Focitörténet mától zéig...

AKTÍV szerző: Gyula, 2006. 03. 14. | 0 hozzászólás

Egy játék, amit szinte mindenki ismer, játszott már. Utcán, füvön, teremben, salakon, betonon, homokon, sekély vízben. S nem kell hozzá egyéb egy labdán kívül... Aktuális fociesemények helyett most a sportág történetét kutatjuk. Az alábbi írásban a fontosabb állomásokat érintve gyűjtöttem össze, hogyan vált a játék "hosszútávfutásból" az egyik legtaktikusabb csapatjátékká.

A labdarúgás általunk ismert, sportszerű formában csak a XIX. század elejére alakult ki. Hasonló játékok azonban - amelyekben fellelhetőek a mai foci vonásai - már jóval korábbi kezdetre tekintenek vissza, többek között Kínában is hagyománya van.

A foci kezdetben is népszerű volt, persze más formákban. Sem a pálya mérete, sem a csapatok száma nem volt meghatározott, általában városok csapatai csaptak össze, a cél pedig a „labda” eljuttatása volt az ellenfél városkapujáig, ami sok esetben több kilométeres távolságokat jelentett.

A labdát kézzel, lábbal is birtokba vették (akkor még szabályosan), és bármi áron megpróbálták elérni vele a szomszédos várost. Ebből adódóan erőszak és durvaság, rendszeres rendbontás jellemezte a játékot (szerencsére ma már ilyen nincs...), így egy idő után kitiltották a városból. Ezt követően a településeket körülvevő mezőkön folytatták, ahol már egyre gyakrabban meghúzták a pálya határait, végeire két-két póznát állítva, amelyek a városkapukat jelképezték.

Gólnak innentől kezdve csak a póznák között átjuttatott labda számított. A cölöpök közötti nagy távolság miatt gondoskodni kellett a kapuk védelméről. Kezdetben több játékos védte a „hálót” (ezt valójában csak 1891-ben vezették be a vitás esetek miatt), majd később egy személyt, általában a legnagyobbat, legbátrabbat jelölték ki a feladatra. 1863-ban hozták a labdarúgás „ősszabályzatát”, amely még mindig lehetővé tette a labda kézzel történő továbbítását. 1870-től a kezezés már az egész mezőnyre nézve szabálytalannak minősül, de ezt a szabadságot egy évvel később a kapusok visszakapták.

Ezek után a pálya méreteit rögzítették, bár pontos értékek ma sincsenek, az egyes oldalak hosszának két meghatározott határérték közé kell esni. Bevezették a felsőléc használatát, korlátozva ezzel a gólszerzés lehetőségét, majd a mérkőzés időtartamáról is döntöttek, ezzel már egészen hasonlóvá váltva a játékot a mai focihoz.