Párkapcsolatok és a tökéletes ideálok

DR. GRAFFITI szerző: anyeska | 2 hozzászólás

A szociobiológia szerepe, avagy az ideálok kora leáldozóban? Azért írtam kérdőjellel, mert amíg nem olvastam a cikk alapjául szolgáló könyv bizonyos lapjait, addig el sem tudtam képzelni, hogy a biológiának, a géneknek, vagy bármi egyébnek a nagy "szerelem első látásra"-érzésen kívül köze lehet ahhoz, milyen párt választunk magunknak. Hogy meggyőződtem-e a fenti mondat igaz voltáról? Lássuk!

cikkhez kapcsolódó kép

Az, hogy az állatvilág és az emberi társadalom között több párhuzam is vonható, már kevésbé lepi meg a rutinos olvasót, bár konkrétan nem jelent meg lelki szemeim előtt a darwini természetes szelekciós elmélet arról, hogy csak a legerősebb maradhat életben és emiatt vérre menő küzdelem zajlik a hímek között a legjobb nősténnyel való szaporodás jogáért. Elismerem, az emberek is szelektálnak, válogatnak, keresik a nekik leginkább megfelelőt, de azért nem ennyire komoly a dolog- gondoltam én. Pedig igenis az! Mert ha az emberi természet tanulmányozása közben olyan evolúciós örökségek, értékek és normák figyelhetők meg, amik erősen kihatnak nemcsak a családi, hanem egyéb szociális kapcsolatainkra, akkor mégiscsak fontos támpontot nyújtanak önmagunk helyesebb megismerésben. Ideáljai mindenkinek vannak, én is elképzeltem, hogy milyen lenne a férjem, félve vallom be, hogy most is megvan az a bizonyos zsánerem, az a pár markáns jellemvonás, aki/ami minden, stabil párkapcsolatban eltöltött nap-hónap után is felkelti a figyelmemet, de tudom, a párválasztás nem erről szól! Mindegy, hogy teljesül-e az ember választottjában a gyermek- és tinikorban elképzelt vágyálom, végső soron úgyis az lesz a mérvadó szempont, hogy összeillünk-e, tudunk-e majd egymáshoz alkalmazkodni, tudunk-e jóízűen beszélgetni vagy csak együtt szívből és sokat nevetni, össze tudunk-e csiszolódni… És hogy mindezt a gének határoznák meg? Most sem vagyok teljesen meggyőzve, de adok a géneknek egy esélyt, hogy bebizonyíthassák!

A másik dolog: vitathatatlan, hogy a nagyszülők, (esetlegesen dédszülők) és a mai fiatalok által képviselt értékek már sok esetben nemhogy nem egyeznek, de gyakran még csak közös pontjuk sincs. Ahogy például ott sincs egyezés, hogy nőági felmenőim és én ugyanolyan férfitípust keresnénk. Genetika-realitás: 0-1. Eleget hangoztatott elmélet, hogy a korábbi generációknak sokkal keményebben meg kellett küzdeni mindenért, no de a boldogságért is? Talán ezért is ivódtak beléjük olyan mélyen a kultúránk alapját adó értékek, amik tükröződnek a viselkedésmintájukon is? Ha az előző kérdésekre igen a válasz, akkor hogyan játszhatott volna szerepet például egy most nagymama korabeli asszony párválasztásában a szociobiológia? Lehettek-e ideáljai, és volt-e rá esélye, hogy a tudatosan ugyan meg nem gondolt, de a tudattalanból feltörő evolúciós stratégiai cél alapján kiválasztott, legmegfelelőbbnek ítélt jelöltje végül majd elnyeri a kezét? Kétlem, hogy minden esetben kiteljesedtek volna mind az elképzelt, mind a genetikai szempontból legjobb kombinációnak tartott kapcsolatok. Kegyelemdöfés az öröklődés tudományának.

Szerelem párválasztás

A párkapcsolati útvesztőben bizakodó bolyongással eltöltött idő alatt pedig rájöttem, hogy gének ide vagy oda, „a tökéletes ideál” keresése olyan, mint a napba nézés: amíg csak azért fordítod oda az arcodat, hogy élvezd a napsugarak bársonyos simogatását, addig nincs baj. De ha gyermeki ártatlansággal tágra nyitod a szemed és így tekintesz az eléd táruló látvány felé, akkor a feltétel nélküli és odaadó bizalom lesz árulóddá. Sérüléseket adunk és kapunk, bálványok dőlnek le, ideálok szürkülnek meg a fénysugarak vakításának elmúltával, de „ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan!”

Ahol tovább olvashatsz a témában: Bereczkey Tamás: A génektől a kultúráig. Gondolat, 1991.

Szólj hozzá Te is!

2
bip, 2009. 10. 14. 12:23
válasz erre az üzenetre

Ehhez a szövegrészhez kapcsolódóan írnék párgondolatot.Azt mondják hogy az ellentétek vonzák egymást,nos szerintem ez nem feltétlen van így, bár van kivétel is. Ahhoz hogy egy ember meglásson valamit egy másik nemben,kell hozzá egyfajta közös érdeklődési kör,közös gondolat, közös cél,vagy hasonló dolog. Van egy osztálytársnőm, aki még csak 16volt mikor egy olasz férfival jött össze. A férfi olasz családapa volt, és 45éves.. nos ez elég nagy kor egy fiatal lányhoz képest.Nem tudom megérteni az ilyen párokat..nagyon nem.Tudom h nincs korkülömbségnézet egy kapcsolatban,de úgy vélem mégis csak sok ez.:S picit már elfajult a világ ebből a nézetből is.

1
Valaki, 2008. 09. 27. 19:39
válasz erre az üzenetre

Az első kép h kapcsolódik ehhez az egészhez?
Am érdekes ez a szöveg!!!

« előző1 következő »
kapcsolodó cikkek

Itt az új őrület: Banándiéta!

Rengeteg banánt adnak el Japánon keresztül április óta, mivel a banán ...

Szerelem lett - szerelem volt

Tavaszi szakítás. Talán a legnehezebb dolgok egyike túl tenni magát az...

Ha elfelejtetted volna a jelszavadat, küldesd ki magadnak!


Még nem vagy VIP tag? Regisztrálj!
Cursor*10
» játékajánló: Cursor*10
Legújabb vicc

- Százados úr! Kovács honvéd leugrott ejtőernyő nélkül!
- Már megint?

Értékeld! szavazás 1-reszavazás 2-reszavazás 3-reszavazás 4-reszavazás 5-re
» tovább
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelem © 2007 Minden jog fenntartva!