Tavaszi szakítás. Talán a legnehezebb dolgok egyike túl tenni magát az embernek egy olyan kapcsolaton, amely nem csak egy hónapig tartott, hanem 11 hónapig. Tavasztól tavaszig.

Tavaly kezdőtött minden. Egy napsütötte május elsejei napon felléptem egy csevegő programra. Valójában pont egy szakításon voltam túl. Úgy éreztem, beszélnem kell valakivel, aki hasonló cipőben jár. Meg is találtam az emberem. Helyesbítek, Ő talált rám. Innen sorolhatnám a jól ismert részeket. Beszélgetés, SMS, találka és a többi kisNAGY dolog, amiből szerelem lett.
Bevalom, soha az előtt senki iránt nem éreztem úgy, mint akkor nyáron. Egyszerűen éreztem, hogy Ő a nagy Ő! Annyira tökéletes volt minden. A már minden filmből jól ismert összhang. Persze nálunk is voltak veszekedések - ez, azt hiszem, normális. Már tavaly nyáron azt terveztük, hogy a következő nyarunkat hol fogjuk tölteni. Szerettük egymást.
Szilveszter. Együtt ünnepelhettük a nagy évfordulót. Milyen szép is volt. Én és a szerelem. Óriásit buliztunk. Azonban másnap reggel... A következő napon egy idegen rákattantant a páromra. Természetes volt, hogy mivel az illető, akinek tetszett a szerelmem, ott lakott, akiknél aznap is aludtunk, hogy tovább állunk. Így is tettünk. Néhány nap elteltével fura dolgok történtek. A szerelmem titokban próbált telefonálni. Egy nap végül találtam egy sms-t a telefonjában. Azzal az emberrel levelezgetet, aki miatt többet nem is akartam Pestre menni. Szörnyű volt. Bocsáss meg! - kért a szerelmem éjjel-nappal.
Lassan kezdett minden a régi kerékvágás szerint működni. De ahogy lecsendesült az egyik ügy, jött is a másik. Egy szombati este munka után úgy döntöttem, hogy a szerelmem után megyek egy fergetegest bulizni. De sajnos nem így történt. Egy idegennel csókolózott. A látvány teljesen összezavart. Nem tudtam, hogy mit tegyek. Menjek el vagy maradjak ott és hallgassam végig. Ismét megbocsájtottam. De most utoljára!
Néhány héttel, hogy ismét egymásé lettünk, szakított velem az az ember, aki egy életre szóló szerelmet igért. Annyira fájt és megalázott ez az egész helyzet, hogy legszívesebben saját kezemmel vetettem volna véget életemnek. Minden, ami addig az enyém volt, másé lett. Hiszen még két nap sem telt el, de neki már új párja volt. Tavasz lett. Fekete tavasz, mert véget ért egy tavalyi kezdet. De valahol ez egy újabb tavasz, amikor elkezdődik egy újabb véglet. Egy újabb szerelem. Egy újabb tavasz.
"Egy IDEGENNEL csókolózott." tehát egy UFO lenyúlta a csaját. (gáz.)
csajkovszkij (dmitrij), 2007. 06. 04. 15:21Hogyne lehetne a szerelemről lehet cikket írni... nekem már van egy 3 részes sorozatom róla itt a honlapon, de... egy konkrét esetről írni, és blognak használni az oldalt, szerintem nem a legjobb ötlet. Egyrészt ehhez senkinek semmi köze, másrészt, leglább vmi erkölcsi többlet, vagy tanulság lenne a végén. Ha meg ez bosszúként szolgál, igen gyenge próbálkozás...
azért ez másról szól.
lehet a szerelemről is cikket írni
de azt hiszem abban egyetérthetünk, hogy értelmesebb és jobb írás, mint amik pl. blikk címlapon jönnek le naponta, hogy Mancsika fehér bugyit vett fel
Gyula (gyula), 2007. 05. 12. 19:50Adom! Én arról írok majd cikket, hogy "Ma reggel felkelt a nap"
Most ez miért jó ide?
Mindenki elsírhatné a saját bánatát....
Mégis mi készteti a cikkírót, hogy ilyen írást közzé tegyen???
A szociobiológia szerepe, avagy az ideálok kora leáldozóban? Azért írt...
- Százados úr! Kovács honvéd leugrott ejtőernyő nélkül!
- Már megint?



