ÐÏࡱá>þÿ  ¬®þÿÿÿ ¡¢£¤¥¦§¨©ª«ÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿì¥Á9 ð¿VòbjbjýÏýÏ"º Ÿ¥Ÿ¥qÿÿÿÿÿÿlbbbbbbbvʛʛʛ8œ„†œ<vô^2ΞΞäžäžäžäžäžäžSHUHUHUHUHUHUH$&` Fb<yH5bäžäžäžäžäžyHöÔbbäžäž®^öÔöÔöÔäžzbäžbäžSHöÔäžSHöÔÜöÔÒتï@@bbHäžÂž °GöoÈvT™Ê›^³/FVH<Ä^0ô^…G’‚bnΈ‚bHöÔvvbbbbÙ 1.) A BÜNTETPJOG TUDOMÁNYA. AZ EURÓPAI JOGI GONDOLKODÁS. BÜNTETPJOGI ISKOLÁK A BÜNTETPJOG TUDOMÁNYA ÉS AZ EURÓPAI JOGI GONDOLKODÁS: A modern büntetQjog-tudomány megszületésének korszaka a felvilágosodás kora. 1764-ben jelent meg Cesare Beccaria: A bqnökrQl és a büntetésekrQl írt mqve. A mq megjelenésétQl származtatjuk a modern büntetQjog-tudomány kezdetét. (A könyv hátterében egy bqnügy rejtQzik: az 1762. március 9-én ártatlanul kivégzett toulousi protestáns polgár: Jean Calas ügye. A vád alapjául az a tény szolgált, hogy fia öngyilkos lett [egyébként azért, mert az elQtte való esete minden pénzét elkártyázta]. A város katolikus többsége körében elterjedt az a hír, hogy a fiú nem öngyilkos lett, hanem apja és családja gyilkolta meg mégpedig azért, mert a protestáns hitrQl át akart térni a katolikus hitre. A város katolikus polgármestere a katolikus közvélemény nyomására Jean Calast vád alá helyzete. Bírái halálra ítélték, mégpedig azzal a meghagyással, hogy a kerékbe törés elQtt kínzással kell kényszeríteni: a gyilkosságban való cinkossággal vádolja meg az egész családját. A cél a volt, hogy ezután a családtagok is osztozzanak az apa sorsában. Jean Calas azonban nem tett  beismerQ vallomást , így a család sértetlen maradt. A toulousi per híre eljutott Párizsba, ahol Voltaire perújrafelvételt kezdeményezett az ártatlanul kivégzett Calas ügyében. Az esetrQl írt egy könyvet is, amely néhány hónap leforgása alatt egész Európában ismert lett, így jutott el Beccariához is.) A felvilágosodás korának filozófiai és politikai következtetéseit Beccaria fordította le a büntetQjog igényeire. Az ifjú Beccariát udvarába hívta II. József is és a büntetQjog reformjára kijelölt bizottság elQadójává nevezte ki. Nagy Katalin cárnQ is meghívta és felkérte az orosz büntetQjog reformjának irányítására. A felvilágosodás korában majd a Francia Forradalomban születik meg a szabadság, egyenlQség, testvériség eszméje. Az egyenlQség eszméjének letükrözQdésa a jog világában a jogegyenlQség. A büntetQjog gondolatrendszerében a jogegyenlQség hívja létre a nullum crimen sine lege és a nulla poena sine lege elvét. A büntetQjog akkor biztosítja a jogegyenlQséget, ha mindenki ugyanolyan cselekmény szerint felel. A cselekmény, a crimen a tett szerinti felelQsséget alapozza meg a rendi kiváltságok korszakára jellemzQ és a társadalmi hovatartozás szerint jellemzett tettes helyett. A crimenek, mint magatartástípusnak az egész országra kiterjedQ azonossága csak akkor biztosítható, ha a particuláris jogok helyett megjelenik az egész ország területén hatályos törvény, a lex. A lex eredetileg a király joga, a rex lex. Az anyagi jogi értelemben vett jogegyenlQség a büntetQ eljárási jogban mint törvény elQtti egyenlQség jelenik meg, azaz mindenki ugyanolyan szervezetq és felépítésq bíróság elQtt, a közhatalmi bíróságok elQtt felel. A korszak közhatalmi bíróságai a királyi bíróságok. A királyi bíróságok tehát a rendi bíróságok helyébe lépnek. A nullum crimen sine lege, nulla poena sine lege elve politikai szempontból megteremti a jogbiztonságot, a jogállamhoz vezetQ út egyik pillérét. A rex lex helyét a királyi hatalom visszaszorulásával és a parlamentáris demokráciák kifejlQdésével a lex mint a nemzeti törvényhozás produktuma foglalja el. A törvényt a parlament alkotja képviselQi útján, a képviselQket pedig a nép választja. A törvény legitimációját tehát a választók akarata, a népakarat biztosítja. A jog eszményiesített világában születik meg a jogpozitivizmus irányzata, amely szerint a jog mércéje és magyarázata önmagának és tartalma nem szorul igazolásra, a büntetQjog tudományában a dogmatikát igazolja. Amikor a jogtudományban érvényesült a XIX. sz. végén az újkantiánus értékfilozófia hatása, a büntetQjogi dogmatikai gondolkodás a tételes jogból közvetlenül levont fogalmak (formális jogellenesség, pszichológiai bqnösség) mögött jogon kívüli, értéket hordozó kritikai gondolattartalmakat kerestek. Végül az újhegeliánus felfogás (Nikolai Hartmann) a büntetQjog tudományában a finális cselekménytan megalapozója lett. A büntetQjog tudománya csak látszólagos önállósággal rendelkezik. Tantételeit politikai eszmények (szabadság, egyenlQség), erkölcsi felfogások, az emberkép változása alakítják. Az írott joghoz kötött fogalmi gondolkodás és tudomány mqvelés az európai kontinens büntetQjog-tudományának lett a jellemzQje. Anglia a precedens rendszeren alapuló, bíró alkotta jog rendjén, a comon law esetjogi szisztémája szerint építkezett. Az angol jog hatása alatt fejlQdött ki az Egyesült Államok joga és büntetQjoga is. A magyar büntetQjog-tudomány a kontinensen belül a német tudomány eredményeire figyelt fel elsQsorban. BÜNTETPJOGI ISKOLÁK: I./ A klasszikus iskola: A modern értelemben vett büntetQjog-tudomány elQfutárának Beccaria-t tekintjük. 1764-ben adta ki könyvét  A bqntettekrQl és a büntetésekrQl ( Dei delitti et delle pene ) címmel. A modern értelemben vett büntetQjog-tudomány a XIX. századi európai büntetQ törvényhozási munkálatok nyomán alakult ki. A büntetQjog tudomány elsQ irányzata az ún. klasszikus iskola az újonnan alkotott, leírt joganyagban kereste a büntetQjog logikáját: a bqncselekményt nem mint társadalmi, hanem mint jogi jelenséget vizsgálta. Arra törekedett, hogy a törvényi fogalmak elemzése és az e fogalmakból levont következtetések rendszerbe foglalása útján magára a büntetQtörvényre vezesse vissza a büntetQjog végsQ értelmét. Arra figyelemmel, hogy vizsgálódása tárgyának elsQsorban az írott jogot, a jogi  dogmát tekintette, a klasszikus iskolát dogmatikus irányzatnak is nevezzük. A klasszikus iskola nem a bqncselekmény tettesét, hanem a  tettet vonja vizsgálódási körébe. Az elvontan megfogalmazott  tettet elkülöníti a konkrét tettestQl; a tettet (a lopást, az emberölést stb.) bélyegzi meg, nem pedig a személy szerinti tettest (a tolvajt, a gyilkost). A tett elválasztása a  tettestQl a törvény elQtti egyenlQség elvének tükrözQdése. A büntetQjogi felelQsség a  tett alapján  társadalmi helyzetére tekintet nélkül  mindenkit egyformán terhel. A cselekménybQl vont absztrakciókra (a bqncselekmény az a cselekmény, amely jogellenes, tényállásszerq és bqnös) épült fel késQbb, illetQleg épül ma is a bqncselekmény tana. Cselekmény-központú szemlélete miatt a klasszikus irányzatot  tett büntetQjogi iskolának is nevezik. A klasszikus iskola fQbb megállapításai: A bqncselekmény az a magatartás, amelyet a törvény annak nyilvánít, vagyis bqncselekménnyé nyilvánítás nélkül nincs bqncselekmény (Nullum crimen sine lege elve). Ehhez kapcsolódik az a princípium, amely szerint nem alkalmazható olyan büntetés, amelyet az adott bqncselekményre a büntetQtörvény nem állapít meg (Nulla poena sine lege elve). A nullum crimen sine lege elve hitet tett a jogbiztonság gondolata, és a törvényesség eszméje mellett, szembefordult a hqbéri önkénnyel. A nullum crimen sine lege elve a modern büntetQ törvénykönyvekben is érvényesül, így a magyar Btk. 10.§ (1) bekezdése is magáévá teszi:  Bqncselekmény az a & cselekmény, amelyre a törvény büntetés kiszabását rendeli. A klasszikus iskola második tétele: a büntetQjogi felelQsség alapja a szabad akarat. Ez a felfogás az indeterminizmus. Az indeterminista szemléletbQl ered a tettes iránti érdeklQdés hiánya: az elkövetQ nem társadalmi vagy genetikai tények következtében lép a bqnözés útjára, hanem azért, mert választási szabadságával visszaélve nem a helyes viselkedést, hanem a bqncselekmény elkövetését választja. Az indeterminista felfogásból következik az a tétel, amely szerint a büntetés az elkövetett bqncselekmény igazságos megtorlása. A büntetést nem reális célok (a társadalom védelme, a prevenció) irányítják, hanem az igazságról alkotott filozófiai következtetés teszi szükségessé. Az akaratszabadságon és ezzel összefüggésben az egyén erkölcsi felelQsségén alapuló felfogást az  individuál-etikai felelQsség elvének nevezzük. A klasszikus iskola tételébQl következik az a felfogás, amely a bqncselekményért való felelQsséget az elkövetett cselekménnyel okozott sérelem súlyához kívánja idomítani. A következmények súlyához igazodó törvényi büntetési tételek attól függQen változnak, hogy az elkövetQ a sérelmet  szándékosan vagy  gondatlanul idézte-e elQ. Azt az elvet, amely szerint a büntetésnek az elkövetett cselekmény következményeinek súlyával kell arányban állnia,  proporcionalitás elvének nevezzük. A proporcionalitás elve nincs tekintettel a bqncselekmény elkövetQje személyiségére, mert nem a tettest, hanem a  tett -et vizsgálja. A klasszikus iskola gondolatkörében a büntetQjogi felelQsség három pillére nyugszik: az elkövetett cselekményen (pl. más életének kioltása), az elkövetQ bqnösségén  szándékosságán vagy gondatlanságán, a cselekmény súlyával és a bqnösség alakzatával (szándékosság-gondatlanság) arányban álló, igazságos, megtorló proporcionális büntetésen. A klasszikus iskola eredeti alakjában ma már nem érvényesül. Számos tételes azonban ma is hat. Újabb  módosított  változatait neoklasszikus iskolának nevezzük. II./ A kriminológiai jellegq irányzatok: A kriminál antropológiai iskola: A kriminál antropológiai iskola a bqnözQ személyt, rajta keresztül pedig a bqnözés okait kutatta. Alapítója Lombroso torinói fegyházorvos (elítélteken végzett mérések alapján), korszakalkotó könyve: L uomo delquente címmel 1876-ban jelent meg. Tételei: azért van bqnözés, mert vannak bqnözQk. BqnözQvé az válik, aki születésétQl bqnözQi hajlamot hordoz. Ez a hajlam az elQdöktQl öröklQdik a leszármazottakra, és esetleg csak sokadiziglen tör a felszínre. Az esetleges távoli QsöktQl eredeztetése okán Lombroso a tettesnél kifejlQdött hajlamot atavisztikus tulajdonságnak fogja fel. Lombroso állítása szerint a hajlam hordozója testi jegyeket is visel, az árulkodó testi jegyeket stigmának nevezte. A „stigma”-elmélet volt tanainak támadható felülete, mert a leírt jegyek korrekt személyekre is vonatkoztathatók. Lombroso soha nem állította, hogy a stigmák alapján felismerhetQ személy ellen bqncselekmény elkövetése nélkül is el lehet járni, tehát nem került szembe a nullum crimen sine lege elvével. Nevéhez fqzQdik az elsQ bqnügyi tudományos kutatóintézet megalapítása. Az olasz büntetQjogi gondolkodásra (Ferrire és Garofalora is) jelentQs hatást gyakorolt. A kriminál szociológiai iskola: Az irányzat a Lombroso elleni tudományos mozgalom jegyében született és alapítói elsQsorban franciák voltak (Lacassagne és Tarde). Tanításuk szerint a bqnözés okai nem az egyénben rejlenek, hanem a társadalmi környezet, a milieu hozza létre Qket. A bqnözésnek tehát társadalmi okai vannak. Az irányzat követQi nem reális kutatások alapján, hanem  íróasztal mellett gondolkodva sorolták fel a bqnözés okait. Összemosták a lényegeset a lényegtelennel, a meghatározó okokat a sokadlagosokkal. Néhány jellemzQ megállapítás: A bqnözés oka a nyomor, a lakáshiány, a prostitúció, a válások, az alkoholizmus, a faluról városba vándorlás, a gyökértelenséget maga után vonó kivándorlás, illetQleg az új országba bevándorlók érkezése, a munkanélküliség, a munkakerülés stb. A  harmadik iskola: A harmadik iskola vezéralakja az olasz Ferri volt, az antropológiai és a szociológiai iskola egyeztetésére törekedett. A bqnözQvé válás individuális pszichés folyamatában egyénben rejlQ tényezQk és társadalmi okok is részt vesznek. Ebben a felfogásban megjelenik a  személyiség ideája, amely képes megszqrni az egyénre érvényesülQ társadalmi hatásokat, hiszen a kedvezQtlen társadalmi környezetben élQk nem mindegyike válik bqnözQvé, illetve a kedvezQ környezetben élQ személyek is követnek el bqncselekményeket. A bqnözés okaival foglalkozó irányzatok hatásaként egy tudomány született: a kriminológia, amely késQbb kivált a büntetQjog tudományából és önálló tudománnyá vált. A kriminológiai jellegq irányzatok emberképe más, mint a klasszikus iskoláé. A bqnözést alakító okok ugyanis az egyén vonatkozásában mint determináló tényezQk jelennek meg. Ezeknek az irányzatoknak a filozófiai alapja tehát a determinizmus, vagyis az emberi magatartás meghatározottságáról és a jövQre vonatkozóan meghatározhatóságáról szóló tan. A determinizmus a klasszikus iskola indeterminista (a szabad akaraton nyugvó) emberképének az ellentéte. A kriminológiai jellegq irányzatoknak a büntetQjogi felelQsségre vonatkoztatott következtetései: Ha az ember azért követ el bqncselekményt, mert arra van (öröklött tulajdonságai, illetQleg a társadalmi hatásoknál fogva) determinálva, úgy nem tehet tetteirQl. Így elesik idividuál-etikai felelQssége. FelelQssége csak azon a szinten áll meg, hogy másként viselkedett, int az objektivizált társadalmi elvárhatóság (ez a szociáletikai felelQsség). A klasszikus iskola induviduál-etikai felelQssége tehát felcserélQdik a szociáletikai felelQsségre, miként az indeterminizmus a determinizmusra. A múltbeli cselekményt megtorló büntetés eszméje helyett az egyén jövQbeni magatartását alakító átnevelés, a reszocializáció ideája jelenik meg, melynek célja az átnevelés útján annak biztosítása, hogy a tettes a jövQben ne kövessen el bqncselekményt. Az ekként felfogott prevenciót a határozatlan tartamú szabadságelvonással járó átnevelés, a biztonsági intézkedés szolgálja. A nullum crimen sine lege elve nem kerül feladásra, vagyis eljárás csak olyan személy ellen folytatható, akinek cselekménye kimerítette valamely törvényi tényállás kereteit. Újszerqsége, hogy az elkövetQ sorsa nem a tárgyalóteremben dQl el, mert az ítélethozatalkor a bíróság nem látja elQre, hogy mennyi idQ szükséges az elkövetQ átneveléséhez. A tárgyalóteremben a bíróság csak elrendeli a biztonsági intézkedést, de az intézkedés befejezésérQl csak az átnevelQ intézet fog rendelkezni, vagyis a tettes kikerül a garanciák világából. A klasszikus iskola gondolatrendszeréhez képest a következQ fogalmi ellentétpárok jellemezhetQk: indeterminizmus-determinizmus, individuál-etikai felelQsség  szociáletikai felelQsség, igazságos proporcionális megtorló büntetés  határozatlan tartamú biztonsági intézkedés, bqnösség  antiszociális személyiség. Azt a büntetQjogi felfogást, amely a tett helyett a tettest állítja a büntetQjogi érdeklQdés középpontjába, tettes büntetQjogi irányzatnak nevezzük. A tettes büntetQjogi irányzatok az elmélet szintjén rekedtek meg és a tételes büntetQjogban nem tudtak érvényesülni. Ennek oka a jogbiztonság igénye és a klasszikus iskola széles körq elismertsége. III./ A közvetítQ iskola: A közvetítQ iskola vezéralakja Franz Liszt professzor A közvetítQ iskola igyekszik  összebékíteni a klasszikus iskolát (a tett büntetQjogi irányzatot) a kriminológiai megalapozású iskolákkal (a tettes büntetQjogi irányzattal). Liszt a determinista felfogás híve, de nem fogadja el biztonsági intézkedések szisztémáját. Determinizmusa abban fejezQdik ki, hogy a tettarányos megtorló büntetést a preventív tartalmú célbüntetéssel cseréli fel, hogy az igazságos megtorlást a  testhez álló egyéniesített büntetéssel cseréli fel. Az igazságos megtorlás gondolata háttérbe szorul az elkövetQ megjavítása, illetQleg a súlyosabb esetekben a kirekesztése céljával szemben. Egészen szqk körben elfogadja az intézkedések gondolatát is (fiatalkorúak javítóintézeti nevelés, elmebetegek kényszergyógykezelése). Az egyéniesítés körében hirdeti a csekélyebb súlyú bqncselekmények és kisebb veszélyességet hordozó elkövetQik tekintetében a felfüggesztett szabadságvesztést; a büntetés-végrehajtás során pedig széles körben a feltételes szabadságra bocsátást. A magyar büntetQjogban a közvetítQ iskola hatására került sor a fiatalkorúak büntetQjogának megalkotására (1908), a közveszélyes munkakerülQkkel szemben a dologházi Qrizet (1913), a hajlamos és a szokásos bqnözQkkel szemben a szigorított dologházi Qrizet bevezetésére (1928). A közvetítQ iskola hatott a felfüggesztett szabadságvesztés és a feltételes szabadság intézményének a bevezetésére is. IV./ A neoklasszikus iskola: Az irányzat a klasszikus iskola  megújítása . Lényege, hogy a klasszikus irányzat eredeti fogalmainak a jelentéstartalma módosul, az azonos kifejezésen mást, illetQleg részben mást kell érteni. Az irányzat büntetés-elméletében visszatér a megtorlás eszméjéhez, az igazságos, jogépségi büntetéshez. Az irányzat egyik hazai követQje, Szabó András szerint azért kell büntetni, mert a  norma meg van szegve . A neoklasszikus iskola is hitet tesz a nullum crimen sine lege és a nulla poena sine lege elve mellett, vagyis a jogbiztonság gondolata és az állampolgári garanciák eszméje mellett. V./ Egyéb büntetQjog tudományi irányzatok: A II. világháború után jelentkezett az olasz Gramatics ügyvéd a  társadalomvédelem irányzata , illetQleg a francia Marc Ancel az  új társadalomvédelem irányzata . Szelíd, a megjavíthatóság optimizmusa által áthatott irányzatok, melyeknek középpontjában az elkövetQ visszavezetése a társadalomba helyezkedik el. A  60-as évek treatment irányzatai (az ún. kezelési elméletek) a büntetés-végrehajtás tekintetében törekedtek módosításokra. A kezelési elméletek zátonyra futottak, mert a  70-es években megindult nagyméretq bqnözési hullám és a bqnözés belsQ szerkezeti átalakulása (szervezett bqnözés, fegyveres bqnözés, kábítószer-kereskedelem stb.) bizonyos környezetben a maffiának adta volna át a  rabok önigazgatását . 2.) A MAGYAR BÜNTETPJOG TÖRTÉNETE A CSEMEGI KÓDEXTPL NAPJAINKIG. A SEMMISSÉGI TÖRVÉNYEK A CSEMEGI-KÓDEX. AZ I. ÉS II. BÜNTETP NOVELLA: Magyarországon ezidáig három BüntetQ Törvénykönyvet alkottak. Az elsQ az 1878. évi V. tc.; a második az 1961. évi V. törvény; a harmadik a ma is hatályos 1978. évi IV. törvény. Törvénykönyvnek az olyan törvényt nevezzük, amely rendszerezve magában foglalja a büntetQjog teljes hatályos anyagát A BüntetQ Törvénykönyv magában foglalja a büntetQjog Általános és Különös Részét. A  BüntetQ Novella elnevezés az olyan büntetQ törvényre vonatkozik, amely a Btk. egy-egy meghatározó anyagrészét (intézményét) módosítja. Európában az 1810. évi Code Pénallal kezdQdött a XIX. századi nagy kodifikáció idQszaka. Olyan büntetQ törvénykönyv létrehozására törekedett  államonként  a polgárság, amely megteremti a törvényesség anyagi jogi garanciáit: a nullum crimen sine lege, nulla poena sine lege elvére épített felelQsség és büntetési rendszert; amely az igazság elvének messzemenQ teljesítésére törekszik. A XIX. század során az akkori kontinentális Európa minden önálló állama megalkotta a maga büntetQ törvénykönyvét. Erre a kodifikációs idQszakra esik az 1878. évi magyar BüntetQ Törvénykönyv megalkotása is. Jogtechnikai megoldásaiban és fogalomképzésében a magyar Btk. az 1852. évi osztrák, és az 1871. évi német Btk.-hoz állott a legközelebb. A Btk. megalkotásáról szólva ki kell emelni Csemegi Károly alakját, aki Deák Ferencnek és pártjának bizalmát élvezve kapott megbízást a Btk. szöveganyagának és indokolásának elkészítésére. A kódex több esztendQs munka során készült el; országgyqlési vitája pedig mintegy másfél évig tartott. Csemegi mqve a Btk.-t mintegy kiegészítQ Kihágási BüntetQ törvénykönyv (KBTK.), - az 1879. évi XL. tc. is. A Csemegi-kódex Általános Része több-kevesebb módosítással az 1950. évi II. tv. (Btá.); Különös Részének számlos rendelkezáse pedig az 1961. évi V. tv. (Btk.) hatálybalépéséig volt érvényben. Csemegi alkotása a magyar jogi gondolkodás egyik legjelentQsebb mérföldköve, a nemzeti kodifikáció történetének kiemelkedQ produktuma. Az 1878. évi V. tv. általános és különös részre tagozódott. ElsQ Része: az Általános Határozatok 125 §-ból, Második Része a bqntettek és vétségek nemeirQl és azok büntetéseirQl 359 §-ból állott; a teljes anyag 486 §-t tett ki. Különbséget tett bqntettek és vétségek között. A bqntettek bqntetti, a vétségek vétségi büntetéssel voltak büntetendQk. A bqntetteket és a vétségeket a bqncselekmények súly szerinti harmadik kategóriája: a Kihágási BüntetQ Törvénykönyvben szabályozott kihágások egészítették ki. A bqncselekmények  súly szerinti  hármas felosztását trichotomikus rendszernek nevezzük. A Csemegi-kódex szerint bqntettet csak szándékos bqncselekmény képezett. Szabályként a vétség is szándékos bqncselekmény volt, kivéve, ha a törvény a gondatlan elkövetést is (pl. gondatlan emberölés) vétséggé nyilvánította és büntetni rendelte. A klasszikus iskola tanításait tette magáévá elveiben és következtetéseiben. Hitet tett a nullum crimen és a nulla poena elve mellett; elfogadta az egyén szabad akaratáról szóló indeterminista tant, s ezzel az individuál etikai felelQsséget; magáévá tette a proporcionális büntetési rendszert. Céljának az igazság érvényre juttatását tekintette. Mai szemmel nézve, az 1878. évi Btk. három lényeges kérdést nem szabályozott, illetQleg nem oldott meg: nem szabályozta külön a fiatalkorúak büntetQjogi felelQsségét; nem tartalmazott rendelkezést a büntetés végrehajtásának feltételes felfüggesztésére; nem szabályozta a büntetett elQélethez fqzQdQ hátrányok alóli mentesítést (a rehabilitációt). A fiatalkorúakra úgy rendelkezett, hogy akik az elkövetéskor 12. életévüket már betöltötték, de 16. életévüket még nem haladták meg, nem büntethetQk, ha cselekményük jelentQségének felismeréséhez szükséges behatással nem rendelkeznek. Ám, ha ilyennel rendelkeznek, büntethetQk, mégpedig a Btk. szankciórendszere alapján. Kedvezmény számukra csak az volt, hogy a büntetés tartama velük szemben a törvény erejénél fogva jelentQsen leszállított; pl. a fegyház csak 2 évtQl 5 évi terjedQ tartamban szabható ki (az egyébként halállal, vagy életfogytig tartó fegyházzal büntetendQ bqncselekmények esetén is). A fiatalkorúakat a felnQttektQl elkülönített épületrészben kellett elhelyezni. A büntetés végrehajtásának feltételes felfüggesztése csak a következQ évtizedben került a büntetQjog tudomány érdeklQdési körébe, illetQleg programpontjai közé. A rehabilitáció szükségességének gondolata még fel sem merülhetett, hiszen Magyarországon csak a századfordulót követQ esztendQkben vezették be a bqnügyi nyilvántartást. A kódex megváltoztatását, illetve kiegészítését az elsQ BüntetQ Novella (I. BN.): az 1908. évi XXXVI. tc. szolgáltatta. A Novella I. Fejezet a  Büntetés feltételes felfüggesztésérQl úgy rendelkezett, hogy az egy hónapot meg nem haladó tartamban kiszabott fogház, illetQleg a pénzfQbüntetés függeszthetQ fel. Ennél jelentQsebb a törvény II. Fejezete,  A fiatalkorúakra vonatkozó rendelkezések . Az olasz pozitivista iskola és a francia szociológiai iskola irodalmi munkássága, majd a Nemzetközi BüntetQjogi Egyesület (NBE) világkongresszusainak anyaga hatást gyakorolt a magyar büntetQjogi tudományos gondolkodásra is. A magyar szakirodalom is érdeklQdési körébe vonta a  tettest , hazánkban is akadtak hívei a közvetítQ büntetQjogi irányzatnak. Megjelentek a bqnelkövetQk kategóriái: az alkalmi és a szokásos bqnözQ típusai. A szokásosnak mondott bqnözQket a  javíthatók osztályába sorolták, részint pedig  javíthatatlannak minQsítették, az ún.  megrögzött bqntettesek kategóriájába helyezték. A javíthatókkal szemben a munkára szoktatás, a rendszeres életmód kialakítása volt a jelszó, a megrögzöttekkel szemben pedig az ártalmatlanná tétel lett az igény. Az „ártalmatlanná tétel” a határozatlan tartamú büntetés, a biztonsági intézkedés bevezetését jelentette. A program valóra váltását az I. világháború akadályozta, illetQleg késleltette. Két törvényt kell itt megemlíteni: az 1913. évi XXI. tc.-t a közveszélyes munkakerülésrQl, és az 1928. évi X. tc.-t, a második BüntetQ Novellát (II. BN.). Az 1913. évi XXI. tc. a közveszélyes munkakerülQkkel és a csavargókkal szemben új szankciót vezetett be: a dologházat. A II. BN. III. Fejezete  a megrögzött bqntettesek -re tartalmazott nagyon súlyos rendelkezést. A HORTHY-KORSZAK BÜNTETPJOGA: Az I. Világháború végét követte a Tanácsköztársaság 1919. március 21-vel kezdQdQ száznapos uralma. Ez az uralom rémuralom volt, a vörös terror idQszaka volt, amely megfélemlítette az ország lakosságát, támadást intézett a tulajdon, a sajtó és a vallásszabadság, a gyülekezési és az egyesülési szabadság, a véleménynyilvánítás szabadsága ellen és tönkretette az ország gazdaságát, végül pedig az antant (a román hadsereg) intervenciójára vezetett. A Horthy-korszak hadat üzent az államrend erQszakos megdöntésére irányuló cselekményeknek, elsQsorban a titkos szervezkedésnek. Ezt a célt szolgálta az 1921. évi III. tc.  Az állami és társadalmi rend hatásosabb védelmérQl . Az általánosan érvényesülQ büntetQjog-alkotás keretében a II. BN.-t (1928. évi X. tc.) kell kiemelni. Az 1940. évi XXXVII. tc. az elsQ magyar rehabilitációs törvény volt. Jogunk addig nem ismerte a büntetett elQélethez fqzQdQ hátrányok alóli mentesítést. A korszak szakmai szempontból értékelhetQ utolsó törvénye az 1942. évi X. tc. volt, az egyes közéleti visszaélések büntetésérQl. A II. VILÁGHÁBORÚ VÉGÉTPL 1950-IG TERJEDP IDPSZAK: A világháború utolsó hónapjaiban Magyarország harctérré vált, majd az egész ország megszállásra került. A háború utáni elsQ másfél év legjelentQsebb jogforrásai: az 1945. évi VII. törvénnyel törvényerQre emelt 81/1945. (II. 5.)ME számú rendelet, amelyet az 1440/1945. (V. 1.) ME számú rendelet egészített ki:  A háborús és népellenes bqncselekményekrQl ; az 1946. évi VII. törvény  A demokratikus államrend és a demokratikus köztársaság védelmérQl , valamint a 8800/1946. (VII. 28.) ME számú rendelet  Az árdrágító és a közellátás elleni bqncselekményekrQl . Jogdogmatikai szempontból az 1945. évi VII törvény két szempontból különleges. Egyrészt, mert visszaható hatállyal ruházta fel magát és a visszaható hatály kezdQpontját meg sem határozta. Ennek következtében az ún. népellenes bqncselekmények miatt eljárás indulhatott azokkal szemben, akik 1919-ben, a Tanácsköztársaság bukását követQ erQszakos felelQsségre vonásokban vettek részt. Népellen bqncselekménynek minQsült a baloldali szervezetek üldözése, a zsidó lakosság üldözése, illetQleg az a sajtóban megnyilvánuló propagandatevékenység, amely akár a fasiszta ideológiát, akár a nyilas pártot, akár az antiszemitizmust terjesztette. Háborús bqncselekménynek minQsült az a tevékenység, amely az ország háborúba bekapcsolódását szorgalmazta, vagy készítette elQ akár a propaganda, akár a politika, akár az ideológia eszközével, és háborús cselekménynek minQsültek a harctéren, illetQleg a megszállt területek lakosságával, illetQleg a hadifoglyokkal szemben kifejtett erQszakos, illetQleg fosztogató cselekmények. A törvény másik különlegessége, hogy sohasem évült el, illetQleg sohasem fog elévülni a hatálya alá esQ (a törvény 11. és 13. §-ban meghatározott) bqncselekmény. Az elévülés eredetileg nem volt kizárt, idQtartama húsz év volt. Ám közvetlenül az elévülési idQ letelte elQtt az 1964. évi 27. számú tvr. kizárta e bqncselekményi kategória elévülését. Ez a rendelkezés megismétlést nyert az 1978. évi Btk. 33.§-ban. A háborús és népellenes bqncselekmények miatti elítélések nem estek egyik semmisségi törvénynek sem a hatálya alá. A korabeli ítélkezést a  népbíróságok folytatták. (Háborús és népellenes bqntett miatt három magyar miniszterelnököt ítéltek halálra: Imrédy Bélát, Bárdossy Lászlót és Sztójay Dömét. A népbíróság e bqntettben mondta ki bqnösnek a Sztójay-kormány számos tagját és az 1944. október 15-én végrehajtott nyilas puccs számos résztvevQjét, elsQsorban Szálasi Ferencet és kormányának tagjait.) Az 1946. évi VII. törvény eredetileg az 1946. évi I. törvénnyel létrehozott Magyar Köztársaság és demokratikus államrend védelmérQl rendelkezett. Valójában az akkor szervezQdQ politikai rendQrség, illetQleg a belQle továbbfejlesztett ÁVÓ, illetQleg vésQ alakjában ÉVH ezt a törvényt használta az ún. koncepciós perek során a valóságos, vagy vélt politikai ellenfél bebörtönzésére, vagy megölésére. E törvény alapján ítélték el pl. Midszenti bíborost, késQbb Rajk László kommunista belügyminisztert és utódját, Kádár Jánost is. A törvény uralma kiterjedt az 1956. évi forradalmat megtorló idQszakra is, rendelkezései alapján ítélték el Nagy Imre miniszterelnököt is. 1949-ben, a Népköztársasági Alkotmány kihirdetésekor az Országgyqlés illetékes bizottsága olyan határozatot fogadott el, amely szerint az 1946. évi VII. törvény a jövQben a Magyar Népköztársaság büntetQjogi védelmét fogja szolgálni. A rendszerváltást követQen semmisségi törvény helyezte hatályon kívül a reá hivatkozó ítéleteket és rehabilitálta automatikusan az elítélteket. A 8800/1946. ME számú rendeletnek a forint, az árszínvonal és a közellátás biztonságát kellett a büntetQjog eszközeivel biztosítani. E rendelet is visszájára fordult, a mezQgazdaság területén eszközölt ún.  beszolgáltatási kötelezettség teljesítésének kikényszerítQje és a  kuláknak tekintett módos parasztság megfélemlítQje lett. Mivel a jogszabály  kriminalizálta a gazdaságot , illetQleg, hogy a célja a lakosság egy részének megfélemlítése volt, a rendszerváltást követQen ugyancsak semmisségi törvény hatálya alá esett. Az 1950-ig terjedQ idQszak jelentQs szakmai szempontú törvénye az 1948. évi XLVIII. Törvény (III. BüntetQ Novella), amelyben jelent meg elQször a foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés és az önhibából eredQ ittas állapotban elkövetett bqncselekmény büntetendQsége. AZ 1950. ÉVI BTÁ.-TÓL AZ 1961. ÉVI BTK.-IG TERJEDP IDPSZAK: A Btá. a BüntetQ Törvénykönyv Általános RészérQl szóló törvény a Csemegi-kódex Általános Részét hatályon kívül helyezte, és helyette újat alkotott. A Btá. szakmai szempontból áttekinthetQ, korrekt törvény volt, amely nem árulkodott azokról a törvénytelenségekrQl, amelyek addigra már általánosság váltak. A Btá.-ban jelent meg a cselekmény társadalomra veszélyességének és az elkövetQ személyi társadalomra veszélyességének fogalma, a jogkövetkezményi rendszer kiegészítéseként pedig a javító-nevelQ munka. A Btá. a bqncselekmények súly szerinti kategóriájából kiiktatta a vétséget. A Btá. rendelkezése szerint a bqncselekmény bqntett, vagy kihágás. Az 1955. évi 17. sz. tvr. felszámolta a kihágások intézményét és helyette az államigazgatási jellegq szabálysértések kategóriáját vezette be. Ezzel a büntetQjogban a bqncselekmény és a bqntett fogalma azonosult. Csak az 1971. évi 28. sz. tvr. alakította ki újból a vétségek körét. 1950-tQl általánossá vált a letartóztatottak bántalmazása a nyomozati eljárásban, a kényszervallatás az ÁVH-nál, általánossá váltak a koholt politikai perek. A bqnüldözés és az igazságszolgáltatás kriminalizálta a politikát. A bírósági megtorláson kívül a lakosság egy részét súlyosan sértette a kitelepítések rendszere és a rendQrségi határozattal elrendelhetQ internálás. 1953-ban, a Nagy Imre-kormány hatalomra jutásával felszámolták az internálótáborokat és megszüntették a kitelepítéseket. Abba maradtak a koncepciós perek is. A korszak fQbb büntetQtörvényei a gazdaság átalakítását, az új tulajdoni rendet és a tervgazdálkodást tükrözik. Törvényerejq rendelet jelent meg a tervgazdálkodás büntetQjogi védelmérQl (1950. évi 24. sz. tvr.), a devizagazdálkodás büntetQjogi védelmérQl (1950. évi 30. sz. tvr.). Az új jogforrásokkal párhuzamosan még hatályban volt a Csemegi-kódex Különös Része, amely y köztörvény bqncselekményeket (gyilkosság, lopás, közokirat-hamisítás stb. tartalmazta. A bírónak és általában a jogalkalmazónak a hatályos joganyagot különbözQ forrásokból kellett összeszednie. Ezért az Igazságügyi Minisztérium 1952-ben, majd 1958-ban kiadta a BHÖ-t. A  Hatályos BüntetQjogi Szabályok Hivatalos Összeállíátsa jogtárgyak szerint kialakított fejezetekbe foglalta a Különös Rész szerteágazó joganyagát. A BHÖ nem jogforrás, hanem csak törvénygyqjtemény volt. Erre az évtizedre esik az 1956. évi forradalom és annak leverése, illetQleg a forradalom résztvevQi ellen megindított felelQsségre vonás és ítélkezés. Az alapul szolgáló törvény az 1946. évi VII. törvény volt. Az elítéltek helyzetét nehezítette, hogy a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló államelleni (ellenforradalmi) bqntettel halmazatban köztörvényi bqncselekményt is megállapítottak az ítéletek AZ 1961. ÉVI BTK.-TÓL AZ 1978. ÉVI BTK.-IG TERJEDP IDPSZAK: A Csemeti-kódex Különös Része az 1961. évi Btk. hatálybaléptéig (több mint 80 évig) volt hatályban. Az 1961. évi V. törvény 1962. július 1. napján lépett életben. Ezzel véget ért a BHÖ idQszaka és megjelent az egységes BüntetQ Törvénykönyv. A kódex az egységes bqncselekmény (a bqncselekmény bqntett) fogalmat érvényesítette, széles körben fenntartotta a halálbüntetést és megQrizte a politikai fejlQdésre jellemzQ jogi megoldásokat. A kódex szakmai szempontból tökéletlen volt, súlyos jogalkalmazási problémákat okozott, és mára az 1971. évi 28. sz. tvr. novellaszerqen módosította. Bevezette az életfogytig tartó szabadságvesztést, szqkítette a halállal büntetendQ bqncselekmények körét, nagyjából egységessé tette a társadalmi tulajdon és a személyi tulajdon büntetQjogi védelmét. Megalkotta a vétségek kategóriáját. MegjegyezendQ, hogy 1950-tQl 1971-ig a társadalmi tulajdont sértQ legsúlyosabb bqncselekmények halállal voltak büntetendQk. A kódex 1962. július 1. napján lépett hatályba, erre az idQre megszqntek az 1956. évi forradalomban való részvétellel kapcsolatos büntetQperek. 1963-ban pedig az 1963. évi 4. sz. tvr. amnesztiát hirdetve kiengedte az ellenforradalmi (az 1956. évi) cselekményekben való részvétel miatt elítélteket. Széles körq volt a rehabilitáció is. Megszilárdult a törvényesség. MegkezdQdött a  lágy diktatúra idQszaka és megtörtént a Kádár-rendszer konszolidációja. A magyar büntetQjog és a magyar büntetQjog tudomány kedvezQ megítélését fejezte ki az a tény, hogy a Nemzetközi BüntetQjogi Társaság Budapesten rendezte meg 1974-ben Világkongresszusát. AZ 1978. ÉVI BTK. ÉS A RENDSZERVÁLTOZÁS BÜNTETPJOGA: Az 1961. évi Btk. szakmai gyengeségeit novelláris úton nem lehetett korrigálni. Az igazságügyi kormányzat az ország elitjét mozgósítva nekilátott egy új kódex megalkotásának. Az 1978. évi Btk. bqntetteket és vétségeket ismert, megalkotásának idQszakában még huszonnyolc bqncselekményt fenyegetett halálla. A törvény változatlanul magáévá tette a szocialista büntetQjog intézményeit és elveit (az állami rend, a népgazdaság szigorú védelme, a javító-nevelQ munka, mint intézkedés). Az 1990. évi választások idQszakában (majd az 1994. és az 1998. évi országgyqlési választások idQszakában sem) egyik pártnak sem volt a büntetQjog területére vonatkoztatott kodifikációs elképzelése. A mindenkori igazságügyi kormányzat mindig csak egy-egy részterület módosítását szorgalmazta, illetQleg eszközölte. A lényegi módosítások idQszaka az állam elleni bqncselekmények területén 1989-ben kezdQdött. Azóta elsQsorban a gazdaság büntetQjoga változott, tekintettel arra, hogy a szocialista, a társadalmi tulajdonra és a tervgazdálkodásra épülQ gazdasági rendszert a magántulajdon és a piacgazdaság rendszere váltotta fel. Megalkotása óta a Btk.-t mintegy hatvan esetben módosították. Az Európa Tanácshoz, illetQleg az Emberi Jogok Európai Konvenciójához csatlakozás keretében Magyarországnak csatlakoznia kellett a Konvenciót 1983-ban módosító 6. sz. KiegészítQ JegyzQkönyvhöz, amely kimondotta a halálbüntetés eltörlését. Az abolíciót végül is az Alkotmánybíróság 23/1990. (X.31.) sz. határozata eszközölte. Az Alkotmánybíróság az élethez és az emberi méltósághoz való jogot korlátozhatatlannak tekintette és ezért a halálbüntetést alkotmányellenesnek mondotta ki. SEMMISSÉGI TÖRVÉNYEK: Az 1956. évi forradalommal összefüggQ elítélések pontos száma ismeretlen. A politika kriminalizálását jelentQ büntetQeljárások és elítélések azonban gyakorlatilag az 1945. esztendQtQl elkezdQdtek. Az elítélések elsQsorban az 1945-1963 közötti idQszakra esnek, kisebb számban azonban 1963-1989-ig folytatódtak. Perújítási eljárást kezdeményezni és az ártatlanul elítélteket ennek keretében ítélettel felmenteni lehetetlennek tqnt. Egyrészt azért, mert 40.000 elítéltrQl lett volna szó, és ennyi perújítási ügy az aktuális, a  naprakész ítélkezést megbénította volna. Másrészt az eltelt évtizedekben az elítéltek nagy része meghalt, illetQleg elhunytak a tanúk és elenyésztek a tárgyi bizonyítékok. Végezetül pedig több ezer embert kivégeztek és nem tudni: volt-e élQ hozzátartozójuk. Ilyen körülmények között már a szocialista idQkbQl származó országgyqlés 1989-ben, késQbb pedig a rendszerváltást követQen választott országgyqlés az elítélések semmisség nyilvánításáról alkotott törvényt. A semmissé nyilvánítás ex tunc hatállyal érvényesült, az ítéletek nem ejthettek makulát az elítélteken. VisszamenQleg ártatlannak kell tekinteni Qket és a törvényben meghatározott kártalanítást vehették igénybe. 3.) A JOGÁLLAMI BÜNTETPJOG. JOGBIZTONSÁG ÉS IGAZSÁGOSSÁG. A BÜNTETPJOG ALAPELVEI A JOGÁLLAMI BÜNTETPJOG. JOGBIZTONSÁG ÉS IGAZSÁGOSSÁG: I./ A jogállam fogalma a XIX. sz. második felének német irodalmában jelent meg, jogfilozófiai kategóriaként. Politikai tartalmában ellentéte a rendQrállam. A jogállamra egységes definíció máig sem ismert. A jogállam fogalma az állam és az állampolgári relációban érvényesül, a jogállamnak nem ismérve, hogy egyes állampolgárait más állampolgárok ellenében megvédi. Jogállami ismérvek: Biztosítja polgárai számára a véleménynyilvánítás és az információhoz hozzájutás szabadságát, az egyesülési és a gyülekezési szabadságot, a tulajdon biztonságát és szabadságát. Az állam nem engedi alkalmazni a büntetQeljárásban, illetQleg a büntetés-végrehajtásban a kínzást, a lealacsonyító, vagy megszégyenítQ bánásmódot. Az Qrizetbe vett személyek számára biztosítja a  Habeas Corpus -t, hogy biztosítja a vád alá helyezettek számára a törvény által létrehozott független és pártatlan bíróság elQtti nyilvános tárgyalást, a bíróság tisztességes eljárását, a védelemhez való jogot, a fellebbezési jogosultságot stb. Elismeri a többszöri eljárás tilalmát és az ártatlanság vélelmét. Ezek tulajdonképpen azok a jogok, amelyeket az Emberi Jogok Európai Konvenciója minden ember számára garantál. A jogállam azok számára értékes, akik nem jogállamban éltek, hanem olyan államban, amely önkényesen megsértette polgárainak jogát. A jogállam eszményiesített alakja felderengett pl. Németországban a hitleri birodalom elbukásával, vagyis akkor, amikor az NSZK-nak szembe kellett néznie a náci diktatúra rémtetteivel és következményeivel. A Kelet- és Közép európai országokban az 1990-es évek rendszerváltást követQen pedig akkor, amikor felvetQdött a történelmi igazságtétel gondolata, vagyis az az igény, hogy vonják felelQsségre a korábbi negyven esztendQ törvénysértéseinek elkövetQit. Hazánkban a jogállamiság problémája az ún. igazságtételi törvény kapcsán került az Alkotmánybíróság elé, amely az Alkotmány 2.§-ban írt jogállamot tudományos igénnyel értelmezte. Az Alkotmány szerint a Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam. II./ Az elméleti kérdés: mitQl jogállam a jogállam? A jogállam az az állam, amely a jog uralma alatt áll. Az emberi jogok és alapvetQ szabadságok védelmérQl szóló Európai Egyezmény szövege az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára hivatkozva is kiemelte a  jog uralmának fontosságát. Amennyiben a jogállamot a jog uralmával hozzuk összefüggésbe, kérdés mit kell érteni a  jog uralmán . A jog uralmán a pozitivizmus jogfilozófiai irányzata (XIX. sz. második fele) a tételes jogi szabályozás minden problémára kiterjedQ zárt rendszerét értette. A jogi pozitivizmus felfogása szerint a jog teljes anyaga kimerül a tételes jogban és a jogi dogmatika elvont fogalmai (jogellenesség, tényállásszerqség, bqnösség, büntetendQség) is a tételes jogból vont absztrakciók. A pozitivizmus tétele szerint a jog mértéke és magyarázata önmagának, amely jogon kívüli fogalmakhoz, mint kritikai gondolattartalmakhoz (erkölcs, igazság, igazságosság) nem viszonyítható. Az a kérdés pedig az adott korban fel sem merült, hogy ez a jog „jó-e”. A tételes jogból merített fogalom a jogállam formális fogalma, amely a jogbiztonság megteremtését mutatja. A jogi szabályozás minden helyzet kezelésére és megoldására vonatkozó teljessége az emberi magatartás következményeit elQre láthatóvá és elQre kiszámíthatóvá teszi. A jogbiztonságot a tételes jogban a nullum crimen sine lege elve és a nulla poena sine lege elve, továbbá a súlyosabb büntetQrendelkezés visszaható hatályának a tilalma testesíti meg. Az esetleges rossz törvény más törvénnyel módosítható. Ám éppen a XX. sz.  mélyrepülése mutatta, hogy embertelen rendelkezések és gonosz elhatározások is jogi formába öltöztethetQk, az embertelenség és a kegyetlenség is a jog pózában tetszeleghet. A hitleri Németország törvényi formába öltöztette a zsidók tömeges üldözéséhez és elpusztításához vezetQ zsidótörvényeket. A szocializmus korszakában 1956-ban a forradalom során és leverését követQen Magyarországon  törvényes parancs alapján adtak le sortüzet békés tüntetQkre, a berlini falnál a Mauerschützenek lQttek menekülni akaró honfitársaikra. Világossá vált, a formális jogállamiság és annak alapkritériuma: a jogbiztonság nem teszi a jogot sem elfogadhatóvá, sem elviselhetQvé. Ebben az összefüggésben jelent meg a jogállam materiális fogalma, a mely a jog igazságosságát jelenti. A kérdés, hogy ez az igazságosság a törvényhozás és a jogalkalmazás jellemzQje-e, avagy az  igazságosság csak az igazságszolgáltatásnak lehet a mércéje, nem pedig a törvényhozásnak. Az írott tételes jog primátusát filozófiailag a jogpozitivizmus irányzata vallja. Amennyiben a tételes jogot tQle független kritikai gondolattartalmakhoz mérjük, úgy elismerjük, hogy a jognak meg kell felelnie más eszmék igényeinek is. A jogon kívüli eszmékbQl levezetett princípiumok és szabályok az európai jogi kultúrában a keresztény vallásokban, elsQsorban a katolikus teológiában jelentek meg. Az  isteni jogon kívül az emberarcú jog képe a természetjog tételeiben jelent meg. Az emberhez és a társadalomhoz fqzQdQ természetjognak mintegy a reneszansza az írott jogtól elkülöníthetQ igazságosság. III./ 1946-ban Gusztav Radbruch német professzor a nemzeti szocializmus kegyetlenségeit elemezve állította egymással szembe az írott jogot és az igazságosságot. „Törvényes jogtalanság és törvényfeletti jog” c. cikkében a jogbiztonság és az igazságosság közötti konfliktust elemezte. A német Alkotmánybíróság kijelentette: „a jogállamisághoz nem csak a jogbiztonság, hanem a materiális igazságosság is hozzátartozik”. IV./ A jogállam problémakörét a Magyar Alkotmánybíróság is mélyen elemezte. Alapja az Országgyqlés 1991. november 4-ei ülésén elfogadott ún.  igazságtételi törvény , vagy  elévülési törvény volt. A 11/1992. (III.5.) AB határozatban az Alkotmánybíróság megállapította, hogy  az 1944. december 21. és 1990.május 2. között elkövetett és politikai okból nem üldözött súlyos bqncselekmények üldözhetQségérQl szóló , az Országgyqlés 1991. november 4-ei ülésén elfogadott törvény alkotmányellenes. Az Alkotmánybíróság állásfoglalása e kérdésben: A már elévült bqncselekmények újból büntethetQvé tétele alkotmányellenes. A még el nem évült bqncselekmények törvényi elévülési idejének meghosszabbítása alkotmányellenes. A még el nem évült bqncselekmények elévülésének törvénnyel való félbeszakítása alkotmányellenes. Nyugvási vagy félbeszakítási oknak visszaható hatályú törvénnyel való megállapítása alkotmányellenes. Az elévülés szempontjából nem lehet alkotmányosan különböztetni aszerint, hogy az állam politikai vagy pedig egyéb okból nem érvényesítette büntetQigényét. Határozatlansága miatt a jogbiztonságot sérti és ezért alkotmányellene annak elévülési nyugvási okká nyilvánítása, hogy az állam politikai okból nem érvényesítette büntetQigényét. Hasonló kérdés: az elévülés nyugvása és a visszaható hatály tilalma  vagy e tilalom áthágása  a német egység létrehozása után a jogutód Német Szövetségi Köztársaságban is elQtérbe nyomult. E tárgyban az NSZK-ban az ún. Második elévülési törvény (1993. március 26.) tartalmaz meghatározó rendelkezést. Az NSZK bírósága elQtt a jogi probléma az volt, hogy az NDK törvénye szerint már elévült bqncselekmények, illetQleg a korabeli büntethetQséget kizáró ok fedezetével elkövetett bqncselekmények utóbb büntethetQk-e. Ezekben a  Mauerschützen cselekményekben az NSZK bíróságai és alkotmánybírósága az üldözés mellett foglalt állást. Az NSZK Alkotmánybírósága szerint olyan büntethetQséget kizáró okot figyelmen kívül kell hagyni, amely igazolja olyan személyek megölését, akik fegyvertelenül és az általánosan elismert jogi érdekek megsértése nélkül akartak átkelni a belnémet határon. V./ Úgy tqnik, hogy ugyanazt a problémát az NSZK másképpen oldotta meg, mint a Magyar Köztársaság Alkotmánybírósága. A magyar törvényjavaslat a benne felsorolt bqncselekmények során elsQsorban az emberölésekre volt tekintettel, mégpedig amelyek 1956-ban fegyvertelen és ártatlan tüntetQk lemészárlásában fejezQdtek ki. A halált okozó testi sértés szabálya elsQsorban az ÁVH kihallgatási rendjén elkövetett agyonverésekre volt tekintettel. A hazaárulás büntetendQsége a szovjet csapatok behívását kívánta értékelni. A Magyar Alkotmánybíróság a politikai okra hivatkozást önkényesnek és képlékenynek tartotta. A Magyar Alkotmánybíróság és a Német Alkotmánybíróság határozatát egybevetve az a lényeges különbség, hogy a magyar álláspont a jogbiztonságot a materiális jogállam elé helyezi. Ezzel szemben a német álláspont a jogbiztonság és a materiális jogállam tartalmát adó igazság alapulvételével a Radbruch-i formulát teszi magáévá. A rendszerváltás következményeként a magyar jogrendszer nem sérült, a jogbiztonság a jogállam legfontosabb értékévé vált. A BÜNTETPJOG ALAPELVEI: 1.) A nullum crimen sine lege és a nulla poena sine lege elve: A büntetQjog alapelve a nullum crimen sine lege és a nulla poena sine lege elve. Ez a két elv, az Alkotmányban is kifejezésre jut [57.§ (4) bek.], egyszersmind alkotmányos, jogállami alapelv is. Nem minden jogállam ismeri azonban el ezt a két elvet. A precedens rendszer szerint épülQ angolszász jogokban nincs minden bqncselekményre írott törvény alkotva. Léteznek több száz éves precedensek is. Elvileg sérelmet szenved a súlyosabb rendelkezés visszaható hatályának a tilalma is, hiszen míg a nullum crimennél elQbb a jog és utána a tett, addig a precedensrendszerben elQbb a tett és utóbb az ítélet, amely majd a jövQre vonatkozóan lesz precedensértékq. A kontinens joga és az angol jog szembesítésébQl mégsem vonatható le az a következtetés, hogy a common law jogrendszerekhez tartozó államok (Nagy-Britannia, USA) nem jogállamok. 2.) A nullum crimen sine culpa elve: Ez az elv fejezi ki, hogy nincsen bqncselekmény bqnösség nélkül. Ebben az összefüggésben a bqnösségen alapuló felelQsség princípiumáról beszélünk. Az Alkotmány a bqnösségen alapuló felelQsség elvét nem mondja ki, de áttételesen levezethetQ belQle. Az 57.§ (4) szerint ugyanis senkit nem lehet elítélni olyan cselekmény miatt, amely az elkövetés idején a magyar jog szerint nem volt bqncselekmény. A Btk. 10.§ (1) szerint pedig a bqncselekmény szándékosan, vagy gondatlanul elkövetett cselekmény. Létezik azonban két kivétel. Nem büntetés, hanem intézkedés: a kényszergyógykezelés, amely beszámításképtelen elmebeteg elkövetQvel szemben alkalmazandó, vagyis olyan személlyel szemben, aki nem rendelkezik bqnösségre való képességgel. A másik kivétel: az önhibából eredQ ittas, vagy bódult állapotban törvényi tényállást kimerítQ személy cselekményét báncselekménynek kell minQsíteni annak ellenére, hogy beszámítási képessége (bqnösségi képessége) az elkövetéskor hiányzott. 3.) A súlyosabb büntetQrendelkezés visszaható hatályának tilalma (Btk. 2.§): Az Alkotmányban kifejezésre juttatott nullum crimen sine lege elv és a nulla poena sine lege elv Btk.-beli egyik letükrözQdésérQl van szó. A fQszabály szerint a bqncselekményt az elkövetéskor hatályban lévQ törvény szerint kell elbírálni. Ám az elbíráláskor hatályban lévQ (új) törvény szerint bírálandó el a cselekmény, ha eszerint már egyáltalán nem minQsül bqncselekmények, vagy bqncselekmény ugyan, de enyhébben bírálandó el. 4.) A büntetQjog ultima ratio jellege, illetQleg szükségessé és az arányosság követelménye: A büntetQjog csak végsQ eszközként vehetQ igénybe és csak akkor, ha az igénybevétel szükséges és akkor is csak az arányosság keretein belül. Az ultimatio ratio, a szükségesség, illetQleg a proporcinalitás elvét nem a bíróságnak kell mérlegelnie. A büntetQtörvényrQl van szó, a bqncselekménnyé nyilvánításról, illetQleg a bqncselekmény jogkövetkezményének meghatározásáról. Ebben az összefüggésben beszélünk  szükségességi tesztrQl , illetQleg  arányossági teszt -rQl Ezt a tesztelést a kriminálpolitikának kell elvégeznie és a törvényhozásnak figyelembe vennie. 5.) Az analógia tilalma: A jogállami büntetQjog jellemzQje az analógia tilalma. Az analógia szemben áll a nullum crimen sine lege elvével, mert azt fejezi ki, hogy a cselekmény elbírálására kifejezett törvényi tényállás hiánya esetén is sor kerülhet mégpedig úgy, hogy a bíró a magatartást egy hasonló cselekményre vonatkozó törvényhely szerint minQsíti és szabja ki rá a büntetést. Az analógiát a XX. században a hitleri Németország és a Szovjetunió joga ismerte. 6.) BüntetQeljárási garanciák: A jogállami jelleg az anyagi büntetQjog elvi és szabályai alkalmazásával önmagában nem garantálható. A büntetQeljárás elvei és szabályai biztosítják a jogállami követelmények konkrét esetbeli érvényesülését. Az 1950-es években az ún. szocialista törvényesség a büntetQeljárásban sokszorosan sérült. Ha a gyanúsított bántalmazható, ha létezik kényszervallatás, ha az elQzetes letartóztatást a rendQrség saját hatáskörében bírói kontroll nélkül gyakorolhatja, ha bírói út, tárgyalás és ítélet nélkül személyes szabadságtól megfosztható valaki (internálás,  Gulag -ba küldés), úgy természetesen nincs jogbiztonság. Az anyagi büntetQjog jogállam fogalma tehát össze van kapcsolva a büntetQeljárás alapvetQ garanciáival. Az Emberi Jogok Európai Konvenciójának harmadik cikke tiltja a kínzást, az embertelen, illetQleg a lealacsonyító bánásmódot a büntetQeljárás és a büntetés-végrehajtás során. Eljárási jogunk szerint elQzetes letartóztatást csak bíróság rendelhet el, a terheltet hetvenkét órán belül bíróság elé kell állítani, ha az ügyész elQzetes letartóztatás elrendelésére csak a törvény alapján lefolytatott tárgyalás rendjén, csak vád alapján, csak bqncselekmény elkövetése miatt. A tárgyaláson biztosított a védelemhez való jog, a tárgyalás nyilvános, szóbeli és kontradiktórius (fegyveregyenlQség). A terheltet megilleti az ártatlanság vélelme. A törvény biztosítja a jogorvoslati jogosultságot. 4.) A BÜNTETPJOG FORRÁSAI. AZ ALKOTMÁNYBÍRÓSÁGI HATÁROZATOK JELEGE JOGFORRÁSTANI SZEMPONTBÓL. A NEMZETKÖZI SZERZPDÉSEK JOGFORRÁSI HELYE A BÜNTETPJOGBAN. A BÜNTETPJOG FORRÁSAI: A jogforrás a törvényhozó akaratának meghatározott módon és formában való kifejezése. Megkülönböztethetünk anyagi és alaki jogforrást. Alaki jogforrás a jogi fizikai megjelenési formája, azaz a jogalkotásról szól 1987. évi XI. törvényben meghatározott jogszabályok (pl. az országgyqlés által alkotott jog egyik megjelenési formájaként a törvény), míg anyagi jogforrás az a szervezet vagy személy, amely vagy aki jogalkotásra jogosult (pl. az országgyqlés). I./ A büntetQjog elsQdleges jogforrása is a nemzetközi jog. A Magyar Köztársaság Alkotmánya (a többször módosított 1949. évi XX. törvény) 7.§ (1) bekezdése kimondja, hogy  a Magyar Köztársaság jogrendszer elfogadja a nemzetközi jog általánosan elismert szabályait, biztosítja továbbá a vállalt nemzetközi jogi kötelezettségek és a belsQ jog összhangját . Az Alkotmánybíróság 53/1993 (X.13.) számú határozata megállapította, hogy a belsQ jog és a nemzetközi jog viszonyában a háborús és emberiség elleni bqncselekmények tényállását és büntethetQségük feltételeit is a nemzetközi jog határozza meg. Napjainkban megállapítható, hogy a büntetQjognak nemzetközi jellegq közvetlen jogforrásai is vannak, vagyis a nemzetközi jog maga határozza meg egyes bqncselekmények büntethetQségének és büntetendQségének feltételeit, amelyeknek fenn kell állniuk ahhoz, hogy a hazai jog valamely bqncselekménye a nemzetközi jog szerinti bqncselekménynek minQsüljön [36/1996. (IX.4.) ABH]. II./ A második legjelentQsebb jogforrás a Magyar Köztársaság Alkotmánya. Egyrészt a legalitás elvébQl következQen, valamint számos részelv kapcsán (pl, alkotmányos kriminalizációs kötelezettség, szükségességi és arányossági teszt, vagy a jogtárgyakat definiáló szakaszok), másrészt konkrét alkotmányos szabályok révén. Ilyen alkotmányos szabály az Alkotmány 7.§ (1) bekezdés, amely szerint „A Magyar Köztársaság jogrendszere elfogadja nemzetközi jog általánosan elismert szabályait, biztosítja továbbá a nemzetközi jogi kötelezettségek és a belsQ jog összhangját . Továbbá az Alkotmány 54.§ (1) bekezdése, amely a halálbüntetés eltörlésénél is jelentQs szerepet kapott. III./ A jogforrási hierarchiában harmadik az Alkotmánybíróság határozatai, hiszen jelentQs változásokat okoztak a büntetQjog egészében, de magában a Btk.-ban is. [Pl. a 23/1990 (X.31.) AB határozat megsemmisítette a halálbüntetést, az 53/1993. (IX.13.) AB határozat pedig kimondta a nemzetközi jogban érvényesülQ nullum crimen sine lege elv és ezen elv belsQ jogi tartalma közötti különbséget, valamint az emberiség elleni és háborús bqncselekmények ius cogens jellegét és ezzel lehetQvé, sQt kötelezQvé tette az 1956-os sortüzek elkövetQinek felelQsségre vonását]. Az Alkotmánybíróság a Btk.-ban foglalt normákat vizsgálja abból a szempontból is, hogy megfelelnek-e az alkotmányos alapelveknek. Ennek során az Alkotmánybíróság az érvényesülQ, hatályosuló jogszabályt, vagyis az élQ jogot veti össze az alkotmányos elvekkel és vizsgálja a jogszabály alkotmányosságát (34/1993. AB határozat). Alkotmányossági szempontból vizsgálni kell, hogy a tényállás a büntetendQ magatartások körét nem túl szélesen jelöli-e ki és elég határozott-e. Az Alkotmánybíróság szerepe sajátos, mert megállapíthatja, hogy valamely jogszabályi rendelkezés alkotmányellenes és ezzel hatályát veszti, de új jogszabályt azonban nem hozhat létre, vagyis nem jogalkotó szerv. Az Alkotmánybíróság határozatainak rendelkezQ része valódi jogforrás, mert a jogszabályhelyeket semmisít meg és ezzel a büntetQtörvény rendelkezéseit, szabályait megváltoztatja, módosítja, megszünteti. [Pl. a 23/1990. (X.31.) ABH a halálbüntetés eltörlésérQl, illetve a 11/1992. (III.5.) ABH az ún. elévülési törvény megsemmisítésérQl]. JellemzQ szabály, hogy az Alkotmánybíróság alkotmányértelmezése a kihirdetéstQl kezdQdQen mindenkire kötelezQ erejq, akárcsak egy jogi norma. IV./ Negyedik a sorban a törvény, amely a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény 3.§ f), g) pontjai szerint a büntetQ-jogalkotás kizárólagos jogforrása. Azaz a bqncselekményeket, a büntetéseket és a büntetés-végrehajtást, a büntetQeljárást csakis törvényben lehet szabályozni. A jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény [3.§ f), g) pontjai] értelmében is törvényben kell szabályozni különösen  a bqncselekményeket, a büntetéseket és a büntetés-végrehajtást, valamint a büntetQeljárást . Jelenleg az 1978. évi IV. törvény a hatályos BüntetQ Törvénykönyv (Btk.) a legfontosabb törvényi jogforrás, de itt is meg lehet említeni a büntetQeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvényt (Be.) [a könyvben még az 1973. évi I. törvény van megjelölve, de az már nem hatályos]. A hatályos BüntetQ Törvénykönyvet, mint kódexet a hatálybalépése óta számos törvény módosította, amelyek közül néhány, átfogó jellegq novellának is tekinthetQ. (Pl. az 1993. évi XVII. törvény, valamint az 1994. évi IX. törvény, továbbá a 2001. évi CXXI. Törvény). V./ Ötödikként említhetQek a jogalkotási törvényt megelQzQ idQszakból megmaradt, jelentQs szabályokat is tartalmazó jogforrásokként a törvényerejq rendeletek, melyeket a Népköztársaság Elnöki Tanácsa adott ki. [Pl. a BüntetQ TörvénykönyvrQl szóó 1978. évi IV. törvény hatálybalépésérQl és végrehajtásáról szóló 1979. évi 5. sz. törvényerejq rendelet (Btké.) vagy a büntetés-végrehajtásról szóló 1979. évi 11. sz. tvr.]. VI./ Hatodikként mint keretdiszpozíciót kitöltQ normák közvetett jogforrások lehetnek alacsonyabb szintq jogszabályok is. ErQsen vitatott az, hogy a magyar büntetQjog precedens jellegq-e vagy sem, mert a jogalkotásról szóló törvény kógens szabályainak, tilalmainak ellentmond a bíróságok tényleges, valós ítélkezési gyakorlata. Az egyértelmqen megállapítható, hogy a bíróságok döntésének rendkívüli jelentQsége van. Jelenleg az 1997. évi LXVI törvény 27.§-a alapján csak a Magyar Köztársaság LegfelsQbb Bírósága által kiadott ún. jogegységi határozatok kötelezQek a bíróságokra. A LegfelsQbb Bíróságnak két további döntési formáját kell megemlíteni, amelyek már nem léteznek, de a korábban meghozottak közül, még számos hatályban van. Ezek ugyancsak kötelezQ erQvel bíró elvi döntések és irányelvek. (Pl. a 15. számú irányelve az élet és testi épség büntetQjogi védelmérQl, vagy a III. számú BüntetQ Elvi Döntés az ittas vagy bódult állapotban elkövetett bqncselekményekért való felelQsségérQl.) JelentQsek még a LegfelsQbb bíróság büntetQ kollégiumának állásfoglalásai, bár ezek nem kötelezQek ispo iure, de ellenkezQ döntést hozni nem szoktak a bíróságok. A nullum crimen sine lege elvébQl is következQen azonban nem ismerhetQ el jogforrásnak sem a szokásjog, sem a bírói gyakorlat. Nem jogforrások a LegfelsQbb Bíróságnak a bíróságokra nézve kötelezQ erejq iránymutatásai sem, mert feladatuk nem új jogszabályok alkotása, hanem a meglévQk helyes értelmének a feltárása, vagyis a jogértelmezés. 5.) A BÜNTETPNORMA SZERKEZETE A BÜNTETPTÖRVÉNY RENDSZERE ÉS SZERKEZETE: A büntetQtörvény olyan törvény, amely büntetQjogi normákat tartalmaz. A büntetQjogi norma csoportjába tartoznak azok a jogszabályok, amelyek a büntetQjogi jogviszonyt szabályozzák, illetve az alapul szolgáló életviszonyt védelmezik. A büntetQjogi norma a büntetQjog materális forrásainak összessége. Azokat a büntetQtörvényeket, amelyek az anyagi büntetQjog teljes viszonyrendszerét kísérlik meg szabályozni BüntetQ Törvénykönyvnek (Btk.) nevezzük. A BüntetQ Novella (BN) olyan törvény, amely nagyobb számú büntetQnormával módosítja, illetve egészíti ki a büntetQjog korábbi normarendszerét. Vannak olyan büntetQjogszabályok, amelyek csupán néhány szabályt módosítanak vagy változtatnak meg (egyszerq törvénymódosítás). A kontinentális jogrendszerekben a büntetQjog tradicionálisan két részre oszlik, az Általános Részre és a Különös Részre. Ez a tagozódás XIX. század közepétQl jelent meg Európa országaiban, és Magyarországon az 1843. évi BüntetQ Kódex-javaslat vezette be. Az Általános Rész tartalmazza azoknak a normáknak az összességét, amelyek a legtöbb, szinte minden bqncselekményre vonatkoznak. Itt határozza meg a törvényhozó a bqncselekmény fogalmát, a büntetendQséget és a büntethetQség általános feltételeit, a szankciók fajait, a büntetés kiszabásának általános szabályait és a büntetett elQélethez fqzQdQ hátrányok alóli mentesítés feltételeit. A Különös Rész normái tartalmazzák az egyes bqncselekmények definícióját és az elkövetési magatartások leírását, illetve határozzák meg az alkalmazandó büntetéseket. A hatályos Btk. Általános Részének szerkezete, felépítése: I. fejezet: A büntetQtörvény hatálya II. fejezet: A bqncselekmény és az elkövetQk I. cím: A bqncselekmény II. cím: Kísérlet és elQkészület III. cím: Az elkövetQk III. fejezet: A büntetQjogi felelQsségre vonás akadályai I. cím: A büntethetQséget kizáró okok II. cím: A büntethetQséget megszüntetQ okok IV. fejezet: Büntetések és intézkedések I. cím: A büntetések II. cím: Az intézkedések V. fejezet: A büntetés kiszabása VI. fejezet: Mentesítés a büntetett elQélethez fqzQdQ hátrányok alól VII. fejezet: A fiatalkorúakra vonatkozó rendelkezések VIII. fejezet: A katonákra vonatkozó rendelkezések IX. fejezet: ÉrtelmezQ rendelkezések A Különös Rész szerkezet az eges bqncselekményi csoportokra épül. A BÜNTETPNORMA SZERKEZETE: A büntetQjogi tárgyú jogszabályok, törvények büntetQnormákat tartalmaznak. A büntetQjogi normák elsQdleges sajátossága, jellemzQje a definícióként megjelenés, megközelítés és felfogás. A büntetQjogi normák meghatározzák mit tegyen, ne tegyen vagy tqrjön a norma címzettje, vagy módosítják ezeket a parancsokat. A jogi normának három eleme van: hipotézis, diszpozíció, szankció (jogkövetkezmény). A hipotézis, azaz elQtétel (feltétel) a normának az a része, amely meghatározza azt az élethelyzetet, amely a norma alkalmazásának feltétele. A diszpozíció írja elQ, hogy a hipotézis fennállása esetén a norma címzettje milyen cselekményt tanúsítson (mit tegyen, ne tegyen vagy tqrjön el). Végül a szankció az a jogkövetkezmény, amelyet a norma a diszpozíció teljesüléséhez kapcsol. A büntetQjogban a hipotézis és a diszpozíció részben összeolvad. [Az emberölés fogalmát a Btk. 166.§ (1) bekezdése így határozza meg:  Aki mást megöl, bqntettet követ el, és öt évtQl tizenöt évig terjedQ szabadságvesztéssel büntetendQ. E fogalomban az  aki jelenti a hipotézist, hiszen a Btk. hatálya szerinti minden emberre vonatkozó normáról van szó.] 6.) A DISZPOZÍCIÓ FOGALMA ÉS A DISZPOZÍCIÓ FAJTÁI: A diszpozíció a Különös Részben felsorolt bqncselekmények meghatározását tartalmazó norma-elem, azaz egy bqncselekmény különös részi meghatározása. Négy fajtája van: egyszerq, leíró, hivatkozó és keret. a) Az egyszerq diszpozíció a bqncselekményt tulajdonképpen tautológiával, a nevével határozza meg. [Például az emberölés:  Aki mást megöl, bqntettet követ el. Btk. 166.§ (1) bekezdés]. Az egyszerq diszpozíciók nyílt törvényi tényállások is, azaz nem tartalmazzák a bqncselekmény elkövetési magatartásának leírását, hanem minden magatartás, amely az adott eredmény létrehozására alkalmas elkövetési magatartás lehet. b) A leíró diszpozíció a bqncselekményt lényeges ismérveivel határozza meg. [Pl. a lopást a Btk. 316.§ (1) bekezdése így határozza meg: „Aki idegen dolgot mástól azért vesz el, hogy azt jogtalanul eltulajdonítsa, lopást követ el.”]. Önmagában az a tény, hogy az egyik diszpozíció részletesebb, a másik pedig nem, a jogbiztonság szempontjából nem jelent semmit. c) A hivatkozó (utaló) diszpozíció a felesleges ismétlés elkerülése miatt a Btk.-n belül hivatkozik egy másik bqncselekményre, ahol a kérdéses tényállást már definiálták. [Pl. a közfeladatot ellátó elleni erQszak tényállása (Btk. 230.§) a hivatalos személy elleni erQszak tényállására utal vissza (Btk. 229.§).] d) A keretdiszpozíció nem a Btk.-n belül utal valamely rendelkezésre, hanem más jogág szabályaira, amelyek az adott Btk. rendelkezést töltik ki tartalommal. Ilyenek a közlekedési bqncselekmények, ahol legtöbbször valamilyen közlekedési szabály megsértése összefüggésben van a bqncselekmény elkövetésével. [Pl. a Btk. 186.§ (1) bekezdése szerint:  Aki a közúti közlekedés szabályainak megszegésével más vagy mások életét vagy testi épségét közvetlen veszélynek teszi ki, bqntettet követ el, és három évig terjedQ szabadságvesztéssel büntetendQ. A közúti közlekedés szabályait az 1/1975. (II.5.) KPM-BM együttes rendelet a közúti közlekedés szabályairól (KRESZ) tartalmazza és ezek megszegése tényállási elem.] 7.) A BÜNTTP JOGSZABÁLY ÉRTELMEZÉSE. AZ ÉRTELMEZÉS ALANYAI, MÓDSZEREI, EREDMÉNYE AZ ÉRTELMEZÉS CÉLJA. SZUBJEKTÍV ÉS OBJEKTÍV JOGALKOTÓI AKARAT: Minden jogértelmezés  így a büntetQjogi értelmezése is  arra irányul, hogy az értelmezendQ jogi norma jelentését pontosan feltárja. A legalitás elvébQl 2 dolog következik: egyrészt, hogy a demokratikusan megválasztott törvényhozó akaratát kell feltárni, hisz ez lesz a norma jelentése, ugyanakkor a címzettnek elQre kell látni, hogy milyen magatartást tilalmaz a büntetQnorma. A jogalkotó szándéka és norma szövegébQl az átlagember számára a közvetített jelentés között komoly eltérés lehet. A legalitás és az értelmezés kapcsolata két szinten nyilvánul meg. Egyrészt a normákban rejlQ többértelmqség értelmezést igényel, amikor a norma alkalmazására kerül, másrészt a hivatalos személyek (bíróság stb.) az értelmezés során téves eredményre juthatnak, ami az igazságtalanság egyik formájához vezet. Az értelmezés elsQdleges célja a jogszabály immanens jelentésének (ratio legis) feltárása. Meg kell különböztetni a szubjektív és az objektív jogalkotói szándékot. A jogalkotó szubjektív szándéka csak fikció, hiszen egy testületnek nem lehet a természetese személy szándékával megegyezQ akaratot tulajdonítani, olyan objektív szándékot kell kutatni, amely középpontjában a norma címzettje áll. A jogalkotó szubjektív akaratának kutatása az értelmezésnek szintén célja lehet, de nem meghatározó szempontja. Az objektív jogalkotó szándékot különbözQ módszerek alkalmazásával lehet megismerni. Emellett a jogtudományi tradíció az értelmezést alanya és eredménye szerint is csoportosítani. A BÜNTETPNORMA ÉRTELMEZÉSÉNEK MÓDSZEREI: Az értelmezés módja szerint nyelvtani, logikai, rendszertani történeti és célja szerinti (teleologikus) értelmezés között tehetQ különbség. A nyelvtan szerinti értelmezés a jogszabályok tartalmának a magyar nyelv szabályai szerinti feltárása. A szöveg pontos elemzését tételezi fel, ahol akár egyetlen betqnek vagy írásjelnek is jelentQs következményei vannak vagy lehetnek. Így például lényeges lehet a  vagy (alternatív),  avagy (nota bene!) az  és (konjuktív) közötti különbség. [Például az öngyilkosságban közremqködés bqncselekménye (Btk. 168.§)  Aki mást öngyilkosságra rábír, vagy ennek elkövetéséhez segítséget nyújt, ha az öngyilkosságot megkísérlik vagy elkövetik, bqntettet követ el, és öt évig terjedQ szabadságvesztéssel büntetendQ. ] JelentQs lehet épp ezeknek a szavaknak a hiánya is, hiszen ott a bírói gyakorlatnak kell választani, hogy e hiányt  vagy”-ként vagy „és”-ként értelmezi. Ügyelni kell arra, hogy a törvényhozó meghatározott törvényi kifejezésekhez speciális jogi tartalmat kapcsolt-e vagy a köznapi nyelvhasználat az irányadó. A mindennapi nyelvhasználat esetében a köznapi jelentést kell alkalmazni. A 30/1992. (V.26.) AB határozatában az Alkotmánybíróság is alkalmazta a nyelvtani értelmezést. A logikai értelmezés a formális logika felhasználásával történik. Az egyes jogszabályok önmagában vett vizsgálatán túl a logikai értelmezés körébe tartozik az is, ha két jogszabály egymáshoz való viszonyából vonunk le következtetést. A logikai értelmezés módszerei: kevesebbrQl többre, többrQl a kevesebbre valamint az ellentétbQl való következtetés. 1.) A kevesebbrQl a többre (a minore ad maius) való következtetés szerint, ha a viszonylag enyhébb cselekmény büntetendQ, büntetendQ a nála a súlyosabb is. 2.) A többrQl a kevesebbre (a maiore ad minus) való következtetés szerint amennyiben a súlyosabb eset nem von maga után szigorúbb elbírálást, nem járhat azzal a nála enyhébb eset sem. Továbbá, ha a súlyosabb esetben a cselekmény nem büntethetQ, nem büntethetQ az az enyhébb esetben sem. [Pl. az erQszakos közösülés bqncselekménye (Btk. 197.§) súlyosabban minQsíti a bqncselekményt, ha a sértett 12 életévét nem töltötte be. Ugyanakkor önmagában az is erQszakos közösülés, ha az aktusba beleegyezQ sértett 12 életévét nem töltötte be.] 3.) Az ellentétbQl való következtetés (argumentum a contrario) felhasználásának feltétele, hogy a jogalkotó tudatosan alkalmazza az eltérQ szabályozást. A rendszertani értelmezés a büntetQjogban kétféle módon alkalmazható: horizontálisan és vertikálisan. Horizontális az értelmezés, ha a büntetQjogszabály rendszerbeli elhelyezésbQl vonunk le következtetést a tartalmára nézve. Egy adott jogtétel jelentését abból a jogszabályból kell megállapítani, amelynek az értelmezendQ jogtétel a része. Vertikális értelmezés, amikor büntetQnorma elemeinek jelentését és logikáját alkalmazzuk és általános dogmatikai követelményeket az egész jogrendszerre kiterjesztjük, a jogrendszer részeként vizsgáljuk. Vagyis az értelmezendQ jogtételnél más jogágban, illetve magasabb szinte elhelyezkedQ jogszabályt vonunk be az értelmezésbe. Ekkor a büntetQjogszabály valódi tartalmát a büntetQjogrendszer, sQt akár az egész jogrendszer alapelveivel együtt tárjuk fel. A történelmi értelmezés a jogszabály keletkezése és fejlQdése társadalmi körülményeibQl következtet annak valódi tartalmára. A történeti értelmezés keretében jelentQs a szerepe a régi és az új jogszabály összehasonlításának, valamint a törvény elQkészítQ anyagában a törvényjavaslat indokolásában foglaltaknak is. A célszerinti (teleologikus) értelmezés elsQsorban az adott szabályozás célját veszi alapul, a funkciója felQl kíván jelentést tulajdonítani a szövegnek, a védett jogi tárgy szociáletikai interpretálását elQtérbe helyezve. AZ ÉRTELMEZÉS ALANYAI: Az értelmezés alanyai szerint beszélhetünk a) jogalkotói, b) jogalkalmazói és c) tudományos értelmezésrQl. A jogalkotói értelmezés történhet mindenekelQtt törvényben. Ilyenkor a büntetQjog alkotásra hivatott szerv értelmez (autentikus interpretáció), így ennek külön korlátja nincs. A törvényi értelmezésre példa a Btk. IX. Fejezete, amely kizárólag értelmezQ rendelkezéseket tartalmaz. A Btk. Különös Részében is találhatunk értelmezQ rendelkezéseket (pl. 191.§, 210.§, 210/A.§ stb.) A jogalkotói értelmezés mindenkire nézve kötelezQ erejq. Nem vonatkozik ez a jogszabályok indokolására, mert az nem tartozik a jogalkotói értelmezés körébe. A jogalkalmazói értelmezést a büntetQ ügyekbe eljáró nyomozó hatóság, az ügyészség és a bíróság végzi. A bíróság határozatában foglalt értelmezésének is csak arra az ügyre nézve van kötelezQ ereje, amelyre vonatkozóan azt kialakították. Egy-egy ügyön túlmenQ jelentQségqek a LegfelsQbb Bíróságnak a Bírósági Határozatokban (a BH-ban) közzétett elvi és elvi élq állásfoglalásai, amelyek a helyes értelmezésen alapuló, egységes jogalkalmazás kialakítását célozzák. [Az Alkotmány 47.§ (2) bekezdésében foglaltak szerint:  A LegfelsQbb Bíróság jogegységi határozatai a bíróságokra kötelezQek. ] A tudományos (jogirodalmai) értelmezésnek kötelezQ ereje ugyan egyáltalán nincs, de hasznos segítséget nyújt a jogalkotó és a jogalkalmazó szervek számára. A tudomány feladata, hogy a törvényileg meg nem állapított fogalmakat meghatározzak, kidolgozza, vagy éppen jogszabályi fogalmakat pontosítson. AZ ÉRTELMEZÉS EREDMÉNYE: Az értelmezés eredménye szerint a) megállapító, b) megszorító és c) kiterjesztQ értelmezésrQl beszélünk. Megállapító értelmezés esetében az értékelést igénylQ tényállási elemek meglétérQl vagy hiányáról kell dönteni. (Pl. arról, hogy súlyos-e a kötelességszegés, jelentQs-e az érdeksérelem.) Megszorító értelmezés esetében a jogszabály alkalmazási körét a látszólagosnál szqkebben állapítják meg. KiterjesztQ értelmezés esetében a jogszabály alkalmazási körét a látszólagosnál tágabban vonják meg, vagyis a nyelvtani értelmezéshez képest tágabban. Nincs akadálya a nyelvtani értelmezéshez képest a tágabb vagy szqkebb értelmezésnek, ha az egyéb értelmezési módok felhasználásával a jogszabály objektív jogalkotói jelentésének, megállapítására szolgál. Ez az ún. nem valódi kiterjesztQ vagy megszorító értelmezés. A valódi kiterjesztQ vagy megszorító értelmezés a jogszabály jelentésétQl, a jogalkotó eredeti akaratától való eltérését jelenti, ezért arra a büntetQjogban a legalitás elve folytán csak a törvény jogosult. ANALÓGIA KÉRDÉSE: A jogszabályok tartalmaznak joghézagokat, illetve bizonyos esetekre a jog nem tartalmaz szabályt. A jogalkalmazás ilyenkor az analógiát használja. Analógia alatt a törvényi szabály alkalmazása értendQ, az egymáshoz hasonló, de a törvényileg nem szabályozott egyes jogesetekre, a szabályozási hézagok kitöltése érdekében. Jogállami alapelv azonban, hogy tilos analógiát alkalmazni a tettes hátrányára. Tilos analógia segítségével új büntetQ tényállást létrehozni vagy a már meglévQt kiterjesztetni, avagy a büntetést szigorítani. A problémát az jelenti, hogy hol a határ a kiterjesztQ értelmezés és az analógia között. AlapvetQ különbség, hogy analógia esetén fogalmailag hiányzik a törvényi norma és a létrehozott norma identitása. Ezzel szemben az értelmezésnél a norma adott és csak az nem egyértelmq, hogy egy meghatározott magatartásra alkalmazható-e vagy sem. Az analógiának létezik egy tágabb és egyre inkább elfogadottabb megközelítése is, amely voltaképpen az értelmezésben az analóg okfejtés alkalmazását jelenti. A tradicionális, hagyományos felfogások szerint az analógia és az értelmezés közötti különbség az, hogy az analógia esetében egy normát, amelynek szövege, szóhasználata nem fogja át világosan, érthetQen a kérdéses tényállást, mégis alkalmazzák rá. Az ilyen eljárás indokolása az, hogy a ratio legis (a törvény értelme) legalábbis kiterjed az eset tényeire, bár azokat nem fogja át a jogszabály szövege. Ez a magyarázat feltételezi, hogy a ratio legis a norma valódi jelentése és ezzel egyidejqleg az különbözik a ratio verborumtól, vagyis a norma szövegébQl eredQ jelentéstQl. Továbbá azt is feltételezi, hogy a ratiot a bíróságok felfedezhetik. Amennyiben a ratio legishez képest, a norma túl szqken definiált, kihagyva olyan tényállásokat a ratio verborumból, amelyhez képest a normának alkalmazhatónak kellene lennie, a társadalmi változások szükségessé tehetik a contra legem analógia alkalmazását. 8.) A BÜNTETP TÖRVÉNY HATÁLYA A HATÁLYRÓL ÁLTALÁBAN: Az Alkotmánynak és a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvénynek megfelelQen megalkotott és kihirdetett jogszabály érvényes. Ez azonban nem jelenti azt, hogy hatályos is lenne. Hatályos ugyanis az a jogszabály, amely alkalmazható, azaz jogviszonyokat keletkeztet, változtat, vagy szüntet meg. Minden hatályos jogszabály érvényes, de nem minden érvényes jogszabály hatályos. Valamely jogszabály alkalmazásának két alapvetQ feltétele van: a jogszabály érvényessége és hatályossága. A jogszabály érvényességének feltételeit a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény (Jat.) határozza meg. A jogszabály akkor érvényes, ha az arra feljogosított szerv a megfelelQ eljárási rendet követve, az elQírt formában alkotja meg és a Magyar Közlönyben kihirdetésre kerül. A jogszabály hatálya azt mutatja meg, hogy az érvényes jogszabály alkalmazható. Általában a jogszabály hatálya kiterjed az ország területén a magánszemélyekre és a jogi személyekre, valamint a külföldön tartózkodó magyar állampolgárokra egyaránt. A jogszabályban meg kell határozni a hatálybalépésének napját. Fontos azonban, hogy a jogszabály a kihirdetését megelQzQ idQre nem állapíthat meg kötelezettséget, és nem nyilváníthat valamely magatartást jogellenessé. A jogszabályt és végrehajtási jogszabályát egy idQben kell hatályba léptetni. A jogszabály akkor veszti hatályát, ha más jogszabály hatályon kívül helyezi, vagy ha a jogszabályban meghatározott határidQ lejárt. Egy jogszabálynak négyféle hatálya van: területi, személyi, tárgyi és idQbeli. A területi hatály határozza meg, hogy az adott jogszabály mely területen szabályozza az emberi magatartást, a személyi hatály mondja ki, hogy kiknek a magatartását rendezi a jogszabály, a tárgyi hatály definiálja azokat a jogviszonyokat, amelyeket a jogszabály szabályozni kíván és az idQbeli hatály pedig azt az idQtartamot határozza meg, amely alatt a jogszabály a jogviszonyokat szabályozza. A Btk. csak az idQbeli (2.§), a személyi és a területi (3.§ és 4.§) hatályt szabályozza. A tárgyi hatályt azért nem kell külön szabályozni, hiszen a Btk.  önmaga tárgyi hatálya . A jogszabály hatályosságához érvényessége is kell, ezért legkorábban kihirdetésének idQpontjában léphet hatályba egy jogszabály. Ilyenkor az érvényesség egybeesik a hatályossággal. A büntetQtörvények esetében általában maga a törvény a kihirdetéshez képest késQbbi idQpontra teszi a hatálybalépés idejét. Lehetséges az is, hogy a törvényhozó külön jogszabályban gondoskodik egy adott törvény hatálybalépésérQl. [Pl. a BüntetQ TörvénykönyvrQl szóló 1978. évi IV. törvény hatálybalépésérQl és végrehajtásáról szóló 1979. évi 5. törvényerejq rendelet (Btké.) 1.§-a alapján a btk. 1979. július 1-jén lépett hatályba.] A büntetQtörvény idQbeli, területi és személyi hatályára vonatkozó szabályok azt határozzák meg, hogy a Btk. rendelkezései mikor, hol és mely személyek által elkövetett bqncselekményekre alkalmazhatók. A büntetQtörvény hatálya nem elszigetelten jelentkezik, az idQbeli, a területi és a személyi hatályra vonatkozó rendelkezések szorosan kapcsolódnak egymáshoz. AZ IDPBELI HATÁLY: Btk. 2.§ A bqncselekményt az elkövetése idején hatályban levQ törvény szerint kell elbírálni. Ha a cselekmény elbírálásakor hatályban levQ új büntetQtörvény szerint a cselekmény már nem bqncselekmény, vagy enyhébben bírálandó el, akkor az új törvényt kell alkalmazni; egyébként az új büntetQtörvénynek nincs visszaható ereje. A büntetQtörvény idQbeli hatályára vonatkozó rendelkezések azt határozzák meg, hogy a büntetQtörvény rendelkezéseit mikortól és meddig kell alkalmazni. A 2.§ elsQ mondata fQszabályként kimondja, hogy a bqncselekményt az elkövetés idején hatályban lévQ törvény szerint kell elbírálni. Ez az elv a visszaható hatály tilalmának a tükörképe és szinonimája. Ezt az elvet az Alkotmány 57.§ (4) bekezdése is tartalmazza:  Senkit nem lehet bqnösnek nyilvánítani és büntetéssel sújtani olyan cselekmény miatt, amely az elkövetés idején a magyar jog szerint nem volt bqncselekmény . Magyarország nemzetközik kötelezettségeibQl is következik ennek az elvnek a tiszteletben tartása. A Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egységokmány 15. cikk 2. bekezdésében az Emberi Jogok Európai Egyezménye pedig 7. cikk 1. bekezdésében tiltja a visszaható hatályú bqncselekmények és büntetések alkalmazását. A BüntetQ TörvénykönyvrQl szóló 1978. évi IV. törvényt 1978. december 31-én hirdették ki a Magyar Közlönyben és hatálybalépésérQl a Btké. Rendelkezett. Arról azonban nem tartalmaz rendelkezést, hogy az idQbeli hatály meddig tart. Szabályozás hiányában ezét a Btk. idQbeli hatálya egy újabb büntetQtörvény hatályon kívül helyezQ vagy módosító rendelkezésének hatálybalépéséig tart. ElQfordulhat, hogy a büntetQjogszabály egyes rendelkezései eltérQ idQpontban lépnek hatályba. A bqncselekmény elkövetési idejének különös jelentQsége van, hiszen az ekkor hatályban lévQ törvényt kell alkalmazni fQszabályként. Az elkövetési idQ meghatározása az egymozzanatú bqncselekményeknél nem okoz problémát (pl. egy lövéssel megölt ember, aki a sérülésbe azonnal belehal). Kérdéses azonban az elkövetési idQ olyan bqncselekmények törvényi tényállásánál, ahol a tényállási elemek nem egy idQben valósulnak meg. A jogtudomány több elméletet dolgozott ki e problémák megoldására: A magatartás (vagy tevékenység) elmélet szerint az az elkövetési idQ, amikor az elkövetQ az adott tényálláshoz tartozó valamennyi magtartási elemet megvalósította. (Pl. lassú, több hónapon át tartó méregadagolással elkövetett emberölés esetén, az utolsó adag méreg beadása lesz az elkövetési idQpont.) A cselekményegység elmélet szerint a bqncselekmény elkövetésének ideje az, amikor az elkövetQ az adott tényálláshoz tartozó bármely magatartási elemet megvalósította. (Az elQzQ példa alapján az elkövetési idQnek számít az elsQ adag, de az utolsó adat beadása is.) Az okfolyamat elmélet szerint a bqncselekmény elkövetési ideje az, amikor az okfolyamat már önállóan, a tettes magatartásától függetlenül fejlQdik. (A példánkban az elkövetés idQpontjának számít annak az adagnak a beadása, amellyel már halálos eredményhez elegendQ méreganyag gyqlik fel a sértett szervezetében.) Az eredményelmélet alapján a bqncselekmény elkövetési ideje a törvényi tényállás megvalósulásához szükséges eredmény bekövetkezése. (A példánkban a megmérgezett sértett halálának bekövetkezésének idQpontja.) Annak eldöntésénél, hogy az adott esetben mely elméletet kell alkalmazni, abból kell kiindulni, hogy a Btk. 2.§ alkalmazásában melyik felel meg leginkább a nullum crimen sine lege elvének. Miután az elkövetQ csak olyan bqncselekmény miatt vonható felelQsségre, amely az elkövetés idején büntetQjogszabályba ütközött, elsQsorban a magatartási elmélet szerint célszerq a bqncselekmény elkövetési idejét meghatározni. A többi elméletnek is szerep jut más büntetQjogi jogintézmények esetében. Így az elévülés határidejének kezdQnapja (Btk. 34.§) eredmény bqncselekmény esetén (pl. emberölés [Btk.166.§ (1) bek.]) az eredményelmélet szerint alakul, immateriális bqncselekmény (pl. lopás [Btk. 316.§ (1) bek.]) esetén pedig a magatartás elmélet szerint. Ha az elkövetési magatartás több mozzanatú, elhúzódó jellegq, akkor az idQbeli hatály meghatározása az utolsó mozzanatának kifejtéséhez igazodik. A visszaható hatály kizárása alól azonban maga a Btk.2.§-a is tartalmaz kivételt. A Btk. 2.§-ában megfogalmazott kivétel kétirányú:  Az új törvényt kell alkalmazni, ha a cselekmény elbírálásakor hatályban lévQ új büntetQtörvény szerint a cselekmény már nem bqncselekmény, vagy a cselekményt enyhébben kell elbírálni. Az enyhébb megítélést eredményezQ új büntetQtörvény rendelkezései kizárólag a hatálybalépés idején jogerQsen el nem bírált cselekményekre alkalmazhatók, egyébként az új büntetQtörvénynek nincs visszaható ereje. A bqncselekmény elbírálásának ideje a jogerQs ügydöntQ határozat meghozatalának idQpontja. Csak a cselekmény elkövetésének illetve az elbírálás idejének van jelentQsége az idQbeli hatály szempontjából. Amennyiben e két idQpont között más törvény  akár enyhébb is  van hatályban, azt figyelmen kívül kell hagyni. A jelenleg hatályos Btk. tehát nem ismeri a legenyhébb büntetQtörvény alkalmazásának elvét. Ezzel szemben a Csemegi-kódex még ismerte ezt az elvet. A bírói gyakorlat pedig a keretkitöltQ jogszabályok megváltozása esetén a visszaható hatályt minden esetben kizárta. A jogirodalom azonban a visszaható hatály alkalmazását azokban az esetekben, amikor a keretjogszabályok változása folytán megszqnt a büntetQjogi védelem, elméletileg szükségesnek ítélte. Legrészletesebben e kérdésben az 1961. évi Btk. 3.§-ához fqzött miniszteri indokolás 2/b. pontja fejtette ki a kérdéses jogi álláspontot. Az elmúlt éveken ebben a kérdésben ellentétes álláspontot képviselQ döntések jelente meg és így szükségessé vált, hogy a LegfelsQbb Bíróság egy jogegységi határozatában eldöntse a vitát (1/1999. BH). A keretjogszabályokra vonatkozó visszaható hatályból folyó rendelkezések összegzése: A keretjogszabályok változása nem érinti a büntetQjogi felelQsséget. (pl. 2001. május 1-jétQl módosult KRESZ megváltoztatta a sebességkorlátozást az autóúton 100 km/óráról 110 km/órára. Az elkövetQ azonban mégsem hivatkozhat sikerrel arra, hogy most már jogszerqen mehetne 110 km/órás sebességgel és nem követne el bqncselekményt, mert a baleset ennél a sebességnél is mindenképpen bekövetkezhetett volna. Az elkövetéskori KRESZ lesz rá mindig hatályos, és a Btk.2.§-ának visszaható hatályt engedQ szabálya nem alkalmazható.) Ugyanakkor, ha a keretdiszpozíció és az annak keretét kitöltQ jogszabályi rendelkezésekben a bqncselekmény elkövetése után olyan mérvq változás következik be, amely a kötelezettség megszüntetésével vagy a tilalom feloldásával az addigi büntetQjogi védelmet megszünteti, e változás az elbíráláskor hatályban lévQ büntetQjogi szabályozás visszaható hatályú alkalmazását alapozza meg. (Az elQzQ példa alapján, ha a sebességkorlátozás teljesen megszqnt volna, akkor már sikeres lett volna az elkövetQ elQbbi védekezése.) Kivételt jelentenek az elQbbi kivétel alól a meghatározott idQre szóló jogszabályok, mert ezekben az esetekben hiába következik be a bqncselekmény elkövetése után olyan mérvq változás, amely a kötelezettség megszqntetésével vagy a tilalom feloldásával jár, az addigi büntetQjogi védelmet ez nem szünteti meg. Annak a kérdésnek az eldöntése során, hogy az új törvény szerint a cselekmény enyhébben bírálandó-e el, nem kizárólag az adott bqncselekmény különös rész büntetési tételét, hanem mindazokat az egyéb  általános részi  rendelkezéseket is figyelembe kell venni, amelyek a büntetési kiszabását befolyásolják. ElQfordulhat, hogy egyetlen cselekmény vonatkozásában részben az elkövetéskori, részben pedig az elbíráláskori törvény biztosít kedvezQbb elbírálást. Ilyenkor a bíróság választ, hogy összességében melyik törvény egységes alkalmazása a kedvezQbb. Bqnhalmazat esetén  ha az új büntetQtörvény az egyik cselekmény tekintetében enyhébb (kedvezQbb), míg a másikat illetQen súlyosabb (hátrányosabb) rendelkezéseket tartalmaz  azt kell megvizsgálni, hogy a halmazati büntetés az elkövetéskor, vagy az elbíráláskor hatályos törvény szerint biztosítja-e az enyhébb elbírálás lehetQsségét. TERÜLETI ÉS SZEMÉLYI HATÁLY: A büntetQtörvény területi és személyi hatályára vonatkozó rendelkezések meghatározzák, hogy a magyar büntetQtörvény rendelkezései mely személyek és cselekmények tekintetében kerülhetnek alkalmazásra, és hogy a Magyar Köztársaság milyen feltételekkel mondhat le a büntetQ joghatóságról. A kompetencia megosztás négy fQ elve alakult ki: A területi elv (princípium territoriale) szerint az állam büntetQhatalma a területén elkövetett valamennyi bqncselekményre kiterjed az elkövetQ állampolgárságától függetlenül. A személyi (honossági, állampolgársági) elv (princípium personale) szerint az állam büntetQhatalma saját állampolgáraira terjed kis tekintet nélkül arra, hogy a bqncselekményt mely állam területén követik el. Az állami önvédelem elve (princípium reale) az állam büntetQhatalmát kiterjeszti azokra a bqncselekményekre, amelyek az alapvetQ érdekeit sértik, azaz az adott állam büntetQjoga által védett jogi tárgyak elleni bqncselekményekre. A feltétlen büntetQhatalom (egyetemesség) elve (princípium universale) szerint a nemzetek közössége által üldözött bqncselekmények elkövetQit bármely állam bíróságai megbüntethetik, függetlenül az elkövetQ állampolgárságától és az elkövetés helyétQl. Önmagában egyik elv sem érvényesítése sem biztosítja teljes körqen az állam büntetQhatalmának érvényesülését, mert részben hiányos védelmet adnak, részben túlságosan kiterjesztené a védelem körét, ami nemzetközi konfliktusokhoz vezethetne. Ezért a hatályos törvény célszerqségi szempontok szem elQtt tartásával az elveket kombináltan alkalmazza. Btk. 3.§ (1) A magyar törvényt kell alkalmazni a belföldön elkövetett bqncselekményekre, valamint a magyar állampolgár külföldön elkövetett olyan cselekményére, amely a magyar törvény szerint bqncselekmény (2) A magyar törvényt kell alkalmazni a Magyar Köztársaság határain kívül tartózkodó magyar hajón vagy magyar légi jármqvön elkövetett bqncselekményre is. 4.§ (1) A magyar törvényt kell alkalmazni a nem magyar állampolgár által külföldön elkövetett cselekményre is, ha az a) a magyar törvény szerint bqncselekmény és az elkövetés helyének törvénye szerint is büntetendQ, b) állam elleni bqncselekmény (X. Fejezet), kivéve, a szövetséges fegyveres erQ ellen elkövetetett kémkezdés (148.§), tekintet nélkül arra, hogy az elkövetés helyének törvénye szerint büntetendQ-e, c) emberiség elleni (XI. Fejezet) vagy olyan egyéb bqncselekmény, amelynek üldözését nemzetközi szerzQdés írja elQ. (2) A nem magyar állampolgár által külföldön, a szövetséges fegyveres erQ ellen elkövetett kémkedés (148.§) esetében a magyar büntetQtörvény kell alkalmazni, feltéve, hogy e bqncselekmény az elkövetés helyének törvénye szerint is büntetendQ. (3) Az (1)-(2) bekezdés eseteiben a büntetQeljárás megindítását a legfQbb ügyész rendeli el. A magyar törvény fQszabályként a területi elvet érvényesíti. Eszerint a Magyar Köztársaság területén elkövetett valamennyi bqncselekményre a magyar törvényt kell alkalmazni. Ugyanilyen generális szabály, hogy magyar állampolgár elkövetQ esetén bárhol külföldön elkövetett cselekményre is a magyar törvényt kell alkalmazni függetlenül attól, hogy a cselekmény az elkövetés helyének törvénye szerint bqncselekménye-e. A magyar állampolgár által külföldön elkövetett bqncselekmény miatt akkor is a magyar törvényt kell alkalmazni, ha a cselekményt a külföldi bíróság már elbírálta. A magyar állampolgárral szembeni büntetQ joghatóság korlátozására csak a nemzetközi együttmqködés keretében kerülhet sor. Ha a bqncselekmény egyes tényállási elemei Magyarország területén valósulnak meg, mások külföldön, akkor a cselekményegység elvét kell alkalmazni. A bqncselekmény belföldön elkövetettnek tekintendQ, ha a magyar büntetQtörvény szempontjából jelentQs bármely mozzanata (akár az elkövetési magatartás, akár az eredmény) belföldön valósul meg. A magyar hajón és légi jármqvön elkövetett bqncselekményeket tartózkodási helyétQl függetlenül a belföldön elkövetett bqncselekménnyel azonos elbírálás alá vonja a törvény. A kettQs állampolgár (ha magyar állampolgár is) a Btk. alkalmazásában magyar állampolgárnak tekintendQ. A hontalan személy viszont nem magyar állampolgár. Ha valamely cselekmény idehaza bqncselekmény és az elkövetés helyének törvénye szerint is büntetendQ, nincs akadálya a hazai jog szerinti eljárásnak. Az állam elleni bqncselekmények vonatkozásában az állami önvédelmi elv érvényesül. A 4.§ (1) bekezdésének c) pontjában az egyetemlegesség elve jut kifejezésre. E rendelkezés a nem magyar állampolgár által külföldön elkövetett olyan bqncselekmények hazai üldözésének törvényi feltételét teremti meg, amely üldözésére hazánkat nemzetközi szerzQdések kötelezik. Ezek elsQsorban a háborús és az emberiség elleni bqncselekmények. A 4.§-ban meghatározott esetekben a büntetQeljárás lefolytatását kizárólag a legfQbb ügyész rendelheti el, mivel nemzetközi kihatásai is lehetnek. A magyar büntetQ joghatóság alá tartozó ügyekben (Btk. 3. és 4.§) az eljárást a Be. szerint kell lefolytatni [Be. 15.§ (2) bekezdés]. A külföldön lévQ magyar kereskedelmi hajón, illetQleg polgári légi jármqvön magyar állampolgár vagy  a Btk. 2.§-ának (2) bekezdésében, illetve a 4.§-ában meghatározott esetben  bárki által elkövetett bqncselekmények miatt a hajó, illetQleg a légi jármq parancsnoka a jogosult a nyomozó hatóságokra vonatkozó rendelkezések alkalmazására [Be.16.§ (6) bekezdés]. 9.) A KÜLFÖLDI ÍTÉLET ÉRVÉNYE. A NEMZETKÖZI BÜNTETPJOGI EGYÜTTMpKÖDÉS INTÉZMÉNYEI (1996. ÉVI XXXVIII. TÖRVÉNY) DIPLOMÁCIAI ÉS NEMZETKÖZI JOGON ALAPULÓ EGYÉB MENTESSÉG: Btk. 5.§ A diplomáciai és a nemzetközi jogon alapuló egyéb mentességet élvezQ személyek büntetQjogi felelQsségre vonására nemzetközi szerzQdés, ennek hiányában a nemzetközi gyakorlat irányadó. A nemzetközi gyakorlat kérdésében az igazságügy-miniszter nyilatkozatát kell alapul venni. A diplomáciai és a nemzetközi jogon alapuló egyéb (személyes) mentességet élvezQ személyek fQszabályként nem tartoznak a magyar büntetQ joghatóság alá. Esetükben a magyar büntetQ joghatóság megállapítására legfeljebb akkor kerülhet sor, ha ezt nemzetközi szerzQdés, vagy nemzetközi gyakorlat biztosítja. Az 1965. évi 22. számú tvr.-rel kihirdetett, a diplomáciai kapcsolatokról Bécsben, 1961. április 18-án aláírt nemzetközi szerzQdés 31. Cikkének 1. pontja mondja ki, hogy a diplomáciai képviselQ mentes a fogadó állam büntetQ joghatóságok alól. Ez a mentesség azonban kizárólag a fogadó állam büntetQ joghatósága alóli felelQsségre vonásnak képezi akadályát, ám a küldQ állam a saját joghatósága alapján minden további feltétel nélkül lefolytathatja a büntetQeljárást. Hasonló mentesség illeti meg a konzuli tisztviselQket, a nemzetközi szervezeteket képviselQit és más személyeket. A NEMZETKÖZI BÜNTETPJOGI EGYÜTTMpKÖDÉS INTÉZMÉNYEI: A NEMZETKÖZI BpNÜGYI EGYÜTTMpKÖDÉS A KEZDETEKTPL NAPJAINKIG: A modern nemzetközi büntetQjogot a római jogi és a kánonjogi rendelkezésekre nem lehet közvetlenül visszavezetni. A középkori itáliai elméleteket Sassoferrato és tanítványa, Ubaldis a következQ tételekben fogalmazta meg: ha külföldi személy belföldön követett el bqncselekményt, általában a belsQ jog vonatkozott rá, kivéve, ha az elkövetQ a büntetQtörvényt nem ismert és a tartózkodási helyét figyelembe véve nem is kellett ismernie; a passzív személyi elvnek csak kisegítQ jelentQsége volt akkor, ha a bqncselekmény elkövetésének helye szerinti bíró nem akart, vagy nem tudott eljárni; az aktív személyi elvet akkor kellene alkalmazni, ha a törvény kifejezetten rendelkezett arról, hogy a saját honos polgárok által külföldön elkövetett bizonyos bqncselekményeket büntetni kívánja; általános szabályként érvényesült, hogy a külföldi által külföldön, külföldi személy sérelmére elkövetett bqncselekmény esetén a belföldi jog nem alkalmazható; megkülönböztették a bqncselekmény elkövetésének és a következménye beálltának a helyét; a részes is az elkövetés helye szerinti törvény alapján felelt, mert eszközzel szolgálta az elkövetést; a tolvajt annak a helynek a joga szerint kellett megbüntetni, ahol a lopott holmival együtt megtalálták; a visszaesés megítélésénél a külföldön elkövetett bqncselekményt a belföldihez hasonlóan kellett figyelembe venni; a külföldön meghozott ítéletet belföldön elkövetett csak a személyi hatályában kellett elismerni, vagyoni hatályában nem. Grotius  A háború és a béke jogáról c. 1625-ben megjelent mqvében azt fejtette ki, hogy az államhatalom a saját védelme érdekében alkalmazza büntetQhatalmát, amely az emberi közösség ellen irányuló bqncselekményekre terjed ki. A kiadatási kötelezettséget Grotius olyan erQsnek tekintette, hogy a háború megindításának a lehetQségét is elismerte, ha e kötelezettségnek nem tettek eleget. Az 1803. évi osztrák törvénykönyv szerint az állam az alattvalója által külföldön elkövetett bqncselekményeket a belföldi törvények alapján bírálja el, függetlenül az elkövetés helye szerinti törvény rendelkezéstQl. A külföldi által belföldön elkövetett cselekményekre is a belföldi törvény vonatkozik. A belföldi jogi szerint kell eljárni továbbá, ha a külföldi külföldön olyan bqncselekményt követ el, amely az állam alkotmányára, hitelpapírjaira vagy pénzére hatást gyakorol. Egyébként a bqncselekmény elkövetQjét el kell fogni, és ki kell adni annak az államnak, ahol a bqncselekményt elkövette. Ha ez az állam nem veszi át, akkor vagy az osztrák törvény, vagy az elkövetés helye szerinti törvény alapján kell megbüntetni. A nemzetközi büntetQjog fogalmát a nemzetközi irodalomban többféle értelemben használják. Szomoly Viktor meghatározása szerint (II. világháborút megelQzQ idQszak): a nemzetközi büntetQjog azoknak az általános elveknek az összességét foglalja magában, amelyeket az államoknak a büntetQ hatalom gyakorlásánál arra való tekintettel kell szem elQtt tartaniuk, hogy a büntetQhatalmat nem elszigetelten, hanem az államok közösségében éve és egymás segítségére utalva gyakorolják. A NEMZETKÖZI BpNÜGYI JOGSEGÉLY: I./ A BÜNTETP JOGHATÓSÁG: I/1. A büntetQ joghatóság fogalma: A büntetQ joghatóság a hatáskör megosztását jelenti a szuverén államok között. Schwarzenberger rendszerében a tárgya szerint különbséget tehetünk személyi és területi joghatóság, a típusa szerint rendes és rendkívüli joghatóság, a szuverenitás korlátozásával kapcsolatban korlátozott és korlátlan joghatóság, a nemzetközi jogalanyok együttmqködését illetQen pedig potenciális és aktuális joghatóság között. A személyi joghatóság forrása az alattvalói, késQbb az állampolgári kötelesség, amely alapján a honos állam szabályait annak területén kívül is tiszteletben kell tartani. KifejezQdik benne, hogy a szuverén állam védi a területén kívül tartózkodó polgárait is. A területi joghatóság forrása az a tényleges hatalom, amelyet az állam egy földrajzilag meghatározott területen gyakorol az ott lévQ személyek és dolgok felett. Azokon a területeken, ahol egyetlen állam sem gyakorol területi joghatóságot, így pl. a nyílt tengeren (vagy fölötte és alatta), a quasi területi joghatóság érvényesül. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy az állam, amelynek zászlaja alatt e területen a hajó vagy repülQ közlekedik, nemcsak a saját állampolgáraival szemben, hanem a jármq fedélzetén tartózkodó nem honos állampolgárokkal szemben is gyakorolja a joghatóságát. A típusa szerint megkülönböztetünk rendes és rendkívüli joghatóságot. A személyi, a területi és a quasi területi joghatóságot a rendes joghatósághoz sorolhatjuk. Az államok azonban rendkívüli joghatóságot is gyakorolhatnak. Ennek a kalózkodással elkövetett, illetve a nemzetközi humanitárius jogot sértQ cselekményekkel szemben lehet helye. A kalózkodást az 1958. évi Nyílt TengerekrQl szóló Genfi Konvenció olyan jogellenes, erQszakos cselekményként határozta meg, amelyet magánszemélyek követnek el egy hajó vagy repülQgép ellen nyílt tengeren vagy nyílt tenger fölött, továbbá olyan területeken, amelyek kívül esnek a területi joghatóságon. A nemzetközi bqncselekményeket a Nemzetközi BüntetQbíróság is meghatározta Statútumában: a népirtás bqncselekménye, az emberiesség elleni bqncselekmények, a háborús bqncselekmények, valamint az agresszió bqncselekménye. Mind a kalózkodást, mind pedig a nemzetközi bqncselekmények elbírálására vonatkozó eljárásban tiszteletben kell tartani az ún. civilizációs standardokat, tehát tárgyalást kell tartani és tilos pl. a barbár büntetések alkalmazása. A korlátozott és a korlátlan joghatóság közötti különbségtétel a szuverén államok létébQl és együttmqködési kényszerébQl fakad. A korlátlan joghatóság azt jelenti, hogy az adott állam területén az állam szuverenitása korlátlan. Az adott állam területén általában korlátlan az állam büntetQ joghatósága. Minden államnak tiszteletben kell tartania azt az alapvetQ követelményt, hogy a saját területi joghatósága nem érintheti és sértheti más állam területi joghatóságát. Területi joghatósága alapján a saját állampolgárainak személyével és vagyontárgyaival kapcsolatban minden állam korlátlan joghatóságot gyakorol. Az Állandó Nemzetközi Bíróság különbséget tesz a potenciális joghatóság és a joghatóság tényleges gyakorlása (az aktuális joghatóság) között. Döntése szerint a potenciális joghatóság összeegyeztethetQ a nemzetközi joggal, de csak akkor, ha ezt az állam területén vagy a nyílt tengeren, illetve a fölött tartózkodó hajóján és repülQgépen gyakorolják. A szuverén államok nem kötelesek a joghatóságukat a saját területükön belül tartani és csak a saját állampolgáraikkal szemben gyakorolni. Joghatóságot gyakorolhatnak a külföldiek által külföldön elkövetett bqncselekményekkel kapcsolatban is. I/2./ A büntetQ joghatóság elvei: A büntetQ joghatóság elvei a rendes joghatósági elvek (területi, személyi, quasi területi joghatóság) alkalmazása során irányadó követelményeket fogalmazzák meg. A joghatóság elveinek tartalmával kapcsolatban a Nemzetközi Jogi Intézet 1877-ben a következQket állapította meg: a büntetQtörvény területi kompetenciája arra az országra terjed ki, amelyben a büntetendQ cselekményt elkövették; minden államnak joga van a saját büntetQtörvényét alkalmazni a saját állampolgárai által külföldön elkövetett cselekményekkel kapcsolatban; minden államnak joga van megbüntetni azokat a cselekményeket, amelyek léte elleni támadást képeznek, és a biztonságát veszélyeztetik, akkor is, ha ezt az állam területén kívül, külföldi követte el és akkor is, ha az elkövetés területén ezek nem büntetendQ cselekmények. A büntetQjog védelmi funkciója korlátozott, nem terjed ki minden emberre és területre, azaz az állam csak meghatározott személyeket és jogtárgyakat véd a jogellenes támadásokkal szemben. A kontinentális büntetQ törvénykönyvekben máig a területi elv (principium territoriale) a hatály-szabályozások kiindulópontja. A területi elv a honos és a külföldi állampolgárokkal szemben egyaránt érvényesül. Napjainkban azonban a bqncselekmények tényállási elemei már sokszor több állam területén valósulnak meg. Az államok az ebbQl fakadó joghatósági konfliktusokat rendszerinti vagy a magatartáselmélet, vagy az eredményelmélet alkalmazásával igyekeznek kiküszöbölni. A személyi elv (principium personale) lényege, hogy az állam büntetQ joghatósága kiterjed az állampolgára által bárhol (belföldön vagy külföldön) elkövetett bqncselekményre, mert Q mindig és mindenütt a saját államának szuverenitása alatt marad. A külföldön tartózkodó állampolgár tekintetében érvényesül az ún. aktív és passzív személyi elv. Az aktív személyi elv alapján az állam joghatósága kiterjed az állampolgára által külföldön megvalósított bqncselekményekre is. Ez a joghatóság a polgárokat terhelQ hqség követelményébQl fakad. Az aktív személyi elv alkalmazására csak akkor kerülhet sor, ha az elkövetQt külföldön nem ítélték el, bár ezt a lex loci megengedte volna. A passzív személyi elv azt a helyzetet rendezi, amikor az állampolgár külföldön nem elkövetQvé, hanem sértetté válik. A passzív személyi elv szorosan kapcsolódik ahhoz a feltételhez, hogy a cselekmény az elkövetés helyének joga szerint büntetendQ. Ha a belföldi személy külföldön belföldi személy ellen követ el bqncselekményt, akkor az aktív és a passzív személyi elv sajátos kombinációja érvényesül. A kompetencia-megosztás elve (principium competenciae) alapján a nemzetközi szerzQdések (s így az európai egyezmények) megosztják a kompetencia konfliktusokat az állandó lakóhely vagy tartózkodási hely és az elkövetési hely állama között. A védelmi elv (principium reale) a külföldi által külföldön elkövetett olyan cselekményekre vonatkozik, amelyek az állam belsQ vagy külsQ biztonságát veszélyeztetik. Az egyetemes büntetQhatalom elve (principium universale) az államok szolidaritását juttatja kifejezésre és rendszerint a nemzetközi konvenciókban fogalmazódik meg. A képviseleti büntetQhatalomtól az választja el, hogy az elkövetés helyének jogára nem kell tekintettel lenni. A napi jogalkalmazói gyakorlatban azonban csak kisegítQ elvként érvényesül. Általa az államok segítik egymást a bqnözés elleni nemzetközi harcban. A büntetQeljárás átadásáról szóló európai egyezmény bevezeti az átruházott joghatóság fogalmát. E joghatóság létét az államok közötti együttmqködésbQl, egy már létezQ joghatóságból nyeri. Oly módon alapozható meg, ha egy joghatósággal rendelkezQ állam kiadatási kérelmet terjesztett elQ, de annak teljesítését megtagadták és megkeresett állam semmilyen joghatósági el alapján nem tud eljárni. Ezért a joghatóság a megkeresQ fél joghatóságából vezethetQ le, azt helyettesíti. Valójában a megkeresett fél képviseli a megkeresQ felet. A területi, személyi, önvédelmi vagy univerzalitás elvén alapuló joghatóság ún. eredeti joghatóság, míg a képviseleti elven alapuló joghatóság ún. helyettesítQ, vagy kisegítQ (szubszidiárius) joghatóság, amely alapján a SzerzQdQ Állam bármely büntetendQ cselekmény miatt a saját büntetQjoga alapján eljárhat, ha arra egy másik SzerzQdQ Állam büntetQtörvénye alkalmazható. Az aut dedere aut punire elv napjaikban sem érvényesül maradéktalanul, és a modern jog is lehetQvé teszi az együttmqködés (pl. a kiadatás vagy a büntetQeljárás átvétele) megtagadását. II./ A BpNÜGYI JOGSEGÉLY ÁLTALÁNOS FELTÉTELEI: A bqnügyi jogsegély általános feltételei azoknak a követelményeknek a rendszere, amelyek valamennyi nemzetközi együttmqködés esetén kivételt nem tqrQen érvényesülnek. Aszerint, hogy e követelmények megléte, vagy hiánya az együttmqködés feltétele, megkülönböztetünk pozitív és negatív általános feltételeket. II/1.) A bqnügyi jogsegély általános pozitív feltételei: Az együttmqködQ államok szuverenitása és a releváns cselekmények büntetendQ cselekménnyé (bqncselekménnyé) nyilvánítása jelentik azokat a nemzetközi és büntetQjogi alapokat, amelyekre az együttmqködés formái épülhetnek. A bqnügyekben folytatott nemzetközi együttmqködés a viszonosság és a kettQs inkrimináció elvén alapul, függetlenül attól, hogy e két elv az együttmqködésnek nem minden formájában egyforma jelentQségq. Korábban a bqnügyekben folytatott nemzetközi együttmqködés célja kizárólag arra irányult, hogy az elkövetQ a felelQsségre vonását ne tudja elkerülni, napjainkban azonban már a nemzetközi egyezményekben is megfogalmazott cél az elkövetQ reszocializációja, azaz annak elQsegítése, hogy újra beilleszkedjék a társadalomba. EbbQl a szempontból jelentQsége van annak a megkülönböztetésnek, hogy az együttmqködés az elkövetQ érdekei ellen hat, vagy éppen az Q érdekeit is szolgálja. A nemzetközi gyakorlatban a viszonosság az államok szuverenitását juttatja kifejezésre. A nemzetközi bqnügyi együttmqködés másik nélkülözhetetlen feltétele a kettQs inkrimináció. E feltétel vizsgálata minden esetben felmerül, ha a bqncselekményt nem az az állam bírálja el, ahol a bqncselekményt elkövették. A joghatóság gyakorlása során a kettQs inkrimináció elvének érvényesülését az befolyásolja, hogy a bqncselekmény miatt eljárni kívánó állam melyik elv alapján gyakorolja a joghatóságát. Az országok egy részében az aktív személyi elv korlátlanul érvényesül, tehát a külföldön tartózkodó állampolgáraiktól feltétel nélkül megkövetelik a hazai büntetQjogi szabályok tiszteletben tartását. A passzív személyi elven alapuló joghatóságot az államok ritkábban alkalmazzák, de alkalmazása esetén rendszerint tekintettel vannak a kettQs inkriminációra. Más a helyzet, ha a joghatóság az egyetemes joghatósági elven alapul. Az ilyen joghatóságot a kettQs inkrimináció nem korlátozza. A kettQs inkrimináció elve a legalitás elvével is összefügg és ennek különösen az emberi jogi konvenciók megjelenése óta van nagyobb jelentQsége. A kettQs inkrimináció elvének alkalmazása az állami szuverenitáshoz annyiban kapcsolódik, hogy az államok rendszerint nem adják ki azt a személyt, aki a belsQ jog szerint nem követett el bqncselekményt. A jogalkalmazás során jelentQsége van az absztrakt és a konkrét kettQs inkrimináció megkülönböztetésének. Az absztrakt kettQs inkrimináció a kettQs büntetendQséget jelenti, tehát azt, hogy az adott cselekmény mindkét államban büntetendQ, a konkrét kettQs inkrimináció pedig azt, hogy az elkövetQ a büntetendQ cselekmény miatt mindkét országban büntethetQ. Az elsQ esetben tehát csak a tényállásszerqség összehasonlítására kerül sor, de mindazok a büntethetQségi akadályok, amelyek a konkrét elkövetQ megbüntetése szempontjából relevánsak (mint pl. a ne bis in idem, valamint az elévülés érvényesítése), figyelmen kívül maradnak. A konkrét kettQs inkrimináció a büntethetQséget kizáró körülményekre (pl. jogos védelem, magánindítvány hiánya stb.) is kiterjed. A kiadatási eljárásban kettQs inkrimináció elve úgy jelentkezik, hogy az eljáró bíró a lex fori szerint vizsgálja a cselekményt. Azt vizsgálja, hogy a kiadatás alapját képezQ cselekmény a saját belsQ joga szerint bqncselekményt képez-e. A büntetés-végrehajtás átadása-átvétele ugyancsak a kettQs inkrimináció meglétét követeli. Az elkövetQ reszocializációja, mint célkitqzés nem alapozható a kettQs inkrimináció elvére. Valójában az egyén sérelme akkor zárható ki a büntetés-végrehajtás átadása-átvétele során, ha az elítélt hozzájárulása, mint feltétel érvényesül. Az egyéb jogsegély nyújtásakor már nem mindig követelik meg a kettQs inkrimináció érvényesülését. Az egyéb jogsegélynél a kettQs inkrimináció elvének érvényesítését abból a szempontból kell vizsgálni, hogy az adott eljárási cselekmény az eljárás alá vont elkövetQ ellen irányul-e és csak akkor kell ezen elvre tekintettel lenni, ha az eljárási cselekményt a terhelt ellen irányuló büntetQ jellegq intézkedésnek lehet minQsíteni. Az utóbbi években a kettQs inkrimináció helyett vagy mellett egyre inkább alkalmazzák az ún. közrendi (ordre public) klauzulát. II/2.) A bqnügyi jogsegély általános negatív feltételei: A negatív feltételek azok a körülmények, amelyeknek fennállása kizárja vagy kizárhatja a bqnügyi jogsegély nyújtásának lehetQségét. Az Európai Tanács keretében készült egyezmények az együttmqködés kizáró okának tekintik, és megtagadását írják el, ha alaposan feltételezhetQ, hogy a további külföldi eljárásban nem tartják be az Emberi jogok Európai Egyezményében támasztott követelményeket, az eljárás során arra lehet számítani, hogy faji, vallási, nemzetiségi hovatartozás, vagy politikai vélemény miatt hátrányos megkülönböztetést alkalmaznak, a megkeresett ország vagy harmadik állam (amelynek területén a bqncselekményt elkövették) az ügyben már jogerQs határozatot hozott (ne bis in idem). A nemzetközi bqnügyi együttmqködés során megkülönböztetjük a korábbi jogerQs ítélet (ne bis in idem) pozitív és negatív hatását. A pozitív hatás azokra az intézkedésekre utal, amelyeket az egyik ország hatóságának meg kell vagy meg lehet tennie a másik ország bíróságának ítélete alapján. Ilyen pl. a szabadságvesztés végrehajtási fokozatának megállapítása. A negatív hatás azt jelenti, hogy a belföldi hatóságok tevékenységét a külföldi bíróság ítélete megakadályozza. Az 1976. évi 8. számú tvr.-rel kihirdetett Polgári és Politikai Jogok nemzetközi Egyezségokmánya szerint: senkivel szemben sem lehet büntetQeljárást indítani vagy büntetést kiszabni olyan bqncselekmény miatt, amely miatt az adott ország törvényének és büntetQeljárásának megfelelQen jogerQs ítélettel már elítélték vagy felmentették. A nemzetközi bqncselekmények közvetlenül a nemzetközi jog alapján üldözhetQk, ezért velük kapcsolatban a büntetQjogi elvek sajátosan érvényesülnek. Napjainkra általánosan elismerést nyer a nemzetközi jogon alapuló büntetQjogi felelQsség, amely számos tekintetben eltér a belsQ büntetQjogi felelQsségtQl. Így sajátosan érvényesül a nullum crimen sine lege elv, a ne bis in idem elve, külön eljárási szabályok érvényesülnek és nem alakult ki pl. az ítéletek végrehajtására vonatkozó általános elfogadott szabályrendszer. A ne bis in idem nemzetközi érvényesülését kétféle belsQ jogi szabályozással lehet segíteni. Az egyik a külföldi ítélet érvényének belsQ elismerése, a másik a hazai ítélet érvényének nemzetközi kiterjesztése. KÜLFÖLDI ÍTÉLET ÉRVÉNYE: Btk. 6.§ (1) A külföldi bíróság ítélete a magyar bíróság ítéletével azonos érvényq, ha a) a külföldi bíróság a magyar hatóságok feljelentése alapján vagy a büntetQeljárás átadása folytán járt el, b) az elkövetQvel szemben a külföldi bíróság olyan cselekmény miatt járt el, amely mind a magyar jog, mind a külföldi állam joga szerint büntethetQ, és a külföldön folyamatban volt eljárás, valamint a kiszabott büntetés, illetve alkalmazott intézkedés összhangban van a magyar joggal. (2) Az (1) bekezdés b) pontjában meghatározott feltételek megléte esetén sem ismerhetQ el a külföldi bíróság ítéletének érvénye, ha az elítélés politikai vagy azzal szorosan összefüggQ egyéb bqncselekmény, illetQleg katonai bqncselekmény miatt történt. (3) A cselekmény nem tekinthetQ politikai, illetQleg katonai bqncselekménynek, ha annak elkövetésénél, figyelemmel az az összes körülményre, így a bqncselekmény által elérni kívánt célra, a bqncselekmény indítékára, az elkövetés módjára, a felhasznál vagy felhasználni kívánt eszközökre, a bqncselekmény köztörvényi jellege túlnyomó a politikaihoz, illetQleg a katonaihoz képest. (4) A szándékos emberölés, illetve a szándékos emberölést is magában foglaló bqncselekmény a külföldi ítélet érvényének megállapítása szempontjából mindig köztörvényi jellegq bqncselekménynek tekintendQ. (5) Ha a magyar büntetQtörvény hatálya alá tartozó személy cselekményét külföldi bíróság már elbírálta, az (1) bekezdés esetét kivéve, a büntetQeljárás megindításáról a legfQbb ügyész határoz. Ebben az esetben a külföldön végrehajtott büntetést vagy elQzetes fogva tartást a magyar bíróság által kiszabott büntetésbe be kell számítani. (6) Külföldi bíróság ítéletén törvénnyel kihirdetett nemzetközi szerzQdéssel, továbbá az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsa kötelezQ határozatával létrehozott nemzetközi büntetQ bíróság jogerQs ítéletét is érteni kell. A bqnüldözés és az igazságszolgáltatás terén folyamatosan bQvülQ nemzetközi kapcsolatainkban mind gyakrabban merül fel az igény, hogy a hazai bíróságok a külföldi ítéletek érvényét a magyar bíróságok ítéletével azonos érvényqnek ismerjék el. A külföldi ítélet érvényének elismerése azt is eredményezi, hogy ahhoz ugyanazok a büntetQjogi következmények (pl. visszaesés, mentesítés) kapcsolódnak, mint a hazai bíróságok által meghozott ítélethez. Ma még a társadalmi rendszerek és a jogrendszerek különbözQsége folytán nem volna helyes, ha minden külföldi büntetQbíróság ítéletét a magyar bíróság ítéletével azonos érvényqnek tekintenénk. Ezért a külföldi bíróság ítéletet csak a törvényben tételesen meghatározott esetekben azonos érvényq a magyar bíróság ítéletével. a) Az (1) bekezdés a) pontjában meghatározott esetben a magyar hatóságok kezdeményezték a büntetQeljárás külföldön történQ lefolytatását, ezért indokolt a hazai kezdeményezésre külföldön lefolytatott eljárás eredményeképpen megszületett ítélet érvényének elismerése. b) Az (1) bekezdés b) pontjának alkalmazása olyan külföldi ítélet érvényének elismerését teszi lehetQvé, amely nem a magyar hatóságok kezdeményezése alapján lefolytatott büntetQeljárásban született. Csak olyan büntetés vagy intézkedés átvételére kerülhet sor, amely összhangban van (illetve összhangba hozható) a magyar joggal. Az (1) bekezdés b) pontja alól kivételt jelentenek az olyan politikai, vagy azzal szorosan összefüggQ egyéb bqncselekmények, illetve a katonai bqncselekmények, amelyek csak a külföldi állam jogrendjét sértik. Ha a törvényi feltételek hiányában a külföldi bíróság ítéletet nem azonos érvényq a magyar bíróság ítéletével, a magyar büntetQtörvény hatálya alá tartozó személy cselekményének külföldön történt elbírálása ellenére helye van idehaza büntetQeljárás lefolytatásának. Az eljárás ismételt lefolytatása azonban nem mindig szükséges. (Szükségtelen például, ha a magyar bíróság elQre láthatóan nem szabna ki súlyosabb büntetést.) Ezért ilyen esetekben a büntetQeljárás megindításáról a legfQbb ügyész határoz. A legfQbb ügyész eljárás megindítását elrendelQ határozatának a hiánya büntethetQséget kizáró ok [22.§ i) pont]. Amennyiben a legfQbb ügyész a büntetQeljárás lefolytatását elrendeli, a külföldön végrehajtott büntetést, valamint az ott kiállott elQzetes fogva tartást be kell számítani a magyar bíróság által kiszabott büntetésbe. Az elQzetes fogva tartás beszámítására ebben az esetben is a 99.§ rendelkezései az irányadók. A külföldi ítélet érvényének elismerése vonatkozó különleges eljárás szabályait a Be. 578.§-a rögzíti. Eredetileg a Btk. határozta meg a nemzetközi büntetQjogi együttmqködés keretében irányadó valamennyi rendelkezést, így elsQsorban a kiadatásra, továbbá a büntetQeljárás felajánlására, a büntetés végrehajtásának átvételére és átengedésére, valamint a menedékjogra vonatkozó szabályokat (Btk. 7-9.§-ai), ám ezeket az Nbj. 1996. július hó 15. napjától kezdQdQ hatállyal hatályon kívül helyezte. 10.) A BpNCSELEKMÉNY FOGALOM TÖRTÉNETE. A BpNCSELEKMÉNY FOGALMA A MAGYAR BÜNTETPJOG-TUDOMÁNYBAN ÉS A BÜNTETP TÖRVÉNYKÖNYVBEN A BÜNCSELEKMÉNYFOGALOM TÖRTÉNETI FEJLPDÉSE: A XIX. század elsQ kétharmadában a jogellenesség, tényállásszerqség és a bqnösség kategóriái még nem különültek el egymástól. A fogalmi gondolkodás középpontjában a  jogellenesség , a  jogtalanság kategóriája helyezkedett el, ez magába zárta a tényállásszerqséget és a bqnösséget is.  Nincs jogtalanság bqnösség nélkül elv érvényesült azzal a jelentéstartalommal, hogy a jogrend csak a bqnösen elkövetett cselekmények ellen fordul. Jhering német professzor 1867-ben tanulmányt art  A bqnösség mozzanata a római magánjogban címmel, melyben arra a következtetésre jutott, hogy létezik egy  objektív jogellenesség , vagyis a jogellenesség olyan kategória, amely nem függ a cselekvQ büntethetQségétQl, illetQleg nem függ bqnösségétQl. Az ilyen értelemben vett jogellenesség-fogalmat értékesítette a késQbbiekben a polgári jog tudománya, és a büntetQjog-tudomány is. 1880 és 1904 között Liszt, Beling és Radbruch átvették az objektív jogellenesség fogalmát és tovább tökéletesítették. A század utolsó harmadában a jogellenesség és a bqnösség fogalma tehát elvált egymástól. A büntetQjogban a teória szerint a jogellenességet a cselekmény és az általa elindított kauzális történés alakítja, hozza létre. A kauzális történés objektív kategória, mert független az azt elindító személy szubjektív elképzeléseitQl, illetQleg egyáltalán attól, hogy beszámítható-e. E dogmatikai fogalomalkotás jelentQs eredménye, hogy elválasztja az objektívet a szubjektívtQl;, a külsQ okozást attól, ami  lelki . A jogellenesség ilyen felfogásához a pszichikai bqnösségfogalom kapcsolódik, amely azt fejezi ki, hogy a tárgyi okozás az alany (a tettes) tudatában tükrözQdik. A jogellenesség és a bqnösség egymástól való elválasztása, illetQleg az objektívnek a szubjektívtQl való elkülönítése mqvi beavatkozás eredménye. Az objektív és szubjektív között alakult ki a  tényállásszerqség fogalma. A tényálladéki elemek tanát (a törvényi tényállási elemek tanát) Beling professzor dolgozta ki 1906-ban. Eszerint a törvényi tényállás jelenti azt az elsQ lépcsQt, amelynek vizsgálata során eldQl; a cselekmény kimerítette-e a Btk. valamely diszpozíciójában meghatározott ismérveket. IgenlQ esetben a cselekmény tényállásszerq. A tényállásszerqség vizsgálata után a második, immár értékelési lépcsQben azt kell vizsgálni: vajon a cselekmény jogellenes-e. Végül a harmadik  értékelési  lépcsQben: az elkövetQt bqnösség terheli-e. A tényállásszerqség, a jogellenesség és a bqnösség a cselekményhez, mint fQ fogalomhoz kapcsolódtak. A normatív bqnösség tana (elsQ hirdetQje a német Frank: 1907.) azt fejezi ki, hogy a bqnösség lényege a felróhatóság. A felróhatóság: jogszempontú értékítélet. Olyan értékítélet, amelyet a bíró a tettes lelkivilágáról: helyesebben szándékosságáról vagy gondatlanságától alkot. A tettes akkor bqnös, ha szándéka vagy gondatlansága neki felróható. Az a bqncselekmény-fogalom, amely az I. Világháborút megelQzQ években készen állt, a következQ kategóriákból tevQdött össze. A jogellenessége egyrészt a törvényi tényállás objektív oldalán leírt  külsQ  kauzális történést jelentette. Másrészt jelentette azt a megállapítást is, hogy ez a történés jogvédte érdekeket, értékeket sért vagy veszélyeztet. A jogellenesség így kialakult fogalma a materiális jogellenesség. A tényállásszerqség és a jogellenesség közötti kapcsolat: A jogellenesség értékkategória: a cselekmény jogszempontú értékelését fejezi ki. A tényállásszerq magatartásról a bírónak azt is meg kell állapítania, hogy az egyszersmind jogvélte érdekeket sért-e vagy veszélyeztet-e, vagyis, hogy materiálisan jogellenes-e. A tényállásszerqség értékelésmentes kategória, a jogellenesség pedig jogszempontú értékelést fejez ki. A fogalomalkotás gyakorlati értelme,hogy a bíró a törvényi tényállást kimerítQ  tehát a tényállásszerq  cselekményrQl a második vizsgálati lépcsQben megállapíthatja, hogy nem jogellenes. A jogellenesség hiánya jelenti azokat a kivételeket, amelyek körében a tényállásszerq cselekmény nem büntethetQ. E kivételek részben a büntetQ törvényben találhatók (ilyen a jogos védelem, vagy a végszükség), részint a tudományos, illetQleg a joggyakorlat alakította ki Qket (pl. hivatali kötelesség teljesítése). A jogellenessége hiányzik annak az emberölésnek, amelyet hivatali kötelessége teljesítése során az ítéletvégrehajtó  követ el . A materiális jogellenesség fogalma az elkövetQ javára jelent értékelést a tényállásszerqséghez képest, nem pedig terhére. Ugyancsak az elkövetQ javára, vagyis  in melius irányban jelent értékelést a felróhatóságra épített normatív bqnösségfogalom. A bíróság a tényállásszerq és jogellenes cselekményrQl kimondhatja, hogy a tettesnek a cselekmény nem róható fel. Összefoglalva: a büntetQjog-tudományban a tételes jogból vont absztrakciók eredményekén kialakult a bqncselekménynek három fogalmi kategóriára: a tényállásszerqségre, a jogellenességre és a bqnösségre épített fogalma. Ez a cselekmény hármas megítélését fejezi ki: elQször a tényállásszerqséget kell vizsgálni (nem értékelni, csak felismerni!), majd a jogellenességet és a bqnösséget értékelni. A rendszer egyik hibájának tekintették, hogy a jogellenességet nem lehet tisztán objektív kategóriaként felfogni. A kísérlet nem okoz eredményt, mégis jogellenes, a cselekményt a szándék formálja bqncselekménnyé. A szubjektív jogellenességi elemeket azonban a vázolt dogmatikai rendszer csak kivételnek tekintette. A második világháború befejezése után az NSZK-ban Welzel professzor dolgozta ki a finalitás elméletét. Ez az irányzat tagadja a jogellenességnek és a bqnösségnek, mint objektívnek és szubjektívnek a szembeállítását, s a szubjektív jogellenességi elemeiket a szabály rangjára emeli. Magát a szándékot is jogellenességi ismérvként fogja fel, mert tagadja az emberi cselekménynek külsQre (kauzálisra) és belsQre (lelkire) való kettébontását. Az emberi cselekményt szándékos cselekménynek, sQt célra irányzott (vagyis finális) aktusnak fogja fel. Ezzel a szándékosság és a gondatlanság átkerül a jogellenességi ismérvek sorába, s a bqnösség lényegében csak felróhatóság marad. A bqnösség összetevQi: a legalább korlátozott beszámítási képesség, a jogellenesség tudata vagy e tudat lehetQsége az elkövetQ számára, a normaszerq magatartás elvárhatósága. A finalitás elmélete az NSZK határain túl nem hódított. A BpNCSELEKMÉNY FOGALMA A MAGYAR BÜNTETPJOG-TUDOMÁNYBAN: Az 1945 elQtti magyar büntetQjog-tudományban a magyar szerzQk a jogellenesség, a tényállásszerqség, a bqnösség kategóriáit alkalmazták, az objektív jogellenességet, a szubjektív bqnösségtQl megkülönböztették. 1945 után a magyar büntetQjog-tudománya Szovjetunió törvényeiben tételes büntetQjogi fogalommá vált  társadalomra veszélyesség kategóriájával is megismerkedett. Ez a fogalom részint társadalmi viszonyok, társadalmi érdekek vagy értékek sértését vagy veszélyeztetését jelenti, ezért jelentéstartama részben azonos a materiális jogellenesség-fogalom jelentésével. A jogtudomány meg akarta Qrizni a jogellenesség-fogalmat is, de értékesíteni kívánta az újonnan megismert társadalomra veszélyesség kategóriát is. A jogellenesség-fogalom megQrzése mellett az szólt, hogy a jogrendszer más ágazatai (a polgári jog, a munkajog, az államigazgatási jog) is ismerik. Ugyanakkor a társadalomra veszélyesség elismerése mellett szólt, hogy kifejezésre juttatta a jogalkotó állásfoglalásának indokát a bqncselekmények megfogalmazása  a bqncselekménnyé nyilvánítás  körében. A bqncselekmény fogalmát a filozófia szintjérQl a kriminálpolitika, területére vitte át. A bqncselekmény-fogalomban az ismérvek így zsúfolódni kezdtek: a bqncselekmény 1.) társadalomra veszélyes, 2.) jogellenes, 3.) tényállásszerq és 4.) bqnös cselekmény lett. Az ötvenes évek elején kialakult az a nézet, hogy a bqncselekmény-fogalomban nincs helye az értékelés alá esQ, az ún.  normatív kategóriáknak. Ez egyrészt azt jelentette, hogy az ún. normatív bqnösség helyét újból a pszichológiai bqnösség foglalta el; részben pedig azt, hogy a tényállásszerqség új jelentéshez jutott. Számos szerzQ azt vallotta: nincs külön bqncselekmény, és nincs külön tényállásszerqség. A tényállásszerqség tartalmazza a bqncselekmény minden tételes jogi feltételét. E megfogalmazás eredményeként a tényállásszerqség és a bqncselekmény fogalma azonosult. A társadalomra veszélyesség és a jogellenesség, továbbá a bqncselekmény és a tényállásszerqség fogalmai konkuráltak egymással. A társadalomra veszélyesség és a jogellenesség versengését úgy próbálták kiküszöbölni, hogy e két fogalma együtt használták, mégpedig a jogellenességet a társadalomra veszélyesség után, zárójelbe helyezve. Dogmatikailag szükségessé vált a különös törvényi tényállást kimerítQ cselekmény valamilyen önálló megjelölése, és mivel a  tényállásszerqség már foglalt volt, új fogalmakat kellett alkotni. Ilyen új fogalom lett a  diszpozíciószerq cselekmény , vagy a  büntetendQ cselekmény . Az elmúlt évtizedek alatt a  tényállásszerqség fogalma olyan sok értelemben került felhasználására, hogy ma már nem lehet azzal az igénnyel alkalmazni: mindenki értse. A tényállásszerqség az általános törvényi tényállás tana keretében került oktatásra. A BpNCSELEKMÉNY FOGALMA A BÜNTETP TÖRVÉNYKÖNYVBEN: Btk. 10.§ (1) Bqncselekmény az a szándékosan vagy  ha a törvény a gondatlan elkövetést is bünteti  gondatlanságból elkövetett cselekmény, amely veszélyes a társadalomra, és amelyre a törvény büntetés kiszabását rendeli. A bqncselekmény szándékosan vagy gondatlanul, vagyis bqnösen elkövetett cselekmény; olyan cselekmény, amely veszélyes a társadalomra, és amelyre a törvény büntetés kiszabását rendeli, vagyis büntetendQ cselekmény. A Btk. tehát három fogalmi ismérvvel jellemzi a bqncselekményt. Az 1978. évi Btk. a szocializmus idQszakában került megalkotásra. Sem az 1990. évi, sem az azt követQ választások idQszakában nem létezett olyan választási program, amely egy új Btk. megalkotását hirdette volna. Az elmúlt évtizedekben – különösen 1990., vagyis a rendszerváltozás óta – a Btk. egy-egy szabályának, intézményének a megváltoztatására került sor (a módosítások száma elérte a hatvanat). Ugyanakkor 200 óta az Igazságügyi Minisztérium keretében szakmai, tudományos igénnyel folyik egy új Btk. tervezetének az elkészítése. Egy lehetséges új törvény és a Btk. mai elvi alapjai között a legjelentQsebb különbség a társadalomra veszélyesség fogalmának és jelentQségének az elismerésében, illetQleg a tagadásában van. A hatályos Btk. kiemelkedQ jelentQséget tulajdonít a társadalomra veszélyességének. Ugyanakkor a jogrendszer más ágazatait ehelyett a jogellenesség fogalmat használják. Az Unio tagállamai – kivéve a volt szocialista országokat – a jogellenesség fogalmat alkalmazzák. Ezért az új Btk. tervezetének az elkészítése során is az Igazságügyi Minisztérium kodifikációs csapata mellQzni kívánja a társadalomra veszélyesség fogalmát. A Btk. 10.§ (1) bekezdés fogalom-meghatározását és a Liszt-Beling-féle tudományos bqncselekmény-fogalmat egymáshoz közelítve a következQk mondhatók: FQfogalom a cselekmény, a cselekmény, a cselekmény jelzQi pedig a következQképpen hasonlíthatók egymáshoz: a büntetendQség törvényi fogalmának a tényállásszerqség tudományos fogalma, a társadalomra veszélyesség törvényi fogalmának a (materiális) jogellenesség tudományos fogalma felel meg, míg a bqnösség gyqjtQfogalma alá vonható szándékosságának és a gondatlanságnak, mint törvényi fogalmaknak értelemszerqen a bqnösség tudományos fogalma felel meg. 11.) A BpNCSELEKMÉNY FOGALMI ELEME: -TÉNYÁLLÁSSZERpSÉG, -TÁRSADALOMRA VESZÉLYESSÉG (JOGELLENESSÉG), -BpNÖSSÉG. A TÖRVÉNYI TÉNYÁLLÁS FOGALMA. A TÉNYÁLLÁSSZERpSÉG. TÉNYÁLLÁSSZERpSÉG  BÜNTETENDPSÉG: A bqncselekmény az a cselekmény, amelyre a törvény büntetés kiszabását rendeli. A bqncselekménnyé nyilvánítás a törvényi tényállások megalkotása útján történik, a büntetések nemét és mértékét pedig a tényálláshoz fqzött büntetési tételek, illetQleg tételkeretek határozzák meg. Abban a kérdésben, hogy bqncselekmény történt-e vagy sem, az elsQ vizsgálati lépcsQ annak megállapítása, hogy egy cselekmény kimerítette-e egy törvényi tényállás kereteit. A törvényi tényállás azoknak a körülményeknek az összessége, amelyeket az adott büntetQnorma a Különös Részben leír. A törvényi tényállás objektív és szubjektív elemek összessége. Objektív elemei a jogellenesség fogalom szerint mqködQ jogrendszerekben a jogellenesség, a magyar jogban pedig a társadalomra veszélyességet formálják. A társadalomra veszélyesség ugyanis a cselekményhez kapcsolódik, ez pedig a külvilágban jelenik meg. A tényállásban azonban tettes-tudati ismérvek szereplésére is sor kerül, így a szándékosság és a gondatlanság is jelen van. A tettes-tudati elemek (szándék, gondatlanság, az esetleg szereplQ motívum és a célzat) szubjektív elemek, a tényállás alanyi oldalának ( a bqnösségi tényállásnak) részei. A tényállásban tehát az objektív ismérvek a társadalomra veszélyességet, a szubjektív ismérvek a bqnösséget alakítják. Az Általános Rész szabályai közül csak azok vesznek részt a tényállásszerqség alakításában, amelyeket a törvényi tényállás megnevez. A magyar Btk. a gondatlanságot mindig megnevezi, míg szándékos bqncselekményeknél a szándék felQl hallgat (a törvény bqncselekményfogalmából következik, hogy hallgatása esetén az elkövetés szándékos). A keretdiszpozíciók körében a tényállás egy olyan külön normát zár magába, amelynek szövege nem a BüntetQ Törvénykönyvben lett kihirdetve és ezáltal megismerhetQsége korlátozott. A tényállásszerqségen belül önálló jelentQsége van (lehet) az objektív ismérveknek. Ezek hordozzák a társadalomra veszélyességet, illetQleg más terminológiával, a jogellenességet. TÁRSADALOMRA VESZÉLYESSÉG - JOGELLENESSÉG: Btk. 10.§ (2) Társadalomra veszélyes az a tevékenység vagy mulasztás, amely a Magyar Köztársaság állami, társadalmi vagy gazdasági rendjét, az állampolgárok személyét vagy jogait sérti vagy veszélyezteti. Eredeti felfogás szerint a társadalomra veszélyesség kettQs jelentésq fogalom volt. Egyrészt beszélhetünk jogalkotói értelemben, valamint jogalkalmazói értelemben vett társadalomra veszélyességrQl. A jogalkotói értelemben vett társadalomra veszélyesség fogalom arra utalt, hogy a jogalkotó a törvényhozás során a lehetséges magatartások teljességégbQl egy választás eredményeként foglalt állást abban a kérdésben, hogy valamely cselekmény bqncselekménnyé kell-e nyilvánítani. A bqncselekménnyé nyilvánítás indoka az, hogy az adott cselekmény veszélyes a társadalomra. A cselekmény társadalomra veszélyessége tehát ma még jogalkotói kategóriaként elismerése érintetlen. Ellenben azáltal, hogy a 2006. évi XI. törvény 2006. július 1. napjától a Btk. 28.§-t is és a Btk. 36.§-t is hatályon kívül helyezte  a társadalomra veszélyesség fogalma megszqnt jogalkalmazási kategória lenni. Egy új Btk. kodifikálása során a társadalomra veszélyesség fogalmának teljes körq mellQzésére kerülne sor. A háború elQtti magyar jogtudományban és a joggyakorlatban a jogellenesség fogalma jutott jelentQséghez. A jogellenességgel kapcsolatban érvényesült az a felfogás, hogy a tényállásszerq cselekmény jogellenességét csak a törvényben nevesített okok (pl. jogos védelem) zárhatják ki. Innen a tétel: jogellenesség = a törvényi tényállás tárgyi oldali ismérvei + a jogellenességet kizáró okok hiánya. A BpNÖSSÉG: A bqnügyi tudományok elméletében és a büntetQjogi felelQsség, illetQleg felelQsségre vonás rendjén elQször a perjogi bqnösség fogalma alakult ki. A perjogi bqnösség azt fejezi ki, hogy a bíróság  bqnösnek mondja ki a vádlottat a bqncselekmény elkövetésében és ezért Qt büntetéssel sújtja. A bqnösség  kimondására a feltétel az, hogy bebizonyosodott: a vád tárgyává tett cselekmény bqncselekmény és azt a vádlott követte el. A perjogi bqnösség feltételezi az alanyi oldal  a szándékosság vagy a gondatlanság  fennállását, de ezenfelül feltételezi a tárgyi ismérvek: elkövetési tárgy, cselekmény, eredmény, hely, mód, idQ, eszköz kimerítését is. Az alanyi bqnösség évszázadokon át a perjogi bqnösségbe rejtve létezett. A XIX. század utolsó harmadának büntetQjog tudománya a jogellenesség fogalma alatt a bqncselekmény külsQ tárgyi megjelenését értette, a kauzalitással szemben keresték a belsQ,  lelki mozzanatokat. Az elkövetQ gondolati világában kialakuló folyamat ekkor nyerték el a  bqnösség megjelölést. Azóta a büntetQjogi felelQsségre vonás rendjén létezik a perjogi bqnösség, és létezik a büntetQ anyagi jogi  az  alanyi bqnösség is. Az anyagi jogi bqnösség fogalmát eredetileg mint gyqjtQfogalmat használták és rajta a szándékosságot és a gondatlanságot értették. A szándék (dolus) és a gondatlanság (culpa) alapjait már a római jog kimqvelte. A dolus és a culpa a bqnösség alkotó elemévé azonban csak a XIX. században vált. Amíg a tudomány a szándékosságban és a gondatlanságban csak gondolati  lelki, vagyis pszichológiai mozzanatokat  látott, a bqnösségfogalom is lélektani mozzanatokra épült. Az így jellemzett bqnösségfogalmat pszichológiai bqnösségfogalomnak nevezzük. A szándék lélektani fogalom, a jog értékrendszerétQl függetlenül jellemezhetQ. Szándékosan jót és rosszat egyaránt tehetünk. Ezzel szemben a gondatlanság csak a jog értékrendszerével összefüggésben elemezhetQ. A lélektanban nincs  gondatlanság . A gondatlanság súlyosabb alakja az ún. tudatos gondatlanság azáltal jön létre, hogy az elkövetQ elQre látja magatartása következményeinek a lehetQségét, de könnyelmqen bízik azok elmaradásában. A gondatlanság enyhébb alakzata a hanyag gondatlanság. Fogalmi ismérvei szerint az elkövetQ nem látja elQre magatartása lehetséges következményeit, mert elmulasztotta a  tQle elvárható figyelmet vagy körültekintést. A gondatlanság körében tehát értékelés alá esQ mozzanatokat fedezett fel a tudomány: a  könnyelmqséget , és a  tQle elvárhatóságot . Azt a bqnösségi felfogást, amely a bqnösséget az elvárhatósággal hozza összefüggésbe, s lényegét a bírói értékelésben látja, axiológiai (értéktani) vagy normatív bqnösségi tannak nevezzük (lényegének megfogalmazása Kelsen nevéhez fqzQdik). Értelemszerqen a bíró állapítja meg: mit nem lett volna szabad megtennie, vagy mit nem lett volna szabad megakadályozni az elkövetQnek. A normatív bqnösségi tanban az elvárhatóság: a helyes gondolkodás és viselkedés elvárhatósága tehát központi helyre jutott. A szándékosság és a gondatlanság a bírói értékelésnek csak tárgyai, a bqnösségnek csak megjelenési formái. A normatív bqnösségi tanban az elvárhatóságot sértQ gondolkodás és magatartás róható fel az elkövetQnek. Így jelenik meg a felróhatóság, mint az anyagi jogi bqnösség alapja. A magyar tudományban a hatvanas évektQl kezdve a pszichológiai mozzanatok mellett egyre inkább elismeréshez jut a normatív szempontok hangsúlyozása. A BÜNTETPJOGI FELELPSSÉG VIZSGÁLATÁNAK LÉPCSPI A BpNCSELEKMÉNYI FOGALMI ELEMEK SZINTJÉN: A bqncselekmény fQ fogalma a cselekmény. A dogmatikai elemzés szempontjából az elsQ vizsgálati fok a tényállásszerqség. A tényállásszerqség tartalmazza azokat az ismérveket, amelyek e cselekményt egyrészt az életben megengedett cselekményektQl, másrészt más bqncselekményektQl elhatárolják. A tényállásszerqség ismérveit a különös törvényi tényállás hordozza. Évtizedeken át a tényállásszerqség megállapítása után a második lépcsQben a cselekmény társadalomra veszélyessége került vizsgálatra. Mivel 2006. július 1-jétQl a jogalkalmazói értelemben vett társadalomra veszélyesség vizsgálata elvesztette törvényi alapját, valószínqleg újra fel fog éledni a materiális jogellenesség fogalma és a társadalomra veszélyesség helyett, a második lépcsQt a jogellenesség fogja alkotni. A tényállásszerqség és a materiális jogellenesség vizsgálata után kerül sor a bqnösség elemzésére. A bqncselekmény fogalmán belül tehát  fQfogalom a cselekmény. A cselekmény három jelzQje: tényállásszerq, jogellenes (materiális jogellenesség) és bqnös. A törvényi tényállás kimerítése, vagyis a tényállásszerqség értékelésmentes fogalom (Liszt-Beling-fogalom). Ez azt jelenti, hogy a bírót a törvényi tényállási ismérvek felismerése terheli. Az ebben az értelemben vett tényállásszerqségrQl a bíró két logikai ítéletet alkot. Az egyik ítélet, hogy a cselekmény jogellenes. A tényállásszerqség és a jogellenesség megállapítása után kerül sor a bqnösség vizsgálatára. A bqnösségfogalom srtukturálása tehát logikai lépcsQfokokat jelent. A BpNCSELEKMÉNYEK SÚLY SZERINTI KATEGÓRIÁJA: Btk. 11§ (1) A bqncselekmény bqntett vagy vétség. (2) Bqntett az a szándékosan elkövetett bqncselekmény, amelyre a törvény két évnél súlyosabb büntetés kiszabását rendeli. Minden más bqncselekmény vétség. A bqncselekmények súly szerinti kategorizálását az 1810. évi napóleoni büntetQ törvénykönyv vezette be (bqntett, vétség, kihágás). A súly szerinti tagolást a Csemegi-kódex is magáévá tette oly módon, hogy az 1878. évi Btk.  amely a  bqntett és a  vétség kategóriáját ismerte  az 1879. évi Kihágási büntetQ törvénykönyvvel egészült ki. A hármas felosztás 1879-1950-ig tartott, amikor is az 1950. évi Btá. (1950. évi II. törvény) a vétségi kategóriát mellQzte és a bqncselekményeket bqntett és kihágás szerint különböztette meg. Az 1955. évi 17. sz. tvr. a kihágás intézményét megszüntette és helyette a közigazgatási jogi jogsértések intézményét: a szabálysértések kategóriáját vezette be. A magyar büntetQjogban így 1955-ben a bqntett és a bqncselekmény fogalma azonosult, egészen 1971-ig, amikor az1971. évi 28. sz. tvr. újból megalkotta a vétségek kategóriáját. Az 1978. évi Btk. ugyancsak a bqncselekmények két súly szerinti kategóriáját különbözteti meg: a bqntettet és a vétséget. Az 1971. évi 28. sz. tvr. az egy évet meghaladó büntetési tétellel fenyegetett szándékos és a három évet meghaladó büntetési tétellel fenyegetett gondatlan bqncselekményeket tekintette bqntettnek, míg a többi (szándékos és gondatlan) bqncselekményt vétségnek. A Btk. megoldása, hogy a törvényi büntetési tételre tekintet nélkül minden gondatlanságból elkövetett bqncselekmény vétség (még a legsúlyosabban büntetni rendelt gondatlan bqncselekmények  a két évtQl nyolc évig terjedQ szabadságvesztéssel büntetendQek  is). A szándékos bqncselekmények a törvényi büntetési tételtQl függQen bqntettek vagy vétségek. Bqntett az a szándékosan elkövetett bqncselekmény, amelynek törvényi büntetési tétele a kétévi szabadságvesztést meghaladja. Az a bqncselekmény, amelynek törvényi bünteti tétele két év: vétség. A bqntett-vétség elhatárolásnak mind a büntetQ anyagi jog, mind pedig a büntetQeljárási jog szempontjából jelentQsége van. A Be. külön szabályozza a  vétségi eljárást . A Btk. a különbségtételnek az alábbi szempontokból tulajdonít jelentQséget: A bqntett miatt kiszabott szabadságvesztést fegyházban (Btk. 42.§) vagy börtönben(Btk. 43.§) kell végrehajtani, a vétség miatt kiszabottat pedig fogházban (Btk. 44.§). A bqntett miatt szabadságvesztésre ítélt a büntetés négyötödének (fegyház esetén), vagy háromnegyedének (börtön esetén) kitöltése után; a vétség miatt szabadságvesztésre ítélt pedig a büntetés kétharmadának kitöltése után bocsátható feltételes szabadságra. A büntetett elQélethez fqzQd hátrányos következmények alóli mentesítés körében a törvény nem egyszerqen csak a bqntettek és a vétségek között differenciál. Különbséget tesz a szándékos és a gondatlan vétségek között abban a körben, amelyben az elkövetQt végrehajtandó szabadságvesztésre ítélték. A gondatlan vétség miatt elítélt a szabadságvesztés kitöltésével automatikusan mentesül, míg a szándékos vétség vagy bqntett miatt elítélt csak várakozási idQ eltelte után rehabilitálódik. A BTK. JOGTECHNIKAI MEGOLDÁSA: A Btk.-ban a bqncselekmény szabályként szándékosan elkövetett cselekmény. Kivételképpen a gondatlanságból elkövetett cselekmény is bqncselekmény, de csak akkor, ha a törvény a gondatlan elkövetést is büntetni rendeli. Tehát nincs minden bqncselekménynek gondatlan alakzata. Ha van szándékos alakzat is (pl. szándékos emberölés) és gondatlan alakzat (pl. gondatlanságból elkövetett emberölés), a törvény a gondatlan elkövetést mindig enyhébben bünteti, mint a szándékost. (A gondatlan elkövetés pedig mindig vétség.) A Btk. abból a tételbQl kiindulva, hogy a bqncselekmény fQszabályként szándékosan elkövetet cselekmény, az egész Különös Részt átfogó szövegezéstechnikát követ, azaz a szándékos bqncselekmények törvényi tényállásba nem írja be a  szándék kifejezést. (Így a szándékos emberölés törvényi tényállása nem tartalmaz szövegszerq utalást a szándékra, hanem így szól:  aki mást megöl .) A  szándék szóval csak egészen kivételesen találkozunk a törvényi tényállások szövegében [Btk. 171.§ (3) bekezdés:  Ha az elkövetQ a közvetlen veszélyt szándékosan idézi elQ .] Ellenben a Btk. a gondatlan bqncselekmény büntetendQségének kivételes álláspontjára helyezkeddk, a gondatlanságot mindig beépíti a törvényszövegbe [PL.:  Aki az emberölést gondatlanságból követi el  Btk. 166.§ (4) bekezdés]. A TÖRVÉNYI TÉNYÁLLÁS - TÉNYÁLLÁSSZERpSÉG: A bqncselekmény fogalmi ismérveinek egyike a  tényállásszerqség . Tényállásszerq az a cselekmény, amely kimeríti valamely (Különös Részben megfogalmazott) törvényi tényállás ismérveit. A tényállásszerqség és a törvényi tényállás fogalma tehát összekapcsolódik. a) Az a tétel, hogy a törvényi tényállás megvalósítása (a tényállásszerqség) bqncselekményfogalmi ismérv, a hatályos törvény szövegével is igazolható. Btk. 20.§ (1):  Tettes az, aki a bqncselekmény törvényi tényállását megvalósítja. (2) Társtettesek azok, akik a szándékos bqncselekmény törvényi tényállását, egymás tevékenységérQl tudva, közösen valósítják meg. A törvény tehát a tettesi cselekmény modellje szerint építkezik, vagyis a tettes cselekményét tekinti tényállásszerqnek. Ha csak a tettesi cselekmény tényállásszerq, a bqncselekményrQl pedig azt mondottuk hogy  tényállásszerq , úgy a bqncselekmény és a tettesi cselekmény közé egyenlQség tehetQ. b) E szabály alóli kivételként bqncselekmény, de nem tényállásszerq a bqnrészesek cselekménye. Bqnrészes a felbujtó és a bqnsegéd. Btk. 21.§ (1)  Felbujtó az, aki mást bqncselekmény elkövetésére szándékosan rábír. (2) Bqnsegéd az, aki, bqncselekmény elkövetéséhez szándékosan segítséget nyújt. (3) A részesekre is a tettesekre megállapított büntetési tételt kell alkalmazni. A tudomány szerint a részesi cselekmény esetében is kimutatható egyfajta  tényállásszerqség , csak a részesi  törvényi tényállás nem a Különös Részben, hanem az Általános Részben nyert megfogalmazást. A részesek esetében a tényállásszerqség járulékos. c) A Különös Rész a befejezett tettesi cselekmény szerint építkezik. A szándékos bqncselekmény azonban a befejezettség szakaszát megelQzQen áthalad, illetQleg áthaladhat megvalósulási szakaszokon, az elQkészületen, illetQleg a kísérleten. Kísérlet esetén a tényállásszerqség hiányos, mert  Kísérlet miatt büntetendQ, aki a szándékos bqncselekmény elkövetését megkezdi, de nem fejezi be. (Btk.16.§) Kísérlet esetén a törvényi tényállás egyes részei megvalósulnak, mások azonban nem teljesülnek. A kísérlet is bqncselekmény, a tényállásszerqség csonka volta ellenére. Bqncselekmény az elQkészület is, bár kívül reked a Különös Részbeli törvényi tényálláson. A Btk. 18.§ (1) bekezdés elQkészületi cselekmény a bqncselekmény elkövetését könnyítQ feltételek biztosítása, az elkövetésre felhívás, ajánlkozás, stb., feltéve, hogy az elkövetQt bqncselekmény elkövetésének célja vezérli. Az elQkészület tehát nem tényállásszerq cselekmény. d) A kísérlet tényállásszerqsége tehát csonka; az elQkészületnek, továbbá a felbujtásnak és a bqnsegélynek pedig egyáltalán nincs a Különös Rész szabályai szerint kimutatható tényállásszerqsége. e) A tényállásszerqség bqncselekményi ismérvét BelingtQl származtatják. A Liszt-Beling-Frank-féle bqncselekmény fogalomban az értékelésmentes törvényi tényállásról születik meg a logikailag a jogellenesség ítélet és a bqnösségi ítélet. Az értékelésmentesség tételébQl az következik, hogy a törvényi tényállásban csak leíró (deszkriptív) elemek vannak. Ezek a tételek lassan megdQltek, mert kiderült, hogy a törvényi tényállási ismérvek nagy része értékelés alá esQ, azaz normatív jellegq. A törvényi tényállás az 1900-as évek elsQ harmadában már elvesztette értékmentes felfogását. f) A törvényi tényállás tanában a tényállási ismérveket a tudomány szétválasztotta objektív és szubjektív ismérvekre. Objektív ismérvek azok, amelyekkel, illetQleg amelyekben a cselekmény a külvilágban megjelenik. Így a külvilágban elvileg  látható a cselekmény, a cselekmény eredménye, az elkövetés tárgya, eszköze stb. Az objektív ismérvekrQl kimondották, hogy azok a cselekmény jogellenességét alakítják.(Pl. az emberölés törvényi tényállásában a jogellenességet formálja az ölési cselekmény, a sértett halála, mint eredmény, a cselekmény és az eredmény közötti okozati összefüggés.) A szubjektív ismérvek a bqnösséget formálják. A bqnösség (a szándékosság és a gondatlanság) tettes-tudati elemek, ezért  szubjektívek . A törvényi tényállásban így megjelennek e jogellenességet formáló objektív és a bqnösséget alakító szubjektív ismérvek. Az irodalom ezt a tételt is megcáfolta, mert kimutatta, hogy léteznek szubjektív jogellenességi és objektív bqnösségi ismérvek. Pl. éjszaka a lakott családi házba erQszakosan behatoló tettes cselekménye  azonnali tettenérés esetén  a tettes szándékától függQen lesz befejezett magánlaksértés, a betöréses lopásnak kísérlete vagy az emberölés elQkészülete. g) A szocialista büntetQjog-tudomány a törvényi tényállás fogalmába, az abba beleírt ismérveken túl egyre több mindent értett bele. Így fogalmi körébe bevonta objektív ismérvként a cselekmény társadalomra veszélyességét, majd bevonta a jogtárgyat, vagyis azt az érdeket, értéket, vagy társadalmi viszonyt, amelyet az adott törvényi tényállásban leírt bqncselekmény sért, vagy veszélyeztet. Végül bevonta az elkövetQ személyi társadalomra veszélyességét. Legvégül bevonta a büntethetQségi akadályokat, vagyis a büntethetQséget kizáró (pl. jogos védelem) és a büntethetQséget megszüntetQ (pl. elévülés) okokat is. A büntethetQségi akadályokat negatív tényállási elemeknek nevezte. A törvényi tényállás részei a Különös Részbeli tényállási ismérvek, - továbbá az Általános Részben jellemzett bqncselekményfogalmi ismérvek (társadalomra veszélyesség), - illetQleg a büntethetQségi akadályok hiánya. A tényállásszerqségi fogalom az egész bqncselekménytant magában foglalta. Az eredeti, vagyis a Különös Részi törvényi tényállásra méretezett tényállásszerqség pótlására megjelent a diszpozíciószerqség fogalma, amely belesüllyedt a tényállásszerqség fogalmába. h) Az utóbbi esztendQkben többen összeszqkítik a tényállásszerqség lehetQségeit és ahol csak lehetséges, mellQzik a  törvényi tényállás kifejezés használatát. i) A törvényi tényállásról alkotott fogalom nagy jelentQséghez jut a büntetQeljárás során, a bizonyítás rendjén. A törvényi tényállás elemeit (ismérveit) kell bizonyítani. (Emberölés esetén a cselekményt, a halált, mint eredményt, a cselekmény és az eredmény közötti okozati összefüggést, az elkövetQ szándékát.) Ellenben nem szorulnak bizonyításra a törvényi tényállásban nem szereplQ fogalmak (pl., hogy az emberölés veszélyes a társadalomra, hogy jogellenes, hogy a tettes nem volt tévedésben, hogy a cselekményt nem jogos védelemben, vagy végszükségben követte el, stb.). 12.) A TÖRVÉNYI TÉNYÁLLÁSI TÁRGYI OLDALA (AZ OBJEKTÍV ELEMEK). AZ ELKÖVETÉSI MAGATARTÁS AZ ELKÖVETÉSI MAGATARTÁS, MINT SZÜKSÉGES ISMÉRV: 1. A cselekmény, az elkövetési magatartás a tényállás fogalom legjelentQsebb ismérve. A cselekmény életbeli és jogi fogalma egymástól eltér. Az  életbeli , a  természetes cselekménynek az a jellemzQje, hogy az ember tudata, szándéka irányítja. Valójában  kivéve a reflex mozgásokat és beidegzQdött mozgásainkat: az ún. automatizmusokat  , elQbb gondolkodunk és utána cselekszünk. A  kigondolt cselekményt a tudat a végrehajtás egész folyamata alatt végigkíséri. Az emberi cselekményt a cselekvQ célja foglalja egységbe és valójában minden emberi magatartás bizonyos célra irányzott magatartás. A büntetQjog azonban a magatartást és az azt vezérlQ tudatot egymástól elkülöníti. A cselekménybQl kirekeszti a cselekvQ célját és az alanynak a cselekmény elkövetésével kapcsolatos gondolati világát az alanyi oldalra utalja. A büntetQjogi értelemben vett elkövetési magatartás ehhez képest független a cselekvQ elképzeléseitQl, céljaitól, illetQleg független attól, hogy a magatartás következményeit az elkövet elQre látta-e avagy elQre kellett volna látnia. A tartalmától akként megfosztott cselekmény-fogalmat redukált cselekmény-fogalomnak nevezzük. A büntetQjog a redukált cselekmény-fogalommal szemben egy objektív és egy szubjektív követelményt támaszt. a) Objektív szempontból elkövetési magatartás olyan cselekmény, amely a társadalomban tényleges hatást vált ki, illetQleg tényleges hatás kiváltására legalábbis alkalmas. Ez a tényleges hatás az ún. befejezett eredmény-bqncselekmények körében az eredmény tényleges elQidézésében fejezQdik ki. Ilyen tényleges hatás az alaki bqncselekmények elkövetési magatartásait is jellemzi. Így pl. a lopás elkövetési cselekménye: az elvétel megváltoztatja az ingó dolog korábbi birtoklási helyzetét. A kísérleti szakaszban megrekedt eredmény-bqncselekmények elkövetési magatartási büntetendQségének az az alapja, hogy az eredmény elQidézésére alkalmasak voltak. b) Szubjektív szempontból az elkövetési magatartással szemben azt a követelményt támasztjuk, hogy akaratlagos legyen.  Akaratlagosságon csak a mozgás, nem pedig a mozgás következményeinek az akarását értjük. A következmények az akarása vagy nem akarása az alanyai oldalon, a bqnösség problémakörében igényel elemzést. c) Egyes törvényi tényállások valamilyen kötelességnek az elmulasztását, illetQleg valamilyen kötelesség elmulasztásával történQ eredményokozást tekintik elkövetési magatartásnak. Lényegében ebben a körben is a magatartás objektív alkalmassága a cselekménnyé minQsülés alapja. 2. Az elkövetési magatartás törvényi megfogalmazása alapján különbséget tehetünk csak tevéssel; csak mulasztással, akár tevéssel  akár mulasztással elkövethetQ bqncselekmények között. A csak tevéssel elkövethetQ bqncselekmények egyik kategóriáját az jellemzi, hogy a törvény tényállásban eredmény nem szerepel. Az eredményt tényállási ismérvként nem tartalmazó, csak tevéssel elkövethetQ bqncselekményeket tiszta tevékenységi bqncselekményeknek nevezzük (pl. a lopás). Léteznek olyan bqncselekmények, amelyek törvényi tényállásai eredményt tartalmaznak (materiális bqncselekmények) és az eredményt okozó magatartást a törvény úgy határozza meg, hogy az csak tevéssel fejthetQ ki (pl. csalás). Egyes bqncselekmények csak mulasztással követhetQk el, a törvényi tényállás pedig eredményt nem tartalmaz. A kizárólag mulasztással elkövethetQ immateriális bqncselekményeket tiszta mulasztásos bqncselekményeknek nevezzük. A mulasztás a jog világában kötelességellenes nem-tevést jelent. A tiszta mulasztásos bqncselekmények valamilyen parancsnak a megszegésével jönnek létre. A tiszta mulasztásos bqncselekmények esetében a valamilyen magatartás tanúsítására vonatkozó kötelesség közvetlenül a büntetQjogszabályból ered (pl. feljelentési kötelezettség elmulasztása). Léteznek olyan eredményt tartalmazó (materiális) bqncselekmények, amelyek megfogalmazása szerint az eredmény csak mulasztással idézhetQ elQ, okozható (pl. segítségnyújtás halált okozó elmulasztása). Léteznek olyan bqncselekmények, amelyeknek törvényi tényállásai csak az eredményt írják le, az eredményt okozó magatartást pedig nem jellemzik. Az ilyen típusú törvényi tényállásokat nyitott törvényi tényállásoknak nevezzük. A nyitott törvényi tényállásokban foglalt eredmény leírásával a törvényhozó megtiltotta mindazokat a magatartásmódozatokat, amelyek az eredmény okai lehetnek. A nyitott törvényi tényállásban foglalt eredmény elQidézhetQ akár tevéssel, akár mulasztással. Ha a tettes a nyitott törvényi tényállásban foglalt eredményt mulasztással hozza létre, vegyes mulasztásos bqncselekményrQl szólunk. 3. A vegyes mulasztásos bqncselekmények: Vegyes mulasztásos bqncselekmény esetén az eredmény annak folytán áll be, hogy akadályozzák meg. Pl. a nem táplált csecsemQ voltaképpen a  természet rendje szerint éhanhal. Az eredményt  a halált  az alanytól független, rajta kívül álló természeti folyamatok hozzák létre. Ez az eredmény azonban elhárítható lett volna. Vegyes mulasztásos bqncselekmény esetén azt az objektíve hatóképes, szubjektíve pedig akaratlagos magatartást hiányolja a büntetQjog, amely az eredmény elhárítására alkalmas lett volna. Akár az eredmény elháríthatatlan, akár pedig az elhárításra egyébként alkalmas cselekmény kifejtése az adott helyzetben lehetetlen, nem állapítható meg vegyes mulasztásos bqncselekmény. A vegyes mulasztásos bqncselekményekért való felelQsség megállapításának is az a feltétele, hogy valakit az eredmény elhárítására kötelesség terheljen. A vegyes mulasztásos bqncselekmény két eleme tehát: az eredmény beállásának elhárítására vonatkozó kötelesség elmulasztása és azt eredmény bekövetkezése. Valójában e feltételek sorrendje valamely konkrét ügy eldöntése során megváltozik, mert az eredmény bekövetkezése esetén kerül csak sor a kötelesség vizsgálatára. A kérdés. mibQl fakad az eredmény megakadályozására vonatkozó kötelezettség? A kötelezett személye a konkrét kötelesség jellegéhez igazodik. Ez a kötelezettség azonban nem közvetlenül a büntetQjogszabályból, hanem más jogterület szabályaiból ered. Az eredmény elhárítására vonatkozó kötelezettség eredhet: a családi kapcsolat tényébQl, eredhet munkaviszonyból, fakadhat a polgári jogi szerzQdésbQl, eredhet a kötelesség foglalkozási szabályból, fakadhat a kötelesség büntetQjogi oltalom alá vont erkölcsi szabályból is. 4. A tiszta és a vegyes mulasztásos bqncselekmények a következQképpen határolhatók el egymástól: A tiszta mulasztásos bqncselekmények körében a kötelesség mindig közvetlenül a büntetQjogszabályból ered és a cselekményhez a törvényi tényállás nem társít eredményt. Vegyes mulasztásos bqncselekmények körében a kötelesség rendszerint valamilyen más jogterület szabályából fakad és a törvényi tényállás mindi eredményt tartalmaz. Az akár tevéssel, akár mulasztással elkövethetQ bqncselekményeket akkor ás csak akkor nevezzük vegyes mulasztásos bqncselekményeknek, ha a konkrét esetben mulasztás által valósulnak meg. 5. Az elkövetési magatartás idQbelisége szempontjából megkülönböztetünk mozzanatos és folyamatos bqncselekményeket. A mozzanatos bqncselekmények idQbelileg általában jól megragadhatóak, mert elkövetési magatartásnak a törvény egy jól körülhatárolt cselekményi mozzanatot tekint. Ilyen mozzanatos cselekmény pl. a lopás törvényi tényállásában szereplQ  elvétel . Léteznek több-mozzanatú bqncselekmények is, ilyen pl. az erQszakos nemi közösülés, amely két cselekményi mozzanatból áll: az erQszak kifejtésébQl és a közösülésbQl. Több mozzanatú a rablás is: a sértett elleni erQszak és a dolog elvétele. A folyamatos bqncselekmények idQben huzamosan kiterjedve tartanak. Az elkövetési magatartás tanúsításával ugyan a bqncselekmény befejezetté válik, ez a befejezettség azonban, állapotszerqen tovább tart, mégpedig mindaddig, amíg a folyamat be nem fejezQdik, illetQleg az állapot meg nem szqnik. Ilyen folyamatos bqncselekmény pl. a  fegyverrejtegetés . 6. Cselekményi elméletek: A természetes cselekménytan az emberi magatartást bio-pszichikai egységként fogja fel. Vagyis a mozgás akarása és a mozgás következményét elQrelátó és kitqzQ cél együtt van. A természetes cselekménytannal nem magyarázható viszont a mulasztás. Másrészt nem választható el benne a mozgás akarása és a mozgás következményének akarása. A természetes cselekményfogalom nehézségei jól tükrözQdnek a középkor végi jogelvekben. E jogelvek szerint ugyanis a lótolvaj, aki a lovat szándékosan lopta el, szándékos emberölés címén felelt azért az emberhalálért, amelyet a megbokrosodott lopott ló okozott. A kauzális cselekménytan az emberi cselekményt vezérlQ tudattartalmat kettéválasztotta. Akarati formának nevezte azt a tudattartalmat, amely a mozgást irányítja. Az akarati forma a cselekményfogalom része. Ezzel szemben a mozgás célját, értelmét alkotó akaratai elemeket akarati tartalomnak nevezi, és a szándékba ülteti, mint a következmény „akarását”. Az emberi akarat jogszempontú kettébontása tényállástanilag azt jelenti, hogy az akarati forma a cselekmény részeként a tárgyi oldalra kerül, az akarati tartalom pedig a bqnösség alkotóelemeként az alanyi oldalra soroltatik. A kauzális cselekménytan ezzel a kettébontással maradandót alkotott. Innen a tétel: a cselekmény szubjektíve akaratlagos magatartás. A szociális cselekménytan elfogadja a kauzális teóriának a szubjektív akaratlagosságról szóló felfogását. Ezt azzal egészíti ki, hogy objektíve a magatartás társadalmi jelentQségét aszerint a tapasztalat szerint kell megítélni, ahogyan az a társadalom  felvevQ horizontján megjelenik. Így jutunk el a cselekmény objektív alkalmasságához, amely alapot nyújt pl. a kísérleti cselekmények megítéléséhez. A finális cselekménytan valójában nem cselekménytani, hanem bqnösségi elmélet. Lényege, hogy az emberi cselekményt célirányos, azaz finális cselekménynek fogja fel és ezért a szándékot beülteti a cselekménybe. Ezzel az alanyi oldalról, a bqnösség körébQl a szándék átvándorol a tárgyi oldalra, a cselekménybe. 13.) A TÁRGYI OLDAL RENDSZERINTI ISMÉRVEI. AZ ELKÖVETÉSI TÁRGY, AZ EREDMÉNY ÉS AZ OKOZATI ÖSSZEFÜGGÉS A TÁRGYI OLDAL RENDSZERINTI ISMÉRVEI: 1. Az elkövetési tárgy és a passzív alany, mint esetleges ismérv: Elkövetési tárgy az a dolog, amelyre vonatkozóan az elkövetQ cselekményét végrehajtja. Léteznek olyan törvényi tényállások, amelyekben a bqncselekmény alanya nem valamely dologra, hanem valakire, emberre vonatkozóan vele szemben hajtja végre cselekményét. Amennyiben a törvényi tényállásban nem dolog, hanem ember helyezkedik el az elkövetési tárgyi jogi pozíciójában, az embert nem elkövetési tárgynak, hanem passzív alanynak nevezzük. A  sértett és a  passzív alany nem egymást fedQ fogalmak. Sértett az, akinek személyét vagy jogait a bqncselekmény sértette vagy veszélyeztette. Sértettje a vagyon elleni bqncselekményeknek is van (pl. a lopás sértettje az, akitQl a dolgot a tettes elvette). Nem mondhatjuk azonban, hogy egyszersmind a lopásnak a passzív alanya is az a személy, akitQl loptak. Az elkövetési magatartást (az elvételt) az alany ugyanis nem emberre, hanem dologra fejtette ki. Másrészt, amíg passzív alany csak ember lehet, a sértett pozíciójában jogi személy is elhelyezkedhet. A sértett-fogalomkör tehát tágabb, mint a passzív alany fogalmi köre. Amennyiben a cselekmény az emberek nem teste ellen, hanem személyiségi joga elleni irányul  pl. rágalmazás, szóbeli becsületsértés  , Qt a bqncselekmény passzív alanyának nem, hanem csak sértettjének tekinthetjük. Passzív alanya az erQszakos bqncselekményeknek van, vagyis olyan bqncselekményeknek, amelyek az emberi test ellen irányuló ellenséges fizikai ráhatásban fejezQdnek ki. Egy ezzel ellentétes felfogás szerint a verbális cselekmény (rágalmazás, becsületsértés) sértettjét is passzív alanynak tekinti, sQt rágalmazás esetén még a jogi személyt is. A sértett fogalma elsQsorban nem anyagi jogi, hanem eljárásjogi fogalom. A sértett számára az eljárási jog bizonyos perbeli pozíciókat (magánvádló, magánfél, magánindítvány elQterjesztQje, sértett-tanú) biztosít. Nincs minden bqncselekménynek elkövetési tárgya, illetQleg passzív alanya. Nincs elkövetési tárgya pl. a szóbeli becsületsértésnek, a rágalmazásnak, a hamis tanúzásnak. Mivel az elkövetési tárgy (a passzív alany) nem minden különös törvényi tényállásnak ismérve, a törvényi tényállás szempontjából az elkövetési tárgyat (a passzív alanyt) nem szükséges, hanem rendszerinti ismérvnek tekintjük. 2. Az eredmény: 1. A bqncselekmény eredményén az elkövetési magatartás tanúsítása következtében a külvilágban beálló azt a változást értjük, amelyet a törvényi tényállás leír. Az eredmény a törvényi tényállás tárgyi oldalán elhelyezkedQ tényállási ismérv. Nem minden bqncselekmény törvényi tényállása tartalmaz eredményt, ezért az eredményt rendszerinti ismérvnek nevezzük. Azokat a bqncselekményeket, amelyek tényállásai eredményt tartalmaznak, anyagi, vagy materiális bqncselekményeknek nevezzük. A két bqncselekmény kategória között az a különbség, hogy a materiális bqncselekmény csak az eredmény beálltával (a halál, a testi sérülés, a vagyoni kár bekövetkezésével) válik befejezetté, mag az alaki bqncselekmény az elkövetési magatartása puszta tanúsításával (pl. a hamis tanúzás bqncselekménye a hamis tanúvallomás megtételével) a befejezettség szakaszába jut. 2. A törvényi tényállásban leírt eredmény fajtája szerint megkülönböztetünk sértQ eredményt tartalmazó és veszélyhelyzetet mint eredmény tartalmazó materiális bqncselekményeket. Ennek megfelelQen különbséget teszünk sértési materiális bqncselekmények és veszélyeztetési materiális bqncselekmények között. Sértési eredményen olyan tényleges sérelmet (halált, betegséget, vagyoni kárt) értünk, amely a külvilágban többé-kevésbé jól felismerhetQen jelentkezik az elkövetési magatartás folyományként. Típusai: Egyes bqncselekmények törvényi tényállásában természettudományos módszerrel mérhetQ, lényegében biológiai típusú eredmények helyezkednek el. Más materiális bqncselekmények törvényi tényállásai más, pontos módszerrel mérhetQ eredményeket tartalmaznak. Így pl. a vagyon elleni bqncselekményeknél a  kár olyan változás, amely kárbecsléssel, pénzügyi, számszaki vagy egyéb módszerekkel regisztrálható. Léteznek olyan eredmény-típusok, amelyek megközelítQen pontos módszerrel nem, hanem csak a társadalmi tapasztalaton alapuló bírói értékelés alapján ismerhetQk fel, illetQleg értékelhetQk. Az ilyen típusú eredményeket  társadalmi eredménynek nevezzük (pl. jelentQs érdeksérelem  Btk. 174.§ Kényszerítés). A sértQ eredményt tartalmazó bqncselekmények, az eredmény beálltával válnak befejezetté. Ha a tettes az eredmény létrehozásának szándékával fejti ki a törvényi tényállásban jellemzett eredménye elQidézésére (okozására) objektíve alkalmas cselekményt, de az eredmény mégsem következik be, a szándékos bqncselekmény kísérletét kell megállapítani. A veszélyeztetési materiális bqncselekmények törvényi tényállásaiban eredményként a  vészhelyzet szerepel. Veszélyen a sérelem bekövetkezésének objektív lehetQségét értjük. A veszélyeztetési materiális bqncselekmények az eredménynek a lehetQségkénti megfogalmazásával a büntethetQség feltételeit idQben elQbbre hozzák. A veszélyeztetési materiális bqncselekmények típusai: Egyes veszélyeztetQ bqncselekmények törvényi tényállásaiban a  közvetlen veszély az eredmény (pl. Btk. 186.§ - Közúti veszélyeztetés). Más veszélyeztetQ materiális bqncselekmények törvényi tényállásában a veszély az eredmény. (Pl. Btk. 185.§ - Vasúti közlekedés veszélyeztetése.) 3. Azokat a bqncselekményeket, amelyeknek a törvényi tényállásaiban eredmény nem szerepel, immateriális bqncselekményeknek nevezzük. Az immateriális bqncselekmények is okoznak sérelmet, illetQleg elQidéznek veszélyt. Ez a sérelem, illetQleg ez a veszély azonban nem törvényi tényállási ismérv, s így nem szorul bizonyításra. A tiszta mulasztásos bqncselekmények (pl. feljelentési kötelezettség elmulasztása) immateriális; a tiszta tevékenységi bqncselekmények is immateriális (pl. szóbeli becsületsértés); az akár tevéssel, akár mulasztással megvalósítható bqncselekmények pedig materiális bqncselekmények. A vegyes mulasztásos bqncselekményei mindig eredmény-bqncselekmények. 4. Valamely bqncselekmény materiális bqncselekményként, illetQleg immateriális bqncselekményként történQ törvényi megfogalmazása kizárólag a jogalkotó megítélésén múlik. Ugyanígy kizárólag a jogalkotó megítélésén múlik, mely cselekményeket fogalmaz meg sértési, és mely bqncselekményeket veszélyeztetési materiális bqncselekményekként. 3. Az okozati összefüggés: 1. Az okozati összefüggést a materiális bqncselekmények körében vizsgáljuk. Valamely eredményt lehet bqnösen  szándékosan vagy gondatlanul  és lehet vétlenül okozni. EbbQl következik, hogy önmagában az okozati összefüggés vizsgálata nem dönti el a büntetQjogi felelQsséget. A tettes csak azért az eredményért fele, amelyet bqnösen okozott, amelyet szándéka vagy gondatlansága átfogott. 2. A bqncselekmény és a bqnözés társadalmi jelenség. Ezért az okozati összefüggés vizsgálata a büntetQjogban nem természettudományos igénnyel, hanem abból a szempontból történik, hogy a büntetQjogi felelQsség egyik alkotóelemét felderítsük. A büntetQjogász az egyetemesen összefüggQ okfolyamatok közül az okozati összefüggés vizsgálata során egy jogszempontú elszigetelést hajt végre. A büntetQjogban az okozati összefüggés  funkcionális fogalom, funkciója annak az elsQdleges felelQsségi mozzanatnak a jelzése, amelynek folytán valaki egy jogilag nem kívánatosnak ítélt eredmény bekövetkezése miatt  bqnössége esetén  felelQssé tehetQ. 3. A büntetQjogi okozatosság tehát nem azonos a természettudományokban feltárt mechanikai, kémiai biológiai stb. okozatossággal. A büntetQjog ugyanis az okozati összefüggés vizsgálata során az emberi viselkedések hatásának megítélése szempontjából a társadalmi mechanizmus szabályiból indul ki; ezzel összefüggésben  ok -nak tekinti a mulasztást is, a mulasztás okozatosságáról pedig a természetben nem szólhatunk. A mulasztás csak a büntetQjog értékrendszerének a tükrében tekinthetQ elkövetési magatartásnak és tekinthetQ valamely eredmény okának. Ha ugyanaz az okozás tevéssel megvalósított okozásnak is, és látszólag mulasztással végrehajtott okozásnak is tekinthetQ, a  tevéssel okozást kell megállapítani. Pl. ha a gépkocsivezetQ a közlekedési szabályok megszegésével  elmulasztja a kijelölt gyalogátkelQhely elQtti megállást és a  zebrára hajtva valakit halálra gázol, elkövetési magatartásnak, a halál okának a gázolást, nem pedig a megállási kötelezettség elmulasztását kell tekintenünk 4. Az okozati összefüggés módszertani mérése az eredmény típusához igazodik. Amennyiben a törvényi tényállásban biológiai típusú eredmény (halál, testi sérülés, betegség, súlyos egészségromlás, maradandó testi fogyatékosság) helyezkedik el, úgy az okozati kapcsolat feltárásához nélkülözhetetlen az orvostudomány közremqködése (igazságügyi orvosszakértQ bevonása). Ha a törvényi tényállásban nem természettudományos módszerrel, de más egzakt módszerrel mérhetQ eredmény helyezkedik el, az okozati kapcsolat az eredmény jellegéhez igazodó, adott esetben komplex módszerekkel kell feltárni. Amennyiben a törvényi tényállásban  társadalmi eredmény helyezkedik el  jelentQs érdeksérelem, súlyos hátrány  a bíró az okozatosság kérdésében szakértQ közbejötte nélkül pusztán a társadalmi gyakorlat alapján foglal állást. A materiális veszélyeztetési bqncselekmények körében az okozati kapcsolatot a bíróság egyedül vagy szakértQ közbejöttével vizsgálja. 5. Az okozati összefüggés megállapítását nem zárja ki az a körülmény, hogy az eredménynek a sértett magatartása is oka volt. 6. A bíró az anyagi világ egyetemes összefüggQ jelenségi közül az okozati összefüggés vizsgálata során büntetQjogi szempontból elszigetelést eszközöl. Csak azokat az okokat vizsgálja, amelyek a büntetQjogi felelQsségre vonás szempontjából jelentQsek. A büntetQjogi felelQsség szempontjából csak az emberi magatartás (a tevés vagy a kötelességellenes nem tevés: a mulasztás) tekinthetQ jelentQs oknak. Ezen túlmenQen a bíró az emberi magatartások között egy további kiválasztást eszközöl abból a szempontból, hogy az eredmény a cselekmény objektív hatásirányában jelentkezett-e.  Ok -nak csak azt az emberi magatartást tekintjük, amelynek objektív hatásirányában következett be az eredmény. 7. Valamely eredmény a jogilag jelentQs emberi magatartás okozatként mindig valamilyen feltételek között jön létre. Feltételeknek az okozati kapcsolatot részben alakító objektív mozzanatokat nevezzük. 8. Az okozati összefüggésnek más a jelentQsége a szándékos és más a gondatlan bqncselekményeknél. A gondatlan bqncselekményeknél ugyanis az okozati összefüggés, illetQleg az eredmény bekövetkezése a felelQsséget lezárja. A szándékos bqncselekményeknél a ténylegesen bekövetkezett eredmény a büntetQjogi felelQsséget nem zárja le. Lehetséges, hogy a tettes súlyosabb eredményért felel, mint amilyen eredményt ténylegesen okozott. Ez a helyzet a szándékos materiális bqncselekmények kísérleténél áll elQ, akkor, ha a tettes szándéka a ténylegesen okozottnál súlyosabb sérelem elQidézésére irányult, és cselekménye e súlyosabb sérelem létrehozására objektíve alkalmas is volt. 9. A materiális bqncselekményekért való felelQsség tárgyi oldali feltételei: az elkövetési magatartás, az okozati összefüggés és az eredmény. Bármennyire is fontos a bqncselekményi körben az okozati összefüggés fennállása, önmagában nem dönti el a büntetQjogi felelQsség kérdését. Az okozati kapcsolat objektív fennforgása mellett ugyanis a büntetQjogi felelQsség szempontjából az is szükséges, hogy e kapcsolat alakulását az elkövetQ belássa, vagy legalábbis beláthassa; vagyis, hogy bqnösség átfogja az oksági viszonyt. 10. Okozatossági teóriák: Az okozati összefüggés fennállása a felelQsségnek csak egyik talpkövet (a materiális bqncselekményeknél), ennek vizsgálata után még a bqnösséget (vagyis a szándékosságot, vagy a gondatlanságot) kell eldönteni. Ez azt jelenti, hogy egyik okozatossági elmélet sem az egyetlen tényezQ a felelQsség meghatározása során, mindegyiknél ki kell terjedni a bqnösség vizsgálatára is. IdQben elQször a feltételek egyenértékqségének tana érvényesült a büntetQjog tudományában. A lényeg, hogy minden jelenség okozatos és minden okozatnak több oka van, ezek pedig egymással egyenértékqek. Az a kérdés, hogy valamely feltétel oka volt-e az eredménynek, úgy dönthetQ el, hogy a vizsgált feltételt gondolatilag letakarjuk. Ha gondolati letakarás esetén az eredmény nem következett volna be, úgy ez a feltétel az eredménynek oka volt. Egy eredménynek, mint okozatnak számtalan oka lehet. Ezek közül a büntetQjog számára csak azok jelentQsek, amelyek mint emberi cselekmények jelennek meg. A több cselekmény közül hiába minQsül mindegyik egymással egyenértékq feltételnek, a felelQsség szempontjából mégiscsak annak a cselekménynek a tanúsítója lesz elítélve, akit az okozati összefüggés létrehozása és az eredmény elQidézése tekintetében bqnösség (szándékosság vagy gondatlanság) terhel. A feltételek egyenértékqségének tana nem alkalmas a mulasztás okozatosságának levezetésére. A másik hibája, hogy az okok között nem válogat, ezért a felelQsség nem szigetelhetQ el a tárgyi oldalon, vagyis a kauzalitás körében, hanem csak a bqnösség körében. Az okkiválasztó elméletek valójában nem okozatossági, hanem felelQsségi teóriák. Törekvésük, hogy az okfolyamat jogszempontú elszigetelésével a felelQsséget már a tárgyi oldalon korlátozzák. A bqnösség vizsgálatára ilyenkor is szükség van, de az okkiválasztás folytán a szándékosságot, vagy a gondatlanságot csak egy leszqkített körben kell vizsgálni. Az okkiválasztó elméletek közül az adekvát kauzalitás teóriája vált a legismertebbé. Levezetése: Ok az az emberi magatartás, amelynek tanúsításakor az eredmény objektíve elQre látható volt. Az objektív elQreláthatóság ellentéte a szubjektív elQreláthatóság, amely a tettes tudatával mért elQreláthatóság, s mint ilyen fogalmilag a bqnösségi körébe tartozik. A szubjektív elQrelátás ténye, vagy lehetQsége alapján teszünk különbséget szándékosság és gondatlanság között. Ezzel szemben az objektív elQreláthatóság mértéke a természettudományok mindenkori állása, mégpedig az elkövetés idQpontjában. A természettudományok mindenkori tudásszintjét a bíró számára a szakértQ tudása (szakvéleménye) közvetíti az objektív elQreláthatóság meghatározása szempontjából. A bíró tehát most (ex nunc), vagyis utólag mond ítéletet egy korábbi történésrQl, ami  akkor (ex tunc) történt. Ha az akkori tudásszint szerint a cselekmény tanúsításakor az eredmény nem volt elQrelátható, tagadni kell magát az okozati összefüggést. Ha hiányzik az okozati összefüggés, a bqnösség vizsgálatára nem is kerül sor. A bqnösség vizsgálatát az okkiválasztással leszqkített kauzalitás esetkörére kell korlátozni. Hazánkban ismertté vált a relevancia elmélete is Jelszava: különbséget kell tenni a természettudományos okozatosság és a jogilag jelentQs okozatosság között. Az a tény, hogy természettudományos szempontból fennállott az okozati összefüggés  mert a szülQ rossz gyógyszert adott be gyermekének  nem tekinthetQ jogilag releváns oknak, ha a receptet az orvos írta fel. Társadalmilag-jogilag jelentQs oksági szempontból ugyanis az orvos cselekménye volt a meghatározó. 14.) A TÁRGYI OLDAL ESETLEGES ISMÉRVEI. AZ OBJEKTÍV BÜNTETHETPSÉGI FELTÉTELEK AZ OBJEKTÍV BÜNTETHETPSÉGI FELTÉTELEK: Objektív büntethetQségi feltételnek a tárgyi oldalon elhelyezkedQ, általában az eredményhez hasonló olyan tényállási ismérvet tekintünk, amelyre az alany bqnösségének (szándékosságának, vagy gondatlanságának) nem kell kiterjednie. A büntethetQségi feltétel éppen azért  objektív , mert a bqnösség nem fogja át. Az objektív büntethetQségi feltétel jogi hatása abban áll, hogy a hozzá kapcsolódó jogkövetkezmény arra tekintet nélkül hatályosul, hogy arra a tettes tudata nem terjedt ki, sQt adott esetben reá nem is terjedhetett volna ki. Így pl. a Btk. 172.§-a rendelkezik a  segítségnyújtás elmulasztásáról . Az alapeset szerint vétséget követ el, aki nem nyújt tQle elvárható segítséget sérült, vagy olyan személynek, akinek az élete, vagy testi épsége közvetlen veszélyben van. A minQsített eset szerint pedig a büntetés bqntett miatt három évig terjedQ szabadságvesztés, ha a sértett meghal, és életét a segítségnyújtás megmenthette volna. Arra a körülményre, hogy a segítségnyújtás a sértett életét megmenthette volna, az elkövetQ bqnösségének (szándékosságának vagy gondatlanságának) nem kell kiterjednie. A jelen esetben a  halál nem úgy viselkedik, mint az eredmény. Az elkövetQ terhére annak ellenére hatályosul, hogy nem látta elQre, illetQleg nem tudta és nem is tudhatta, hogy a segítségnyújtás az életveszélyben lévQ sértett életét megmenthetné. Az objektív büntethetQségi feltételek köre a Csemegi-kódexben tágabb volt. A törvény a halált okozó testi sértés esetében sem kívánta meg az ún. vegyes bqnösséget, vagyis azt, hogy a másnak testét szándékosan bántalmazó a szándékos súlyos testi sértés okozataként bekövetkezQ halált a tQle elvárható gondosság kifejtése esetén elQre láthassa. A halált okozó súlyos testi sértés megállapításához elég volt a szándékos súlyos testi sértés és az annak okozataként beálló halál. E megközelítés végsQ logikájaként a halált okozó súlyos testi sértés tekintetében a Csemegi-kódexben a halál nem az eredmény, hanem az objektív büntethetQségi feltétel jogi sorsát osztotta. A Btk. 15.§-a  éppen a halált okozó testi sértésre is tekintettel  a  halált minQsítQ eredménynek tekinti és reá a gondatlan bqnösség kiterjedését megköveteli. Az objektív büntethetQségi feltételek problémaköre termékenyítQen hatott az okozati összefüggés tanára. A jogtudomány a felelQsség elszigetelésének lehetQségeként az okozati összefüggés tanát ragadta meg, hiszen a halált okozó testi sértés körében az okozást magát lehetett értelmezni és korlátozni. Ilyen jogszempontú elszigetelés eredményezte az adekvát kauzalitás elméletét, amely „oknak” azt a magatartást tekintette, amelynek tanúsításakor a halál, mint következmény objektíve elQre látható volt. A büntetQjogi felelQsség az okozati összefüggés hiányára tekintettel vált kizárhatóvá. A TÁRGYI OLDAL ESETLEGES ISMÉRVEI (A SZITUÁCIÓS ELEMEK): 1.) Az elkövetés módja: Minden bqncselekményt valamilyen módon követ el a tettes, ám ennek a törvény rendszerint nem tulajdonít jelentQséget. Közömbös pl. hogy a csaló iratok felhasználása útján, vagy élQszóban elmondott hazugsággal ejtette-e tévedésbe a sértettet. Olykor azonban jelentQséghez jut a törvényi tényállásban az elkövetés módja. Így pl. az emberölés egyik minQsített esete a különös kegyetlenség a végrehajtás során. 2.) Az elkövetés eszköze: A bqncselekmény jellegétQl függQen a tettes eszközt használ a szándékos elkövetés során. A Btk. e körülménynek azonban rendszerint nem tulajdonít jelentQséget. Kivételképpen az eszközt törvényi tényállási ismérvként fogalmazza meg, rendszerint a minQsített esetben (pl. a hamis, vagy lopott kulcs használata a lopás szabálysértését vétséggé minQsíti). 3.) Az elkövetés helye: Noha minden bqncselekményt valamilyen helyen követnek el, a helynek a törvényi tényállás nem szokott jelentQséget tulajdonítani. Kivételként a lopás súlyosabban minQsül, ha közveszély színhelyén követték el. 4.) Az elkövetés ideje: Noha minden bqncselekményt valamilyen idQben (idQpontba) követnek el, az idQnek a törvényi tényállás szempontjából rendszerint nincs jelentQsége. Mégis néhány szándékos bqncselekményt súlyosabban minQsít az idQ. A katonai bqncselekményeknél széles körben minQsítQ körülmény a háború ideje, a magánlaksértést súlyosabban minQsíti, ha éjjel követik el. A TÁRGYI OLDAL VISZONYLAGOS ÖNÁLLÓSÁGA: Valamely bqncselekmény létrejöttéhez és az elkövetQ büntetendQségéhez a tárgyi oldali ismérvek létrehozásán túl az is szükséges, hogy a cselekmény elkövetQje rendelkezzék az alannyá válás feltételeivel, továbbá, hogy Qt bqnösség (szándékosság vagy gondatlanság) terhelje. Mégis a törvényi tényállás tárgyi oldalának a büntetQjogi felelQsség rendszerében önálló jelentQsége is van. Az elmebetegnek a törvényi tényállás ismérveit kimerítQ cselekménye  az elmebeteg büntetlensége ellenére  azzal a büntetQjogi jelentQsséggel jár, hogy megalapozhatja, vagy súlyosíthatja a tettes büntetQjogi felelQsségét. Noha a dühöngQ Qrült nem lehet a bqncselekmény alanya és nem is terhelheti Qt bqnösség, a tárgyi oldali tényállási ismérvek kimerítése alapul szolgálhat vele szemben a kényszergyógykezelés elrendelésére. Jogos védelmi helyzetet  jogtalan támadás , vagy jogtalan támadásra utaló közvetlen fenyegetés, nem pedig egyszersmind bqncselekmény keletkeztet. Így a gyermek vagy a beszámíthatatlan elmebeteg támadása jogellenes magatartás ( jogtalan támadás ), de nem bqncselekmény. Mégis e jogtalan támadással szemben is helye van a védekezésnek. BüntetQjogunk a beszámítási képességet kizáró ittas vagy bódult állapotban elkövetett bqncselekményért való felelQsséget úgy határozza meg, hogy az önhibából leittasodó  bqnösségének hiánya ellenére is  az általa ténylegesen kimerített törvényi tényálláshoz fqzött büntetési tétel szerint felel. Eszerint, aki a beszámítási képességét kizáró és önhibájából eredQ ittas állapotban embert öl, bqnösségének hiánya ellenére is emberölés miatt büntetendQ. Az emberölésért való büntetQjogi felelQsséget a tárgyi oldali ismérvek kimerítése (cselekmény, okozati összefüggés, eredmény) alapozzák meg. 15.) A BpNCSELEKMÉNY ALANYA. AZ ALANNYÁ VÁLÁS FELTÉTELEI (A SPECIÁLIS TETTES) AZ ALANY, MINT SZÜKSÉGES ISMÉRV: 1. A bqncselekmény emberi magatartás. Az embert a bqncselekmény  alanyának nevezzük. 2. A különös törvényi tényállások a bqncselekmény alanyára az  aki szóval utalnak. A bqncselekmény alanya azonban csak az az ember lehet, aki az alannyá válás feltételeivel rendelkezik. Hatályos jogunka bqncselekmény alannyá válást két feltételhez köti: az elkövetéskor betöltött tizennegyedik életév és az elkövetéskor meglévQ beszámítási képesség. Azok, akik a törvényi tényállás megvalósításakor a tizennegyedik életévüket még nem töltötték be, a gyermekkorúak. A gyermek tetteiért büntetQjogi felelQsséggel nem tartozik. Így nem büntethetQ pl. az a tízéves gyermek, aki kistestvérét az ablakból tréfából kilöki, és e módon annak halálát okozza. Az ilyen cselekmény annak ellenére nem bqncselekmény, hogy kimeríti az emberölés tárgyi oldali ismérveit. Azok, akik a bqncselekmény elkövetésekor tizennegyedik életévüket már betöltötték, de tizennyolcadik életévüket még nem haladták túl, a fiatalkorúak. A fiatalkorú cselekményeiért már büntetQjogi felelQsséggel tartozik, de reá a felnQttekhez képest enyhébb rendelkezések vonatkoznak. Így pl. nem szabható ki vele szemben életfogytig tartó szabadságvesztés, sQt szabadságvesztés helyett ún. intézkedés lehet bqncselekményének jogkövetkezménye. Akik a bqncselekmény elkövetésekor tizennyolcadik életévüket már betöltötték, a felnQtt korúak. A bqncselekmény alanya csak felnQtt korú és fiatalkorú személy lehet, gyermekkorú azonban nem. Beszámítási képességgel csak ember rendelkezhet, jogi személy nem. A beszámítási képesség gyqjtQfogalom, az ember kétirányú képességét jelöli: képességet a magatartás lehetséges következményeinek elQrelátására (ún. felismerési képesség) és képességet a felismerésnek megfelelQ akarat képzésére és az akaratnak megfelelQ magatartás tanúsítására (ún. akarati képessége). Bármelyik képesség hiánya kizárja a beszámítási képességet. A Btk. felfogásában az elmebetegség, a gyengeelméjqség, a szellemi leépülés, tudatzavar és a személyiségzavar azok a körülmények, amelyek mind a felismerési, mind pedig az akarati képességet kizárhatják. Beszámítási képességet kizáró oknak tekinti továbbá hatályos jogunk a kényszert és a fenyegetést. 3. A bqncselekmény alanya a bqncselekmény elkövetésében tettesként, vagy részesként vehet részt. Tettes az egyedüli tettes és a társtettes; részes a felbujtó és a bqnsegéd. A törvényi tényállás mindig a tettesi cselekményt írja le, az  aki kifejezés a törvényi tényállásban a tettest jelöli. A felbujtó vagy bqnsegéd is csak megfelelQ életkort elért és beszámítási képességgel rendelkezQ ember lehet. Figyelemmel arra, hogy alanya hiányában bqncselekményrQl nem szólhatunk, az alanyt a bqncselekmény szükséges ismérvének tekintjük. 4. Ez idQ szerint európai kontinens minden államában 14 év a büntetQjogi felelQsség alsó korhatára. A kontinens jogától némileg eltér az angol felfogás. Az angol jog szerint egy bqncselekmény: a gyilkosság esetén büntethetQ, aki az elkövetéskor tizedik életévét betöltötte. A 10-14 évesek javára azonban az a vélelem szól, hogy cselekményük következményét nem tudták felismerni. Ez a vélelem azonban megdönthetQ. Azt a felfogást pedig, hogy jogi személy nem követhet el bqncselekményt, az újabb európai jogfejlQdés elvetette. Az Európai Unióhoz csatlakozás érdekében e tekintetben szükségessé vált a magyar jogi szabályozás módosítása. A 201. évi CIV. törvény a jogi személlyel szemben büntetQjogi intézkedések alkalmazását teszi lehetQvé. Ezek az intézkedések: a jogi személy megszüntetése, a jogi személy tevékenységének korlátozása, továbbá a pénzbírság. SPECIÁLIS ALANY (SPECIÁLIS TETTES), MINT ESETLEGES ISMÉRV: 1. Amennyiben a különös törvényi tényállás szövege az alanyt (a tettest) az  aki szóval jelöli, az adott bqncselekmény elkövetQje tettesi minQségben bárki lehet, feltéve, hogy az alannyá válás feltételeivel rendelkezik. Az alanyt ilyen, bárkivel helyettesíthetQ összefüggésben általános alanynak nevezzük. 2. Számos törvényi tényállás szóhangzata azonban a tettesi minQségben számba jöhetQ személyek körét vagy valamely foglalkozás gyakorlóira korlátozza, vagy valamely más szempont szerint szqkíti. Az alanyfogalom szqkítése esetén az alanynak az alannyá válás általános feltételein felül még a törvényben jellemzett további speciális tulajdonságokkal is rendelkeznie kell. Az ilyen speciális vonásokkal körülhatárolt alanyt speciális alanynak nevezzük (pl.  az a hivatalos személy ). A speciális tettesre vonatkozóan törvényileg kiemelt tulajdonságoknak csak a tettesre kell fennálniok, az ilyen bqncselekményeknek is bárki lehet a részese (felbujtója vagy bqnsegéde). 16.) A SZÁNDÉKOSSÁG AZ ALANYI OLDAL SZÜKSÉGES ISMÉRVE: A BpNÖSSÉG: A bqnösség fogalmát a büntetQjogi felelQsség meghatározása során több értelemben is használjuk. Az anyagi büntetQjogban a bqnösség kifejezést mint a szándékosság és a gondatlanság gyqjtQfogalmát szoktuk említeni. A büntetQjog alkalmazása során azonban a bqnösség fogalma nem korlátozódik a szándékosság a gondatlanság megjelölésére. Ennek oka az, hogy a büntetQeljárási jogban létezik egy másik bqnösségi fogalom is: a perjogi bqnösség fogalma. A perjogi bqnösség: a  bqnösnek kimondás azt fejezi ki, hogy a vádlott szempontjából a büntetQjogi felelQsségre vonás valamennyi feltétele fennáll. A perjogi bqnösség eszerint feltételezi az anyagi jogi bqnösséget (szándékosságot, vagy a gondatlanságot), de magában foglalja a felelQsségre vonás minden tárgyi és alanyi ismérvét is. Az anyagi jogi bqnösség az alany tudati, gondolati világával függ össze. A bqnösség a törvényi tényállás tárgyi oldalához (elsQsorban a cselekményhez, materiális bqncselekményeknél pedig a cselekmény eredményéhez) fqzQdQ aktuális pszichikus viszony. Ez a tudattartalom gyakorlatilag idQbelileg megelQzheti az elkövetést, jelentQségét büntetQjogilag azonban mégis abból meríti, hogy az elkövetéskor fennáll. Az elQzetes lélektani motiváció, valamint az utólagos megbánás a büntetés kiszabása során jut jelentQséghez. Az elQzetes motiváció a törvényi tényállásban csak kivételképpen jut szerephez: így az  elQre kiterveltség súlyosabb büntetés alá vonja az emberölést. Az a pszichikus kapcsolat, amelyet bqnösségnek nevezünk, és amelynek az elkövetéskori fennállását kutatjuk, a rágondolásban fejezQdik ki. A bqnösség azonban nemcsak az aktív rágondolásban, hanem a rágondolás hiányában is kifejezQdhet. A bqnösség alakzatai között tudattartalom szempontjából teszünk különbséget. Szándékosan követi el a bqncselekményt, aki az elkövetéskor elQre látja magatartásának lehetséges következményeit, és e következményeket kívánva (egyenes szándék) vagy azokba belenyugodva (eshetQleges szándék) hajtja végre a cselekményét. Gondatlanul követi el a bqncselekményt, aki magatartása lehetséges következményeit ugyan elQre látja, de könnyelmqen bízik azok elmaradásában (tudatos gondatlanság); továbbá az is, aki magatartása következményeit azért nem látja elQre, mert a tQle elvárható figyelmet vagy körültekintést elmulasztotta (hanyag gondatlanság). A hanyag gondatlanság esetét kivéve a bqnösséget jelentQ tudattartalomnak ki kell terjednie a vizsgált bqncselekmény törvényi tényállásában jellemzett elkövetési tárgyra (passzív alanyra); a cselekményre, eredmény-bqncselekmények esetében az eredményre és az okozati összefüggésre; továbbá  amennyiben a törvényi tényállás ilyen ismérveket is tartalmaz  az elkövetés helyére, idejére, módjára és eszközére. Hanyag gondatlanság esetében épp azt rójuk a tettes terhére, hogy nem gondolt az adott bqncselekménynek azokra a tényállási ismérveire, amelyeket szándékos bqncselekmény esetén az elkövetQ tudata ténylegesen átfog. A SZÁNDÉKOSSÁG: Btk. 13.§ Szándékosan követi el a bqncselekményt, aki magatartásának következményeit kívánja, vagy e következményekbe belenyugszik. A szándék lélektani, a szándékosság pedig jogi fogalom. A hétköznapi értelemben vett szándékkal jót és rosszat egyaránt cselekedhetünk. A hétköznapi értelemben vett szándék általában a  cél megfelelQje, míg a büntetQjogi értelemben vett szándékosság nem azonos a céllal, illetQleg a célzattal, mert a törvény beéri az elQre látott következményekbe való belenyugvással is. A lélektani szándék a gyermek, illetQleg az elmebeteg cselekményeit is jellemzi, míg a büntetQjogi szándékosság feltételezi a betöltött 14. életévet és a legalább korlátozott beszámítási képességet. A szándékosság fokozatai: A Btk. a büntetQjogi értelemben vett szándék két alakját különbözteti meg: az egyenes szándékot (dolus directus), amelyet a magatartás következményeinek kívánása jellemez és az eshetQleges szándékot (dolus eventualis), amelyet a magatartás következményeibe való belenyugvás jellemez. Az egyenes és az eshetQleges szándék közötti különbségtételnek valójában csak az eredmény-bqncselekmények (a materiális bqncselekmények) körében van jelentQsége, hiszen a következményhez való érzelmi viszonyulás(kívánás  belenyugvás) az eredményhez kapcsolódó emóciót jelenti. Az irodalom különbséget tesz a szándék értelmi és érzelmi oldala között. Az értelmi oldal a törvényi tényállás tárgyi oldali ismérveinek a tudata jellemzi. A tárgyi oldali ismérvek: az elkövetési magatartás, materiális bqncselekmények körében az eredmény és az okozati összefüggés, illetQleg az elkövetési tárgy, az elkövetés helye, ideje, módja és eszköze. A szándékos bqnösség értelmi oldalán a tényállási ismérvek alapjául szolgáló tények ismerete helyezkedik el. 1. Az egyenes szándék fogalma az eredmény-bqncselekmények körében jut jelentQséghez. Értelmi oldalán az okozati kapcsolat és az eredmény elQre látása helyezkedik el; illetQleg egyéb tárgyi vonatkozású ismérvek tudata is. Érzelmi oldalán az elQrelátott következmény kívánása karakterizálja. A kívánás ténye egyértelmqen utal arra, hogy megjelenik a  rágondolás lélektani folyamata, hiszen kívánni csak olyan következmény tudunk, amelynek képe tudatunkban aktualizálódik. 2. Az eshetQleges szándék az elQrelátott következménybe való belenyugvást és a belenyugvás melletti cselekvést jelenti. Az egyenes és az eshetQleges szándék értelmi oldala azonos; a tettes az eredményt, illetQleg annak reális lehetQségét elQre látja. Érzelmi oldala: a tettes az eredményt nem kívánja, hanem annak bekövetkezésébe csak  belenyugszik . Az egyenes és az eshetQleges szándék közötti különbségtétel gyakorlati jelentQségéhez az élet, a testi épség és az egészség elleni bqncselekmények, elsQsorban pedig az emberölés körében jut. A szándék terjedelmét és tartalmát, elkövetéskori fennállása bizonyításának szempontjait az LB 15. számú Irányelve részletezi. 3. A szándékos bqncselekmény minQsített esete az alapesethez képest további ismérveket tartalmaz (pl. különös kegyetlenség az emberölésnél). A minQsített eset hatályosulásához a szándéknak a minQsítQ körülményekre is ki kell terjednie. Ez alól a szabály alól egy kivétel van: az eredményre, mint a bqncselekmény minQsítQ körülményére elég, ah gondatlanság terjed ki. A szándék és a minQsítQ eredményre kiterjedQ gondatlanság mellett  vegyes bqnösségq bqncselekmény jön létre. A vegyes bqnösségq bqncselekmények a minQsítés szempontjából szándékos bqncselekmények és következményeikben a szándékos bqncselekmények jogi sorsát osztják. Így pl. a halált okozó testi sértés a testi sértésre irányuló szándék és a halál, mint minQsítQ eredményt átfogó gondatlanság mellett jön létre. A halált okozó testi sértés szándékos bqncselekmény. Ellenben, ha a szándékos bqncselekményt nem az eredmény, hanem más tárgyi oldali ismérv (pl. különös kegyetlenség) minQsíti súlyosabban, szükséges, hogy a minQsítQ körülmény szándéka fogja át. Ennek hiányában a bqncselekményt csak az alapeset törvényi tényállása szerint kell minQsíteni. 4. A szándék intenzitása. Akár az egyenes, akár az eshetQleges szándék fakadhat elQzetes megfontolásból és keletkezhet pillanatnyi indulatból, illetQleg a kínálkozó alkalom gyors kihasználására irányuló törekvésbQl. A szándék erQssége nem érinti a szándékosság jogi fogalmát, s az indító okkal és a célzattal együtt a büntetés kiszabása során jut jelentQséghez. Hatályos jogunkban egyetlen bqncselekmény: az erQs felindulásban elkövetett emberölés (167.§) tulajdonít jelentQséget a szándék méltányolható okból származó, indulatos jellegének. 5. A sértési és a veszélyeztetési szándék. A materiális bqncselekmények törvényi tényállásai általában sértQ típusú eredményeket tartalmaznak (halál, testi sérülés, maradandó fogyatékosság, kár, vagyoni kár stb.). Kivételképpen a  veszély valamilyen foka az eredmény. A veszély fogalmilag nem más, mint a sérelem lehetQsége. Amennyiben a szándék a sérelem okozására terjed ki (pl. a halálra), úgy szükségképpen kiterjed az idQbelileg azt megelQzQ lehetQség: a veszély elQidézésére is. Tehát minden sértési szándék magába zár egy veszélyeztetési szándékot is. Ezzel szemben lehetséges, hogy a szándék limitált, a sérelem okozására nem, hanem csak annak veszélyére terjed ki. Az életveszélyt okozó testi sértés [170.§ (5) bekezdés, elsQ fordulat] tekintetében a szándék kiterjedhet az életveszélyre, de a veszély sérelembe fordulására: a halálra nem. Az életveszélyt okozó testi sértés megállapításának feltétele, hogy a sértett életben maradjon és a tettes szándéka csak az életveszélyre, s nem a halálra terjedjen ki. Ha a tettes szándéka a halálra is kiterjedt, de a sértett életben maradt: emberölés kísérletét kell megállapítani. A közúti veszélyeztetés [186.§ (1) bekezdés] törvényi tényállás szerint is a szándék csak az élet vagy testi épség közvetlen veszélye elQidézésére, illetQleg az a)-b) pontokban foglalt minQsítQ körülményekre, de a sértett halálára nem terjedhet ki. 17.) A GONDATLANSÁG AZ ALANYI OLDAL SZÜKSÉGES ISMÉRVE: A BpNÖSSÉG: A bqnösség fogalmát a büntetQjogi felelQsség meghatározása során több értelemben is használjuk. Az anyagi büntetQjogban a bqnösség kifejezést mint a szándékosság és a gondatlanság gyqjtQfogalmát szoktuk említeni. A büntetQjog alkalmazása során azonban a bqnösség fogalma nem korlátozódik a szándékosság a gondatlanság megjelölésére. Ennek oka az, hogy a büntetQeljárási jogban létezik egy másik bqnösségi fogalom is: a perjogi bqnösség fogalma. A perjogi bqnösség: a  bqnösnek kimondás azt fejezi ki, hogy a vádlott szempontjából a büntetQjogi felelQsségre vonás valamennyi feltétele fennáll. A perjogi bqnösség eszerint feltételezi az anyagi jogi bqnösséget (szándékosságot, vagy a gondatlanságot), de magában foglalja a felelQsségre vonás minden tárgyi és alanyi ismérvét is. Az anyagi jogi bqnösség az alany tudati, gondolati világával függ össze. A bqnösség a törvényi tényállás tárgyi oldalához (elsQsorban a cselekményhez, materiális bqncselekményeknél pedig a cselekmény eredményéhez) fqzQdQ aktuális pszichikus viszony. Ez a tudattartalom gyakorlatilag idQbelileg megelQzheti az elkövetést, jelentQségét büntetQjogilag azonban mégis abból meríti, hogy az elkövetéskor fennáll. Az elQzetes lélektani motiváció, valamint az utólagos megbánás a büntetés kiszabása során jut jelentQséghez. Az elQzetes motiváció a törvényi tényállásban csak kivételképpen jut szerephez: így az  elQre kiterveltség súlyosabb büntetés alá vonja az emberölést. Az a pszichikus kapcsolat, amelyet bqnösségnek nevezünk, és amelynek az elkövetéskori fennállását kutatjuk, a rágondolásban fejezQdik ki. A bqnösség azonban nemcsak az aktív rágondolásban, hanem a rágondolás hiányában is kifejezQdhet. A bqnösség alakzatai között tudattartalom szempontjából teszünk különbséget. Szándékosan követi el a bqncselekményt, aki az elkövetéskor elQre látja magatartásának lehetséges következményeit, és e következményeket kívánva (egyenes szándék) vagy azokba belenyugodva (eshetQleges szándék) hajtja végre a cselekményét. Gondatlanul követi el a bqncselekményt, aki magatartása lehetséges következményeit ugyan elQre látja, de könnyelmqen bízik azok elmaradásában (tudatos gondatlanság); továbbá az is, aki magatartása következményeit azért nem látja elQre, mert a tQle elvárható figyelmet vagy körültekintést elmulasztotta (hanyag gondatlanság). A hanyag gondatlanság esetét kivéve a bqnösséget jelentQ tudattartalomnak ki kell terjednie a vizsgált bqncselekmény törvényi tényállásában jellemzett elkövetési tárgyra (passzív alanyra); a cselekményre, eredmény-bqncselekmények esetében az eredményre és az okozati összefüggésre; továbbá  amennyiben a törvényi tényállás ilyen ismérveket is tartalmaz  az elkövetés helyére, idejére, módjára és eszközére. Hanyag gondatlanság esetében épp azt rójuk a tettes terhére, hogy nem gondolt az adott bqncselekménynek azokra a tényállási ismérveire, amelyeket szándékos bqncselekmény esetén az elkövetQ tudata ténylegesen átfog. GONDATLANSÁG: Btk. 14.§ Gondatlanságból követi el a bqncselekményt aki elQre látja magatartásának lehetséges következményeit, de könnyelmqen bízik azok elmaradásában; úgyszintén az is, aki e következmények lehetQségét azért nem látja elQre, mert a tQle elvárható figyelmet vagy körültekintést elmulasztja. A gondatlanság jogi fogalom, amely valamely aktuális lelki beállítottsággal, gondolat-tartalommal az életbeli szóhasználat szerint nem azonosítható. A hétköznapi életben lehet valaki feledékeny, hanyag, felületes, de „gondatlan” nem. A Btk. a gondatlanság két fokozatát különbözteti meg: a tudatos gondatlanságot (luxuria) és a hanyag gondatlanságot (negligentia). I./ A tudatos gondatlanságnak van értelmi és érzelmi oldala. Értelmi oldalon a magatartás lehetséges következményeinek elQre látása helyezkedik el. Ez az elQre látás a törvényi tényállás tárgyi oldali ismérveire terjed ki. A tárgyi oldali ismérvek tudata e körben tipikusan a kauzalitás tudatát jelenti: az eredmény elQre látását. A tudatos gondatlanság jogi fogalma a materiális bqncselekmények körében jut jelentQséghez. A törvény a szándékosság fokozatainak meghatározása körében a  következmények kívánásától vagy az azokba való belenyugvásról szól. A Btk. 14.§-a ezzel szemben a luxuirát a  lehetséges következmények elQre látásával jellemzi: utal tehát arra, hogy ez az elQre látás más mélységq. A sérelem  lehetQségének elQre látása azt fejezi ki, hogy az adott szituációban egyaránt fennáll az eredmény bekövetkezésének és elmaradásának, illetQleg valamilyen más eredmény létrejöttének a lehetQsége. A luxuria érzelmi oldalát az a bizakodás jellemzi, hogy az elvileg lehetséges eredmény mégsem fog bekövetkezni. Az értelmi és az érzelmi oldal között helyezkedik el a  könnyelmqség . A luxuriának a könnyelmqség nem lélektani ismérve, hanem bírói értékelés alá esQ mozzanata. A  könnyelmqség az a bírói megállapítás, hogy az adott szituációban a tettesnek nem lett volna szabad bizakodnia az eredmény elmaradásában és nem lett volna szabad a bajt okozó magatartást tanúsítania. A könnyelmqség gondolatkörébQl kiindulva az adott szituáció értelmezésében a bíróság a következQ következtetésekre juthat: az eredmény elmaradásában való bizakodás könnyelmq volt, alaptalan volt, az elkövetQnek alapja volt a bizakodásra. Amennyiben a tettesnek alaptalan volt az eredmény elmaradásában való bizakodása, eshetQleges szándékot kell megállapítani. Az alaptalan bizakodás lényegében azt fejezi ki, hogy a tettesnek  jobban jött volna az eredmény elmaradása, mint bekövetkezése. Esetleg remélte, hogy magatartása nem jár következménnyel, de tudatában megjelent az eredménye-lehetQség képzete s fontosabbnak tartotta a cselekmény kifejtését, mint az eredmény elmaradását. Az eredmény elmaradásában alapos okkal bizakodás kizárja a bqnösséget. Sem szándékosság, sem gondatlanság nem terheli tehát azt a hivatásos artistát, aki a századik elQadáson a trapézon kiejti kezében tartott partnerét. A tudatos gondatlanságban is olyan jellegq veszélyeztetési szándék helyezkedik el, mint a szándékos veszélyeztetési bqncselekményeknél. A tettes elQre látja magatartása következményeinek lehetQségét (vagyis a magatartással felidézett veszélyt), a veszély lehetQségébe belenyugszik, de annak sérelembe fordulását nem kívánja és belenyugvással sem fogadja el. EllenkezQleg: bízik az elQre látott lehetQség sérelembe fordulásának elmaradásában. A tudatos gondatlansággal elkövetett bqncselekmény abban különbözik a szándéka veszélyeztetési bqncselekményektQl, hogy míg a szándékos veszélyeztetésnél a veszély valójában nem fordul át sérelembe, a luxuriózus magatartás elQidézi a sérelmet. Vagyis: beáll a materiális bqncselekmény eredménye. Az eredmény elmaradása esetén a  veszélyeztetési szándék nem érzékelhetQ. Ezzel szemben a szándékos veszélyeztetési bqncselekménynek éppen az a jellemzQje, hogy a veszélyhelyzet beálltával befejezetté válik. II./ A hanyag gondatlanságnak nincs értelmi és nincs érzelmi oldala. Az elkövetQ ugyanis nem látja elQre magatartása lehetséges következményeit (értelmi oldal hiánya), s amit nem lát elQre, ahhoz emocionálisan nem viszonyulhat (érzelmi oldal hiánya). A hanyag gondatlanság körében jelentQséghez jut a  tQle elvárhatóság mozzanata, mint bírói értékelés alá esQ kategória. A hanyag gondatlanság két eleme: a megkövetelt figyelem vagy körültekintés elmulasztása, illetQleg (ennek kifejtése esetén) a következmények elQre látásának a lehetQsége. A megkövetelt figyelem vagy körültekintés kifejtését objektív gondossági kötelességnek nevezi a szakirodalom. A hivatásbeli gondatlanság valamely jogilag vagy szakmai szempontból szabályozott magatartás tanúsítása körében jelenhet meg. A foglalkozási, balesetvédelmi, közlekedési szabályok a büntetQjog szempontjából  külön normák . A  tQle elvárhatóság és az  objektív gondossági kötelesség logikai kapcsolatát a hivatásbeli gondatlanság esetében a külön norma testesíti meg. A  tQle elvárhatóság elsQsorban a tettestQl, mint valamely foglalkozás gyakorlójától megkövetelt elvárhatóságot fejez ki. Bírói gyakorlatunk ennek megfelelQen elsQsorban azt vizsgálja a hivatásbeli gondatlanság során, hogy a tettes milyen foglalkozási vagy közlekedési szabály hatálya alatt állott s milyen magatartás (figyelem vagy körültekintés) tanúsítására lett volna köteles. A hivatásbeli gondatlanság második lépcsQjében helyezkedik el a személy szerinti tettes szubjektív lehetQsége. Ebben a körben azt vizsgálják, hogy a személy szerinti elkövetQ miért nem úgy járt el, ahogyan azt a külön norma megköveteli. Amennyiben a tettes teljesítménye a külön normában megkövetelt és objektivizált szinttQl elmarad, a szubjektív lehetQség hiányát már nehéz a javára megállapítani. Ennek az az oka, hogy a foglalkozás gyakorlója szempontjából a külön norma nem tudása nem mentesít, indiszponált állapotban valamely foglalkozásszerq cselekmény kifejtésére vállalkozás önmagában is kifejezi a külön norma megszegését, az elkövetQ személyes tudásszintjét meghaladó tevékenység folytatására vállalkozás ugyancsak szemben áll a  tQle elvárhatóság követelményéve. EbbQl okszerqen következik, hogy a tettesnek, mint valamely foglalkozás gyakorlójának azt és éppen azt az objektív gondosságot kell kifejtenie, amelyet az adott foglalkozásra a külön norma megállapít. Az objektív és a szubjektív gondosság így általában egybeolvad. Az objektív gondossági kötelesség és a szubjektív lehetQség csak szqk körben válik el egymástól, pl. ha elQre láthatatlan és hirtelen rosszullét lép fel, ha a sértett vagy harmadik személy az elkövetQt megtéveszti. ElképzelhetQ, hogy a cselekményt a foglalkozási szabály megszegése jellemzi, az eredmény is bekövetkezik, ám az elkövetQ felelQssége kizárható. Ez akkor lehetséges, ha a szabályszegés ténye és a baleset bekövetkezése között nincs közvetlen okozati kapcsolat, vagyis, ha a baleset a szabályszerq magatartás kifejtése esetén is bekövetkezett volna (pl. a gépjármqvezetQ túllépi a megengedett sebességet, de a kanyarban fának ütközés nem ennek, hanem tengelytörésnek a következménye, a kocsi pedig a megelQzQs hetekben futómq ellenQrzésen és javításon esett át a szervizben). Azokat az eseteket, amelyekben az okozati lánc és az eredmény az elkövetQ szabályszegésének hiányában is ugyanúgy alakult volna, az  objektív elkerülhetetlenség kategóriájának nevezzük. A tettes pedig  az eredmény szempontjából  csak azokért a következményekért felel, amelyek elQre láthatók és elkerülhetQk lettek volna a külön normában foglalt kötelességszerq magatartás tanúsítása esetén. A hivatásbeli gondatlanságtól meg kell különböztetnünk a magánéletbeli gondatlanságot. Ugyanaz a személy, aki foglalkozása körében mint valamely foglalkozás gyakorlója jár el, e tevékenységi körén kívül: magánember. A magánélet nem áll szabályok hatálya alatt, következésképpen a magánéletbeli gondosságnak nincs objektivizált mértéke. A magánéletbeli gondosság tartalmát és terjedelmét objektíve a társadalmilag kialakult gyakorlat, szubjektíve pedig az ember személyes tapasztalatai és ismeretanyaga, mqveltségi színvonala és intelligenciája határozza meg. Az objektív és a szubjektív a kivételektQl eltekintve összemosódik, ennek megfelelQen a  tQle elvárhatóság valójában szubjektív mércét jelent, melynek meghatározásánál jelentQséghez juthat az elkövetQ életkora, iskolázottsága, illetQleg beszámítási képességének korlátozott volta is. III./ A szándékos és a gondatlan bqncselekmények különbözQsége: A szándékos bqncselekmények körében a törvény a bqnösség alakzata (szándékosság-gondatlanság) felQl hallgat, a  szándékosan kifejezés a törvényi tényállás szövegében hallgatólag benne rejlik. Ellenben a törvény a gondatlan elkövetQt is büntetni rendeli, e körülményre a  gondatlanságból kifejezés használatával utal. A Btk. a gondatlan bqncselekmények kivételes büntetendQsége mellett foglal állást, nincs minden szándékos bqncselekménynek gondatlan megfelelQje. Az elQkészület és a kísérlet, a bqnrészesség, a folytatólagos egység, a visszaesés és annak formái stb. szándékos bqncselekményt tételeznek fel. A gondatlan bqncselekményt a befejezettség szakasza, a bqnrészesség lehetQségének és a visszaesésnek a hiánya stb. jellemzi. A gondatlan bqncselekmények a büntetési tételtQl, annak maximumától függetlenül vétségek. 18.) AZ EREDMÉNYÉRT, MINT A BpNCSELEKMÉNY MINPSÍTP KÖRÜLMÉNYÉÉRT VALÓ FELELPSSÉG. A VEGYES BpNÖSSÉG Btk. 15.§ Az eredményhez mint a bqncselekmény minQsítQ körülményéhez fqzött súlyosabb jogkövetkezmények akkor alkalmazhatók, ha az elkövetQt az eredmény tekintetében legalább gondatlanság terheli. A törvény tételes rendelkezése elsQsorban a vegyes bqnösségq bqncselekményekre vonatkozik. Vegyes bqnösség jön létre, ha az alapeseti törvényi tényállás elemeket a tettes szándéka, a minQsítQ eredményt pedig gondatlansága fogja át. Azokat a bqncselekményeket, amelyek körében a vegyes bqnösség kényszerq, praeter intentionalis, azaz szándékon túli eredményq deliktumoknak nevezzük. Szándékon túli eredményq bqncselekmény a halált okozó testi sértés, mert ha a halálra, mint eredményre nem a gondatlanság, hanem a szándék terjed ki: emberölés jön létre. A 15.§ a minQsítQ körülmények körébQl csak egyet emel ki: az eredményt. Az eredmény tipikusan olyan bqncselekményeket minQsít súlyosabban, amelyek alapeseti törvényi tényállása is tartalmaz valamilyen (enyhébb sérelmet magában rejtQ) eredményt. (Pl. könnyq testi sértés  súlyos testi sértés.) ElQfordul, hogy az alapeset törvényi tényállása immateriális bqncselekményt foglal magában [188.§ (1) bekezdés: ittas jármqvezetés]., s ez minQsül súlyosabban, ha eredményt okozott (súlyos testi sértés, maradandó fogyatékosságot, halált, kettQnél több ember halálát vagy halálos tömegszerencsétlenséget). A 15.§ szövegébQl azonban a  legalább kifejezésbQl az is következik, hogy a szándékos bqncselekmény minQsített esete nemcsak azzal a feltétellel hatályosul, ha a minQsítQ körülményre gondatlanság terjed ki. Az alapesetre is és a minQsítQ eredményre is irányuló szándék ugyanezt a minQsítést alapozza meg. Az alapeseti tényelemekre és a minQsítQ eredményre kiterjedQ bqnösségi alakzatok a következQképpen alakulhatnak: a szándék az alapesetet is és a minQsítQ eredményt is átfogja; a szándék az alapeseti tényállási ismérvekre, a gondatlanság a minQsítQ eredményre terjed ki; a szándék átfogja az alapeseti tényállási ismérveket, a minQsítQ eredményre azonban sem a szándék, sem a gondatlanság nem terjed ki; a gondatlan bqncselekmény alapeseti tényállási ismérveit is és a minQsítQ eredményt is gondatlanság fogja át; a gondatlanság a gondatlan bqncselekmény alapeseti tényállási ismérveire kiterjed, a minQsítQ eredményre azonban nem. A szándék az alapeseti tényállási ismérveket is és a minQsítQ eredményt is átfoghatja pl. a maradandó fogyatékosságot okozó testi sértés körében [170.§ (4) bekezdés, elsQ fordulat]. Az ilyen minQsítés azt tételezi fel, hogy a testi sértés maradandó fogyatékosságot okozó következményét a tettes tudomásul vette, azt kívánta vagy abba belenyugodott. A szóban forgó bqncselekmény kísérlete nem kizárt. Ugyancsak maradandó fogyatékosságot okozó testi sértés esetén lehetséges, hogy a tettes szándéka csak a testi sértés okozására terjed ki, a maradandó fogyatékosságot pedig gondatlanság fogja át. Szándékon túli eredményq bqncselekmény pl. a halált okozó testi sértés. Ha a tettes szándéka a halálos eredményre is kiterjed, emberölést kell megállapítani. Amennyiben a szándék csak az alapeseti tényállás elemeket fogja át, aminQsítQ eredményre pedig sem a szándék sem a gondatlanság nem terjed ki, a szándékos bqncselekmény alapesete szerint kell a cselekményt minQsíteni. A gondatlan bqncselekmény lényege, hogy valamely megengedett cselekmény mellékkövetkezményekért jön létre a jogilag nem kívánatos eredmény. Az alapeseti tényállási elemekre kiterjedQ gondatlanság egyszersmind a minQsítQ eredményt is átfogja. A minQsítés: a gondatlan bqncselekmény minQsített esete. Abban a körben, amelyben a gondatlanság mégis csak az alapeseti tényállás ismérveket fogná át, a minQsítQ eredményt pedig nem, a gondatlan bqncselekmény alapesete szerint kell a cselekményt minQsíteni. A magyar büntetQjogban a Btk. 15.§-hoz hasonló rendelkezést az 1961. évi Btk. vezette be. Addig, a Csemegi-kódex teljes idQszakában és még a Btá. idQszakában is a minQsítQ eredményre nem kellett  legalább gondatlanságnak kiterjednie. Amit ma minQsítQ eredménynek nevezünk, az objektív büntethetQségi feltételként hatályosult. A szóban forgó bqncselekményi körben tehát a halál objektív büntethetQségi feltétel volt. A XIX. sz.-i okozatossági teóriák arra tekintettel törekedtek az okozati kapcsolat jogszempontú korlátozására, hogy korlátozzák az objektív büntethetQségi feltételek hatályosulását. Az okozatossági teóriák közül az adekvát kauzalitás elmélete bizonyult a legalkalmasabbnak a felelQsség korlátozására azáltal, hogy a kauzalitást a magatartás objektív elQre láthatóságára építette. A cselekmény elkövetésekor mutatkozó objektív elQre láthatatlanság kizárta az okozatosságot és így mentesítette a tettest a halál elQidézésének felelQssége alól. A tettes felelQssége így nem a gondatlanság hiányának szintjén, vagyis a bqnösség szintjén volt elszigetelhetQ, hanem a tárgyi oldalon, az okozatosság (hiánya) lépcsQfokán. 19.) A BÜNTETPJOGI FELELPSSÉGRE VONÁS AKADÁLYAI. AZ AKADÁLYOK RENDSZEREZÉSE AZ AKADÁLYOKRÓL ÁLTALÁBAN, RENDSZERÜK A büntetQjogi felelQsségre vonás akadályaival kapcsolatos szabályokat a Btk. III. Fejezete tartalmazza. A Btk. az akadályokat két csoportra osztja, a büntethetQséget kizáró, illetve a büntethetQséget megszüntetQ okokra. E két csoport között az a különbség, hogy amíg a büntethetQséget kizáró okok fennállásakor a cselekmény megvalósításakor hiányzik a bqncselekmény egyik fogalmi ismérve, ezért bqncselekmény már az elkövetéskor sem jön létre, addig a büntethetQséget megszüntetQ okok esetében a bqncselekmény megvalósul, azonban annak elkövetése után áll elQ egy olyan körülmény, amely miatt az elkövetQ nem büntethetQ. Pl. ha valakinek az élete ellen intéznek jogtalan támadást és a támadás elhárítása végett a megtámadott a támadót lelövi, az emberölés törvényi tényállása formálisan megvalósul, a jogos védelmi helyzet fennállása miatt azonban bqncselekményrQl nem beszélhetünk, mivel a Btk. a jogos védelemre vonatkozó rendelkezéseinek megfelelQ cselekvés nem minQsül társadalomra veszélyesnek, tehát bqncselekmény egyáltalán nem jön létre. Ellenben, ha a tolvaj a lopás elkövetése után meghal, a bqncselekmény létrejött, az elkövetQt azonban a halál ténye, mint utóbb bekövetkezett büntethetQséget megszüntetQ ok fennállása miatt nem lehet felelQsségre vonni. Nehezíti a rendszerezést, hogy több, a Btk. büntethetQséget kizáró vagy megszüntetQ oknak nevezett körülmény valójában egyik csoportba sem illeszthetQ be, valamint, hogy a büntetQeljárásról szóló törvény is tartalmaz olyan rendelkezéseket, amelyek a büntetQjogi felelQsségre vonás akadályaiként jelentkeznek. A jogirodalomban uralkodónak tekinthetQ felfogás szerint azokat a körülményeket, amelyek a büntethetQség feltételei (pl. magánindítvány), de utóbb nem jelennek meg, indokolt külön kezelni. Egyes szerzQk (pl. Békés Imre) ezen feltételek hiányát  büntethetQséget kizáró másodlagos akadálynak nevezi, míg mások (pl. Földvári József, Wiener A. Imre) ezeket az okokat a büntetQeljárás megindítását akadályozó körülmények közé sorolják. A könyvünk szerzQinek álláspontja szerint ezek az okok valójában eljárási jellegq akadályok (magánindítvány, kívánat, kizárólagos feljelentési jog, mentelmi jog stb.), mert ezekben az esetekben a bqncselekmény megvalósul, de hiányzik a büntetQeljárás megindíthatóságának valamely törvényi feltétele. BüntethetQséget kizáró, illetve megszüntetQ oknak minQsített eredetileg a Btk. a cselekmény társadalomra veszélyességének csekély fokát, illetve csekéllyé válását, megszqnését. Ezekben az esetekben a magatartás tanúsításakor a bqncselekmény létrejött és valójában egyik ok sem képezte akadályát a büntetQjogi felelQsségre vonásnak. Ezen okok fennállásának megállapításakor a törvény csak a súlyosabb szankció alkalmazását zárta ki. Ezt ismerte fel a jogalkotó, amikor a 2006. évi LI. törvény megalkotásakor 2006. július 1-jei hatállyal kiiktatta a büntethetQséget kizáró, illetve a büntethetQséget megszüntetQ okok körébQl a cselekmény társadalomra veszélyességének csekély fokát, valamint a cselekmény társadalomra veszélyességének megszqnését, avagy csekéllyé válását. Az utóbbi két esetkör a megrovás (71.§) alkalmazásának törvényi feltételévé vált. BüntethetQségi felelQsségre vonás akadályai: büntethetQséget kizáró okok, büntethetQséget megszüntetQ okok, az eljárás lefolytatásához szükséges feltétel hiánya. A BÜNTETHETPSÉGET KIZÁRÓ OKOK: A büntethetQséget kizáró okokat a Btk. 22.§-a sorolja fel: Btk. 22.§ (1) A büntethetQséget kizárja: a gyermekkor, a kóros elmeállapot, a kényszer és a fenyegetés, a tévedés (a cselekmény társadalomra veszélyességének csekély foka) ez a pont 2006. júl. 1-tQl hatálytalan (2006. évi LI törvény helyezte hatályon kívül)! a jogos védelem, a végszükség, a magánindítvány hiánya, a törvényben meghatározott egyéb ok. A büntethetQséget kizáró okokat a jogirodalom általában három csoportra osztja: a beszámítást kizáró, a bqnösséget kizáró és a cselekmény társadalomra veszélyességét kizáró okok csoportjára. I./ A beszámítási kizáró okok: a gyermekkor, a kóros elmeállapot, a kényszer és a fenyegetés, a 29.§ (2) bekezdés szerinti jogos védelem, a 30.§ (2) bekezdés szerinti végszükség. A beszámítást kizáró okok közös jellemzQje, hogy hiányzik a bqncselekmény alanya. Egyes szerzQk (pl. Nagy Ferenc) ezeket az okokat nem a törvényi tényállással, hanem a bqnösséggel hozzák összefüggésbe és ezért ezen okokat bqnösséget kizáró okoknak minQsítik. II./ A bqnösséget kizáró okok: a tévedés, az elöljáró parancsa. A tévedés a szándékos bqnösséget zárhatja ki, de amennyiben a tévedést gondatlanság okozta és a törvény a gondatlanságból eredQ elkövetést is büntetni rendeli, a gondatlan bqncselekményért az elkövetQt felelQsség terheli. Speciális, kizárólag a katonákra vonatkozó büntethetQséget kizáró okot fogalmaz meg a Btk. 123.§-a. Eszerint nem büntethetQ a katona a parancsra végrehajtott cselekményért, kivéve, ha tudta, hogy a parancs végrehajtásával bqncselekményt követ el. III./ A társadalomra veszélyességet kirázó okok: a 29.§ (1) bekezdése szerinti jogos védelem, a 30.§ (1) bekezdése szerinti végszükség. Idetartoznak továbbá a bírói gyakorlat által kialakított büntethetQséget kizáró okok is: a sértett beleegyezése, a fegyelmezési jog gyakorlása, a jogszabály engedélye, a megengedett kockázatvállalás. A társadalomra veszélyességet kizáró okok egy részét a Btk. Általános vagy Különös Része vagy más jogszabály tartalmazza. Léteznek azonban olyan társadalomra veszélyességet kizáró körülmények, amelyeket a jogalkalmazói gyakorlat alakított ki. Ezeket „íratlan” vagy „bírói” kizáró okoknak nevezzük. 20.) A BESZÁMÍTÁST KIZÁRÓ OKOK. AZ ITTASSÁG BÜNTETPJOGI MEGÍTÉLÉSE I./ A GYERMEKKOR: Btk. 23.§ Nem büntethetQ, aki a cselekmény elkövetésekor a tizennegyedik életévét nem töltötte be. A gyermekkor esetében a törvény azt vélelmezi, hogy aki még nem töltötte be a tizennegyedik életévét, az nem rendelkezik a büntetQjog által megkívánt beszámítási képességgel. A gyermekkorúak büntetlensége feltétlen, vagyis nem függ a szellemi-értelmi fejlettségtQl, a vélelem nem dönthetQ meg. Minden személy azon a napon, amelyen a tizennegyedik életévét betölti, még gyermekkorúnak számít. Ha az elkövetési magatartást még a tizennegyedik életév betöltése elQtt fejti ki, azonban az eredmény csak a tizennegyedik életév betöltése után következik be, büntetQjogi felelQsségre vonásra szintén nem kerülhet sor, mert a büntethetQséget kizáró ok fennállás szempontjából az elkövetés idQpontjának van jelentQsége. A gyermekkorú által megvalósított tényállásszerq magatartás tehát nem bqncselekmény, azonban a gyermekkorúval szemben is alkalmazhatók  a megelQzés érdekében  bizonyos intézkedések, melyeket a gyermekek védelmérQl és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény 15.§-ának (4) bekezdése sorol fel. Ilyen hatósági intézkedések: a védelembe vétel, a családbafogadás, az ideiglenes hatályú elhelyezés, az átmeneti nevelésbe vétel, a nevelési felügyelet elrendelése, az utógondozás elrendelése, az utógondozói ellátás elrendelése. Meg kell azonban jegyezni, hogy a Btk. 77.§-ának (4), valamint a 77/C.§-ának (2) bekezdése szerint az elkobzást és a vagyonelkobzást akkor is el kell rendelni, ha az elkövetQ gyermekkor miatt nem büntethetQ. II./ A KÓROS ELMEÁLLAPOT: Btk. 24.§ (1) Nem büntethetQ, aki a cselekményt az elmemqködés olyan kóros állapotában  így különösen elmebetegségbe, gyengeelméjqségben, szellemi leépülésben, tudatzavarba vagy személyiségzavarban  követ el, amely képtelenné teszi a cselekmény következményeinek felismerésére vagy arra, hogy e felismerésnek megfelelQen cselekedjék. (2) A büntetés korlátlanul enyhíthetQ, ha az elmemqködés kóros állapota az elkövetQt korlátozza a cselekmény következményeinek felismerésében vagy abban, hogy e felismerésnek megfelelQen cselekedjék. 25.§ (1) A 24.§ rendelkezései nem alkalmazhatók arra, aki a cselekményt önhibájából eredQ ittas vagy bódult állapotban követi el. A beszámítási képességnek két összetevQje van, a felismerési és az akarati képesség. A felismerési képesség a cselekmény következményeinek az elQre látása. Az akarati képesség azt jelenti, hogy a felismerési képességgel rendelkezQ személy szabadon alakíthatja ki az akaratát és annak megfelelQ magatartást tud tanúsítani. A 24.§ (1) bekezdés a kóros elmeállapot gyqjtQfogalma alatt azokat az elmemqködési zavarokat nevesíti, amelyeket egyértelmqen ilyennek minQsít. A felsorolás nem taxatív, hanem példálózó jellegq. A beszámítási képesség vizsgálatakor minden esetben a konkrét cselekménnyel összefüggésben kell feltárni az elkövetéskori konkrét tudatállapotot. Egy adott elmeállapot az egyik esetben ugyanis kizárhatja, míg egy másik cselekmény során csak korlátozza vagy nem is érinti a beszámítási képességet. A tényállás a kórós elmeállapot fogalma alatt öt pszichiátriai kórképet sorol fel. 1.) Az elmebetegség az agykéreg tartósabb megbetegedése, amely súlyos zavarokat okoz a magasabbrendq idegmqködésben, megváltoztatva az egyén értelmi-akarati, és érzelmi-indulati világát egyaránt. Az elmebetegnek kóros észlelései vannak, azonban ezt nem ismeri fel. A leggyakrabban elmebetegségként emlegetett kórképek: a skizofrénia, a paranoia, a mániás depresszió és a bénulásos elmezavar. A skizofrénia jellemzQje, hogy a beteg a környezetét megváltozottnak, elidegenedettnek érzi, cselekvéseit nem sajátjaként éli meg, úgy érzi, irányítják, befolyásolják. A személyiségszerkezetben hasadás jön létre, maga a személyiség betegszik meg és ez okozza az egyes lelki mqködések megváltozását (szemben a többi elmebetegséggel, ahol a pszichés mqködés kóros zavara változtatja meg a személyiséget). A skizofréniás személyiségváltozás a gondolkodás, az affektivitás és az éntudat zavarában jelentkezik. A gondolkodás logikája meglazul, a gondolatok elakadása és a gondolatok torlódása váltja egymást. Az affektivitás-zavar az érzelmi-indulati élet hasadását jelenti és a betegség elQrehaladtával az érzelmi reakciók gyakran megszqnnek, a beteg közömbös lesz. Az éntudat zavara abban mutatkozik meg, hogy a skizofréniás gondolatai, cselekedetei énidegenek, nemcsak a külvilág válik a beteg számára idegenné, hanem saját magát is annak érzi. Paranoid reakció minden olyan helyzetben létrejöhet, amikor valakiben vélt vagy valós okból egzisztenciális fenyegetettség érzése alakul ki, mert ilyenkor az egyén a környezetét gyanakvással és bizalmatlansággal figyeli. A paranoia legalább hat hónapja fennálló téveszmét takar. Típusai az ún. nagyzásos téveszmék, az ún. üldöztetéses téboly és féltékenységi paranoia. A mániás depresszió a hangulati élet súlyos, betegség szintq zavara. A mániás fázisra az indokolatlan és állandó jókedv, az eufória, a felgyorsult gondolkodás és a fokozott egészség-élmény, ugyanakkor az alvásigény csökkenése; míg a depresszióra a közöny, a hangulat indok nélküli nyomottsága, a szorongás, az érzelmi kiürülés, a döntésképtelenség, a mozgásszegénység a jellemzQ. A bénulásos elmezavar a központi idegrendszer vérbaj okozta szervi megbetegedése, amely a szellemi élet fokozatos hanyatlásával, mozgászavarokkal és bénulásos tünetekkel jár. ElQször rendszerint testi tünetek jelentkeznek, amelyek igen változatosak lehetnek. A lelki tünetekre jellemzQ a fokozatosan elQrehaladó elbutulás, a figyelem gyengülése, személyiségzavarok, az érzelmi élet elsivárosodása. 2.) A gyengeelméjqség általában genetikai eredetq, vagy a magzati élet, a születés során, illetve a korai gyermekkorban elszenvedett károsodás következtében kialakult értelmi fogyatékosság, mely nem betegség és nem is gyógyítható. Az értelmi fogyatékosság az IQ segítségével osztályozható. Az átlagos normál intellektus 90-100, a szubnormális 70-90 között van. A gyengeelméjqségnek három szintjét különbözteti meg a tudomány. Legenyhébb fokozata a debilitás: 50 és 70 IQ között, középsúlyos az imbecillitás: 30 és 50 IQ között, a legsúlyosabb fokozat az idiotizmus, ami 30 alatti IQ jellemez. A debilis alkalmas a kisegítQ iskola 8 osztályának elvégzésére. Az imbecillisek csak terápiás jellegq foglalkoztatásban képesek részt venni. Az idióták önmagukról sem tudnak gondoskodni. Az értelmi fogyatékosság velejárói a hangképzés zavarok és a beszédhibák. 3.) A szellemi leépülés, a dementia az emberi élet során kifejlQdött értelmi teljesítQképesség különbözQ okokból  betegség, idQs kor  bekövetkezQ végleges és általában elQrehaladó hanyatlása. A szellemi leépülés közvetlen megjelenési formája például az Alzhimer- vagy a Parkinson-kór. Kiválthatja más jellegq alapbetegség is, így pl. az AIDS-vírus okozta általános fertQzés, illetve bizonyos ipari mérgek, úgymint a benzin vagy a szénmonoxid. 4.) A tudatzavar mindig átmeneti állapot, amelyben a tudat elhomályosul, beszqkül. A tudatzavarban elkövetett cselekményre teljes vagy részleges emlékezéshiány alakul ki, és a magatartás  énidegen a tudatzavarban lévQ számára. Tudatzavar a tudat teljes vagy részlegen beszqkülése. Tudatzavart számos ok idézhet elQ, pl. keringési zavarok vagy a cukorbetegség. Csak a kóros indulat által kiváltott tudatzavara tekintetében alkalmazható a Btk. 24.§-a. Ilyennek minQsülnek az ún. rövidzárlati cselekmények. A tudatzavar azonban éplélektani alapon is létrejöhet, az ezt elQidézQ indulatot nevezik fiziológiás indulatnak, ám ilyenkor a Btk. 24.§-a nem alkalmazható. 5.) A személyiségzavar csak abban az esetben minQsülhet kóros elmeállapotnak, ha súlyos fokú patológiás vonásokat mutat. LegfQbb jellemzQje a személyiségfejlQdés egyenetlensége, mely diszharmónia egyrészt a lelki szerkezet, másrészt a reakciókat befolyásolja. A személyiségzavar gyakori jellemzQje jelentéktelen sérelmek által provokálható ún.  dekompenzációs hajlam. BüntetQjogi szempontból a legjelentQsebb formája a pszichopátia. A személyiségzavar több ok  pl. toxikus behatások vagy organikus károsodások  következtében is kialakulhat. A részletezett és az egyéb kóros elmeállapotok csak abban az esetben képeznek büntethetQségi akadályt, amennyiben a beszámítást kizárják. A beszámítási képesség hiányában tehát az elkövetQ nem büntethetQ, de ha személye elleni erQszakos, vagy közveszélyt okozó cselekményt valósított meg és tartani lehet attól, hogy a jövQben hasonló cselekményt követne el, feltéve, hogy büntethetQsége esetén a bíróság egyévi szabadságvesztésnél súlyosabb büntetést szabna ki vele szemben, úgy a Btk. 74.§-ában meghatározott kényszergyógykezelés elrendelésének van helye. Az elkobzást és a vagyonelkobzást akkor is el kell rendelni, ha az elkövetQ kóros elmeállapot miatt nem büntethetQ. Ha az elmemqködés kóros állapota csupán korlátozó tényezQként hatott közre, úgy a bqncselekmény megvalósul, az elkövetQ büntethetQ és csak korlátlan enyhítésnek van helye. Ha a rendellenes mqködés az elkövetQt nem korlátozta a cselekménye következményeinek felismerésében, illetve, hogy e felismerésnek megfelelQen cselekedjék, a Btk. 24.§-a (2) bekezdésének alkalmazására nincs lehetQség, de e tényt enyhítQ körülményként lehet értékelni a büntetés kiszabásakor (BK 154.). A Be. 99.§-ának (2) bekezdése alapján az ügyész, illetve a bíróság köteles igazságügyi szakértQt kirendelni. Az elmeállapot vizsgálatát a Be. 101.§-ának (2) bekezdése szerint két szakértQnek kell elvégeznie. AZ ITTAS VAGY BÓDULT ÁLLAPOTBAN ELKÖVETETT BpNCSELEKMÉNYEKÉRT VALÓ FELELPSSÉG: Az ittas vagy bódult állapotban elkövetett tényállásszerq cselekményekért való büntetQjogi felelQsség megítélésével kapcsolatban több irányzat alakult ki. A Csemegi-kódex szerint az ittasság  amennyiben az a teljes öntudatlanság állapotáig fokozódott  az actio libera in causa esetén kívül  a büntetQjogi felelQsség megállapítását kizárta. A  nem teljes részeg állapot viszont csak enyhítQ körülmény volt. Az actio libera in causa a beszámítási képességet kizáró ittas állapotban elkövetett cselekményekre akkor nyert alkalmazást, ha az elkövetQ saját elhatározásából annak érdekében helyezte magát öntudatlan ittas állapotba, hogy bqncselekményt valósítson meg. Az 1948. évi XLVIII. törvény (III: Bn.) azt a megoldást választotta, hogy az ittas vagy bódult állapotban elkövetett cselekményt sui generis deliktumként rendelte büntetni. Eszerint az ittas vagy bódult állapotban elkövetett bqncselekményért felel, aki önhibából eredQ ittas vagy kábítószertQl bódult állapotban olyan cselekményt valósított meg, amely a törvény értelmében egyévi börtönnél súlyosabban büntetendQ bqntett, ha az állapota ennek beszámítását kizárta. Az 1961. évi V. törvény vezette be a ma is hatályos rendelkezést, amelynek lényege, hogy az önhibából eredQ ittas vagy bódult állapotban elkövetett cselekmények tekintetében a kóros elmeállapotra vonatkozó törvényi rendelkezések nem alkalmazhatók. 1.) A típusos ittasság fogalmilag olyan tudatzavar, amely az elfogyasztott alkohol mennyiségétQl, valamint az egyén alkoholtqrQ-képességétQl függQen alakul ki. E tudatzavar kialakulása azonban a szeszes ital fogyasztójának felróható, mert az alkoholnak az emberi szervezetre gyakorolt hatása közismert. A Btk. 25.§-a azt a törvényi tilalmat állítja fel, amely szerint a 24.§ nem alkalmazható annak javára, aki a cselekményt önhibájából eredQ ittas vagy bódult állapotban követte el. Ez azt jelenti, hogy az önhibájából eredQ ittas vagy bódult állapotba kerülQ és ebben az állapotban bqncselekmény tényállását megvalósító személyt olyannak kell tekinteni, mint akinek beszámítási képessége van. Abban az esetben, ha valaki teljesen önhibáján kívül ittasodott le, a Btk. 24.§-a alkalmazásának helye van. Nem áll fenn az önhiba ha az italt fogyasztó egyáltalán nem tudja, hogy az ital alkoholtartalmú, abban téved, hogy az általa elfogyasztott szeszes ital milyen erQsségq. Az alkoholizmusból fakadó elmebetegség is kizárja, illetve korlátozhatja a beszámítási képességet. Az idült alkoholizmus önmagában nem tekinthetQ az elmemqködés olyan zavarának, amely a Btk. 25.§-ának érvényesülését kizárná: az idült alkoholista beszámítási képességének korlátozottsága sem feltétlen. A III. számú BüntetQ Elvi Döntésben kifejtettek szerint a beszámítási képességet kizáró tudatzavart okozó ittas vagy bódult állapotban elkövetett cselekmény, annak tárgyi oldalához képest minQsülhet szándékos vagy gondatlanságból elkövetett bqncselekményként. Amennyiben az elkövetett cselekmény tárgyi oldalának elemeibQl kétséget kizáróan arra vonható következtetés, hogy józan állapotú elkövetQ esetében gondatlanságból megvalósítottként kellene értékelni, úgy az ittas állapotú elkövetéskor is ugyanígy kell azt minQsíteni. 2.) Az ittasság atípusos is lehet, melynek két formája ismert: a patológiás, illetve az abortív patológiás részegség. A patológiás (kóros) ittasság különbözQ formái az elmemqködés idQleges jellegq tudatborulással járó zavarai. Ilyen állapot esetén nem a Btk. 25.§-a, hanem a 24.§ (1) bekezdés érvényesül. A közönséges ittassággal szemben a kóros részegség akkor állapítható meg, ha az alkoholfogyasztó a vele született vagy szerzett károsodásnak, illetve pozíciójának következtében az alkoholtqrQ-képessége megváltozott. Ezt jelzi, ha viszonylag kis mennyiségq alkohol fogyasztása elQzte meg a részegséget. A minQségi elváltozásra az alábbi tünetekbQl lehet következtetni: az érintkezésfelvétel megnehezülése, érzékcsalódások fellépése, a magatartás elidegenedése, a cselekménynek a szituációhoz képest inadekvát volta, heves, megokolatlan és túlméretezett indulatkitörés, terminális alvás, teljes vagy részleges emlékezészavar. A teljesen kifejlQdött patológiás részegség alakzata és a típusos részegség között átmeneti esetek is léteznek. Ezek az úgynevezett abortív kóros részegség esetei. Az abortív kóros részegségnél a sajátos pszichopatológiai tünetek nem lépnek fel olyan fokú intenzitással, mint a teljesen kialakult kóros részegségnél, de a típusos részegségtQl eltérQen a tudat zavart állapota többnyire rohamosan és nagyobb intenzitással áll be. Az abortív kóros részegség csupán korlátozza az elkövetQt a cselekmény következményeinek felismerésében, illetve abban, hogy e felismerésnek megfelelQen cselekedjék, vagyis a Btk. 24.§ (2) bekezdését kell alkalmazni. A büntetés korlátlan enyhítése nem kötelezQ, a rendelkezés ennek a lehetQségét teremti meg. A kóros részegség megítélésével kapcsolatban szakértQi véleményt kell beszerezni, amely természetesen nem köti a bíróságot. Az idevonatkozó elmeorvos szakértQk véleményt a bíróság mérlegelés után ha elfogadja, hogy az elkövetQ a kóros részegség avagy annak csökevényes állapotában cselekedett, úgy ez alapul szolgálható a Btk. 24.§-a (1) vagy (2) bekezdésének az alkalmazására. Mindezek a bódult állapotban elkövetett cselekményre is vonatkoznak, mert a különféle kábítószerek és kábító hatású anyagok biológiai értelemben tudatzavart okoznak. Ennek a tudatzavarnak a jellege és foka nagymértékben függ a szer milyenségétQl és mennyiségétQl. Nincs tehát szokványos kábítószertQl való bódult állapot, hanem különbözQ bódult állapotok vannak. Közös vonásuk, hogy a szokványos részegséggel azonos elbírálás alá esnek. A kábítószerek vagy kábító hatású anyagok ismétlQdQ fogyasztásának hatására kábítószer-függQség alakulhat ki. A függQség egyik tünete a kábítószeréhség, ami általában nem zárja ki, illetve nem is korlátozza az elkövetQt a cselekmény következményeinek felismerésében, vagy abban, hogy a felismerésnek megfelelQen cselekedjék. Azonban, ha a kábítószer-függQség már betegségszintq személyiségzavart okoz, ez korlátozhatja vagy kizárhatja az elkövetQ beszámítási képességét és ezért ilyenkor a Btk. 24.§-ának (1), illetve (2) bekezdése alkalmazható. A fizikai és pszichikai függQségben szenvedQ személynél úgynevezett megvonási tünetek is jelentkezhetnek. Ezek szintén elérheti az elmebetegség szintjét, ilyenkor alkalmazni kell a Btk. 24.§-ának (1) vagy (2) bekezdését. Ugyanez a helyzet, ha a kábítószer-fogyasztás folytán elmebetegség vagy szellemi leépülés alakul ki. A KÉNYSZER ÉS A FENYEGETÉS: Btk. 26.§ (1) Nem büntethetQ, aki a cselekményt olyan kényszer vagy fenyegetés hatása alatt követi el, amely miatt képtelen az akaratának megfelelQ magatartása. (2) A büntetés korlátlanul enyhíthetQ, ha a kényszer vagy a fenyegetés az elkövetQt korlátozza az akaratának megfelelQ magatartásban. A kényszer és a fenyegetés a beszámítási képességre, ezen belül is az akaratnak megfelelQ magatartás tanúsítására való képességre gyakorol hatást. Mind a kényszer, mind a fenyegetés külsQ okként zárja ki vagy korlátozza a beszámítási képességet, a tudati felismerést nem, csupán az akaratnak megfelelQ magatartás tanúsítására való képességet befolyásolják, a hatásuk alatt álló nem azt a magatartást tanúsítja, amit egyébként – ezek hiányában kifejtene. Aki kényszer vagy fenyegetés hatása alatt cselekszik, tisztában van azzal, hogy olyan magatartást tanúsít, amit a Btk. büntetni rendel, vagyis a szándék tudati oldala teljes és csak az akarati elem hiányzik. a) A törvény a kényszer fogalmát nem határozza meg, a bírói gyakorlat szerint a kényszer alatt az emberi testre gyakorolt fizikai ráhatást kell érteni. A jogirodalom és a joggyakorlat megkülönbözteti az úgynevezett akaratot megtörQ (vis absoluta), illetve az akaratot hajlító (vis compulsiva) erQszakot. Az akaratot megtörQ erQszak jellemzQje, hogy a fizikai ráhatás lehetetlenné teszi az akaratnak megfelelQ magatartást, vagyis a kényszer bénító jellegq. Az akaratot megtörQ erQszaknak mindig a hatása alatt álló személy viszonyában kell lenyqgözQnek lennie. Az akaratot hajlító erQszak esetén az ellenállás nem lehetetlen, azonban a hatása alatt álló végülis az akaratával ellentétes magatartást tanúsít. b) A fenyegetés fogalmát a Btk. 138.§-a határozza meg. Eszerint eltérQ rendelkezés hiányában a fenyegetés olyan súlyos hátrány kilátásba helyezése, amely alkalmas arra, hogy a megfenyegetettben komoly félelmet keltsen. A tárgyi oldal ismérve a súlyos hátrány, amely minden olyan magatartás megvalósításának kilátásba helyezését felöleli, amely egyébként bqncselekményként lenne értékelhetQ. Az alanyi oldal jellemzQje, hogy a súlyos hátrány kilátásba helyezésének alkalmasnak kell lennie arra, hogy a megfenyegetettben komoly félelmet keltsen. A kényszerre és a fenyegetésre egyaránt vonatkozik, hogy amikor hatásuk alatt álló személy kimeríti valamely bqncselekmény törvényi tényállását, amennyiben kizárják az akaratnak megfelelQ magatartás tanúsítására való képességet a törvényi tényállást megvalósító személy büntetQjogi felelQsségre nem vonható, míg a kényszert vagy fenyegetést alkalmazó közvetett tettesként felel, ha a kényszer vagy a fenyegetés az elkövetQt korlátozta csupán az akaratának megfelelQ magatartásban, a bqncselekmény megvalósul és az elkövetQ tettesként felel, de a bíróság megítélésétQl függQen lehetQség van a büntetés korlátlan enyhítésére, míg a kényszerítQt felbujtóként vagy bqnsegédként kell felelQsségre vonni, a kényszer vagy fenyegetés alkalmazásakor elkövetett bqncselekményért (testi sértés, személyi szabadság megsértése stb.) a kényszert vagy fenyegetést kifejtQ tettesként felel. 21.) A TÉVEDÉS A TÉVEDÉS: Btk. 27.§ (1) Nem büntethetQ az elkövetQ olyan tény miatt, amelyrQl az elkövetéskor nem tudott. (2) Nem büntethetQ, aki a cselekményt abban a téves feltevésben követi el, hogy a társadalomra nem veszélyes és erre a feltevésre alapos oka van. (3) A tévedés nem zárja ki a büntethetQséget, ha gondatlanság okozza és a törvény a gondatlanságból eredQ elkövetést is bünteti. Köznapi értelemben tévedésrQl akkor beszélünk, ha valótlanságot valónak gondolunk. A tévedés a szándékos bqnösség tudati oldalával áll összefüggésben, lényegében annak a fogyatékossága, és azt eredményezi, hogy a tévedésben levQ olyan magatartást tanúsít, amit a tévedés nélkül nem tett volna meg. A törvény megkülönbözteti a ténybeli tévedést és a cselekmény társadalomra veszélyességében való tévedést. A TÉNYBELI TÉVEDÉS: A szándékos bqncselekmény megvalósításához az elkövetQnek a törvényi tényállás tárgyi oldali ismérveivel kell tisztában lennie. Ténybeli tévedésrQl van szó abban az esetben, ha a konkrét bqncselekmény Különös Részi tényállásának valamely tárgyi oldali ismérvét a tényállásszerq cselekményt megvalósító személy tudata az elkövetéskor nem fogja át. Releváns tehát a ténybeli tévedés, ha az elkövetési tárgyra, a passzív alanyra az elkövetési magatartásra, az eredményre, az okozati összefüggésre, az elkövetés helyére, módjára, idejére vagy eszközére vonatkozik. A rendszerinti (pl. passzív alany) vagy az esetleges (pl. az elkövetés módja) ismérvekben való tévedés természetesen csak akkor lényeges, ha a konkrét törvényi tényállásban szerepelnek. Ténybeli tévedés esetén a cselekményt az elkövetQ által felismert tények figyelembevételével kell megítélni, míg azokat a körülményeket, amelyeket nem ismert fel, vagy amelyeket tévesen ítélt meg, a büntetQjogi felelQsségre vonás szempontjából figyelmen kívül kell hagyni. Ennek a mqveletnek az elvégzése után a következQ esetek fordulhatnak elQ: A cselekmény egyáltalán nem minQsül bqncselekménynek (Pl. ha a férfi  a testi és értelmi fejlettsége miatt alappal gondolhatta, hogy az a nQ, akinek a beleegyezésével közösült, már betöltötte a tizennegyedik életévét, megrontásért akkor sem vonható felelQsségre, ha utóbb kiderül, hogy a passzív alany csak tizenhárom éves volt.) A cselekmény más szándékos bqncselekmények minQsül. Nem róható az elkövetQ terhére  kivéve azt az esetet, ha a minQsítQ körülmény  a bqncselekmény minQsítQ esete ha a tévedés a minQsítQ körülménnyel kapcsolatos, az elkövetQ azonban az alapesetért ilyekor is felel. Ezzel szemben, ha a minQsítQ körülmény eredmény és az elkövetQ tévedését gondatlanság okozza, a minQsített esetért felel, mert a Btk. 15.§-ára figyelemmel ekkor a bqnösség enyhébb formája is elégséges. A ténybeli tévedés irreleváns, ha olyan tényre vonatkozik, amelyet nem kell átfognia a szándékosságnak. Így közömbös a személyben (error in persona) vagy az elkövetési tárgyban (error in obiecto) való tévedés. Az okozatosságban való lényeges tévedés egyik sajátságos esete az elvétés (aberratio ictus). Az elvétés lényege, hogy az elkövetQ támadása a célba vett személy ellen irányul, de gondatlansága folytán az elkövetési magatartás az eredetileg megtámadni nem szándékozott személyt vagy elkövetési tárgyat éri. Ilyenkor a célba vett személy tekintetében a szándékos bqncselekmény kísérlete, a tényleges sérelmet elszenvedQ személy vonatkozásában pedig gondatlan bqncselekmény állapítandó meg. A CSELEKMÉNY TÁRSADALOMRA VESZÉLYESSÉGÉBEN VALÓ TÉVEDÉS: A Btk. 13.§-ának rendelkezése alapján szándékosan követ el a bqncselekményt, aki magatartásának következményeit kívánja vagy e következményekbe belenyugszik, míg a 14.§ szerint gondatlanságból követi el a bqncselekményt, aki elQre látja magatartásának lehetséges következményeit, de könnyelmqen bízik azok elmaradásában, úgyszintén az is, aki e következmények lehetQségét azért nem látja elQre, mert a tQle elvárható figyelmet vagy körültekintést elmulasztja. A Vorsatztheorie szerint a szándékossághoz a tényszándékon túl hozzátartozik a társadalomra veszélyesség (materiális jogellenesség) tudata is, ennek hiányában szándékos bqncselekmény nem állapítható meg. Ezért az, aki a törvényi tényállást szándékosan valósítja meg, de nem tudott és nem is tudhatott cselekménye társadalomra veszélyességérQl, szándékos bqnösség sem terheli. Abban az esetben viszont, ha a törvényi tényállást szándékosan valósította meg, de nem ismerte fel, holott felismerhette volna cselekménye társadalomra veszélyességét, gondatlan bqncselekményért kell felelQsségre vonni, feltéve, hogy a gondatlan alakzat is büntetendQ a törvényben. Az ún. Schuldtheoire a Vorsatztheorie-val egyezQen vallotta, hogy a társadalomra veszélyesség tudatának fel nem róható teljes hiánya esetén szándékosságról nem lehet szó. Amennyiben azonban társadalomra veszélyesség tudata gondatlanság miatt hiányzik és a törvényi tényállást szándékosan valósítják meg, szándékos bqncselekmény megállapítását tartotta szükségesnek azzal, hogy ilyenkor lehetQséget kell biztosítani a büntetés korlátlan enyhítésére. A Schuldtheorie felfogása szerint a büntetQjogi szándéknak nem szükségszerq alkotóeleme a társadalomra veszélyesség tudata, hanem elégséges a társadalomra veszélyesség tudatának a lehetQsége. A BüntetQ Törvénykönyv lényegében a Vorsatztheorie-val egyezQ szabályt tartalmaz, eszerint aki a cselekményt abban a téves feltevésben követ el, hogy a társadalomra nem veszélyes és erre a feltevésre alapos oka van, nem büntethetQ, ha azonban a tévedést gondatlanság okozza és a törvény a gondatlanságból eredQ elkövetést is büntetni rendeli, a tévedés a büntethetQséget nem zárja ki. A társadalomra veszélyesség tudatát a cselekmény jogellenességének, erkölcs-ellenességének vagy társadalmi helytelenítésének a tudata képezheti. Ha az elkövetQ tisztában van azzal, hogy cselekményét jogszabály tiltja, a társadalomra veszélyesség tudata adott. (Nem azt kell tudnia, hogy a magatartást a BüntetQ Törvénykönyv bqncselekménynek nyilvánítja, elégséges azt felismerni, hogy a magatartás jogilag tilalmazott.) A büntetQ jogszabálynak a nem tudása vagy téves értelmezése semmiképp nem zárja ki a büntetQjogi felelQsséget. A büntetQjogi keretrendelkezést kitöltQ igazgatási jogszabályok ismeretének hiánya vagy téves feltevése azonban megalapozhatja a Btk. 27.§-ának (2) bekezdése szerinti büntethetQséget kizáró ok megállapítását. Szintén adott a cselekmény társadalomra veszélyességének tudata akkor, ha az elkövetQ tisztában van magatartásának erkölcsi elítélendQségével. Az erkölcsi felfogás vonatkozásában nem az elkövetQ, hanem a társadalom értékítéletének van jelentQsége. Ugyancsak adott a cselekmény társadalomra veszélyességének tudata, ha az elkövetQ tisztában van magatartásának veszélyes jellegével. Így mindenki által tudott, hogy az ittasság hátrányosan befolyásolja a gépjármqvezetési képességet. Az említett okok bármelyikének a fennállása esetén tehát a cselekmény társadalomra veszélyességnek tudata adott. A társadalomra veszélyességében való tévedés az alábbi esetkörökben állapítható meg: Az elkövetQ  tévesen  fennállónak tart egy olyan okot, amely, ha a valóságban létezne, a cselekmény társadalomra veszélyességét kizárná. A társadalomra veszélyességet kizárja például a jogos védelem, a végszükség vagy a sértett beleegyezése. Aki tehát, bár nincs jogos védelmi helyzetben, de a körülmények alapján alappal tételezi fel annak fennállását, vélt jogos védelmi helyzetben, de a körülmények alapján alappal tételezi fel annak fennállását, vélt jogos védelemben cselekszik. A vélt jogos védelmi helyzet megállapításának akkor van helye, amikor az elkövetQ az ellen színleg irányzott támadást vagy közvetlen fenyegetést komolynak, illetve létezQnek véli és a feltételezett támadás objektív jellegének megfelelQen védekezik. A vélt jogos védelemben kifejtett magatartás miatt tehát az ilyen helyzetben levQ nem büntethetQ. Abban az esetben viszont, ha a jogos védelmi helyzetet gondatlansága folytán tévesen tételezte fel és a kifejezett szándékos cselekménynek a gondatlan alakzatát a törvény büntetni rendeli, gondatlan bqncselekményért kell az elkövetQt felelQsségre vonni. A büntetQjogi keretrendelkezést kitöltQ igazgatási norma ismeretének hiánya kivételesen megalapozhatja a 27.§ (2) bekezdésének az alkalmazását. Sem a ténybeli, sem a cselekmény társadalomra veszélyességében való tévedés nem zárja ki a büntethetQséget, ha azt gondatlanság okozta és a törvény a gondatlan elkövetést is bünteti. 22.) A JOGOS VÉDELEM Btk. 29.§ (1) Nem büntethetQ, akinek a cselekménye a saját, illetQleg a mások személyei, javai vagy közérdek ellen intézett, illetQleg ezeket közvetlenül fenyegetQ jogtalan támadás elhárításához szükséges. (2) Nem büntethetQ az sem, aki az elhárítás szükséges mértékét azért lépi túl, mert azt ijedtségbQl vagy menthetQ felindulásból képtelen felismerni. (3) A büntetés korlátlanul enyhíthetQ, ha az ijedtség vagy a menthetQ felindulás az elkövetQt korlátozza az elhárítás szükséges mértékének felismerésében. A Btk. 29.§-ának (1) bekezdése szerinti jogos védelem a cselekmény társadalomra veszélyességét zárja ki, míg a Btk. 29.§-ának (2) bekezdése szerinti jogos védelem a beszámítási képességet. I./ A Btk. 29.§ának (1) bekezdése szerinti jogos védelem: E büntethetQséget kizáró ok alapja az, hogy a jogosan védekezQ olyan támadást hárít el, amelynek megakadályozására a bqnüldözQ hatóságok lennének jogosultak és kötelesek. Ha ezek a szervek az említet kötelezettségüknek nem képesek eleget tenni, a megtámadott számára biztosítani kell a védekezés jogát. Lényegében a jogszerqen védekezQ a társadalom védekezését valósítja meg a támadóval szemben. Az ilyen helyzetben kifejtett, a Btk. Különös Részében büntetni rendelt cselekmény a társadalomra nem veszélyes Ez arra az esetre is igaz, ha a védekezQ az élete ellen támadót megöli. A római jog már a kezdetektQl tartalmaz olyan rendelkezéseket, amelyek elismerik,  joggá teszik a védekezést. A XII. táblás törvény az  éjjel tetten ért tolvaj megölését feltétel nélkül, míg a nappal tetten ért tolvaj életének a kioltását abban az esetben ismerte el jogszerqnek, ha fegyverrel védekezett a leleplezésekor (a védekezés és a bosszú megengedhetQségének gondolata még nem különül el teljesen egymástól). A kánonjog a jogos védelem jogintézményét ugyancsak elismeri, sQt kibQvíti a mások érdekében gyakorolható védelem fogalmával. Ma már egyértelmq, hogy a jogos védelem nem önvédelmet jelent, a védelmi cselekményt kifejtheti maga a megtámadott vagy bárki más is. A Btk. 29.§-ának (1) bekezdése szerinti jogos védelem két alapvetQ jellemzQje a jogtalan támadás, illetve az ezzel szembeni védekezés. 1.) A jogos védelemrQl akkor lehet csak szó, ha a védelmi cselekmény tanúsítására a saját, illetQleg a mások személye, javai vagy a közérdek ellen intézett, illetQleg ezeket közvetlenül fenyegetQ jogtalan támadás elhárítása érdekében kerül sor. Támadásnak az olyan aktív magatartás minQsül, amely megvalósítja valamely bqncselekmény (szabálysértés) törvényi tényállásának objektíve ismérveit. A támadás mindig „pozitív formában” jelentkezik és arra irányul, hogy bizonyos fennálló állapotot megváltoztasson. A támadás tehát kizárólag tevékenység lehet. Amennyiben azonban az aktív magatartással megvalósuló támadás egy jogellenes állapotot eredményez, a támadó pillanatnyi passzív magatartás is jogtalan támadásnak minQsül, ha az a jogtalan állapot további fenntartását célozza. Ezért pl. ha az emberrablás sértettje, akit életveszélyesen megfenyegettek, kihasználva, hogy az Qt QrzQ személy figyelme másra irányul, az Qrt, hogy saját életét megmentse megöli, jogos védelmi helyzetben cselekszik akkor is, ha az Qr ekkor aktív magatartást nem tanúsított (BH 1997. 512.). A támadásnak  intézettnek vagy  közvetlenül fenyegetQ jellegqnek kell lennie. Intézettnek minQsül a támadás, ha az elkövetQ valamely a Különös Részben büntetni rendelt bqncselekmény (szabálysértés) törvényi tényállásának megvalósítását már megkezdte, míg közvetlenül fenyegetQ a támadás akkor, ha a támadás megkezdésétQl azonnal vagy igen rövid idQn belül tartani lehet és annak kifejtésének akadálya nincs (pl. a támadó szúrásra emeli a kését). A jogos védelmi helyzet mindaddig fennáll, ameddig a megtámadott reálisan tarthat a támadás megkezdésétQl avagy folytatásától, ellenben, ha a fenyegetQ kijelentés egy esetleges késQbbi bántalmazást helyez kilátásba jogos védelemrQl nem lehet szó. A jogtalan támadás irányulhat: személy ellen, javak ellen, közérdek ellen. A személy elleni támadás irányulhat az élet, az egészség, a testi épség, a nemi erkölcs, valamint egyes személyhez fqzQdQ jogok ellen. Elfogadott a jogirodalomban és a jogalkalmazásban is, hogy a személyi szabadság ellen intézett, vagy azt közvetlenül fenyegetQ támadással szemben a védekezés megengedett. Az emberi méltóság, a társadalmi megbecsülés, a becsület jogos védelmének kérdése azonban már problematikusabb. A verbális rágalmazás, becsületsértés elkövetésekor a jogos védelem szóba sem kerülhet. Tettleges becsületsértéssel szemben azonban a megtámadott már jogosan védekezhet. A vagyon, a javak ellen irányuló támadás ugyancsak elhárítható védekezéssel. A javak védelme magába foglalja a vagyoni jogokat, valamint az ezek tárgyául szolgáló vagyontárgyak védelmének a jogát. A javak kapcsán a büntetQjog nem csupán a tulajdonosi jogokat védelmezi, hanem a birtokot is, nem vehetQ azonban igénybe jogos védelem a kötelmi jogok érdekében, vagyis pl. ha az adós nem hajlandó a tartozását megfizetni, jogos védelemre hivatkozva nem lehet erre erQszakkal kényszeríteni. A közérdek, mint a jogos védelem lehetséges tárgya lényegében a jogilag elismert közösségi érdekeket jelenti. Közérdekre hivatkozva jogos védelem címén fellépni akkor lehet, ha az egész közösség érdeke az egyébként BüntetQ Törvénykönyvbe ütközQ tevékenység kifejtésének vagy folytatásának megakadályozása. Közérdeken azonban a társadalom egészének érdekei mellett a társadalom egyes kisebb közösségeinek érdekeit is érteni kell. A támadásnak jogtalannak kell lennie. Nem jogtalan az erQszakos magatartás kifejtése, ha azt jogszabály engedélyezi, házi fegyelmezési jog gyakorlása során kifejtett cselekmény, végszükség vagy jogos védelem során tanúsított magatartás. A támadás jogtalansága nem függ a támadó személy tulajdonságaitól sem. Így jogszerqen lehet védekezni a gyermekkorú vagy a kóros elmeállapotú személy támadásával szemben is. Irreleváns a támadó tévedése a támadás jogszerqségében. Amennyiben viszont a jogos védelem alapjául szolgáló helyzetet valaki azért érti félre, mert a körülményekbQl tévesen jogtalan támadással fenyegetQ helyzetre következtet a tévedésre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni. A jogtalanság kizárólag a támadást jellemezheti, mert amennyiben a támadó és a megtámadott egyaránt jogellenesen jár el, jogos védelmi helyzetre egyikük sem hivatkozhat eredményesen. Kölcsönös tettlegesség esetén egyik fél fellépése sem jogos védekezés. Nem keletkeztet jogos védelmi helyzetet a kiprovokált támadás sem, ezen azonban csak a tettlegességgel kiprovokáltat kell érteni, a szóbeli becsületsértés nem fosztja meg az emiatt tettleg megtámadottat a védekezés jogától. 2.) A védelmi cselekménynek elhárító jellegqnek kell lennie. Elhárításon ugyancsak aktív magatartást kell érteni, amelynek kifejtésére a védekezés keretei között kerül sor. A jogos védelmi helyzet idQbelileg addig áll fenn, amíg reálisan lehet számítani a támadás megkezdésére, illetQleg amíg a támadó cselekmény kifejtése folyik. Jogtalan támadás esetén fQszabályként a megtámadott nem köteles menekülni, tehát a megtámadott menekülési kötelezettség nem terheli. Kivételesen azonban a büntetQjogilag közömbös elhárítási mód  vagyis a menekülés  választásának a kötelezettsége terheli a hozzátartozót a felmenQje, a testvére, vagy a házastárs részérQl ellene intézett, illetQleg fenyegetQ támadás esetén. Ugyancsak menekülési kötelezettség terheli a megtámadottat, ha a támadó súlyosabb fokban kóros elmeállapotú, vagy szemmel láthatóan tudatzavarban levQ személy, függetlenül attól, hogy a tudatzavart állapotot mi váltotta ki. Nem terheli azonban kitérési kötelezettség a megtámadottat, ha a támadó feltehetQen ittas, de nincs tudatzavarban, illetve ha a támadó önhibából ittasodott le. Természetesen a kitérési kötelezettség csak akkor áll fenn, ha a támadás személy ellen irányul, illetve annak lehetQsége fennáll. FQszabályként nem feltétele a jogos védelem megállapíthatóságának, hogy a támadás másként el nem hárítható jellegq legyen. Az elhárítás legfQbb jellemzQje az arányosság. A jogos védelmi cselekmény arányossága szempontjából a legjelentQsebb az, hogy az elhárító magatartás nem idézhet elQ aránytalanul nagyobb sérelmet, mint amelyet a jogtalan támadás okozott volna. Arányos a védekezés, ha a megtámadott magatartása ugyanazon törvényi tényállás keretei között marad, mint a támadóé. Így a súlyos testi sértést okozó vagy azzal fenyegetQ támadás a konkrét körülményekre figyelemmel életveszélyt okozó testi sértéssel vagy akár a halált okozó testi sértéssel  ez esetben ugyanis a halál mint eredmény tekintetében a védekezQt csak gondatlanság terheli  is elhárítható a szándékos emberölés azonban már nem tekinthetQ arányos védekezésnek. A védett jogtárgyak egyenértékqségére figyelemmel az ítélkezési gyakorlat szerint az arányosság vizsgálata szükségtelen az élet ellen irányuló, a nemi szabadság elleni erQszakos támadás esetén. Az elhárító tevékenység arányosságának vizsgálatánál a támadás lehetséges következményének és nem a támadó szándéka felismerésének van jelentQsége. Az arányossággal kapcsolatban a legkritikusabb terület, hogy meddig jogszerq a védekezés, amennyiben a támadás kizárólag a vagyoni javak ellen irányul (pl. lopás). Ezt az eset összes körülményeire, így különösen a javak ellen intézett támadás is elhárítható akár oly módon is, hogy a védekezQ a testi sértés alap- vagy bármely minQsített esetét valósítja meg védekezése során. Az Alkotmány 54.§-a (1) bekezdésére figyelemmel, amely szerint a Magyar Köztársaságban minden embernek vele született joga van az élethez, a védelmi cselekmény egyetlen korlátja, hogy a javak ellen intézett támadás nem hárítható el a támadó életének szándékos kioltásával. Nem az arányosság következmények a megsértését jelenti az idQbeli túllépés. Ez esetben arról van szó, hogy  bár korábban fennállt a jogos védelem  a Különös Részi törvényi tényállás megvalósításakor azonban a támadó a támadással már felhagyott és a további támadás veszélye sem áll fenn, ezért az idQbeli túllépéskor a jogos védelmi helyzet hiánya miatt a bqncselekmény megvalósul. Annak azonban, hogy a támadó a támadással felhagyott és további támadás sem fenyeget, egyértelmqnek kell lennie. II./ A Btk. 29.§-ának (2) bekezdése szerinti jogos védelem: Aki az arányosság következményét azért sérti meg, mert ijedtségbQl vagy menthetQ felindulásból képtelen felismerni az elhárítás szükséges mértékét  beszámítási képességet kizáró ok fennállása miatt  szintén nem büntethetQ. Az e törvényhely szerinti jogos védelem megállapíthatóságának az arányosság már nem fogalmi eleme. Az ijedtség vagy a menthetQ felindulás lényegében az elkövetQ felismerési, akarati vagy értékelQ képességét kizáró tudatzavar, aminek következtében a megtámadott a tényleges vagy a közvetlenül fenyegetQ támadást az elhárítás idQpontjában a valóságosnál súlyosabbnak ítéli meg és ezért azt súlyosabban viszonozza. A jogtalan támadás okozta ijedtség vagy menthetQ felindulás is tudatzavar, ennek fennállásának a megállapítása azonban nem elmeorvos szakértQi kompetencia, hanem a kérdés eldöntésére a jogalkalmazó, vagyis az ügyész vagy a bíróság jogosult. Amennyiben az ijedtség vagy a menthetQ felindulás az elkövetQt csupán korlátozza az elhárítás szükséges mértékének a felismerésében, a jogtalan támadással szemben aránytalanul védekezQt büntetQjogi felelQsség terheli, a büntetése azonban korlátlanul enyhíthetQ [29.§ (3) bekezdés]. Elvileg elQfordulhat, hogy az ijedtség vagy a menthetQ felindulás még csak nem is korlátozza az elkövetQt, ilyenkor tehát a büntetés korlátlan enyhítésére sincs lehetQség. 23.) A VÉGSZÜKSÉG, A SÉRTETT BELEEGYEZÉSE ÉS A MEGENGEDETT KOCKÁZATVÁLLALÁS A VÉGSZÜKSÉG: Btk. 30.§ (1) Nem büntethetQ, aki saját, illetQleg a mások személyét vagy javait közvetlen és másként el nem hárítható veszélybQl menti vagy a közérdek védelmében így jár el, feltéve, hogy a veszély elQidézése nem róható a terhére és a cselekménye kisebb sérelmet okoz, mint amelynek elhárítására törekedett. (2) Nem büntethetQ az sem, aki azért okoz akkora vagy nagyobb sérelmet, mint amelynek elhárítására törekedett, mert ijedtségbQl vagy menthetQ felindulásból képtelen felismerni a sérelem nagyságát. (3) A büntetés korlátlanul enyhíthetQ, ha az ijedtség vagy a menthetQ felindulás az elkövetQt korlátozza a sérelem nagyságának felismerésében. (4) Nem állapítható meg végszükség annak javára, akinek a veszély vállalása a hivatásánál fogva kötelessége. A végszükség problematikáját a Mignonette nevq angol hajó 1884-ben bekövetkezett elsüllyedése után történtek állították a büntetQjogi érdeklQdés középpontjába. Három tengerész ugyanis több napi éhezés után annak érdekében, hogy életben maradhasson megölte és megette negyedik társát, aki már eszméletlen állapotban volt. Néhány nappal késQbb a három tengerészt egy angol hajó megmentette, majd valamennyiüket emberölés miatt a bíróság halálra ítélte, azonban kegyelemben részesültek, és csak félévi fogházbüntetést kellett letölteniük. A Btk. 30.§-ának (1) bekezdésében szabályozott végszükség a cselekmény társadalomra veszélyességét zárja ki, míg a Btk. 30.§-áank (2) bekezdése szerinti végszükség esetében a beszámítási képesség hiánya miatt nem kerülhet sor felelQsségre vonásra. I./ A Btk. 30.§-ának (1) bekezdése szerinti végszükség: Az e szakaszban szabályozott végszükség két alapvetQ jellemzQje a veszélyhelyzet, illetve a mentési tevékenység. A végszükségi veszélyhelyzet több módon is kialakulhat, létrehozhatja természetei csapás (földrengés, árvíz, tqzvész), állat támadása, baleset bekövetkezése, ember cselekménye. Az ember a veszélyhelyzetet elQidézheti tevékenységgel, de mulasztással is. Így ha valaki azért, hogy balesetet idézzen elQ megrongálja a vasúti síneket, emberi magatartás következménye lesz az ebbQl fakadó veszélyhelyzet. A jogos védelem és a végszükség között alapvetQen az a különbség, hogy a jogos védelemben cselekvQ a vasúti sínek megrongálásakor száll szembe a támadóval, a végszükségben tevékenykedQ pedig a sínek megrongálása után kísérli meg a következmények enyhítését. A másként el nem háríthatóság azt fejezi ki, hogy a végszükségben cselekvQ Különös Részi törvényi tényállást kimerítQ magatartására szükség van, mert a veszély csak így hárítható el, vagy bár lehetséges az elhárítás más módja is, annak eredményessége azonban rendkívül kétséges. A végszükségi helyzetben cselekvQ magatartása irányulhat a saját, illetve a mások személyének, javainak vagy a közérdek mentésére, illetve védelmére. A Btk. 30.§-ának (1) bekezdése szerinti végszükség megállapítására is kizárólag akkor kerülhet sor, ha a veszélyhelyzet és az elhárító cselekmény arányban áll egymással. Ellentétben azonban a jogos védelemmel, a végszükség esetében az arányosság megállapíthatóságának az a feltétele, hogy a cselekmény kisebb sérelmet okozzon, mint amelynek az elhárítására törekedtek. Végszükségi helyzetben tehát azonos vagy nagyobb sérelem nem okozható. Azt, hogy az elhárító cselekmény arányos volt-e vagy sem, a tárgyi elemek vizsgálata alapján lehet eldönteni. Ember fenyegetQ veszélyhelyzetben a mentés csak akkor arányos, ha az okozott testi sérülés csekélyebb, mint amivel a másként el nem hárítható veszély fenyegetett. Az emberi élet kioltásával való veszélyelhárítás esetén is megállapítható a végszükség akkor, ha az egy ember életét kioltó cselekmény legalább két ember éltét menti meg. A vagyoni javak körében azok értékének összehasonlításával lehet állást foglalni az arányosság kérdésében. A Btk. 30.§-ának (2) bekezdése szerinti végszükség: A törvényi rendelkezés szerint nem büntethetQ az sem, aki azért okoz akkora vagy nagyobb sérelmet, mint amelynek elhárítására törekedett, mert ijedtségbQl vagy menthetQ felindulásból képtelen felismerni a sérelem nagyságát. A 30.§ (2) bekezdése a beszámítási képesség hiánya miatt biztosít büntetlenséget az arányosság követelményét megsértQ számára. E körben, valamint a 30.§ (3) bekezdésére és a vélt végszükségre vonatkozóan a jogos védelemmel kapcsolatban kifejtettek az irányadók. Végül a törvény kizárja a végszükség megállapíthatóságát azok tekintetében, akiknek a veszély vállalása hivatásuknál fogva a kötelességük. Így nem hivatkozhat alappal végszükségi helyzetre például a tqzoltó, aki a mentés során azért, hogy a saját életét mentse, másnak testi sértést okoz. A könyvünk szerzQinek álláspontja szerint e törvényi rendelkezés csak úgy értelmezhetQ, hogy a veszély vállalására hivatásuknál fogva köteles személyek csak a saját személyüket nem menthetik mások kárára. A BTK. KÜLÖNÖS RÉSZÉBEN SZABÁLYOZOTT EGYES BpNCSELEMÉNYEKRE VONATKOZÓ KIZÁRÁSI OKOK: A Különös Rész több tényállása tartalmaz az adott bqncselekmény vonatkozásában büntethetQséget kizáró okot. Néhány példa: Rágalmazás, becsületsértés vagy kegyeletsértés miatt nem büntethetQ az elkövetQ, ha a becsület csorbítására alkalmas tény valónak bizonyul (182.§). VérfertQzés miatt nem büntethetQ a leszármazó, ha a cselekmény elkövetésekor tizennyolcadik életévét nem töltötte be. [203.§ (2) bek.]. Személyi bqnpártolásért nem büntethetQ az, aki hozzátartozója érdekében követi el [244.§ (4) bek]. A SÉRTETT BELEEGYEZÉSE: A büntetQeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény 51.§-ának (1) bekezdése szerint sértett az, akinek jogát vagy jogos érdekét a bqncselekmény sértette vagy veszélyeztette. A beleegyezésnek kizárólag akkor van büntetQjogi relevanciája, ha olyan személytQl származik, akinek jogát vagy jogos érdekét a diszpozíciószerq cselekmény sértené vagy veszélyeztetné. Jogainak vagy jogos érdekeinek sérelmébe azonban nem mindenki egyezhet bele. Indifferens büntetQjogi szempontból a beleegyezés ténye, ha a sértett a tizennegyedik életévét nem töltötte be, a törvényben meghatározott feltételek fennállására figyelemmel cselekvQképességet kizáró gondnokság hatálya alatt áll, vagy olyan állapotban van, hogy az ügyei viteléhez szükséges belátási képessége teljesen hiányzik. Ezért pl. ha a 10 éves gyermek az elkövetQ kérésére önként adja oda a nála lévQ pénzt, a lopás megvalósul. A sértettnek csak az az akaratnyilatkozata tekinthetQ beleegyezésnek, amit tévedéstQl, kényszertQl, fenyegetéstQl mentesen, és a cselekmény véghezvitelének megkezdése elQtt vagy a végrehajtás alatt, de a befejezettséget megelQzQen tesz meg, feltéve, hogy a jog vagy érdek vonatkozásában korlátlanul rendelkezhet. A beleegyezésnek önkéntesnek, továbbá komolynak és egyértelmqnek kell lennie. A volenti non fit iniuria elv érvényesülése a büntetQjogban azonban nem korlátlan. A sértett a vagyoni jellegq jogainak, érdekeinek sérelmébe beleegyezhet, ezért az idegen dolognak a sértett beleegyezésével történQ elvétele vagy az idegen vagyontárgynak a sértett hozzájárulásával megvalósuló megsemmisítése nem minQsül lopásnak, illetve rongálásnak. A személy elleni cselekmények esetében viszont már korántsem ilyen egyértelmq a helyzet. A Csemegi-kódex privilegizált esetként szabályozta a kívánságra ölést, a hatályos Btk. szerint azonban, aki a sértett életét annak kérésére oltja ki ugyanúgy szándékos emberölésért felel. E körben kell említést tenni az eutanázia problematikájáról. Az eutanázia görög eredetq kifejezés és  szép halált jelent. Köznapi értelemben eutanáziának minQsül minden olyan tevékenység, amelynek célja a halálközlei állapotban levQ, az emberhez méltó életvitelre már képtelen személy életének fájdalommentes megrövidítése, ami megvalósulhat a sértett kezdeményezésére (önkéntes eutanázia), avagy e nélkül (nem önkéntes eutanázia). BüntetQjogi értelemben eutanáziáról csakis akkor lehet szó, ha az élet kioltására kifejezetten a beteg akaratából kerül sor és a beavatkozást orvos végzi (aktív eutanázia), vagy ha az életet meghosszabbító kezelést orvos mulasztja el (passzív eutanázia). Az egészségügyrQl szóló 1997. évi CLIV. törvény 15.§-ának (1) bekezdése a beteg számára biztosítja az önrendelkezéshez való jogot, melynek keretében a beteg saját belátása szerint dönthet arról, hogy kíván-e egészségügyi ellátást igénybe venni, illetve, hogy annak során milyen beavatkozások elvégzésébe egyezik bele. A 20.§ (2) bekezdése szerint a betegség természetes lefolyását lehetQvé téve az életfenntartó vagy életmentQ beavatkozás visszautasítására akkor van lehetQség, h