Dilemma

DR. GRAFFITI szerző: csajkovszkij | 1 hozzászólás

'Rájöttem ám valamire.' - tűnődik hősünk, aki esetünket tekintve bárki lehetne közülünk - 'Csak még nem tudnám behatárolni, hogy mire. Annyi, de annyi egyoldalú szerelmem volt, hogy szinte szégyellem, hogy ennyi kellett a megvilágosodáshoz. Most is tetszik ám valaki, de nem olyan vészes, csak ha a közelében vagyok meg sem tudok szólalni, ami nagy szó, minden kiesik a kezemből, és ami a legidegesítőbb ez a valaki fel is veszi nekem ügyetlenségem áldozatát. De ezentúl semmi. Talán még csak az, hogy olyan furán néz rám... mint valami eszelősre. Vajon bennem van a hiba, vagy annyira nem ismerem, hogy az már fájdalmas?'

cikkhez kapcsolódó kép

Meg kell mondjam – és azt hiszem, ezzel nem leszek egyedül, kortól nemtől függetlenül –, hogy bizony én is jártam így (férfiaknál leszámítva a lyukasmarkúságot, mivel ez kifejezetten női tulajdonság). És íme a kérdés: Nem idegesítő ez egy hangyányit? Szóval, ott állsz az illető előtt, aki rettentőmód tetszik, próbálsz rá jó benyomást tenni, felhívni magadra a figyelmét, és egyetlen szót sem tudsz kinyögni, ráadásul tök idiótának érzed magad. Normális ez? Talán olyan Murphy törvény, mint a régi, jól bevált „Ami el tud romlani, az el is fog romolni, ráadásul a legrosszabb és legváratlanabb időpontban”? Amikor ezt a lehetőséget kizártad, jön az önvád, aztán a szűkölés és végül a dac. És a legszebb az egészben az, hogy ebből szerelmed tárgya csak annyit lát, hogy nem mersz a szemébe nézni, vagy nagyon rágódsz valamin, ezért inkább nem is szól hozzád, nehogy megzavarjon. (Ennél a résznél legszívesebben a falat kaparnám és nyüszítenék, mint egy kivert kutya)

De mielőtt még ezekre sor kerülne, a mindent megtervező típusok pro-kontra listát készítenek, amolyan „szívdöglesztő, ezzel szemben nem a zsánerem”, vagy „zseniális ebben és ebben, de mi a biztosíték arra, hogy emiatt nem lenne-e mellette kisebbségi komplexusom?”, vagy a kedvencem: „van humora, de még nem igazán láttam nevetni”; és még sorolhatnám. Aztán a pozitív tulajdonságok értelemszerűen túlsúlyba kerülnek, és elkezd gyanússá válni az egész. Miért lenne tökéletes? Mert ugye azt tudjuk, hogy nincs tökéletes ember, ezt teszi az embert emberré, és ettől válik olyan érdekessé. Tehát, pro-kontra listázó hősünk rájön, hogy valami elkerülte a figyelmét, és aztán bevillan neki, hogy egy teljes és objektív listához bizony ismerni kéne aktuális kiszemeltjét. A rendszer összeomlik, és eljut a fentebb említett kérdésekhez, ám vannak bizonyos túlságosan is kitartó „listázók”, akik a rendszer és ép elméjük megóvása érdekében próbálnak közelebb férkőzni az illetőhöz – ők azok, akiket nem lehet lekaparni. Ha mindezeken túl vagy, egyszer csak újabb kérdések merülnek fel, mint például:

• Vajon emlékszik rám?

• Milyennek lát? Vajon csak úgy tart számon, mint az az ügyetlen, megszólalni képtelen szerencsétlenséget, akit kerülni kell, mint egy pestisest, vagy csak egy ember vagyok neki a sok közül?

• Vajon csak azért néz úgy rám, mint egy eszelősre, mert tényleg annak tart, vagy csak ez az a nézés, ahogy rám néz, meg ahogy végülis mindenkire néz?

• Ha emlékszik rám, és számon is tart, és ne adj Isten, még tetszem is neki, miért pont én vagyok az, akit kiszúrt a tömegből? Túl szép ahhoz, hogy igaz legyen!

Innen elfajulnak a dolgok, és már azt vonod kétségbe, hogy egyáltalán valósak-e az érzelmeid, vagy csak nagyon szeretnéd, hogy azok legyenek, és célbaérjenek, mert van egy olyan érzésed, hogy Vele aztán igazán jól éreznéd magad egy életen át. ’De…’ – vág közbe hősünk – ’Én azért mégis rájöttem valamire. Nem úgy lenne helyes, hogy az ember vállalja az érzelmeit nem csak a világ, hanem önmaga előtt is? A tagadással csak magamat csapom be. Azzal viszont tényleg kár lenne vitatkozni, hogy kellő megismerés nélkül igazán szeretni senkit sem lehet, csak igazán nagyot csalódni’

És talán hősünk is megtalálta a megoldását. Te hogy állsz vele?

Szólj hozzá Te is!

1
maya0301, 2010. 03. 20. 19:13
válasz erre az üzenetre

Hát becinkeltem magam előtte!Nem sokat beszéltünk tisztára hülyének érzem magam ha rámnéz nevet vagy csak mellettem ül és egyszerűen meg sem tudok mellette szólalni!ÉS az a legjobb h megbeszéltünk egy időpontot chaten és én elkéstem egy fél órát családi gondok miatt erre küldtem neki egy irtó hülye levelet!VÉGEM VAN!!

« előző1 következő »
kapcsolodó cikkek

Mint a tündérmesében

Mindannyian ismerjük a konfekció-meséket, amikben adott egy szende, sz...

Ideálok és hibás egyedek

Az egyik első dolog, amit egy kamaszodó lány megvitat ugyancsak kamasz...

A szerelemről - avagy társat minden áron? #4

Az örök ellentétpár, ami egyszerre vonzza és taszítja egymást: férfi é...

A szerelemről - avagy társat mindenáron?

Az érzelmeink befolyásolnak minket, még azokat is, akikre azt mondják,...

A szerelemről - avagy társat minden áron? #2

Tekintve, hogy ez a cím sokkal nagyobb témát ölel fel, mintsem azt egy...

A szerelemről, avagy társat mindenáron?

A tini korban kezdődik, és életünk végéig fenyeget bennünket a veszély...

Ha elfelejtetted volna a jelszavadat, küldesd ki magadnak!


Még nem vagy VIP tag? Regisztrálj!
Alien Abduction
» játékajánló: Alien Abduction
Legújabb vicc

- Százados úr! Kovács honvéd leugrott ejtőernyő nélkül!
- Már megint?

Értékeld! szavazás 1-reszavazás 2-reszavazás 3-reszavazás 4-reszavazás 5-re
» tovább
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelem © 2007 Minden jog fenntartva!