Azt képzelek a helyedre, akit akarok!

DR. GRAFFITI szerző: anyeska | 1 hozzászólás

Párkapcsolatom évfordulóhoz közeledik. Ennek kapcsán merült fel bennem a kétség, hogy vajon a korábban hosszú kapcsolatokhoz nem szokott párom is ugyanannyira lángol-e még, mint én. Amikor bizonytalanságomat szavakba öntöttem, és egy egymásba gabalyodás után megkérdeztem, hogy nem unja-e, hogy már évek óta ugyanazzal a lánnyal bújik ágyba, akkor hihetetlen módon szerelt le: azt mondta, "persze, hogy nem, hiszen azt képzelek a helyedre, akit akarok!"

cikkhez kapcsolódó kép

Bevallom, azonnal elkapott a nevetés. Nem bántódtam meg, nem esett rosszul, és mégsem gondoltam, hogy csak viccből mondta volna ezt a magas, szálkás termetű. Talán haladok az érzelmi érettség felé, talán mégis fejlődőképes vagyok. Mert tudom magamról, hogy volt idő, amikor egy ehhez hasonló kijelentést húsba vágóan komolyan vettem volna, és persze azonmód meg is sértődtem volna. Hiszen hogy mondhat az állítólagos szerelmem olyant, hogy mást képzel az én helyemre? Hát már semmit nem jelentek neki? Hogy tudnak a férfiak ilyen érzéketlenek lenni? Most, amikor elhangzott az ominózus félmondat, még csak át sem suhant az agyamon a gondolat, hogy annak esetleges valóságtartalma miatt rágjam magam. Miért is tenném, amikor a fantáziálás talán még amúgy sem tartozik a büntetendő cselekmények közé! Lássuk be, még egy intenzív szerelmi kapcsolatban sem lehet a végletekig korlátokat szabni. A gondolatoknak legalábbis semmiképp. Ha pedig egy eleve sziszifuszi nehézségű munkára vállalkoznánk, akkor ahelyett, hogy belekezdenénk, talán inkább azt kellene keresni, mennyi pozitívumot adhat.

Én mindenesetre erre fókuszálok, próbálva szem előtt tartani a képzelet szülte szerelem előnyeit, ám nem feledkezve meg az esetleges hátulütőkről sem. Mert először is: egy biztos lábakon álló szerelemnek is kell a vérfrissítés. Mivel pedig sem elengedni nem akarom a párom kezét, sem megbántani nem akarom őt hűtlenséggel, ezért ahelyett, hogy ténylegesen is kikacsintgatnék a kapcsolatból, megtehetem ezt csupán a képzeletem révén. Másodszor pedig ha magamnak engedélyezem ezt a fajta szabadságot, akkor nyilván a kedvesemnek sem írhatom elő az ellenkezőjét. Főleg, hogy szakemberek szerint az okosan megélt szexuális fantázia kedvező hatással is lehet a kapcsolatra. Hölgyek-urak, szabad a vásár, szabad a fantáziálás! Az őszinte, nyílt viszony elengedhetetlen egy boldogító-kielégítő, jól működő kapcsolathoz, ám ebben az esetben illene fontolóra venni ezt a tételt. Biztos, hogy örülne párunk annak, ha kiderülne, hogy az adott pillanatban épp a legjobb barátjára vagy egy kedvenc filmszínészünkre gondolunk, amikor az ő karjaiban pihegünk? Fordítsuk csak meg egy pillanatra a szituációt, újra csak a képzelőerőnket téve próbára, és nézzük a képet annak az oldaláról, akinek szembesülnie kell vele, hogy kedvese egy – jobb esetben amúgy is – elérhetetlen álomképpel helyettesíti őt. És máris megadom a választ: nem, nem kell mindent kimondani. Ahogy az is igaz, a kevesebb néha több. Jelen esetben – bár a fantáziálás felpezsdítheti az érzéseinket – jó, ha mindig tisztán látjuk, hogy bár a képzeletünk oda repít, ahová csak szeretnénk, azt ölelhetünk, akit lelki szemeink elénk vetítenek, azért ez a vágyakozás mégsem lépheti át a realitás küszöbét.

És ez így is van jól. Azt hiszem, megtaláltam a Férfi kijelentése mögötti valóságtartalmat. Azt hiszem, az előbb leírtakhoz lehet köze. Ezért nem fanyalogtam arra a tán heccelésképp idevetett mondatra, és ezért hiszem azt, hogy nem az a lényeg, ha a gondolataink néha el-elkalandoznak. Sokkal többet nyom a latba az, hogyha érzed a reggeli álomittas ébredezés és pillanyitogatás után, hogy a melletted fekvő test, az elsőként megpillantott megszokott-ismerős arc látványára szeretnél felkelni hátralévő életed minden napján.

Szólj hozzá Te is!

1
Ené, 2010. 03. 06. 16:08
válasz erre az üzenetre

Próbáltam megérteni, mit is írsz, próbáltam beleképzelni magam. Nem ment. Persze lehet ilyen is egy kapcsolat, mint ahogy lehet nyitott is, és ha mindkét fél benne van, nekik is az a természetes. Számomra nem. Ennyi erővel minek valakihez hozzákötni az életünket? Maradhatnak a férfiak a markuknál a nők meg a fallikus tárgyaknál, és azt képzelnek oda, akit akarnak.
Én személy szerint egy 10 éve házasságban élő kétgyermekes anyuka vagyok, és nem szoktam a párom helyére mást képzelni. Szeretem őt még mindig. Az évek során ő is felszedett pár kilót, ahogy én is, ő is sok mindenben változott, ahogy én is. De minden hibájával együtt szeretem, úgy ahogy van. És nagyon remélem ő sem teszi. Ha én kibírtam fantáziálgatás nélkül ezt a 10 évet, szerintem elvárhatom tőle is, hogy éjszaka ne pornósztárokat, vagy műmellű sohanemszültnemdolgozott, jólkarbantartottműszájú barbibabákat képzeljen a helyemre.

« előző1 következő »

Ha elfelejtetted volna a jelszavadat, küldesd ki magadnak!


Még nem vagy VIP tag? Regisztrálj!
Áll az alku?
» játékajánló: Áll az alku?
Legújabb vicc

- Százados úr! Kovács honvéd leugrott ejtőernyő nélkül!
- Már megint?

Értékeld! szavazás 1-reszavazás 2-reszavazás 3-reszavazás 4-reszavazás 5-re
» tovább
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelem © 2007 Minden jog fenntartva!