Jó-e, ha házias a Férfi?

DR. GRAFFITI szerző: anyeska | 13 hozzászólás

El tudtok képzelni egy magas, szálkás termetű, markáns arcélű, acélos izomzatú férfiút magatok mellett társként egy életen át? Olyant, akinek nemcsak van intelligencia-hányadosa, de használja is a fogalom mögött megbúvó tartalmat, mindemellett pedig házias is, ha kell, akkor mos, főz, takarít. Naná, hiszen ez egy álom.

cikkhez kapcsolódó kép

Mégis… Nem keverednek össze így a dolgok kicsit? Mitől férfi a Férfi, és nő a Nő? És hogyan maradhatnak önmaguk az egyes szerep birtokosai? Vannak nemi különbségekből fakadóan előre leosztott feladatok egy pár életében? Minden emberi kapcsolat normálisnak mondott működéséhez kell valami belső szabályozás, valami kimondott vagy akár ki nem mondott alapelv, ami alapján a mindennapi létezés korlátai behatárolhatóak, ami miatt mindenki tudja, hogy „hol a helye”. Miért pont a szerelemben lenne ez másképp? Naivság lenne azt gondolni, hogy kivétel nélkül tökéletesen tud működni ez az emberek által alkotott bonyolult rendszer. Mert ami művi, ami teremtett és létrehozott, annak a szerkezetébe belekerülhet az a bizonyos porszem. Eltolódhatnak a határok, például, ha egy túl karakán személyiséggel megáldott nő mindenáron vinni akarja a férfiszerepeket is. Vagy ha a férfi lágyul el, lemondva arról az előjogáról, hogy ő viselje a nadrágot.

Nyilván középutat kell találni. Önmagam által finanszírozott és végrehajtott, egyáltalán nem reprezentatív kérdőívezést folytattam le Életem Férfijával, hogy megtudakoljam, ő hogyan látja esetleges közös életünk munkamegosztását. Előzetes felmérésem nem hozott világmegváltó eredményt, sajnos ő nagyon is a hagyományos keretekben gondolkozik, azaz az én feladatom lesz a majdani háztartás vezetése, a még meg sem született gyerek nevelése, úgy, hogy emellett értelem szerint nem leszek háztartásbeli, hanem a dolgozó nők táborát gyarapítom. Míg neki lesz a feladata a –és itt most egy nagy, komoly kifejezés következik- családfenntartás! Aham. Kérdem én, akkor azt hogy hívják, amit nekem szánt sorsul? Passzióból végzett hobbitevékenység?

Látható, van, amikor az önmagában nem elég, ha csak a szigorú értelemben vett férfi-női feladatok sémájának mentén osztjuk ki az elvégzendő munkafolyamatokat. Ezen, szerintem elavult gondolkodásmód megváltoztatásától sem félve kell keresni megoldást. Szeretettel gondolok itt azon hímneműekre, akik nem átallnak fakanalat ragadni, a konyhában tüsténkedni –mert köztudottan a legjobb szakácsok férfiak-, hogy a mosogatást már ne is említsem! Helyből kiindulva adok egy ötöst az ilyen férfinak (egy ötfokú skálán, persze). Egészséges egyensúly, munkamegosztás, avagy kéz kezet mos, ennyi a titok. Ami az egyensúlyt illeti, nem szerencsés az sem, ha például életünk párjának nemcsak időlegesen, hanem rendszeren a kezébe adjuk a porrongyot, a porszívót, a vasalódeszkát és a főzőkanalat, és nem velünk együtt, hanem helyettünk dolgozik. Meggyőződésem, hogy a pozitív hatások mellett - mint például, hogy összeszorított foggal ugyan, de segít a háztartás vezetésében- ez a mentalitás mégis többet árt, mint használ. Bár ha az a cél, hogy egyenes gerinc helyett gumigerincet növesztett, otthonkás-mamuszos társsá formáljuk a magas, szálkás termetűt, akkor mindenképp ajánlom ezt a módszert.

Én mégis inkább azt mondom, hagyjuk meg a férfiaknak a teremtés koronájának kijáró elnevezést, minden rendszernek megvan ugyanis a maga feladata, de ez nem lehet az, hogy kiszolgálja egy másik rendszer elégtelen működését. Továbbra sem fogom kiragadni barkácsolás közben tevékenykedő párom kezéből a kalapácsot, ellenben továbbra is hálás kiskutyaszemekkel fogok felnézni rá, valahányszor megjavítja a számítógépem vagy a biciklim.

Szólj hozzá Te is!

13
Én, 2013. 07. 29. 23:00
válasz erre az üzenetre

"Továbbra sem fogom kiragadni barkácsolás közben tevékenykedő párom kezéből a kalapácsot, ellenben továbbra is hálás kiskutyaszemekkel fogok felnézni rá, valahányszor megjavítja a számítógépem vagy a biciklim."

Egy ilyen kiskutyához képest valóban a teremtés koronái ők. Csaholj csak tovább, de ne feledd, ha aztán úgy is bánnak veled, nem lesz benne semmi meglepő. A férfiak nem szeretik a behódoló nőket.

12
ready, 2009. 05. 20. 16:58
válasz erre az üzenetre

Én magam javítom nő létemre a biciklim, számítógépet simán szerelek, és volt, hogy kivettem párom kezéből a fúrót.
Ő pedig besegített a mosogatásban levitte a szemetet, kimosott és teregetett nem egyszer.
Baj-e?

11
Barbi, 2008. 11. 20. 17:49
válasz erre az üzenetre

Nagyon jó ez a cikk
Az a helyzet, hogy nem mindenkinek jut férfias férfi. Nekem sem. Talán mert én sem vagyok nőies nő, DE!
Mégis én látom el nagyrészta a női szerepeket, anyaszerepet és őhelyette a férfiszerepet is( barkácsolás, javításai munkák, cipekedés, anyagi biztonság megteremtése)
A nőies férfi nagyon kényszeredetten végez férfias feladatokat, főleg ha tunya és inkább megcsinál női feladatokat is néha, hogy aztán azt mondja: "Most is elmosogattam, ne mondd hogy nem csinálok semmit"- és a szárítóban ott van a tányér amiből evett és a kanál, amivel evett. És a pohár, amiből ivott. De a lábost, amiben elkészítettem az ebédet, azt nem mosta el, mert nem mocskolja be a kezét a szaftos ételmaradékkal.
Megteszi, hogy bevásárol- ha megkéred. A kukát is leviszi- ha megkéred és odakészíted az ajtóba, mert ha nem készíted ki, elfelejtheti.
Hát ilyen a "házias" férfi. Inkább ne!!

10
Boki kis képe = avatarja Boki (boki), 2008. 08. 18. 18:49
válasz erre az üzenetre

Az én szobámban mindig rend és tisztaság van

9
anyeska kis képe = avatarja anyeska (anyeska5), 2008. 08. 11. 22:07
válasz erre az üzenetre

boki,
teljesen igazad van, az energiákat termékeny célra kell használni hogy ezt következő nap meg tudjam valósítani, elteszem magam holnapra, de apropó, te kitakarítottad már a szobád?

8
Boki kis képe = avatarja Boki (boki), 2008. 08. 07. 08:45
válasz erre az üzenetre

Mennyi időtök van nektek kommentezni...
Nálatok a férfi főz, mos, takarít...?

7
anyeska kis képe = avatarja anyeska (anyeska5), 2008. 08. 06. 09:42
válasz erre az üzenetre

Kedves Hitori,

nem célszerű olyasmit kiolvasni a szavaimból, amik nincsenek benne, mert akkor az hasonló félreértésekre adhat okot, mint esetünkben. Egyrészt nem róttam fel a tegező formából fakadó bizalmasabb hangvételt, tehát nincs ellene kifogásom, mindössze én nem akartam helytelen, esetlegesen újabb gondokat generáló hangnemet használni, ezért döntöttem a magázó forma mellett. Mea culpa. Ezt szóvá tenni azonban felesleges, elveszik a forma mögött a tartalom. Másrészt hangsúlyozom, nyoma sincs bennem a férfiakkal szembeni elégedetlenségnek, nem mamuszos-otthonkás csodaférfira vágyom; fenntartva a cikkben írtakat, most sem hiszem, hogy szerencsés lenne, ha "életünk párja nem velünk együtt, hanem helyettünk dolgozna"

A bevezető minden esetben egy-egy téma felvezetőjeként szolgál, ami utal az írás többi részében következő mondanivalóra, de eme utalás nem jelenti azt, hogy a cikk további része buzgó bólogatás lenne csak a felvezetőben írottakhoz. Ebben az esetben elég lenne csak a bevezetőt megírni, abban lenne a lényeg, míg a többi csak maszlag és önismétlés. Nézetem szerint a kiemelés csak egyfajta figyelemfelkeltés, ami miatt az emberek végigolvassák az egész szöveget. Ami vagy alátámasztja, vagy megcáfolja, de mindenképpen árnyalja a bevezetőben írottakat.

Ami az ízlésesen nőies, bájosan vonzó... (stb) nőkép felvetését illeti, érdekes téma lenne, kíváncsian várom, születik-e belőle egy önálló mű.

6
Hitori, 2008. 08. 05. 22:49
válasz erre az üzenetre

Minden bántó szándéktól mentesen is lehet bántó valami, de a személyemben nem érzem megbántva magam, így sem a megkövetésre, sem a bocsánatkérésre nincs szükség.
- Sőt, én kérek bocsánatot, amiért bántó éllel „biggyesztettem” oda ezt-azt, mialatt ráadásul bizalmasabb tegezős formában fogalmaztam.…
(Itt a neten a megszólítás nem kiszámítható, - ha magázódok, és visszafogott vagyok, akkor leszólnak, beszólnak, és tegeznek, ha tegezek, akkor magáznak, - de ezúttal ebben én hibáztam.)
Megpróbálom röviden megfogalmazni azt, amit „nem igazán ért”:

A szóban forgó vastag betűs szöveg egyértelműen „női álomnak” állítja be a házias férfit, s ez véleményem szerint egyaránt hibásan befolyásolja a nemeinkből fakadó természetes szerepkörök egészséges értelmezését.

Ugye nem kell levezetnem, hogy egy vastag betűs, kiemelt bevezető szöveg, (amely flash vetítéssel megjelenik a weboldal fejrészében,) nagyobb olvasottságot, határozottabb mondanivalót kap, mint a tartalom.
A bevezető szöveg így önállóan a férfinéppel elégedetlenkedő női megjegyzések egyikévé válik.

Elolvastam mindent, ami ehhez a bevezetőhöz kapcsolódik, és megemlítettem, hogy (ezért) nem mosom össze a két részt, de ezúton le is írom, hogy az ott található kérdések, felvetések valószínűleg a helyes irányt segítik megtalálni, noha távol áll tőlem a vágy a „teremtés koronája” cím viselésére.

- Így hogy tetszik?
„El tudtok képzelni egy ízlésesen nőies, bájosan vonzó, türelmes, elégedett, megbízható nőt magatok mellett társként egy életen át? Olyant, akinek nemcsak van intelligencia-hányadosa, de használja is a fogalom mögött megbúvó tartalmat, mindemellett pedig házias is, ha kell, akkor mos, főz, takarít.
Naná, hiszen ez egy álom"…
…Pedig semmi rendkívüli nincs benne…
…Vagy mégis?...

A férfias viselkedés, megjelenés, jellem, stb. kifejezett, reális igényére gyorsan fog megjelenni az ilyen férfi-típus is, mert ez áll közel a valósághoz, a természetünkhöz.

Azért van több nőies nő, mert a férfiak vágyai tisztábban fogalmazódnak meg, s az ennek való megfelelés egyértelműen örömünkre van.

Mi a nők örömét keressük, de ennek megfogalmazása kissé, hmm… kusza…
Ezt egyszer próbáltam összegezni, de a második oldalnál abbahagytam, mert nem jutottam végére az ellentmondásoknak, melyek sora így kezdődött:
„Egy férfi legyen kalandvágyó, ámde otthonülő…”

Rosszul esik, ha minduntalan azzal szembesülünk, hogy természetes társaink elégedetlenek velünk.

válasz a(z) 4. üzenetre
5
LcK, 2008. 08. 05. 22:12
válasz erre az üzenetre

Pajtás, mekkora gáz alak vagy te! Ritkán találkozni ekkora szőrszálhasogató okostónival, pedig az internet köztudottan a hozzád hasonló életképtelen hülyék gyűjtőhelye. Végig kellett volna olvasni az egészet, barátom, és csak azután okítani, mert nagyon izzadtságszagúra és erőltetettre sikerült ez a te kis véleménynyilvánításod. Inkább vonulj el szépen egy sarokba. Ha egymagad vagy, talán nem lesz panaszod a társaságra, és a véleményeddel is mindenki egyetért. Nagyjából ennyire van neked szükséged.
A cikk nagyon jól sikerült, szórakoztató, és burkolt vagy nyílt feminizmusnak még csak a nyoma sincs benne, így nem is értem, mit görcsölsz te ilyesmin.
Na pá!

Ui.: Igenis a férfiak a legjobb szakácsok, kiskukta!

válasz a(z) 3. üzenetre
4
anyeska kis képe = avatarja anyeska (anyeska5), 2008. 08. 05. 18:36
válasz erre az üzenetre

Kedves Hitori!

Múlhatatlan tisztelem a férfinem iránt nem is engedné meg, hogy holmi népnevelő szándákkal fellépve olyan demagóg üzenetet bújtassak írásom sorai mögé, ami esetleg a nőtársaimat egy erősebb nem nélküli falanszter létrehozására vagy annak éljenzésére buzdítaná. Nem igazán értem, ezt honnan lehetett kiolvasni, de ha így lenne, megkövetem bocsánatáért.

Mégis, az előző hozzászólástól kezdve van egy olyan érzésem, mintha csak az első, vastagon szedett bevezetésig jutott volna az olvasásban, -hopp, szintén egy kiragadás- mert a komment alapján -ha jól vettem ki- egyetértünk: ugyanazok a gondolatok köszönnek vissza, csak más csomagolásban. Ha lehet, ennek alátámasztására a szövegből idéznék: "Én mégis inkább azt mondom, hagyjuk meg a férfiaknak a teremtés koronájának kijáró elnevezést, minden rendszernek megvan ugyanis a maga feladata, de ez nem lehet az, hogy kiszolgálja egy másik rendszer elégtelen működését". Nem ez az egész lényege?

Ami a vélemény elmondását illeti, megköszönöm, természetesen nem akarom, hogy válaszomból elutasító felhangot lehessen leszűrni. Ami viszont a formát illeti, khm, még az idézőjelek sem tompítják a közéjük biggyesztett jelzők (valamivel megsértett) férfiúi büszkeségből fakadóan bántó élét. Én ettől tartózkodok, gondolataimat másképp is lehet prezentálni. Ettől eltekintve jó szívvel várom további észrevételeit.

3
Hitori, 2008. 08. 03. 12:26
válasz erre az üzenetre

Kedves Anyeska!

Nem a valóságalapját, vagy az álmodozás jogosságát vontam kétségbe a leírtaknak, hanem a tartalmának azt üzenet jellegű mivoltát, mely tovább építi a torz feminista elképzelésekre alapozott, betegesen elnőisedett társadalmakhoz vezető utat.

A „vetítés” így kezdődik: „El TudTok képzelni”….
Lehet, a T betű gépelési, vagy ragozási hiba, s a szándék a mondat kezdésére az „El tudok képzelni” volt, de akkor erről kellene olvasnom a válaszodban…
Továbbá azt a formát sem találom a felvezetésben, hogy „El tudtok képzelni Szép Helénák”…

Ezek híján a vastag betűs szövegből, végén a zárómondattal egyértelműen az olvasható ki, amire reagáltam.
(A bevezető szöveg alatt álló, árnyaltabb, párbeszéd jellegű, kérdéseket felvető kifejtésre egyetlen szóval sem utaltam.)

Eric Berne e témához kapcsolható alapmunkája pedig maradjon Eric Berne szakmai segégkönyve…
- én senkire sem hivatkozom, nem szak-okoskodom, hanem egyértelműen a saját gondolataimat, és véleményemet fogalmazom meg, amelyet nem a dolgok megfellebbezhetetlen tudatában, ám szilárd véleményként közlök…
Bármikor kész vagyok örömmel tanulni…
Ezzel szemben a „maradéktalan igazság” tudorával nem sok esélyem van, hiszen véleményemből „jóindulatúan” kiragadtad azt, amelyet férfiúi lojalitásomon erőt véve, sajnálatos igazságként megemlítettem…
- Az legyen nyitott kérdés, hogy a férfinemre nézve nagyobb szégyen a hím soviniszta álmok követése, avagy a női nem szégyenei követnek el nagyobb bakit, amikor férfiak helyett (természetesen csak férjnek) identitásbeteg hülyéket állítanak be etalonként.

válasz a(z) 2. üzenetre
2
anyeska kis képe = avatarja anyeska (anyeska5), 2008. 08. 02. 15:32
válasz erre az üzenetre

kedves Hitori,

az "álmodozó" jelen esetben az általa megélt valóságra alapozza nyilván romantikus lányregényekben inkább helytálló képzelgéseit, véleménynyilvánítása a fenti témával kapcsolatban sokkal inkább egy személyes vallomás, semmint a másik nem alanyi jogként neki járó jutattásként való becsmérlése. Nyilván nem vágyik mindenki Adoniszra sem, és nem is mindenki rendelkezik Szép Heléna adottságaival.

az egyes szerepek, értve itt nem csak a férfi-női szerepek, kialakulását, azok természetes voltát és a közöttük lévő kölcsönös viszonyból fakadó vibrálás sokszínűségét, ugyanakkor a szerepkonfliktus veszélyeit szintén nem az "álmodozó" találta fel, elég csak Eric Berne Emberi játszmák című könnyed stílusú könyvét kézbe venni, hogy láthassuk, egy-egy példa említése még nem vezet sztereotipizáláshoz. Ott sem, itt sem.
ami viszont maradéktalanul igaz: "nem a beteges egyensúlytalanság fogja figyelmessé, kulturálttá, kreatívvá tenni a férfinem ... szégyeneit"

1
Hitori, 2008. 07. 31. 12:17
válasz erre az üzenetre

„El tudtok képzelni egy magas, szálkás termetű, markáns arcélű, acélos izomzatú férfiút magatok mellett társként egy életen át? Olyant, akinek nemcsak van intelligencia-hányadosa, de használja is a fogalom mögött megbúvó tartalmat, mindemellett pedig házias is, ha kell, akkor mos, főz, takarít. Naná, hiszen ez egy álom.”

Ilyen, és ehhez hasonló női megnyilvánulás kapcsán mindig felmerül bennem az a kérdés, hogy az „álmodó” mire alapozza azt, hogy gyakorlatilag alanyi jogon jár a nők számára egy-egy szuper intelligens Adonisz, aki mellesleg mozgássérült idiótává változik, ha azt a használója kénye-kedve úgy kívánja…

Miután van némi élettapasztalatom, sejtéseim természetesen vannak ezen óhajok néhány négyzetcentiméteres alapjairól, vagyis inkább azt nem értem, miért is nem szégyellik magukat azok, akik ezt ültetik a következő generáció leányainak elméjébe elvárásként az őket természetesen kiegészítő másik nem irányában.

Egy férfi háziassága önmagában nem jó, vagy rossz, hanem inkább jelzés annak a társadalomnak az egészségi állapotáról, amelyben él.
Ilyen összefüggésben nevezhetjük tünetnek is…

Véleményem, és tapasztalatom szerint egy FÉRFI (nem pasi) könnyedén és tökéletesen elvégzi a házimunkát, (és bármilyen egyéb „nem férfias” feladatot is), hiszen az adottságai bőségesen megvannak bármihez, amire biológiailag alkalmas, vagyis többnyire az igényén és a hajlandóságán kívül semmi sem hiányzik ehhez.

Azt gondolom, hogy egy férfi ne legyen tipikusan házias, de tudjon mindent, - (természetesen jobban mint a nő), - és ezt a képességét alakalom adtán hasznosítsa is, de ne a bizonyítás, hanem a indokolt segítség jóindulatú szándékával. Ehhez természetesen alapban egy egészséges társadalom, és egy egészséges párkapcsolat (család) szükségeltetik, amelyben nyilván egy ezekhez illő nő volna az elengedhetetlen…
Tisztában vagyok a magyar férfitársadalom jó részt koraközépkori nézeteivel, amely mellé ráadásul gyakorta a meglehetősen gyöngécske sokoldalúság párosul, ám nem a beteges egyensúlytalanság fogja figyelmessé, kulturálttá, kreatívvá tenni a férfinem eme szégyeneit.

Még mielőtt úgy tűnne, hogy beálltam a nőbálványozók szánalmas soraiba, megjegyzem;

Nem baj, ha egy-egy férfi házias, mert az egy-egy életközösség egyedi feladatfelosztásának függvényében kötelesség is lehet, s ez mindkét nem sokszínűségét, és az erényeik sorát gyarapítja.
Nagy baj viszont, ha a férfi háziasságát társadalmi elvárássá fejlesztik azok az önmaguk biológiai értékét messze túlbecsülő, (más alapot nem látok) természetellenes női megnyilvánulások, amelyeknek beteges divatját éljük.
Mindkét nemnek megvannak a maguk természetes gyengéi és erősségei, és ezek ide vonatkozó részei meglehetősen közismert tények. A férfi és női „szerepek” kialakulása nem csupán társadalmi-kulturális játék, az sokkal messzebbre, és mélyebbre nyúlik vissza.
Egészségtelen, ahogyan azt a saját gyöngécske egójuk növelésére próbálják változtatni az emancipáció torz-szülöttei.
A természetet ugyan tudatosan megerőszakolhatjuk, de az csak a tudattalanba okoz majd ilyen-olyan károkat, mely, ha társadalmi szintűre növi ki magát, akkor a fenti álommal ellentétben, a leggyakoribb „férfi”-típusként az önbizalom hiányos, vagy a végtelenül agresszív hímtípust eredményezheti széles körben.
Hölgyeim!
„Eredmények” e téren már vannak, - legyenek erre büszkék azok, kik képtelenek megtalálni a maguk valóságos értékét, helyét és feladatát abban az egyszerű közegben is, amit életnek nevezünk.

« előző1 következő »
kapcsolodó cikkek

Itt az új őrület: Banándiéta!

Rengeteg banánt adnak el Japánon keresztül április óta, mivel a banán ...

A Szex és New York kamu, avagy miért ne higgyünk Carrieknek?

Nemrég mutatták be a Szex és New York filmváltozatát, ami abszolút bev...

Ha elfelejtetted volna a jelszavadat, küldesd ki magadnak!


Még nem vagy VIP tag? Regisztrálj!
Flash Strike
» játékajánló: Flash Strike
Legújabb vicc

- Százados úr! Kovács honvéd leugrott ejtőernyő nélkül!
- Már megint?

Értékeld! szavazás 1-reszavazás 2-reszavazás 3-reszavazás 4-reszavazás 5-re
» tovább
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelem © 2007 Minden jog fenntartva!