Élet-szemlélet a kapcsolati tőke farvizén

DR. GRAFFITI szerző: anyeska | 4 hozzászólás

Panta rei- ahogy az antikvitásban mondták, minden változik, azaz kétszer nem lépsz ugyanabba a folyóba. Ha ezt a régi bölcsességet a saját nyelvezetemre akarnám átültetni, akkor azt mondanám, hogy úgy szép az élet, ha zajlik. Az emberi kapcsolatokban is. Illetve: főként ott!

cikkhez kapcsolódó kép

Kell az állandó mozgás, legyen szó akár sportról, akár egy hosszabb utazásról. Kell a pezsgés, jelentsen ez egy füstös falak közé szorított fergeteges felfordulást, bulit, vagy akár csak egy jóízű, beszélgetős baráti összejövetelt. Kell a változás is, bár furcsa ezt úgy leírnom, hogy néha azon kapom magam, hogy szinte mániákusan rettegek az újtól. Pedig tudom jól, hogy a kezdeti berzenkedés és idegen érzés, az újdonságtól való félelem később majd úgy szívódik fel bennem, hogy nem hagy hátra rossz szájízt maga után. Csak egyszerűen átadja a helyét a megismerésre váró ismeretlennek.

Azt hiszem, kalandor típus vagyok. Nem olyan, aki szánt szándékkal és vakmerően szembemegy az ésszerűtlen veszéllyel, sokkal inkább olyan, akinek a lába új utakra téved, aki szeret új embereket megismerni, hogy esélyt adhasson nekik. Vagy lehet, hogy inkább saját magának ad ezzel egy lehetőséget, hogy mindenkiben meglássa a jót, az értékeset, a szeretetre méltót? De ehhez fel kell tárulni, be kell engedni az addig zárt világunkba a másikat, de ehhez nemcsak bátorság kell, hanem mértékletesség is. Mert mindig a kihívást, a próbákat keresni, csak azért, hogy saját magad felé táplált bizonyítási vágyad kielégítsd, veszélyes is tud lenni. Hiszen tudni kell, mi az amit megmutathatsz magadból, és legfőképp azt kell tudni, hogy kinek teszed mindezt. Az, hogy sok embert ismersz meg, még nem garancia arra, hogy ezek a tapasztalatok majd jó emberismerővé formálnak. A negatív események, a rossz döntések szomorú következményeit pedig gyakran úgy kell viselni, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, hogy tegnap még gondtalan tizenéves voltál, ma pedig már saját életed útját kell igazgatnod. Ez azonban néha nem megy segítség nélkül.

Talán azért van, hogy szinte teljes belsőmmel igénylem, sőt, vágyok rá, hogy tudjam és érezzem, hogy mindig van mellettem pár ember, akiért tűzbe tenném a kezem, de ha nekem lenne rájuk szükségem, ők is egytől egyig odaállnának mellém. Néha ez egyfajta támaszt is nyújt, olyant, amilyent egy kiscsoportos óvódás vár az „óvónénijétől”, ha előbbi véletlenül kiönti a kakaót, és utóbbitól várna segítséget a probléma megoldásában. Még nem látja be, hogy a megoldás közelebb van, mint gondolná, hiszen kézenfekvő, jobban mondva kézre álló, mert csak ki kell nyújtani a fent nevezett testrészét egy papírtörlő után, és finom felitató-nyomkodó mozdulatokkal könnyen kitörölhető az asztal és a megüresedett bögre emlékezetéből a barnán folyó nedű emléke is. Most úgy érzem, hogy az egész világ az én óvódám, az összes ember az én óvónénim, akitől tanulhatok, én pedig a csillogó szemmel oviba érkező kisgyerek vagyok, akinek még nem dőlt ki minden csepp kakaója.

Szólj hozzá Te is!

4
Bodzsi, 2008. 05. 06. 11:22
válasz erre az üzenetre

Nagyon nívós írásnak tartom! Igaz, bolcs gondolatokat tartalmaz, melyek fiatalos lenduletet takarnak! Minden egyes mondatával magam is azonosulni tudok, és csak oszintén tudok gratulálni a szerzonek! : ): )) Csak így tovább!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! : ): )

3
Vivi, 2008. 04. 24. 22:22
válasz erre az üzenetre

íme a harmadik hozzászólás ! A dicsérő szavakat én is csak szaporítnám! Nekem egyfelől az tetszett nagyon benne, hogy valóban minden egyes szón érződik az őszinteség, másrészt pedig nem egy unalmas szöveget olvashattunk, egy sokak által feldolgozott témában, hanem a mondatszerksztéseken, hasonlatokon, szavakon is érződik az egyéniség! Gratulálok!

2
ati, 2008. 04. 23. 18:05
válasz erre az üzenetre

Minden elismeresem a szerzöe. ötletes, öszinte cikket olvashattunk, amely - az emberi lelek legmelyebb forrasaibol tört felszinre. A szerzö sajat elettapasztalait tagitotta univerzalis letertelmezesse.
Az elözö hozzaszolot tudom ismetelni abban a tekintetben, hogy a kakaos hasonlat egyszerüen zsenialis!!!
Egy ilyen naivnak tünö hasonlattal hatol agressziven a dolgok legmelyere, mint ahogy a kisgyerekek a maguk kerlelhetetlen modjan kerik szamon a vilagtol az igazsagot.

csak igy tovabb!!!

1
györgyi2, 2008. 04. 18. 15:29
válasz erre az üzenetre

Gratulálok a szerzőnek első publikációjához, szép munka! különösen a kakaós hasonlat teszik
és álljon itt egy témához illeszkedő életbölcsesség: "Egymáshoz közeledni csak távolabbról lehet!"

« előző1 következő »

Ha elfelejtetted volna a jelszavadat, küldesd ki magadnak!


Még nem vagy VIP tag? Regisztrálj!
Grand Roulette
» játékajánló: Grand Roulette
Legújabb vicc

- Százados úr! Kovács honvéd leugrott ejtőernyő nélkül!
- Már megint?

Értékeld! szavazás 1-reszavazás 2-reszavazás 3-reszavazás 4-reszavazás 5-re
» tovább
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelem © 2007 Minden jog fenntartva!