Foci EB, Cristiano Ronaldo majomketrec nélkül

Olyan gyorsan történt minden, hogy csak most kezdem felfogni az egészet. OTT LEHETTEM A FOCI EB-n. Na ilyen se történt még velem. Én lettem az EA Hungary nyereményjátékának egyik nyertese, így elutazhattam, hogy élőben nézzem meg a Portugália-Csehország mérkőzést Genfben.

Június 4. szerda délelőtt. Éppen „vizsgalázban égek” az egyetemen: Hidraulika vizsga. No comment… Sms jön: "Hívjon vissza ezen a számon, Electonic Arts." Azt hittem rosszul látok.
Valahol akkor eszméltem megint, amikor a 200-as buszon zötyögtem Ferihegy felé hajnalban. Irány Genf a másik magyar nyertessel. Persze – csak, hogy ne legyen olyan egyszerű – római átszállással. Sebaj.

Június 11. valamikor dél környékén érkeztünk Genfbe. Irány a szállás taxival. Érdekes, hogy ez Franciaországban volt. Meglepetéssel láttam, hogy a franciák a genfi helyi járatokkal úgy járnak be a svájci óragyártás központját jelentő városba a határ mellől, mint a kerepesi munkás Pestre reggelenként. Tömegközlekedéssel mentünk, mivel a meccsjeggyel ingyen volt. Gondolom normál esetben elegendő a járatszám, de az EB ideje alatt a 7-es busz tömegsűrűségét is bőven meghaladtuk. Pedig azt hittem az a csúcs…

A városban rövid vizit. Nemzetek palotája, pár világszervezet székhelye, Genfi-tó, óraüzletek – naná, hisz itt van például a Rolex központja is. A belvárosban tömeg, minden tele szurkolókkal, a házak ablakaiból zászlók lógnak, az utcákon már hangol a két tábor. A helyi lakosok nem tudják nem észrevenni, hogy békés városukban EB van, mivel az egész várost ellepik a focival kapcsolatos plakátok,standok. Jópofa volt, hogy az állomásokon óriási eb-labda alakú információs pultok voltak Az árak amúgy kb. 2-3-szorosai az itthoninak – Big Mac a „mekiben” 12 frank, azaz kb. 1900 forint… szép.. – de hát enni, meg emléktárgyakat ugye venni kell. Sálak, pólók, svájci csokik, meg ilyenek szerepeltek a gyűjteményben, haza is hozni kell valamit.

El is ment az idő, úgyhogy indultunk a stadionba. Villamossal mentünk, aztán elég sokat kellett gyalogolni. Rengeteg árus, na meg szurkoló. A kapuknál elég alapos ellenőrzés, a fényképezőgépemet meg majdnem elvették... Másfél órával a kezdet előtt már elfoglalhattuk a helyeinket. Az arénában már javában ment a "pregame show", speakerekkel, és hangulatfelelősökkel. És az időjárás… iszonyat meleg a napon, mi meg 15 fokra, meg esőre készültünk – innen is köszönet a meteorológusoknak! – úgyhogy meglepett, de könnyen feledtük a dolgot, hisz megjöttek a csapatok melegíteni. A szurkolás káprázatos volt, a hangerő, rigmusok és a sálak tengere hihetetlen hangulatot teremtett a mérkőzésre.

Jó helyen ültünk – fő lelátó – úgyhogy a pályára tökéletes volt a rálátás (itt amúgy sem divat az itthon honos „majomketrec” a pályák körül). Vicces volt élőben is látni, Cristiano Ronaldo mekkora színész, gesztikulált, mutogatott, fújtatott, ahogy már megszoktuk tőle. Nem ment neki különösebben a trükközés, aztán két villanás a második félidőben és a meccs embere lett. Hát igen, aki zseni, annak ennyi is elég. Gyorsan lepörgött a 90 perc, amely jó iramban, látványos megmozdulássokkal zajlott. Aztán indultunk a szállásra, a portugálok még maradtak ünnepelni az övéiket.

A meccs után furcsa volt, hogy milyen csöndben vonul el a két tábor a stadiontól. Gondoltuk menjünk, amivel jöttünk, villamossal. De nem tehettük, mert kedvesen átirányítottak a szervezők az intercity-re. Merthogy ezen is ingyen utazhattunk. A városban még kajáltunk, itt azért már érződött a portugál ünnepi hangulat, jöttek az autók, lógtak ki belőlük a portugál zászlók, ment a dudálás, éneklés. Szóval az atmoszféra ismét felejthetetlen volt, ezért is már bánom, hogy az esti meccset már nem a genfi – hatvanezer férőhelyes – fanzone-ban néztük meg, hanem a szálláson a szobánkban LCD tévén…

Másnap még visszamentünk a városba, vásárolni, no meg megnéztük a virágórát, amely az EB tiszteletére virágokból ültetett nemzeti zászlókkal pompázott. Utána mentünk a reptérre, ahonnan ismét római átszállással érkeztünk meg Budapestre. Ennyi volt, már vége is, pedig maradtam volna még pár napot.

Nehéz összegezni ezt a másfél napot. Nem egyszerű, hiszen ezt az élményt átélni kell, leírni nem egyszerű. Életem egyik legnagyobb emlékét tudhatom a hátam mögött. Kicsit irigy vagyok a cseh meg portugál szurkolókra. Láttam belőlük több tízezret. Tele voltak nemzeti büszkeséggel, mert ők ott lehettek a kontinens legnagyobb futball-seregszemléjén. Jó lenne, ha egyszer majd újra átélhetném ezt a pár napot. De magyar zászlóval a kézben, a himnuszunkat énekelve. Talán majd egyszer…

Szólj hozzá Te is!

becenév (hozzászólás, mint vendég):

félkövér | dőlt | aláhúzás | „idézet” | link | kép | videó

Az utolsó tanítási napon a gyerekek ajándékot visznek a tanító néninek.
A virágboltos fia egy csokrot hoz, a cukrász kislánya egy tortát, majd az italboltos kisfia egy nagy dobozt, szépen cso... Értékeld!
» tovább