ÐÏࡱá>þÿ  þÿÿÿ     ÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿì¥Áq`ð¿šbjbjqPqP3Ä:: ¶ÿÿÿÿÿÿ¤’’’’’’’¦n¬n¬n¬n¬üj¯Ü¦G*R²R²R²R²R²-³-³-³~€€€€€€$qhÙH¤]’-³-³-³-³-³¤’’R²R²Û-ô-ô-ô-³25’R²’R²~-ô-³~-ô-ôÑÛ) ’’ÞõR²F² @ñ +RÈn¬_èÎ úè>Ò¬0G8ê¦ !-ô!|Þõ!’Þõô -³-³-ô-³-³-³-³-³¤¤-ô-³-³-³G-³-³-³-³¦¦¦äÒŠÙäÒ¦¦¦ŠÙ¦¦¦’’’’’’ÿÿÿÿ Az általános államtan: történeti áttekintés és kialakulás. Kieg. 25 36. Az ókorban a filozófia volt az egyetlen tudomány, amely magában foglalta és magába olvasztotta az elsQ természettudományos ismereteket ugyanúgy, mint a társadalomra vonatkozó felismeréseket. A filozófia és a többi tudomány között ily módon csak egyféle viszony létezhetett: valamennyi tudományos ismeret csak a filozófia keretei között kaphatott helyet. A tudományok mai értelemben vett tagozódásáról még semmiképpen sem lehetett szó. ARISZTOTELÉSZ Politiká-jában is egy átfogó filozófiai keretbe illeszkedtek be az emberi együttélésre és a hatalomra vonatkozó fejtegetések, de ez a "politikai” keret lehetQséget biztosított az együttéléssel kapcsolatos további -vallási, erkölcsi, nevelésügyi, gazdasági stb.  kérdések tárgyalására is. Középkorban ez a filozófiai keret egy vallásos-teológiai jellegq keretté változott. Minden tudományos igényq vizsgálódás - így az államra és az emberi együttélésre vonatkozók is - kiszolgáló szerepet játszottak a teológia mellett; a teológia szolgálólánya [ancilla theologiae ] volt minden. SZENT ÁGOSTON (AURELIUS AUGUSTINUS) De civitate Dei címq mqvében kidolgozta azt a társadalomelméletet, amely a világi kormányzattal szemben megalapozta a keresztény egyház világi uralommal kapcsolatos felfogását és célkitqzéseit. Az egyháznak a klasszikus görög hagyományok felé fordulása azonban csak a XIII. században vett erQteljesebb lendületet, amikor ALBERTUS MAGNUS, majd AQUINÓI SZENT T AMÁS kommentárjai segítségével megkezdQdött az ókori eredetq, elsQsorban arisztotelészi mqvek tanulmányozása. Az egyháznak, mint a császárságtól elkülönült önálló közösségnek, egyben hatalmi központnak koncepciója a kereszténység egyik legfontosabb hozzájárulása volt a politikai gondolkodás történetéhez. Az egyházatyák tanításában a császár abszolút hatalma csak az isteni törvény által megszabott keretek között érvényesülhet, ennek értelmezése viszont az egyház feladata. Ebben a gondolatmentben már elsQ megjelenésekor benne rejlett a késQbbi nagy összeütközések csírája. Dante (De monarchia, 1318), Marsilius (Defensor pacis) a világi hatalom elsQbbségét hangsúlyozták az egyházi hatalommal szemben. A pozitivista fordulat a társadalomtudományban (A. COMTE) A polgárság önálló politikai elméletének elQfutárait a reneszánsz gondolkodók mqveiben szokták keresni. A reneszánszban még megtaláljuk a középkor vallási alapú filozófiájának maradványait. Még a 16-17. sz. elején is vallási köntösben robbantak ki a régi és új társadalmi erQk nagy ellentétei. De ugyanez a kor a nagy felfedezések kora, melyben a nemzeti gondolatok jelentkeznek, s ez nyitott utat a tudományos szemlélet és módszerek térhódítása felé. Az áttörés a pozitivista filozófia, s az annak hatására kifejlQdQ pozitivista társadalomtudomány térhódításával párhuzamosan ment végbe. A pozitivizmus, amely a valóság megismerését és hq ábrázolását tqzte célul maga elé, nem arra tanít, hogy milyen legyen a világ, az államok helyzete, hanem arra, hogy milyen az a valóságban és milyen lesz a felismert hatalmi összefüggések alapján; nem ideálokat ad, hanem a konkrét valóságot. Nem ideálokat ad, hanem a konkrét valóságot. Az apriorisztikus deduktív (levezetQ, általánosból az egyesre) módszer helyébe a tapasztalaton alapuló induktív (következtetQ, egyesbQl az általánosra) megközelítés lép. A társadalmi célkitqzések kiindulópontját a megfigyelésen alapuló és bizonyított tények képezik. A pozitivizmus felszabadítja a politikát és a politika tudományát az etika gyámsága alól, s ezzel háttérbe szorul - mint a tudományos objektivitással összeegyeztethetetlen módszer - a társadalmi jelenségek értékelése is. A pozitivista társadalomkutatás korszakalkotónak tartja, hogy az állammal és általában a politikai élettel foglalkozó tudományok alapvetQ feladata az állami jelenségek egyszerq leírása. Franciaország: A pozitivista fordulat legjelentQsebb kezdeményezQje Auguste COMTE (1798-1857), a francia filozófus és szociológus. Kiindulópontja, hogy a társadalom rendje megújításra szorul. P fogalmazta meg elsQként (Saint-Simonnal közösen) a pozitivizmus alapállását: a társadalomtudománynak a társadalom fizikájává kell válnia. Feladata a haladás változatlan természeti törvényeinek kutatása és felfedezése. Ezt a gondolatot késQbb 6 kötetes mqvében részletesen is kifejti Comte. (A pozitív filozófia kurzusa). Comte: minden emberi ismeret három fejlQdési fokon megy át: a teológiai, a metafizikai és a pozitív (=tudományos fokon, jellemzQi: okozati összefüggések feltárása, és induktív módszerek). Az emberi gondolkodás felismerte, hogy az olyan állításoknak, amelyek nem vezethetQk vissza valamilyen konkrét, általános okra, nincs valóságtartalmuk. A tudományos gondolkodásnak a jelenségeket a természeti törvényekre kell visszavezetnie. Comte késQbb a  társadalomfizikát új névvel helyettesítette ( szociológia: a társadalomnak a tudománya ( amely objektív összefüggéseket, törvényszerqségeket keres a társadalmi jelenségek világában. A politikai élet történéseit csak mint a tudományos megfigyelés tárgyait nézi. Azokat az összefüggéseket igyekszik feltárni, amelyek a társadalmi tényeket egymással összekapcsolják. A pozitivista filozófia szakít a politikai gondolkodás hagyományaival ( a tudomány számára haszontalannak minQsíti a társadalmi jelenségek értékelQ vizsgálatát. A tudomány célja: a jelenségek megfigyelése és leírása (nem a minQsítése). Felbomlott a korábbi, egyetemes jellegq tudomány ( az új, elkülönült tudományágak megjelenésének eredménye egy differenciálódó rendszer lett. Megújult a politikai gondolkodás fogalmi eszközrendszere is. A fogalmak új tartalmat kaptak, de az új politikai intézmények létrejöttével új fogalmak is megjelennek a társadalomtudományos gondolkodásban (szociológia, tudományos törvény, stb.) Németországi fejlQdés: protestáns egyetemeken: ius publicum  a Német-római Bir. közjoga. ElsQ ilyen mq: Johannes Limnaeus jénai prof. (A Német-római Birodalom közjogának elsQ könyve, 1629). JelentQség: a birodalom közjogát rögzítették annak fenntartása érdekében. Ez a széttagoltság megmerevedett a Westfáliai béke (30 éves háb. befejezése után, 1648.) évszázadokra: „államokból álló állam (Staatenstaat)”. Hegel: „a Német Birodalom nem is állam a szó tulajdonképpeni értelmében”. De azért a császári hatalom az egyes uralkodók legitimitásának forrása maradt. 1806: felbomlott helyette: Rajnai Szövetség, majd 1815-tQl: Német Szövetség, 1871: Német Birodalom Az államtudomány gyakorlati jellegq volt, míg jött: Pufendorf 1672-ben, ki az állammal kapcsolatos természetjogi elveket foglalja össze, de nem tételes jogi, hanem elméleti, megalapozó. Huber (németalföld): De iure civitatis=az állam jogáról, 1652): ez is elméleti mq, Q használja elQször a ius publicum universale termikus technikust, egy elméleti igényq államtudomány megalapozása. Böhmer lefordítja németre: Allgemeines Staatsrecht formában, 1710, nem államjogot, hanem államtant jelent, elméleti. Pozitivista fordulat Németországban: az államtudomány természetjogi jellegének felszámolásával, jogi jellege kizárólagosságának megszüntetésével megy végbe. Felismerés: az állam tudományának vizsgálnia kell az állam nem jogi természetq ismérveit is. Innen adódott egy új, általános államtan igénye. Schlözer határolta el elQször az államtudományon (Staatwissenschaft) belül az államismeretet (Staatskunde  egyes államok ismerete) és államtant (Staatslehre  célja és lényege alapján vizsgálja az államot) osztja. Az államtant államjogra [Staatsrecht], alkotmánytanra [Staatsverfassungslehre] és „metapolitikára” (állam társadalmi összefüggéseit vizsgálja) osztja. Mohl: államtant megkülönbözteti a közjogtól, az állam erkölcstanától és az államqvészettQl (állam gyakorlati mestersége) Görög elQzmény: politika: emberi együttélés mqvészete (ma: -> elméleti államtudományok), politiké tekné: közéleti tevékenység mqvészete (ma -> gyakorlati államtudományok) Végig megmarad a kérdés: csak a tudományos megismerés az államtan feladata, vagy pedig az államéletben érvényesülQ célokra, az ezek megvalósításához alkalmas eszközökre, valamint az értékeléseken alapuló állami döntésekre is ki kell terjesztenie vizsgálódásait? Az általános államtan: a klasszikus vonulat. Kieg. 36 43. XIX. sz. elsQ harmadába önálló tudományterületté vált az általános államtan (Allgemeine Staatslehre) Az új tudományág tárgyára, módszerére és feladataira vonatkozó viták eredményeképpen megállapítást nyert, hogy az általános államtannak nem filozófiai, hanem az állam valóságához kapcsolódó tudománynak kell lennie. A gyakorlati politikáról leválasztották, de mind az állam társadalmi, mind a jogi jellegével foglalkozott. KésQbb a jogi jelleg hívei kerekedtek felül, mert a gyakorlati politikáról le akarták választani az elméleti államtudományt.A folyamat kezdete: von Gerber (1823-1891) egyetemi tanár, majd államminiszter: System des deutschen Privatrechts, 1848 késQbb az organikus állameszme, majd az állam jogászi szemléletét alapozta meg Gerber szerint az állam modern felfogása kettQs államfogalmat eredményez: a  természetes erkölcsi-politikai felfogás számára az állam organizmusként jelenik meg; a  jogászi szemlélet szerint a nép az államban jut el a jogi jellegq közösségi tudathoz és cselekvQképességhez, vagyis így nyer jogi személyiséget. Állam azonosul a néppel, az állam egy organizmus, amelyben a nép erkölcsi erQi a legmagasabb rendq társadalmi célok szolgálatára egyesülnek Az állam a közösségi élet rendezésére és erkölcsi tökéletesedésére hivatott, e cél szolgálatában kell mqködnie, ennek érdekében személyiséggel rendelkezik. Ez testesül meg az államhatalomban, melynek lényegét az uralkodás jelenti ( az állam akarati jellegq hatalma = az uralkodáshoz való hatalom. Így az államnak van egy jogászi szemlélete is, amelyben a nép közösségi tudatot kap és jogi személyiséget nyer Államtudomány feladatai: hogyan nyilvánul meg az állami akarat? hogyan alakul a jogi szabályozása? ez az állami tevékenység jogi aspektusainak elQtérbe kerülését eredményezi. Az államtudomány jogivá tételének útján haladt tovább Paul LABAND (1838-1918), (Königsberg, Strassburg – egyetemi tanár) Azokra a jogi formákra összpontosít, amelyek között az állami akaratnyilvánítás végbemegy. Így azonosul nála a jog a törvénnyel. A törvénynek nála csak formális-jogi kritériumai vannak: felhatalmazott szerv, eljárás, kihirdetés, stb. Vagyis a törvénynek bármiféle tartalma lehet. E koncepció alapján az állam olyan formális jogi-dogmatikai fogalommá válik, amiben nincsenek a lényegére és célkitqzéseire vonatkozó tartalmi-értékelQ elemek. Az ily módon elveszített tartalmi legitimációt a törvényhozó akarati aktusára történQ utalás mint formai kritérium hivatott pótolni. A formai legalitás esetén nincs olyan  felsQbb hatalom, amely a törvényhozó döntését korlátozná. Döntéseit azért jelölik a törvény névvel, mert megfelelnek az elQírt -jogszabályban rögzített -eljárási és technikai formáknak. Ebben az értelemben tökéletesen kifejezi a valóságot az a labandi tétel, hogy "nincs az egész államéletnek olyan tárgya, sQt mondhatjuk, semmilyen gondolat, amelyet ne lehetne egy törvény tartalmává tenni." A Gerber és Laband által megfogalmazott jogi formalizmus jellemezte a XIX.sz. második felében az Allgemeine Staatslehre elméleti alapvetését (a totalitárius rendszerek gyakorlatában végzetes következményekhez vezetett). Meghaladására Jellinek tett elQször kísérletet. Georg Jellinek (1851-1911), Tanulmányai: Bécs, Lipcse, Heidelberg Államkapcsolatok tana (1882) magyarbarát nézeteket képviselt a két ország közjogi kapcsolataiban Törvény és rendelet (1890) - státuszelmélet Alanyi közjogok rendszere (1900) Allgemeine Staatslehre (1900) a közjog tudományát az államszociológiával kapcsolja egybe, ez új akkorÚjkantiánus filozófiai alapállású. Az értékek igazolhatóságát illetQen relativista, de nem közömbös az etika és az emberi jogok iránt. Az állam kettQs természete: jogi és szociológiai  3 elemq tan (formális államfogalom): az állam terület, népesség, közhatalom egysége jogi érvényesség összefüggései: mitQl van a jog kötelezQ ereje? ð ðnem pusztán az állami kényszer az, ami érvényessé teszi, kiemeli a motiváló erQk (szokás, erkölcs, kultúra) szerepétJellinek mqködése fordulatot jelez a német államtudomány történetében. Sikerült meghaladnia a jogi formalizmus leszqkítQ szemléletmódot és az akkor uralkodó dogmatikus megközelítést történeti, filozófiai, összehasonlító és szociológiai szempontokkal is gazdagította. FQmqvében, az Allgemeine Staatslehre-ben a közjog tudományát a háttérbe szorult államszociológiával igyekszik egybekapcsolni. Foglalkoztatták az etika kérdései is, a jogot, mint erkölcsi minimumot határozza meg. Ezért érdeklQdött az emberi jogok kérdésköre iránt. Az állam és jog társadalmi szerepét meghatározó végsQ elvek gyökerét az alanyi jogokban kereste. Központi probléma volt számára az egyénnek az államhoz való viszonya; az  állam önkorlátozása Az államtan a létezQt (Sein), a politika a megvalósítandót (Seinsollende) vizsgálja, ami értékelést tartalmaz, célokat fogalmaz meg. De mivel az értékrelativizmus (Weber) értelmében a végsQ értékek hozzáférhetetlenek a tudományos megismerés számára, így a politika nem igazi tudomány, csak gyakorlati jellegq alkalmazott tudomány (Kunstlehre). Az államtudományban a "jogászi" megközelítés kizárólagosságát elutasítja: az állam kettQs arculatú intézmény , amelynek jogi és társadalmi vonatkozásai vannak. Így csak az olyan Staatslehre lehet "általános", fejezheti ki az állam teljes valóságát, amely mindkét aspektusra kiterjeszkedik. Az Allgemeine Staatslehre tehát két önálló államtudományból tevQdik össze: állam társadalomtana [Soziallehre des Staates], amely az állam társadalmi összefüggéseit, keletkezését, fejlQdését, más társadalmi jelenségekhez való viszonyát, az állami tevékenység hatásait vizsgálja államjogtan [Staatsrechtslehre] az állammal mint jogi személyiséggel foglalkozik, az államélet jogi aspektusait kutatja. Jellinek az elméletet és a gyakorlatot szigorúan szétválasztja; elhatárolódik a politikáról. Az államtan a létezQt vizsgálja, a politika a megvalósítandót, s így értékelést tartalmaz (államcélként). Az állam az emberek társadalmi együttélésének sajátos és viszonylag állandó rendje. Kérdés, hogy ezt a rendet mi teremti meg: Hosszú távon bizonyos fajta szabályok megalkotása, ill. általános elfogadása = érvényesülése. Ha e szabályokat jogi szabályoknak tekintjük, akkor az állam jogászi fogalmát kapjuk. Ha azt a kérdést tesszük fel, hogy az emberek miért és hogyan igazítják magatartásukat egymáséihoz, az állam szociológiai fogalmához jutunk. Mivel a rendezett együttélés nem jelenleg feltétlenül önkéntes, spontán, konfliktusmentes együttmqködést, ki kell emelni azt, hogy az állam ezt a rendet önkéntesség nélkül is képes megteremteni. De ezzel már politikai jelleggel definiáltuk az államot. Hans Kelsen(1881-1973): A tiszta jogtan elmélete + a bécsi iskola megteremtése. (Osztrák szülQktQl származik, tanulmányait Bécsben és német egyetemeken végezte. Az elsQ osztrák köztársasági alkotmány megfogalmazója, majd az osztrák AB bírája volt. USA-ba emigrált, s ott a berkeley-i egyetem professzora volt haláláig.)- a jogi gondolkodást meg kell tisztítani mindattól, ami nem normatív (pl. erkölcs, érték) - a jogbölcselet csak a jogi normákkal foglalkozzon - általános és egyedi (bírói ítélet, szerz.) norma - jogi norma mqködésének kettQs szerkezete a norma a jogalkalmazóhoz szól ennek révén hat a címzettre - joglépcsQ elem: a jogrsz. hierarchikus, érvényessége magasabb szintq jogszabályon alapul hipotetikus alapnorma: korai mqveiben joglogikai alk., késQbb nemzetközi jog- a jogalkotás és a jogalkalmazás államtani szempontból nem különbözik (pl. a bíró egy szerv jogának megalkotásakor egy hipotetikus alapnormát alkalmaz ð => ða hatalommegosztás bírálata) - érvényesség és érvényesülés különbsége: nem feltételezik egymást. A jogi norma érvényessége = kötelezQ ereje, de akkor is érvényes, ha senki sem követi. Ez csak az egyedi norma szintjén van így, a jogrsz. szintjén jelentQsége van az érvényesülésnek. 1. kiindulópont: különbség állami és egyéni cselekvés közt (pl. ha a bíró beszél, azt külsQleg u.u. teszi, mintha anyukához beszélne). - az állami cselekvés megszemélyesített kifejezésmód, biz. csel.-t az államnak tulajdonítunk (beszámítás) ð - ðcselekvéseket vonatkoztatunk jogrsz.-re természeti: biz. csel.-eket az oksági tv.-ekre vezetünk vissza normatív: biz. csel. a normában elQ van írva Állam beszámítási pont, a beszámítások összessége. 2. Egy táradalomban mindig többféle normarendszer uralkodik.- a társadalmiság lényege a normativitás - de a jogrend kényszerítQ rend ð => ðaz államrend kényszerrend a kényszer alá tartozást nem választjuk, hanem beleszületünk a jog kényszer alkalmazását rendeli el Minden állami aktus kényszer elQkészítése, arról való döntés és végrehajtás. korlátja: a kényszert egy normatív elméletben meg lehet nevezni, de nem lehet leírniMár pályája elején megfogalmazta azt a következetes gondolatmenetet és eszmerendszert, melyet késQbb a Tiszta jogtanban (1934) tett közzé. Ehhez élete végéig szilárdan ragaszkodott. E gondolatmenet: a jog norma, ezért a jog tudományának is normatannak kell lennie, vagyis a jogszabályokról szóló tannak. Ezért a jogot (normákat) meg kell tisztítani minden  metajurisztikus elemtQl. E mondanivalójával a jog értékelQ (erkölcsi) szemlélete, elsQsorban a természetjog ellen irányult egyrészt; másrészt  a jogtudományban érvényesítendQ módszertisztaságra hivatkozva  mindazon kísérletek ellen, amelyek összezavarják a jogi normákra összpontosító  jogászi szempontokat a szociológiai vagy pszichológiai megközelítéssel, amik az emberek tényleges magatartását és annak kauzális összefüggéseit vizsgálják. A jogtudomány módszertani tisztasága csak a Sein (mi van) és a Sollen (mi legyen) szigorú szétválasztásával biztosítható. Az államot is normatív rendként értelmezi és a jogrenddel azonosítja. Ennek alapja, hogy egy adott társadalomban csak egyetlen jogi rend létezhet, ebbQl következQen a tételes jog gyanánt érvényesnek tekintett normák szükségszerqen egyetlen rendszert alkotnak. Az állam tehát nem tekinthetQ a jogtól elkülönült társadalmi valóságnak. Az államjogtan fQ problémái (1911) c. mqvében  a jog normajellegébQl kiindulva - a jogban kifejezQdQ állami akaratot is normatív értelemben fogja fel. Az állam akarata = az állami rendben kifejezQdQ normatív követelmény fogalmi megjelenítése. Az államra vonatkozó nézeteit az Általános államtan (1925) c. mqvében összegezte. FQ törekvése volt, hogy a problémákat egyetlen alapelvbQl kiindulva, rendszeres összefüggésben tárgyalja. E problémák közé tartoznak olyan kérdések, mint: Az állam mivoltának kérdése ( ez általában az államnak a társadalomhoz és az erkölcshöz, a politikához és joghoz való viszonyából oldható meg; Az állam alkotóelemeirQl: az államhatalomról, területrQl és néprQl szóló tan, az állam egyes funkcióinak (törvényhozás, bíráskodás, közig.) problémája; Az államszervek kérdése; Államformák elmélete. Kelsen véleménye szerint ez a tudományág csak akkor lesz igazi tudomány, ha sikerül a benne összefoglalt problémákat egyetlen alapelvbQl kiindulva kifejteni és megoldani (újkantanizmus). Kelsen ezt az alapelvet a jog normatív értelmezésével vélte megtalálni. Hermann HELLER (1891-1933) új álláspontot képvisel az általános államtan tárgyával, módszerével és feladatával kapcsolatban. Bár polgári származású volt és liberális szellemben nevelkedett, korán bekapcsolódott a német munkásmozgalomba. Belépett a szociáldemokrata pártba, a politikai küzdelmek aktív résztvevQje volt haláláig. A nácizmus térhódítása haláláig emigrációra kényszerítette. JelentQsége a német államtudomány szempontjából kettQs: EgyfelQl máig érvényes kritikai észrevételeket fogalmazott meg az általános államtanon belül uralkodó jogászi irányzatokkal, valamint a Kelsen-féle normativista állam- és jogfelfogással szemben MásfelQl lefektette egy új államtani megközelítésmód alapjait. Gondolatmenetének kiindulópontja az általános államtan válságának kinyilvánítása. Az uralkodó álláspont képviselQinek szemére veti, hogy az államot csak hatalmi szervezetnek, a jogot pedig e hatalom parancsának tekintik, s ezzel olyan eredményhez jutottak, amelyek nem felelnek meg a kor kihívásainak, mert nem adnak választ az új társadalmi problémákra. Heller szerint a formális jogszemlélet oda vezetett, hogy az általános államtan alkalmatlanná vált fQ feladatára, az állam valóságának megvilágítására. Szerinte ui. a dogmatikus módszert alkalmazva legfeljebb az egyes államokban másként értelmezett jogi fogalmak gyqjteményét képes produkálni, de az alapvetQ jelentQségq problémákra (állam lényege, rendeltetése, céljai, a jog és hatalom összefüggése) nem tud választ adni. Márpedig a jogi norma nem szakítható ki történeti-szociológiai környezetébQl és értékvonatkozásaiból anélkül, hogy ezáltal tartalmatlanná, így értéktelenné ne válnék. A jog csak mint egy nagy egésznek egyik ága létezik, s az ebbQl adódó következtetéseket az államtan mqvelése során is le kell vonni. Az általános államtan válsága úgy küzdhetQ le, ha az állam kérdéseinek tárgyalásakor a szociológia eredményeit is felhasználják, s ezzel visszatérnek egy átfogó jellegq államtudomány hagyományaihoz túllépve a  jogászi szemlélet keretein. Ugyancsak fel kell adni az államtannak a politikától való elválasztását, ui. minden állammal kapcsolatos gondolkodás szükségszerqen kapcsolódik bizonyos társadalmi érdekekhez. Az általános államtannak figyelembe kell vennie az állami cselekvés társadalmi feltételeit és alapjait.Az általános államtan válsága. ÁE II 11 18. Az uralkodó felfogással történQ szembefordulás: Heinrich Triepel kritikája Richart Thoma álláspontja A Gerber és Laband-féle jogpozitivista felfogás a 18-19.sz. fordulóján majd fél évszázadon át játszott meghatározó szerepet az államtudományi gondolkodásban. Az államtan az államjogtant jelentette elsQsorban. Jellineknél (Általános államtan-ban) emellett önálló tudományként szerepelt az állam társadalomtana is. Az új törekvések kezdeményezQi közül egyesek a szembefordulást csak a jogpozitivizmus kritikájaként fogalmazták meg, de nem jutottak el egy átfogó, új koncepció kidolgozásáig. E körben kiemelhetjük TRIEPEL berlini egyetemi székfoglalóját, melyben elismerte, hogy Labandnak a német birodalom államjogáról szóló mqve hosszú idQn át meghatározta a német közjogot. E tradíciót folytatva kísérelte meg Kelsen a jog- és államtudományt logikai jellegq tudománnyá változtatni, melybQl minden tartalmi elemet kirekesztett. Ezzel azonban kiüresedett a tudomány, és így bármilyen szubjektív önkény kiszolgálójává válhat. Triepel szerint az állam  tiszta szemlélete csak csalóka látszat. Az állam ui. elsQdlegesen politikai jellegq alakulat, ebbQl következQen az államtudományok képviselQinek részt kell venniük a politikai életben. Az államtudomány nem mqvelhetQ a politikai összefüggéseket figyelmen kívül hagyva. Triepel adós maradt a jogi megközelítésmód kizárólagosságához vezetQ tényezQk és okok feltárásával, s így nem tudott magyarázatot adni arra sem, hogy miért tartott oly sokáig egyeduralma. Kritikája csak az államtan korabeli helyzetét rögzítette, de nem adott alternatívát annak mqveléséhez. Richard THOMA az államtannal foglalkozók feladatként a pozitív jog dogmatikájának kiépítését jelölte meg, s ezt egészítette ki a történeti és szociológiai megalapozás, valamint értékelések igénylésével. A módszertisztaság követelményével szemben azonban Q sem tud alternatívát állítani, a lehetséges kiutat M. Weber  megértQ szociológiájában látja. Kísérletek a jogpozitivizmus meghaladására: Rudolf Smend integráció elmélete Carl Schmitt decizionista elmélete A jogi megalapozású általános államtant Rudolf SMENDnek sikerült meghaladnia. Kiindulópontja az államtudomány válságának felismerése. A válságot a tudományban benne rejlQ (immanens) okokra (=az állam társadalmi valóságának újkntiánus formulákon alapuló tagadása) vezeti vissza és nem a külsQ tényezQkre (pl. vhb.). A válság lényegét az állampolgároknak az államtól való elidegenedése, az állammal való szembenállása jelenti. A Smend által javasolt kiút az integráció fogalmához kapcsolódik. Az integráció egyfelQl a jogi formalizmussal, másfelQl a marxista szociológiai jellegq megközelítéssel fordul szembe, mely az államot alárendeli a társadalmi tényezQknek. Smend szerint az általános államtannak az állam valóságát kell vizsgálnia. Az állam valósága az együtt élQ emberi közösségek vívmánya, folyamatosan alakul, s állandó fejlesztésre, megújításra szorul. Így az államélet történései egy állandó integrációs folyamat elemei. Az integráció egy életfolyamat, amelyben  az egyes állampolgárok egymásra találnak . Az integráció megvalósulási formáját tekintve 3 típusú lehet: személyi (politikai vezetQk), funkcionális (közig., választás) és tárgyi (államcélok meghatározása) jellegq. Ezeket az alkotmány foglalja egységbe. Smend az államformát és az állami szervek rendszerét is az integráció eszközeként fogja fel. Az állam integrációs tevékenységének a középpontba állítása a tudomány számára azt jelenti, hogy az állami jelenségek vizsgálatánál alkalmazott módszereket is egy integráló szemléletmód keretében kell felhasználni. Így a szociológia és a jogtan már csak azért sem választható el egymástól, mert a jogi normák tárgyát a társadalmi élet jelenségei alkotják. Smend elméletét több bírálat is érte: Az állam valóságát nagyon leegyszerqsítve szemléli, mert mellQzi a gazdasági és szervezeti kérdések vizsgálatát (csak a világnézeti és politikai összefüggéseket nézi). Nem lehet azonban tagadni jelentQs érdemeit az államtudomány megújításában, hiszen elsQk között kísérelte meg a jogpozitivizmust meghaladni. Integrációs elméletével rámutatott arra, hogy az állam valósága nem szqkíthetQ le az alkotmányban és egyéb jogban rögzített szabályozásra, hanem mélyebb összefüggéseket is tartalmaz. Schmitt decizionista elmélete A formális pozitivista államelmélet meghaladását kísérelte meg a német szellemi élet egyik központi alakja: Carl SCHMITT. (Pályája ellentmondásos: Hitler nemzetiszocialista pártjához csatlakozott  állami jogalkotás, törvény-elQkészítés  törekedett a nemzeti szocialista állam jogállamként való igazolására – nem nyerte el a párt- és államvezetés bizalmát – szerepvállalása csökkent). Schmitt az államélet számos vonatkozását vizsgálta: közvélemény formálása, állam legitimitása, szuverenitás, alkotmányosság, politikai hatalom és korlátai, stb. Az államtan alakulására fQként a decizionista elmélete volt nagy befolyással. Az elmélet Kelsen Tiszta jogtanának bírálatából keletkezett. A normativista felfogással szemben Schmitt saját, decizionista álláspontját fogalmazta meg. Kiindulópontja, hogy a  megtisztított jogfelfogás szükségszerqen a gyakorlati próbatételen elbukik. A kor normativista jogi gondolkodás ui. a normák érvényességének elfogadásán alapul. De a norma csak az egyedi döntésben lesz valóságossá, önmagában elégtelen. A decizionista elmélet ennek megfelelQen a jogfogalom középpontjába az egyéni döntéseket állítja, amelyekben a fQhatalom akarata megnyilvánul. Az egyetemes érvényq norma stabil, megállapodott társadalmi hátteret feltételez. Kivételes viszonyok közt a norma értelmetlenné, s realizálhatatlanná válik  helyére az egyedi döntés lép. Schmitt a jogot azonosítja a szuverén döntésével, Q az, aki a kivételes állapotot kihirdeti, s ki is kényszerítheti. Ezen elmélet elQfutárai közé sorolhatjuk Bodint vagy Hobbes-t. Schmitt érvelése a liberális demokrácia rendje ellen irányult. Schmitt azt állította, hogy ez a rend kivételes viszonyok között nem tartható fönn. Ezzel az állításával azoknak a politikai erQknek szolgáltatott érveket, amelyek a weimari köztársaság megdöntésére törekedtek. A fogalomalkotás a legtöbbször az adott szituáció mindenre kiterjedQ vizsgálata nélkül történik. Az így létrejött fogalmat a vizsgált intézmény lényegét adekvát módon kifejezQnek tekintik, s ehhez viszonyítva történik meg a társadalmi változások eredményeképpen létrejött új valóság értelmezése és kritikai megítélése is. Ez azt eredményezi, hogy a valóság és annak fogalmi leképezése között eltérés jelentkezik – a fogalom nem tükrözi pontosan az alapjául szolgáló szituáció (történelmileg meghatározott feltételrendszer) valóságát. E gondolatmenet alapján Schmitt több alapvetQ fogalom hagyományos jelentésének érvényességét kétségbe vonta a megváltozott társadalmi szituációban. Schmitt újraértelmezte az államtudományok hagyományos fogalomrendszerét is. Politika, állam, tudomány. ÁE II 18 23. Módszertani irányok: a valóság leírása és értékelése Az államtan arra hivatott, hogy az állami valóságot kutatva feltárja annak belsQ összefüggéseit, és megvilágítsa törvényszerqségeit. Az állammal kapcsolatban felmerülnek azonban olyan kérdések is, amelyekkel más tudományok is foglalkoznak. E kérdések megválaszolásánál két fQ szempont szokott érvényesülni: állami jelenségek és folyamatok valóságának leíró (descriptív) jellegq vizsgálata normativista vagy szociológiai megközelítés keretében; az állami valóság értékelQ (axiológiai) jellegq kutatása a helyesebb megoldások megtalálása céljával. A két megközelítésmód megkülönböztetése viszonylag új keletq. Ezt megelQzQen a politika (görög városállamok társadalomtudománya) szemléletmódja érvényesült, melyet a ténymegállapító és értékelQ szempontok keveredése jellemzett: a jó élet feltételeit kutatta, beletartozott minden, ami a közösségi együttélés számára releváns lehetett. A hagyományos politikatudomány felbomlása - az államtan önállósulása Eszmetörténeti kezdetek A görög politikának a kettQs, a társadalmi-állami valóság egészére kiterjedQ tényleíró és értékel jellege volt az alapja annak, hogy a középkorban a politikát  királyi tudománynak nevezték. A politika hagyományos értelmezésével elsQként Machiavelli szállt szembe, aki figyelmét csupán annak egyik részterületére, a hatalom megszerzésének és megQrzésének kérdésére összepontosította. Az államhatalom olyan öncéllá válik, amely további legitimációt nem igényel, létezése önmagában igazolás, így tudományos igényq vizsgálata is az értékeléstQl mentes bemutatására, leírására szorítkozhat. A XIX. sz.-ban a pozitivista fordulat ennek a szemléletmódnak az egyeduralkodóvá válását hozta. A. Comte szerint e tudomány korábbi jellemtQje, hogy olyan alapelvekre épült, amelyek egzakt tudományos módszerekkel nem bizonyíthatóak. A tudósok feladata, hogy a politikát is a megfigyelésen alapuló tudományok szintjére emeljék. Szakítás a hagyományos politikatudománnyal Németországban E törekvések eredményeképpen a hagyományos politikatudomány jellege megváltozott. Szakágazatokra bomlott, melyek saját módszereikkel vizsgálták a kérdéseket. A pozitivista tudományosság egyik megfelelQbb ismérve a módszertisztaság követelménye lett. A hagyományos politikatudomány felbomlása Németországban az önállósuló államtan jogi jellegének hangsúlyozása formájában ment végbe. Megjelent a szociológia, mint a  társadalmi szféra törvényszerqségeit kutató tudomány, az államélet kérdéseivel pedig az államjogtan foglalkozott. Georg Jellinek pozitivista dualista felfogása A jogi módszer alkalmazását az újkantiánus Jellinek is fontosnak ítélte, de felismerte azt is, hogy a jogi aspektus csak egyik oldala az állam valóságának, így az államjogtan is csak egy része lehet az általános államtannak. Jellinek kompromisszumos megoldást javasolt: a jogi módszerrel való vizsgálatot társadalmi megközelítéssel egészítette ki és az államjogtan mellé önálló tudományként állította az állam társadalomtanát. A kompromisszum eredménye: az általános államtan két önálló részre oszlik: az egyik az államot, mint jogintézményt vizsgálja, ennek tárgya: az államjog követelményt (Sollen) kifejezQ szabályai; a másik az államot társadalmi alakulatnak tekinti, s tárgya a valóság (Sein). A jellineki dualizmus bírálatának módszertani irányai A XX.sz.-ban az államtudomány központi tárgya, az állam olyan összetett jelenség, melyet csak a hagyományos politikatudományi megközelítés tud átfogni. Többen bírálták a Jellinek által megfogalmazott pozitivista dualizmust. A tiszta államtudomány Kelsen a szociológiai megközelítést – a módszertisztaság követelményére hivatkozva – összeegyeztethetetlennek tartotta egy teljesen másfajta megközelítésmóddal. Szerinte az állam a jogrenddel azonos – csak mint jogilag meghatározott rend értelmezhetQ. A politikai államtudomány Kelsen bírálói (Smend, Triepel, Schmitt, Heller) a módszertisztaság érvényesítése érdekében hozott súlyos áldozatként értékelték a kelseni felfogást és az államtudomány elszegényítését,  állam nélküli államtant” láttak benn. Így a hagyományos, politikai szemléletmódhoz való visszatérést sürgettek. Állam- és politikatudomány a XX. században. Az értékprobléma. ÁE II 23–26 A politikai elemek hangsúlyossá válása azzal a veszéllyel fenyegetett, hogy a pozitivizmus helyére irracionális törekvések lépnek. Megjelent a politikának olyan felfogása, mint amellyel szemben az egyes ember védtelen. Egyesek a politikától való visszahúzódást ajánlották. Ezzel párhuzamosan Amerikában megerQsödött az új politikatudomány (political science), amely a politika átfogó szemlélet- és megközelítésmódjához való visszatérést célozta. A pozitivista államtannak a világ megismerhetQségére vonatkozó alaptételbQl kell kiindulnia. Eszerint az emberi együttélés viszonyai, a hatalom és az uralom kérdései is hozzáférhetQk a racionális megismerés számára. A politikai tudomány középpontjában az ember, mint közösségalkotó lény (zoón politikon) áll. A politikatudománynak a politikai közösségi létet kell olyan összetett valóságként bemutatnia, amelyet nem lehet kielégítQ módon értelmezni egyetlen vagy csak néhány szempont alapján. Indokolt ezért a politika univerzális jellegq és különbözQ megközelítési módokat magán integráló alaptudományként való értelmezése. Mindez megfelelQ változtatásokkal az államtanra, mint általános jellegq államtudományra is vonatkozik. Annak a tudománynak, amely a politika szféráján belül az államélet jelenségeinek általános összefüggéseivel foglalkozik, két szélsQséget kell elkerülnie: nem lehet tiszta normatív tudomány, mert nemcsak normákkal, hanem azok funkcionálásával is kell foglalkoznia, de nem lehet csak valóságtudomány sem, mert az állami valóságnak normatív összetevQi is vannak. Így az államtanban is módszerpluralizmusra van szükség, nem lehet a módszertisztaság újkantiánusi elvét alkalmazni. A common law és a római-germán jogcsalád eltérQ módszerei bizonyítják, hogy csak viszonylagosan igaz, hogy önálló tudománynak csak azt tekinthetjük, amely önálló, sajátos módszerrel rendelkezik. Heller az egyoldalúan jogászi szemléletq államtan meghaladását sürgette, amely azt igazi társadalomtudománnyá teszi. Heller államtanában megszqnik a Sein és Sollen különválasztása, az állam valósága nála egységes szemlélet keretében jelenik meg. Modern államtudományok és az értékprobléma Az államtan XX.sz.-i fejlQdését az értékprobléma ismételt felvetése jellemezte. A tudomány visszavonulása az értékelések területérQl ui. nemcsak azt eredményezte, hogy eltqnt a  legjobb állam klasszikus eredetq kérdésfelvetése, hanem azt is, hogy relativizálódott a helyes-helytelen, igazságos-igazságtalan közötti határvonal. Az értékek a totalitárius rendszerekben vagy teljesen eltqntek, vagy relatívvá váltak. Esetleges érvényesülésük az államhatalom döntésétQl függött. A megoldást Heller abban látta, hogy az államtan és politika közötti éles vonalat fel kell számolni. Az államtan nem lehet értékmentes, a politikának pedig tudományos elméletté kell válnia. Honnan származnak az értékek? A természetjogi felfogás elismerte az értékek létezését, s az államhatalom feladatát ezek pozitív jogszabályokba foglalásában látta (igazságosság, rend, szabadság, honeste vivere=tisztességesen élni, neminem laedere=senkit sem sérteni, suum cuique tribuere=mindenkinek megadni ami neki jár, stb.). Ezek az értékek az emberi cselekvés általános irányelvei, de konkrét jelentéstartalmuk mindig változásnak van kitéve. Pozitivista álláspont szerint az alapvetQ értékeket a történeti hagyományokból, a demokráciára jellemzQ többségi elvbQl vagy az ország alkotmányából vezetik le. Természettudományok ihlették azokat, akik az alapvetQ értékeket biológiai vagy pszichológiai alapon magyarázzák Az államtanban minden tétel elvont formában jelenik meg, a politikában viszont e tételeknek a konkrét állami valóságra, a politika élet folyamataira történQ alkalmazásáról van szó. Ennek során az értékelés mércéjeként világnézeti szempontok érvényesülnek. A politika eleve értékelésekhez kapcsolódó tudomány, de az értékprioritásokat a tudomány nem tudja vizsgálni. Az amerikai politikatudomány a szó igazi értelmében tudomány, mert eredményeit egzakt kutatási módszerekkel képes igazolni. A politikatudomány amerikai változata feladata a társadalomban érvényesülQ hatalom sokoldalú vizsgálata. Kiindulópontja az a feltételezés, hogy a társadalmi hatalom kérdéseinek megbízható ismerete elengedhetetlen minden a döntések meghozatala, mind a megvalósítás során. Megbízható ismeretek pedig csak a valóság tanulmányozása során szerezhetQk. Ezért itt nagy szerepe van a tényvizsgálatoknak. Államtudomány Magyarországon. ÁE II 29 30, 36 40. Báró Eötvös József Mérsékelt liberális, Batthyány kormány tagja, 1867-tQl az Andrássy kormányban vallás és közoktatási miniszter. Mqve: A XIX. sz. uralkodó eszméinek befolyása az államra (1851-54). Állambölcseleti mq, ami a gyakorlati cselekvés irányát határozza meg. Elutasította a német államtudományban uralkodó formális-jogi szemléletet. De ettQl nem fordult el a magyar tudomány a német Allgemeine Staatslehre-tQl. Tudományos igényességq, kortárs szakirodalom eredményeit felhasználta. Szerinte a tudományt fel kell használni az államszervezésben. Szerinte az államtudomány feladata az, hogy az államot a kor uralkodó eszméinek (szabadság, egyenlQség, testvériség) szellemében, elsQsorban a szabadság érvényesítésével átrendezze. Az államtudománynak is a természettudományban bevált Bacon-i elveket kell követnie, vagyis a tapasztalati megismerésre kell alapozni. Concha GyQzQ (1846-1933). 1892-tQl a pesti egyetemen az államtudomány és közjog professzora. P alapozta meg a közigazgatási bíráskodás elméletét hazánkban. Az egyik legnagyobb hatású, már életében is klasszikussá vált. Legfontosabb mqve: Politika (1895). A társadalom- és államfejlQdést a hegeli világszellem felhasználásával az emberi eszme szerepével értelmezte. A nemzetekkel, mint önálló személyiségekkel foglalkozik, vizsgálja mind az egyén, mind az emberiség fQ kérdéseit. A politikát és az államtudományt szinonímaként használja. Szerinte a politikának meg kell ismerkednie az állam hitbéli, erkölcsi és bölcseleti alapjaival is, vizsgálnia kell az államiság jogi határait és gazdasági összefüggéseit, s e tényezQket kölcsönhatásukban kell áttekintenie. Concha szemben áll a kortárs német felfogással (Gerber, Laband), amely a jogi megközelítés elsQdlegességét hirdette az államtanban. Concha szerint a kizárólagosan a jogra alapuló felfogás hibája, hogy nem veszi figyelembe a jog mögötti bölcseleti, gazdasági és más feltételeket, pedig ezen metajurisztikus elemek vizsgálata nélkül az állam érthetetlen,  holt gép, logikai schéma . Concha egyetért azzal a pozitivista elvvel, hogy az államtudomány feladata az általános törvényszerqségek feltárása, de az ember csak fizikai létében van alávetve a természet törvényeinek, szelleme önmeghatározó erejq, így nem kötik a természeti világra jellemzQ okozatossági törvények. Szerinte az okozati összefüggések vizsgálatára az indukció és az analízis, az emberi együttélés vizsgálatára a dedukció és a szintézis alkalmas. Balogh Artúr (1866-1951) Concha követQje, kolozsvári magántanár, kisebbségi kérdésekkel foglalkozott, maradt Erdélyben. Mqve: Az állam tudománya (1909). Szerinte a politika tudományának a társadalom állami életének bemutatásával és törvényszerqségeinek feltárásával kell foglalkoznia. Olyan irányelveket kell megadnia, amelyek a lehetQ legtökéletesebb fejlQdés felé vezethetnek. A politikát jogi jellegq tudománynak tartja, de a jogi jelenségek mellett az államra vonatkozó összes eredményt figyelembe kell venni. ElsQként foglalkozott a történelmi materializmussal, az osztályelmélettel, de érvényét vitatja. A jogállam fogalmát elsQként tisztázza (Jogállam, 1914), összehasonlítja a német jogállam és az angol joguralom fogalmát. Új gondolata: a jogállamnak önértéke van, ami felé minden nemzetnek törekednie kell. Krisztics Sándor (1890-1966), pécsi egyetemi tanár, a trianoni béke revízójában részt vesz. A politikát az államtudománnyal azonosító felfogás utolsó képviselQje. Concha tanítványa, mqve: Politika (1931). Három része: társadalomtan, államtan, alkotmánytan. Szerinte a politika tudománya tudja a joghallgatókban a legjobban kifejleszteni a jogászi szellemet, a politika tárgya a nemzeti élet leíró és kritikai megértése, a nemzet önirányzó létével való foglalkozás. A politika összetett tudomány, amely az emberi létnek az állami léttel kapcsolatos minden megnyilvánulását vizsgálja. Az állam fogalmi meghatározásának fQbb irányai. ÁE II 43 48. Az állam fogalma -Állam és államelmélet történeti perspektívából Az államelmélet történetisége A tört.-ben mindig - vmilyen más - formában felbukkanó, állandó v. csak modern jelenség? rómaiak : civitas ð sajátos jogi jelentés is: a polgár jogi állapota (civis) - emellett: populus romanus / senatus populusque romanus - res publica: a közösség dolgai, status: az életük politikai vonatkozásai középkor: - status uralom formája ð - ðkormányzás konkrét módja (regimen) és a kormányzás hatalmi jellege modern államok megjelenése (XVII-XVIII. sz.): - elszemélytelenedik, intézményt jelent, - társul a szuverenitással (Bodin), - aki a fQhatalmat gyakorolja, joga van biz. kérdéseket eldönteni XVIII-XIX. sz.: - állam, fQhatalom és területtel összekapcsolása államisággal sajátos intézményrsz., szervezet; nép; terület (nemzetállam) Etimológiai érvek A status szóból ered. De ezt csak a XVIII. sz.-tól használják, amikor a modern állam kialakult, ami a társadalmi élet egyes területeitQl intézményesen elvált. Tehát történeti adottság, hogy a korábbi elméletekben keverednek-e az államra, a jogra és a politikáa vonatkozó megállapítások. Államtan és társdiszciplinák Államtan és társadalmi diszciplínák szemléleti kérdés: Államelmélet hagyományos tematizálása: állam és & (hatalom, gazdaság, állampolgár,& ) Politológia (angolszász) tematizálása: társadalom & (állampolgár, gazdaság, kultúra, politikai rendszer,& ) és állam Közép európai jellemzQ: modernizálás, azaz a társadalmi változások felülrQl indulnak Az állam fogalmi meghatározásának fQbb problémái A definiálás problémája klasszikus módszer: törzsfogalom [genus proximum], pl. Hellernél egy szervezet, amely tervszerqen döntési és hatásegységgé szervezett cselekvés-struktúra és megkülönböztetQ jegy [differentia specifica], Hellernél: szuverén területi fQhatalom Körülírás: nem más jelenségekhez képest, hanem az állam jelenségének közvetlen körülírásával határozzuk meg. Ilyen pl. Max Weber gondolatmenete. Az elméletalkotás szubjektív mozzanata Személy és környezet külsQdleges viszonya: A tudósok gondolatai nem függetlenek a koruktól és a társadalmi helyzetüktQl (Thomas Kuhn és a tudományszociológia vizsgálta ezt) Személy és környezet belsQ viszonya: az egyénnek a belsQ állásfoglalása, értékítélete megjelenik az elméletében ElQírás és leírás Tudományos eszmecsere feltétele, hogy az érvelésben elválasztódjon a leíró és az elQíró (értékel) elem: A leíró elem egy már létezQ jelenséget ír le, az elQíró pedig egy elérendQ ideális állapotot. Az analitikai és a történeti megközelítés elválasztása Az elméletek fogalmi elemzése és összevetése (analitikai megközelítés) történetileg korlátozandó, mivel a történeti kontextus meghatározza a látszólag hasonló fogalmak közti lényeges különbségeket. A normatív, a szociológiai és az axiológiai megközelítés az állam fogalmának meghatározásában Neokantianizmus mint módszertani keret Kant ismeretelmélete: Az ember úgy tesz szert ismeretekre, hogy az érzékszervek által közvetített tapasztalatokat a megismerQ tudatában már elQzetesen adott [a priori] kategóriák mentén rendezi. Ilyenek pl. a tér, az idQ és az okozatosság képzete. Ezeket a megismerQ nem vezetheti le a tapasztalataiból szerzett [a posteriori] ismereteibQl. Neokantiáus filozófia: Lételméleti értelmezéssé alakította Kant ismeretelméletét. Szétválasztotta a tények [Sein] és az értékek, normák [Sollen] világát. A marburgi irányzat hívei (pl. Kelsen, Horváth Barna) élesen elkülönítették és logikai ellentétté fokozták ezt. Szerintük logikailag helyes állításokba csak azonos nemq dolgok állíthatók, így tényekbQl nem következtethetünk értékekre és fordítva. Horváth Barna: tényekre a kauzalitás tv.-e vonatkozik az érték érzékszervekkel nem tapasztalható meg, nem térben és idQben létezQ, s nem vonatkozik rá a kauzalitás. A tények vannak, az értékek létmódja az érvényesség. Módszertisztaság A neokantiánusok szabálya, a tények és értékek megismerésének sajátos módszerei vannak, ezeket a tudományos elemzésben logikai hiba összekeverni. Így a klasszikus államtan fQ kérdése lett, hogy az állam a tények vagy az értékek világba tartozik-e. Kelsen bírálta Jellineket, mert szerinte Jellinek megkülönböztetése, az állam szociológiai és jogi fogalma módszerszinkretizmus (módszerkeverés). Mindketten kizárták viszont a pozitív államtanból a politikát, mert az nem leíró, hanem szubjektív, értékelQ tevékenység. A XX. sz.-ban éppen ezért bírálták Kelsent. Normatív (jogászi), szociológiai és axiológiai (politikai) államfogalmak normatív (jogászi, Kelsen): leíró jellegq állam lényege a normatív monopólium, azaz a jogszabályok alkotása és érvényesítése szociológiai (Weber, Smend, Heller): leíró jellegq állam lényege a társadalmi rend fenntartása szociológiai államfogalom: Weber politikai államfogalom: Smend, Heller, Laski, Dahl axiológiai (politikai, Carl Schmitt, Bibó István): elQíró jellegq állam lényege érték vagy társadalmi eszmény (boldogság, igazságosság, szabadság, egyenlQség) megvalósítása Az államelméletekben az elméleti irányok keverednek, különösen a XX. sz. második felétQl. Normatív államfogalom. ÁE II 49 51. Kelsen: Állam és jog dualizmusának felszámolása Kelsen az államot a Sollen világába helyezi. Különbséget tesz a természeti rendet meghatározó természeti törvények és a társadalmi rendet kialakító normatív rend között, így elválasztja egymástól a tények (a természet) és a normák (a szellem) világát. Elhatárolja az érvényességet a normák hatékonyságától: A norma hatékonysága a tények világába tartozó jelenség, szociológiai kérdés. Az érvényesség szerinte pusztán a norma létezésébQl már adódik. Szerinte egy minimális hatékonyság azért feltétele az érvényességnek. Az érvényességnek nem elégséges feltétele szerinte a hatékonyság. Az állam jogászi fogalmát Hans Kelsen fejtette ki. Két kiindulópontja: Hangsúlyozta, hogy az érzékileg tapasztalható valóságban kizárólag az egyedi emberi cselekedeteket figyelhetjük meg; Úgy látta, hogy valamely magatartás annyiban társadalmi jellegq, amennyiben normákat követ. Az ember társadalmi cselekvése normákon alapul. Megkülönbözteti a természeti és a normatív beszámítást. A természeti beszámítás valamely olyan egészre vonatkozik, amelynek egysége az érzékei tapasztalatban közvetlenül adva van. Az állam nem ilyen, hanem egy  beszámítási pont , amelyet egy gondolati mqvelet, a normatív rend érvényességének feltételezése révén kapunk. A társadalmi cselekvések közül egyeseket állami tevékenységnek (állami aktusoknak) nevezünk. Ezek külsQleg nem különböznek az egyéb cselekedetektQl. (Bíró  ítéletet hirdet   beszédé -nek sajátos következményei vannak). Bizonyos cselekedeteket azért tekintünk állami aktusoknak (és nem magánjellegqnek), mert ezeket az államnak tulajdonítjuk (számítjuk be). Amikor a bíró ítéletet hirdet, az állam részeként cselekszik. Az állami cselekvés, mint minQség nem a cselekvésen látható, hanem a cselekvQ és az Qt szemlélQ viszonyában rejlik. Az állam csupán megszemélyesítQ kifejezési mód bizonyos cselekvések jellemzésére. Bizonyos magatartások államnak tulajdonítása mögött az a feltételezés áll, hogy úgy ítéljük meg, hogy e magatartások megfelelnek az érvényesnek tekintett jogrendnek. Csak az olyan magatartásokat tudjuk be államinak, amelyek jogi normákat követnek. Az egyes cselekvések állam részére való beszámításakor három dolgot feltételezünk: hogy létezik egy érvényes jogrend; hogy a cselekvés megfelelt az abban foglalt normáknak; hogy az állami cselekvés a jogrend normáiban elQ volt írva. Az állam csak megszemélyesítése a normatív rendnek, mivel az emberi cselekvések közül csak azokat számítjuk be az államnak, melyek megfelelnek az állami rendnek és e rend normáiban elQírva találjuk ezeket a cselekvéseket. Az állam normatív rend, de nem minden normatív rend állam. Szerinte a differentia specifica a kényszer. Az állam kényszerítQ rend, mivel normái kényszeralkalmazást írnak elQ. Így Kelsen felszámolja az állam és a jog dualizmusát, szerinte az állam kényszerítQ gépezete azonos a jogi renddel. A jogi normák alkotják az állami rendet, a jogi norma az a beszámítási szabály, amelynek alapján az állam részére való beszámítás történik. Az állam a jogi rend megszemélyesítQje. Kelsennél ui. az állami hatóság nem csupán jogosult eljárni, de el is kell járnia, ez a kötelezettsége. Ez azzal függ össze, hogy az emberi magatartás háromféle módon állhat kapcsolatban a jogi renddel: alá van neki vetve, megalkotja, vagy mentes az elQírásaitól. Kelsen elméletében az állam, mint rend az emberi magatartásokat szabályozó normák rendszere = normatív rend. Állam és jog fogalma egybeesik. Az állam nem tapasztalati valóság, hanem az emberek gondolati értelmezése során születik. Nem látható, tapintható, de azzal, hogy bizonyos cselekedeteket az államnak tulajdonítunk, mintegy megszemélyesítjük azt. Bár nem érzékelhetQ jelenség, mégis valóságos hatalma van. Ezt az ellentmondást Kelsen az újkantiánus filozófia alapján oldotta fel. Eszerint egy normatív rend létezése nem más, mint annak érvényessége. A jog akkor létezik, ha érvényes, s ha érvényes, akkor létezik. Az állam tehát olyan normatív rend, amelynek hatalma alatt emberek állnak, s e hatalom a jogi rend érvényessége. A normák azt állapítják meg, hogy minek kell történnie. Ezért Kelsen szerint az érvényesség független attól, hogy követik-e. További nehézséget jelentenek a jogi és nem jogi normarendszerek (erkölcs, vallás, kultúra) különbségei. A társadalomban ui. számos normarendszer létezik, s felvetQdik a kérdés, hogy mi különbözteti meg ezektQl az államot. Kelsen szerint az állam sajátossága a kényszerítQ rend. A kötelékébe tartozás független az alávetettek akaratától. Másrészt az állam és a jog azért kényszerrend, mert kényszeralkalmazást ír elQ. Az államot Kelsen úgy jellemezte, mint kényszergépezetet, ami persze így nem igaz. Vannak ui. olyan állami aktusok, amik senkit nem kényszerítenek (a szociálpolitikai tevékenységet pl. nem is értelmezhetQ a kelseni elmélet szerint). Az állam és kényszer összekapcsolására irányuló gondolat azonban megmutatja a jogászi államfogalom határait. A kényszerítés ui. a normákon túlra, a tényszerqségre utal. Mivel a jogászi fogalom csak e kényszer háttérfeltételét (kötelezettséget, szankciót) tartalmazhatja, ezért azt szükségképpen ki kell egészítenie az állam valamilyen szociológiai fogalmának. A jogrend (állami rend) lépcsQzetes felépítése Megszünteti a hagyományos jogtani megkülönböztetéseket: alanyi és tárgyi jog, fizikai és jogi személy, jogi kötelesség és jogosultság. A hatalmi ágak elválasztásának elvét a jogalkotás és jogalkalmazás csak viszonylagosan elválasztható viszonyára szqkíti. Ez a Tiszta jogtan (1934) egyik központi tétele. A jog lépcsQzetes felépítésének elméletét Tiszta jogtanban (1934) fejti ki, de annak két alaptétele már korábban is megjelent: A norma érvényessége csak egy másik, magasabb szintq jogszabály érvényességébQl vezethetQ le A jogalkotás és a jogalkalmazás különbsége viszonylagos (a norma részben mindig meghatározatlan, nem konkrét magatartást ír elQ, csak kijelöli a jogszerq magatartások körét, amelyek közül szabadon választhat a szabály alkalmazója) LépcsQzetes szerkezet fQbb szintjei: alkotmány, tv., rendelet, individuális normák (bírói ítéletek, közigazgatási aktusok és jogügyletek) Kelseni elmélet kritikái A tételes jog világából kilépve Kelsennek fel kell tételeznie a hipotetikus alapnormát (eredetnormát) és a joglépcsQ legalsó foka szerinte a konkrét végrehajtási cselekmények. MindkettQvel elhagyja a sollen világát. Horváh Barna szerint Kelsen egy logikai természetjogot alkotott, szerinte a hiba, hogy Kelsen tartalmilag nem elemzi a normákat, s így  szétporlasztja az ismerettárgyat Kelsennek nem sikerül véghezvinnie módszertani programját, nem tudta számqzni az állam- és jogelméletbQl sem az értékelQ, sem a tények világába tartozó szociológiai mozzanatot. Ráadásul Kelsen a jog fogalmát azzal különbözteti meg a társadalmi normarendszertQl, hogy figyelembe veszi a kényszert, s ez pedig a társadalmi valósághoz tartozó jelenség. Hans Kelsen: Az államelmélet alapvonalai. Részletek. Szgy. 91 107. o. + füzetben! Hans Kelsen (1881-1973)Az államelmélet alapvonalai az érzékileg tapasztalható valóságban csak az emberi cselekedet figyelhetQ meg a mag. akkor társ.-i jellegq, ha normákat követ Egyes társ.-i cs.-ek: állami aktusok. - látszólag nem különbözik más mag.-tól (pl. amikor a bíró ítéletet hirdet) ðFð ðde következménye van ðFð ðezeket a cs.-eket az államnak tulajdonítjuk - nem külsQleg tér el, hanem a cselekvQ és az Qt megítélQ sz. viszonyában állam: megszemélyesítQ kifejezésmód biz. cs.-ek megítélésére. - a beszámítás vezet el az államhoz természeti: ha egy történés term.-i folyamatok által okozatilag meghatározott normatív: a cs.-t norma írta elQ érvényesség- ami állami aktus, az megfelel a jogrendnek ðFð ðérvényes ðFð ða tisztviselQ nem jogszerq cs.-e semmis/érvénytelen/felülvizsgálhatóSzociológiai államfogalom. ÁE II 51 54. Max Weber (1864-1920)Állam. Politika. Tudomány ð ðún.  megértQ szociológia : tárgya a cs.-ek értelmi összefüggése - az adott esetben érthetQhöz igazítják az emberek a cs.-üket - egyes emberi cselekvések - de léteznek  más szemléleti módokban kialakult kollektív gondolati képzQdmények ð, az állam is ilyenWeber: A modern állam mint üzemszerq hatalmi szervezet Weber megközelítése hangsúlyozottan szociológiai és történeti. Fogalmi meghatározásait a történeti jelenségek szociológiai megértését szolgáló ideáltípusok leírásához kapcsolja, így minden analitikus gondolatmenetét empirikus anyagra építi. A modern állam mint nyugat-európai jelenség A modern állam Weber szerint a világtörténelemben egy egyedülálló tendencia eredményeképpen született meg: a társadalmi élet különbözQ területein zajló racionalizációs folyamatok egymással összefüggésben, kölcsönhatásban alakultak ki. A racionális állam jellemzQ vonásai monopolizálta az erQszak-alkalmazás lehetQségét (abszolutizmussal kezdQdött) legitim módon gyakorolja a fizikai erQszakot legitimitás ideáltípusai: tradicionális, karizmatikus, racionális-legális állam= politikai és igazgatási tevékenységet végzQ intézményes uralmi szervezet, politika = hatalomban való részesedés, üzemként mqködik, egy adott területen érvényes, igazgatási és jogi rend keretei között hatalom gyakorlása igazgatási szervezetet igényel, történelmi típusai: rendileg tagolt szervezet (igazgatás eszközei a hivatalnokok tulajdonában) és bürokrácia (hivatalnok munkaköre szerzQdésen alapul) modern állam jellemzQje a bürokrácia, amely területi alapon szervezett, racionális uralmi szervezet, szakértelem dönt. Feltétele a modern, racionális jog léte Modern államban egyesül a politika és az igazgatás. Az államot mqködtetQk: politikai hivatásrend csoportjai: irányító politikusok (politikáért élnek) és bürokrácia hivatalnok serege (anyagilag a politikából ill. államból élnek) Érvényesség: A jogi államfogalomtól az érvényesség tekintetében tér el. Kelsen: ami érvényes, az kell, függetlenül az alávetettek véleményétQl. Weber: az érvényesség összefügg a rendhez társuló képzetekkel külön egyes, külön kollektív - a modern állam azért létezik ebben a formában, mert biz. emberek ahhoz a képzethez igazodnak, h. az állam fennáll / fenn kell állnia. A weberi modell kritikája Weber elméletében jelentQs szerepet játszik a jog és a szabályoknak való engedelmesség, különösen a bürokratikus szervezet mqködésénél. Max Weber: A racionális állam. Államszociológiai töredék. Szgy. 48 70. + füzetben! Max Weber (1864-1920) a heidelbergi egyetem tanára volt, de oktatói pályája eü. okokból megszakadt és a kutatómunkának szentelte idejét. A társadalomtudományok egész sora iránt érdeklQdött; elsQsorban a gazdaságtan és gazdaságtörténet iránt, de dolgozott a szociológia elméleti és módszertani problémáin is, sQt annak egyes szakágazatain is (vallásszociológia), de foglalkozott jogtudománnyal és politikával is. Weber különbséget tett a természet- és társadalomtudományok között. A természettudományos törvények kísérleti úton bármikor rekonstruálható összefüggéseket rögzítenek, így általános érvényq törvényeket tudnak megfogalmazni. Ezzel szemben a társadalomtudományok által vizsgált jelenségek egyedi jellegqek, kísérleti úton nem ismételhetQk meg, így a rájuk vonatkozó törvények ezzel a módszerrel nem igazolhatók. A törvény a társadalomtudományok számára csupán a megfigyelés által alátámasztott tipikus valószínqség. Weber azokat a tudományokat, amelyek az emberi élet folyamatait kulturális jelentQségük alapján vizsgálják, kultúrtudományoknak nevezi. Ide tartozik a társadalomtudomány is. Weber számára a kultúra: értékfogalom ( a jelenségek jelentQségét csak értékeszmékkel való kapcsolatukból lehet levezetni. Amikor a valóság egyes alkotórészeit kultúrjelentQségük szerint  kiemeljük , más szempont szerint tesszük, mint mikor a valóságot törvények szerint elemezzük, rendszerezzük. A jelenségek végtelenségének csak egy véges része jelentQs. Az egyedi jelenségek végtelenül sok alkotórészbQl állnak. Minden egyes esetben csak az individuális valóság egy része fontos és jelentQs számunkra, csak ez a rész van vonatkozásban az értékeszmékkel, amelyekkel a valóságot szemléljük. Az egyedi jelenségeknek csak azok az oldalai méltóak a megismerésre, amelyeknek mi jelentQséget tulajdonítunk s kultúra szempontjából. Tehát a tudományos feldolgozás tárgyát mindig csak a valóságnak ez a véges része képezi. A valóságnak ezen összetevQire utal az ideáltípus fogalma. Az ideáltípus Weber számára egy mesterséges konstrukció. Nem értékmérQ, hanem a jelenségek megismerésének és megértésének eszköze. Az ember a történelem folyamatából csak egyes okokat és okozatokat ítél relevánsnak a maga számára ( kiemeli tehát a valóság bizonyos elemeit és ezeket összefoglalja a valóság eszmei, ideális képébe. Az ideáltípus = a valóság olyan gondolati képe, amelyet az emberi gondolkodás a valóság egyes vonásainak kiemelésével,  felfokozásával hoz létre. Ez a kép a valóság ellentmondásoktól mentes ábrázolása, ugyanakkor a valóság szubjektív leszqkítésével jár, így nem tükrözi annak teljességét. A valóságban tisztán soha, sehol nem fordul elQ. Az ideáltipikus fogalmakat úgy tekintjük, mintha a valóság tükrözQdései lennének. Segítségével megmérhetjük a valóságot, kézzelfoghatóvá tesszük az alkotórészeket, amellyel összevetjük a valóságot. Az ideáltípus gondolatát Weber mind jogszociológiájában, mind a politikai élettel kapcsolatos vizsgálódásaiban hasznosította. A jogalkotás és jogtalálás ideáltípusai szerinte racionálisak vagy irracionálisak, ezen belül formálisak vagy materiálisak lehetnek. Formálisan irracionális a jogalkotás és jogtalálás  ha olyan eszközöket alkalmaz, amelyek értelmi úton nem ellenQrizhetQk (prófécia, jóslat); Materiálisan irracionális: ha a döntéseket nem az általános normák, hanem az egyedi eset konkrét értékelései befolyásolják; Formálisan racionális: ha az anyagi és eljárási jog csak egyértelmqen meghatározott általános tényállási jegyeket tart jogilag relevánsnak (aláírás, meghatározott szavak, stb.); Materálisan racionális: ha a jogi probléma eldöntését olyan általános követelmények (erkölcsi, politikai maximák) határozzák meg, amelyek mindenfajta formalizmust áttörnek. A politikai életben ( az uralom ideáltípusaira vonatkozó vizsgálódás: Hatalom: ha van rá esély, hogy valaki saját akaratát az ellenszegülés ellenére keresztülvigye; Uralom: ha van rá esély, hogy egy meghatározott tartalmú parancsnak megadható személyek engedelmeskedni fognak. Az engedelmességnek különbözQ motívumai lehetnek. Ezek jellege határozza meg az uralom típusát. A legitim uralomnak három tiszta ideáltípusa van (uralomtipológia, ilyen formájukban soha sehol nem találhatók meg): tradicionális jellegq uralom, karizmatikus uralom racionális (legális) uralom. Célok és értékek Weber elméletében Az ember kultúrateremtQ tevékenysége értékelésekkel és értékpreferenciákkal függ össze, a kultúra az ember számára értéket hordozó valóság. Weber is magáévá teszi azt a pozitivista kiindulópontot, amely szerint a társadalomtudomány feladata a valóság, a létezQ (Sein) vizsgálata. Az Q számára azonban ez a valóság emberi értékekkel fonódik össze. A Sein és Sollen szigorú különválasztására épülQ kanti dualizmust a badeni iskola képviselQje, Emil LASK fejlesztette tovább. Megállapítása szerint nem elégedhetünk meg a valóság és az értékek szembeállításával, hanem köztük helyet kell kapniuk azoknak a jelenségeknek, amelyek önmagukban ugyan nem értékek, de azokkal szoros kapcsolatban vannak. Ilyen jelenség pl. a tudomány is, melynek fogalma kiterjed az igaz megállapításokra és tévedésekre egyaránt (mint a mqvészet = valódi mqvészet és a giccs is). Az ilyen jelenségeket értékre utaló természetük foglalja egységbe, sajátosságuk, hogy valamilyen célra, értékre irányulnak. Lask e fogalmakat a kultúra gyqjtQfogalma alá vonja. Weber számára e gondolatmenetbQl fontos következtetések adódnak a társadalomtudományi megismerés  értékmentes voltát illetQen. EgyfelQl a tudományos kutatás elengedhetetlen feltételének tekinti a Sein és Sollen különválasztását, másfelQl mégis utat nyit az értékelQ szemlélet számára. Leszögezi, hogy a tapasztalati tudományok csak arra a kérdésre adhatnak választ, hogy mit tehet az ember, és nem arra, hogy mit kell tennie. Az értékpreferenciák elfogadása a hit dolga és nem a tudományé. A két szint nem keverhetQ össze. A tapasztalati tudománynak csak az lehet a feladata, hogy megvilágítsa a célok és eszközök közötti okozati összefüggést, vagyis hogy az egyes célokat milyen eszközökkel lehet megvalósítani. A döntés azonban már nem a tudomány feladata. Az ember akarata és lelkiismerete, világnézete alapján mérlegel is választ a különbözQ célok között. Ez a gondolatmenet Weber értékrelativista álláspontjára vezethetQ vissza. Szerinte ugyanis az ember döntéseit befolyásoló értékek hierarchikus rendet alkotnak, melyben minden érték egy nála magasabb rendq értékre vezethetQ vissza (értékhierarchia). Végül eljutunk egy ún. alapértékhez, amely további értékekre már nem vezethetQ vissza, így a tudomány számára nem igazolható. Weber abban látja a  személyiség méltóságát, hogy dönthet, választhat a különbözQ értékek között, s vannak olyan értékek, amelyekhez a saját élete elválaszthatatlanul hozzákapcsolódik. Tisztában van azzal, hogy a szabad akarattal rendelkezQ ember méltósága abban áll, hogy meghozhatja és meg is kell hoznia a szükséges döntéseket. Az emberi akaratra épülQ döntések Weber szerint 4 kategóriába sorolhatók: Célorientált döntés: az ember meghatározott cél szolgálatában mozgósítja a rendelkezésre álló eszközöket; Értékorientált döntést valamilyen végsQ érték megvalósítására irányuló szándék határozza meg, függetlenül attól, hogy ez a célkitqzés egyáltalán reális-e. Szokásorientált döntés: forrása a tradíció, a hosszú idQ folyamán kialakult értékpreferenciák, amelyek különösen az emberi társadalom fejlQdésének korábbi szakaszaiban játszottak meghatározó szerepet. Érzelemorientált döntés: az ember személyes szimpátiáin, ill. ellenszenvein alapulnak, így bQ teret engednek a pillanatnyi hangulatváltozásnak és igen kevéssé kiszámíthatók. A legitimáció típusai Weber elméletében Weber a legitimitás problémáját az empirikus érvényesség szempontjából vizsgálja. Számára az a mérvadó, hogy az alávetettek többsége engedelmeskedik a fensQbbség parancsainak. Az uralom empirikus szociológiája feltételezi, hogy a parancsok valamilyen érvényességre hivatkoznak. Weber a legitimitást cselekvéselméleti alapokon fejti ki. Ha az emberek magatartásukat kölcsönösen a másikéhoz irányítják  társadalmi kapcsolat, melyet esélyként határoz meg. Ez az esély akkor lesz valószínqséggé, ha egy legitim rend fennállására vonatkozó elképzelésre építhetik. Amennyiben a cselekvQk ehhez igazítják tetteiket és társadalmi kapcsolataikat, akkor a rend érvényes. A társadalmi kapcsolat akkor tekinthetQ rendnek, ha a cselekvéseket megadható maximák vezérlik. Ha a cselekvQk ezeket kötelezQnek ismerik el, akkor a rend is érvényes lesz. A parancsokat az emberek többféle okból követhetik: érdekbQl, megszokásból, félelembQl stb. Weber szerint az uralmi rend tényleges fennállása szempontjából a legitimitási hitnek van döntQ jelentQsége. Weber a hatalmat a társadalmi kapcsolat egyik megjelenési formájának tekinti. Hatalom mindenfajta társadalmi viszonyban fellelhetQ: gazdaságban, politikában, de a magánéletben is. Az uralom csak a hatalom általános fogalmának specifikálása évén érthetQ meg. Uralom = az a lehetQség, hogy valaki saját akaratát másokra rákényszeríthesse. Weber két uralomtípus között tesz különbséget: az érdek-konstellációkból eredQ uralom és az autoritásból eredQ uralom között. Uralomról akkor beszélünk, ha a társadalmon belüli hatalmi viszony intézményesül – a cselekvések szabályozottakká válnak. Az uralmi viszony egyik pólusát az uralmat birtokló autoritása (igény az engedelmességre), másik pólusát az alávetettek engedelmessége adja. Empirikus értelemben akkor legitim az uralom, ha a legitimitásra igényt tartó személy parancsait az alávetettek azért követik, mert azokat elismerésre méltónak találják. Weber uralomtipológiájának középpontjában a legitimitási igény áll. Attól függQen, hogy az uralom milyen fajta legitimitásra tart igényt, különbözQ lesz az engedelmesség, és ennek biztosítására hivatott igazgatási csoport s az uralom gyakorlásának jellege. Weber a legitim rend érvényességének 4 típusát határozza meg. A rend legitim érvényességét: a tradíciókba vetett hit, a példaszerq rendkívüliségbe vetett hit, az értékracionális jellegq hit és a tételesen lefektetett szabályokba vetett hit alapozhatja meg. Politikai államfogalom. ÁE II 54 58. Általános jellemzés politikai elem: Sokféleképpen értelmezhetQ: vmely intézmény cél-orientáltsága, közösségi akarat formálása és belsQ konfliktuskezelés intézmény eszközhasználata + alkalmazott eszközök társ.-i konfliktusokhoz való viszony ð - ez jelenik meg a politikai államfogalmakban lényegük feltételezés: a politika a konfliktusok világa ð - ðaz állam célja a konfliktusok feloldása, az egység megteremtése Carl Schmitt nem volt neokantiánus gondolkodó. Inkább a hegeli dialektikából és a Nitsche-dekadens, romantikus filozófiáját követte. Elutasította a pozitivista értékmentességet, éppen az értékelQ megközelítést használta bölcseletében. Új értékek iránt kutat és Nitschehez hasonlóan az értékek teremtQ forrásának tekintett irracionális és amorális cselekvést állítja az értékek helyébe. Így a racionális és erkölcsi megfontolásoktól nem korlátozott cselekvés, a harc válik az értékrendje alapjává, ami hatalomkultusz. Állami és politikai Schmitt szerint az állam fogalma elQfeltételezi a politikai fogalmát. Bírálja az Allgemeine Staatslehre irodalmában gyakori felfogást, amely az államot azonosítják a politikával. De bírálja a politikának az elhatárolások útján való meghatározását is. Szerinte, ha a politikát egy nem politikainak tekintett jelenség ellentéteként definiálják, az nem ragadja meg a politika sajátszerq lényegét. S az ellentétbQl való következtetés polémikus, ezért maga is politikai jellegq. Szerinte a XIX. sz.-ra igaz volt az állam és társadalom elhatárolódása, de a XX. században elmosódnak a határok, a totális állam irányába mutat szerinte a fejlQdés. Itt minden politikaivá válik. Schmitt figyelmen kívül hagyta, hogy az állam is társadalmiasodhat, nemcsak fordítva. A barát-ellenség fogalompár Szerinte a politikai fogalmának meghatározásakor a specifikus jegyet a barát-ellenség megkülönböztetésben fedezi fel: barát-ellenség megkülönböztetés értékekre utal a politika nem önálló társadalmi szféra barát-ellenség megkülönböztetés független az erkölcstQl barát-ellenség megkülönböztetés a társadalmi viszonyok sajátos intenzitását jelöli ennek a megkülönböztetésnek az önállóan létezésébQl a politikai létszerq tárgyiassága és önállósága következik a barát és ellenség fogalmát konkrét, egzisztenciális értelemben kell felfogni a barát és ellenség fogalma nem normatív és nem tisztán szellemi tartalmakra utal a barát-ellenség tiszta formában a háborúban tqnik fel az ellenség fogalmán a háborús ellenség értendQ az ellenség csak nyilvános ellenség lehet, nem magánellenség Schmitt szerint a háború értelmetlen és morálisan igazolhatatlan, de ebbQl Q a morális igazolás elvetendQségére következtet. Az állam meghatározása Schmitt: A politikai nem önmagában a harcban rejlik, hanem a valóságos lehetQség által meghatározott viselkedésben, a saját, ezáltal meghatározott helyzet világos megismerésében és a barát-ellenség helyes megkülönböztetésének feladatában. Szerinte a politikai lényegét az ellenség meghatározásáról szóló döntés adja. A szuverenitás birtokosa az a mértékadó egység (szuverén), aki a mértékadó helyzetben a mértékadó döntést meghozza. P rendelkezik a háborúindítás jogával (ius belli), ill. a belsQ közellenség meghatározásának és a rendkívüli állapot kihirdetésének jogával. A mértékadó politikai egység lehet egy személy, egy csoport, vagy a nép. A schmitti gondolatok kritikája Nem ad választ arra, hogy mi különbözteti meg az államot egy terrorszervezettQl, amely szintén rendelkezik a schmitti szuverenitási jegyekkel. A rendkívüli állapot alapján akarja az állam értelmét megragadni, nem a normális állapot alapján. Decizionizmus: Schmitt államelméletének jogelméleti következménye: normák csak a normális viszonyok között szabályozzák a társadalmi cselekvést, a kivételes állapotban egyedül a politikai döntések számítanak. Schmitt bírálta Kelsent, mert szerinte Q csak a normális helyzetet veszi alapul, és szem elQl téveszti a jog létéhez képest elsQdleges politikai mozzanatot, a szuverén normák által nem korlátozott döntéseit. Jog által nem befolyásolható akarati mozzanat: Kelsen: jogon belül, a jogalkalmazás és a jogalkotás viszonyában mutatta ki Schmitt: jogot megelQzQen, a jog feletti szuverén döntésében Közös Kelsennél és Schmittnél, hogy az akarati mozzanat mindkettQjüknél meghatározatlan, ezt csak jogon és politikán kívüli értékszempontok bevonásával lehetne megoldani. De ettQl elzárkóznak, Kelsen módszertani alapon, Schmitt axiológiai [önmagukban tekintett értékek vizsgálata] alapon. Az axiológiai megközelítés másik képviselQje Bibó István, aki az államot a keresztény értékek megvalósulásaként, a hatalom moralizálásának eszközeként értékeli. Carl Schmitt: Az állami és a politikai. A politikai fogalma. Szgy. 130–160. + füzetben! Carl Schmitt(1888-1985) - a politika nem áll más szférákkal (pl. gazdaság, jog) kizáró-negatív viszonyban- a politika alapja: barát és ellenség megkülönböztetése - ðerre vezethetQek vissza a politikai lépések- a politikum nem tev., nem az élet elkülönült területe, hanem az emberek közti különbségtétel intenzitásának foka- amiben ez megjelenik, az politikaivá válik - ellenség: akivel az ember konfrontálódik, harcot folytat ð - ða fizikai elpusztítás lehetQsége- a háború nem normatív, hanem létszerq jelenség ð - a másik ember elpusztítása csak avval igazolható, ha azért történt, mert az is el akart pusztítani állam:- egységet teremt, homogenizálja a belsQ ellentéteket - ius bellivel rendelkezik (biztosítéka) ð - ðmeghozhatja a fennmaradásához szükséges döntéseket, végsQ esetben bármilyeneket (jogi normák által nem korlátozott szuverenitás) - mind befele, mint kifele eldöntheti, van-e ellenség, ki az és hogyan kell legyQzni- eldönti, mi a mérvadó, mi a szabályos és mi a kivételes - a normák nem adottak, hanem alkotottak ð - ðezért nem korlátozhatják megalkotójukat ð - jogállamiság ellenAz államterület: klasszikus tanok. ÁE II 66 70. A felvilágosodás korát megelQzQ és a felvilágosult szerzQk tanai Az államterület jogi fogalom, valójában az emberek közti viszonyra utal  a hatalma alá vett emberek feletti uralom tere. Hatalmat gyakorolni ugyanis csak a területen élQ emberek felett lehet. A természeti viszonyoknak és a terület jellegének az államra gyakorolt hatását kétféleképpen szokták hangsúlyozni. Olykor azok közvetett befolyását emelik ki. Eszerint a természeti tényezQk az ott élQ emberek fizikumát, vérmérsékletét, karakterét befolyásolja, s ezek hatnak ki a társadalmak, államok jellegére. E több száz éves tételek mai jelentQségének megítélésénél elQször a területi és a természeti tényezQk mértékének, determináló erejének, jellegének és számának szempontjait mindig eseti jelleggel kell figyelembe venni. Bár e tényezQk befolyása nem kétséges, ma már azt is tudjuk, hogy a gazdasági és a politikai környezet semlegesítheti is azok hatását. Terület nagysága ( a felvilágosodáskor szerepet tulajdonítottak ennek: a nagyság meghatározza az államformát (Rousseau, Montesquieu) ( demokrácia < arisztokrácia < monarchia, de a nagy kiterjedésq államok is lehetnek demokratikusak: föderáció (Tocqueville) gazdasági önellátás kérdése a nagysággal összefüggQ problémákat leggyakrabban a közigazgatási megoldásokkal hozták összefüggésbe ElQzmények: természeti adottságokat összefüggésbe hozták az ott élQk életével. De még nem ismerték a határ fogalmát a mai értelemben, nem volt vámhatár, a görögöknél még katonai határ sem. Felvilágosodás elQtt: Területi tényezQt csak a XVI. sz.-tól vizsgálták. Felvilágosodás kora: nagy államok zsarnokiak, kicsik demokratikusak, de Montesquieu szerint egy összeurópai monarchia is lehet demokratikus, ha föderális. Montesquieu szerint a termékeny föld a monarchiához, a nem termékeny a köztársasághoz vezet. Klíma-elmélet: népesség vérmérsékletére gyakorolt hatás Autarkhia (gazd. önellátás) kérdése: nagy államok megtehetik. Más vélemény: a kisterületq ha túlnépesedik, expanzív külpolitikát folytat, ha a nagyterületq népessége fogy, akkor könnyen meghódítható. Bölöni Sándor erdélyi nemes: a hódítási vágy hiánya a respublika eszméjével kapcsolatos Domínium és impérium elméletek -A normatív elméletek elQfutárai. Domínium elmélet: az állam és terület viszonyára a magánjog tulajdonjogra vonatkozó szabályait alkalmazták. Ez természetjogias, középkori eredetq. Az uralkodó az államterület tulajdonosa, így mindenki neki kötelezett. A modern természetjogban a voluntarista elméletet használták, az államot jogi személynek tekintve emberi akaratból fakadó tulajdonjoga van a terület felett az államnak. Hiba: az államnak nem a terület, hanem a rajta élQ emberek kapcsolatára terjed ki a fQhatalma. => impérium elmélet Impérium elmélet: a területet a hatalom-gyakorlás térbeli kiterjedésével azonosítja. Immanuel Kant szintézise: a föld a népé, az uralkodónak nincs jogosultsága (tulajdonjoga) a dolgokhoz, viszont az uralkodó birtokolja a legfQbb parancsadási jogosultságot, ezért személyi jog szerint minden jogosultság végsQ soron tQle ered. Az uralkodónak így impériuma van, de domíniuma nincs, az alattvalóknak viszont domíniumuk van, de impériumuk nincs. Az államterület az általános államtanban (Georg Jellinek) Az általános államtan képviselQinek egyik fQ törekvése volt, hogy olyan államfogalmat alkossanak, amely minden (modern) államra alkalmazható. Ennek eredményeként vált elfogadottá az a definíció, amely szerint az állam a meghatározott területen élQ népesség felett gyakorolt közhatalom. E Jellineknek tulajdonított meghatározás formális jellegq. Rámutat azokra a minimális feltételekre, amelyek nélkül az államiság elképzelhetetlen. A területet csak az utóbbi évszázadokban tekintik az államiság nélkülözhetetlen fogalmi elemének. Régebbi felfogás szerint az állam területe a Föld felszínének az államhatárokkal körülvett részére utal. A modern szemlélet szerint az államterület háromdimenziós tér. A pozitivista Jellinek elutasítja a domínium elméletet. Szerinte az államterület az állam lényegéhez tartozik és alapvetQen jogtani fogalom: = az államot kizárólag megilletQ hatalom gyakorlásának térbeli kiterjedése  impérium elméletet követi. De Jellinek szerint helye van a szociológiai megközelítésnek is, az állam természeti oldalához is tartozik a terület, amely lényegében állandó, legfeljebb egy másik államhoz kerül áll, „az állam halott, mégis halhatatlan eleme”. Jellinek: a terület az állami élet egész életfolyamatát meghatározza, befolyásolja az állam szervezeti felépítését. Felismerte, hogy az ott élQk tevékenysége visszahat a területre. Kelsen: eliminálja a területet az állam fogalmából. Smend és a politikai (axiológiai) államfogalom képviselQi eltúlozzák a terület jelentQségét. Az államterület: normatív elméletek. ÁE II 70 78. A normatív elméletek olyan üres fogalomnak tekintik az államterületet, amelynek tartalmat, tetszQleges módon a pozitív jog és a kizárólag arra reflektáló jogtudomány ad. Államterület, mint a normatív államfogalom összetevQje Somló Bódog:  a jog fogalmának elQfeltételei& egyben az államtan elQfeltételei is . De nem oldja fel az állam fogalmát a jogban, mint Kelsen, hanem egy szociológiai kritériumot vezet be, a jogalkotó hatalomnak való engedelmeskedés tényét. Szerinte az államterület nem tartozik az állam lényegéhez, nem elvi jelentQségq, csak két másodlagos okból fontos: parancsolni egyedül csak egy területen lehet (impérium elmélet alapján áll) a terület állandósága különbözteti meg az államot a vándorló nomád törzsek társadalmi alakzatától Kelsen: az államterületet is tisztán jogi fogalomnak kell tekinteni, mint az állam összes fogalmi elemét. Szerinte a „terület”, „nép” csak az állami rend érvényességének térbeli és személyi köre. Egy adott terület így annyiban államterület, amennyiben a jog ezt a jelentést tulajdonítja. Ezt a General Theory of Law and State (1945) fejti ki, az államterületet a nemzeti jogrend területi hatályaként („érvényesség területi terjedelme”) határozza meg. Az állam egysége valójában jogi egység, nem egy etnikai vagy földrajzi egység. Az államhatár a kényszeralkalmazás határa. Azon belül az állami, kényszerítQ aktusokra az állam a nemzetközi jog révén fel van hatalmazva. A területi hatály révén határolható el az államnak nevezett jogrend az olyan normatív és egyetemes társadalmi rendektQl, mint amilyen a nemzetközi jog és az erkölcs. Utóbbiaknak nincs körülhatárolt területi hatálya. A formalista felfogás továbbélése és kritikája: Csak a soknemzetiségq és széttagolt államokra igaz, hogy egyedül a jog és nem a közös nyelv, nemzeti azonosság, stb. alkotja az államot. Továbbá a normatív formalizmus nem tudomány, hanem metafizika, mert figyelmen kívül hagyja az érzékelhetQ tényeket. De a nemzetközi közjog formalista: csak akkor tekint egy államot a nemzetközi jog alanyának, ha van területe, de ezt viszont tiszteletben kell a többieknek tartani. Az államterület pozitív jogi meghatározása Az államterületi középpontjában a területi felségjog áll  adott területen az államot illeti meg a legfQbb jogi hatalom  az a lehetQség, hogy megalkossa az érvényes jogrendszert. E hatalom közjogi értelemben teljes, nemzetközi jogi értelemben pedig kizárólagos. Ha létezik nemzetközi közjog, akkor a területi felségjog minden esetben korlátozott, mivel a nemzetközi jogközösség létezése már önmagában is korlátozza a nemzetállamok által gyakorolt felségjogot, csakúgy, mint a technikai és gazdasági fejlQdés vagy az egyes jogterületek (világqrjog, humanitárius jog) univerzális és imperatív jellege. Teljesség: aki az államterületen tartózkodik, az az állam joghatósága alá tartozik. A területi erQsebb a személyi felségjognál. Kizárólagosság: az állam területén más államok és azok polgárai az adott állam engedélye nélkül nem végezhetnek semmilyen tevékenységet. Területi felségjog korlátai (jogiak és politikaiak): nemzetközi szomszédjog szabályai (szokásjogiak); nemzetközi közérdek (terrorizmus); nemzetközi szolgalmak (általában békeszerzQdésekben); (pl. diplomáciai mentesség) egyes államok önkéntes döntése  nemzetközi szervezetek (pl. EU); politikai-gazdasági befolyásolás eszközei Legtöbb államnál az államterület fQ alkotórésze az összefüggQ szárazföld. A terület fizikai összetartozása nem feltétlen kritérium, lehetnek másikba beékelQdött, és az Q területébe más államhoz tartozó, beékelQdött részek is. Néhány állam szárazföldi területe szigetcsoportból áll. Vízi terület: álló- és folyóvizek, zárt tenger. Légtér: a szárazföldi és vízi terület feletti tér. Államterület az állam lobogóját viselQ hajó fedélzete és a repülQgép fedélzete (úszó, ill. repülQ államterület). Államakarattól független jogi korlátok Egyoldalú jogi korlátot jelentenek a nemzetközi szomszédjog szabályai. Ezek szerint az egyes államok a saját területükön sem folytathatnak a többi állam területén negatív következménnyel járó tevékenységet. A területi fQhatalom korlátozható nemzetközi közérdekbQl is. Önkéntesen vállalt korlátok A területi felségjog korlátozása alapulhat egyes államok önkéntes döntésén vagy csatlakozási aktusukon. Sui generis területi egységek A nemzetközi politikában elQfordul, hogy abban olyan jogalanyok vesznek részt, amely az államiság nem minden jegyét hordozzák, vagyis a körülhatárolt területen gyakorolt fQhatalom kizárólagossága nem garantált. Kondomínium (=közös birtok)és nemzetközi igazgatás alá helyezett területek Kivételes esetekben a területi felségjog megosztva is gyakorolható (kondommínium = közös birtok és nemzetközi igazgatás alá vont területek). Hódítás A történelem folyamán alkalmazott területgyarapítási eljárás, a földterület katonai erQvel való elfoglalása. Politikai érdekbQl történQ korlátozások A területi felségjogot sokszor nem jogi formákban korlátozzák. Az erQsebb hatalmak a politikai-gazdasági befolyásolás eszközeivel bizonyos intézkedések meghozatalát kényszeríthetik rá a formailag önálló, gyakorlatilag függésbe vont államokra. Területszerzési indokok (a valóságos indokok) Az államterület jogi fogalom, valójában az emberek közti viszonyra utal  a hatalma alá vett emberek feletti uralom tere. Hatalmat gyakorolni ugyanis csak a területen élQ emberek felett lehet. Területi változásai: a világ térképe változik  új államok születnek, régiek megszqnnek, a létezQk területe gyakran módosul. Bizonyos állandóság azért érvényesül. Területszerzés indokai lehetnek: gazdasági érdekek biztonsági érdekek: terület megváltoztatása politikai érdek: elhódított területek visszaszerzése, vagy belsQ társadalmi-gazdasági ellentétek levezetése Területszerzés jogi igazolása Az államterület megváltoztatásának módjai rendszerezhetQk: erQszakos, vagy békés úton zajlik: annexió  ha az elcsatolás szándéka csak az állam területének egy részére terjed ki, rendszerint fegyveres konfliktus elQzi meg; cesszió  annexió békés módja  terület átengedése; leggyakrabban békeszerzQdések alapján debelláció  hódítás egyik formája  hódító megsemmisíti az államhatalmat, majd okkupálja a területet; okkupáció  uratlan terület birtokba vétele; esetleg létezett államhatalom, de nem tartozott a nemzetközi jogközösséghez (gyarmatosítás egyik formája) adjudikáció  döntQbizottság vagy nemzetközi bíróság általi odaítélés; plebiszcitum (népszavazás)  ritka területváltoztatási mód. Nálunk Sopron (Civitas Fidelissima) polgárai cselekedtek így. polgári jogi jellegq ügylet  ennek keretében is megváltozhat, itt az államok magánfelek: adásvétel, bérlet, elbirtoklás, természeti esemény alapján. Az államterület: újabb elméletek. ÁE II 78 86. A szociológiai és axiológiai elméletek általános jellemzése A formalizmusnak a normákat elQtérbe helyezQ szemléletével ellentétben a szociológiai elméletek a tényeket, az axiológiai (politikai) elméletek pedig az értékek elemzését tekintették a kutatás valódi tárgyainak. Míg a szociológia számára az a kérdés, hogy az adott állam területén élQk életét milyen tényezQk, milyen módon befolyásolják, addig az axiológiai megközelítés az, hogy az államnép hogyan gondol, s miként kellene, hogy gondoljon az általa és Qsei által belakott anyaföldre. Az államterületet a weberi államfogalom (tükrözve Jellinek felfogását) csak ismertetQjegynek, s nem az állam lényegéhez tartozónak tekinti:  az állam az az emberi közösség, amely egy bizonyos területen belül sikerrel igényli a fizikai erQszak monopóliumát. A politikai vagy axiológiai irányzat viszont sajátos értéket tulajdonít a területnek, az  élettérnek (Smend), amely úgy veszi körül az államnépet,  mint amilyen gondoskodással az anya veszi körül a gyermekét (Tönnies). Organikus elmélet: a szociológiai és az axiológiai elméletek vegyítése, az államterület az állam fogalom lényeges eleme, mert szerinte csak azonos területen fejlQdhet egész individualitássá a nép. Pl. ilyen volt Kmety Károly is. Rudolf Smend és Bibó István nézetei Elméleteik a szociológiai és az axiológiai (politikai) aspektusok szintetizálására irányuló kísérletek. Rudolf Smend Smend elveti a tiszta jogtan formalizmusát, mert szerinte az állam fogalmának meghatározásában az államterületnek elsQdleges funkciója van. A közösség szemszögébQl nézve az államterület szellemi képzQdmény, a jogi és az anyagi valóságnál is több: szimbolikus és lélektani szerepq, integráló az állam életében. A területben fogalmazódik meg a különös állameszme, ez az állam élettere. A területváltozás az államot nem mennyiségileg, hanem minQségileg változtatja meg. Bibó István Az európai egyensúlyt elemzi. Szerinte a nemzetközi politika célja az államok közti egyensúly létrehozása. Ha ez megbomlik – problémák keletkeznek. Az államterület és a területi egyensúly elválaszthatatlan a közösség lélektani egyensúlyának problémájától. Az európai egyensúly kritikus pontjain olyan országok vannak, amelyek a kritikus földrajzi fekvésükön túl a politikai lelkiállapot elváltozását is mutatják. Az államterület Bibó szerint is az állam életét jelentQsen meghatározó tényezQ. Bibó: minden egyensúly tárgyi momentumokhoz kapcsolódik. A belsQ társadalmi és jogi rendben ilyen a birtokviszonyokhoz és a szabályozott eljárásokhoz fqzQdQ bizalmi állapot, a nemzetközi egyensúlyban pedig az államterület viszonylagos kizárólagosságának képzete. Bibó: míg nyugaton a történelmi államkeretek megszilárdultak mire a nacionalizmus politikai tömegérzelemmé vált, addig Közép-Európában a nacionalizmus nem szilárd államkeretek között alakult ki, a nemzet és a demokrácia ügye elválaszthatóvá vált. A területi rendezettlenségnek végzetes lélektani hatásai lettek. A területi és a természeti tényezQk szerepe az államok életében Terület jellege és kiterjedése Államhatár: államokat választ el, és köt össze. Jogi fogalom. Lehet természetes és mesterséges. Általában földrajzi adottságokhoz igazodik. Szempontok az államhatárok megállapításában: történeti határok elve elbirtoklás jogszerqségének elismerése status quo védelme természetes határok elve etnikai vagy nemzetiségi határok elve A természeti viszonyoknak és a terület jellegének az államra gyakorolt hatását kétféleképpen szokták hangsúlyozni. Olykor azok közvetett befolyását emelik ki. Eszerint a természeti tényezQk az ott élQ emberek fizikumát, vérmérsékletét, karakterét befolyásolja, s ezek hatnak ki a társadalmak, államok jellegére. Mások szerint közvetlen összefüggés nem mutatható ki. Az alábbi tényezQk szerepét emelték ki: terület nagysága: felvilágosodás korában  a terület nagysága határozza meg az államformát. Kis területqek: demokratikusan, közepesek: arisztokratikusa, nagyok: monarchiák. Az államterületi nagysága kapcsán másik szempont a gazdasági önellátását kérdése. Kisterületqek: kereskedelmet folytatnak, a nagyok önellátók. Más vélemény szerint a kisterületq ha túlnépesedik, expanzív külpolitikát folytat, ha a nagyterületq népessége fogy, akkor könnyen meghódítható. Terület földrajzi fekvése: állam fejlQdését befolyásolhatja, hogy szárazföld, vagy sziget. Ennek ui., nincs szomszédja  nehezebben hódítható meg, de könnyebben elszigetelQdhet. Terület alakzata: összefüggQ államterület, vagy megszakítja más államok beékelQdése; Éghajlati viszonyok Vízrajzi viszonyok Talajviszonyok Domborzati viszonyok. E több száz éves tételek mai jelentQségének megítélésénél elQször a területi és a természeti tényezQk mértékének, determináló erejének, jellegének és számának szempontjait mindig eseti jelleggel kell figyelembe venni. Bár e tényezQk befolyása nem kétséges, ma már azt is tudjuk, hogy a gazdasági és a politikai környezet semlegesítheti is azok hatását. Az államterület újabb elméletek szerint Jogi fikció Az államterület meghatározásakor gyakran jogi fikcióval élünk. Pl.: az állam lobogóját viselQ hajó fedélzetét úszó államterületnek, a lajstromba vett repülQgép fedélzetét repülQ államterületnek tekintjük. Ilyen elv érvényesül az qrhajók fedélzetére, az Antarktiszra telepített kutatóállomás területére, a diplomáciai épületekre és jármqvekre is. Alf Ross (dán), Léon Duguit (francia): minden államelméleti sQt jogi fogalmat fikciónak tekintenek. Szerintük ezen fogalmak szerepe az, hogy bizonyos kötelesség vagy jogosultságérzeteket kiváltsanak az emberekbQl. A jog gazdasági elemzése A jog közgazdaságtani elemzése számára az államterület nem fikció, hanem szociológiai tényezQ. North: Az állam olyan szervezet, amelynek komparatív elQnye van az erQszak terén, s amely egy olyan földrajzi területre terjed ki, amelynek határait az alattvalók adóztatásának képessége határoz meg. Weber (hasonlóan gondolkodott): a modern állam társadalomtudományi értelemben ugyanúgy üzem, mint a modern gyár. A bQvítési vita Egyik érv: Európa három pillére: görög filozófia, római jog és kereszténység  csak ezeknek megfelelQ államok vehetQk be. Másik érv: a közös európai értékek egyetemesek, így ha a csatlakozni akaró országok vallják, akkor bevehetQk. Ökológiai elméletek Az emberi beavatkozás környezetet érintQ hatásai túllépnek a nemzetállami határokon. Már Jellinek is: A modern technika közelebb hozta egymáshoz a földrajzi térségeket, a növény és állatvilágok megváltoztak az emberek miatt, az erdQk kiirtása miatt megváltozott az éghajlat. Ökológiai lábnyom – a fejlett országok a rendelkezésre álló területüknél többet fogyasztanak. Állam, közösség, társadalom. ÁE II 58–64. Állam és közösség: antik, klasszikus és modern elméletek - Antik elméletek és középkori elméletek A közösségi lét magyarázatára törekvQ elméletek már igen korán megjelentek: Platón a közösség (állam) keletkezését arra vezeti vissza, hogy az egyes ember szükségletei bQvülésével egyre inkább mások segítségére szorul. Arisztotelész az emberi együttélés formáit vizsgálta  természet rendelése szerint társultak az emberek: család ( háznép ( falu ( városállam. Az ember természeténél fogva közösségi életre hivatott lény (zoón politikon). Aquinói Szent Tamás: az ember társas lény, sok olyan dologra van szüksége az élethez, amit egyedül nem képes létrehozni. Klasszikus természetjogi elméletek Grotius: az emberi faj sajátos jellemvonása a társas ösztön, a nyugodt, értelmes módon rendezett együttélés vágya. Az eddigi felfogások közös vonása az a meggyQzQdés, hogy az ember egyéni léte csak a közösségi élet keretei között teljesülhet ki. Az ember nem boldogulhat a közösség nélkül, individuális és közösségi természete elválaszthatatlanul összekapcsolódik. Az ókori és középkori gondolkodásban a közösségi természet került elQtérbe, a felvilágosodással az individuum kibontakozása veszi kezdetét. A polgárság természetjogi elméletében a politikai tsd. maga is szerzQdés eredménye. Polgári társadalom és politikai rendszer XVII.sz.-ban a tQkés termelési mód vált uralkodóvá, ehhez alkalmazkodott az állam modellje. Ezzel párhuzamosan szükségessé vált módosítani azt a felfogást, amely a tsd.-t és az államot azonosította. A. SMITH mqve  Vizsgálódás a nemzetek gazdaságának természetérQl és okairól (1776) - adta meg az elsQ lökést a változáshoz. Meghirdette az önzQ emberek egyéni kezdeményezéseire épülQ gazdasági szféra önállóságát. A gazdaság mqködésébe az államnak nem kell, sQt nem is szabad beavatkoznia. Megjelenik a  polgári társadalom fogalma. HEGEL különbséget tett, illetve szembeállította egymással a civil társadalmat (a gazdasági életben tevékenykedQ polgárok közössége) és a politikai rendszert (az állampolgárok közössége). Ezen alapokról indult ki aztán a liberalizmus államelméletének megalapozása Humboldt elméletében. Az állami tevékenység kereteit meghatározó mqvében fektette le Humboldt a liberalizmus államelméletének alapjait. A mq alapvetQ mondanivalója az a feltételezés, hogy a szabad emberek a társas együttélésbQl fakadó minden problémát képesek megoldani, feltéve, hogy nem akadályozzák Qket a szabadságból adódó lehetQségek kihasználásában. Ezzel azt akarja mondani, hogy az államnak így nincs más feladata, mint hogy biztosítsa a szabadság kibontakoztatásához szükséges feltételeket  s ez egyben kötelessége is az államnak. Humboldtnál a polgári társadalom megfelelQje a nemzet, mint az állammal szembeállított társadalom. A politikai rendszer megfelelQje az állami berendezkedés. A kettQ együtt alkotja a tág értelemben vett tsd. -t. Humboldt liberális felfogásából következik, hogy az államnak a civil tsd. -ba való beavatkozásának minden formáját elutasítja. SQt, magát az államot szükséges rosszként értelmezi. Véleménye szerint az állami berendezkedést nem szabad felcserélni a nemzet egyetemlegességével. Bár az állami berendezkedés túlhatalmával vagy akár erQszakkal meghatározott kapcsolatformákba rendezheti az embereket, akkor is létezik egy általuk szabadon választott kapcsolatforma is, mely nem más, mint a nemzet tagjainak egymás közti, szabad tevékenysége. Ez védelmezi meg javaikat, és ennek vágya vezeti az embereket a tsd. -ba. Közösség és társadalom (Tönnies) A közösség mibenlétének tisztázásához járult hozzá Tönnies a Közösség és társadalom c. mqvével, melyben az ókori klasszikus hagyományok felélesztésével az emberi együttélés szférájának egységes értelmezésére törekedett. A közösséget olyan együttélési formának tekintette, amelybe az ember beleszületik, s melynek természetes velejárója a javak közös birtoklása. A közösség egységét tagjainak egyetértése és együttmqködése biztosítja. Ebben fontos szerepe van az erkölcsnek, a szokásoknak és a vallásnak. A társadalom ezzel szemben mesterséges alakulat, mely a tQkés termelés uralkodóvá válása következtében jött létre. Ez a magánautonómia elvére épül, és a rendi hierarchia helyére az egyenrangú emberek kapcsolatait állítja. Mindkét együttélési formát az emberi akarat hozza létre: a közösséget az ember érzelmeibQl, ösztöneibQl, emlékeibQl táplálkozó lényegakarat; a társadalmat a jövQre irányuló, céljait és eszközeit szabadon megválasztó, racionális önkényakarat. A tQkés rendet a tsd.-i elv elQretörése jellemzi a közösségivel szemben. Ennek megfelelQen a közösségi rend személyes kapcsolatai helyére a személytelenséget képviselQ társadalom lép. Az erkölcsi, vallási szabályok szerepét átveszi a jog. Tönnies elméletét liberális kritikusai történetileg félrevezetQnek, szociológiai szempontból pedig leegyszerqsítQnek, politikai jelentését tekintve konzervatívnak minQsítik (R. Dahrendorf). A közösség és társadalom szembeállítása azért félrevezetQ, mert valószínqtlen, hogy valaha is létezett ilyen közösség. Ui. minden emberi együttélésben vannak, akik a törvényeket kötelezQ erQvel ruházzák fel, szankcionálják, érvényesítik, és vannak, akik alávetettek. EgyenlQtlenség és konfliktus minden emberi együttélésben van. A kritika elutasítja egy olyan közösség illúzióját, amely megfosztja az egyént a döntés lehetQségétQl, és a szabad embert a  méhcsaládok tagjainak színvonalára süllyeszti le . A társadalom fogalma a megértQ szociológia szerint - Társadalmi kapcsolat  közösség  társulás (Weber) Weber felfogása Tönnies hatását tükrözi. Weber által használt terminológia szerint a társadalmi kapcsolat gyqjtQfogalom, ezen belül található a közösség és a társulás szembeállítása: Társadalmi kapcsolat: ha többek magatartása értelmi tartalmának megfelelQen kölcsönösen egymáshoz igazodik, és magatartásukat ez a kölcsönös igazodás irányítja. Közösség: az a tsd.-i kapcsolat, amelyben a tsd.-i cselekvést a résztvevQk szubjektíve átérzett összetartozásán alapuló beállítottság jellemzi. Társulás: a tsd.-i kapcsolat, ha a tsd.-i cselekvés jellemzQje a racionálisan motivált érdekkiegyenlítQdésen alapuló beállítottság. Közösség emocionális vagy tradicionális alapon jöhet létre. A közös tulajdonság vagy közös nyelv önmagában nem hoz létre közösséget. Az csak akkor keletkezik, ha az egyének viselkedésükben egymáshoz igazodnak. A közösséghez való tartozásukról éppen ez a közös viselkedésmód tanúskodik. Társulásra célracionális, érdekracionális, vagy értékracionális motiváció hatására kerülhet sor. A közösségek úgy jönnek létre, hogy egy embercsoporton belül a tagok magatartása bizonyos iránymutatók szerint alakul, és ezáltal kerül egymással összhangba. Azonban az iránymutatók létezése sem teremt önmagában közösséget. Ahhoz az kell, hogy ezeket kövessék, betartsák, alkalmazzák = normaként érvényesüljenek. Az ember e folyamatnak nem csupán úgy résztvevQje, hogy felismeri az iránymutatókat (normákat), hanem tetteivel azok megvalósítója, formálója, s ezzel végsQ soron, magát a történelmet alakítja. A közösségek osztályozása. ÁE II 64 66. A közösségek mibenlétét magyarázó elméleteknek több csoportjuk van: organikus elméletek funkcionális elméletek normatív elméletek. Közösségek osztályozása: Organikus elméletek Ezek az újkorban, a német klasszikus filozófia néhány képviselQjének mqveiben jelennek meg (Fichte, Schelling, L. von Stein, Gierke). Ezek az elméletek az emberi közösséget olyan organizmusnak, egységnek tekintették, amely szerzQdés alapján egymáshoz kapcsolódó egyedekbQl áll. Az ilyen organizmus saját célokkal, feladatokkal, értékekkel rendelkezik. Fichte: a polgár állam viszonyban a polgár egy olyan EGÉSZ-szel áll szemben, mely minden egyes résztvevQjének hozzájárulásából áll össze. (Olyan fa, melynek részei csak addig élnek, amíg a fa megmarad.) Schelling: állam = a szabadság tárgyiasult organizmusa. L. von Stein: állam = személyekbQl álló közakarati organizmus. A késQbbi organizmus-elméletek a közösségek természettudományos magyarázatát fQként pszichológiai vagy biológiai tényezQkben keresik. Ezek szerint a közösség olyan akarati viszony, mely az egyénhez képest magasabbrendq pszichés tényezQk (család, népakarat) hatásán alapul. (Gierke). Mások biológiai értelemben tekintik organizmusnak a közösséget. Olyan organizmus-elméletek is vannak, amelyek a közösségek és a természetes organizmusok hasonlóságát csak képletesen érzékeltetik. Spencer ilyen hasonlóságnak tartja, hogy mindkettQnél megtalálható a munkamegosztás és a funkcionális alapon történQ specializálódás, a részek egymásra utaltsága, kölcsönös függQsége stb. A darwini  kiválasztódás -elméletet késQbb a közösségekre, tsd.-i struktúrákra is alkalmazták. Közösségek osztályozása: funkcionális elméletek Kiindulópont, hogy a közösség nem csak egymás mellett élQ, de izolált egyedek összessége. A kérdés az, hogy ezeket az egyedeket mi teszi közösséggé. Simmel: az, hogy a közösségben az emberek együttesen, egymásért vagy egymás ellen ténykednek, miközben hatást gyakorolnak egymásra. A társadalom tehát olyan kölcsönhatásokból tevQdik össze, amelyek bizonyos okokból, bizonyos célok elérésére keletkeznek. L. von Wiese: az emberek közt funkcionális kapcsolatok vannak, s ezek a tsd.-i gyakorlatban állandósulnak. A társadalom tehát úgy értelmezhetQ, mint az egyének kapcsolatformáinak összessége. M. Weber: a tsd.-i alakulatok (állam, társaságok) az egyes emberek cselekvéseire vezethetQk vissza. A tsd.-i magatartás-struktúrák létrejöttében két tényezQ játszik fontos szerepet: a cselekvés cél-orientáltsága és a cselekvés esélye. Cél-orientáltság: az emberek cselekvéseit meghatározott gondolat-tartalmak vezérlik. Az ember cselekvése épp abban különbözik más történésektQl, hogy célja, értelme van, s a megvalósítás során ez lebeg a szeme elQtt. Hasonló koordináló funkciót látnak el a közösségekrQl alkotott képzetek. A közösségek csak akkor jönnek létre, ha de facto fennáll az ilyen célra irányuló cselekvés esélye. Közösségek osztályozása: normatív elméletek A normatív elméletek a több ember számára közös, Qket összetartó tényezQt egy objektíve létezQ normatív rendben fedezik fel. Kelsen szerint az emberi gondolkodás pszichés folyamata mások számára sohasem hozzáférhetQ, viszont annak gondolattartalma közölhetQ másokkal. Így több ember számára ismertté válhat. Az így létezQ gondolattartalom közös alap lesz a közös cselekvési orientáció számára. Az alap tehát a jogi normák gondolattartalma, s erre épülhet az adásvétel, munkaviszony, s általában a jogkövetQ magatartás-struktúra. Egy jogi közösség ui. azáltal jön létre, hogy tagjai valamennyien alkalmazkodnak a jogszabályokban rögzített magatartási modellhez. Társadalom = több ember kölcsönös magatartását szabályozó normatív rend. A normák komplexuma orientálja a cselekvést, s formálja az embereket közösséggé. A hatalom fogalma és fajtái. ÁE II 86–97. A hatalom fogalma A hatalom társadalomtudományi megközelítésének kiindulópontja annak emberek közti viszonyként való értelmezése. Bertrand Russel meghatározása Angol filozófus, mqve: Power (1938). Hatalom = szándékolt hatások elérésének lehetQsége. Szerinte a hatalom olyan alapvetQ fogalom, mint a természetben az energia. Hatalom (másképp) = A- nak a képessége, hogy akaratát B-vel szemben érvényesítse. Kulcsár Kálmán definíciója Jogszociológus, hatalom = olyan viszony, amely meghatározott személyeknek lehetQséget ad arra, hogy más emberek magatartását sikeresen befolyásolják. Genus proxium: hatalom emberek közti viszony, differencia specifica: sikeres befolyásolás. J.J. Wiatr megközelítése Lengyel szociológus. Hatalom = ha X-nek az adott közösségben hatályos normák alapján joga van parancsot adni Y-nak, aki a parancsnak köteles engedelmeskedni. => a hatalom emberek közti alá-fölérendeltségi viszony, mely legalább két résztvevQ egymással való kapcsolatát feltételezi. A kapcsolat lényegét a parancsolás lehetQsége jelenti, ami több egyszerq ráhatásnál vagy befolyásolásnál Lényeges a hatályos normákkal való összhang is. Így nem hatalom a rabló és áldozata közti viszony. Weber elmélete Hatalom = egy társadalmi viszonyon belül valakinek az esélye arra, hogy akaratát az ellenszegülés ellenére is érvényesítse, attól függetlenül, hogy ez az esély min alapul. Itt is alá-fölérendeltség van és benne rejlik a kényszer alkalmazásának lehetQsége is. Uralom= annak esélye, hogy meghatározott személyek valamely parancsnak engedelmeskedni fognak. Az uralom a hatalom megvalósulására utal, hogy a hatalommal járó befolyásolási lehetQség várhatóan realizálódik. Engedelmeskedés egyik szükséges oka: szokáserkölcs (fásult megszokás, elQdök példájával alátámasztott hivatkozás) értékracionális indítékok (érzelmi-indulati) célracionális megfontolások (anyagi-gazdasági érdekek) Engedelmeskedés másik szükséges oka: az uralom legitimitásába vetett hit (széles körq meggyQzQdés, hogy a parancsot kiadó személyt ez a jog megilleti) Legitimitás-igény fajtái alapján az uralom fajtái: tradicionális (szokások, hagyományok ereje) karizmatikus (parancsoló természetfölötti képességeibe vetett meggyQzQdés) legális uralom (törvények és jogban kifejezQdQ racionalitás) A weberi elmélet kritikái Molnár Tamás: csak az újkorban meghatározók a weberi legitimációs tényezQk, korábban minden politikailag szervezett közösségben meg volt a hatalom szentségébe vetett hit, ami abból a meggyQzQdésbQl adódott, hogy a közösség az egyes emberek léténél magasabb szintq valóságot jelent, így az ezt képviselQ hatalom is egy felsQ hatóerQ része, s ezért szentnek tartották. A totalitárius államokban az engedelmeskedés elvárása öncélú, ott a hatalom nem eszköz, a hatalom cél. Sokszor a hatalmat önértéknek, a hatalmat gyakorló saját szabadsága feltételének tartják. Marxista, behaviorális és más doktrínák Marxizmus: hatalom = az emberi közösségek léte által feltételezett és a társadalmi együttélés objektív szükségletét képezQ megsokszorozott termelQerQ, amely a termelési viszonyoktól függ. Behaviorális: a hatalmat az emberi magatartások különbözQ formáihoz kapcsolják Teleológikus: vmilyen célra irányuló jelenségként értelmezik Instrumentális: hatalom eszköz-jellegét hangsúlyozzák Strukturális: intézmény-oldalt, hatalmi szervezetet állítja elQtérbe Pszichológiai: hatalmat pszichés ráhatásként értelmezik Konfliktusos: hatalom olyan döntések meghozatalára lehetQség, amely a társ.-i konf.-ok rendezésére szolgálnak A hatalom fajtái A hatalmi formák modern rendszerezésének antik, középkori és újkori elQzményei Platón és Arisztotelész is rendszerezte, voltak helyes és elfajult formái. Machiavelli: örökletes és új keletq egyeduralmak Locke: atya, politikai és zsarnoki hatalom Montesquieu: állam tv.-hozó, végrehajtó és bírói hatalmának megkülönböztetése Modern: új hatalmi ágak: média, technostruktúra, pénzügyi vezetQk, stb. Bertrand Russel hatalom-tipológiái Három szempontot érvényesít a politikatudomány (political science) megközelítésmódját alkalmazva. Osztályozás az egyén befolyásolásának módszerei alapján kényszerítés (fizikai)  fegyveres testületek ösztönzés (elQny kilátásba helyezése)  gazdasági szféra tudati ráhatás (magukévá tegyék a parancsot)  oktatás, vallás Osztályozás a hatalom pszichés alapjai nyomán Tradicionális (hagyományok, megszokás)  common law ( from immemorial time ) Újonnan szerzett: meztelen  nincs jogi érvelés, zsarnoki vagy forradalmi  ideológia legitimálja Osztályozás jellemzQ embertípusok nyomá Gentleman  isteni eredetqnek tartott uralkodók, lovagok, arisztokraták Tudós/Varázsló  Qszi eredetq, egyházak, hivatás-dinasztiák (angol jogi rend) Manager  gazdasági hatalmat elQtérbe állító társadalmakban találja meg leginkább a helyét Szónok – demokráciában (közösségek befolyásolása, rhétor, orator szerep) elfajult: demagóg (tartalmi kritérium nélkül) Diktátor – önjelölt, eszközökben nem válogatva tör a célja felé Szürke eminenciás – színfalak mögötti hatalomban érzi jól magát A hatalom három fajtája - Marxisták találták ki ezt a megkülönböztetést: gazdasági – javak megszerzésében és elosztásában játszik szerepet ideológiai - fennálló rend legitimációjában játszik szerepet politikai  csoport-jellegq, egy társadalmi csoport (párt) privilegizált lehetQsége a társadalmi viszonyok rendezésére. egyesek szerint minden hatalom politikai Marx: csak az osztálytársadalmakban alakul ki, mert az osztályelnyomásra szolgál Az államhatalom Az államhatalom a politikai hatalom legmagasabb szintq kifejezése, ahol a hatalom gyakorlását elkülönült és szervezett kényszerítQ apparátus támasztja alá. Hermann Heller: Az államterületen élQ emberek magatartásának szabályozási lehetQsége azzal a biztos eséllyel, hogy az elQírt magatartást végsQ soron fizikai erQszakkal ki lehet kényszeríteni. Wiatr: Az állmhatalom elkülönült apparátus segítségével egy meghatározott területen élQ lakosság felett gyakorolt hatalom, szervezett és jogilag szabályozott kényszerítQ eszközök igénybevételének lehetQsége mellett. Az államnak ezt a fQhatalmát szuverenitásnak nevezzük. Az államhatalom célja az emberi együttélés rendjének fenntartása a  mindenki háborúja mindenki ellen megakadályozása. Demokráciában: az államhatalom hatékonysági igénye együtt jár az ellenQrizhetQségével. Az államhatalom egységes, ezért a nem-állami szervek csak az állam által számukra engedélyezett keretek között gyakorolhatnak közhatalmi feladatokat. De a szubszidiaritás is érvényesül, vagyis kisebb közösségek autonómia-törekvéseit figyelembe veszi. Az államhatalom egységébQl csak a törvényhozó, végrehajtó és igazságszolgáltató szervek funkcionális koordinációja adódik. A szuverenitásról. ÁE I 144 148, 154 156. A szuverenitás fogalma A politikatudományba, jogtudományba és szociológiába is tartozik. Szuverenitás= államhatalom legfelsQ volta befelé, állami függetlenség kifelé. 1648. Vesztfáliai béke óta beszélünk modern államokról. Elméleti elQzmények Arisztotelész: autarkeia (önmagában vett elegendQség)= állam azon ismertetQjegye, ami minden más emberi közösségtQl megkülönbözteti - semmi köze szuverenitáshoz Marsilius (1280-1328): Defensor pacis: népszuverenitást hirdette, de ez a néphatalmat értette ezalatt a pápa világi uralma ellen. Althusius (1557-1638): az államhatalom birtokosa a nép, nem a fejedelem, az csak a nép megbízottja. -elfelejtették A szuverenitás klasszikus elméletei Abszolút és relatív elméletek Fogalmilag abszolút: az állam hatalmát semmi sem korlátozza, bár bizonyos korlátozásokat Qk is elismernek, a szuverén hatalmat egyéb hatalmaktól annak legfQbb volta határolja el: Bodin, Grotius, Hobbes. Állami mindehaóság, pozitívan hatalom, negatívan szabadság Reatív szuverenitás elméletek: szuverenitás-fogalom kezdetben abszolút volt, de mára az életviszonyok megváltoztak. Mások szerint kezdetben is már relatív volt. Ez pozitívan nemzetközi jogtól függQ hatalom, negatívan nemzetközi jogtól függQ szabadság. Jean Bodin (1530-1597) a szuverenitás atyja, Hat könyv a szabadságról (1576) a nemzeti állam keretei között gondolkodott. A szuverenitás, mint az állam fogalmi jegye Bodin:  Az állam több családnak és az Q közös ügyeiknek a jogszerq kormányzata szuverén hatalommal Bodin: Szuverenitás=egy állam állandó és abszolút hatalma. A uralkodó törvényeket hozhat, de Qt nem kötik a törvények, egy és oszthatatlan. Korlátai: isteni és természeti tv.-eknek alá van vetve, örökösödési tv.-eket nem tekintheti semmisnek, magántulajdont tiszteletben kell tartania. Jogai fQleg: tv.hozás joga háborúindítás és békekötés megkegyelmezés legfQbb hivatalnokok kinevezése pénzverés adók, vámok kiszabása (de az adóknál mégis ad megkötést - az érdekeltek beleegyezése kell hozzá) Államformák: arisztokrácia, demokrácia és monarchia Bodin utáni kora-újkori elméletek: Grotius, Hobbes, Spinoza Grotius (Háború és béke joga, 1583-1645): embereket társulási ösztön jellemzi (appetitus societatis) => a háború ellenkezik az emberi természettel. A királyi szuverenitás jogi megalapozását végezte el.. A legfQbb hatalomnak meg kell tartania a természetjog, az isteni jog és a nemzetközi jog elQírásait. Hobbes (Leviatan, 1588-1679): a szuverenitás korlátlan voltát nem magasabbrendq metafizikai elvbQl, hanem a szerzQdésbQl vezette le. Spinoza (1632-1677): társadalmi együttélésrl írt, hatott Rousseau-ra. Jean-Jacques Rousseau (1712-1778) és a népszuverenitás elmélete Mqve: A társadalmi szerzQdésrl, avagy a politikai jog elvei. Az állam lérejöttét egy társadalmi szerzQdéssel magyarázza.  A fQhatalom az általános akarat gyakorlása, ezért elidegeníthetetlen, a népet, mint kollektív lényt csak önmaga képviselheti . A hatlaommegosztást elvetette. A fQhatalom csakis a törvények útján cselekszik. A népszuverenitás tanának bírálata Constant (1767-1830) figyelmeztetett a korlátlan hatalom veszélyeire. P dolgozta ki a „negatív szabadság” koncepcióját, az egyén államtól való szabadságára helyezte a hangsúlyt a klasszikus közvetlen demokrácia pozitív szabadságával szemben. Elmélete alapján világos, hogy az ókorban azért nem foglalkoztak a szuverenitás fogalmával, mert nem volt olyan egyéb hatalom, amely vitatta volna az antik állam létét. A szuverenitás fogalmának háttérbe szorulása Az abszolút állami szuverenitás tagadása Vannak, akik szerint csak a minden irányban abszolút áll. szuverenitás lehetne, de ilyen nincs, ezért nem létezik állami szuverenitás: - Jogszuverenitás elm.: Kelsen: a jogrendet tartja szuverénnek, szuverenitás=egy normarend legfQbbsége. Csak az állami jog primátusának képviseQi beszélhetnek ilyen értelemben állami szuverenitásról. - Világszuverenitás elmélete: a tények világába helyezi, ENSZ-ben látja megtestesülni. - Egyénszuverenitás: Laski: minden erQ a társadalmi csoportokból ered, állam csak egy (primus inter pares) a sok közül. A szuverenitás abszolút tagadása Azért tagadják, mert a nemzetközi jogban nélkülözhetQ. Sokak szerint nem jogi, hanem politikai fogalom Helyette javasolják: tekintély (autoritás) kifejezést. Szuverenitás és jogállamiság Egyesek szerint a szuverenitás és a jogállamiság ellentmondásban vannak, mások szerint nem, mert a jog a hatalom minden képviselQjére vonatkozik. A modern szuverén állam megjelenésekor a jog hierarchikusan volt felépítve, a szuverenitás segítette a jogbiztonságot. Schmitt:  Szuverén az, aki a kivételes állapotról dönt . Itt a hatalmi döntés elválik a jogi normától, mert az nem korlátozza. Jacques Maritain: A szuverenitás fogalma. Szgy. 621–633. +füzetben! Középkor nem ismerte. A királyok isteni hatalma olyan hatalom volt, amivel Isten közvetlenül ruházta fel a királyokat, nem az állam abszolút hatalmát. A királynak természetes és elidegeníthetetlen hatalma volt az uralkodásra, még a trónfosztottak is Qrizték ezt. A szuverenitás igazi és eredeti jelentése: Két dolog: 1. a legfQbb függetlenséghez és hatalomhoz való jog, ami természetes és elidegeníthetetlen jog 2. az olyan függetlenséghez és hatalomhoz való jogot, ami a maga helyén abszolúte vagy transzcendensen (felsQbbrendqen, nem pedig viszonylagosan vagy az egészen belüli legfelsQ részként) legfQbb. Vagyis a szuverén által kormányzott egésztQl független az, hogy a szuverén ezen egésszel szembeni függetlensége és afölötti hatalma legfQbb. A szuverenitás saját jogként illeti a szuverént. A politikai közösség teljes autonómiához való joga természetes, sQt elidegeníthetetlen jog, ezt kényszerrel senki sem csökkentheti. Így a politikai közösség teljes autonómiája magában foglalja a valódi szuverenitás elsQ elemét, de nem tartalmazza a másodikat, hiszen a pol.-i közösség nem kormányozza magát elkülönülten és önmaga fölül. Így a valódi szuverenitás 2. elemének, a függetlenség és a hatalom abszolúte és transzcendensen legfQbb voltának nyilvánvalóan nincs jelentQsége a pol.-i köz. teljes autónómia fogalmában. Nem tulajdonítható az államnak a szuverenitásnak sem az elsQ eleme, nevezetesen a legfQbb függetlenséghez és hatalomhoz való természetes és elidegeníthetetlen jog, sem a második, vagyis e függetlenségnek és hatalomnak az abszolute és transzendensen legfQbb volta. Ez a valódi szuverenitás esetén a szuverén által kormányzott egésztQl elkülönülten és felülrQl legfQbb, s amely a külsQ szférában még a szuverén igazi lényegének önmagában ellentmondó, magasabb, tágabb pol.-i társadalmi lehetQségét is megteremti. Az állam valójában nem szuverén, és sohasem volt az. Eredeti jelentését alapul véve a szuverenitás fogalma nem vonatkozik a pol.-i közösségre, kivéve kt eleme közül az elsQt, az államra pedig egyáltalán nem. Ha az állam felülvizsgálható és felelQsségre vonható, akkor nem szuverén. De a nép sem az, mert nem gyakorol felelQsség nélkül hatalmat. Képtelenség Rousseau volonté generale-ja is, ez csak mítosz, eszköz az abszolút uralkodók kezében. Rousseau nem volt demokrata. A nép autonómiája természeti törvény. De ahogy a szuverenitás rászállt, bármilyen tv.-t hozhatott, nem korlátozva természeti törvénytQl. Ez ártalmas, erkölcs által nem korlátozott => totális rendszerek. Maritain: A szuverenitás és az abszolutizmus elméletei egy tQrQl fakadnak, együtt kell tQlük megszabadulni. Stanley I. Benn: A szuverenitás jelentésváltozatai. Szgy. 634 650. +füzetben! Szuverenitásnak különbözQ jelentésváltozatai vannak: Bodin: a jog által nem korlátozott legfQbb hatalom Austin: egy meghatározott emberi felsQbbség, aki nem engedelmeskedik szokásszerqen hasonló felsQbbségnek és egy társadalom zömében szokásszerqen engedelmeskedik neki Bryce: jogi szuverenitás: az a szuverén, aki utasításainak a jog jogi erQt tulajdonít, Q de facto uralkodó Ress: hatalmat gyakorolni& , jogi szuverenitás& , politikai befolyást gyakorolni& - másnak magasabb fokon gyakorolni a pol.-i befolyást. Minek tulajdonítjuk? Jogi szuverenitás: parlament, alkotmánymódosító szerv, alkotmány KényszerítQ szuverenitás: hadsereg Befolyást gyakorló szuverenitás: uralkodó osztály, választók többsége, papság A szuverenitás: kifejezheti valamely norma legfelsQ voltát egy jogi hierarchián belül, amint azt egy jogász, vagy az látja, aki a mérlegelési szabadság jogi korlátait tanulmányozza (jogi szuverenitás) az alkotmány, mint normatív rend vizsgálata során vonatkozhat egy törvényhozó szerv mindenre kiterjedQ vagy saját területén belül legfQbb hatáskörére (törvényhozói szuverenitás  politikatudományi, nem szükségszerq a létezése) kifejezheti egy jogrend önmagában megálló voltát az e rendben tevékenykedQ jogász szemszögébQl (állam szuverenitása nemzetközi vonatkozásban) vonatkozhat a részleges rend egy sajátos fajtájára melynek meghatározása jogrendszerrQl jogrendszerre változhat (s hasznossága e tekintetben a szakjogtudományra korlátozódik) (állam szuverenitása nemzetközi vonatkozásban) kifejezheti a fegyveres erQk és más hasonló szervek képességét minden lehetséges vetélytárs legyQzésére (szuverenitás, mint legfQbb kényszerítQ hatalom) kifejezheti egy részleges érdek azon képességét, hogy döntQen befolyásolja a politikát (szuverenitás mint legerQsebb pol.-i befolyás) Az elsQ 4 jelentésnek csak normatív elemzésekben van jelentQsége, szociológiaiban nem. Kevés bennük a közös elem, bár hasznos fogalmak. Az elsQ kettQben a felsQbbség eszméje benne van, de a szó eltérQ jelentésárnyalataival, a harmadik inkább totalitást fejez ki, nem felsQbbséget. A 4. e fogalmak egyikére sem utal. Az 5. és 6. jelentés arra a képességre utal, hogy meghatározzuk más emberek magatartását. S a szuverenitás csak e jelentésekben foglal magában legfQbb hatalmat. E két jelentés történelmi vagy szociológiai elemzésekben bírhat jelentQséggel, normatív elemzésekben viszont nem. Hasznosságuk a relevanciájuk területére korlátozódik, hiszen könnyen tévútra vezethetnek. A fenti elemzés fényében hiba lenne a szuverenitást olyan genusnak tekinteni, amelynek fajai megfelelQ jelzQkkel megkülönböztethetQk egymástól s ez alighanem jó okot jelent arra, hogy feladjunk egy ilyen sokarcú szót. Az állam funkciók. ÁE II 98 99. Alkotmányosan rögzített államfunkciók Az állami tsd.-i rendeltetése, az államcél és az állami funkció kategóriáinak különbsége alapvetQen tartalmi, a többé-kevésbé azonos összefüggések minQségi különbségét, eltérQ jellegét emelik ki. Az egyes állami funkciókhoz és azok csoportjaihoz a tsd.-i viszonyok összefüggQ csoportja révén juthatunk el. KülönbözQ csoportokat és azokon belül egyes funkciókat különböztethetünk meg. Minden állam esetében fönnáll valamilyen tartós és lényeges okozati összefüggés az állam és a tsd.-i viszonyok alakulása között, az azonban nem általánosítható, hogy egy-egy konkrét állami funkció minden egyes államra jellemzQ lenne. ( Politikai-igazgatási funkciók: az állami szervek e körbe tartozó tevékenysége sokrétq lehet: - rendszerrel szembenálló politikai erQk elnyomása, valamely tsd.-i réteg felszámolása vagy éppen megerQsítése, politikai intézményrendszer alakítása, politikai jogok szabályozása, jogrend, közrend, közbiztonság védelme, szociálpolitikai intézkedések. Ezek sem kizárólag osztályjellegqek, hanem az egész társadalom rendezettségét szolgálják. ( Külpolitikai funkciók: állam katonai erejének politikai-területi befolyásolásának viszonya. ( Nemzetközi együttmqködési funkciók: állami funkciók és nemzetközi gazdasági kapcsolatok, nemzetközi kulturális, környezetvédelmi együttmqködés. Ideológiai jellegq államfunkciók A társadalmi szerkezet alakításához és fenntartásához, stabilizációjához kapcsolódik. Ezzel kapcsolatosan a marxizmus az állam osztályfunkciójáról beszélt, de ez hiba, az osztály fogalma használhatatlan szociológia struktúra leírása szempontjából Közjóléti és gazdasági államfunkciók A prekapitalista államtípusokban az állam funkciói csak viszonylag különültek el az uralkodó osztály tagjainak tevékenységétQl. A gazdaság és politika összefonódása következtében még erQteljesebb az állami tevékenységben az osztályjellegq mozzanatok dominanciája. A korai és szabad versenyes kapitalizmusban az állam tsd.-i rendeltetése a tQkés termelés külsQ feltételeinek létrehozásában, majd biztosításában merült ki. Ezt fejezte ki a liberális állam elmélete és gyakorlata. ( A társadalom és természet viszonyának befolyásolása: társadalom védelme a természettel szemben, eü., demográfiai viszonyok alakítása, természeti csapások elhárítása, természeti környezet állapota stb. ( Gazdasági funkciók: tulajdonosi, elosztási és kooperációs viszonyok kialakítása, állami és jogi védelme, gazd.-i tevékenységek befolyásolása. Kulturális államfunkciók Az állami tevékenység és az uralkodó ideológia kidolgozottsága és elterjedtsége közötti összefüggések. Ennek központi mozzanata annak biztosítása, hogy a berendezkedést a lakosság nagy része törvényesnek ismerje el és elfogadja. Összefüggés van az állami tevékenység és a képzettségi, mqveltségi színvonal között. Fontos a tudomány és a mqvészetek befolyására irányuló állami tevékenység: vallási (hit terjesztése szent háborúval), szakrális (piramis, mauzóleum építés), mágikus (emberáldozat) rituális (nemzeti ünnepek tartása) oktatás állami intézményrendszerének kiépítése tudományos kutatások támogatása mqvészet támogatása Bürokrácia-elméletek. ÁE II 100 104. A bürokrácia fogalmi meghatározásának fQ irányai 1745-ben Vincent de Gourney használta elQször a kifejezést. Azóta jelentéstartalma jelentQs változáson ment át. A bürokrácia szó utalhat fizetett hivatalnokok révén való kormányzásra; a hivatal uralmára v. a hivatalnoki hatalom túltengésére és másra is. Weber jelentQsége: A XIX. sz. elején a szónak még egyértelmqen pejoratív jelentése volt, melyben M. Weber munkássága hozott fordulatot. P a bürokráciát szükségszerq jelenségnek tartotta, mely a modern társadalmak általános fejlQdési tendenciájából következik. ideáltípussal fogalmi kereteket dolgozott ki, így megteremtette a szervezetszociológia alapjait Bürokrácia megítélése Weber után: Általában a fejlQdés akadályának tqnik a bürokrácia azok számára, akik szerint a tsd. különbözQ alrendszereinek centralizált irányítása fékezi azokat a spontán folyamatokat, amelyek a tsd.-i munkamegosztás differenciálódásához vezetnek, s ennek elQmozdítása helyett a bürokratikus szervek burjánzását eredményezik. Pozitívan értékelik a bürokratizmust azok, akik szerint a tsd. fejlQdése egyre komplexebb munkamegosztást eredményez, s ezért óhatatlanul létre kell jönniük a közvetítQ és koordináló szervezeteknek, hogy összehangolják a specializált alrendszereket. Ezért a bürokratikus szervezetek kialakulása a tsd. további fejlQdésének feltétele. A bürokrácia weberi fogalma. A racionalizálódási folyamat Weber bürokrácia-elméletével kapcsolatban az egyik legalapvetQbb gondolat az, hogy a nyugati társadalmak történetében egy sajátos racionalizálási folyamat zajlik. Ez azt jelenti, hogy az ember ösztönös, szokásszerq, tradicionális cselekvéseibQl létrejövQ kultúrát felváltja a tudatos cselekvések eredményeként létrejövQ civilizáció. A tsd.-i lét minden területén elQtérbe kerülnek a kiszámítható, egyértelmq szabályok és eljárások, míg a hagyományos értékek és gyakorlati szabályok fokozatosan elveszítik jelentQségüket. E racionalizálódási folyamatnak Weber nem tulajdonított belsQ értéket. A racionalizálás történeti fogalom, mely ellentétek világát zárja magába. Egyrészt lerombolja a hagyományos értékeket, másrészt nem segíti elQ új értékrendszerek kialakulását- Ezáltal az életet eszköz-jellegqvé fokozza le és a tsd.-ban olyan erQket szabadít fel, melyek az irracionalitás irányába hatnak. Weber a racionalitás két típusát különbözteti meg: formális racionalitás: az eszközök megfelelQ voltát, pontosságát jelenti; materiális racionalitás: különbözQ célok és értékek megvalósítása. A formális racionalitás érvényesülése önmagában nem garantálja a materiális racionalitás megvalósulását. A racionalitásról, racionalizálódásról alkotott weberi elképzelések világítják meg az uralom ideáltípusairól szóló gondolatmenetét. Weber különbséget tesz hatalom és uralom között, mely különbség a legitimitásban rejlik. Az uralom legitim hatalom: az alávetettek elfogadják a hatalom tényét, önként követik a parancsokat, mert hisznek abban, hogy az uralmon lévQknek joga van a parancsolásra. Az uralmat aszerint tipizálja, hogy az alattvalók milyen okból fogadják el a hatalom tényét: tradicionális uralom  régtQl fogva fennálló hagyományokba vetett hit karizmatikus uralom  a vezetQ kiemelkedQ, rétegek képességébe vetett hit legális-racionális uralom  az uralmat formálisan korrekt szabályok szerint gyakorolják  a szabályok helyességébe vetett hit (modern tsd.-k) Minden uralmi típusnak egy sajátos uralmi szervezet felel meg  így jutunk el a bürokráciához, mely a legális-racionális uralomhoz kapcsolódó szervezet. E szervezet minél inkább megfelel a racionális bürokrácia ideáltípusának, annál inkább képes a feladatokat pontosan, gyorsan, kiszámíthatóan elvégezni. A bürokratikus szervezet ideáltípusa (Weber) A bürokratikus szervezeten belül a szervezet tagjainak engedelmességét a legális-racionális uralom legitimitásába vetett hit biztosítja. E hit a következQ elképzeléseken alapul: megalkotható olyan kódex, mely alapján engedelmesség követelhetQ, a törvény absztrakt szabályok rendszere, mely alapján egyedi döntések születnek, aki a hatalmat gyakorolja, az is alá van vetve e szabályoknak, a tagok csak a szervezet tagjaként engedelmeskednek a törvénynek, az engedelmesség a személytelen rendet illeti meg, és nem a pozícióban lévQ személyt. Ideáltípus: az értelmezés eszköze  modell, amit a szociológus az értelmezés megkönnyítésére állít fel: valamilyen cselekvési motívumot vesz alapul, elemzési eszköz  intuitíven megragad egy értelmezési típust és már csak az eltérést kell megmagyarázni. A legális-racionális uralom sajátos jellegzetességei: a hivatali feladatokat folyamatos és szabályozott módon szervezik, a feladatokat funkcionálisan elkülönítik, hatáskört is adnak, hivatali egységes hierarchikus elrendezésben – irányítás, ellenQrzés, munkavégzés szabályai technikai v. jogi jellegqek  szakképzett emberek kellenek, szervezet anyagi eszközei elkülönülnek a tagok magánvagyonától, ügyek intézése aktaszerqen, írásos dokumentumok  középpontban: iroda. Weber szerint büºøZ \ v ´ Û û z ˜ ™ š ¡ ¢    „ † Ü Þ ê ú ü `b HJLŽ”²ÂÚÜš®°Úäæ<>VXHJŠŒ–š²ÄÖÚöŒŽõîêîæîêîâîæîæîæîæîâîæîæîæâæîâîâîÞ×ÓËÓ׿׿×ÄæÄ׿×Þ×Ó׿׿×Þ¼µ­µ¼µ­µÞhöDh1;6 höDh1;höDh1;: höDh¯WhOc"hOc"6hOc" höDhâA›höDhŠ,âhL_øh>‚ höDhÂ.h¸'$hÿ!^JaJBû  L>ŒŽŠd$ü&j(Ä+¾.–0²1˜3d6t8/<È@úõõõìììçâÚÒÒÒçççÊçº$a$gd9b$a$gd+HZ$a$gd2q.$a$gdê+$a$gd® ¹gd¬2‡gd'Ý 7$8$H$gdâA›gdÂ.gd²rçšýŽœÀF”²¬°äæt¼ n !V!""`"a"¹"¿"Æ"$$N$P$`$b$d$~$‚$ì$%h%j%&6&‚&à&ú&ü&.(d(h(j(t(â(0)2)6)V)n)p)÷ðéâÞéÞéâÞÚÓÏÓÏÓÚÈÞÈÞÈÞÈÀ¸À¸ÀÈ´¬¨ð ðÏð ð÷ÞÏð˜ÞÏÞð÷“ŒðÞÏ hP[„hOc" hOc">*höDh'Ý6höDh'Ý5hüZhüZhüZ6höDhOc"hL_ø6hOc"h¬2‡6 höDh¬2‡hê+ höDh® ¹h® ¹hOc" höDhî¾ höDhØA höDh'ÝhöDh'Ý>*7p))¶)Ü)Þ)â)+Â+Ä+>,@,B,X,”,–,¼.¾.J/L/N/ü/”0–0ø0ú0–3˜3Â3È3j4Œ4¨455°5Ð5ò5%6,6:6c6d6i6778’8Ü8î8‚9ä9è9ùõùõùíùéùßù×ùßùéùßùÏùéùßùéÇü´¼¬¼¥ž—¥—¥ž¼ž‹ž‹žƒžÃžh2q.h!£:h2q.h+HZh!£: höDh§n höDh!£ höDh<)höDhyŸ6höDhyŸ: höDhyŸhüZhüZhüZ6h2q.h'Ý>*höDh'Ý>* j®ðhöDh'ÝhöDhP[„h'Ý6hOc" höDh'Ý3è9ò9:4:h:’:¶:è:î:ð:ò:;;t;€;ª;Ø;/<C<R<S<j<<Ê<²>´>Ä>Æ>Î>î>ö>??*hüZh!£>*h2q.höDh!£6hüZh¸'$h!£6 höDh!£h2q.h!£:9È@RBrBC¨C´E(FòF HvIpJrJKbKL÷òêê÷åÜÏÏÏ—ÜŠ} & F $Ifgd¥¦ & F $Ifgd«é7kd$$If–FÖºÿÏ)*öööÖÿÖÿÖÿÖÿ4Ö Faö & F $Ifgdý p $IfgdWTôgd²rç & Fgd!£gd'Ý$a$gd9bRB¦C¨CŠDŒD”D²E´E(FÂFîFžH¢HhIvIšJ®JKTKvKžK²KäKLpNrNÐNÔN†OˆOTQVQ~S€S T TCTHTNTgT‡TåTUU UU7UùõîêæîùÛÔÌÔÈÔÈÔ¾Ô¶Ô¶Ô¶Ô¯«¯«¯«Ô¡ÔÔ«Ô–ŽÔ«Ô†«Ôwh—}Lh ?³6 h—}Lh ?³h>h ?³>*höDh ?³5 h>h ?³h,=Ñ jÞðhöDh ?³h> höDh>h>h ?³6h>h ?³5:h ?³höDh ?³6 höDh ?³h¸'$hÿ!^JaJh¸'$hL_ø höDh9bhöD höDh!£.LpNˆOÚQ¸RêR8S~S T T T†TUòò娨Ë˾†„{n & Fi$Ifgd> $Ifgdê|€7kdR$$If–FÖºÿÏ)*öööÖÿÖÿÖÿÖÿ4Ö Faö & F $Ifgd> & F $Ifgd«é & F $Ifgd«é & F $Ifgd¥¦ & F $Ifgd> 7U>U@UPUiUnUzV|VÊXÌXèY>Z@ZäZèZìZøZ[ [t[z[‚[„[]]] ]<]T]V]Œ]Æ]'^;^T^n^u^Œ^Ü^_`"`$`œ`ž`Ò`aaNaªaîa.bTbùòêâÞòÚòÚòÒÍÒòƾƾƺƶÆòº®ò§ŸòÒòÒòÒòÒò¶›¶›¶”ŸòŸòŒòˆòhÍHh,=Ñh ?³>* h,=Ñh,=ÑhÑ#-höDh ?³5 h>h ?³h>h ?³:h,=Ñh¢'¡h>h¢'¡: höDh¢'¡ h ?³6höDh ?³6h ?³h>h—}Lh>>*h—}Lh ?³>* höDh ?³ h—}Lh ?³4U|VJXèZ]]]Š]Œ]'^T^u^òòáØ žØfØØØ7kdö$$If–FÖºÿÏ)*öööÖÿÖÿÖÿÖÿ4Ö Faö7kd¤$$If–FÖºÿÏ)*öööÖÿÖÿÖÿÖÿ4Ö Faö $IfgdWTô & Fh$7$8$H$Ifgd> & Fh$Ifgd> u^Û^Ü^ž`a¬a.bccö¾¡¡¡¡‹S7kdš$$If–FÖºÿÏ)*öööÖÿÖÿÖÿÖÿ4Ö Faö$$1$5$7$8$9DH$Ifa$gdÑ#-$ & F„$1$5$7$8$9DH$If^„a$gd²X”7kdH$$If–FÖºÿÏ)*öööÖÿÖÿÖÿÖÿ4Ö Faö $IfgdWTôTbVb cc|f~fÜfæføfþf gFg†hÀhÆhºjÖjàjìjvk–kœklll l$l&l8n:nPnxn(o*o¤oäoúoÔpÖpðpüp qq"q2q6qNqRqVqŒqq0r1r2r®r¯rcsdsgsÑsñsÜuÞuèuôu v÷ð÷ðìðìðìðìðìðèäèàèðìðìðìðÜðÜìÔðÜðìÔðÜìðìðìðìðìðÔðÌðÜðÈðÜÈðÄ𽵫§h6^hP"•hP"•5:h>hP"•: höDhWTôh©y¡hŸ?th,=Ñh ?³>*h,=Ñh ?³6h ?³hcGh²G¤h,=Ñh#| höDh ?³höDh ?³NHAc2e0fÄhÆhvkPnäoÖp2rdsñsÚuóóó»óó««Ÿ’‚‚$ & Fk$Ifa$gdŸ?t  & Fk$IfgdŸ?t $$Ifa$gd#|$ & Fj$Ifa$gd#|7kdì$$If–FÖºÿÏ)*öööÖÿÖÿÖÿÖÿ4Ö Faö $$Ifa$gdXX¥ ÚuÜuÞu€v0x1xŒxÀxóx>z|z´zÇ¿³³{³³³³bb$ & Fl$1$5$7$8$9DH$Ifa$gdP"•7kd$$If–FÖºÿÏ)*öööÖÿÖÿÖÿÖÿ4Ö Faö $$Ifa$gdXX¥$a$gdXX¥7kd>$$If–FÖºÿÏ)*öööÖÿÖÿÖÿÖÿ4Ö Faö vv~v€v¾wÐw0xp{ž{¼{Þ{ì{|þ|D}\}^}„}š}¢}º} ~(~*~\~|~šž0€2€FZ ºÒ8‚L‚ü‚ƒ.ƒtƒÌƒ„ª…¼…¾…ä†$‡&‡>‡D‡R‡ÈŒüõñêæêõÞõÖõÖõüõÍõÞõÞõÅ»ÅõÞ³ÞõÍõÞ¯õÖõÖõÞ³§õ£õ³ÞõŸ——ŸõháGh ?³6háGháG6háGh6^h´Q¿h´Q¿6h´Q¿h´Q¿h ?³6hP"•h ?³>*NHhP"•h ?³>*höDh ?³NHhöDh ?³6höDh ?³5h®`… höDh6^h ?³ höDh ?³hP"•5´zn{p{ | |€}zÁ‰s;ÁÁ7kd4$$If–FÖºÿÏ)*öööÖÿÖÿÖÿÖÿ4Ö Faö$$1$5$7$8$9DH$Ifa$gd´Q¿7kdâ$$If–FÖºÿÏ)*öööÖÿÖÿÖÿÖÿ4Ö Faö>$ & F$>ÆT€IfTfÿa$gdXX¥z|Š€¸º8‚’‚lj‰Q88$ & F$1$5$7$8$9DH$Ifa$gd´Q¿7kdØ$$If–FÖºÿÏ)*öööÖÿÖÿÖÿÖÿ4Ö Faö>$ & F$>ÆT€IfTfÿa$gdXX¥7kd†$$If–FÖºÿÏ)*öööÖÿÖÿÖÿÖÿ4Ö Faö’‚ú‚ü‚vƒxƒÊƒH„„…ª…T†ó»óƒóójjóó$ & F$1$5$7$8$9DH$Ifa$gdXX¥7kd|$$If–FÖºÿÏ)*öööÖÿÖÿÖÿÖÿ4Ö Faö7kd*$$If–FÖºÿÏ)*öööÖÿÖÿÖÿÖÿ4Ö Faö $$Ifa$gdXX¥ T†V†T‰NŒÈŒø‘r“Ô“ò”"–T–€–C˜Ç¾¾¾¾¾¾¾±¤—Š~ $$Ifa$gdXX¥  & F$IfgdXX¥  & F $IfgdXX¥  & F $IfgdXX¥  & F $IfgdXX¥ $IfgdXX¥7kdÎ$$If–FÖºÿÏ)*öööÖÿÖÿÖÿÖÿ4Ö Faö ȌɌŽ~ FT4’^’l’p“r“ ””€–Ž–Ò—ò—ö—˜D˜E˜M˜S˜r›t›dfü£¤Ä¤L¥€¥Z§Š§¤§ø§4¨Â¨"ªbªdªfª¾ª÷ïèàèÜÔÐèÔÐèÜèÆè¾èºè¾è³¬¤¬¬¬–ެ¬¬¬Ž¬¬†{höDhÿ!^JaJhöDh>5h´Q¿h>>* h´Q¿h> h=+h=+h=+h>5 h=+h> höDhacKh´Q¿hÝ hÝ : j®ðhöDh ?³h‘U®h‘U®h ?³6h ?³h´Q¿h ?³>* höDh ?³h6^h ?³>*h6^h6^>*-C˜D˜E˜úšâ›f䬠ü£L¥V¦4¨dªÇż¼¯¯¼¼¼¼¼¦ $Ifgd=+  & F$Ifgd=+ $IfgdXX¥7kd $$If–FÖºÿÏ)*öööÖÿÖÿÖÿÖÿ4Ö Faö dªfª¾ª«T«ˆ«ú­µT·º4ºUºxºB¾à„Ä>ÅǺ¯¯ºª¥¥’’ºººº $ & Fna$gd´{v$a$gd´{vgd´{vgdŸ/b $ & Fma$gdH$a$gdÕQgd²rç7kdr$$If–FÖºÿÏ)*öööÖÿÖÿÖÿÖÿ4Ö Faö¾ª«ˆ«ø­ú­†¯”¯Ê°Ì°±"±¾²Ì²D³¬³µµR·T·n·À¹Ì¹Ð¹ºº4ºxº º¬ºD¼Z¼h¼ü¼½b½€¾”¾–¾Æ¾â¾H¿À6Â<ÂPÂRÂXÂÜÂBÆ÷ðéåéÝéÖéÎéÆé¾éÆéåÝéÎéºå²«éÝéÖéºéÖ顙钺’龡ˆ€¾éh´{vhæ}Ö>*h´{vhæ}Ö5>* h´{vhÕQh´{vhÕQ5h´{vhÕQ5>* h´Q¿h´{vhHh´{v>*h´{vh´{vhÕQ>*höDhÕQ:hÝ hÝ : höDhŸ/bhöDhÕQ5höD höDhÕQ h´Q¿hHhHhH>*0BÆXÆÈÆÇÇÇhʢˤ˦˴ËâËjЄÐÈÐÚÐèÐѾÒÀÒ,ÓrÓ–Ö¨Ö~×€× Ú"ÚcÜdÜìÜÝ&ÝÞ&ß(ß¾ßÀßààzà‚á„á¼ä÷ðèðäðÜðäÒÊûô¬´ÃäèèÃäÃäááá蚨‡xsx h°Um>* höDh°Umh¡rýh¡rý>*hÿ!^JaJhöDhÿ!^JaJ höDh´{v höDhŸ/bh´{vhÝ hÝ : höDhæ}Öh´{vh¿¬5 höDh¿¬höDh¿¬>*höDh¿¬:>*h´{vhÕQ>*höDhöDhÕQ>* höDhÕQh´{vhÕQ6+>ÅÇɦËâËsÎÀÒ€×"ÚÀßàzà„áàâòã¾ä\çæçè”é¬ìî×î÷÷òêòòòòåàÛÛÖÎÎÖÛÅÖÖ½Å$a$gd°Um„Ä^„Ägd°Um & Fgd°Umgd°Umgd¡rýgd²rçgd´{v$a$gd¿¬gd¿¬$a$gdÕQ¼ä¾äZç\çæçè”éªì¬ì¤í²í}îî×îtïð®òêòó óFó~óœóÀóÆómôôõõ7õJõºö¼ö(÷søtø‹ø’øú>ú@útú‚úŽúúÔúüeü°ü~ýžýÀýþbþüõüíåáõüõÙõüåõüõüåÔåõÐõÐõÙõÙõÙõüíõüåÈõÄüå¼µ®ª®µŸ®˜®” höDhDOéhöD höDhTp“höDhÿ!^JaJhCpj höDhm6· höDhWu‘hÝ hÝ :hë hÝ h°Um:hf\/ hf\/6hf\/h°Um6h­1Uh°Umh¡rý6h¡rýh¡rý>* höDh°Umh°Um5×îuï¸ðÂñêòFóNõ™õ ö¼ö(÷tø‹ø@útúeü°üÁýZÿ<H 4 6 úúúúñúúààÛÓñÓñËÆ¾¾¾¾¾¾$a$gdm6·gd²rç$a$gdWu‘$a$gd°Umgd¡rý & F ÆhЄÐ^„Ðgd²X”„Ä^„Ägd°Umgd°Umbþ‚þXÿZÿ¬ÿêÿÂ:<ÚàÀÔF H J T 2 > ® 2 4 6 Œ ¨ BD\h¾Àü¢!@B"Zf÷ðìåÞåÖåÏìÏÈÏÄÈ캰娠å웓ÞåìåÞå¨å‹ì‡å€å‡å|‡u‡u höDh'ƒhm6· höDhõ]>hÕJòhcD$hm6·6höDhüb>* h=R>*höDhm6·>*h (hm6·:h (h (5:h (hm6·5:h ( höDh8 2 höDh<´h (hm6·>* höDhTp“ höDhm6·höD höDhDOéh (hDOé6.6 Œ ÀüžB"ŠîòÄ ¸#ì#v'¤,0604È4÷÷÷÷ìììäÜ×ÐËÃÃм¼¼ÐËˤxgd6!A$a$gd³HÂgd¤B¤xgd³HÂgd²rç$a$gdÕJò$a$gdcD$ $ & FŽa$gdm6·$a$gdm6·~)@BDŠî^`þ`VX Ä Ì"Î"¸#Ð#è#ì#p$ð$l%”%¤%t'v'B(D(°*¢,¤,à.000040601$1445(5÷óìèìèìèìÝÓÌèÌÄÌè̽ÌèÌÓ¶¯¶¯¶¯§¯½¯è¯ ¯ ™ ÓˆÓˆ€ˆ½ˆ€höDhïK¯6 höDhïK¯höDhïK¯5>* höDhõ'‹ höDhz™höDh6!A6 höDh6!A höDh\} höDh¤BhöDh³HÂ6 höDh³HÂhöDh¤B5>*höDhÿ!^JaJhÕJò höDh'ƒhöDhcD$h'ƒ62(5Ø5b6f6†6ˆ6777Þ7î738«8¬8y9:x:z:š:ž:ü:8;:;¨;¶;È;Ô;ê;ø;ü;þ;<t<~<œ<ö<ú<=:=F=Œ=œ= =¤=²= >ùñùçÝÖÒçÖÊÖÃÒü±©¡œ¡”‰‰‰|‰t‰t‰t‰t‰t‰|‰t‰höDh]‚6 héQ5höDh]‚5 höDh]‚héQh]‚h=R6 h]‚>*h=Rh=R>*hÿ!^JaJhöDhÿ!^JaJ höDh¤B höDhnr höDhƒt.6hÕJò höDhƒt.höDhƒt.5>*höDh¤B5>*höDhïK¯>* höDhïK¯-È4f67z9z:ü:8;ê;„<ö<Œ=^>Ú?v@ð@úóúîéàÛÆÆÆÆz$ & F1$5$7$8$9DH$a$gd]‚6 & F>ÆT€Tfÿgd]‚$ & F1$5$7$8$9DH$a$gdéQgd]‚„h^„hgd]‚gd=Rgd²rç¤xgd³HÂgd¤B >>^>¶>º>Ê> ?P?T?Ú?ö?ú?¶@º@À@Ä@ð@AARCŒCÔCºE¼E6F˜FÈFðF¬H¾HÂH¢I®IÎIJpJvK¼KVLzLMMM(MnMpMNNN;NOO`O‡O›O´Q¶Q¸QâQGVXV X®X[¢[÷ðèãðßðßðèãðßðßð×ßðÏÇðßð¿Ï÷ð÷ßð·ðÏ÷ð÷ðÏðÇðÇðßð²­¿ð¦¿Ï÷ðßð÷ðÏð·ðÏ h]‚h]‚ h=R>* h]‚>*hÝ h]‚:h=Rh=R>*höDh]‚>*h]‚h=R6héQhéQ6héQ héQ5höDh]‚5 höDh]‚höDh]‚6@ð@ARCŒCúC¤DŒE6F˜FÈF¬HÎIJvKVLzLJMNN;NOO`OúúñúééúäúÜÜúÔÔäúÌääúää & Fgd]‚ & Fgd]‚ & Fogd]‚gd=R & Fgd]‚„h^„hgd]‚gd]‚`O‡O¸QGVXV[¢[ö[œ\]Z]œ]^†^\_`X`¸`XbbÝbÆdöîîöîöéáéáÙÙéÑÌǽ½µµ & Fgdi\ÎgdšJ[gdùmgd²rçgd²OÓ & FgdÉC— & FgdU,E & FgdU,EgdéQ$a$gdéQ„Ä^„Ägd]‚¢[²[Ú[ô[œ\´\æ\]^^h^„^`V`X`¸`Æ`WbXbHeJe~eˆe–eÀfÂfØgÚgþgFhHhJhthvhjZj\j¤m¦m0o2op‘p r"rÜsÞsšt÷ðèð÷ðèð÷ðèðÝÕÍžº³º¬¤š¬–¬º³Ž³–‡–‡€‡€º€º€º€º‡ºy höDh%:ƒ höDh½ç höDh>RhöDhi\Î>*héQhÝ hÝ 5:höDhšJ[5 höDhšJ[ höDhi\ÎhöD höDhóeuhÝ hÝ :hùmhùm>*hÿ!^JaJhöDhÿ!^JaJhöDhÕJò6 höDhÕJòhöDhÕJò5/ÆdJeØeÚg\jl¦m2o‘päpq>q"rÞsŒwœy[zÖ|)¾êƒ…úõðõëëëëëããã¼õõõõõõõõ&$d%d&d'dNÆÿOÆÿPÆÿQÆÿgd>R & Fgd½çgd½çgdéQgdšJ[gdi\Κtªt:uDuRuŠwŒwœyªy°yîyZz[zŸzµzÔ|Ö|}}ê~ñ~(€¼¾ÌZƒhƒèƒêƒf†h†ä‡æ‡Dˆ¤Š¦ŠP‹l‹¨‹\ŒbŒÌŒ*Ž,ŽrŽ>@r"‘÷ðéáéÝÖáÖÒÖÝÖËÖÝÖáÖáÖÝÖÄáÖáÖÝÖÝÖݼµÝµ­µ¥µ¥žµ–݇€ höDh=E¸höDh,a>* höDh{E÷höDh{E÷6 höDhwNéhéQh½ç>*héQh½ç6 höDh½çhöDh½ç>* höDh{û höDhóeuhéQ höDhšJ[höDhÝ hÝ : höDh‚E höDh%:ƒhöDh%:ƒ>*1…h†æ‡DˆR‰¦Š¤‹^Œ,Ž@rv’2•Ø•ð•–@–Þ–>—úúúúÓúËËÆÆÆÆÁ¸¸¸ŸŸ$ & F$1$5$7$8$9DH$Ifa$gdt?^ $Ifgdt?^gd²rçgd½ç & Fgd½ç&$d%d&d'dNÆÿOÆÿPÆÿQÆÿgd½çgdšJ["‘:‘L‘Z‘БÞ‘ð‘ò‘’D’H’J’t’v’d“f“Ö“ê“ö“Ò”Þ”0•2•¾•Ö•Ø•–@–j—Œ—6˜8˜B™P™Æ™Ü™šš¢š²š^›t›œ›ž›¶›ü›œNœPœ|œ²œ÷ðèðèðáðáðáðÝáÙáÙÔáÙáðɾɷ¯·§·ž·§·¯·¯·¯·¯·ž·¯·“‹„ h¢Ÿ6 höDh‚Àhÿ!^JaJhöDhÿ!^JaJhöDht?^NHhöDht?^5höDht?^6 höDht?^hçGAhçGA^JaJhçGAhÿ!^JaJ héQ:héQhöD höDhÜ,æhÝ hÝ : höDh=E¸héQh=E¸:2>—Œ—®˜B™¾™š¢šæšèš›þ›öööööÝÝ’ööJkdÄ$$If–FÖ0ºÿSú(™§%öööÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4Ö Faö$ & F$1$5$7$8$9DH$Ifa$gdt?^ $Ifgdt?^ þ›œPœdœ|œ4æ´ž¶ž$Ÿ´¯¦¦¦¦¦[VgdùmJkd”$$If–FÖ0ºÿSú(™§%öööÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4Ö Faö $Ifgd‚Àgd²rçJkd,$$If–FÖ0ºÿSú(™§%öööÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4Ö Faö ²œ´œ"$´äžHž~ž€ž†žˆžž¶ž"Ÿ$Ÿj s ‚ ƒ ® ¯ Ì¢΢£F£H£®£°£¤ ¤ž¤Š¥°¥:¦<¦ÔªÖªðªþª«$«<«d«f«r«ò«÷ðçðßð÷ÕÉÕ÷Å𽸴°´©¡œ˜‘¡Å°‰‰…ʼn…zuððßð÷ð h‚À6 h.²heh‚ÀhehÎCh^- h.²h.²h[X hùm6héQhùm6 héQhéQh.²héQ hùm>*hùmhùm>*h¢ŸhöDh‚À6>*NHhöDh‚À6>*höDh‚À5höDh‚ÀNH höDh‚ÀhöDh‚À6.$Ÿƒ ¯ ΢£°£ ¤ž¤<¦Ч©ÖªÞ¬ø¬¯¦¯Þ²â¶ºž¾ÜÅñÆðÈ÷î÷îãããããããÞÞ÷ÙÔÌÇÌ¿ÇÇ$a$gd¢Ÿgd'ƒ$a$gd¢Ÿgd¢Ÿgd²rçgd‚À $ & Fa$gd^-„h^„hgdéQ$a$gd.²ò«ö«¬9¬Q¬R¬U¬V¬­¬®¬ܬݬÞ¬÷¬ø¬º®¼®þ®¯Œ¯¤¯¦¯®¯º¯ܲÞ²ê²à¶â¶î¶º·à·>¸J¸ЏŒ¸Žººê½ì½œ¾üôíåÛåÖíÍíüÈÀ»·³·¬¡–¡Ž„}yq}yq}Ž}q}g}y}³} jÞðhöDh'ƒhÝ hÝ :höD höDh'ƒhÝ hÝ 5:höDh'ƒ5hçGAhçGA^JaJhçGAhÿ!^JaJ h.²h.²h¢Ÿhe hùm6héQhùm6 h‚À6höDh‚ÀNH h‚À5höDh‚À5NHhöDh‚À5 höDh‚ÀhöDh‚À6h‚À(œ¾ž¾ì¾¿0¿<¿†¿ ÀpÀqÀÔÀÕÀØÀâÀîÃðÃÆ ÆkÆlÆðÆñÆÈðÈ"ÉèÉÊLËxËzËRÌSÌgÌhÌ˜Ì™Ì ÌøÌþÌÏ Ï ÏBÏFϤϦϪÏHÐjÐvЌЎЦÑüõëõãõÛõÑõÍõÅõÍõãõÍõü»õ»õ»õ»Åõüõ±õüÅõÅõ­õ©­¢©õ›“‰“„õ höD>*hÝ hÝ :>*höDh'ƒ>* höDhéQ höDhh$ héQhh$  j®ðhöDh'ƒhöDh'ƒ5>*höDh'ƒ5h¢Ÿ jÞðhöDh'ƒh¢Ÿh'ƒ>*hÝ hÝ :h¢Ÿh'ƒ56 höDh'ƒhöD4ðÈèÉLËSÌ™ÌøÌiÍªÏæÏÐHÐŽÐFÓØ×Ú’Þöâ®ä‚叿JèúúúúÓÓÎø¸Îúúúúúú°°° & FgdD $ & F a$gdéQ $ & F!a$gdéQgd'ƒ&$d%d&d'dNÆÿOÆÿPÆÿQÆÿgd¢Ÿgd'ƒ¦Ñ²ÑDÓFÓÔ ÔÖ@ÖÖר×ä×ÔÙÚÚ,ۢܣÜÞ’Þ¸ÞÄÞà à\à`à~à€à²àÄà€áŒáôâöâää,äLä^äjä¬ä®äÔä‚å¬å¸æäæJèxè¤é¦éÒéÞéôéöéê ì"ì÷ðìðäðàðìÖðàìÎðàðìð÷ðÊðÊÂÊðºð÷ðìð¶ð¶ð÷ðì¬ð¬ð¬ð¬ð줚¤•÷Žì höDh1 höD>*hÝ hÝ :>*höDh1>*höDh'ƒ5>*hDh38¢h'ƒ5h38¢h38¢5h38¢hh$ h'ƒ>*hÝ hÝ 5:hh$ höDh'ƒ5höD höDh'ƒhÝ hÝ :8Jè¦éöé"ì|ðòvó°ô¬õÝö‡÷žùVúŠúÜú û~û ûêûüjüý‚ý,þ÷ïêïïïïïïïïïßßßßïÚÕÕÍÍÍ & F5gdYT gdYT gd²rç $ & Fa$gd1gdD$a$gd1 & FgdD"ì.ìäî$ïzð|ð4ñ@ñ¸ñÞñòòtóvó°ô¼ôªõ¬õÜöÝö†÷‡÷÷œùžùªùžû ûêûüýÒý^þ¢þ,.z|.V'27< > v ˆ Š úüˆ¶IJ˜Ä÷ðìðèð÷ðàð÷ðèð÷ðèðèðè÷ðè÷ðèÕÍÆÂÆÂÆ»ÆÂÆÍÆÂÆÂƷƳͯ·¯«¯Í§¯Ÿ§—h:5Ôh:5Ô>*h“=„h:5Ô>*h:5ÔhÛBbhùmhYT h“=„ höDhy‘hnp höDhYT hùmhùm>*höDhÿ!^JaJhDh1>*höDhD höDh1hÝ hÝ :;,þ$ÿ.ú.V ’> v b À  € &  ¢ F´Žˆ¶J˜Äæúõõõõõõõõõííííííííííèèèèèèègdùm & Fpgdùmgdy‘gdYT ä$8xäæ&(‚ÀX–JŠ(txÆÈÚ°²æè  Y e f s Ò Ó è í ñ ù !"\"^"##F#H#¦#¨#æ#$$\$^$j$l$’$Ô$üøüôüðèôøôøôøôøôàôÜÔÜôÐÜÐøÐɾ³¾ª£ª£›£›£—£ª£Ž£ª£ª£—£Ž£ª£—höDhy‘NHhì)@höDhy‘5 höDhy‘höDhy‘CJhçGAhçGA^JaJhçGAhÿ!^JaJ höDhý&hý&hPYhPY6hPYhÝ hÝ :h“=„h¦`5h:5Ôh¦`h“=„húV§8æˆ(†˜Ú f s  Ñ Ò Ó Z"úúúòòúúíäÛÛäÛJkdü$$If–FÖ0ºÿSú(™§%öööÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4Ö Faö $Ifgdy‘ $Ifgdy‘gd²rç & Fqgd¦`gdùmZ"\"^"D#F#H#¤#´«¢W«¢JkdÌ$$If–FÖ0ºÿSú(™§%öööÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4Ö Faö $Ifgdy‘ $Ifgdy‘Jkdd$$If–FÖ0ºÿSú(™§%öööÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4Ö Faö¤#¦#¨#h$j$l$œ%´«¢W«¢Jkdœ$$If–FÖ0ºÿSú(™§%öööÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4Ö Faö $Ifgdy‘ $Ifgdy‘Jkd4$$If–FÖ0ºÿSú(™§%öööÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4Ö Faöœ%ž%¬%&& &|'&(´«¢W«¢¢Jkdl $$If–FÖ0ºÿSú(™§%öööÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4Ö Faö $Ifgdy‘ $Ifgdy‘Jkd $$If–FÖ0ºÿSú(™§%öööÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4Ö FaöÔ$ž%ª%¬%& &$&6&x&((*(¢(¤(¸(ü(D)F)T)l)x)|)Ü)^*Þ+à+N.P.11141612244,4Ž55¸56#6p6t6†6‰677H7ùïåùÜùÔÐùÜùÜùÐùÇÐùÐù¼´­©­©­©¥ž”ž”ž©Œ…©Œ…Œ…¥…¥…}…h…Dph C]6 höDh C]höDh C]6 jÞðhöDh¬CF höDh¬CFh…DphöD höDh.%¿hû'hû'>*höDhÿ!^JaJhöDhy‘NHhì)@höDhy‘6höDhy‘CJhì)@hy‘5CJhì)@hì)@5CJ höDhy‘0&(((*( (¢(¤(z)´«¢W«¢Jkd< $$If–FÖ0ºÿSú(™§%öööÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4Ö Faö $Ifgdy‘ $Ifgdy‘JkdÔ $$If–FÖ0ºÿSú(™§%öööÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4Ö Faöz)|)Ü)^*à+P.1 13L34567@7~79Ä9´¯§§§§¢–––§§§§§§§  & F„ß^„ßgd²X”gd C]$a$gd.%¿gd²rçJkd¤ $$If–FÖ0ºÿSú(™§%öööÖÿÿÖÿÿÖÿÿÖÿÿ4Ö FaöH7I789.9Â9Ä9:F:f:0<H<\<J=L=> >2>R>Ú>Ü> ?¤A¦ABB¼CTDZDjD¬DÜDÇFÂHÄH>IxIzI€II¢JªJ®LºLM MÀMÂMùòùêòæÞòÔòÌÈòÁò½òÔòæÔòæµÞ®¤®œ®½®•½•އŽŽŽŽŽx höDhØZh…DphdR: höDhZM höDhdR höDhÿ höDh„`«5höDh„`«6>* höDh„`«höDhZM >*h…Dp höDh-9âhMLÐhMLÐh C]5hMLÐh C]56höDh C]>*höDh…Dph C]: höDh C] höDhÂn /Ä9F:L=2>Ü>¦ABzEÇFzI¢J®LMÐM4NˆOöOºRRS TY¤\ú\ _÷òòòòòêêòòòòòåàòàØØààòÐ$a$gdÞ:Œ & F6gdr8gd+X²gd²rç$a$gd„`«gd-9â$a$gd.%¿ÂMÐM4NOOˆOôOöO P&P(P*P,PfP¤PæP$Q¸RºR TTTÎTÏT*U1UPUàUáUrVtVŽV:X*höDhÂn >*h…Dp höDh+X²höDhÿ!^JaJ höDhdR,À_Â_¶`º`Ô`Ö`¬a®aÂa®bÌb¾cÀcÂcöcLfNf(j*jxjŽllÈl–m˜mÔmxozoo’o°op*q:qrr4r6rdrHtJtxt€tžt¢t¤t¦t&vùòùòùòîæßæßî×ÏßîßîÇÀîÇÀîÇÀ©¸¢¸›î¸“¸Œî„€y€y„ß höDh´1ƒh<>«höDhÂn >* höDhM\höDhM\6 höDh/ höDh<>« höDhäH«höDhäH«6höDh{w6 höDh¸-höDh¸-6h<>«hÞ:Œ>*h<>«h<>«>* höDhÞ:Œh3ÕhÞ:Œ6höD höDh‹ Å höDh+/ _®aÀc*dŒdÒdveúeNf*jxjllÈl˜mÔmzop*q:qrdrÕÍÍÂÂÂÂÂÍÍÍÍÍÍÍÍͺÍÍÍ$a$gd<>« $ & Fa$gdÞ:Œ$a$gdÞ:Œ)$$d%d&d'dNÆÿOÆÿPÆÿQÆÿa$gd%!îdrJt¦t(vnw²wÖw.xyByþy{´{‚|°}>~2^€¼€4Ü‚þ„‡¼ˆCŠ÷ò÷÷÷çççòßÔÔÔÔÔÔÔÏòòòòòògd²rç $ & Fa$gdÂn $a$gdÂn $ & F7a$gd )´gd-9â$a$gdÞ:Œ&v(v°w²wºwÔwÖwþwx,x.xPx”xyyByþy zz¨z{{f{²{´{È{‚|”|Ú|}>}®}°}Æ}>~Z~p~r~´~024hj®^€¼€24üõîçãîçõçîçõçüÛÔÌÔÅÔÌÔ¾ÔÌÔÌÔ·ã·ÔÌԯ̯Ԩ¡™ÌÔ¡ÔŽ†~höDh-9â>*höDh™`<>*höDhÿ!^JaJhöDhhb?5 höDhhb? höDhË/höDhË/5 höDhkt² höDhÈ2¬ höDh´1ƒhöDhÂn 5 höDhÂn höDhÂn >*h<>« höDhÿ_ü höDh )´ höDhÞ:ŒhöD04ø‚f‚ˆ‚Ü‚è‚ê‚þ‚ƒƒêƒþƒü„þ„N…P…b…r…ˆ…Š…†ü†¶‡ʇЇÚ‡ ˆˆ,ˆ.ˆlˆnˆpˆ¢ˆ¨ˆ¶ˆºˆ¼ˆÞˆ2Š>ŠBŠCŠfŠgŠΊÏŠùñùñùíãÙÒíÒÙÒùËíËÃËí˻˻ËÃËíË»³»³»ËÃ˯¥ž–ž¯Ž‰…~ hRnhRnhRn höD>*höDh™`<>*h…Dph:*”: höDh:*”h<>«h:*”56höDh<>«h<>«>*h<>«hDm>*h…DphDm: höDhDm höDhNæh<>«hNæ56h<>«h<>«56h<>«höDh™`<6 höDh™`</CŠgŠÏŠÜŠ^vX‘B”z•€–¾–0˜^˜¬˜Ò˜™P™,œ|œ |¡(¢úúúòúòòúúêêßßßßßêêËË·$ & F ÆhЄÐ^„Ða$gd²X”$ & F ÆhЄÐ^„Ða$gd²X” $ & Fa$gd™`<$a$gd™`<$a$gd<>«gd-9âÏŠÛŠÜŠÖŒØŒê Ž¸ŽZ\^tv²$º»W‘X‘h‘’B”F”^”_”=•?•y•–€–¾–ª—ê—œœ€¥‚¥Ò¥è¥ê¥‚§˜§ê§ì§î§¨¨¨¨œ¨ž¨÷òîêîâîÚîÓ÷òÏÇÏêÏêϿϿÏêÏêϸ°¨¡ê¡ê¡°•ò‘‰‰‰‰…hB'mhvêhw-}hš(\höDh™`<6höD höDh™`<hB'mhB'm6höDh™`<>* h h h…Dph :h<>«h 6h  h½:óh½:óh<>«hRn6h<>«hRn>*h<>«hRn höD6h…Dph™`<:2(¢P¢v¢”¢À¢‚¥Ò¥ê¥ž¨Jª|ªʬ¬­Ì­À®œ¯įê±S²ë×ø°«««««¦¦«¦¦«¦¦gdB'mgd-9â$a$gd™`< $ & Fa$gd=R$ & F ÆhЄÐ^„Ða$gd²X”$ & F ÆhЄÐ^„Ða$gd²X”$ & F ÆhЄÐ^„Ða$gd²X”ž¨®¨¾¨Ô¨HªJªzª|ª~ª:«D«ȬʬÖ¬„­†­ª­¬­Ê­Ì­¼®¾®À®š¯œ¯¯įv°†°è±ê±R²S²|²}²µ²¸²ß²V´b´tµ޵¶!¶*¶+¶3¶÷ó÷óìäßÛ×Ï×Ëÿۿ¸äß¿ÛË¿¸äß¿°¿Ë¿¸¥••‰‰‰Û‰w‰ j®ðhöDh?W€h…Dph?W€: höDh?W€ h>*hh>*hÿ!^JaJhöDhÿ!^JaJh•tžh•tž: hB'mh•tžh•tžhÝ hÝ :hB'mhChC:hCh<>« höD6höDh™`<6 hB'mh$eh$eh±h$e:.S²}²ß²V´tµ–¶·2·¥·¦¹f»¸»F½à¿VÁ*ÆÐÇ–ÌØÌHÎúõíâ×ÌõÁííõí¼í¼í·¯í$a$gd{)gd‰gd<>« $ & F;a$gd?W€ $ & F:a$gd?W€ $ & F9a$gd?W€ $ & F8a$gd?W€$a$gd?W€gdgd²rç3¶4¶:¶;¶–¶©¶·2·9·¤·¥·®·¤¹¦¹.»f»¸»À»ʼ½D½F½H½J½V½Ƚò½L¿Š¿¦¿Ê¿Þ¿à¿ê¿XÀzÀòÀÁÁTÁVÁîÁþÁ˜¨ÂüÂþÂ(Æ*ÆÎÇÐÇàÇöÉøÉ4Ì6Ì”Ì–ÌÆÌöïöïçïßçïÛ×ïÛï×ß×ïÓïÛçÎçÆÓïÓï¾ïÛçï¶ï¶®ïÛï¦ïÓï¦ïÓïÛïÛçï¢ï¢ïÛšhöDh?W€>*h‰h<>«h?W€:h<>«h<>«6h<>«h?W€6h<>«h?W€5höDh?W€5 h<>«:h<>«hhöDhh>*h…Dph?W€: höDh?W€ j®ðhöDh?W€<ÆÌÔÌØÌ>ÍLÍRÍ~ÍGÎHÎJÎTÎÆÐÈÐÌÐàЂ҄ҶÒö҂ӚӜӠÓÔLÔXÔdÔfÔhÔöÔDÖFÖTÖ¢×¼×À×Â×RÚTÚ²Û´ÛÜv܀܄ÜܤܲÜÖÜâÜ.ÝVݤÝ÷ïè÷èàèÜèÒèÜèÒèÜèÎèÆèÎèξÆèܶèÜ®è÷¦¡èèÜ•÷…è÷…èÒèhÝ hÝ :hh?W€>*hh>*h |ö h |ö5höDh?W€5h‰h?W€:h |öh?W€>*h/Úh/Ú6h/Úh?W€6h/ÚhöDh?W€56höDh‰h?W€6 höDh?W€höDh?W€>*h…Dph?W€:4HÎÈЄÒöÒžÓhÔFÖ´Û„ÜòÝ4ßTà\áÌâ-ãPæÕÕÍÂÂͽ¸Í‹‹‹½ÍÍ-$ & F‘$d%d&d'dNÆÿOÆÿPÆÿQÆÿa$gd |ögdgd |ö $ & F;a$gd?W€$a$gd?W€)$$d%d&d'dNÆÿOÆÿPÆÿQÆÿa$gd‰¤Ý´ÝÀÝÐÝîÝðÝòÝÞ4ßDßTàdàZá\áËâÌâ¢ã£ãÊäÌäNæPæ æ(ç:ç<çPçhç~çç¤ç¦çØçèè¸èÚèäèöèúèé¾êÀêÎêTìVìjìÄìÆìÞìBíDíhïtïøïúïññxòzò6óöïöïëïöïöïöïçïçïëïëïçÜÕÍÉÕÁÕÁÕç¼´°Õ¨Õ¨Õ¨Õç¨Õ°¨Õ°¨ÕçÕ ÕçÕ˜ÕçÕh×^›h7(+:h¯wh7(+:h…Dph7(+:h¯wh_üh_ü>* h1Ã>*hEJXh7(+5h1ÃhEJXh1Ã5 höDh7(+höDhÿ!^JaJhöDh |ö höDh?W€höDh?W€56* h®,h®,hæh>þ>*h>þh®,h®,5>*hÿ!^JaJhöDhÿ!^JaJh@Íh@Í>*hÝ hÝ :h@Íh7(+5>*h@Íh…Dph7(+:h@Íh7(+>* höDh7(+höDh7(+>* hEJX>*höD1&–´ì"<   ¼ "à ¦núúúòúúúúúúËú¤úúœœœ & F;gdú?|&$d%d&d'dNÆÿOÆÿPÆÿQÆÿgd\”&$d%d&d'dNÆÿOÆÿPÆÿQÆÿgdæ$a$gdægd®,³.8J®Îä êì"BJØ:·h ˜ ®     ) F L Q » ¼ à Ù Ý šÎò2>ÀÂùõíõåõá×áõáõÐÆõåõ¾õÐÆº²º®¤®’ÆŽáŽáŽŠŽ‚Ž‚Ž‚Ž~á~Žhú?|hæh\”>*h®,h\”hÝ hÝ 6:>* h®,h/Fhæh/F56h/Fhæh·Sè>*h·Sèhæhõ35h®,h®,6>* h®,h®,hæhæ56hæhæhõ3>*hõ3hõ36hõ3 h®,6>*/ &¦Øn´¾þÞþZrð hj~€‚„ž¶z|#~§°²º¼º¼ÔZrÔð@LNXÊä:R8÷óëóëóëó÷óëóãóëóëóëóÜÒËÒËÒÿ»¿³¿¬Ò¤» » œ¤ ¤ ¤ ¤—¤ ¤ ¤ h®,h®,5>* h)4t6h®,h)4th)4th)4t6 h®,h²mÕh²mÕh²mÕ6hg<]h²mÕhÎBÐh²mÕ: h?SÓ6>*h®,h®,6>* h®,hú?|hú?|hú?|>*hg<]hú?|5hú?|hg<]hú?|67n¸œZðjž|§¼ZÔ@Ê:8ÖlÎ$ À P!–!úòúòòòíååíÝÝÝÝÝÝÝíííííííí & FsgdJ[$a$gdg<]gd®, & Frgdú?|gdú?|8Öâêjl‚ÌÎØÜä " $ : À Î N!P!–!Ì!V"X"Z"Ê"â"&#8#:#˜#´#$$r$Œ$ % %÷ïëïëçßÛëÓÏËÇËÛ¿Ë·³¬¢žšž“‰žwžžp‰fbçh-Õh-Õh-Õ56 h®,hwˆh-Õhwˆ5h-Õhwˆ56h®,h®,6>* h®,h®,hthwˆhg<]h®,5>* h®,hxjôhxjôhxjôhxjô6h="†h="†:hg<]h="†hKhKhK:hÎBÐhÎBÐhÎBÐ:h®,hbhÎBÐhb:h®,h®,>*&–!Z"Ê"&#˜#$r$ %Ð% &°&L'(x(¸(úÓ©©©ÓÓ* & Fu$d%d&d'dNÆÿOÆÿPÆÿQÆÿgdg<]* & Ft$d%d&d'dNÆÿOÆÿPÆÿQÆÿgdg<]&$d%d&d'dNÆÿOÆÿPÆÿQÆÿgdg<]gd®, %,%2%@%~%Š%Œ% %Î%Ð%à%& &2&®&°&¼&Ì&L'Z'((x(€(¸(É(÷(ø())A)J)‚)ƒ))¿)À)É)*Ú*Ü*.+6+Î+Ð+â+ä+öïöëçïöëàÖÏÖÅÁ½¶ÅÁÅÁÅÁÅÁÅÁ¯§¢ž–’ž–’ž–Š’½’‚’{§v h®,>* h®,h_Ih_Ih_I:h U®h_I5h_Ih U®h¿@d5h¿@d h U®>*h®,h®,>* h®,h ik h U®56h®,h ikh ikh ik56 ht6>*h®,h®,6>* h®,h-Õhg<]h-Õ hg<]56h-Õh-Õ56.¸(ø(A)ƒ)À)Ü*.+Ð+ð+¨.X0Æ0´1b2Ž3N5¢5ÕÐÈÈÈÀÀи‘ÐÐÐÐÐŒgd²rç&$d%d&d'dNÆÿOÆÿPÆÿQÆÿgd U®$a$gd U® & Fvgd_I & Fvgd¿@dgd®,* & Fu$d%d&d'dNÆÿOÆÿPÆÿQÆÿgdg<]ä+ð+(-D-H-f.¤.¦.¨.².’0ª0Ž3¦3L5N5 5¢5Î5Ð5^7`7ˆ7¢7Ì8Î8à8ü89Ò9ä9˜:÷óëóãÛó×ëóÍóÉž³¨ž”‰yuqie]eUQh² àh² àh² à5hXhX6hXhXhX5h\ÆhY¹hXhY¹5h\Æh\Æ>* h®,h Uh Uh\Æh U®5>*h\Æh\Æ5>*hbóhöD^JaJhbóhÿ!^JaJ h®,hµ}÷hµ}÷h…Dph_Ih_I56h®,h U®h U®>*h U®h_I>*h_Ih_I:h_Ih®,h®,>*¢5Ð5`7ˆ7Î8Ò9¸:;<;H=@?B?6@Ž@VA¬CÈCþCD\DpD2EšEFrH|IJˆJúõúúúúúúúúúúúúúííííííúúúúúú & FŒgd[gd Ugd U®˜:¶:¸:;<;b;x;ˆ;F=H=‚=@?B?V?p?z?˜?œ?Ì?Î?Ú?4@6@Ž@ž@RATAVABDBjBlBCªC¬CšD0E˜EšEFüøîæÜüÔüÐÜüËÁ˽¶½®©¶¥½™‘™‰…{…ws‰soskh¸?hþT#h[h[pÅhJ ¢hJ ¢5>*hJ ¢h[|“hÊT#h@qBh@qB6h@qBhÊT#hÊT#>*hãwî h¡y—6h¡y—h¡y—6 h¡y—h¡y—h¡y—hxþhÊT#5>* h¡y—>*h\ÆhÌkýhÌký5hÌkýhÌký56h\Æh\Æ>*h\Æh\Æ5>*hXhÌký'F FÜF8GpHrH~HFIbI|IŠIJ"J2JJJˆJ”JKxK|K„KxLzL„L†L¶LMM`MpMNN`N N¡NJOKOxO¡OP÷óïëçßë×ëßëÏÅÀϼ·¼³«¦¡™•ŽÏ†‚z‚v‚rçhÏdhùhÊT#hÊT#5>*hÎ=hPohaÉhaÉ6haÉhaÉhaÉ5 hƒQôhÊT#hÇ)ÉhPRhƒQô hƒQô6 hªÛ6hªÛhªÛ6hªÛ h§c´6h§c´ h§c´>*haÉhÊT#5>*hÊT#hÊT#>*h|ch|c>*h|ch|c5hÊT#h|ch‹aÓh¢_·h|ch¢_·5'ˆJM`MKOxO¡OPPàQŽR~SÀSüT6UZVHW#XgXzZæZ¤[,]¨^ª^ÄbÆbÄfdhvi lúúúúúúúúúúúúúúúõúúúúúúúúúúúúgd²rçgd U®PNPPPTP|P€PŒPQÞQàQäQRŒRŽR´R¸RÂR~SÀS,TŒTúTüT6UXVZVFWHWVW\W¶W"X#X[XfXgX|X}X’XšXŸXüøðèäÜüäü×èÓäËÇËÇ¿»·»ø¿³ø¯«£Ÿ—Ÿ…zokgkgkh\mhh²Çh&P$höD^JaJh&P$h&P$^JaJh&P$hÿ!^JaJ h®,hoLhoLhoL6hoLhoLhoL5hIS hƒhøhRgþh}(µh zóhÊT#hÊT#>*h*/gh*/gh*/g5h½\N hŸb5h*/gh^d}5hŸbhŸbhŸb5hŸbh^d}5hÊT#h^d}(ŸX¾X¿XÀXêXüXýXÿXY Y*Y+Y0YZzZ(]D^¦^¨^ª^®^°^B_D_Î_ê_ì_î_B`D`r`t`ˆ`Š`Ž`Î`2a4aÒaäaðaòaxbb’b”bÄbÆb d"d0d2d@dBdÒderfŒf f¢fÂfÄfäf$g,g.gZgxgˆgÄgÆgägògbhdhšhÚh8iti¾iÂiâiìijj8jy@y|y~y€y’y”yüyþyzz\z^znzpz{"{`{b{d{f{z{|{²{ð{ò{ô{(|,|Š|œ|ª|¬|è|6}B}‚}÷ïêæßæÛÓÏËÏËÏËÆ¾ÆËºÏË϶ƾƶº²Ï²Ï²Ï²Ï²Æ­Æ²Ï²¥ ¥ ¥²ÏËÏËÏËÏËÏËÏËÏË hªL)6hº4!hªL)6 h]Z’6hªL)hprmhº4!hº4!hprm6 hprm6hšNhñ}shº4!h—?î6h Ck hn<¯hn<¯hI t hn<¯6h´5éh Ck6hšNh Ck6?‚}¬}²}ò}ô}ö}~~~J~Z~\~^~–~œ~à~ä~48@~¾ÀÞl€Ì€΀ø€ú€vÂÖú8‚:‚<‚„‚Ä‚ƒ–„˜„¸‡â‡ä‡æ‡è‡$ˆ(ˆ˜Š¢ŠL‹N‹P‹€‹Œ Œ ŒVŒ,.pcŽüøüøüøüøüøüøüøüøüøüøüøüøüøüøüøüøüøüøüíåÞÚÞÚÖÇÞ½¶ÞÚÞÖ¤½Þ¤½ÞåÖ hÀ ”56# jàðhöDhÀ ”56mHnHu h ¿56höDhÀ ”56 jàðhöDhÀ ”mHnHuhÀ ”h ¿ höDhÀ ”hÀ ”hÀ ”>*höDhÿ!^JaJhšNhñ}s>ƒä‡N‹ Œ.p¯ŽÔŽü’j“À“”&”I”_”œ”´”úòêêâÝâúâÒǼ±â¦› $ & FOa$gdEö $ & FNa$gdEö $ & FMa$gdEö $ & FLa$gdEö $ & FKa$gdEö $ & FJa$gdEögd~³$a$gdEö$a$gdÀ ”$a$gd ¿gd ¿cނޮޝŽÔŽN‘P‘ü’þ’“h“j“H”I”J”K”^”_”ؔٔê”ë”ò”Жì–î–̘™<™v™x™Š™üøñéâÞâ̽³¬¥¡’†³¬¥¡é饸¡øvnf^W höDh1hü# höD>*hü# h ú>*hü# h1>*höDhÿ!^JaJ hÀ ”>*höDhEömHnHu jàðhöDhEömHnHuhöD höDhEö höD56höDhEö56höDhEö56mHnHu# jàðhöDhEö56mHnHuh ¿ höDhÀ ”hÀ ”hÀ ”>* hÀ ”hÀ ”hÀ ”hpq&´”Ù”ò”î–À—˜d˜¤˜̘™x™t›š›~â>ž‚žø ”£ëãÞÓÓÓÓÓÎÆÁ¹®®®¦›› $ & Fwa$gdn*4$a$gdÝ $ & Fxa$gdn*4$a$gdn*4gdü# $a$gd1gd²rç $ & FPa$gdÀ ”gdp*I$a$gdÀ ”$ & FP ÆÐh„h^„ha$gd²X”Š™®™VšXšZ›r›t›–›š›¤›<œHœ|>ž‚žö ø ’£”£–£š£¤£Ô£ê£¤ ¤¤¢¦¤¦\¨h¨¨¨ª¨ « ««p«r«œ«¬4¬ЬŒ¬\­^­2®3®9®n°p°*±R±¶±ܱJ²|²÷ðìðìèàìÜÕÍÕìàÆÂÆÂ½µ½°µ°«£ðèð£ðÜðÜ£ðè™ð™ðèðèð•£ðèðððh2•h15h2•höDh156hÝ hÝ : höD>* hn*4>*höDh1>* hÝ >*hÝ höDhÝ hÝ hn*4: höDhn*4hü# hn*4hn*46höDhn*4 höDh1h'P*h1:7”£–£ ¤¤¦ª¨r«¬Œ¬^­p°*±¶±J²f³ä´µd·è·E¸„¸Ƹ8º»÷÷÷òòçç÷â÷×××÷÷÷ÌÌÌÌÌ÷ $ & F#a$gd1 $ & F(a$gd1gd2• $ & F'a$gd1gdü# $a$gd1|²d³f³h³ã´ä´µ¶±¸´¸6º8ºLº¼¼Þ¿à¿ì¿À’æ’è’š–œ–¨– —"—.—L™N™ê™ì™î™ò™ šš š,šlš¬š8›<›P›R›À›Ì›æœ&8:úü\ž^žjž´ŸÀŸÊŸb n ¡.¡ùõñùõéäùñùõÚùõùõÒùÐùõùõÒùñÒùÌùõÌéÇéäÒùñùÌùñùÒùÌ¿·°©ùõÒù¤¿ù¿ùœhîh15 hî: h2•h2• h2•h1höDh15h2•h1: hÝ >*hÝ UhÝ hÝ :höDh156 höD>*höDh1>*h2•höD höDh1=»b»¼P¼“¼Ѽ.¾Ò¾R¿à¿è’x“D”Ž”ì”L•®•Ì•P–œ–ì™î™ šP›ôéáÖÖÖÖÖÖáËËËËËËËËËÆááágd2• $ & F$a$gd1 $ & F#a$gd1$a$gd1 $ & F*a$gd1 $ & F)a$gd1rokráciáról akkor beszélünk, ha a szervezet tagjai  mindezeken felül  néhány további kritériumnak is megfelelnek: személyükben szabadok, csak hivatali kötelességeiknek engedelmeskednek, világos hivatali-hatásköri hierarchia alapján tevékenykednek, funkcióik egyértelmqen körülhatároltak, szerzQdéses alapon vannak kinevezve, pénzben fizetést kapnak, nyugdíjra jogosultak, fizetés a hierarchiában elfoglalt hely szerint, otthagyhatják állásukat, nekik is felmondhatnak, fQfoglalkozás, elQmenetel (karrier-lehetQség)  szolgálati idQ v. érdem alapján, egységes ellenQrzési és fegyelmi rend Weber e modellje elengedhetetlen a tömegtársadalmak igazgatásához. Weber látja a bürokrácia teljesítQképességének határait is: ez a szervezet nem tud megoldani olyan feladatokat, amelyekhez a formális racionalitás nem elég. A bürokratikus szervezet tisztviselQje nem vezethet tQkés vállalkozást és nem képes politikai kérdésekben döntést hozni. A politikai és gazdasági (kockázatos) döntéseket nem lehet bürokratákra bízni! A weberi modell kritikái Weber elméletét szinte megszületésétQl fogva számos bírálat érte. A XX. sz. második felétQl egyre inkább megkérdQjelezQdött használhatósága. Bírálatok: A modell alkalmatlan a valóság empirikus megragadására: Weber csak a formális jegyeket ragadta meg  de van egy informális struktúra is: informális csoportok  hatalmi harcok  ehhez felhasználják a formális elemeket (egymást fúrják), Parkinson törvénye  vezetQ pozíciókért harc folyik  minél több a beosztott  folyton növekszik a létszám. A hatékonyan mqködQ testület létszáma: 8-10 fQ. Weber cselekvéselméletében túlzottan leegyszerqsítette a szabálykövetés motívumait: nem csak a formális racionalitás határozza meg, -- human relations -iskola képviselQi (Mayo, Lewin)  szervezetlélektan  a cselekvéseknek érzelmi alapú motívumai is vannak. Merton  bürokratikus diszfunkciók elmélete: 1.) ha erQs az érzelmi motiváció  paragrafus-majmoláshoz vezet (a cselekvés ritualizációja)  csökkenti a hatékonyságot; 2.) túlzott testületi szellem alakulhat ki  a hivatalnokok egymással foglalkoznak és nem az ügyféllel; 3.) túlzott személytelenség  környezettel való viszonyban jelentkezhet (lassú munkavégzés); 4.) csoportképzQdés  konfliktusok  klikkek (informális kiscsoportok)  ezek elszakadhatnak a belsQ struktúrától, átnyúlhatnak irodákon, osztályokon; Gouldner  személytelen ügyintézés  konfliktusok lépnek fel a szervezet és környezete viszonyában  szervezeten belül a fegyelmet erQsíteni akarják  növelni a személytelenséget  az ellenQrzés körforgásba csap át. Crozier  a modell teljes elvetését javasolja  egy szervezet minél inkább megfelel a weberi modellnek, annál biztosabb, hogy diszfunkcionálisan fog mqködni, ez ui. e modell jellemzQ tulajdonsága. A diszfunkciók kiküszöbölése céljából újfajta szervezeti modelleket igyekeztek kidolgozni: hierarchia tompítása  laposabb szervezet normatív rend helyett egyéb motiváló tényezQket állítanak: szakmai kihívás, közvetlenebb részvétel a döntéshozatalban stb.  80-90-es években teret hódított a gazd.-ban) A bürokrácia fogalomtörténete. ÁE II 105 108. A bürokrácia fogalma Leggyakrabban az államapparátussal, az igazgatási szervezettel kapcsolatosan használják. Ebben az értelemben a bürokrácia az állami feladatokat megvalósító szervezetet jelent, ahol kinevezett hivatalnokok dolgoznak, az egyes szervezeti egységek hierarchikus rendszert alkotnak. Ez magában foglalja az alárendeltséget és az ellenQrzés lehetQségét. A modern nyugati bürokráciák kialakulása A bürokrácia fejlQdésének a 14-15. sz.- ban meginduló hatalmi centralizáció adta az elsQ lökést, mely két vonatkozásban történt: területi, valamint pénzügyi és katonai igazgatási funkciók központosításában. A 17. sz.- ra Ny-Európában kialakultak a feudális abszolutizmus szervezeti keretei, melyben a bürokrácia döntQ szerepet játszott. E hivatali uralom fejlQdésének mozgatórugói voltak: pénzgazdálkodás kialakulása  olyan hivatalnoki kart tudtak létrehozni, amely kizárólag a kp. hatalomtól függött; a kapitalista gazdálkodási rend kialakulása  lényege a profit racionális kalkulációja  ez pedig a piaci mechanizmusnak a külsQ kényszerek hatásaitól mentes mqködését kívánta  ezt a racionális jogrenden és bürokrácián alapuló erQs kormányzat tudta biztosítani; racionalizáció  megváltoztatta a tisztségviselQk kinevezésének hagyományos szabályait  szaktudáson alapuló kinevezési rendszer; népesség növekedése  igazgatási feladatok megsokszorozódnak  nagyméretq szervezetek; új, bonyolult adminisztratív feladatok jelennek meg  hatékonyabb szervezetet kíván; kialakulnak a kommunikáció modern formái. Liberális állam és bürokrácia a XIX. sz.-ban A XIX. sz.- ban az új nemzetállamok elsQ típusa a liberális állam volt, ez a szabad versenyt hirdette meg, s nem kívánt beavatkozni a gazdasági viszonyokba. Ennek ellenére a bürokratikus szervezetek jelentQsége ekkor is növekedett. Jacobi: A bürokrácia folyamatos növekedése mellett meghirdetett gazdasági individualizmus eszméje egyike a történelem legnagyobb iróniáinak, mert ugyan a gazd. terén korlátozásokat megszüntettek, de a laissez faire-t (liberális gazd. pol.-i doktrínát) az állam kényszerítette ki, s a szabad piac felé vezetQ utat az állam nyitotta meg és tartotta fenn egy központilag szervezett és irányított beavatkozással. A 19. sz.- ban számos új feladatot látott el a bürokrácia, s a társadalmi élet új szféráiba hatolt be: tömeges oktatás megszervezése, gyarmati igazgatás, közegészségügy, közlekedésszervezés stb. Egyre nagyobb szerepet kaptak az igazgatási feladatok a gazdálkodás terén is. Kialakultak a magánjellegq igazgatási szervezetek, melyeknek feladata az ipari termelés megszervezése és irányítása volt. A 19. sz. elején kialakultak a modern politikai rendszerek, azokon belül a tömegpártok. Ezeket szintén hivatali szervezetek segítségével irányították, szervezték. A 19. sz.- ban átalakult a tsd.-i közeg, amelyben a bürokráciák mqködtek. ElQbb az iparban, majd a mezQgazdaságban is teret hódítottak a bürokratikus jellegq szervezetek. Weber már a századfordulón észleli a magán- és közbürokráciák összefonódásának veszélyét. Ekkor alakult ki a modern politikai rendszer a politikai pártokkal, tömegmozgalmakkal. E politikai szervezetek maguk is bürokratizálódtak és próbáltak nyomást gyakorolni az állami bürokráciára is. A gazd.-ban a szabad versenyt kiszorítja a monopolizáció, és gazdasági válságok jelentkeztek. Bürokrácia a XX. sz.-ban A 20. sz.- ban új lendületet adott a bürokratikus szervezetek növekedésének, terjedésének a nagy gazdasági monopolszervezetek, multinacionális vállalatok megjelenése. Ezek vezetése, a munka összehangolása kiterjedt hivatali szervezetet igényelt. A gazdasági válságok az államtól beavatkozást kívántak a gazdasági viszonyokba, s ezt is a bürokratikus szervezetek révén tudták véghezvinni. Állami feladat lett a polgárok szociális biztonságának megteremtése is. Ahogy nQttek az állami feladatok, úgy nQtt a hivatali apparátus. Ma is megfigyelhetQ, hogy az újabb és újabb feladatok megjelenésével gomba módra szaporodnak a hivatalok. A II. vh. -t követQ évekre a gazdasági és társadalmi élet is fokozott állami intervenciót igényelt. Az állami feladatok növekedésével ugrásszerqen növekedni kezdett a bürokrácia is. A döntQ fordulatot a 70-es évek eseményei jelentették. Ekkor tört meg elQször a bürokrácia növekedése: olajár-robbanás, elhúzódó recesszió. FelvetQdik a bürokratikus szervezetek csökkentése iránti igény: szociális kiadások csökkentése, állami kiadások karcsúsítása. A piaci szabályozást visszaszorító állami beavatkozás nem képes irányításra  ill. a szabályozás kevésbé hatékony, mint a szabadpiac. A neokonzervatív politikai ideológiák azzal érveltek, hogy a tsd. -t a totális elbürokratizálódás fenyegeti  veszélyezteti a szabadságjogok érvényesülését. E gondolatok kissé megfékezték a bürokrácia növekedési ütemét, de a bírálatoktól függetlenül újabb területeken indult növekedésnek: fogyasztóvédelem, környezetvédelem, energetika stb. Bürokrácia és politikai rendszer. ÁE II 108 111. Milyen helyet foglal el a bürokrácia a tsd.-i értékek struktúrájában? A politikai rendszerben betöltött szerepe szerint feladata a tsd.-i érdekek aggregálása, majd politikai érdekként való megjelenítése. Kinek az érdekét szolgálja a bürokrácia?  e kérdést Marx tette fel. ElQször úgy válaszolta meg, hogy saját érdekeit igyekszik elQmozdítani (hajlamos saját célokat követni, állami célokat bürocélokká változtatni), késQbb úgy látta, hogy a bürokrácia az uralkodó osztály érdekét szolgálja. Itt problémát jelent, hogy az  uralkodó osztály szociológiai szempontból használhatatlan fogalom, másodszor pedig felmerül a kérdés: miért ne lehetne a bürokráciának saját érdeke? a bürokrata privilégiumokat kap  ezek fenntartása az érdeke  ez azt követeli meg, hogy mindig legyen olyan feladata, amit el kell látni  minden olyan irányt támogatni fog, ami a szervezet fenntartását igényli; a bürokratának nem az az érdeke, hogy hamar megoldódjon a feladat! a bürokratikus szervezet tehát nem teljesítmény-orientált; a bürokrácia maga is tagolt érdekcsoport: horizontálisan és vertikálisan is. Másik elméleti probléma a bürokráciának a politikai rendszer hatalmi szerkezetében elfoglalt helye. A parlamentáris demokráciák hatalmi szerkezetére vonatkozóan 3 fontos elméleti irányzat alakult ki: 1.) elitelméletek, 2.) pluralista, 3.) neokorporativista elméletek: Elitelméletek: (Mosca és Pareto)  a tsd. vezetQ posztjait betöltQ emberek csoportja monopolizálja a politikai döntések jogát  ezzel még jobban megszilárdítja helyzetét. Kik tartoznak az elitbe? Állam élén álló politikusok és hivatalnokok, gazd.-i korporációk, hadsereg, politikai pártok, szakszervezetek vezetQi. Az elit hatalmát elsQsorban szervezettsége és tagjai személyes képességei alapján tudja fenntartani a többség felett. Pluralista elméletek: abból indultak ki, hogy nem valószínq, hogy a valóságban is létezne egy ilyen jól szervezett, homogén elit, ha tagjainak eltérQ érdekei vannak. Az egységes elit helyébe érdekcsoportok erQsen tagolt rendszerét állították, melyben egyetlen csoport sem képes monopolizálni a politikai döntések lehetQségét. Ezekben az elméletekben is feltqnik a bürokratikus elit, mint pressure group. Neokorporativista elméletek: bizonyos visszatérés az elit-elméletekhez. képviselQi vitatják, hogy olyan nagyszámú csoport létezne, mint a pluralista elméletek állítják, s azt állítják, hogy az egyes érdekcsoportok egymással összefonódnak, s így lesz nagyobb súlyuk. E felfogás szerint a Ny-i demokráciákban valójában az állami vezetés, gazd.-i korporációk vezetQi és szakszervezeti vezetQk közti kompromisszumok határozzák meg az aktuális politikai döntések eredményét. Bürokrácia és politikai rendszer Mindhárom elmélet rámutat arra a jelenségre, hogy a modern politikai rendszerekben a demokratikus akaratképzés szerveinek jóval kisebb a politikai döntésekben játszott szerepe, mint az állami és gazd.-i intézmények élén álló személyek között informálisan mqködQ érdekegyeztetQ mechanizmusoké. Mindez még inkább kiemeli a bürokratikus elit és a bürokrácia politikai jelentQségét. A bürokrácia ui. számos eszközzel rendelkezik a politikai befolyás érvényesítésére: képes befolyásolni a választások eredményeit, választott politikai testületek döntésének manipulálása, politikusok által kitqzött célok újradefiniálása, kitqzött feladatok végrehajtásának lassítása. Társadalom és állam a nyugati társadalomfilozófiában. ÁE II 112 118. FejlQdés, növekedés, expanzivitás; e kifejezések felmerülnek a történelmi elemzésekben. A 19.sz.-ban új gondolatnak minQsült, hogy a tsd.-k fejlQdnek. Ez a gondolat gyökeret vert az európai gondolkodásban. A fejlQdés a változással kapcsolatos értékelQ mozzanatot jelent, pozitív, elQremutató változást értünk alatta. Meg kell határozni azt az értékszempontot, ami alapján azt mondjuk valamirQl, hogy elQremutató. A legtöbb változási folyamat azonban több szempontból is értékelhetQ (ami egyik oldalról fejlQdésnek tqnik, az egy másik oldalról visszafejlQdés lehet) A tsd.-i változások nagyobb részére pedig éppen az jellemzQ, hogy sokkal összetettebbek annál, hogy egyértelmqen meghatározhatók legyenek. Éppen ezért a történészek egy értéksemlegesebb fogalmat alkalmaznak, s ez a növekedés, amit meg lehet különböztetni a fejlQdéstQl. A növekedés általában mennyiségi gyarapodásra utal. Az emberiség mind létszámában, mind területileg növekszik. Azon lehet vitatkozni, hogy fejlQdik-e, de hogy számszerqen növekszik, az vitathatatlan. A történészek három jellegzetes növekedési pályát különböztetnek meg: stacionárius pálya: a társadalom úgy illeszkedik környezetébe, hogy stabil egyensúlyi állapotban van = nem növekszik (pl. primitív tsd.-k =  vadak ); növekvQ társadalmak: külsQ és belsQ egyensúly fenntartása mellett tartják meg a növekedés ütemét (pl. ókori Kína  tsd.-i szerkezet nem változik meg jelentQsen); expanzív növekedés: robbanásszerq, gyors növekedés, kiterjedés. JellemzQje a növekedés gyors és erQszakos jellege. A gyorsaság persze relatív fogalom a történelemben: mindig az elQzQ korszakhoz képest kell nézni (pl. neolit forradalom: 2000 év, információs forradalom: pár évtized). ErQszakosság: a  felpörgött növekedéssel együtt jár bizonyos tsd.-i és környezeti értékek elpusztítása (pl. gyarmatosítás  conquistadorok legyilkolták az Qslakosokat, aranyat elvitték, ottani kultúrát elpusztították). Nyugat-Európa történetének áttekintése az újkorig A nyugati társadalmak történeti sajátossága, hogy sikerült stabilizálniuk az expanzív növekedést. Ennek következtében fokozatosan szinte az egész világra kiterjesztették befolyásukat, olyannyira, hogy ma már az ökológiai tqrQképesség határaihoz értek. Az ezredforduló kérdése már a  fenntartható fejlQdés  ami tulajdonképpen egy fenntartható mértékq gazdasági növekedést jelent. I. szakasz: V-X.sz.  sötét középkor - Nyugat kialakulása: keleti határ: Elba-Lajta hanyatlás, barbárság átmeneti, zqrzavaros korszaka, antik szellem hanyatlása, kereszténység még nem jelent meg. A tsd.-i struktúrát illetQen egy általános dezintegrációs folyamat zajlik  felbomlik a birodalom és a hódító barbár törzsek is széthullanak. Az elemek újszerq szervezetbe állnak össze ( hqbéri lánc. Ezzel nem új hatalmi egység jön létre, hanem egy vertikálisan tagolt lánc  a szuverenitás elemei eloszlanak (adóztatás, katonáskodás). Még a király is csak primus inter pares volt. A kölcsönösség erQs hangsúlyozását mutatja a hqbéreskü (szolgáltatások reciprocitása foglaltatik benne  hqbérúr: védelem, hqbéres: szolgálat). A dezintegrációs folyamatból az egyház szervezete kimaradt  elválik a világi hatalom szervezetétQl. Itt már megjelenik az állam és egyház elválasztásának lehetQsége. Ugyanakkor az egyház felvállal állami feladatokat, tsd.-i funkciókat (mezQgazdasági technika fejlesztése, oktatás, eü., írásbeliség stb.)  ezzel elQképe lesz a világi értelmiségnek, mely Ny-on nagy szerepet tölt be. Sajátos volt a városfejlQdés is. (Ókorban: metropoliszok  kereskedelmi és adminisztrációs központok  elszakadtak a környezetüktQl). Nyugaton a városok kicsik maradtak, de beleágyazódtak a környezeti-társadalmi térbe. Mindezek hatására egy erQsen tagolt tsd.-i szerkezet, az autonómiák ( szabadság kis körei ) rendszere jött létre. (Bibó) II. szakasz: X-XIIII.sz.  a Nyugat elsQ expanziója (Szqcs) - Occidens (Nyugat) elsQ expanziója: X-XIII. sz., Közép-Európa is nyugat részévé vélik rendiség kialakulása népvándorlás második hullámával érkezQ népek  NY határa kitolódik K felé autonómiák megmaradnak, csak  együvé adminisztrálják Qket (Bibó)  megkezdQdik az autonómiák egységesülése. III. szakasz: XIV-XV.sz.  feudalizmus válságának korszaka - Nyugat második expanziója: XVI-XVII. sz. gazdasági bajok: visszaesik a mezQgazdaság, éhínség, betegségek, járványok, nagy felfedezések kora NY magához kapcsolja az Atlanticumot Elba-Lajta vonal újból megerQsödik Keletre: második jobbágyság korszaka Ez a NY második expanziója Ny-on: abszolutizmusok kora  döntQ szerepe van a modern polgári állam kialakulásában Megszilárdulnak a modern állam szervezeti keretei: egységes pü., katonai és ig.szolg.szervezet = bürokrácia Abszolutizmus maga is hozzájárult a feudális autonómiák vertikális tagoltságának lebontásához További egységesülés  szabadságjogok kialakulása  az egyén, mint állampolgár lesz a szabadságok alanya. Az állam és társadalom viszonya a nyugati társadalmak történetében (Szqcs JenQ: Vázlat Európa három történeti régiójáról) A nyugati tsd. fejlQdés az állam és társadalom viszonyának szempontjából nézve tkp. az állami hatalom tsd.-i ellenQrzés alá rendelésének története. E folyamatban épül ki a tsd.-i autonómiáknak az a rendszere, amely az állami hatalmat képes korlátozni és ellenQrizni. A folyamat egyik eleme ( az állam és társadalom intézményes elválása volt. Ennek jegyei: születési elQjogok elvét felváltja a szakszerqség  az állam uralmi szervezete professzionalizálódik. (klerikusok  világi értelmiség  állami hivatalnokok kiválasztása  szakértelem elQtérbe kerülése, majd kizárólagossá válása  modern állami bürokrácia és hivatásos politikusi réteg). Másik elem: állami hatalom korlátozása ( történelmi alapja a hatalomtól független feudális autonómiák rendszere: rendi gyqlés  középkori parlamentarizmus  alkotmányos monarchia  demokratikus parlamenti intézményrendszer. Ezzel párhuzamosan kezdQdik meg a feudális szabadságok egységesülésének folyamata, melynek következménye a polgárság politikai nemzetbe való behatolása. A polgári forradalmakat követQen pedig a politikai nemzet és a nép egységessé vált. E folyamatok vezettek a modern demokratikus politikai rendszer kialakulásához, amelyben a szabadságok az egyénnek biztosítják az államtól való függetlenséget, s ugyanakkor részt vehet a politikai életben. A nyugati történeti sajátosságok akkor érthetQk meg igazán, ha a kelet-európai modellel összehasonlítjuk. A keleti folyamat legsajátosabb példája Oroszország, ahol a közös jellemzQk ellenére, lényeges vonásaiban ellentétes tendenciák figyelhetQk meg: középkori autonómiák szegényesek, fejletlenek  összefüggésben az állam és az egyház összefonódásával; született nemesség hatalmát korán megtörték (nem alakultak ki rendek)  beolvasztották a szolgáló nemességbe; városfejlQdés eltérQ jellege  itt az ókori keletire emlékeztetQ folyamat  összefüggésben a gyenge polgársággal; hamar kiépül az abszolutizmus  és a politikai szerkezet tartós formájává is válik (megmerevedik); Szibériát K-Európához kapcsolják   orosz földek begyqjtése ; társadalmi és gazdasági technikákat  felülrQl , államilag irányított módon vezetik be  s ezáltal akarják modernizálni, hatékonyabbá tenni a tsd.-i-gazd.-i mqködést; itt a tsd. -t rendelik az állam alá  ill. államosítják a tsd. -t. Növekedés, a centrum-periféria modell (Wallernstein) és a modernizáció problémái A növekedéssel és modernizációval kapcsolatos modell. A Ny-i tsd.-k növekedése szempontjából nagy jelentQséggel bírt a világpiac kialakulásának újkori folyamata, mely hozzájárult a nyugati expanzivitás stabilizációjához. Ezzel kapcsolatos Wallernstein centrum-periféria modellje. E modell szerint egy szüntelen értékáramlás zajlik a világban a perifériáról a centrum felé, melyet a világpiac közvetít. Ez hozzájárult ahhoz, hogy a centrum országai a perifériához képest fenn tudják tartani gazdasági elQnyüket, sQt még növelni is tudják. A világpiac más módon is hozzájárult a Nyugat növekedési ütemének fenntartásához: a világpiac megszervezQdésével a nyugati befolyás alá került országok integrálásával lehetQvé vált, hogy a közvetlen, nyílt erQszak burkoltabb gazdasági kényszerré alakuljon át. A gyarmatosítás elsQ korszakának jelszava:  A legjobb indián a halott indián . A közvetlen erQszak eszközei mára átalakultak: a gazdasági kényszerek ugyan közvetettek és bonyolult beavatkozások, de legalább olyan hatékonyak. A mai modern világban történQ racionalizálás, hatékonyságnövelés, technikai újítás a periférián gyakran a hagyományos életformák, kultúrák ellehetetlenülését eredményezi. Az ezredforduló egyik fQ problémája azonban, hogy a gazdasági növekedés már magukat a Ny-i társadalmakat is veszélybe sodorja  globalizáció. Az ezzel kapcsolatos morális pánik egyre fokozódik. Mindehhez egy ökológiai válság is csatlakozik, amely szintén kapcsolatban van a gazdasági növekedéssel, hiszen ennek veszélyei már egy globális katasztrófával fenyegetnek, mivel a természet rendjébe való beavatkozással annak értékeit, korlátait semmibe veszik. A hatalom humanizálása. ÁE II 118 122. A kérdést Bibó Az európai társadalomfejlQdés értelme c. mqvében tárgyalja. A címébQl is kiderül, hogy Bibó Európa történetét  pozitív értelemben  fejlQdésnek tartja. E pozitív érték az erQszak csökkentésében, a hatalom megszelídítésében áll. Bibó világos képet fest az emberi természet fontosnak tartott vonásairól, melyek befolyásolják a tsd. -ra vonatkozó eszméket is. Az ember két fontos alapeleme: a tudatosság és félelem, emellett közösségi lény. A közösségi élet legfontosabb tapasztalata, hogy az ember legnagyobb veszélyforrása éppen a másik ember. EbbQl fakad a félelem és agresszió lelki összekapcsolódásának lehetQsége. E két elem összekapcsolódása vezet a zsarnokság jelenségéhez, ami mind a hatalom gyakorlójára, mind az alattvalókra romboló hatással van. Éppen ezért a közösségi lét központi problémája minden tsd.-ban az erQszak és félelem csökkentése. Bibó elméletének másik fontos elQfeltevése, hogy a történelemben nem léteznek minden tsd.-ban érvényes törvényszerqségek - minden tsd. története önálló közösségi vállalkozás. Az emberiség történetében a zsarnokságok egymást váltó menetében nem sok olyan kísérlet volt, amely a félelem és agresszió körforgásából ki tudta volna szakítani, hiszen a tsd.-k fejlQdésének kezdeti szakasza mindig valamilyen hatalomkoncentrációval járt. Egyik kísérlet  kínai  az államot a kötelességek hierarchikus rendjévé tette, s e kötelességelem erQs hangsúlyozásával tudott létrehozni egy moralizált, racionalizált és humanizált államvezetést. A másik kísérlet a középkori keresztény és annak nyomán kialakuló modern államszervezés, mely az aktív szeretet és szelídség hatalmát állította az erQszakkal szemben. Feltárta a hatalom romboló természetét. Ezen eszmékbQl vezette le Szt. Ágoston a hatalom morális igazolásának követelményét  a hatalomgyakorlás, erQszak alkalmazása csak akkor fogadható el, ha morálisan igazolható, vagyis igazságos. Az Isten elQtti egyenlQségbQl vezették le az egyenlQ emberi méltóságot, melyet késQbb emberi jogokként fogalmaztak meg. Az európai tsd. szervezés ezeket az eszméket tsd. szervezési elvekké tette és átültette a gyakorlatba: Legfontosabb: a hatalommegosztás elve, amely két gyakorlati felismerésre épül: a hatalom rombolásával szembeni legjobb védekezés a hatalomkoncentráció csökkentése ezt olyan intézményrendszer képes megakadályozni, amelyben a hatalommal más hatalmak állnak szemben. Másik elv: a hatalom elszemélytelenítésének elve  az államban ne az emberek, hanem a törvények uralkodjanak. Ezzel a modern jogállam gondolatát vetítette elQre. A hatalommegosztás elvébQl következett a hatalmi ágak elválasztásának elve  ennek segítségével sikerült humanizálni az államok mqködését. Bibó azonban jelzi, hogy ezzel nincs vége a kísérletnek. A tsd.-i változások folyamán a hatalomkoncentráció újabb lehetQségei merülnek fel  tömegtájékoztatás, gazdasági hatalom koncentrációja. Állam és társadalom viszonyára vonatkozó általános következtetések: ez egy dinamikus történelmi viszony  kultúránként és koronként változik  nincs mindenhol érvényesülQ törvényszerqség, nagy a külsQ körülmények hatása az államszervezet problémái nemcsak a társadalmi élet materiális kérdéseihez kapcsolódnak lényeges a pol. közösség lélektani egyensúlya, morális állapota is. Bibó István a nyugati társ. fejlQdésben a kereszténységbQl levelezett szabadságprogram (szab., egy., testv.) megvalósítására irányuló törekvést látta. Árnyoldal: a gyors társ. átalakulás és a mobilis társ. szerk. pusztító erejq tömeghisztériákhoz vezethet Az állami beavatkozás. ÁE II 122 128. Az állami funkciók és az állami beavatkozás fogalmi viszonya Állami funkció a szociológiai szempontú elemzésekben használatos fogalom, az állam tsd.-i életben betöltött szerepének leírására szolgál. Ez a leíró jelleg különbözteti meg az államcél fogalmától, melyet az állami mqködés elemzésében inkább elQíró, normatív értelemben használnak. Az állami funkció az állami tevékenység fQ irányaira koncentrál, s csak közvetve függ össze az állami mqködés tényleges tsd.-i hatásosságának, hatékonyságának problémájával. Állami beavatkozás történetileg a modern állam jelenségéhez kapcsolódik  ui. a köz- és magánszféra, ill. a politikai állam és a polgári társadalom intézményes elválasztását feltételezi. Az állami beavatkozás fogalmában leíró és elQíró elemek is vannak, s ezeket nem könnyq elkülöníteni. Ui. a modern állam fejlQdése, változásai során (liberális, szociális, majd jóléti állam) az állami beavatkozás lehetQségének, mértékének és korlátainak kérdése folyamatosan a politikai viták középpontjában állt, s így az ezzel foglalkozó irodalom is politikai jelleget öltött. A 40-es években Karl Popper dolgozta ki a  nyílt társadalmakról szóló teóriáját. A nyílt társadalom koncepcióját a tsd.-i folyamatok, illetve a közösségi értékek spontán alakulásával jellemezte, s ezt szembeállította a racionális, utópikus tsd.-i mérnökösködés törekvéseivel. Ebben az értelemben az állami beavatkozás a tsd.-i mérnökösködés eszközeként tqnik fel, s a spontán tsd.-i folyamatokba való tudatos, racionális beavatkozásra tett kísérletként határozható meg. Az állami beavatkozás legáltalánosabban tehát az állami funkciókon belül egy történelmileg szqkebb jelenségcsoportra utal, az állami tevékenység azon irányaira, melyek közvetlenül érintik a tsd.-i élet magánszférájának tekintett területét. Az állami beavatkozás fogalmának tágabb és szqkebb értelmezése (leíró-történeti szemszögbQl) Szqkebb felfogás: az állami beavatkozást a köz- és magánszféra elválasztásához kapcsolja. E felfogás hajlamos a magánszféra fogalmát a gazdasággal azonosítani, ezért ha így (szqken) értelmezzük az állami beavatkozást, akkor csak a liberális állam korszaka után kezdQdik, és két szálon fut. A laissez faire válságával indul a 19.sz.második felében: monopolkapitalista termelési szerkezet, periodikus túltermelési válságok kialakulása  felvetik a piac szabályozásának igényét. A szabadpiac  tsd.-i költségeinek , a szociális feszültségekhez kapcsolódik. A munkásmozgalom elQretörése és a konzervatív politikai áramlatok szociális érzékenysége azt eredményezte, hogy a századfordulótól kezdve a liberális jogállamot felváltotta a szociális   gondoskodó  állam az európai országokban. A XX.sz.-ban a két világháború is jelentQs mértékben hozzájárult az állami beavatkozás növekedéséhez (hadigazdálkodás, újraelosztási rendszerek). A világháború után jött létre a jóléti állam. A jóléti állam kritikáját megfogalmazó neoliberális közgazdaságtan a gazdaság szabadpiaci szabályozásának hatékonysága mellett érvelt, és emellett elsQsorban arra hívta fel a figyelmet, hogy a tsd.-i egyenlQség túlzott elQtérbe helyezése veszélybe sodorja az egyéni szabadság értékeinek érvényesülését, ill. hogy a köz- és a magánszféra közti határ elmosódása a totális uralom veszélyével fenyeget. Tágabb értelemben: az elQzQ felfogás néhány történelmi epizóddal kiegészül. Eszerint ui. az állami beavatkozás története már jóval korábban elkezdQdik, az abszolutizmus idején az egységes állami irányítás intézményeinek kiépülésével. E folyamat töretlen maradt a liberális állam 19. sz.-i korszakában is. Egy sor új igazgatási funkcióra tettek szert az államok pl. az infrastruktúra, oktatás, eü., szervezésével kapcsolatban. Az állami beavatkozás nem szqkíthetQ le a szociális és jóléti állam történetére, hanem idetartozik a modernizáció és a modernizáló állam, sQt a totalitárius állam is. A totalitárius államok azért nem férnek bele a szqkebb értelmezésbe, mert a totalitárius uralom lényege nem is annyira a beavatkozásban áll, hanem a magánszféra teljes felszámolásában, államosításban. Az állami beavatkozás, mint a társadalmi igazságosság érvényesítésének eszköze (értékelQ szemszög) Az állami beavatkozás fogalma burkoltan egy negatív értékelést hordoz. A  beavatkozás kifejezés a szabadságjogok által védett magánszféra határainak átlépését jelenti, s mint ilyen, eleve  rossz . Ez az értékelés azonban túlságosan leegyszerqsíti az állami beavatkozás komplex tsd.-i hatásait. Az állami beavatkozás 19.sz.-i története egy szálon összefügg a növekvQ szociális feszültségek csökkentésére irányuló politikai törekvésekkel  ezek vezettek a szociális, majd késQbb a jóléti államok kialakulásához. Itt azonban két, egymással párhuzamosan zajló tsd.-i folyamat összekapcsolódásáról van szó: a modern állam intézményrendszerének kiépülése, s az állami szabályozás körének, hatékonyságának növekedési folyamata; a demokratikus politikai rendszer kiépülésének menete, ami a választójog kiszélesítésében, a szakszervezeti mozgalom, a munkásmozgalom és modern tömegpártok kialakulásában nyilvánult meg. Éppen ez a folyamat tette lehetQvé a (külsQ ktsgként jelentkezQ)  tsd.-i költségek belsQvé tételét, mégpedig a javak elosztási rendszerébe való állami beavatkozás révén. Így a szociális, ill. jóléti állam újraelosztási rendszereinek kiépülésével az állami beavatkozás a tsd.-i igazságosság érvényesítésének (is) eszköze lett. MindebbQl látható, hogy az állami beavatkozás pozitív értékeket is hordozhat. Nem csak a tsd. állami igazgatásának, hanem az állam növekvQ tsd.-i ellenQrzése révén a tsd. önigazgatásának, a pozitív értékek realizálásának is eszköze lehet. Az állami beavatkozás önmagában véve eszközjellegq tevékenység, amelynek értékét (pozitív vagy negatív) az általa kiválasztott tényleges tsd.-i hatások és az általa elérendQ értékek viszonya határozza meg. Az állami beavatkozás, mint a gazdasági növekedés eszköze Az állami beavatkozás fogalmának jelentése azt sugallja, mintha az állami tevékenységek csak a tsd.  belsQ viszonyait érintenék. Így nem is tqnik fel, hogy a liberális állam gazdasági  be nem avatkozása úgy valósult meg, hogy a  külviszonyok alakításában folyamatos és növekvQ mértékq állami aktivitást tapasztalhatunk: új gyarmatok szerzése, az ottani adminisztráció kiépítése, a nemzetközi kereskedelem és pü. politika alakítása. E tevékenységek alapvetQen érintették a  belsQ magánszférában zajló szabad verseny feltételeit, s ugyanúgy hozzájárultak a tQkés termelés 19.sz.-i felpörgéséhez , mint sok más, egyébként semlegesnek tekintett állami tevékenység (állami oktatás megszervezése, infrastruktúra) fejlesztése. E  külsQ állami tevékenységek gyakran más államok belviszonyaiba való  beavatkozásként jelentek meg. A gazd.-i növekedés szempontjából két alapvetQ funkciót látnak el: a  külsQ erQforrások bevonását a  belsQ gazd. folyamataiba (nyersanyag, munkaerQ, gyarmatok kincseinek elrablása), a  belsQ tsd.-i költségek csökkentése (kivándorlás  bevándorlás, vendégmunkások). E funkciókat a 18-19.sz.-ban elsQsorban közvetlen politikai erQszak alkalmazásával látták el az államok (gyarmati háborúk), majd a világpiac fokozatos kiterjedésével  puhább eszközökkel érték el (agyelszívás, adósságszolgálat, környezetszennyezQ üzemek kitelepítése a harmadik világba). Látható tehát, hogy míg a modern Ny-i államok  belsQ viszonyaiban az állami beavatkozás a tsd.-i igazságosság érvényesülését segítheti, addig a  külsQ viszonyokban ez az érték igen kevéssé érvényesül az expanzív gazd.-i növekedés fenntartásához fqzQdQ érdekekkel szemben. Néhány radikális  zöld közgazdász úgy fogalmazza meg, hogy a jóléti államok tsd.-i igazságosságának többlet költségét a harmadik világ fejlQdQ országai fizetik meg. Az állami beavatkozás és a hatalom humanizálása (A  megszelídített állam és a  tQkés társaságok világa) A nyugati tsd.-fejlQdés egyik legfontosabb pozitív teljesítménye, hogy tsd.-i szinten sikerült nagymértékben csökkenteni a politikai erQszak mennyiségét. Ezt a hatalommegosztás eszméjének és gyakorlati elveinek, tsd.-i intézményeinek kimunkálásával vitték véghez ( megszelídítették az állami hatalmat. A hatalommegosztás programja azonban sokkal átfogóbb, hogy csak az állami hatalom megszelídítését értsük alatta, vagyis az államhatalmi ágak elválasztását és a demokratikus politikai rendszer intézményesülését. A hatalommegosztás elvét ui. nem csak a politikai hatalomra kell alkalmazni, hanem mindenfajta hatalomkoncentráció vonatkozásában. Manapság a legsúlyosabb problémának a gazd.-i hatalom korlátozásának kérdése látszik. A gazd.-i hatalom megosztására vonatkozóan egyelQre nincsenek olyan határozott elvek és intézmények, amelyek a változékony gazd.-i folyamatok erejével szemben kellQ szilárdságúak lennének. A jóléti állam 70-es években kezdQdQ válságát a 80-90-es években tovább nehezítette egy sor bonyolult új kihívás, melyeket összefoglalóan globalizációnak nevezünk. Ezek közül az egyik legfenyegetQbb az óriási gazd.-i hatalmat koncentráló nemzetközi  multinacionális  tQkés társaságok kialakulása jelenti. Ezek sikeresek vonják ki magukat az egyes államok korlátozó-ellenQrzQ hatalma alól. Az információs forradalom a világháló létrejöttével hihetetlen mértékben megnövelte a spekulatív tQkemozgások lehetQségét. A fejlQdQ országok versengve kínálják a multiknak az adómentességet és a tsd.-i költségek lefaragásának más lehetQségeit. A 21.sz. nagy kihívása tehát az a feladat lesz, hogy hogyan lehet megszelídíteni a világgazdaságot. A probléma megoldása úgy tqnik, elkerülhetetlenül igényli majd az államok összefogását, valamint, hogy a tsd.-i igazságosság elveit a tsd.-k közötti viszonyokra is kiterjesszék. Gosta Esping-Andersen: Mi a jóléti állam? Szgy. 585 602. Tankönyvi def.: jóléti állam=polgárok elemi jólétének biztosítására irányuló állami felelQsségvállalás. A jóléti államok összehasonlítása sok tényezQs, de hibáztak, mert a kiadásokra koncentráltak: gazd.-i fejlettség demográfiai viszonyok munkásosztály szervezettsége gazd.-i nyitottság Therborn javaslata: az állam struktúrájából kell kiindulni. Titmus: reziduális és institucionális (intézményes) jóléti államok közötti különbségtétel: reziduális: állam felelQssége csak akkor érvényesül, ha a család vagy a piac kudarcot vall institucionális: egész népességre irányul, jólét melletti intézményes elkötelezettség Jóléti állam tartalmi kérdései: programok jogosultság feltételei juttatások és szolgáltatások minQsége állami felelQsség milyen mértékben öleli fel a foglalkoztatást és a munka világát Marshall (1950): a szociális állampolgárság alkotja a jóléti állam eszmei magját Dekommodifikáció: a munka tiszta árujellegének fellazulása. Hogyan történik: igényjogosultság vizsgálata, ahol ez meghatározó, a piac megerQsödik ErQs jogosítványú társadalombiztosítás  a munkaerQ piaci függQsége nem csökkent pl. Németországban, mert a befizetésektQl függött Beveridge-féle állampolgári juttatás: mindenkinek egyenlQ alapvetQ juttatást nyújt teljesítménytQl függetlenül  de ez ált. alacsony szintq, nem valódi alternatíva a munkáért kapott keresettel szemben Bemutatja a jóléti állam fejlQdésének az egyszerq osztályszervezettség-modelltQl eltérQ alternatív magyarázatát. Ezt a lineáristól az interaktív megközelítés felé való elmozdulás elméleti szükségességének felismerése motiválja, akár a jóléti államok, akár az ezeket létrehívó okok magyarázata is a célunk. Ha a jóléti államokat akarjuk tanulmányozni, ehhez olyan kritériumok halmazát kell elQször kidolgoznunk, melyek meghatározzák a társadalomban betöltött szerepüket. Ez a szerep biztosan nem önmagában a költekezés vagy az adóztatás, nem is szükségképpen az egyenlQség megteremtése. A jóléti államok összehasonlítására alkalmas keret figyelembe veszi azokat az elveket, amelyekért a történelmi cselekvQk készek egyesülni és harcolni. A jóléti államban megtestesült elvekben elkülönülQ mqködéstípusok vannak, nem csak pusztán mennyiségi különbségek. Ezek hátterében lévQ történelmi okok interaktívak. Okok: a munkásosztály politikai megszervezQdéseinek eltérQ módjai a pol.-i koalícióképzés a középosztályon alapuló társadalomba való átmenet során a múlt reformjai jelentQsen hozzájárultak a pol.-i viselkedés intézményesüléséhez Típusok szerint: Korporatív modell: a hierarchikus státuskülönbségeken nyugvó társadalombiztosítás kötötte a középosztály lojalitását a jóléti államhoz Liberális modell: a középosztály elkötelezQdött a piac mellett Skandinávia: juttatásokból mind a munkásosztálybeli klientúra, mind az új alkalmazotti rétegek részesültek. Ez azért történhetett így, mert náluk a magánpiaci jóléti intézmények fejletlenebbek voltak, másrészt elegendQ luxust tudtak nyújtani egy igényesebb közönség igényeinek kielégítéséhez is. Ez az oka, hogy olyan költségesek. A jóléti állam ellenhatásaként létrejövQ mozgalmak, adó elleni tiltakozások meglepQ módon nem akkor lángolnak fel, amikor a szociális kiadások terhei túl nagyokká válnak, hanem fordítva! A jóléti állam-ellenesség ott volt a legkevésbé érzékelhetQ, ahol a jóléti kiadások a legmagasabbak voltak. Ennek oka, hogy a jóléti állam torz hatásainak kockázata nem a kiadásokon, hanem a jóléti állam osztályjellegén múlik. Középosztályi jóléti államok  kikovácsolják a középosztály lojalitását: Szociáldemokraták (Skandinávia)  a vörös-zöld koalíció, késQbb a szoc. juttatások középosztályra kiterjesztése, óriási költségek: teljes foglalkoztatottság korporatív (Németország)- itt a jóléti állam konzerválta a társ.-beli különbségeket, mivel konzervatívak hozták létre, ezért a középosztály lojális volt ehhez Liberális, reziduális (maradék) jóléti államok  kis létszámú, politikailag gyenge társadalmi réteg lojalitásán alapul: USA, Kanada, Nagy-Britannia: dualizmus, a szegényekrQl az állam gondoskodik, a középosztály saját magáról Így azok az osztálykoalíciók, melyekben e három különbözQ jóléti államtípus (mqködésmód) gyökerezett, nemcsak múltbeli alakulásának, de jövQbeli kilátásainak magyarázatára is szolgálnak. Az államok rendszerezése. ÁE II 129 135. Az államok rendszerezésérQl általában. A klasszikus örökség Az államok rendszerezésérQl általában Aquinói Szent Tamás:  a rend egy bizonyos elv nyomán elQbbi, s utóbbi közt tett különbségtétel értelme A rendszerezés során az emberi elme egy egységes rendezQ elvet érvényesít. Az a rendszer, amely az adott tárgyra vonatkozó ismeretek logikai rendbe illesztése után létrejön, a rendszerezQ által kiindulási pontul választott, általa relevánsnak ítélt alapelvre épül (áll össze; systema=összeállás, együvé állás) Weber: A társadalmi jelenségeknél a rendezQ elv megválasztásánál szubjektív szempontok, ill. az ezeket megalapozó értékítéletek befolyásolják, figyelmünk eleve a valóságnak azokat az elemeit fogja át, amelyeket az érték-összefüggés tesz számunkra jelentQssé. A klasszikus örökség Az államoknak a hatalom gyakorlásában résztvevQk száma szerinti felosztása már Hérodotosznál megtalálható. Platón Az államférfi c. mqvében ez olyan értékelQ megkülönböztetéssel bQvül, melynek mércéje a törvényekhez való ragaszkodás. Aszerint, hogy ez megvalósul-e vagy sem, lesz egy rezsim királyság, vagy zsarnokság; arisztokrácia vagy oligarchia, ill. kétféle demokrácia. Ez az értékelQ szemléletmód, amely a fennálló berendezkedést egy elképzelt, ideális modellhez viszonyítja, évszázadokon keresztül meghatározó ismérve maradt az államformatannak. Platón öregkori mqvében, a Törvényekben a hármas felosztás úgy módosul, hogy az összes államforma Qseként a monarchia és a demokrácia jelenik meg. A monarchiát az egyetértésen alapuló rend, a demokráciát a szabadság jellemzi. Arisztotelész a létszám szerinti hármas felosztást alkalmazza a Politika c. mqvében: helyes államformák: monarchia, arisztokrácia, politeia  itt a közjó érdekében történik a hatalomgyakorlás; az elfajult formák: türannisz, oligarchia, demokrácia. Arisztotelész hangsúlyozza, hogy a  tiszta államformák mellett sok átmeneti fokozat is van. A klasszikus államtipológia megalapozói felismerték, hogy a  helyes formák mindegyikében benne rejlik az elfajulás veszélye. A monarchia  zsarnoksággá fajulhat, megdöntése után elQbb arisztokrácia, majd oligarchia alakul ki, ezt a politeia, majd a féktelen demokrácia váltja fel. EbbQl egy erQs kezq monarcha menti meg a városállamot. (Ciklikus körforgás alakul ki.). E veszély elkerülésének eszköze lehet a hatalom olyan korlátozása, hogy annak gyakorlását különbözQ tsd.-i csoportok képviselQire bízzák. Tehát már az antik kor meghatározta a hatalom összpontosításának megakadályozására alkalmas védekezés leghatékonyabb eszközét: a  vegyes államforma gondolata már Platónnál és Arisztotelésznél is megtalálható. Cicero a  tiszta formák vizsgálata során jut el a  vegyes államforma dicséretéhez. Példaként a köztársasági Rómát állítja, melyben a konzulok a monarchikus, a szenátus az arisztokratikus, a népgyqlés a demokratikus elemet jelentette. A középkorban Aquinói Szent Tamás újította fel a  vegyes államforma gondolatát. Szerinte a legjobb berendezkedés a királyság, az arisztokrácia és demokrácia keveréke, melynek élén egy személy áll, de az uralom gyakorlásában sokan részt vesznek, a vezetQket a nép választja. Machiavelli is foglalkozott a  vegyes államforma kérdésével. Megállapítja, hogy az értelmes törvényhozó olyan formát választ a berendezkedéshez, ami egyesíti a királyság, arisztokrácia és demokrácia alapelveit. Az ilyen állam ui. a három hatalmi tényezQ ellenQrzése és ellensúlyozása révén stabilabb és tartósabb. A  vegyes államforma eszméjének sok évszázados hagyományát Bodin szakítja meg, aki elutasítja a szuverenitás bármilyen megosztásának lehetQségét. Kritikájában azonban nem következetes, ui. elismeri, hogy a fQhatalom és az annak alárendelt kormányzás hordozói különbözQ személyek is lehetnek. A vegyes államforma alapeszméje az újkori hatalommegosztási elméletekben tér vissza (Locke, Montesquieu). Az államhatalmi ágak elkülönítése, egymáshoz való alkotmányos viszonyuk szabályozása és egyensúlyuk megteremtése a modern államfejlQdés központi kérdése. Az államok rendszerezése a pozitivista államtudományban Az államformatanban a pozitivista tudománykoncepció jelentette a döntQ fordulatot. Eszerint a politikatudományok alapvetQ feladata a jelenségek egyszerq leírása. Az államok jogtani osztályozása Az új politikai intézmények megjelenésével létrejött egy sor új fogalom, és átalakult a politikai gondolkodás egész rendszere. Új tudományágak jelentek meg. E diszciplínák továbbra is a politikai intézmények és folyamatok törvényszerqségeinek feltárására törekednek, de már csak egyes részterületekre terjednek ki, vagy speciális kutatási módszereket alkalmaznak. A tapasztalatra épülQ megfigyelés, az induktív módszer lett a döntQ. Ezek a megfigyelésre és mérésre támaszkodó tények lesznek a tsd.-i jelenségek kutatásának kiindulópontjai. A tudományos módszerek differenciálódása egy sajátos jogászi módszer kialakulását eredményezte a társadalomtudományban, mely a jelenségeket a jog eszközével vizsgálta. Ez a jogi tényezQk szerepének egyoldalú hangsúlyozásával járt, de most már a polgári állam tételes jogi szabályozásából kiindulva. A polgári államtudományban egészen a 20. sz.- ig ez a formális-jogi megközelítés uralkodott, s csak késQbb került elQtérbe a szociológiai vonatkozások kutatása. Az állam jogtani osztályozása tulajdonképpen a klasszikus természetjogi elméletben gyökerezik, mely természetjog minden változatában világnézeti értékelQ elemek keverednek a szorosan vett jogi érveléssel. A rendszerezésnél az állam lényegének megkülönböztetQ ismérvéül a szuverenitás jogi fogalma szolgált  ez alapján került sor az államok rendszerezésére (szuverenitás alanyai vagy hordozói)  így került elQtérbe az osztályozásnál az alkotmány és a kormányforma-fogalom, ami késQbb az egyszerq és összetett államok megkülönböztetésével bQvült. A II. vh. után állították szembe a jogállamot a rendQrállammal, ill. különböztették meg a demokratikus és autokratikus, ill. a liberális és totális államokat. Ennek közvetlen politikai célja a K-Európában létrejött új államiság megbélyegzése volt. Az államok jogi ismérvek alapján való osztályozása ma is érvényesül, hiszen az állami jelenségek egyik sajátos vonása épp a joggal való összefonódás. Az állam tsd.-i alakulat, de jogintézmény is, sQt a jog egyenesen nélkülözhetetlen eleme az államnak. A jog az államhatalom tevékenységét elQre kiszámíthatóvá teszi. Az államok összehasonlító elemzésére elsQsorban alkotmányban lefektetett formális-jogi szabályozás használható. A jogászi módszer az összehasonlító vizsgálatot a valóság egyik, a jog által megragadható oldalára szqkíti le. A közhatalomnak csak a jogilag meghatározott szervezeti felépítését veszi figyelembe, s kevesebb jelentQséget tulajdonít a politikai valóságnak. Ennek következménye, hogy nem képes megragadni a jogban kifejezQdQ Sollen és a politikai valóság Sein eltéréseit. Így a középpontban nem az a kérdés áll, hogy ki gyakorolja ténylegesen a hatalmat, hanem hogy annak gyakorlása kit illet meg. Az államok jogtani rendszerezése utal ugyan a hatalommegosztásnak bizonyos lehetQségeire, de nem ad képet a valóságos hatalmi egyensúlyról. Az államok osztályozásánál tehát két különbözQ dolog az alkotmányjog és az alkotmányos valóság. Az államok osztályozásának társadalmi szempontjai Az államok osztályozása jogászi szempontból egyoldalúnak bizonyult. Az ebbQl fakadó problémák megoldására több kísérlet volt. Ezek közös vonása, hogy a jogi tényezQk mellett vagy helyett más osztályozási ismérveket is alkalmaznak. Így kaptak szerepet a földrajzi és természeti tényezQk mellett a történeti vagy világnézeti szempontok, az államhatalom egységének vagy megosztottságának eszméje, az állam egységes jellege, az államterület tagozódása, a területi autonómiák rendszere, államhatalom és egyéb viszonya, a hatalomgyakorlás módja stb. E kísérletek egy részét átfogó szociológiai-történeti szemlélet jellemzi. Ezen tényezQk kutatása során az újabb rendszerezési kísérletek nyíltan az irracionalizmus álláspontján álltak. Létezik olyan megközelítés, amely szerint az osztályozásnak azokhoz a végsQ alapelvekhez kell eljutnia, amely minden kormányzat alapja. Ezek az emberi elme absztrakciós képességének termékei, tehát a szubjektív emberi elhatározás alapján történQ módosulásoknak teret engednek. Létezik olyan felfogás is, amely a politikai intézményekkel szemben azt az erQt nyilvánítja elsQdlegesnek, amely az intézményeket fenntartja. Egy klasszikus eredetq szempontot idéz az a kísérlet, amely az államok osztályozását az emberi lélek belsQ felépítésébQl igyekszik levezetni. E felfogás szerint az állami tevékenységben az akarati és jogi elemek szoros egységben jelentkeznek. Van olyan felfogás is, miszerint az uralkodó ideológia határozza meg a hatalomgyakorláshoz kapcsolódó intézmények és eszközök jellegét és szerepét. Nincs olyan politikai rendszer, amelynek ne egy meghatározott politikai ideológia állna a középpontjában. Ennek megvalósulásához intézmények széleskörq hálózatára van szükség. A modern politikatudomány a politikai hatalomgyakorlás egész mechanizmusát tekinti osztályozási ismérvnek. A politikai rendszer fogalmának meghonosítása jelentQs eredmény volt. Az új megközelítés a tsd.-i folyamatokra, a politikai döntések meghozatalánál érvényesülQ minta-akciókra irányította a figyelmet. Az államhatalom gyakorlásának, mint politikai folyamatnak egész kérdésköre relevánssá válik a rendszerezési kísérletek számára. Új osztályozási szempontok válnak meghatározóvá: uralom legitimitása, pártok szerepe, jogkörök összefüggései. Az államok rendszerezését mindinkább felváltja a politikai rendszerek osztályozása. Maurice Duverger: Állam és kormányzat [II. A kormányzati rendszerek típusai]. Szgy. 421 439. 1. A hagyományos tipológia A) A hatalmi ágak keveredésének rendszerei = hatalomkoncentráció rendszerei A) A hatalmi ágak keveredésének fogalma - a hatalmi ágak abszolút keveredése- egy szerv a végrehajtói, tv. hozói és bírói - a hatalmi ágak relatív keveredése  csak egyikük van felruházva tényleges hatalommal B) A hatalmi ágak keveredésének különbözQ rendszerei 1. Hatalomkoncentráció a kormány javára: abszolút monarchia és diktatúra 2. Hatalomkoncentráció egy gyqlés javára  technikailag kivitelezhetetlen B) A hatalmi ágak elválasztásának rendszerei A) A hatalmi ágak elválasztásának fogalma - funkcionális specializáció - szervezeti függetlenség: ne legyenek elQjogaik egymással szemben B) A hatalmi ágak elválasztásának formái: Locke-tQl és Montesquieu-tól származik (kormányzati hatalom korlátozása) 1. A korlátozott monarchia:  átmeneti forma volt az abszolút monarchiáktól a parlamentáris rendszerekké 2. A prezidenciális rendszer: elnök és miniszterelnök egyben C) A hatalmi ágak együttmqködése és a parlamentáris rendszerek Hatalmi ágak megkülönböztetése, funkcionális együttmqködés és szervezeti függQség alapján együttmqködnek. Ez más mint a keveredés! Csak az a rendszer parlamentáris, ahol a végrehajtó hatalom elkülönül az államfQtQl és az OGY-nek felelQs. A) A klasszikus parlamentáris rendszer - Itt jelentéktelen az államfQ. 1. A végrehajtó hatalom dualizmusa: államfQ és kormánykabinet 2. Az államfQ eljelentéktelenedése: büntetQjogilag és politikailag is felelQtlen, ezért saját nevében semmit nem tehet. 3. A hatalmi ágak egyensúlya: parlament elQtti felelQsség  szemben ezzel a feloszlatás joga, de ez MO-on a közt. elnöké. B) Az Orléans-i típusú parlamentáris rendszerek: korl. monarchia és klasszikus parl. rendszer közti átmenet, mert az államfQ nem jelentéktelenedik el. Itt a kormány a királynak is felelt. - tulajdonképpeni orléans-i parlamentarizmus, a weimari parlamentarizmus, gaulle-ista parlamentarizmus (elnök népszavazást kezdeményezhetett) C) A kiegyensúlyozatlan parlamentáris rendszerek 1. Parlamentáris rendszerek, melyekben a kormány túlsúlya érvényesül: Anglia  a kétpártrendszer miatt 2. Parlamentáris rendszerek, melyekben a parlament túlsúlya érvényesül  sokpártrendszernél, pl. Olaszország 2. A modern tipológia A) A centralizált rendszerek  alaptípusa a monolitikus egypártrendszer A) A tiszta centralizált rendszerek 1. A modern típus: az egypártrendszerek (Lenin, Mussolini) a hatalom a párt kezében összpontosul 2. Az archaikus típus: a párt nélküli rendszerek (Qsi monarchiák és személyi diktatúrák) B) A félcentralizált rendszerek 1. A rugalmas szerkezetq egypártrendszerek (egypárton belül frakciók) 2. A domináns egypártrendszer (NDK) B) A plurális rendszerek A) Az osztályozás elemei 1. A pártok száma: kétpártrendszer vagy sokpártrendszer (koalíciók) 2. A pártok felépítése: a merev kétpártrendszer (Anglia-homogén csoport, pártfegyelem) és a pszeudo-kétpártrendszer (USA) 3. Az alkotmányos rendszer: prezidenciális és parlamentáris formák B) A plurális rendszerek három típusa 1. A prezidenciális rendszerek  erQs elnök 2. A kétpárti parlamentáris rendszerek  erQs kormány 3. A sokpárti parlamentáris rendszerek  gyenge, instabil kormány Az államok modern tipológiája. ÁE II 139 142. Az államok modern tipológiája. Az államok rendszerezése több szempontból lehetséges. A fQbb szempontok: államhatalom jogi-szervezeti felépítése, államhatalom társadalmi alapjai, államhatalom korlátai, államhatalom gyakorlásának területi aspektusai. 1.) Az államok osztályozása az államhatalom jogi-szervezeti felépítése: Az egyes berendezkedések megkülönböztetése a fQhatalom megszervezésének módja, az állami szervek és az állampolgárokhoz való viszonya alapján történik. Ez az egyes történelmi korszakokban eltérQen alakul. ElsQdleges szempont, hogy a fQhatalom gyakorlásában kik és hogyan vesznek részt. De ennél a szempontnál figyelembe kell venni azokat a tényleges hatalmi struktúrákat is, amelyek a döntéshozatalhoz szükséges többséget biztosítják. Az arisztotelészi felosztást alapul véve a fQhatalmat kézben tartók száma szerint lehet a modern korban is a megkülönböztetés. Egy személy  a monarchia különbözQ formái: abszolút monarchia rendi monarchia alkotmányos monarchia parlamentáris monarchia Egyeduralom: a diktatúrák felhatalmazásos, ill. autokratikus változatai. Többek uralma vagy sokaság uralma  modern tsd.-ban a köztársaság formájában jelentkezik: prezidenciális köztársaság, parlamentáris köztársaság. Sokaság uralma a modern tsd.-ban a közvetlen v. képviseleti demokrácia különbözQ formáiban valósul meg. Közvetlennél a nép maga jogosult az államhatalom gyakorlására  ma már csak egyes államokban fordul elQ. Képviseletinél a nép választott képviselQi hivatottak a legfontosabb döntések meghozatalára. a többségi akarat a választásokon nyilvánul meg. 2. Az államok osztályozása az az államhatalom tsd.-i alapjai szerint: Ez fQként szociológiai v. politológiai szempontokat érvényesít. Az államokat a hatalmat gyakorló tsd.-i rétegek szerint különbözteti meg. Így beszélhetünk pl. valamely kaszt, papi v. katonai rend, feudális nemesi réteg, tQkések, párt uralmáról. A hatalom szervezeti felépítése szempontjából ezek általában oligarchikus formában jelentkeznek. A klasszikus modell Platón ideális állama (bölcsek uralma). A történelemben találkozhatunk a vallási eszme uralmának (teokrácia) formáival, melyek gyakran egy-egy karizmatikus egyéniséghez kapcsolódnak. A karizmatikus eszme a modern korban is megjelenik egyes politikai vezetQknél. Az osztálytagozódást a polgári tudomány sok képviselQje is az államhatalom gyakorlása szempontjából fontos tényezQnek tartja  a marxisták számára ez alapvetQ osztályozási ismérv. A hatalomgyakorlás alapját képezQ csoportnak tekinthetQ a funkcionárius réteg = bürokrácia is. A modern társadalmakban meghatározóvá válnak a kollektív döntések, melyekben fontos szerepe van a szakszerqségnek. Az irányító értelem tehát a technostruktúrában összpontosul. A demokratikus berendezkedés lehetQséget nyújt a különbözQ érdekeket megtestesítQ csoportoknak a szervezkedéséhez, a hatalomért folytatott harchoz. A modern pluralista rendszerekben különbözQ közösségek törekednek a hatalom megszerzésére, vagy befolyásolására. Az érdekek összeegyeztetése a kompromisszumkeresést igényli. Kompromisszum a pluralista rendszer alapfogalma. Az érdekérvényesítés preferenciáinak kialakításánál mindig találunk szubjektív szempontokat. A tsd.-i igazságosság mércéjének nincsenek mindenki által egyformán elfogadott és értelmezett objektív ismérvei. 3.) Az államok osztályozása az államhatalom korlátai szerint A rendszerezés alapja: az állami beavatkozás mértéke. Totalitárius állam  a közösség egész életét törekszik meghatározni. E törekvések már az Qsi despotikus rendszerekben megjelentek, a totalitárius állam fogalma mégis a legújabb kori történelem jellemzQje. A modern totalitarizmus fQ jellemzQi: - a tsd. átpolitizálódik, - világnézeti dogmatizmus, - egypárti diktatúra, - közvélemény manipulálása, - szervezett erQszak, - emberi, állampolgári jogok nem érvényesülnek, - nincs egyéni szabadság-szféra. Liberális állam  állam által szabadon hagyott egyéni szféra tiszteletben tartása, demokrácia, állampolgári részvétel szabadsága. Liberális állam tartózkodik a beavatkozástól a lelkiismeret- és vallásszabadságba, a gazd.-i élet szabályozásától, szabad teret enged az egyéni kezdeményezéseknek, jelszava: laissez faire. Jogállam  eszméjében a liberalista törekvések fejezQdnek ki. A jog és szabadság összeegyeztetését kívánja szolgálni. A szabadság-egyenlQség-függetlenség érvényesülését a törvényhozó tevékenységben való részvétel biztosítja  ezáltal ui. maga a nép szab határt saját szabadságának. Ez egyben igazolja a törvényhozó hatalom elsQbbségét a végrehajtó hatalommal és bírósággal szemben. A 19. sz.- ban a jogállamiság fogalma kiüresedik  formális jogállam-koncepció. Megmarad a törvény kitüntetett szerepe és jelentQsége, de nincs semmilyen abszolút érvényq  felsQbb alapelv, amely a törvényhozó döntését korlátozhatná. A formális jogállam-koncepció gyengesége a 20. sz.-ban beigazolódott az abszolutisztikus törekvésekkel szemben. Ez a felismerés a szociális jogállam megjelenéséhez vezetett. A megoldást a jogállamiság újraértelmezése jelenti a formális helyett az anyagi, a liberális helyett a szociális jogállamiság megvalósítása útján. Az állam joghoz kötöttsége s ennek garanciái megmaradnak (hatalommegosztás, alapjogok, jogszerq közig. stb.). Az új koncepció a szabad verseny korlátlanságából fakadó anomáliákat akarta kiküszöbölni. Az állam hatalma növekedett, olyan funkciókat vett át, amiket korábban a család, vagy más közösségek oldottak meg. Ez magával hozta a magánautonómiába való beavatkozást a  jólétrQl való gondoskodás címén. 4.) Az államok osztályozása az államhatalom gyakorlásának területi aspektusai szerint Állam centralizált hatalmával szembeni törekvés  kisebb közösségek maguk oldhassák meg problémáikat (decentralizáció). Föderatív eszme megjelenése: államszövetségek szövetségi államok. Államszövetség: államok laza kapcsolata, széleskörq önállóság, nemzetközi jogi kötelék. Szövetségi állam: államszövetség (konföderáció) továbbfejlesztésébQl, összetett államiság, központnak alárendelt, államhatalom megoszlik (fékek és ellensúlyok). A politikai rendszer elemei és az állam. ÁE II 142 150. A politikai rendszer elemei Politika: a tsd., a közösség ügyeinek intézése. Közösségi tevékenység, melyben a tsd. hatalmi viszonyainak függvényében vesznek részt a tsd. tagjai. Hatalmon az egyén azon képességét értjük, amellyel képes a tsd. többi tagjának cselekvését befolyásolni. E befolyásolás sokféle eszközzel történhet: a nyers, fizikai erQszaktól a lelki ráhatás puha, kifinomult módjáig. Rendszer: (Bertalanfy - biológiából) = elemek olyan összessége, melyeket rendszertörvények kapcsolnak össze. Ha az elemek maguk is rendszernek tekinthetQk  komplex rendszerekrQl beszélhetünk. E megközelítésben a tsd. komplex rendszer, mely alrendszerekre bontható, ezeket bonyolult kapcsolatok kötik össze. Politikai rendszer a tsd. egyik alrendszere, mqködése a tsd. egészének összefüggéseiben, vagyis a tsd. többi alrendszeréhez fqzQdQ funkcionális viszonyok elemzése révén érthetQ meg. A politikai rendszer: az állami és nem állami politikai szervezetek, a mqködésükhöz kapcsolódó jogi és nem jogi normák és az emberi magatartások rendszere. A rendszer elemeinek mqködése az államhatalom megszerzésére, megtartására vagy csak befolyásolására irányul. A politikai rendszerben a tsd. önvezérlése nyilvánul meg = a tsd. ellentmondásai mellett is fenn tud tartani bizonyos rendet. Középpontjában az állam szervezete áll, bár a politikai rendszer az összes politikai intézményt felöleli. Magja az állam  legközvetlenebbül tudja befolyásolni a többi elemet, sQt létrehozhat és meg is szüntethet elemeket. A politikai rendszer környezetével kölcsönhatásban mqködik: állandóan alkalmazkodik ahhoz, ugyanakkor a környezet hatására maga is folyamatosan változik. A politikai rendszer komplex rendszer, elemei maguk is rendszert alkotnak. Önálló funkciókat lát el: összegyqjti a politikailag releváns érdektörekvéseket, politikai véleményeket, akaratokat; lebonyolítja a hatalmi törekvéseket; megoldja a tsd.-i konfliktusokból adódó feszültségeket; vezeti, szervezi, igazgatja a tsd. -t; kialakítja és realizálja az elQzQ funkciókkal kapcsolatos tsd.-i érdekq döntéseket. A politikai rendszer legfontosabb elemei: politikai kultúra: politikai normák, értékek, szabályok, ideológiák, eszmék. politikai intézményrendszer: formális intézmények (pártok, szakszervezetek, állam stb.) és informális csoportok (lobbyk, pressure groupok stb.) egyéni politikai cselekvések: politikusi szerepek, politikai magatartások (választások). A politikai kultúra A politikai rendszer része, egyik eleme, de maga is rendszert képez. Minden tsd.-ban léteznek értékek, melyek a közösségi élet arculatát formálják. Ilyenek: individualizmus és kollektivizmus, a szabadság vagy tekintélyek elfogadásának preferálása, az egyenlQség vagy a hierarchia eszméjének hangsúlyozása, igazságosság vagy boldogulás igénye stb. A különbözQ érdekeket a modern tsd.-kban a politikai eszmerendszerek kapcsolják össze értékrenddé, politikai világnézetté, politikai ideológiává (liberalizmus, konzervativizmus, szocializmus, nacionalizmus). A politikai ideológiák fontos funkciója az értékrendek megfogalmazása, s ezekbQl a politikai cselekvés elveinek levezetése. Bár a politikai ideológiák a világmagyarázat értelmi, racionális egységének megteremtésére törekednek, emellett a morális érzelmekre is akarnak hatni. Az értékek és eszmerendszerek közvetve hatnak a politikai cselekvések világára. A politikai cselekvés szabályai részben a politikai gyakorlatban alakulnak ki. E szabályok is összefüggQ szabályrendszert alkotnak. Egy részük ún. udvariassági szabály (politikai korrektség szabályai), más részük eljárási és technikai, melyek a politikai döntések fórumait és mqködési módját határozzák meg. Ezek egy része jogi, más része jogi jellegq, és van  íratlan szabály. Politikai szimbólumrendszerek. Szimbólumok lehetnek tárgyi, nyelvi szimbólumok, mqvészi alkotások, de akár szimbolikus gesztusok is. Az egyén ezek segítségével jelezheti politikai hovatartozását, politikai identitását. Politikai cselekvés A pártok és pártrendszerek a politikai rendszer fontos alkotóelemei. A modern értelemben vett pártok gyökerei a felvilágosodás és a liberalizmus, valamint a parlamentarizmus. A modern politikai rendszerek alapvetQ intézményei a pártok, melyek egy sor lényeges funkciót látnak el. Pl. az érdekképviseletet és érdekérvényesítés feladatát. Általában nem egyetlen tsd.-i csoport vagy réteg érdekeit képviselik, hanem többét, sQt  politikai kultúrától függQ mértékben  magának a pártelit tagjainak az érdekeit is. Fontos feladata ezen kívül: az általános ideológiai doktrínák megfogalmazása, konkrét cselekvési programok kidolgozása, és különféle tsd.-i rétegek képviselete is. A politikai rendszer születését elQször a politikai pártok méretének és jellegének megváltozása jelezte. A politikai pártoknak három jellegzetes formája volt: jellegzetes 19.sz.-i alakjuk az ún. honorácior-párt volt, mely a  mqveltség és vagyon köreibQl szervezQdött; a 20. sz. elején ezeket felváltották a tömegpártok. Ezeket hivatásos pártpolitikusok vezették, saját szakapparátussal rendelkeztek és széles tömegek mozgósítására törekedtek. Már maguk juttattak képviselQket a parlamentbe. A 20.sz. második felében átadták helyüket a választási pártoknak = néppártoknak  a lehetQ legszélesebb tsd.-i rétegek érdekképviseletére törekedtek. Itt is hivatásos pártpolitikusok, szakapparátus, saját propagandagépezet a jellemzQ. A pártok ideológiájukkal és programjaikkal célmeghatározást nyújtanak a tsd. számára; politikai akciókra mozgósítanak; választások során képviselQket állítanak. Aggregálják a különbözQ érdekeket, érdekcsoportok között egyeztetnek, közvetítenek a tsd. és az államszervezet között, érvényesítik a tsd. tagjainak akaratát. Kormányzati teendQket látnak el, részt vesznek a politikai elit kiválasztásában. Politikai osztály: hivatásos politikusok Politikai elit: politikai döntéseket befolyásolni képest egyének (politikusok egy része, magas rangú hivatalnokok, érdekképviseleti szervezetek vezetQi, vezetQ médiaszakemberek, közírók, mqvészek) Politikai intézmények A pártok mellett hamar politikai jelentQségre tettek szert más politikai szervezetek is. Ezek egy részét formálisan és jogilag elismerték, míg mások tevékenysége szabályozatlan maradt. E szervezetek a tsd.-i érdekek politikai érvényesítésére vállalkoznak. A politikai életben résztvevQk esetében különbséget kell tenni az informális és formális intézmények között. Az informális intézmények nem különülnek el élesen a különbözQ tsd.-i közösségektQl, nincs formalizált mqködési szabályzatuk, állandó tagságuk, elkülönült vagyonuk stb. Ilyen informális intézmények: a különbözQ mozgalmak, a lobbyk és a pressure groupok. Az informális intézmények általában nem fogalmaznak meg átfogó tsd. szervezési programot vagy politikai ideológiát, hanem valamely konkrét politikai kérdés megoldására vagy egy társadalmi réteg sajátos érdekeinek képviseletére jönnek létre. A formális intézményrendszer két központi eleme a pártok és az állami szervek rendszerei, s mellettük jelentQs szerepet játszanak még a szakszervezetek és más érdekképviseleti szervek, valamint a  civil szféra intézményei: egyházak, különféle egyesületek és alapítványok. A tsd.-i szervezetek a civil tsd. intézményei. Az állampolgári önszervezQdés megnyilvánulhat ilyen szervezetek létrehozásában. Az emberi jogok egyike az egyesülési szabadság. Gyakorlásának az a feltétele, hogy a tsd.-i szervezetek törvényes keretek között mqködjenek és belsQ szervezetük is demokratikus legyen. Az állam az engedélyezett szervezetekrQl közhiteles nyilvántartást vezet. (Egyházak, szakmai kamarák, szakszervezetek, egyetemek, politikai pártok.). Az egyházak autonómiája az egyik alapvetQ polgári szabadságjog; az európai államok hosszú évszázadokig összefonódtak az egyházakkal. Az állam tiszteletben tartja az egyházak autonómiáját, cserében azt várja el, hogy törvényes keretek között mqködjenek. A kamarák a szakmai autonómiák alapformái  olykor sajátos hatósági jogokat is kapnak, vagyis állami feladatokat vesznek át. Szakszervezetek a munkavállalói érdekképviselet szervei  néhány államban a közhatalom gyakorlásának is részévé váltak, bevonták Qket a tsd.-i érdekegyeztetési folyamatba. A politikai rendszer és az állam A politikai rendszer a tsd. egyik alrendszere. Mqködése a tsd. egészének összefüggéseiben, azaz a többi alrendszerhez fqzQdQ funkcionális viszonyok elemzése révén érthetQ meg. A politikai rendszer az állami és nem állami politikai szervezetek, a mqködésükhöz kapcsolódó jogi és nem jogi normák és az emberi magatartások rendszere. A rendszer elemeinek mqködése az államhatalom megszerzésére, megtartására vagy csak befolyásolására irányul. A politikai rendszerben a tsd. önvezérlése nyilvánul meg  a tsd.-i ellentmondások ellenére is fenn tud tartani bizonyos rendet. A politikai rendszer középpontjában az állam áll, bár a politikai rendszer az összes politikai intézményt felöleli. Az állam legközvetlenebbül tudja befolyásolni a többi elemet, sQt létrehozhat és akár meg is szüntethet elemeket. Az állam a politikai rendszernek olyan részrendszere, amely a politikai rendszer leegyszerqsített önleírását valósítja meg. A modern politika nem esik egybe az állammal, mint azt a pártok és az állam politikán belüli elválasztása mutatja. Az állam a tsd. irányításának letéteményese. A legfontosabb politikai döntéseket az állami szervek hozzák meg. A politika nem maga az állam, de a politikai cselekvés iránya mindig az államra, de nem kizárólag arra tekintettel alakul ki. A modern tsd. politikai rendszere a  kormányozni vagy ellenzékben lenni megkülönböztetéssel jellemezhetQ. A politikai magatartások vagy az egyikhez, vagy a másikhoz sorolhatók. A kormányzási helyzetben lévQknek megvan a lehetQségük, hogy döntéseket hozzanak. Az ellenzéki szerep fQleg a kormányzati cselekvésekre adott reflexiókra nyújt lehetQséget, s ennyiben a kormányzati cselekvéshez kapcsolódva jelenik meg. A funkcionálisan differenciálódott tsd.-kban a politikai rendszer belsQ egységét annak belsQ differenciálódása váltotta fel. Ez azt jelenti, hogy a politika formálható a tsd. egyéb alrendelszerei által, de ennek feltételeit maga a politikai rendszer szabályozza. A politikai rendszer és állam kapcsolatában felmerül a kérdés, hogy mennyire centralizált az állami hatalom (hatalommegosztás). Az állami hatalomnak több korlátja van: különbözQ érdekképviseleti szervek, a médiák, a közvélemény, a helyi önkormányzatok, az egyéni politikai cselekvések. A politikai rendszerben a médiák az információáramlás legfontosabb csatornái. Nem csupán közvetítik, hanem alakítják is az információkat - ezzel a közvéleményt is manipulálni tudják. Az információáramlás kétirányú: állami-politikai vezetés felQl a tsd. felé és viszont, egyfajta visszacsatolásként mqködik a politikai döntéshozók számára. Ha a médiák állami ellenQrzését fokozzák (lsd. totális rendszerek), az a veszély fenyeget, hogy az információáramlás csak egyirányú lesz, megszqnik a visszacsatolás. Így viszont a döntéshozók nem tudják felmérni a döntések tsd.-i hatásait, s ez csökkenti a vezetés hatékonyságát. Bizonyos korlátozást jelent a helyi önkormányzatok léte és függetlenségének mértéke is. Alkotmányjogi szempontból a centralizáció  decentralizáció, a politika szempontjából az állami igazgatás  tsd.-i önigazgatás kettQsségében értelmezhetQ a kérdés. Az állam hatalmát az egyéni cselekvések is korlátozhatják, annak mind aktív, mind passzív formája. Aktív formája a polgári engedetlenség különféle megnyilvánulásai, passzív: a politika elutasítása, az állammal szembeni bizalmatlanság. Elméleti modellek (a politikai rendszerrQl) Az általános elméleti modellek szintjén a politikai rendszer és a tsd. egészének viszonylatában értelmezik a politikai jelenségeket: 1.) középpontban az érdek: tsd.-i javak elosztását meghatározó rendszert látja  a politikai mqködés középpontjába a társadalmi erQforrások allokációja; központi fogalom: érdek/konfliktus  ezek megjelenítése, feloldása a politikai rendszer lényege; közgazdaságtani háttérbQl merít  lsd. politikai gazdaságtan. 2.) szociológiai hátterq: a politikában sajátos tsd.-i funkciót lát el (funkcionális jellegq)  a politikai rendszer mqködését a tsd.-i önfenntartás szempontjából vizsgálja; központi fogalmai: integráció, konfliktusrendezés. 3.) közvetítQ irányzat: politikai akaratképzésre koncentrál, politika = tsd.-lag fontos kérdések eldöntésének színterét látja benne, játékelméletre és a szociálpszichológiára támaszkodik, témája: vezetési stílusok elemzése. Ezeken kívül vannak középszintq elméletek, melyek a politikai rendszer belsQ összefüggéseit vizsgálják: elit-elméletek: XIX. sz. közepén alakultak ki, Pareto, Michels, Mosca szerint: a politikai döntéseket nem a választók, hanem a politikai elit hozza, ezek tagjai: rátermettségüknél fogva emelkednek ki ( maguk érdekében hozzák a döntéseket, elit: monolitikus, egymást támogató, szervezett csoport. pluralista felfogás (amerikai) különféle érdekcsoportok vannak  egyik sem tudja monopolizálni, de befolyásolni tudják a döntést, versengenek egymással a nyomást gyakorló csoportok  verseny eredménye: döntés, implicit benne van a hatalommegosztás elmélete, egyik sem tudja magához ragadni a hatalom egészét. neokorporativista elméletek: közvetít az elQzQ kettQ között, van egy politikai elit, ami a demokratikus politikai rendszeren kívül hozza meg döntéseit, de nem egységes, megosztott, de nem annyira, mint a pluralista elméletben. Itt: - bürokrácia, - katonai, - szakszervezetek, - munkáltatók elitje. Maurice Duverger: Állam és kormányzat. [I. A kormányzati szervezet elemei]. Szgy. 385 420. állami szervek: személyek és azok csoportjai (bizottságok, gyqlések) állami funkciók: ezen szervek által vállalt feladatok 1. Az állami szervek 3 alapvetQ típus: egyének, bizottságok, gyqlések Kormány vagy végrehajtó szerv kormány=végrehajtó szerv A) Monokratikus végrehajtó szerv végrehajtó szerv egy egyén: király (monarchia), diktátor, elnök  a többiek körülötte nem döntéshozók B) Kollegiális végrehajtó szerv két személy alkotja, akik közös megegyezéssel cselekedhetnek, egyenlQek, kollegialitás (egyik sem határozhat a másik nélkül), dualitás (így nem lehet többségi elv) C) Direktoriális végrehajtó szerv kis számú tagból álló kollektív kormányzati szerv: egyenlQk (nincs elnök), kollektív döntéshozatal (tagjai nem rendelkeznek személyes hatalommal) D) Dualista végrehajtó szerv A direktoriális és a monokratikus végrehajtó szerv kombinációja. Pl.: kormánykabinet, államfQ nevezi ki Qket, de autonómiát élveznek vele szemben. Kollektíven hozzák a döntéseket. Egyikük gyakran elsQbbséget élvez: miniszterelnök, kormányfQ. Ha incs ott az államfQ, Q elnököl. Parlament: a gyqlések gyqlés: kellQen nagyszámú tagból álló kollektív kormányzati szerv megalakulásuk módja: választott, örökletes, kooptált, végrehajtó szerv által kinevezett tagokból álló fennállásuk idQtartama: rövid idQtartamú, határozatlan idQre összehívott (pl. alkotmányozó gyqlések), élethossziglani vagy örökletes tagságú A) A gyqlések száma - A szövetségi második kamarák sajátos esete egyik kamara a szövetségi állam egységének megtestesítQje (tagállamok népességével arányosan választják), a másikba egyes tagállamok egyenlQ számú képviselQt küldenek (USA: KépviselQház-Szenátus, Svájc: Nemzeti Tanács  Kantonok Tanácsa) - kétkamarás rendszer eredete: az arisztokratikus második kamarák  felsQház , Lordok Háza - az ún. demokratikus második kamarák kamarák dualitása ellensúlyozza a parlament hatalmát  ellenpélda Anglia, ahol a Lordok Házának egyre kisebb a hatalma, s a kormány hatalma növekszik. Norvégia, Dánia: egykamarás.  átgondoló kamara  ez sem gyakorlati érv A kétkamarás rendszert a jobboldali pártok támogatják, a konzervatív elemek erQsítése érdekében. - a gazdasági második kamarák korporatív (választókat foglalkozás szerint osztályozzák) vagy szociális alapú választáson nyugszik B) A kamarák belsQ szervezete - kamarák végrehajtó szervvel szembeni függetlensége mentelmi jog, gyqlések állandósága, nyilvánosság - a parlamenti munka hatékonyságának biztosítása vitákat elQkészítQ bizottságok (állandó és eseti) - kisebbségek jogainak garantálása Itthon: OGY-i hagyományok - parlamenti képviselQk magánérdekektQl való függetlenségének biztosítása összeférhetetlenségi szabályok, képviselQk díjazása C) A kormány és a gyqlések közötti kapcsolat C-A) A végrehajtó szerv kamarákkal szembeni befolyásoló eszközei 1. Beavatkozás a gyqlések tagjainak kinevezésébe szállítmány rendszer: ha újabb tagokat azért neveznek ki, hogy módosítsák a többséget választókra történQ kormányzati nyomásgyakorlás 2. Beavatkozás a gyqlések szervezetébe akkor erQs, ha a kormány hívja össze. Nálunk nem. 3. A gyqlések aktusainak meghozatalában való részvétel - kezdeményezési jogkör - visszaküldés, vétó (USA), szentesítés, kihirdetés (II. Ulászló a Hármaskönyv tv.-ével) 4. A gyqlés feloszlatása De Gaulle a feloszlatást és a népszavazást használta nyomásgyakorlási eszközként C-B) A gyqlések végrehajtó szervvel szembeni befolyásoló eszközei 1. A végrehajtó szerv kinevezésébe való beavatkozás OGY-nek felelQs miniszterelnök 2. A végrehajtó szerv tevékenységébe való beavatkozás interpelláció, azonnali kérdések órája, vizsgálóbizottságok 3. A végrehajtó szerv tagjainak gyqlések elQtti felelQssége - büntetQjogi felelQsség (impeachment, fr.: a felsQház átalakul Haute Cour de Justice-szé  FelsQbírósággá, Alsóház emelhet vádat a miniszterek ellen) - politikai felelQsség  bizalmatlansági indítvány Nálunk döntés a mentelmi jogról C-C) A kormányzati hierarchia 1. Hierarchia és legitimitás-tanok: népszuverenitás => gyqlés a csúcson 2. Hierarchia és funkciók elosztása tv.hozó, végreh. és bírói hatalom elválasztása, munkamegosztás a kormányzati szervek között (miniszteri tárcák) 3. Elméleti és valódi hierarchia A kormány az OGY-nek felelQs, mégis a tv.-eket fQleg a kormány kezdeményezi és a többség segítségével szinte automatikusan megszavaztatja. 2. Az állami funkciók A) Az állami funkciók különbözQ koncepciói A kormányzati munkamegosztás fogalma: apriori az állam egyik funkciója sem fontosabb a másiknál. Közigazgatás terén megkülönböztetés: honvédelem, közlekedés, ipar, oktatás, stb. A diplomáciát sajátosan szervezték meg mindig. B) A törvényhozó, a végrehajtó és a bírói funkció közötti hagyományos megkülönböztetés A) A megkülönböztetés tartalma 1. A törvényhozó funkció: általános és személytelen jogi szabályok meghozatala, az állampolgárok egy teljes, absztrakt módon, közös jellemzQik alapján kijelölt kategóriájára vonatkozik. 2. A végrehajtó funkció: célja az állam mqködésének tv. keretei közötti biztosítása, egyedi jogi aktusokat (pl. kinevezés) és materiális aktusokat alkalmaz. 3. A bírói funkció: büntetQ és polgári jogszolgáltatás B) A megkülönböztetés értékvesztése 1. A bírói funkció: megQrizte jelentQségét 2. A törvényhozó és a végrehajtó funkció megkülönböztetése: értékét veszti, a kormányzat nemzeti leadership hatalommá válik. A tv. javaslatokon túl a tv.-ek általános felhatalmazást adnak és a kormány végrehajtási rendelet útján tölti ki tartalommal így a kormány is szerepet vállal a tv. hozó funkcióból. C) Az állami funkciók újabb megkülönböztetései A) A politikai és adminisztratív hatalom megkülönböztetése - a politikai hozza az elvi döntéseket, az adm. pedig egyedi esetekre alkalmazza B) A döntéshozói, végrehajtói, javaslattevQ és ellenQrzQ hatalom megkülönböztetése C) A kormányzati és tanácskozó hatalom megkülönböztetése Most a kormány szerepe inkább  leadership ,  élénkítQ : cselekvési programok felvázolása, nemzeti célok meghatározása, jövQkutatás, általános ország irányítás A tanácskozó hatalmat pedig a parlament gyakorolja: a priori kereteket határoz meg, idQnként kezdeményez (bizottságokon keresztül), a posteriori: ellenQriz. A demokrácia problémája: ókor és újkor. ÁE I 210 214. BevezetQ  A probléma A demokráciát a részvételi elvvel kapcsolatban értelmezzük. Demokrácia az ókorban és az újkorban - Ókori alapok Iszonomia (ie.500 körül jelent meg) = állampolgári jogegyenlQség rendje, nemcsak az arisztokratáknak van joga a közügyekben való részvételre. Ehhez kapcsolódó államforma: démokratia, kiterjesztették a népgyqlés hatáskörét és ellenQrzés alá vonták a köztisztviselQket. Eunómia = jól berendezett állam, Euripidész szerint ilyen a demokrácia. Platón és Arisztotelész viszont rossz államformának tartotta a demokráciát a populizmus és az állandó politikai feszültségek miatt. Az újkori demokrácia Rousseau: a demokrácia nem lehet jó, mert ugyanazok alkotják a törvényeket, akik végrehajtják Kant: demokrácia szükségképpen kényuralmi. De a politikai filozófiában lényeges lett, hogy hogyan lehet igazolással ellátni a politikai autoritás gyakorlását az emberi közösségekben. Ha az emberek maguk teremtik ezt meg, akkor nyilván senkinek nincs természetes joga az uralkodásra. De ehhez kell a politikai részvételi elv. Ezért vallja Habermas, hogy a demokrácia nem a szervezettípusok, hanem a legitimitás elve alapján különbözik a többi uralmi típustól. Az ókori athéni demokrácia intézményei nem a néptQl eredtek, sokkal Qsibbek voltak, mint maga a demokrácia, ott nem jelent meg az  önkormányzati elv . A modern demokráciában viszont összekapcsolódik az önkormányzati és a részvételi elv. EbbQl adódik az erkölcsi egyenlQség elve.  Érzületi demokrácia ,  Nyilvános deliberáció (Schmitt) : ha a demokratikus érzület jelen van, de a részvételi elv nem érvényesül  zavaros, mert ezzel a lényeg veszik el. Klasszikus és újkori demokrácia-elméletek. ÁE I 214 220. Klasszikus újkori demokrácia-elméletek ElQször az önkormányzás elve terjedt el, s utána jött hozzá a részvételi elv. Rousseau Az önkormányzás elvének kialakításában Rousseau a legjelentQsebb. Szerinte a közösségnek bizonyos formát kell öltenie ahhoz, hogy pol.-i intézményeket teremtsen. Kell a tagjai között a pol.-i moralitás köteléke. Itt jön létre az  általános akarat a tagok különös akaratából. Kritika: csak olyan népre igaz ez, ahol mindenki rendszeresen részt vesz a közügyekben. Nagyobb államoknak a választott arisztokráciát ajánlotta Rousseau, de ehhez alkotmányos intézmények kellettek volna biztosításul, hogy valóban a nép érdekében cselekszenek. S arra sem adott választ, hogy hogyan lehet egy népnek  általános akarata . Amerikai demokrácia-elméletek Intzménytervezési kérdésekben jók voltak. Az önkormányzás elve nyilvánvaló volt számukra, de a populizmus el akarták kerülni. Képviseleti rendszerben találták meg a megoldást. Ezzel a klikkérdekeket részben semlegesíteni tudták. SzerzQk: Jefferson, Hamilton, Madison. Kant és Constant Kant: szerzQdéselmélet alapon elfogadta az önkormányzás elvét. De a képviseleti rendszert tartotta a despotizmus alternatívájának, szeritne ahol nincs képviselet, ott zsarnokság van. Constant: A képviselet mellett volt azon az alapon, hogy a modern ember számára a szabadság értékei a magánszférában vannak, nem a folyamatos pol.-i aktivitásban. A képviseleti demokrácia modelljét fejezi ki a parlamentarizmus eszméje. A nyelvhasználat átformálódása XVIII. sz.-ban republikánusoknak nevezték a demokrácia híveit,a nagy fr. után viszont demokrácia híveinek szemben az arisztokratákkal. USA-ban Jefferson kivételével nem szerették a demokrácia szót, mert Qk azalatt a közvetlen demokráciát értették, a radikális egalitarizmust. KésQbb Jackon elnök és Demokrata Pártja hozott változást. A köztársaság fogalma pedig a XIX. sz.-ban leszqkül t az államformára. Tocqueville Új megközelítés, pol.-i szociológiailag azt vizsgálja, hogy milyen társ.-i hatásai vannak a részvételi elv érvényesülésének. Atyja: Tocqueville (1930-as években USÁ-ban járt). FQ tétele: a demokrácia nem zárja ki a többség zsarnokságát. Hatása: John Stuart Mill demokrácia-elmélete pl. Úgy értelmezte a demokráciát, mint a többség mindenhatóságát. Kritika: érzéketlen a demokratikus közvélemény belsQ tagoltsága iránt, azaz a tipikus eset, hogy egy ember bizonyos kérdésekben a többséghez másokban a kisebbséghez tartozik. Elitelméletek Az elitelméletek középpontjában a társadalmi csoportok szerepe áll. SzerzQk: Pareto, Mosca, Michels: szerintük a társ.-ban kialakulnak elitcsoportok meghatározó befolyással. Oligarchizálódás. A politikai elit összefonódhat a gazd.-i elittel. De azért az elit is belülrQl tagolt. Így ez versenyhelyzetet hoz létre az elitcsoportok között az egyszerq emberek érdekében is. Pluralizmus-elméletek XX. sz. elsQ felében alakultak ki. FQ képviselQ: Laski: a társ.-ban az érdekek érvényesítése csoportok/társulások segítségével megy végbe. Az állam csak egy az ilyen csoportok között, nem élvez elsQbbséget. II. vhb. után: neopluralizmus, pluralista demokrácia: Fraenkel. Szerintük az államnak kiemelt a szerepe. Dahl is ilyen, szerinte fontos, hogy a pol.-i aktivitás egyenlQtlenül oszlik meg. De szerinte a demokrácia megakadályozza egy-egy kisebb csoport hegemóniáját. Elnevezés: sokcsoportos uralom: poliarchia. Sartoi: a demokrácia olyan rendszer, amely intézményesíti a csoportok közti versengést, így több esélyt ad a hatalomból való részesedésre. Szerinte a versenybQl a jobb kerül ki gyQztesen, így szerinte a demokrácia: szelektív poliarchia. A demokráciára vonatkozó kortárs elméletek. ÁE II 150 154. A demokrácia piaci modellje Kollektív döntések elmélete (social choice theory): a demokratikus törvényhozás legjobb értelmezését a gazdasági koordinációt végzQ intézmény, vagyis a piac analógiája adja. Ezért ezeket gazdaságtani vagy közgazdasági elméleteknek is hívják. Schumpeter vagy Downs elméletének elQfeltevései: A politikai folyamat nem öncél, hanem pusztán instrumentális jellegq. A politika célja, hogy meghozza a közösség egészének jóléte miatt fontos kollektív döntéseket. Így a politikának aggregálnia kell az állampolgárok érdekeit, preferenciáit. Az állampolgárok preferenciái magántermészetqek, a politikai folyamatot megelQzQen léteznek. A demokratikus intézményeknek a preferenciákat azok tartalmától függetlenül kell aggregálniuk. Így a közjó fogalmának nincs az egyéni preferenciák eredQjétQl elválasztható fogalma. Így az aggregálás a legjobb alku mechanizmusa szerint írható le, kompromisszumként. Pártprogramok így vagy tükrözik az állampolgárok preferenciáit (keresleti piac), vagy a pártprogramok formálják az állampolgárok preferenciáit (kínálati piac). A demokrácia deliberatív felfogása Habermas és Rawls csak az 1. állítással értenek egyet. Szerintük az állampolgárok preferenciái a politikai folyamatban formálódnak, így nem külsQleges adottságok a pol. foly. szempontjából. Az egyén java elválasztható attól, amit az egyén preferál. Az ideális eredmény nem a pref.-ák eredQje, hanem az érvek alapján elfogadott megegyezés. Így a fórumhoz hasonlítják ezt. A demokrácia republikánus elmélete Arendt: mindkét premisszát elutasítja. A politika nem instrumentális jellegq, hanem önmagáért értékes, része az erényes életnek. A demokratikus döntéshozatal fQ erénye nem a pref.-ák összegzése, hanem az, hogy lehetQséget ad az egyénnek ennek gyakorlására. A demokrácia-elméletek kritikája Sartoir: Arisztotelész úgy határozta meg az embert, mint politikai lényt, amivel egy antropológiai álláspontot fogalmazott meg, a görögök számára az élet lényegéhez tartozott, hogy poliszban élnek (politész). Aki nem poliszban élt, az idion, tökéletlen (idióta& ). Constant: a modern embernek a szabadság elsQsorban nem a kollektív döntésekben való közremqködés, hanem a magánszféra háborítatlansága. Az egyén csak kicsi, átlátható közösségben érzi úgy, hogy szavazatával befolyásolni tudja a közösség egészének életét. Így a közvetlen demokrácia megvalósíthatatlan. A deliberatív modell áll a valósághoz közelebb, de ha az egyéni preferenciákat idealizált preferenciákkal helyettesítjük, eljuthatunk egy paternalista modellhez. Az ellen a gazdasági modell nyújt védelmet, így a deliberatív és a gazd.-i modell között helyezkedik el a mai demokrácia felfogásunk. A demokrácia igazolása és a többségi elv korlátai. ÁE II 154 158. A demokrácia értéke abban áll, hogy ez valósítja meg legtökéletesebben az állampolgárok egyenlQségének elvét, ami a modern polgári társadalom axiómája. Ezt fejezi ki az általános és egyenlQ választójog. Ez viszont csak szükséges, de nem elégséges feltétele az egyenlQség megvalósításának, de szimbolikus jelentQségq. Egy ember=egy szavazat azt fejezi ki, hogy az egyén egyenrangú tagja a közösségnek. De az egyenlQség megvalósításához a demokratikus döntéshozatalban mindenki preferenciáinak egyenlQ súlyt kellene biztosítani. Mivel ez nem valósul meg, szkeptikus elméletek szerint a demokrácia morális megalapozás nélküli. Ennek oka, hogy az állampolgárok preferenciái nem közvetlenül, hanem pártok révén realizálódnak. Ennek következményei: Lesznek egyáltalán nem érvényesülQ preferenciák, ha nincs olyan párt, amely felvállalná azokat Nem érvényesül egy preferencia akkor sem, ha az azt felvállaló párt nem jut be a parlamentbe A preferenciák egyenlQ súlyozását torzítja a választójog (fQleg a többségi rendszernél, de az arányosnál is) A választópolgár csomagban veszi meg a pártok programját, nem tud válogatni a pártok között az egyes kérdésekben Egy állampolgár preferenciái nem is egyenlQ súlyúak, de nem biztos, hogy az ezt felvállaló párt is ugyanígy súlyozza ezeket. Alkotmányos demokráciában egyes kérdéseket eleve kivonnak (alkotmányos megkötések): a közösségi döntések körébQl (pl. halálbüntetés kérdése) többségi elv hatálya alól Kérdés: még ha a preferenciák egyenlQségének a fenti korlátozásai indokoltak is, az egyenlQség elve nem torzul- e túlságosan és alkalmas marad-e a demokratikus intézmények igazolására? A szkeptikusok szerint: nem alkalmas. Akik szerint igen, két válaszuk van: Azért kell korlátozni az egyenlQség elvét, mert egyszerre nem realizálható minden politikai érték. A fenti korlátozásokból az 1& 5 a pol.-i stabilitás miatt kell, a 6. pedig egyéb fontos értékek miatt. Az alkotmányos demokrácia több versengQ alapelvre épül, amelyek egyike az egyéni szabadság, a másik a többségi elv. E kettQ minden körülmények között nem elégíthetQ ki együttesen, ezért kompromisszumra kell. A másik felfogás szerint a 6. korlátozás nem a demokráciával való kompromisszum miatt kell, hanem magából a demokráciából következik. Ugyanis a többségi elv a demokrácia derivatív elve, ami elQmozdítja az egyenlQség elvontabb értékét. De van, amikor a többségi elv gátolja az egyenlQség érvényesülését. Pl. ha minden kérdésben ugyanaz a csoport marad többségben és ugyanaz lesz a kisebbség. A többségi elv továbbá nem veszi figyelembe a preferenciák eltérQ intenzitását, mert elQnyben részesíti a lehetQ legkisebb többség gyenge preferenciáját a lehetQ legnagyobb kisebbség erQs preferenciájával szemben is, ami az egyenlQ elbánás elvét megsérti. Így indokolt idQnként eltérni az egyszerq többségi elvtQl és bizonyos személyek szavazatát vagy bizonyos álláspontok melletti szavazatokat eltérQ súllyal ellátnunk. LétezQ példák: USA kis államai lakóinak szavazata többet ér, mert ugyanannyi szenátort választanak Mo.: szólásszabadság alkotmányos alapjog, így a képviselQk 2/3-a+1 fQ kellene ennek eltörléséhez, míg megvédéséhez elég az 1/3-a. Az egyhangú döntés követelménye mqködésképtelenné tenné az országot, de magánjellegq ügyekben a többségi elv az egyes egyének érdekeit sértené (pl. ha a többség döntené el, hogy ki kivel kössön házasságot). Ezért logikusnak tqnik, hogy többszintq a döntési eljárás, a legfontosabb érdekeket alapjogokkal bástyázzák körül, amiket kivonnak a többségi döntés hatálya alól, másokat erQs, minQsített szabályokkal védenek, csak a többi döntésnél marad a többségi elv. Ernst-Wolfgang Böckenförde: A közvetett/képviseleti demokrácia mint a demokrácia tényleges formája. Szgy. 497 525. + füzetben Közvetlen demokrácia A politikai közösség tagjai személyesen gyakorolják az államhatalmat. Ilyenek voltak a görög demokráciák. Ellenben - nem a nép, hanem csak a polgárjogokkal rendelkezQ köznép uralkodott - rövid ideig volt élQ gyakorlat a görög városállamokban - bizonyos tisztségeket egyszemélyi vezetQk gyakoroltak, kiket sorsolással választottak ki - kis létszámú közösségek voltak - többnyire szakismeretet nem igénylQ kérdéseket kellett eldönteniük. Képviseleti demokrácia A legfQbb állami szerv, a tv-hozás tagjai a választópolgárok bizonyos csoportjait jelenítik meg. Lehet: - egyéni szavazókörzetre alapozott (polgárok lakóhelye szerint) - arányos képviselet (politikai pártok) - funkcionális képviselet (valamilyen sajátosságon alapuló, pl. iskolázottság, származás, stb.) - szabad mandátum. ElQnyei - megfelel a magánélet és a közélet elválasztásán alapuló modern igényeknek - lehetQvé teszi, hogy a szakismeretet kívánó kérdésekben is érvényesüljön a demokratikus elv - a tömegindulatokat megfékezi, s mérsékelt államvezetést tesz lehetQvé Hátránya - elszakítja a hatalom gyakorlóit annak birtokosaitól. Az állam autoritás-igénye és igazolása. ÁE II 159 165. Autoritás, legitimitás, engedelmeskedési kötelezettség Az autoritás alapvetQbb, mint a legitimitás, mert az autoritás mutat rá annak az igénynek a természetére, amellyel a közhatalmat gyakorló állam a polgáraival szemben fellép. Az állam autoritás-igényének természete Az autoritás több mint hatalom vagy tekintély. Autoritás: arra vonatkozó jog, hogy valaki bizonyos típusú indokokat szolgáltasson mások cselekvésének meghatározására. => akik fölött mások autoritással rendelkeznek, azokat engedelmességi kötelezettség terheli. Tartalom-független indokok Természetes kötelességek: ha van általános erkölcsi szabály (ennek tartalma adja a kötelezQ erejüket), amely mindenki számára kötelezQ magatartást ír elQ (pl. ne ölj). Ezek beleegyezésünk hiányában is köteleznek minket. Tartalom-független indokok: a kötelezQ erejét az adja, hogy ki mondta. Preemptív indokok Preemptív indokok: az állam utasításai, amelyek több mint tartalom-függetlenek, hanem a cselekvés elégséges indoka, hogy az autoritás írja elQ. Nem a többi cselekvési indokunk mellett vegyük figyelembe, hanem a többi helyébe lépve. Autoritásigény, autoritás, legitimitás, legitimáció Autoritásigény: állam lényegi része legátfogóbb, legmagasabb rendq, elsQbbséget igényel más autoritásigényekkel szemben problematikus, nem magától értetQdQ, igazolásra szorul Legitimáció: az a folyamat, mely során az állam polgárai számára igazolja az autoritásigényét. Legitim az állam: ha sikeres a legitimációja. Legitimáció az államhoz kötQdik, más autoritásigény igazolására nem használjuk. A legitimitás mint jogszerqség Legitimitás (általunk nem használt jelentése): a hatalom jogszerq megszerzése és gyakorlása. A legitimitás és a legalitás is a latin lex=törvény szóból származik, a végrendeleti öröklésre vonatkozott. KésQbb az uralkodók jogszerq öröklésére alkalmazták. Legalitás (általunk használtan): a hatalom jogszerq megszerzése, a tételes jog alapján került a birtokosai kezébe, de nem mond semmit a hatalom elismerésre méltóságáról.  De facto és  de jure legitimitás De jure (=normatív) legitimitás: az adott politikai berendezkedés megfelel-e a vele szembeni igazolási igénynek, azaz normatív indokok alapján helyesnek, ésszerqnek, jogosnak tekinthetQ-e. Ez az alapvetQbb fogalom, ezzel foglalkozunk. De facto (=empírikus) legitimitás: az állampolgárok valamilyen okból tényegesen elfogadják, elismerésre méltónak tartják a hatalmi rendet, függetlenül attól, hogy ennek vannak-e normatív indokai. pl. forradalmak utáni konszolidáció visszamenQleg legitimálja a megszerzett hatalmat Autoritás igazolására vonatkozó elméletek két típusa Az állam igazolása Az engedelmességi kötelezettség elméleti megalapozásához két kérdést külön kell választani: Milyen általános érvek szólnak az állam létezése mellett?=Mikor igazolt az állam?=Mikor ésszerq elfogadniuk az állampolgároknak az állam autoritását? 1. típusú válasz: akkor igazolt, ha még a legrosszabb államban is jobb élni, mint állam nélküli társadalomban. 2. típusú válasz: akkor igazolt, ha egyetlen állam sem sértene meg bizonyos morális elveket. Mikor rendelkezik valójában autoritással az állam?=Mikor terheli az állampolgárokat engedelmességi kötelezettség? Az 1. kérdésre nehéz általánosságban válaszolni, ezért csak bizonyos típusú államokat próbálnak meg igazolni. Az állam autoritásának igazolása Az állam igazolhatóságából mi következik az egyénre nézve? John Simmons: kétféle elmélet van: Locke-iánus: elkülöníti az állam létezésére, ill. az állam igazolhatóságára vonatkozó fenti két kérdést Kantiánus: az állam igazolhatósága maga után vonja az állampolgárok engedelmességi kötelezettségét (elsQre való válaszból következik a másodikra adott válasz) A Locke-i választ igazolja a hétköznapi tapasztalat, ugyanis egy állam általános ésszerqsége önmagában nem lehet érvényes kötelezettségek forrása. A részvételi elv és az állami mqködés. ÁE I 222 225. Milyen sajátos formát ölt egy demokrácia, ha egy modern állam intézményeire vonatkoztatják? Részvétel és legitimáció Hogyan kell teret nyitni az állmi életben a részvételi elvnek? Kétirányú mozgás: - érdemi legitimáció (véleménynyilváítás-panaszjog-szavazati jog  vétójog) - nem szabad felszámolni a kompetens és hatékony állami formákat A vétójog teljesen kiterjesztve már intézményellenes. Robert Dahl: demokratikus autoritás 4 változata: 1-) bizottsági demokrácia (a vitafolyamatnak is mindenki résztvevQje lesz)  legfelejbb egy faluban mqködképes 2.) referendumos demokrácia (szqkebb csoport által lQkészített krdésekrQl döntenek az érintettek) 3.) képviseleti demokrácia (a képviselQk részvételével a bizottsági dem. mechanizmusai) 4.) átruházott hatalom (egyes személyek kapnak felhatalmazást  szemben a képviselQkkel, akik személyükben nem rendelkeznek autoritással, s jogkörük határai között saját belátásuk között döntenek)  közvetlen elnökválasztás Közvetett és közvetlen demokrácia Böckenförde: a demokrácia, mint államforma nem fogalmazható meg a közvetlen demokrácia értelmében. Az akarategységesítés, amit a demokr. államnak létre kell hoznia csak vezetQ és önállóan cselekvQ képviseleti szervekkel lehetséges. A populisztikus demokrácia és a joguralom problémája Tocqueville: a demokratikus kormányzatok léyegéhez tartozik, hogy a többség uralma ezekben abszolút. A modern alkotmányos demokráciákban a többségi akarat viszont megtörhet alkotmányvédQ intézmény ellenállásán. Így ez tqnhet egy békétlen kompromisszumnak a demokrácia és a jogállamiság között akkor, ha a demokrácia középpontjába a korlátozatln többségi uralmat állítjuk. De ez utóbbi neve: popuisztikus demokrácia. De pont a zsarnokság elutasítása azt jelenti, hogy nem szabad az ualmon levQknek törvény által korlátozatlan hatalmat adni. Egyesek a demokrácia és a joguralom közötti összefüggésben küönleges szerepet adnak a törvényalkotásnak. Habermas és Kis János a részvételi elvet arra az eljárásra vonatkoztatja, amely során a tv.-ek születnek, illetve kiválasztásra kerülnek azok, akik a tv.-t hozzák. A demokrácia szerintük a tv.-ek létrehozására irányuló eljárási feltételek együttese. Sartori: a populista demokrácia nem tud hatékony intézményelméletet kialakítani. Mások azt mondják, hogy mivel a populisztikus koncepció és a gyakorlat eltér, így a demokrácia hazug, igazából gy oligarchikus rendszer. A többségi elv és a morális tagság. ÁE I 225 228. Láttuk, hogy a többségi elven hozott döntés képes a legjobban megjeleníteni a demokratikus autoritást az állami életben. De a többségi elvi problémája: hogyan alapozhatjuk meg a többségi döntés kötelezQ erejét? Mi lesz azokkal, akik kifejezetten ellenezték? Sartori: méltányos eljárási feltételeket kell biztosítani a többségi döntéshez: - többség szava súlyosabba kisebbségnél - ez a legjobb eljárás kollektív döntéseknél - többségi döntésnél a többiek döntik el, hogy valaki a legalkalmasabb-e valamire - (Kis János): a többségi döntés képes a politikai egyenlQséget megvédeni, mivel a választáshoz egyenlQséget tiszteletben tartó eljárást kínál így a tv.-hozók nem válhatnak elkülönült csoporttá. Dworkin: a többségi döntésnek azért van kötelezQ ereje, mert az érintettek felelQsségi viszonyban állnak, a közösség tagjai  etikai értelemben beépültek a közösségbe = morális tagság => a többségi elv alapján hozott döntések csak addig tarthatnak számot autoritásra, amíg mindenkivel (kisebbséggel) szemben is tiszteletben tartják a kölcsönös felelQsség normáit (amíg olyan eljárásban és olyan tartalommal születnek meg, hogy a pol-i közösség minden tagját morális tagként kezeljék). Ezért biztosítékok kellenek, hogy senkivel szemben se sértsék meg a morális tagság feltételeit. Pl. legitimációs probléma, ha egyesek azzal szembesülnek, hogy a hatalmon lévQk rendre ellenük törekednek. Vagy döntések identitásuk alapvetQ mozzanata ellen irányul. Ilyen helyzetben az érintettek oldaláról felbomlanak a morális tagság kötelékei => velük szemben a pol.-i döntések elvesztik autoratív erejüket többségtQl függetlenül. A biztosítékok (Dahl): kölcsönös garanciák rendszere (biz. többségi akarat sem sértheti meg az érdekeinket  minQsített többség szükséges) és autonóm döntések lehetQsége (meghatározott kérdéseket kivonunk a nyilvános döntések körébQl, ezekrQl mindenki maga dönt  alapjogokkal körülbástyázott magánszféra). Demokrácia és a szegmentált társadalmak Nem ad választ a morális tagság modellje olyan országokra, ahol annyira szegmentált a társadalom, hogy egymást kizáró identitásformák vannak (Libanon, Boszni-Hercgovina, Irak). A demokratikus autoritás feltételezi itt az identitásformák átrendezQdését, alkalmazkodását. Demokrácia és a nemzetközi rend KiterjeszthetQ-e a demokratikus autoritás nemzetek feletti intézményes mechanizmusokra? EU? Mivel egyenlQre még a nemzeti identitásformák eléggé kizáróak, szükség van kettQs legitimációra: EU parlament hoz döntéseket, de a legfontosabb kérdéseket a nemzeti kormáynzatok vezetQi döntik el. Demokrácia és nacionalizmus Bibó: a ne eltorzult nacionalizmus szükségképpen demokratikus tömegérzelem. Máskor a nacionalizmus megakadályozza a demokratikus közösségbe való etikai beépülést (vetélkedQ nacionalizmusok). A politikai kötelezettség elméletei. ÁE II 165 176. A politikai kötezelettségre vonatkozó elméletekkel szemben támasztott követelmények Az állam olyan autoritásigénnyel lép fel, amely elsQbbséget követel magának más autoritatív indokokkal szemben. De milyen indokok alapján tarthat igényt az állam engedelmességünkre? Követelmények az engedelmességi elméletekkel szemben: Partikularitás: magyarázatot kell adnia arra, hogy miért fqz egy állampolgárt speciális kötelék egy meghatározott államhoz Általánosság: az engedelmességi indokoknak széleskörqeknek kell lenniük, szinte minden polgárra vonatkozzon. Tartalom-függetlenség: az állam olyankor is igényt tart az engedelmességre, amikor nem értünk egyet azzal. Voluntarisztikus (kötelezett akaratlagos magatartásán alapuló) elméletek: beleegyezési és fair play Nem voluntarisztikus elmélet: kommunitárius A beleegyezésen alapuló elméletek A beleegyezésen alapuló elméletek vonzereje A legbefolyásosabb politikai kötelezettség elmélet. Locke: a beleegyezést tette az engedelmesség alapjául. ElQnye: az erkölcsi autonómiánkkal összeegyeztethetQ, megfelel a tartalom-függetlenségnek (beleegyezés tényébQl következik az engedelmességi kötelezettség) és a partikularitásnak (csak azt köti, aki a beleegyezését adta) is. Gyengéje: az általánosság követelményének nem tesz eleget: legtöbben senkinek nem adták a beleegyezésüket. A beleegyezés nehéz esetei Beleegyezés paradigmatikus esete: a kifejezett akaratnyilvánításnak informáltnak, tudatosnak, szándékosnak és kényszermentesnek kell lennie. EttQl el kell térnünk: hallgatólagos beleegyezés (Locke). Ennek egyik esete: az állampolgár önként az állam területén marad. Másik esete: a demokratikus jogok gyakorlásával vagy az  állam útjainak használatával (Locke) adják meg a beleegyezésüket az állampolgárok. A hallgatólagos beleegyezése fogalma és feltételei Kritika: ahhoz, hogy joghatásai legyenek, a hallgatólagos beleegyezésnél sem hiányozhat az akarat kifejezése, csak itt speciális. Simmons: A hallgatás akkor tekinthetQ az akarat kifejezésének, ha: illetQ tisztában van azzal, hogy helye van a beleegyezésnek ellenvetés megtételéhez elég ideje legyen világos legyen számára, hogy mikortól nem tehetQ többé ellenvetés egyet nem értés kifejezésének elfogadott és könnyen gyakorolható formájúnak kell lennie Hume kritikája: Az állam területén maradást csak akkor lehetne beleegyezésként értelmezni, ha az állampolgár számára világos lenne a döntésének tétje. De egy állampolgárnak eszébe se jut, hogy a nagykorúsága elérésekor Q dönt a maradásról. Az állam az autoritását korábban is gyakorolja az állampolgár felett. Ez azért javítható, ha az állam kellQ körültekintéssel járna el. Mivel a beleegyezés alternatívája az emigrálás, ez sokaknak nem reális lehetQség, így a döntés nem kényszermentes. A demokratikus eljárásban való részvétel, mint beleegyezés Demokratikus érv: választójog vagy az a tény, hogy elmegy a polgár választani. Ellenérv: a választás preferenciát jelent és nem beleegyezést! (Simmons: A halálraítéltet megkérdezik, hogy a golyót, vagy a kötelet választja -- választ, de ez nem azt jelenti, hogy beleegyezik a halálba!). A fair play elmélete Locke: állam bizonyos szolgáltatásokat nyújt az állampolgárnak  ha elfogadják, a fenntartásában is közre kell mqködni. Fair Play elmélet (Locke-t továbbfejlesztve): Az állam tevékenysége egy kölcsönös elQnyökkel járó vállalkozás. Az méltányos, hogy ha valaki igénybe veszi ezeket a szolgáltatásokat, úgy viselnie kell a vele járó terheket is. S bár az engedelmességi kötelezettségünk az állammal szemben áll fenn, a mögöttes indok az, hogy a fair play jegyében polgártársainknak tartozunk a terhek ránk esQ részének a viselésével. Ez a beleegyezés-elméletnél jobban megfelel az általánosságnak, mert mindenki igénybe veszi az állam szolgáltatásait. Kritika: Az állam tényleg kölcsönösen elQnyös vállalkozás? Attól, hogy valaki ad nekünk valamit, nem keletkezik kötelezettség. A politikai kötelezettség kommunitárius elmélete A szerephez kötQdQ kötelezettségek Azon szerepek, amelyeket nem mi választunk, olyan kötelezettségeket rónak ránk, amik nem igényelnek semmilyen további indoklást. Pl.: családi kapcsolatok. Akik adott nemzethez tartoznak  ez alapozza meg az államnak szembeni kötelezettséget. A család analógiája és a politikai hatalom kritikája: többnemzetiségq országban ez nem alapozza meg az engedelmességi kötelezettséget. Locke: az atyai és az állami hatalom alapjai és céljai különböznek, nem lehet az atyai hatalom az állami mintája De: a családi analógiában nem az atyai hatalmon van a hangsúly, hanem azon, hogy a családi kapcsolatok általában nem szorulnak igazolásra és nem önként vállalt kötelezettségek forrásai. A közösséghez tartozás, mint a kötelezettségek elégséges forrása A pol. közösséghez tartozás mindenfajta kötelezettséget képes megalapozni  a legigazságtalanabbat is, a közösséghez való tartozás bármire feljogosítja a közösség felhatalmazottjait. Kommunitárius elmélet érve: különbség van a kötelezettség peremfeltételeit alkotó igazságossági követelmények és a kötelezettség forrása között. Hasonlat: egy szerzQdés nem érvényesíthetQ, ha nem igazságos. De ha igazságos, akkor nem azért kötelezQ, mert igazságos. A kötelezQ erQ forrása maga a szerzQdés, nem az igazságossága. Igazságtalan kormányzatnak lehet, hogy nem kell engedelmeskedni, de ha igazságos, akkor a kötelezettség forrása nem az igazságossága, hanem az, hogy mi a politikai közösségünket testesíti meg. További kritikák: A családi kapcsolatok is egy morális elv alapján rónak kötelezettséget az emberekre, így ezek sem önigazolóak A társadalmi szerepek csak akkor rónak ránk kötelezettséget, ha azokat önként vállaltuk, vagy valamilyen természetes kötelességünket csak egy szerep keretei között tudjuk teljesíteni. Abból, hogy valaki egy szerepet betölt, nem következik, hogy kötelezettség is terheli. A jog iránti tisztelet Joseph Raz: a jog iránti tisztelet: amikor az egyén azért tartja be a jogszabályokat, mert azok az Q közösségének szabályai, egyik formája a közösséggel való azonosulás kifejezésének. Ez hasonlóan a barátsághoz speciális érték, amit önmagáért becsülünk, nem instrumentális jelentQsége miatt. Azonban itt az önkéntesség felbukkan, viszont ebbQl nem következik a kötelezQség. Vagyis ez sem alapozza meg az általános engedelmességi kötelezettséget. A polgári engedetlenség. ÁE II 177 180. Engedelmességi kötelezettség és polgári engedetlenség Ha a tsd.-i és politikai intézményrendszer alapvetQen igazságos, akkor fennáll az engedelmességi kötelesség. EbbQl következQen: 1.) nem vagyunk kötelesek feltétlenül engedelmeskedni a fennálló hatalomnak, 2.) elQfordulhat, hogy egy alapvetQen igazságos berendezkedésnek csak egyes megnyilvánulásai igazságtalanok. A polgári engedetlenség fogalma Rawls: természetes kötelességünk, hogy támogassuk az igazságos intézményeket ( ha igazságos, a kötelezettség fennáll nem vagyunk kötelesek feltétlenül engedelmeskedni minél igazságtalanabb, annál jogosabb az ellenállás E kritériumoknak tehát csak az alkotmányos demokrácia felel meg. Az engedetlenség elvi lehetQségei: a polgári engedetlenség jogintézmény, az alkotmányjog intézménye jogértelmezési vita (Dworkin) ( a jogrend társadalmi integráló szerepének kihangsúlyozása kötelességek összeütközése (Thoreau) Egyik a polgári engedetlenséget jogintézményként ragadja meg. Az engedetlenséget a mai alkotmányokban is fellelhetQ ius resistendinek minQsítik. A polgárokat mintegy feljogosítják arra, hogy az alkotmánysértQ döntéseknek, vagy intézkedéseknek ellenálljanak. Ez azonban jogi szempontból több okból is alkalmatlan: az ellenállási jog az alkotmányos államrend egészének megvédését szolgálja, nem egyes igazságtalanságok kiküszöbölését, ha az engedetlenséget jogvédelemként fogjuk fel, akkor olyan kérdéshez érünk, amelynek megválaszolására inkább az alkotmánybíróságok hivatottak, mint az utcai megmozdulások, e megoldás ellentmondása, hogy be akarja emelni a jogrendbe a jogrend valamely eleme elleni engedetlenséget, az ellenállási jog épp egy olyan hatalmi rendszerrel való szembefordulást jelent, amelytQl egyáltalán nem várható el az engedetlenség tolerálása. A polgári engedetlenség fogalmi elemei: nyílt és demonstratív jogsértés útján valósul meg együtt jár a szankció vállalásával nyilvános erQszakmentes politikai célú és jellegq általános érdekre hivatkozik tudatos, megfontolt aktus önkéntes csoportos arányosság: az elkövetett jogsértés legyen arányos a sérelmezett intézkedéssel csak végsQ eszköz mivel a polgári engedetlenség jogsértés  igazolásra szorul. Az igazolás kiindulópontját az igazságosságon esett sérelem adja meg. E sérelemnek lényegesnek és egyértelmqnek kell lennie, ami megbontja az igazságos rendet. A modern tsd.-kban az engedelmeskedési kötelesség a többségi akarattal szemben, ill. az állammal szemben áll fenn. ElQállhat azonban olyan helyzet, hogy a kisebbség adott kérdésben nem kíván engedelmeskedni a többségi elvet érvényesítQ politikai hatalomnak. Az is lehet, hogy a morálisan megalapozott engedelmesség csak  passzív engedelmességgé válik, s ez már magában rejti az engedetlenség lehetQségét is. Az engedetlenségnek a passzív ellenállástól a forradalomig sokféle változata lehet. A skála egyik végén a hatalomnak való passzív ellenszegülés, a másikon az aktív ellenállás található. Az aktív ellenálláson belül meg kell különböztetni az erQszakmentes és az erQszakos formákat. A polgári engedetlenség a tiltakozás erQszakmentes megnyilvánulása. Amikor az igazságtalanság csak az adott jog és politikai renddel együtt számolható fel  már forradalom. A modern tsd.-kban az engedelmességi kötelesség az állammal szemben áll fenn. ElQfordulhat azonban, hogy a kisebbség bizonyos kérdésben (partikulárisan) nem akar engedelmeskedni a politikai hatalomnak. A polgári engedetlenség igazolhatósága Ha kell is engedelmeskednünk az államnak, ez nem terjed ki mindenre, az engedelmességi kötelezettségünk összefér az engedetlenkedés morális jogával. Ha viszont az állam átlépi a legitimitásának határait, akkor nem annak ellenére van jogunk engedetlenkedni, hogy az engedelmességi kötelezettségi is terhel bennünket, hanem annak hiányában. Az igazolt polgári engedetlenségnek még az általános engedelmességi kötelezettség mellett is marad hely. Ugyanis: ha valakinek kötelessége megtenni valamit, akkor erQs indoka van annak megtételére, de ez a kötelezettség mégsem konkluzív érv, mert nem ad választ arra a kérdésre, hogy mindent mérlegre téve mit kellene tenni. Így ha létezik is kötelezettségünk az állammal szemben, ettQl még lehet egy másfajta erkölcsi megfontolás, vagy más kötelezettség, s az érvek mérlegelése után következtethetünk arra, hogy mégse tegyünk mg valamit. Thoreau klasszikus tanai szerint a polgári engedetlenség = a kötelességek összeütközése. A konfliktus a törvényhozó többség törvényének való engedelmesség és a szabad morális kötelességnek való engedelmesség között áll. Szerinte a legfQbb és egyedül abszolút kötelesség a lelkiismeretünk diktálta erkölcsi kötelesség, ez pedig kötelez minket, hogy a rosszat ne tqrjük el, de legalábbis ne segítsük elQ. Állam és erQszak: az állami erQszak. ÁE II 182 187. Az állami jogérvényesítés Modern államban az erQszakot akkor tekintik jogosnak (így morálisan igazoltnak), ha legitim és legális egyben. A legitimitás kritériuma Az állam (tágabban: politikai rendszer) feleljen meg a népszuverenitás elvének. Azaz a közvetett vagy közvetlen képviselet valamilyen arányán alapuló demokratikus rendszer mqködjön, mely képes kifejezni a társadalomban megjelenQ politikai törekvéseket. Az állam illegitimitása morálisan igazolja az ellene irányuló politikai erQszakot. Gond: legitimitás megítélése: kívülrQl zsarnoki, de belülrQl nézve esetleg igazságosnak ítélik. A legalitás kritériuma Legalitás elv: az állami cselekvés maradjon a jog keretei között. Ez fejezQdik ki a jogállamiság fogalmában is. A jogállamban a jogellenes állami erQszak (rendQri túlkapás) esetére politikai és jogi szankciókkal fenyegetik az ezekért felelQseket, a bántalmazottak kártérítést és erkölcsi elégtételt kapnak. A háború A középkorban nem volt annyira pusztító a hadseregek kisebb létszáma és az európai országok közösségi tudata miatt is. Francia forradalom: népszuverenitás eszméje => általános hadkötelezettség, hadviselési szokásjog felrúgása és a felkelt nép heroikus mítosza (akkor igazságos a háború, ha a felkelt nép megdönti a zsarnokságot vagy megvédi hazáját). De a morális igazolás kényszere nehezíti a békekötést és a háború lezárását, mivel az igazságos háború alapja: népszuverenitás és népek önrendelkezési joga ellentétesen értelmezhetQ, így mindkét fél igazoltan indíthatja a háborút egymás ellen. I.vhb.: katasztrófa. Háború korlátozásának szükségessége: technikai korlátozás háborúindítás nki jogi tilalma intézmények a konfliktusok bé