ů*N-b-Ű-[.6/P/ľ/Ń/‡0Ł0141Č1$23!3Ź3Ę3i8Č89˘9::ë<ě<=^>{>…@Ä@B*BBCRC)FhF|GĎG\HzHPIYIŔIÎI"JKJ^LL…M†M™M×M6NHN˜N¨NgOxOîOPFQžQčRSS(SMSVSŐSňSĚTÍTüúöüúüúüúüöúöúöúöóúöúöúöúöúöúöúöúöúöúöúöúöúöúöúđöúöúöúöúöúöúüúüúüúöúóúöúüúöúöúöúöúöúöúöúđúđúöúüVcUcU^cc^c_ÍTÜTU…WšW€X­XšXţXYŽY˛Y‰Z­ZŸ[Ż[†\œ\]]Ż]Ń]ŕ]L^]^”^ł^Ň^ŕ^$_0_î_ů_` `"`0`v`‚`ž`É`Ň`é`3a^akařa_bwbˆbccşdĂd*eGe f;f=fJfčfg>gMg‹gŔgÎkll,lpl’lÇlçl m$mkm‚mŸmľmâmn4nOnˇnÝnooRo[opp]pŠpŽpžpýůýůýůöóöýůýůýůýöýöýůöýöýöýóýóýóýöýóýóýóýöýöýůýůöýöýöýöýůýöýöýöýůýůýđýđýđýđýđýđýđýđýđýđýđýđýđýđUcVc^cU^cc_žpúpqXqrqťqÖq'tAtÖuěuSvovow€wťwÂwĂwČwöwxşxĆx™yŁyŹyźyz+z{c{e{l{Š{’{˛{Č{°|Á|6~F~ź~Đ~cw€€Ď€Ý€ĂÓáâQ‚`‚Œ‚œ‚¨ƒ¸ƒ„-„ż„Ď„A…P…Ü…í…ř‡ˆĎ‰ű‰0ŠFŠ Œ^ŒkŒ‚ŒÖŒěŒö ŽSŽbŽ+A§f‚őü%‘9‘“““)“+“ýúýúýöýúýúýöýúýúýúýúýúýúýúýúýöýúýúýúýúýúýöýúýúýúýúýúýúýúýúýúýúýúýúýúýöýúýöýöýúýúýúýúýúýúýúýöýúýúýU^cUcca+“1“3“;“=“I“U“ł“{•“•Ľ•)˜V˜.™C™|™}™’™™™˘™Í™ů™ű™š‚š–šďš›y›Ž›Î›œ]œžœ¤œśœÎœŰœ,°Â2žEžžŻž#Ÿ^ŸjŸ‰ŸB T š Ô ¤ĄŹĄ˘˘¤0¤†¤Œ¤Ÿ¤Č¤ß¤ň¤ŽĽĂĽBŚNŚ§A§˛¨Ę¨Š7ŠhŠzŠńŠ1Ş_ŞxŞüŞ ŤYŤdŤ¤Ť­Ť‡­’­°™°‰ąĆąÇąőąüúüúüúöúöüúöúüúóüúüúđúüúüúüúüúđúöúüúüúüúüúüúüúüúöúöúüúöúüúöúüúöúüúđúđúöúüúüúüúöúöúüúüúüúöúöúöúö^cVcU^ccUc_őąöą&˛˝ł×łÎ´Ř´lľ‹ľmˇvˇˇŠˇÉˇ™ťÚť/źUź^źgźż˝Ö˝;žYžŮžÝžăžűž}ŔÁŔĂŔËŔĂĂ_ĂiÊÑî÷ĂÚĂáĂUÄ`ÄuÄĤÄçÄĘĹăĹäĹ$Ć6ĆRĆeĆdnjÇYČwČĹÉęÉńĘË7ËRË^ËhËtˏ̝̮̿̚ͲÍiĐ{ĐÄŐŐŐ^ŘoŘ9ÚUÚ#ŰBŰ7Ü8ÜOÜăÜřÜůÜGÝýůýůýůýůýůýőůýůýůýňýňýůýňýňýůýňýňýňýňýňýňýňýňýůýůňýňýňýňýňýůýůýďýëďýůýëýůýůýůýůýůýçýďůýäýä^cV^cUVcVcUcU^cU^ccZGÝMŕĽŕ1áIáOâ‚â…ä˘ä çNçŽç§çŠçťç é éséŽédęwęűęüę ëTíeí$ď9ď+đ1đ3đ?đÜńÝńó;ó›ôŽôßôôô÷ô˙ô ő€őŒő¤őĘöÖö×ö÷"÷ń÷ ř řřř‰ú–úýú&űű­űťűQüaüđüţüSýcý•ýśýĂýôýţFţbţoţ–ţĽţňţ˙/˙˙Ł˙í˙ý˙STkKa_`‹ Ç ýúýúýöýöýöýöýóýúýúýúýúďýóýďýóýóýúýöýöýďýďóýďóýďóýďýöýďóýďýöýöóýóýóýóýöóýóýöóýóýöóýóýöýúöýöýöýöV^cVcU^c^cc^Ç ă  ú B  ŻáWŹ/VWg›Ä˜Š8_˝ƒ1IóRń  Ą˘ąőéúo u w ‚ ""s"•"§"ż#Ŕ#Ń#ë%ě%ţ%t'‡'“' 'Ý'ę'))))))g)h)), ,Q,_,"0^0&1@1ś2â255ř5 6h6o6›6˘6Ó7é7ę7ˆ8œ8B9X9ýúýöúýóýúýöýďýúýóýúýöýöýöýöýöýöýöýöúýúýóýóýúýöúýöúýöúýöýěýěýóýúýöýěýúýúýöýöýöýěýěýěýěýöčýöýöUVcUcV^cVcU^c^cc\X9Y9ů9':ö:;Ÿ;Á;G>i>?3?â@÷@¨AźA‚D‘D\EtEżEÖEJFcFyF{F‘FéFţFßG0HKJYJ K!KKLiLžLţLrN‡N‰N N OśO›PÓPŐPáP2Q@QŽQąQłQŔQůQR2RFRBSdSűT0UŚWĚWŕXYYY0Y2YKYěYöY@ZMZXZYZ§[Ŕ[E\F\Z\™\Ą\R]]]ˇ]É]^)^űůőůőůňůňůőůňůňůňůňůőůďëůňůňůőůčůőůőůőůőůňůňůőůňůňůőůňůňůňůňůőůőůőůőůčőůőůőůőůőůőäőčůčůďůďU^cUcV^cVc^cU^ccUVcZ)^ž_Ö_‰bŠb c4cMdfd˛eęe*f5f}fŸfĄf˛fƒgšg1hIhi2i3ij]j’k™k›k˘kŁk [ \ x üĄ˘Ô˘đ˘ŻŁˇŁ„¤Ľ¤Ľ!Ľ‹Ś“Ś]§j§ü§(¨)¨8¨dŹrŹo­y­1ŽCŽ<°O°ýą˛Ȳö˛ś0śDśşśçśšˇơ޸šáš şXťeťŰťĺť¤źźź€˝—˝Ě˝˙˝ž:żJż‡Ŕ˛ŔĹĂéĂüúüúüúöüúüúüúöúüúüúüúüúöúüúüúüúöúüúüúüúüúüúöúüúüúüúöúöúüúüúöúüúöúöúöüúüúüúüúüúüúüúüúüúöüúüúöúňU^cU^cc^c^éĂëĂĕĢÄáÄńÄ‹ĹŸĹéĹýĹ/ĆAĆ°ÇşÇ-Ę7Ę°ËÇ˒̧̼͟ÍĎÎŰÎĎ>ĎxĎŽĎÂĎĎĎ2Đ>ĐXĐgĐvЀЛЧĐŃŃŃÎŃęŃ!ŇfŇ˜ŇîÓÔÔŃÔčÔ˙ÔŐÖ8ÖíÖ ×3×M׋ח״×Ä×˙× ŘĹŘŐŘęŘúŘ,Ů7ŮFŮLŮÚ|Ú~ÚˆÚ4Ű@Ű1Ü:ÜĂÜčÜüÜÝgÝhÝwÝŽÝ=ßOßąŕáüřöřöřöřöüöřöřöřöřöřöřöřňřöďöřöěöěöěöěöěöřöřöřöřüöřöřöřöřöřöřöřöřöřöřöřöřöřöüöüöüöüöüöüöřöďöřVc^cU^ccU^cUc]ááá@â]â‘âÂâççčGčÁéđéHëcëëěíPîŸîéďMđOđPđvńńľńžňäňwóžóÖô!őjřkřŹř<útú”úVüŠü¨ýčýęýÚ˙ň˙'1yŠXŒ’ąôl•FĽĆT|ś˝BcžąěôŒ Ą _ v x Š ú  g€Ĺॸ%=Dj0]ýúýöýöýóýóýóýóýóýóýöýúýöóýóýöýöýóöýöóýóýöúýöýöýóýóýóýöýóýóýóýóýóýóýóýöýúýúýúýóýóýóýöýóýóýóýöýöýö^cU^cUcc`]^týmŠŃ $ey­Ŕk~E}“šľ7O D Z Č Ű !x!ć!î!"Ü"#¤#Ň#O$c$&H&Ç'÷'ć(ú(j*”*­,ë,Š-Č-.-.ë./=1W1ˇ2Ű2Ć3Ů3/5G5‡5¤56 6Ä6ý608c8:":Ż;Ô;<+<<<G>]>@0@qBŠB‹BőBCŠCĽCüřöřňöřďöďöřöďöďöďöďöřöďöďöďöřüöüöüöřüöüöřöřöřöřöřöřöřöüöüöřöüöüöüöüöüöüöřöřöřöřöřüöüöřöřďöřöřUcV^ccU^c^c^ĽCD:DůDEFFgF FÚG HAH I>IcI­I!JMJ`JJ­JK"K†K˜KL-L4LIL—LŞLvM’MŻMONsNOEO™QŤQŹQ\T‹TîVWqXżXřX)Y‘[Ĺ[\R\ľ]Ď]×^ë^C`z`Ÿ`aayaŠaŤaża$bDbçbţb˘fýf˙fgŽgžgÉgägh,hvh‹hĘhâh$iAifioiyiiƒi—iČiëiöiĚjÔjýůýůýůýůýůöýóöýóýóýóýóýóýóýóýóýůöýöýůýůöýůýůýöýöýöýöýöýůýůöýöýöýöýöýůýůýóýóýóýóýóýóýóýóýóýóýůöýöUc^cU^cc`Ôjakkn8nWn˘oÁoˆp¤pŁrŔrssˆss”tżtuuƒu”uŽvĂvlw‰w×wçwëxyNzOz^z—zD|n|‚|F}h}Ő}í}r~Â~đ~+É€)€Ť€ž€/‚?‚‚‚‘„’„>…E…]…m…ľ…ą††¤†ą†˛†˝†Tˆhˆ Š1ŠÁ‹ދ"Œ*Œ5ŽdŽΏՏ@‘T‘ť“ż“ѓB–P–Ľ™Ś™§™¨™ýůýůöýöýöýůýůýůýöýöýůýůýůýöýöýůýůýůöýöýöýůýůýůöýöýöýöýůýůýůýůýůýůýůóůýůýůýůýůýůýůýůýůýóůýůýůďíPU^cUc^cU^cc^¨™Š™Ż™°™ą™˛™´™ˇ™¸™ݙů÷ůóů÷ďíuU^cPaP uDP  %&89u‘¨ŕ5i…§Ćă6žźLwÓ VzÖMqÓ¨ v ™ Z Ď H ˝ ö T  1űűűöűűűööööööööööööööööööööűööööööööööööööööc˙c˙,1˘Žýn‰Š‹Şë&ő-_™Ýô&3nźfs°S‹ř(}Ů€ŽĐ,]†çűűűűűűűűööűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűc˙c˙,ç=qĘqŔÍÎß%kžœý†Îó'dm   H Œ!A"ŕ"U#ô#Ě$ţ%c&ú&ł'D(ť(ź(ě(0*ĺ*Ä+űűűűűűűűöűűűűűűűűűűűűűűűűööűűűűűűűűűűűűööűűűc˙c˙,Ä+ -N-Ú-Ű-:.[.€.Ć.ú.6/P/q/ľ/Ń/H0‡0Ł0Ő0ő0141§1Č1$2•23!3z3›3Ź3Ę3?4Ş45ƒ5ú56‡6ů67y7í7[8h8űűűűöűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűc˙c˙,h8i8ľ89:D;<ě<^>á>›?a@…@†@°@ŃABŒBŕBCBCŒC€D¨€o€Í€?´Á2‚O‚‹‚ô‚iƒ¨ƒ„„„ż„1…A…Ź…Ü…M†˝†4‡¨‡ř‡jˆŮˆN‰ž‰Î‰Ď‰ű‰5‹ţ‹Œ ŒPŒkŒšŒűöööööööööööööööööööööööööööööööööööűööööűööc˙c˙,šŒ-iŃńRŽžŽ)‹˙džô%‘t’Š’§’Ě’“I“V“W““•{•Ľ•ň–˜(˜)˜V˜¤™Î™ů™_š€šíšb›w›Î›Rœ\œ]œžœČœűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűöűűűűűűűöűűűűűűűűűűűűöűc˙c˙,ȜŤž,ž—žŸŸjŸkŸ‰ŸB ¤Ąż˘?Ł¤Ÿ¤ŽĽBŚĹŚ§§§§A§°¨ŠfŠżŠćŠđŠńŠ1Ş_ŞÇŞúŞWŤ˘ŤŹ„ŹšŹ*­5­‡­űűűűűűűűűööűűűűűűűűűűűöööűűűűűűűöűűűűűűűűűűűc˙c˙,‡­°{ąˆą‰ąÇąöą÷ą˛&˛O˛™˛ń˛3ł@łVłtłł˝ł×ł´m´Î´Ř´Bľlľ‹ľĹľÝľóľHśoś–śšśˇnˇoˇpˇqˇrˇsˇtˇuˇvˇwˇűűűűööööűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűöööööööööc˙c˙,wˇxˇyˇzˇ{ˇ|ˇ}ˇ~ˇˇ€ˇˇ‚ˇƒˇ„ˇ…ˇ†ˇ‡ˇˆˇ‰ˇŠˇ‹ˇŒˇˇŽˇˇˇ‘ˇ’ˇ“ˇ”ˇ•ˇ–ˇ—ˇ˜ˇ™ˇšˇ›ˇœˇ¨ˇŠˇŞˇÉˇšhš¨šűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűöűöööc˙c˙,¨š ş?ş‰şűşxť˜ť™ťśťÚťź0źĐź;žYž”żnŔ|Ŕ}ŔÁŔÁěÁúÂĂ\ÇëĂ×ĂÄRÄrĕĤĥÄÍÄĹUĹĽĹĘĹäĹ9ƔĆbÇĆÇ2Čűűűűűűűöűűűűűűűűűööűűűűűűűűűűűűűűöűűűűűűűűűűc˙c˙,2ČWČşČÇČ/ɒɶÉĹÉĆÉęÉňĘśËĚzĚĚ‹ÍšÍ›Í˛Í ÎgÎÄÎFϞĎiĐ{ĐîĐŃnŃĐŃ3ŇrŇÝŇ>Ó]ӐÓőÓ_ÔľÔîÔ2Ő|ŐÄŐŐŐĺŐűűűűűűűööűűűűűűűööűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűc˙c˙,ĺŐ ÖFÖ˝ÖŰÖ×U׉×Ĺ×^ŘÄŘĘŘŕŘ*ŮHŮŁŮßŮ*Ú9Ú:ÚUÚ#ŰBŰkŰŹŰ×ŰÜ8ÜQÜăÜřÜHݧÝÍÝ.ޚŢßqßčßLŕĽŕá1áJáPâűűűűűűűűűűűűűűűűűűööűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűc˙c˙,Pâ‚â­ă…ä˘ä\ĺőĺ]ć çOç~ççŽç§ç ésédęúęmëáëOěÄě<íPíĹíÓíůíiîžîßî"ď—ď đ<đŹđńońńÝńSňdň˘ň óóóűűűűűűűűűűűööűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűöc˙c˙,ó;ó›ôÎôőôhő~őóőmöČö÷‡÷ń÷ řřóřrůĄůŤůŢů$úVú‡úěúűúýú&űű­űQüÔüđüSý•ýśýôýFţbţ–ţňţ˙˙î˙DSűööööööööööööööööööööööööűööööööööööööööööööc˙c˙,STkKaÖđ[™;ľÄKŁ÷RŁ=q˝`ÖF { Š ‹ Ç e ă  A } ’ á ů ú  B Ž  űöűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűöűűűűűűűűűöűűűc˙c˙, b Č (žWŹ/W›Ä R–8­Ű_`Łžƒóýr ď1Iňô<ĺ^ń†űűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűööűűűűűűűűűűűűűööűűűűűc˙c˙,M˘ą˛čő›éú_ € ú B!ˇ!Â!""s"•"§"Ŕ#Ń#ź$2%C%%ě%ţ%Y&Ď&?'t'‡'()))*)g)h)z)űűűööűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűîîűööűčc˙c˙(#c˙c˙)z)‹)œ))Š)Ş)Â)Ţ)ţ)*1*Q*o*p*{*|*›*Ď*„+–+—+Ł+¤+­+Ď+ç+č+,,2,Q,`,~,–,Ş,Ä,Ř,î,úúßúĐúúúúúúúßúĐúúúúßúĐúúúßúĐúúúúúúúúú¸lž”˙”# ¸lž(”˙” ””# c˙%î,---2-3-:-A-H-I-S-T-‡-ˆ-‰-Š-Ň-Ó- .H.I.c.d.j.p.u.Š.Ř.Ů.ĺ.ć.ě.ń.2/p/úúßúĐúúúßúĐúúúúúúúúßúĐúúúúúßúÁúúúú¸lž”˙”# ¸lž”˙”# ¸lž(”˙” ””# c˙"p/ł/ş/Ń/!0"0#0I0&1ś2â2}3ŕ4ä5P6ť6ű657u7Ó7ˆ8B9‰9­9é9ř9ů9':ö:;Ÿ;Á;˘=G>i>?3?˜?â@úúúúßÚÚŐŐŐŐŐŐŐŐŐŐŐŐŐŐŐŐŐŐŐÚŐŐŐŐŐŐŐŐŐŐŐc˙c˙¸lž(”˙” ””# c˙&â@¨A"C‚D\EżEÖEcFyF‘FçFţFTGĎGŢGßGH0HŞI KKLiLłLžLżLţLuM¨MňMNrN‡N NúNoOžOśO PP›PÓPáP0Qűűűűűűűűűűűűűűűöîűűîűűűűöűűűűűűűűűűűűűűűűűc˙(#c˙c˙*0Q@QŽQąQřQ2RBSeSŒSşSŘSTzTŃTěTűTüT0U™UßUSVlVÁV+W—WŚW§WĚWőW1XeX‹XŕXáXY0YLYdY‚YĽYÍYęYöYZ>Zűűűűűűűűűűűűűűűööűűűűűűűűűöűűűűűööűűűűűűűűűűc˙c˙,>ZMZYZŚZđZL[Ľ[Ŕ[ţ[\E\F\G\H\I\J\K\L\M\N\O\P\Z\[\\\™\]ľ]^l^°^Ô^Ž__ž_Ö_a‰bŠbŃb c4c“cťcĚcűűűűűűűűűűööööööööööööűűöűűűűűűűűűöűűűűűűűűűc˙c˙,Ěcěc4dMdNdfdĐdôdeWeŁe˛ełeŢeęeűef*f5fSf}fŸfËf gTggšgđg1hIh{hŚhîhijjjMjěj/k`k‡k’k›kÖkűűűööűűűűűűűöűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűöűűűűűűűc˙c˙,Ök lÍŁÍźÍůÍKÎľÎĎÎĐÎŃÎŇÎÓÎÔÎŐÎűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűööööööc˙c˙,ŐÎÖÎ×ÎŘÎŮÎÚÎŰÎÜÎÝÎŢÎßÎŕÎáÎâÎăÎäÎĺÎćÎçÎčÎéÎęÎëÎěÎíÎîÎďÎđÎńÎňÎóÎôÎőÎöÎ÷ÎřÎůÎĎĎ2ĎxώϚύĎÂĎűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűöűöööööc˙c˙,ÂĎĐ?ĐhЀЧĐŃŃŃrѝŃÎŃęŃ!ŇfŇ˜ŇšŇÓ0Ó`ӌӎÓÍÓîÓÔ%Ô‚Ô•Ô˘Ô°ÔÂÔŃÔ˙ÔŐ…ŐŢŐÖ8Ö˘ÖšÖîÖ ×××&×űűűűűűűűööűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűc˙c˙,&×3×M×m×y׋ט״×Ĺ×˙× Ř(ŘwŘ„ŘĹŘŐŘęŘúŘ,Ů7ŮFŮLŮxŮ‘ŮŁŮšŮËŮŢŮďŮýŮÚÚ|ÚďÚ3ŰŤŰ Ü/Ü’ÜÁÜúÜhÝwÝxÝŻÝűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűöűűűűűűűűűűööc˙c˙,ŻÝ˙Ý@ŢœŢ=ßPߝßŰßEŕœŕąŕ˛ŕáŒáĘá@â‘âÂâžăçHçŽçččxčŮč.énéÁéHëëěPîĄîĺîAď”ďŘďčďéď4đżđýđgńvńńűűűűűűűűűűööűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűöűűűűűc˙c˙,ńśńŰńřń'ňƒňžňäňwóžóîóJôôĆôŐôÖô×ôďô!ő}őÍő@ö]öąö÷v÷Ż÷Î÷0řkřŹřńřBůyůĘů-ú<ú=útú!űoűVüŠüĎü(ýűűűűűűűűűűűűűűűööűűűűűűűűűűűűűűűűűűűööűűűűűűc˙c˙,(ýeý˜ý¨ýŠýŃýęýÚţ…˙Ú˙ň˙V‹Ţíé'•yŠIXYŒëf⌟Kś˝ĺ2ABc űűűööűűűűűűűűűűöűűűűűűűűűűööűűűűűűűűűűűűűűöűc˙c˙, Ł _ v é ř a Á  I € Ç 4 p ´ #[fg€Ĺŕ:Ą¸Ýě÷!uÎWś$%=wĄĚRĆÜűűűűűűűűűűűűűűűűűűöűűűűűűűűűűűűűűűűűöűűűűűűűc˙c˙,Ü5DEjŮMżwń /0^tëý†ý8mŮqŇbŞiÚE}îcš5Ś˙ űűűöűűűűűűűűűöűűűűűűűööűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűc˙c˙, 9 E Z n y ˆ ™ Ť Č Ű č ů !A!r!x!Œ! !Ř!ć!î!"&"J"q"Ś"Ă"Ü"#+#9#K#i#u##¤#Ľ#Â#$&$=$O$c$‚$űöööööööööööööööööööööööööööööööööööűűööööööc˙c˙,‚$Ô$%J%¨%Ć% &&&H&Ÿ& 'U'ˇ'Ć'Ç'ç';(Q(Œ(Ť(Ă(ć(Ś)Đ)Ý)*[*j*k*”*+s+Ď+4,ž,Ź,­,Đ,^-Ş-Č-í-.-.űűűűűűűööűűűűűűöűűűűűűűűűűűűööűűűűűűűöűűűűűűc˙c˙,-.s.‘.ë.t0=1W1˛1ň1;2Ľ2ˇ2Ű2B3Q33Ć3Ů34f44×4/5G5m5‡56Ž6Ä6Ĺ6Ć6í6808c8Ň8Ű8C9Ž9÷9:":Q:f:Ý:űűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűöööűűűűűűűűűűűűűc˙c˙,Ý:I; ;Ż;°;Ô;< <+<<<y<ň<d= = >G>]>˛>'?2?š?ň?@@0@¸A$BIcII›I­I!J?JKJ‹J K„KL†LÁLMlMvMwM’MŻMěMţM.NONsNűűűűűűűűűűöűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűööűűűűűűc˙c˙,sN‰NŸNÂNóNOO4OEOP…]…ľ…†Ľ†Ś†ą†˝†‡-‡d‡‹‡î‡ˆRˆhˆzˆψńˆ ‰3‰`‰‰ö‰ Š1Š=Šűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűööűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűc˙c˙,=ŠmŠ}ŠŸŠłŠžŠЊ‹‹8‹q‹ż‹ދô‹ŒŒ Œ*Œ>ŒkŒ‰Œ–Œ˘ŒˇŒďŒ˙Œ&=t„ŠۍŽŽ2Ž3ŽdŽwŽĽŽԎýŽ*?Nűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűc˙-N`~ž̏Տ&0\œŤšȐא向"‘>‘T‘š‘Ş‘‘Ցä‘’8’s’•’Ŕ’č’ř’““&“K“†“•“ť“ź“˝“ѓؓ”0”x”‘”űűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűc˙-‘”ş”ä”@••¸•÷•–@–P–|–˛–ܖ—A—v—›—˛—ę—I˜…˜Ł˜ů˜L™Ľ™Ś™§™´™ľ™ś™ˇ™¸™űűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűöđîěěö`ü˙c˙c˙K @ń˙ Normal ]a c"A@ň˙Ą"Default Paragraph Font @ň Header ¸p#)@˘ Page Number @ Footer ¸p#¸–¸™˙˙˙˙œÍTžp+“őąGÝÇ X9)^%ˆéĂá]ĽCÔj¨™ݙMNOPQRSTUVWXYZ[\]1çÄ+h8×M]‹g{šŒČœ‡­wˇ¨š2ČĺŐPâóS z)î,p/â@0Q>ZĚcÖk uĚ}'‰Ż”x ĂŹçś…ÁóÇŐÎÂĎ&ׯݐń(ý Ü ‚$-.Ý:HGsN­ZŁfSpëx=ŠN‘”¸™^_`abcdefghijklmnopqrstuvwxyz{|}~€‚ƒ„…†‡ˆ‰Š‹ŒŽ‘’“”•–—˜™¸– !”˙•€˙@vTimes New Roman Symbol "Arial"H-NewBrunswickArial(H-Times New RomanTimes New Roman"€V ĐhSł•Sł•Cł•Ű_e"ƒV 9Dolgozat 1995.11.04. CLAVIER LTD.Twin's  !"#$%&'()*+,-./0123456789:;<=>?@ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ[\]^_`abcdefghijklmnopqrstuvwxyz{|}~€‚ƒ„…†‡ˆ‰Š‹ŒŽ‘’“”•–—˜™š›œžŸ Ą˘Ł¤ĽŚ§¨ŠŞŤŹ­ŽŻ°ą˛ł´ľśˇ¸šşťź˝žżŔÁÂĂÄĹĆÇČÉĘËĚÍÎĎĐŃŇÓÔŐÖ×ŘŮÚŰÜÝŢßŕáâăäĺćçčéęëěíîďđńňóôőö÷řůúűüýţ˙      !"#$%&'()*+,-./0123456789:;<=>?@ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ[\]^_`abcdefghijklmnopqrstuvwxyz{|}~€‚ƒ„…†‡ˆ‰Š‹ŒŽ‘’“”•–—˜™š›ţ˙˙˙ý˙˙˙ý˙˙˙ý˙˙˙ý˙˙˙Łţ˙˙˙Ťţ˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙ţ˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙Root Entry˙˙˙˙˙˙˙˙ ŔF q'Ŕ^Ţ€WordDocument˙˙˙˙ç7CompObj˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙jSummaryInformation(˙˙˙˙˙˙˙˙Ěţ˙˙˙ ţ˙˙˙ ţ˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙ţ˙ ˙˙˙˙ ŔFMicrosoft Word Document MSWordDocWord.Document.6ô9˛qţ˙ ŕ…ŸňůOhŤ‘+'łŮ0œ˜ ´ŔŘäř $ L X d p|„Œ”â Dolgozat CLAVIER LTD. Ro 1995.11.04.NormalđTwin's2OMicrosoft Word for Windows 95@DocumentSummaryInformation8˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙ Ô˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙ţ˙ ˙˙˙˙ ŔFMicrosoft Word dokumentum MSWordDocWord.Document.8ô9˛q€âFragmentalo Bt.  Dolgozatžď@ŠŃ˝^Ĺ@ęO Ŕ^Ĺ@ęO Ŕ^ĹŰ_e"ţ˙ ŐÍ՜.“—+,ůŽ0¤@H`h px €âFragmentalo Bt.  Dolgozat