Warning: gettimeofday() [function.gettimeofday]: It is not safe to rely on the system's timezone settings. You are *required* to use the date.timezone setting or the date_default_timezone_set() function. In case you used any of those methods and you are still getting this warning, you most likely misspelled the timezone identifier. We selected 'Europe/Berlin' for 'CET/1.0/no DST' instead in /var/www/clients/client220/web1130/web/public_html/analyzer.php on line 190

Warning: date() [function.date]: It is not safe to rely on the system's timezone settings. You are *required* to use the date.timezone setting or the date_default_timezone_set() function. In case you used any of those methods and you are still getting this warning, you most likely misspelled the timezone identifier. We selected 'Europe/Berlin' for 'CET/1.0/no DST' instead in /var/www/clients/client220/web1130/web/public_html/analyzer.php on line 164
Újrakezdjük? - avagy szakítási kisokos › Viccek, tételek, puskák, hírek, trend - Graffiti.hu - a Te stílusod!

Újrakezdjük? - avagy szakítási kisokos

DR. GRAFFITI szerző: anyeska | 3 hozzászólás

Ez az a kérdés, amit tőlem nem gyakran - azaz eddig sosem - hallott egy férfi. Amennyire ismerem magamat, ez a helyzet örök időkre így marad, a maga megváltoztathatatlanságával és ellentmondást nem tűrésével. És ha nekem szegezték ezt a kérdést? Szkepticizmusom megakadályozott, hogy boldogan repüljek az egyszer már zátonyra futott kapcsolatunkkal fémjelezhető férfi karjaiba.

cikkhez kapcsolódó kép

Nem mintha soha nem éreztem volna rá késztetést, és végül is ki tudhatná előre, hogyan cselekszem helyesen? Bár jó lenne nyugodt szívvel kijelenteni, hogy én magam vagyok a megingathatatlan, mindig jó döntést hozó nőalak szoborba öntött példánya, de kár is lenne ehhez hasonló irrealitásokkal kecsegtetnem bárkit is. Mint ahogy az is hiú remény, hogy sosem kerülhet az ember lánya olyan helyzetbe, amikor lehetősége lenne felmelegíteni az egyszer már kihűlt kapcsolatot valamelyik ex-párjával. Kapcsolati krízismenedzselés címszó alatt jónéhányszor szemem elé került már a kérdés: van- e lehetőség arra, hogy az egykori szerelmesek szétvált útja újra keresztezze egymást? Sokakat megosztó, még többeket személyesen is érintő felvetés ez, melynek megválaszolása során válaszút elé kerülünk, bizonytalankodunk, mástól várunk segítséget, néha el is tévelyedünk, máskor pedig magabiztosságunk teljes tudatában rohanunk saját végzetünk felé.

Egy valamiben biztos vagyok: számomra abszolút téves az az amúgy nyilván praktikus, női magazinok által szívesen ajánlott méricskélős, gyűjtögetős módszer, ami a régi partner jó- illetve rossz tulajdonságainak összeírásán alapul. A keményen koppanó, szakítást sziszegő szavak után mégis hogyan tudnék szentimentális érzelmeim többségének kizárásával, reálisan mérlegelni? Hogyan lamentáljak arról, hogy mi szól a folytatás mellett, és mi figyelmeztet arra, hogy sikítva meneküljek a predesztinálható újabb kudarc elől? Azt hiszem, az egyik lista irdatlan hosszúra nyúlna, míg a másik oldalon nyúlfarknyi szöveg árulkodna feldúlt lelkem még mindig háborgó állapotáról. Próbáltam már én is logikusan végigfuttatni lelki szemeim előtt azt a sok szép emléket, amit együtt éltünk át a valamikori kedvessel, de a vége mindannyiszor az lett, hogy eljutottam a kapcsolatunk végfázisához, amiben már semmi élvezeteset nem találtam. Mert végül is hova lyukadtunk ki? Elmúlt a friss szerelem mindent betöltő, bódító illata, már csak egyikünk szíve égett nagy lángon, míg a másik pislákolt csak, ráunva az érte még küzdeni akaró társra. Nem kellett ahhoz hibást keresnem, hogy belássam, a kezdjük-újra-most-minden-más-lesz- kezdetű szavak áradata olyan ígéretet csepegtetett a szívembe, amit kimondójuk sem gondolt komolyan. Nem azért éreztem így, mert nem akartam hinni bennük, hanem mert hiába hittem bennük, a változás és a változtatás szándékát nem találtam sehol.

Ugyan az én tapasztalataim közül nem találnék erre példát, de barátnői elmesélés alapján biztosan tudom, hogy vannak esetek, amikor az újrakezdés igenis működik. Van, amikor több száz kilométerre kell szakadni múltbéli párunktól, hogy belássuk, ő az, akit nekünk rendelt a sors. Az a sors, ami egy véletlennek tűnő találkozás során újra egymás mellé sodorta a hajdanvolt szerelmeseket, rádöbbentve őket arra, hogy ha mindketten akarják, adhatnának maguknak még egy esélyt. És miért is ne? Ha nem visszafordíthatatlan, egyikük számára megbocsáthatatlan szituáció miatt került egykoron kenyértörésre köztük a dolog, ha látnak lehetőséget a közös boldogulásra, van, hogy az idő végül a régi-új szeretőket igazolja. Van olyan is, amikor már pár héttel a vérkomolynak gondolt szakítás után, a lakásban hagyott férfiholmik összecsomagolása közben döbben rá a nő, hogy talán hibát követett el. Talán túl hamar mondott ítéletet kapcsolatuk fölött. Talán ha mindketten kicsit toleránsabbak lennének egymással. Talán nem romlott el még végleg minden. Az önmarcangolást tett követte, az új lap kezdésének elhatározása egy átbeszélt éjszakához vezetett, aminek eredménye két kiegyensúlyozott, önmagában is teljes, de a párjával együtt még teljesebbé vált személyiség, akiknek arca szinte sugárzik, ha egymásra néznek.

A sebek tehát beforrhatnak, az emlékek megszépülhetnek, új játékszabályokat fektethetünk le vagy átalakíthatjuk a régieket, az újrakezdés azonban csak úgy működhet, ha mindkét fél egyaránt akarja azt, ha hajlandóak ugyanannyi energiát belefektetni a zökkenőmentes viszony kialakításába, ha nem félnek a változás elkerülhetetlenségétől. Elveket feladni nem kell, csak észre kell venni, mit rontottak el, min lehet javítani. És ha ez nem megy? Még mindig jobb első körben emelt fővel és egyenes gerinccel, ámde vérző szívvel távozni a szerelmi csalódás helyszínéről, mint arcunkon kezdetben a remény csillogásával, majd később az újfent eldobott játékszer szégyenpírjával tovasomfordálni.

Szólj hozzá Te is!

3
brigi, 2009. 11. 10. 15:09
válasz erre az üzenetre

én most kértem egy kis időt h átgondoljam a dolgokat... nagyon nem jó ez így:/

2
Tomi, 2009. 09. 04. 07:11
válasz erre az üzenetre

Én most vagyok túl 1 szakitáson és most még jobban szeretem mint valaha , és várom hogy mikor gondolja át a dolgokat és akár újra öszejöhetünk

1
gixjakab, 2008. 10. 25. 20:55
válasz erre az üzenetre

ja ja!
Tudom nem eccerű akárkinke de mindneki akkor jár a legjobban, ha minél hamarabb elfelejti a dolgokat -képletesen értve-

« előző1 következő »

Ha elfelejtetted volna a jelszavadat, küldesd ki magadnak!


Még nem vagy VIP tag? Regisztrálj!
Cursor*10
» játékajánló: Cursor*10
5) $atlag = 0; // teli, félig-teli, üres csillag if ($atlag >= ($i - 0.3)) $fajlnev = 'csillag-teli.png'; elseif ( $atlag >= ($i - 0.6 ) && $atlag <= ($i - 0.3 ) ) $fajlnev = 'csillag-fel.png'; else $fajlnev = 'csillag-ures.png'; $get_modul = 'viccek'; // $_GET['modul'] print "\"szavazás"; } return $atlag; } ?>
Legújabb vicc

- Százados úr! Kovács honvéd leugrott ejtőernyő nélkül!
- Már megint?

Értékeld!
Fatal error: Call to undefined function mokamerce() in /var/www/clients/client220/web1130/web/public_html/index.php on line 275